Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-11 / 342. szám, csütörtök

Világ proletárjai, egyes

ü Ifetek J SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1958. december 11. csütörtök 30 fillér XI. évfolyam, 342. szám. A tartós és megingathatatlan barátság szerződése Irta: BOHUSLAV GRACA az SZLKP párttörténeti intézetének igazgatója Az idén emlékezünk meg a csehszlovák-szovjet barátság és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírásának 15. évfordulójáról. A szerződést 1943. december 12-én Moszkvában írták alá, mely azóta is szabad hazánk külpolitikájának pillére és biztos iránytűje. A szerződést a Hitler elleni háború idején írták alá. E háború legnagyobb terhét a Szovjetunió viselte. Akkor írták alá a szerződést, amikor a hitlerista hadseregek még Ukrajnában, Lengyelországban, Romániában álltak és amikor a hősiesen harcoló csehszlovák nép még a fasiszta rabság igáját nyögte. Hazánk a megszállók uralmában sínylődött Nemzeteink felszabadulásukért harcoltak, de nyilvánvaló volt: erőik nem elegendők ahhoz, hogy hazánk lerázza a fasiszta rabság igáját. Ezért a csehszlovák-szovjet szerződés rendkívül nagy erkölcsipolitikai jelentőségű, népünk harci egységének megszilárdulása szempontjából a nemzetek felszabadulásáért vívott harcában. A szerződés aláírása világosan kifejezte, hogy Csehszlovákia felszabadul, hogy népünk eléri kitűzött célját, — nemzeti szabadságát. Népeink szabadságharcosai nagy nemzeti távlatként üdvözölték hazai földön a szerződést, mely éreztette, hogy a második világháborúban vívott szabadságharc áidozatai nem lesznek hiábavalók. Klement Gottwald 1943. december 26-án mondott moszkvai rádióbeszédében „nemzeti és állami hajónk biztonságos kikötőjeként" üdvözölte a csehszlovák-szovjet szerződést. Klement Gottwald kiemelte a szerződésnek az akkori helyzetben, a fasizmus fölötti végső győzelem kivívásában betöltött jelentőségét. Ugyanakkor kifejezte munkásosztályunk Szovjetunió iránti nagy bizalmát, amikor a szerződés jövőbeni, a felszabadulás utáni, a békés munka idöszakabeli nagy jelentőségét is hangsúlyozta. „A hitleri zsarnokság bukása, az idegen betolakodóknak hazánkból való kiűzése, köztársaságunk felszabadulása után ez a szerződés garantálja teljes külső biztonságunkat és szabaddá teszi kezünket, hogy minden erőnket a szabad és független Csehszlovákia új és boldog életének építésére összpontosíthassuk." Zdenék Nejedlý, a nagy cseh tudós és politikus a szerződés jelentőségét hangsúlyozva lelkesen szilárd sziklához hasonlította, melyre a jövőben támaszkodni fogunk. Népeink legkiválóbb képviselői lelkesedéssel és a Szovjetunió és hadserege erejében bízó szilárd meggyőződéssel üdvözölték akkor a csehszlovák-szovjet szerződés aláírását. A másik oldalon azok, akik 1938ban a gyalázat és rabság útját egyengettek népeink számára, leplezetlen bosszúsággal fogadták a szerződést. Érezték, hogy a szerződés aláírása népeink felett való uralmuk végét jelenti. Ezért igyekeztek lekicsinyelni a szerződés jelentőséget és népünket a bolsevik veszéllyel rémítgették. Különösen a szlovák állam urai, akik 1938 júliusában a bratislavai Nemzeti Színház előtt elégették az 1935. május 16-i szovjet-csehszlovák szerződés szövegét, kísérelték meg most is a propaganda célzatú hazugságok bősz gyűlöletében elégetni a szerződést. Tervet dolgoztak ki arra, hogyan diszkreditálják a szerződést a nemzet szemében. Most már azonban senki sem hitt nekik. A kommunista párt nevelte nemzet az illegalitás idején már nem hagyta magát megtéveszteni és félrevezetni. Ellenkezőleg a nemzet gyűlölete még fenyegetőbben gyúlt lángra. Szlovákia-szerte kigyúltak a partizánmozgalom tábortüzei, és 1944. augusztus 29-én a Szlovák Nemzeti Felkelésben hatalmas lánggal csaptak magasba. Szlovákia népe a Szlovák Nemzeti Felkelésben fegyverrel a kezében a küzdő népek mellé állt, hogy vérével pecsételje meg a csehszlovák-szovjet testvériséget. A csehszlovák-szovjet szerződés jelentőségét legjobban a felszabadulás után a békében éreztük. A Csehszlovák Köztársaság kis állam, mely nem tudja saját erőivel garantálni határainak biztonságát és területének szuverenitását. A kis államok ki vannak téve az imperialista hatalmak támadásainak és ezért kollektív szerződések rendszerével igyekeznek biztosítani területi épségüket. Csehszlovákiának már 1935 óta volt ilyen szerződése egyrészt a Szovjetunióval, másrészt Franciaországgal. 