Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-11 / 342. szám, csütörtök

Prágába érkezett a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége (Folytatás az 1. oldalról) titkára, a köztársaság elnöke és Vi­liam Široký miniszterelnök szívélye­sen üdvözölték Münnich Ferencet, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagját, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás­paraszt kormányának elnökét, Maro­sán Györgyöt, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagját, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága titkárát és a küldöttség többi tagjait. Azután mindnyájan a főpályaudvar előtti térre indultak, ahol a főváros lakossága hosszantartó tapssal és él­jenzéssel fogadta őket. Felhangzottak „Éljen a magyar nép". „Üdvözöljük a az államhimnusz akkordjai és Mün- magyar nép képviselőit"! és hatalmas, nich Ferenc elvtárs Antonín Novotný dörgő „Hurrá" kiáltásokkal válaszol­elvtárs kíséretében szemlét tartott a 1 tak. díszszázad felett. A küldöttség tagjai ezután üdvözöl­ték a diplomáciai testület tagjait, Csehszlovákia képviselőit, és helyet foglaltak a díszemelvényen. Ezt kö­vetve Antonfn Novotný elvtárs emel­kedett szólásra. Utána Münnich Ferenc elvtárs tar­tott beszédet. Mind a két beszéd lelkes visszhan­got keltett a prágai lakosság körében. A prágaiak a vendégek üdvözleteire A vendégek azután a CSKP KB és a kormány vezető személyiségei kísére­tében gépkocsikba ültek és prágai szállásuk felé indultak. A Nemzeti Múzeum mellett a Vencel téren, Nemzeti körúton és mindenütt, ahol a gépkocsik elhaladtak, üdvözletek, és taps hangzott fel. Az utcák öröm­teljes légköre és ünnepi dísze kife jezték ezt a mély barátságot, mely hazánk nép£t a magyar nép iránt eltöltik. ANTONÍN NOVOTNÝ ELVTÁRS BESZÉDE Drága Elvtársak, kedves vendégeink! Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a köztársaság kormányának és egész dolgozó né­pünknek nevében a legszlvélyesebben üdvözlöm hazánk földjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának és a népi demokratikus Magyarország kormányának küldött­ségét. ' Üdvözöljük kedves magyar elvtár­sainkat: Münnich Ferenc elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagját, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökét, (taps). Marosán György elvtársat, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagját a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának titkárát. államminisztert (taps), Biszku Béla elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagját, belügyminisztert, Fehér Lajos elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagját. Sík Endre elvtárs külügyminisztert, Prieszol József elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának tagját, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Borsod-Ábaúj-Zem­plén megyei bizottságának vezető titkárát, Gábor József elvtársat, a Magyar Népköztársaság csehszlovákiai nagy­követét és a többi, kedvgs vendégein­ket. Kedves Elvtársak, megérkezésük örömmel tölt el bennünket és meg vagyunk róla győződve, hogv látoga­tásuk még jobban elmélyíti az orszá­gaink népei közötti barátságot. Ez a barátság mélyen gyökerezik a mun­kásosztály ama közös ljarcaiban, me­lyeket már a tőkés uralom idején ví­vott. Országaink munkásmozgalmának történetében sok a közös vonás, ami az első világháború utáni időben, a szervezett munkásmozgalom kezdeté­zetközi kapcsolatok alakultak ki és I ság és a Szovjet Szocialista Köztár­megszilárdult kommunista pártjaink , saságok Szövetsége közötti barátsági együttműködése. Teljesen természetes, hogy orszá­gainknak a szovjet hadsereg által való felszabadítása után kölcsönös nemzetközi kapcsolataink új tartalmat kaptak, melynek alapját az új társa­dalmi rend — a szocializmus felépíté­sére irányuló közös erőfeszítéseink képezték. Ezek a nemzetközi kapcsolatok a magyarországi ellenforradalmid puccs idején törhetetlen erőről tanúskod­tak. Akkor egész népünk szilárdan a magyar dolgozó nép oldalán állt és teljes mértékben támogatta az ellen­forradalom elleni harcát. A magyar munkásosztály győzelme örömmel töltött el bennünket, ezt a győzelmet saját győzelmünknek is tekintettük. Dolgozó népünk ma is ugyanolyan rokonszenvvel követi azt a szilárd utat, melyen a magyar nép pártja vezetésével halad és tiszta szívből to­vábbi sikereket kíván neki a szocia­lizmus építésében. A magyar mun­kásosztály jelentős győzelmet aratott a nemzetgyűlési és a népi tanácsokba való nemrég lezajlott választások so­rán, melyek világosan megmutatták, hogy a nép mily nagy bizalmat tanúsít a Magyar Szocialisia Munkáspárt, va­lamint kormánya iránt. E választások eredményei újból tanújelét adták an­nak, mily szilárdak a szocializmus erői Magyarországon és hozzájárultak a nemzetközi forradalmi munkásmoz­galom egységének megerősödéséhez. Drága Elvtársak! Csehszlovákiai tartózkodásuk alatt szemtanúi lesznek népünk hatalmas kezdeményezésének és aktivitásának. Népünk megkezdte a CSKP XI. kong­resszusán hozott határozatok megva­lósítását, az .ország szocialista építé­sének befejezését. Jelenleg valameny­nyi pártszervezetünkben s munka­helyeinken vita folyik egyes intézke­désekről, melyek arra vannak hivatva, hogy biztosítsák a CSKP XI. kong­resszusának az életszínvonal emelésé­re vonatkozó irányvonala betartását. Az önök látogatása egybeesik azok­kal a napokkal, amikor hazánkban kölcsönös segélynyújtási és háború utáni együttműködési szerződés meg­kötésének 15. évfordulójáról emléke­zünk meg. E napok kifejezésre jut­tatják népünk előtt a Szovjetunió iránti hűségünket, szeretetünket és odaadásunkat. egyben azt is, mily történelmi jelentőségű a világ első szocialista országának létezése nem­csak Csehszlovákia népe, hanem magyar nép és a szocialista tábor valamennyi országa népének a szo cializmus felépítéséért vívott harca, valamint a földkerekség dolgozóinak a szocialista célkitűzések megvaló­sítása érdekében folytatott harca szempontjából. Éljen a szocializmus tábora, élén a Szovjetunióval! (Hosszantartó taps). Mélyüljenek és szilárduljanak to­vábbra is a Csehszjovákia népe és Magyarország testvéri népe közötti baráti és szövetségi kapcsolatok! (Hosszantartó taps). Drága elvtársak, a Tegszívélyeseb ben üdvözlöm önöket. tői fogva megnyilvánult. E forradalmi . különösen jelentős történelmi ese­harcokban egyre szélesebbkörű nem- I ményről — a Csehszlovák Köztársa­A prágai ifjúság forrón üdvözli Prá­gában a magyar párt- és kormány­küldöttséget. (Rastislav Novák - CTK - felv.) Dr. MÜNNICH FERENC ELVTÁRS BESZEDE Drága Novotný elvtárs, drága Široký elvtárs, drága elvtársaim és barátaim! Mi, a magyar párt- és kormány­küldöttség tagjai szívből örülünk annak, hogy az önök meghívására látogatást tehetünk hazájukban és itt Prágában üdvözölhetjük önöket, s önök útján a Csehszlovák Köztár­saság egész dolgozó népét. Mostani látogatásunkkal visszonoz­zuk az önök 1956 novemberében tett látogatását. Pártunk akkor nehéz helyzetben harcolt az ellenforrada­lom sötét erői ellen s az önök lá­togatása támogatást és segítséget jelentett számukra, amelyre annyira szükségünk volt. Szíves elnézésüket kérjük, hogy akkor nem részesít­hettük önöket olyan ünnepi fogad­tatásban, amely teljes mértékben