1938-ban, a fasiszta Németország Csehszlovákia ellen intézett összpontosított támadásának évében Franciaország 1938. szeptember 29-én a müncheni egyezmény aláírásával kibújt a csehszlovák-francia szerződésből eredő kötelezettségeinek teljesítése alól, hogy meghátráljon Hitler előtt, és utat nyisson a Csehszlovákia ellen irányuló agressziójának. Hazánk területi épsége akkor még megmenthető lett volna, ha a csehszlovák uralkodó burzsoázia az 1935 májusában megkötött szovjet-csehszlovák szerződésre támaszkodott volna. A csehszlovák kormány azonban nem élt a köztársaság megmentésének ezzel az egyedüli lehetőségével és inkább a behódolást választotta. Sorsdöntő lépés volt ez népeink szempontjából. A nemzeti rabság és a fasiszta leigázás kezdetét jelentette. A burzsoázia már akkor elvesztette hazánk sorsa irányításának erkölcsi jogát és a csehszlovák kormány behódolásának logikus következményeképpen a munkásosztály lett hivatva a nemzet élére állni. 1943. december 12-én amikor a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió között új szerződést írtak alá a háború utáni együttműködésről, siker koronázta a csehszlovák munkásosztálynak a fasizmus ellen vívott elszánt küzdelmét. A csehszlovák munkásosztály akkor kommunista képviselőin keresztül első ízben befolyásolta döntő módon a csehszlovák külpolitikát. Á csehszlovák külpolitikának kizárólag a nyugati imperialista hatalmakra, elsősorban Franciaországra támaszkodó régi hagyományos rendszerét államúnk függetlensége külpolitikai garanciáinak új rendszere váltotta fel. olyan rendszer, melynek magvát a csehszlovák-szovjet szerződés képe1 zi. Nagy történelmi jelentőségű ese! mény volt nemzeteink történetében az a tény, hogy a Szovjetunió különféle feltételek nélkül biztosította államunk függetlenségét. A csehszlovák-szovjet szerződés jelentősége különösen világosan tűnik ki ma, amikor látjuk, hogyan jutnak uralomra Franciaországban a francia társadalomnak, a kis közép-európai államok függetlenségének örök ellenségei, a militarista Nyugat-Németországgal szövetkező reakciós erők. Nyugat-Németországban már sem a kormány, sem a bankárok és iparmágnások monopolista körei sem titkolják a Csehszlovákia és Lengyelország ellen szőtt revansista terveiket, mint ahogy Hitler sem titkolta terveit 1938-ban. Űgy tűnik, a történelem ez irányban megismétlődik. Csehszlovákiában azonban nem ismétlődik meg 1938, mivel Csehszlovákiában már nem a köztársaság feldarabolását előkészítő kapituláns burzsoázia uralkodik. Ma hazánkban a kommunista párt vezette munkásosztály, a szocializmust építő munkásosztály uralkodik. Ma érdekeink még közelebb állnak a Szovjetunió érdekeihez, mint 1938-ban, mert a csehszlovák-szovjet barátságnak és kölcsönös segélynyújtásnak célja ma nemcsak országaink függetlenségének megvédése, hanem munkásosztályunk és a nép tizenöt évi küzdelme vívmányainak, a szocialista építés vívmányainak biztosítása és megvédése. Áz 1938 évi fasiszta veszély idején is a kommunisták voltak a legáldozatkészebb hazafiak, a burzsoá hazát is készek voltak védelmezni. (Folytatás a 3. oldalon) Antonín Novotný elvtárs és'dr. Münnich Ferenc elvtárs szívélyesen üdvözlik egymást Prága lakossága szerdán, december 10-én üdvözölte a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya küldöttségét, mely a CSKP KB és a kormány meghívására érkezett hazánkba • baráti látogatásra. A küldöttséget dr. Münnich Ferenc, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke és Marosán György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, az MSZMP Központi Bizottságának titkára vezeti. A küldöttség tagjai Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság belügyminisztere, Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, dr. Sík Endre, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere, Prieszol József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Szocialista Munkáspárt Borsód-AbaujZemplén megyei bizottságának vezető titkára és Gábor József, a Magyar Népköztársaság csehszlovákiai meghatalmazott nagykövete. A küldöttséget Prága felé vezető útján dr. Július Viktory, Csehszlovákia budapesti nagykövete kísérte. A prágai üzemek, hivatalok, kereskedelmi vállalatok, valamint egyéb munkahelyek dolgozói már a kora reggeli órákban gyülekeztek a főpályaudvar előtt. A pályaudvar előtti téren zászló alatt felsorakozott a prágai helyőrség díszszázada. A kedves vendégek fogadására Karol Bacílek, Rudolf Barák, Pavol Dávid, Jaromir Dolanský, Zdenék Fierlinger, Jirí Hendrych, Váelá? Kopecký, Antonín Novotný, Otakar Šimúnek, Viliam Široký és Ľudmila Jankovcová elvtársak/ pártunk • és kormányunk képviselői, Oldrich Černík, Vladimír Koucký, Bruno Köhler és Vratislav Krutina, a CSKP KB titkárai érkeztek a főpályaudvarra. Megjelentek továb' bá dr. Emanuel Šlechta és dr. Josef Plojhar miniszterek, a Nemzeti Front pártjainak elnökei, Václav Dávid külügyminiszter, a kormány további tagjai, Antonín Krček, a CSKP városi bizottságának vezető titkára, a CSKP KB tagjai, Adolf Svoboda, Prága főpolgármestere, valamint közéletünk további képviselői. 