ki­fejezte volna az önök iránt érzett szeretetünket. Csehszlovákia Kommunista Párt­jának és Csehszlovákia népének szo­lidaritása határtalan nemzetközi se­gítséget nyújtott a magyar népnek. Pártjaink és népeink megbonthatat­lan szolidaritása s Igazi barátsága ma Is nagy erőt kölcsönöz nekünk. Látogatásunk céüa hogy tovább mélyítsük s megerősítsük a Cseh­szlovákia népe és a magyar nép közötti testvéri barátságot és megszilárdítsuk az országaink kö­zötti kapcsolatokat. Az imperialista Habsburg uralkodóház gyakran egy­más ellen uszította a cseh, a szlo­vák és a magyar népet, amelyet egyaránt kizsákmányolt és elnyo­mott. A magyar úri rend képvise­lői a Horthy-féle fasiszta kormány fennállásának 20 éve alatt ugyan­csak mindent, megtettek annak érde­kében, hogy soviniszta és irredenta uszítással gyűlöletet szítsanak, or­szágaink dolgozóinak tömegeiben. Népünknek és az önök népének győzelme megteremtette a feltéte­leket a baráti kapcsolatok felvéte­lére. A két ország dolgozóinak érde­kében kötelességünknek tartjuk, hogy minden erővel tovább szilár­dítsuk kölcsönös jőviszonyunkat és minél sokoldalúbban fejlesszük kap­csolatainkat. Meg vagyunk győződve róla, hogy közös erőfeszítéseink, hozzájárulnak az emberiség leghőbb óhajának megvalósításához — a vi­lágbéke megerősítéséhez. Csehszlovákia testvéri népe '— amint az a CSKP XI. kongresszusán ez év júliusában hozott határozatok­ból kitűnik — nagy sikereket ért el a szocializmus építésében. Csehszlovákiában megszüntették a kizsákmányolást és lerakták a szo­cializmus alapjait. Ezek a gyönyörű sikerek lehetővé tették hazájuk ve­zető erejének, Csehszlovákia Kom­munista Pártjának, hogy a szocia­lizmus építésének befejezését köz­vetlen célként tűzze ki. Ez nemcsak Csehszlovákia, hanem az egész szo­cialista tábor és annak kebelében a Magyar Népköztársaság sikere is és egyben az egész világ haladó erőinek megerősödése. Hazánkat illetőleg közölhetjük önökkel, hog> az ellenforradalom le­verése óta eltelt két évben a Szov­jetunió, a testvéri szocialista orszá­gok, közöttük a Csehszlovák Köz­társaság jelentős, politikai, erkölcsi és anyagi segítségével nagy sikere­ket értünk el a néphatalom meg­szilárdításában, valamint politikai­gazdasági és kulturális életünk meg­erősítésében. A magyar dolgozó nép e segítsé­get felhasználva nemcsak az impe­rialisták alattomos támadása által ütött összes sebeket hegesztette be, hanem normalizálta az életet a Ma­gyar Népköztársaságban, mely to­vábbra íj előre halad a szocializmus építésének útján. Az ez év november 16-án lezaj­lott nemzetgyűlési és népi tanácsi választások eredményei arról tanús­kodnak, hogy a magyar dolgozó nép a szocializmus és a béke mellett foglalt állást, megingathatatlanul a Szovjetunió vezette szocialista tá­borban tömörülő barátai oldalán áll, s hűséges és odaadó munkával a bé­ke ügyét szolgálja. Engedjék meg, hogy gyönyörű har­cos hagyományokkal rendelkező fő­városukba érkezve a magyar dolgo­zók szívből jövő testvéri üdvözle­teit tolmácsoljam önöknek és a Csehszlovák Köztársaság egész mun­kás és tehetséges népének. Egyben tolmácsolom a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőségé­nek és a magyar forradalmi munkás­paraszt kormánynak szívből jövő üdvözletét, valamint Kádár János elvtárs személyes üdvözletét, aki hir­telen megbetegedése miatt legna­gyobb sajnálatára nem tehet ez al­kalomból látogatást Csehszlovákiá­ban. Küldöttségünk valamennyi tagjá­nak nevében őszinte köszönetet mon­dok mindnyájuknak a testvéri fo­gadtatásért. őrökké éljen a magyar népnek és Csehszlovákia népének barátsága! Ä magyar párt- és kormányküldöttség