8,40 órakor futott be a különvonat az ünnepi díszbe öltözött pályaudvarra. Antonín Novotný, a CSKP KB eiső (Folytatás a 2. oldalon) DR. MÜNNICH FERENC, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Dr. Münnich Ferenc 1886-ban a fejérmegyei Seregélyesen született. Apja állatorvos volt. Tanulmányait 1910-ben fejezte be a kolozsvári egyetemen, ahol megszerezte a jogi doktorátust. Ezekben az években irodalmi tevékenységet fejtett ki, ateista költeményekkel és cikkekkel szembehelyezkedett az akkori társadalmi renddel. Az első világháború alatt 1915-ben az orosz fronton fogságbg esett. Szibériában felvette a kapcsolatot a bolsevikokkal, s ezek révén megismerkedett a marxizmussal. 1917 őszén megszervezte a vörös gárdisták egységét, mely részt vett a szovjet kormányzat megvédésében. 1918-ban parancsnoki rangban az uráli fronton harcolt a fehérgárdisták és az intervenciósok elleni 1918 novemberében visszatért Magyarországra és Magyarország Kommunista Pártjának egyik alapító tagja volt. Mint a Vörös Hadsereg és a vörös gárda szervezője, tevékenyen vett részt a tanácsköztársaság munkájában és harcaiban. A tanácsköztársaság megszűnése után emigrálni kényszerült és több ország munkásmozgalmában fejtett ki tevékenységet. Mint a 15. spanyol hadtest és későb a XI. nemzetközi brigád parancsnoka két és fél évig harcolt a szabadságért a spanyol nép oldalán. A második világháború kirobbanása után a szovjet hadseregben, többek- között 1942-ben a sztálingrádi hadsereg vezérkarában teljesített szolgálatot. 1945-ben visszatért Magyarországra. Pécsett a főispán funkcióját és 1948-tól 1949-ig a budapesti központi közbiztonsági szervek parancsnoki funkcióját töltötte be. 1950-től diplomáciai szolgalatot teljesített. Dr. Münnich Ferenc 1956. november 4. óta a honvédelmi miniszternek és a forradalmi munkás-paraszt kormány tagjának funkcióját tölti be. 1957-ben megválasztották első miniszterelnökhelyetessé és a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjává. 1958. január 28. óta a minisztertanács elnökének funkcióját tölti be. MAROSÁN GYÖRGY, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára 1908-ban született. Mint fiatal pékftiunkás belépett a szakszervezetbe és röviddel ezután csatlakozott a munkásmozgalomhoz. Már abban az időben felkeltette a dolgozók figyelmét a munkásság bér- és politikai harcaiban folytatott sikeres akcióival. A Horthy-fasizmus idején a munkásság egységes frontjának megteremtéséért szállt síkra, védelmezte a munkásság érdekeit, ' harcolt a kizsákmányolás és elnyomás ellen és mindenkor élesen kipellengérezte a munkásság árulóinak jobboldali politikáját. A második világháború idején fontos szerepet töltött be a hitleri fasiszták ellen vívott küzdelemben. A nemzeti függetlenségért és a kizsákmányolók kormányának megdöntéséért harcolt. Még a háború éveiben kapcsolatba lépett a kommunista párttal. 1942-ben a fasiszta rendőrség letartóztatta és internálta. A felszabadulás után Magyarország felépítésén és a néphatalom megteremtésén dolgozott. Mint a Szociáldemokrata Párt baloldali szárnyának egyik vezetője a két párt egyesítésének szervezője és politikai kezdeményezője volt. A két párt egyesítése után a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárának helyettese lett és hosszabb ideig a párt budapesti városi bizottságának titkári funkcióját töltötte be. Később könnyűipari miniszterré nevezték ki. Az októberi és novemberi ellenforradalmi események idején a forradalmi közpőnt tagja volt, amely Magyarországon a munkáshatalom védelméért és az ellenforradalom szétzúzásáért folytatott harc élén állt. Mint államminiszter a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tagja lett. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a Politikai Bizottság tagjává és a KB titkárává választotta meg. Egyúttal a párt budapesti városi bizottsága első titkárának funkcióját is betölti. Nemzetgyűlési képviselő és mint államminiszter tagja a forradalmi munkás-paraszt kormánynak.