fogadtatása a prágai Várban (ČTK) - Antonín Novotný, a CSKP KB első titkára, a köztársa­ság elnöke szerdán, december 10-én fogadta a prágai Várban a magyar párt- és kormányküldöttséget, me­lyet dr. Münnich Ferenc, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja, a Magyar Nép­köztársaság forradalmi munkás-pa­raszt kormányának elnöke és Ma­rosán György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának titkára vozet. A fogadáson jelen voltak a kül­döttség további tagjai: Biszku Béla. az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, belügyminiszter. Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, dr. Sík Endre, a Magyar Népköztár­saság külügyminisztere, Prieszol Jó­zsef, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Magyar Szocialista Mun­kárspárt Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyei bizottságának vezető titkára és Gábor József, a Magyar Népköztár­saság csehszlovákiai nagykövete. A fogadáson részt vettek Karol Bacílek, Rudolf Barák, Pavol Dávid, Zdenék Fierlinger, Jifí Hendrych, Václav Kopecký, Viliam Široký, Ľud­mila Jankovcová elvtársak, pártunk és kormányunk képviselői, továbbá Václav Dávid külügyminiszter. Antonín Novotný, a CSKP KB első titkára, a köztársaság elnöke és Csehszlovákia további képviselő 1 hosszan tartó szívélyes beszélgetés' folytattak a vendégekkel. m Testvéri találkozás A vonat lefelé gördül a Cseh-morva Dombvidék lankáiról az Elba síksága felé. A decemberi hajnalban mit sem látni a tájból, hiszen ez a vidék kat­lan a katlanban, amit aztán Prágában a sok barnaszén-korom londoni köddé sü rít. Mögöttünk vagy két órával egy másik vonat száguld: hozza a Magyar Népköztársaság képviselőit baráti lá­togatásra a száztornyú város jelé. Mégis reggel 8 óra felé gyorsan vi­lágosodik a központi pályaudvar sze­cessziós épülete előtti téren. Az em­ber el sem hinné, hogy itt rövid fél­óra múlva párt- és államközi látoga­tás zajlik le. A pályaudvar előtere a szokásos, mindennapos lüktető életet éli. i \ De azután mint valami varázssző­nyegen szédítő gyorsasággal peregnek az események. Munkás-milíciák, apró pionírok, üzemi küldöttségek vonul­nak fel, zászlók és magyar feliratú transzparensek alatt. Katonás, patto­gó vezényszavak, az egyik oldalról a díszszázad vonul fel, a másikról a prá­gaibk kedvence, a katonazenekar. Mindjárt játszik is néhány indulót a hálás közönségnek, amely a sorfalak mögött Sűrű ezrekre nő. . A díszszalon kijáratától balra kisebb emelvény, mellette a diplomáciai kar, a párt és a kormány képviselői. Bací­lek elvtársat látjuk feltűnni mindjárt az elsők között, a szovjet katonai at­taséval beszélget. Majd Široký elv­társ érkezik, kezet fog a diplomáciai testület tagjaival. Fél kilenc előtt pár perccel kime­gyünk a peronra. Megérkezik Novot­ný elvtárs, és már fel is tűnik a kü­lönvonat lassan gördülő mozdonya. Feljegyzem a számát, 498-112. A ze­ne indulót játszik, és a még mozgó kocsiból kiugrik a magyar vonatkísérő személyzet. De még náluk is fürgéb­bek a magyar fényképészek és újság­írók, akik közénk vegyülnek, úgy, hogy az első szaVonkocsiból kiszálló Mün­nich és Marosán elvtársak fellobbanó fények tüzében ölelkeznek össze No­votný és Široký elvtársakkal. Münnich elvtárs kissé tanáros külsejű, míg a lényegesen fiatalabb Marosán elvtárs feltűnően napbarnította arcán csak úgy sugárzik az életöröm. Rövid be­mutatkozások, a peronon alig vagyunk vagy ötvenen, s már indulnak is a kedves vendégek vendéglátóikkal együtt a kijárat jelé. Amikor feltűnnek. a kijárat előtt, á hatalmas tömeg éljenez és magyar zászlócskákat lenget. A katonazene a himnuszt játssza, Münnich elvtárs No­votný elvtárs kíséretében ellép a dísz­század előtt. Feltűnően tiszta kiejtéssel üdvözli katonákat: Nazdar soudruzi! Nem csoda, hiszen ö maga is régi spanyol harcos, s mint a szovjet hadsereg ka­tonája a sztálingrádi fronton küz­dött. nich elvtárs lép a mikrofon elé. Bár magyar beszédét alig néhányan ért­jük, mégis szinte érezni a kapcsolatot a szónok és a tömeg között: közös nyelven, a szocializmus' nyelvén be­szélünk mindnyájan, ha az egyes sza­vak idegenszerűen is hangzanak a prágaiak fülének. Amikor azonban Münnich elvtárs beszéde végén oro­szul üdvözli Csehszlovákia dolgozó népét, élteti a csehszlovák-magyar barátságot és kifejezi mindnyájunk ragaszkodó szeretetét a Szovjetunió iránt, a hatalmas térségen szűnni nem akaró lelkes éljenzés, zászlólobogtatás teszi felejthetetlenné a pillanatot. A díszszázad a zenével díszmenet­ben elvonul és máris gördül az első tágas kocsi Münnich és Novotný elv­társakkal a prágai Vár felé. Megnézem az órám az oszladozó tö­megben. Pontosan 9 óra. Az egész fogadás alig tartott félóráig, mégis egy darab történélem. Amikor egy órával később a Ká­roly-hídon át a Malá Strana szállon­gó hópihékťól már fehéren áttetsző gót és barokk épületei felé tartokjaiig akarok hinni szememnek. A Hrad­zsin tetői felett a fehér köztársasági elnöki lobogó mellett magyar zászlót lenget a szél. Hihetetlen kép olyan­nak, aki a két világháború közötti években Prágában élt, és mégis igaz. A szocializmus igazsága ez — s ép­pen ezért annyira szép. A vár fogadótermeibe vezető lép­cső két oldalán feszes katonai őrség. Életemben először járok a vár repre­zentatív termeiben, nagyszerű festmé­nyek, gobelinek, vázák, rézmetszetek között. Olyan mint egy kis múzeum. Az egyik teremben néhány újságíró Az emelvényre elsőnek Novotný elvtárs lép. Üdén, ércesen zeng a hangja, beszéde alatt egészen kivilá­gosodik és érezhető, hogy valahonnan az Öriáshegység bércei felől fújó élénk szél hótól terhes. Novotný elvtárs szavait lelkes él­jenzés szakítja félbe, különösen ami­kor a szocializmust építő két szom­szédos nép testvéri barátságáról be­szél. Utána ugyancsak hajadonfővel Mün­az elmaradhatatlan filmesek, fény­képészek várakoznak. E terem falain számtalan Habsburg rizsporos, fehér térdnadrágos fityegő ajkú portréja. Míg várunk, a várost nézem az abla­kon át, ahonnét még sohasem láttam, csak odébb jártam sokszor az Ulászló­teremben, ahol az elnökválasztások folynak le, s a Lajos-palotában, ahol az emlékezetes prágai dejenesztráció történt. Pontosan 11 Órakor feltűnik a te­remsor végén a magyar párt- és kor­mányküldöttség Münnich és Marosán elvtársak vezetésével. Kinyílik a film­híradókból annyira ismert nagy foga­dóterem ajtaja, belép a magyar kül­döttség, amelyet a csehszlovák párt­és kormányküldöttség tagjai fogad­nak. Szívélyes kézszorítások, hiszen többségük a nemzetközi munkásmoz­galom régi harcostársa. A hosszú ér­tekezleti asztal mellett a fal felöl a csehszlovák, velük szemben a magyar tárgyaló felek foglalnak helyet. Míg a fényképészek minden lehető oldal­ról megörökítik a csehül, szlovákul, magyarul, oroszul élénken beszélgető­ket, körülnézek. A falakon itt is mű­vészi képek és fali szőnyegek. Az asz­talfő közelében Novotný elvtárstól jobbra a képekről ismert nagy Eu­rópa-térkép. Mondják, valahol Prága mellett van Európa földrajzi közép­pontja. Ahogy az asztal mellett ülő­ket nézem, úgy érzem, tényleg itt dobog most az öreg, kettészakított földrész szocializmust építő felének a ' szíve. I Szőke Lőrinc ÜJ SZÖ 2 * 1958. december 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom