Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-09 / 340. szám, kedd

KARCOLATOK KO VÁRRÓL Ht Ht Ht Ht Ht Ht Ht Ht Ht !fi Ht Ht Ht Ht Ht Ht Ht Ht Akáclombos, kedves, kis Ipoly menti falu Kővár, iparkodó, dol­gos néppel. A föld sem fösvény errefelé. Megterem a búza, cu­korrépa, kukorica — minden. Mi ről volt nevezetes a község haj­danában? Főleg a marhaállományáról, a híres kővári szimmentáli tehenekről, nehéz ökrökről. Tizennyolc-húsz mázsás állatokat haj­tottak a kővári gazdák annak idején a kékkői vásárra. Nos, erről a Kővárról szeretnék egyet-mást elmondani. Persze, az új Kővárról. Mert hiszen tudni való dolog, hogy ezelőtt két esztendőve' megalakult a faluban az EFSZ. Azonban e rövid két év alatt a kővári szövetkezeti gazdák kivágták ám a rezet ­amúgy magyarosan! A kataszter 424 hektárjából már 303 hektár a közösben van. Nem sokan vannak már a faluban, akik még ma­radiasan szántják a barázdát. A becsületes gazdák színe-java már új útra tért. Na, de gyerünk szépen sorban, annak rendje és módja szerint. ILYEN EMBER KELL AZ ÉLRE | denütt a legdúsabban. De Kőváron ? A kezdet itt sem volt a legköny- _ Mindenben elérték a tervezett nyebb. Mennyi átok, rossz szó érte a szövetkezet úttörőit - nehéz lenne felsorolni. - A kutyaugatás azonban nem hallatszik az égig — tartja a közmondás. Tudták ezt jól a kóvári kommunisták is. S tudta ezt igen jól Cseri Gábor bácsi is, a szövet­kezet elnöke. Tagbaszakadt, szép, szál ember Gábor bácsi. Olvasott, csiszolt föld­műves. Senki sem mondaná, hogy már az 56. esztendőt tapossa. Mo­kány, fekete bajsza, tekintélyt pa­rancsoló termete, nyílt, egyenes ter­mészete, szőjárása arról tanúsko­dik, hogy a szövetkezet vezetése jó kezekben van. Becsületes, dolgos gazda volt ő világéletében. Az öt hektárján igazi kis mintagazdaságot vezetett. Ország-világ tudja, hogy a faluban a legjobb fejőstehenei neki voltak. Még mint magángazda rájött, hogy a tehén igen hasznos állat. Arról tanúskodik a két tehenétől naponta beadott 30 liter tej. CSERI GÄBOR FOGADALMA Szóval ő lett az EFSZ elnöke. Ez nem meglepő, mert ő volt az első gazda a faluban, aki már 1952-ben hajlandó volt a közös útra lépni, csak akkor még kevesen voltak. S mikor elnökké választották ezt a szép szál magyar embert, az ala­kuló közgyűlés előtt fogadalmat tett, amely ilyenformán hangzott: — Emberek, ha most már közösen fogtunk hozzá az élethez, hát lás­sunk ám úgý hozzá, hogy annak ér­telme legyen. A szomszéd járásbeli Viskről csupa dicséretet hallunk. De hát alábbvalók vagyunk-e mi, mint a viskiek? Talán rosszabb emberek vannak nálunk? Dehogyis! Nos, hát akkor miért ne lehetne nálunk is mintaszövetkezet? Tudjátok mit, kedves gazdatársaim? Most elindu­lunk és meg nem állunk addig, amíg ná'lunk milliomos szövetkezet nem lesz. Fittyet hányunk Visknek. Igazam van?! — Ügy van! — sza­vazta meg egyhangúlag a tagság. SZÖBÖL VALÖSÁG Az idén igen nagy szárazság volt májusban. A föld sem termett min­A belkereskedelem hírei KARÁCSONYI ALKALMI VÉTELEK A Bratislavai Háztartási Cikkek n. v. december 8-től 23-ig Bratislavá­ban, a Suché Mýto utcában porce­lán- és üvegárú szabadtéri árusítást rögtönöz. Elárusításra kerülnek fő­leg olcsó tányérok, csészék, porce­lánkészletek, figurák, üvegpoharak, korsók, porcelánedények, háztartási cikkek és egyébb ajándékra alkal­mas üveg- és porcelánáru. pk ÜJ ELEKTROBOLT BRATISLAVÄBAN A Bratislavai Háztartási Cikkek n. v. Bratislavában a Piráskova utca 12. sz. alatt új boltot létesít, amely­ben mindennemű villamossági cikkek és háztartási készülékek lesznek kaphatók. Ugyancsak nagy raktár lesz ott rádiókban, gramofonokban és televízorokban. A Sztálin tér 33. alatti elektroüzlet viszont megszűnik. pk AZ ÉLELMISZEREKET ÁRCÍMKÉK­KEL KELL ELLÁTNI Az Állami Ellenőrzőszolgálat szi-, gorú utasítást adott, hogy a boltok­ban elárusításra kerülő süteménye­ket és kenyeret árcímkékkel kell ellátni'. Továbbá kötelezi az üzlet­vezetőket arra, hogy az áruszállítási tervet az üzletben feltűnő helyen függeszék ki, hogy a fogyasztó az érkező áruk felől tájékozva legyen. A kenyér- és sütemény különleges­ségi boltoknak minden fajtájú süte­ményből elegendő mennyiséggel kell rendelkezniök. a hozamot. Kukoricájuk pedig olyan volt, hogy emberemlékezet óta olyan még nem termett a kóvári határban. Csövesen 60 mázsát törtek le min­den hektárról. Krumpli 280 mázsa termett hektáronkét (azt sem mindenszentekkor szedték ki, mint a bátorfalusiak). Cukorrépát csak kísérletképpen termeltek 3 hektáron, de 10 és fél vagont takarítottak be róla. Ezért persze legjobban az asz­szonyokat lehet megdicsérni, mert a kapálásban egymást múlták felül valamennyien. A lőheremagot is jól kifogták, bár másutt nem igen si­került. ök ebből is több mint 30 ezer koronát zsebeltek be. Azt mondtam, hogy valamikor hí­res teheneket neveltek Kőváron a magángazdák. Azonban az új, szö­vetkezeti gazdák sem vallanak szé­gyent teheneikkel. Kezdetben alig négy litert fejtek naponta, darabon­ként. Most? Nem kevesebb mint 9 liter az átlagos napi fejés minden tehéntől. Persze, a nyáron 12 LITERT IS FEJTEK. Mindamellett nem, árt tudni, hogy állatállományuk 10 istállóban van el­helyezve. — Nem csoda ezek után, hogy a tervezett 20 ezer liter tejbeadást megháromszorozzák. S ugyanígy van­nak a tojással, hússal, mindennel, így aztán csak természetes, hogy a munkaegység értéke Kőváron szi­lárd. Tizennyolc korona a tervezett — kilencet fizetnek előlegként, de a másik kilencben is bíznak évzá­ráskor. Szóval lesz részesedés Kő­váron. De szeretnék áldomásra el­ruccanni hozzájuk... KŐVÁRON A VÄNDORZÄSZLÔ Igaza volt Cseri bácsinak. Jó úton vannak. Arról tanúskodik a vándor­zászló is, amely a legjobb szövetke­zetet illeti a járásban. Még aratás előtt szerezték meg a nényeiektől s máig is az irodát ékesíti. Ha így gazdálkodnak továbbra is a kőváriak, nem kell a szomszéd falvakból Viskre kutyagolni - elles­ni a jó gazdálkodás titkát; elég, ha Kővárra jönnek a kíváncsiak. Ügy bizony. A járás legfiatalabb szövet­kezetétől tanulhatnak az idősebb „testvérek". Bátorfalun, Harasztiban, Szlovákgyarmaton és másutt. SAJÁT MAGUK ELLENSÉGEI Kik? — A kővári magángazdák. Ők nem látjuk, hogy bármelyik szö­vetkezeti tag több gabonát zsákolt be kamrájába a közösből, mint Cse­ri Vince Miklós a 13 hektárjáról. Olyan híres első gazdák, mint Csáki Lajos (7 hektáros), Csáki József, akinek egy pár, talán 10-éves ökre van ugyan, de a bibliai hét szűk esztendőre emlékeztetnek, olyan so ványak az ebadták és Csáki Ferenc — az üzletből vásárolja a kenye­ret. Nincsen azoknak annyi búzájuk sem a kamrában, hogy egy kisebb egércsalád jóllakjék belőle. Beadási kötelezettségeiket nem teljesítik, a nemzeti biztosításnál is nagy összeg­gel tartoznak az államnak. És mégis okoskodnak, spekulálnak. Főleg Csáki Lajos igen morfondíro­zik. ő a falu eleje, a rokonság, ko­maság esze. Heten vannak a Csákiak, akár a gonoszok. Persze, hozzájuk lehet sorolni a 13 hektáros Illés Fe­rencet is, aki szemrebbenés nélkül — „Háry János módra" csavarja a szót. Bátor emberek ám ezek a „gaz­dák". Még fenyegetődznek is: — Most még csak elvagytok — mond­ják, — de jövőre már éhen haltok. Persze tavaly is ezt a nótát húzo­gatták. A megoldás azonban igen egyszerű: be kell nézni a szövetke­zeti tagok kamráiba és az övékébe. Nem kétséges, hogy ki javára dől a mérleg ... Hogy honnan ez a prófé­ta-tudálékosság ? — A rádióból. A Szabad Európa húrjainak a pen­gése ez. Az ilyen embereket csak sajnálni lehet. Hiszen ezek lelki szegények, rövidlátók valamennyien. Saját maguk ellenségei. AMI BOSSZANT ENGEM.W Egy dolog azonban engem is bosz­szant. Az, hogy Kóváron is van a búza között konkoly. Bizony konkoly, mégpedig a szövetkezeti tagok kö­zött. Bosszant az, hogy Kassai Laci, akit én annak idején rendes em­bernek tartottam (hiszen elsők kö­zött lépett be a szövetkezetbe), csak úgy ímmel-ámmal tagja a szövetke­zetnek. Se kint, se bent — akár az ablakdeszka. A rossz nyelvek azt mondják róla, hogy ő csak olyan „paplrtag". A munka temetésére szívesen el­menne ... (Igaz, azelőtt sem igen szaggatta az istrángot.) A közösbe ritkán megy dolgozni és ha oda is vetődik, csak vetőgépre, kaszáló­gépre áll, nehogy meghúzza erős, 35 éves inait). Mindamellett Laci még rosszindu­latú is. No meg a hegy levét is igen kedveli, mindig üzleten töri a fejét, spekulál, de a közös bizony nem szívügye neki. Rossz útra adta ma­gát: piszkálódik, áskálódik a ve­zetőség ellen, bomlasztja a tagságot, ő inkább egy húron pendül Holcer Lászlóval, aki otthagyta a szövetke­zetet. Igazuk van a vezetőknek, akik azt mondják: — Majd rendet terem­tünk mi vele egy-kettőre. — Vagy megjavul, vagy pedig kitesszük a szűrét és aztán gazdálkodjék a húsz hektárján ... S MÉG VALAMI Az is meglepett, hogy a korom­beli, jóvágású Pölhös Sanyi is ott hagyta a földet (pedig de jó agro­nőmus lehetne belőle, hiszen mező­gazdasági iskolát végzett annak ide­jén), habár az apósa, Bjilkó Vince szövetkezeti tag. Remélem, ha leg­közelebb Kóvárra vetődöm, Sanyi is a nagy szövetkezeti család tagja lesz már. S ugyanúgy a Csákiak, Illés Fe­renc, no meg Siket Feri bácsi. Igen, valamennyi becsületes gaz­dának az EFSZ-ben a helye. Kővár csak akkor lesz igazi szocialista fa­lu, az ottani EFSZ pedig messze­messze híres milliomos szövetkezet. Mert, hogy Cseri bácsinak, az EFSZ elnökének igaza lesz — ahhoz nem fér kétség. Bartók János A hazánkban gyár­tott hangszereknek jó hírnevük van a világpiacon. Ez je­lentős mértékben a hofovicei harmoni­kagyár dolgozóinak az érdeme. Ez az üzem a bel- és külkereskedelem számára tíz fajta harmonikát gyárt. Legújabb modelljük az Aida V., amely koncert-hangszer­nek készült. Ké­pünkön: innen ke­rülnek a hangsze­rek az utolsó el­lenőrzésre. M. Nebor (CTK) felv. i v A barátság és e könyv honapja Egyesek azon törik a fejüket, hogyan fejez­zék ki még jobban sze­retetüket és hűségüket szovjet barátaink iránt. Nem tudják ugyanis, mit tegyenek a cseh­szlovák-szovjet barát­ság hónapjának ünnepé­lyes megkezdésén, a Nagy Október évfordu­lójának megünneplésén, a békestaféta ünnepé­lyes fogadtatásán, a Szovjetunió hős népé­nek küldött kötelezett­ségvállalásaikon kívül. Pedig még sok alkalom van. A legnagyobb ta­lán a szovjet sajtónak és a marxizmus-leniniz­mus klasszikusai mű­veinek olvasása. Hisz ezek a könyvek nem­csak megismertetnek a szocializmus országá­val, hanem a ránk há­ruló feladatok sikeres teljesítésében Is segí­tenek. Vannak, akik úgy be­szélnek, mintha dolgo­zóink nem akarnák és az építkezés óriási üte­mében nem is tudnák olvasni a napisajtót, va­' lamint a marxizmus-le­ninizmus klasszikusai­nak műveit. Az üzemi és falusi pártszerveze­tek elnökeinek Rima­szombatban megrende­zett, oktató jellegű összejövetelén is szó esett erről. Itt is meg­állapítást nyert, hogy például Lenin és Gott­wald művei előfizetői­nek száma elégtelen. Mihelyt hazaérkeztem munkahelyemre, a Cseh­szlovák Autóforgalmi Vállalat rimaszombati üzemébe, elgondolkoz­tam ezen és tettekhez láttam. Nem akartam ugyanis hinni, hogy dol­gozóinkat, akik a mun­ka hősei és elnyerték a Közlekedésügyi Minisz­térium és a Szakszer­vezeti Szövetség Köz­ponti Bizottságának vö­rös zászlaját, nem ér­dekelnék a könyvek. Nem is vártam, hogy egy délután, napi el­foglaltságom mellett, a munkahelyek felkere­sése során a Pravda és az Üj Szó 12 előfizető­jén kívül 6 előfizetőt sikerült szereznem a Smer című kerületi lap­ra és 18 állandó elő­fizetőt Lenin műveire. Ebből az esetből az a következtetés és a ta­nulság ered, hogy min­den munka meghozza eredményét. Ha felke­ressük a dolgozókat, megmagyarázzuk nekik a könyv, a sajtó jelen­tőségét, a sikerek nem maradnak el. Most, a csehszlovák­szovjet barátság hónap­jában van a legjobb alkalom arra, hogy megszervezzük a köny­vek jobb terjesztését. Üzemi és falusi gyűlé­sek folynak. Bízzuk meg az elvtársakat ebből az alkalomból a könyvek és folyóiratok, a mar­xizmus - leninizmus klasszikus műveinek népszerűsítésével. KOVÁCS ISTVÁN, Rimaszombat firarvrer m H r Hangverseny a csehszlovák-szovjet szerződés aláírásának 15. évfordulójára A zongoránál Alexander Moyzes, he­gedűn Gasparek Tibor játszik. (J. Herec felvétele) Az ünnepi hangversenyen érdekes zenei esemény tanúi voltunk. Ale­xander Moyzes Hegedűversenyének bemutatóját hallottuk. Moyzes közel három esztendeig dolgozott ezen a kompozíción, amely első versenyjel­legű műve. Munkáját 1958. márciu­sában fejezte be. Első hallásra meg­állapíthatjuk, hogy a háromtételes versenymű a szlovák zeneirodalom nyereségét jelenti. Igen jól felépített kompozíció, zenei nyelvezete gördü­lékeny és világos, hangszerelése szép, színes. És ezen túl: tartalmas alkotás. 'A hegedűszólót Gasparek Tibor ad­ta elő. A szólista ebben a kompozí­cióban nehéz, de amellett roppant hálás feladathoz jut. A mű mind technikai, mind előadási szempontból igényes. A nehézségeket azonban részben megkönnyíti a tény, hogy Alexander Moyzes nem tévesztette szem elől a hangszer speciális kívá­nalmait és mondanivalóját a hegedű­szó jellegzetességeihez alkalmazva fe­jezte ki. A hegedűszóló mindvégig uralja az eseményeket. A zenekar hol méltó társként kapcsolódik a szóló­hoz, hol beszédes kíséretet, színes és vonzó hátteret nyújt. A mű nagy eré­nye, hogy a szerző végig tartani tud­ja a feszültséget és építő, formáló készséggel fokozza a hatást. Gasparek Tibor előadását komoly művészi átgondoltság, kitűnő techni­kai felkészültség és kulturált előadás­mód jellemezte. Az volt a benyomá­sunk, hogy felfogása hűen tükrözte a komponista elgondolásait. Játéka a egapróbb részletekig kidolgozott volt, de amellett nem veszett el a részle­tekben, biztos ízléssel megtartotta a széles, egységes vonalvezetést. Tiszta, meleg hegedűhangon muzsikált, nyu­godt vonókezeléssel, igen szépek vol­:ak mély, komoly legátói, amelyek különösen a halk, elgondolkozó, néhol drámai erővel feltörő második tétel­ben érvényesültek. Kitűnően sikerült lendületesen felfelé ívelő harmadik tétel is. A zenekar Rajter Lajos kö­rültekintő vezényletével a kíséretet szépen és hajlékonyan látta el. A he­gedűverseny Gasparek Tibor előadá­sában őszinte sikert aratott. Az est második érdekessége Szer­gej Prokofjev V. szimfóniája volt. íbben a műben is megtaláljuk Pro­kofjev Erőteljes, életigenlő egyénisé­gét. Megkapóan természetes melódiák, színdús hangszerelés, szellem, irónia, robbanásig eleven ritmika, néhol me­rész harmóniák — nagyjából ez jel­lemzi az V. szimfóniát. Nagyon érde­kes a tételek sajátos elrendezése. Az első tétel lassú, a második gyors, a harmadik megint lassú, melyet pezs­gőiramú zárótétel követ. Ez a játék a „szabályok ellen" még jobban ki­domborítja a gyors tételek szellemes tónusát, de a lassúak sem vallják kárát. Az első tétel hangja patétikus, fel­építése nagyvonalú; nagyon szép az epikai szélességgel áradó Coda. A má­sodik tétel (Allegro marcato, amely lényegében scherzo funkciót tölt be) nagyszerű példája Prokofjev szipor­kázó muzsikájának. Sötét drámaiság határozza meg az Adagiőt és végül a zárőtétel: igazi optimista befejezés. Az V. szimfónia szeszélyes ötleteivel, bizarr ritmusaival, hangulati csapon­gásával tagadhatatlanul kemény dió mind a karmester, mind a zenekar számára. De el kell ismernünk: az előadás igazán jó volt. A tartalmas hangversenyt, melyet Josef Suk „Praga" című hatalmas szimfonikus költeménye nyitott meg, a közönség tetszéssel fogadta. Havas Márta Sommerset Maugham: Szempontok című tanulmánykötete, amely nem­rég jelent meg, a neves író utolsó könyvének tekinthető. A szerző ugyanis kijelentette, hogy előreha­ladott kora és gyenge egészségi álla­pota miatt nem ír többé. ^ der, valódi néven Waldburger 52 ^ ^éues belga nemzetiségű nyugalma-§ fc zott tüzéralezredesnek és szolgá- & ^ laton kívüli diplomatának ítélte oda k § az idei Goncourt-díjat. Walder- ^ ^ Waldburgernek első regénye a $ § Saint-Germain, vagy a béketár- \ ^ gyalás, ezenkívül csupán két kis ^ ^ tanulmányt írt. A baloldali sajtó $ ^ emlékezteti a Goncourt Akadémia^ 5 tagjait, hogy ez évben jelent meg \ ^ ezenkívül Armand Lanoux haladó fc ^ író „Brugesi találkozó" című új § § regénye is, méltó lett volna a leg- \ ^nagyobb francia irodalmi díjra. i A Libération az új Goncourt-dí- ^ ^ jas tüzéralezredesi voltára célozva ^ ^ írja, úgy látszik Franciaország az i ^ ezredesek korát éli. ^ Az Echo című közgazdasági lap% ^ a Goncourt-díj üzleti hátterét vi- $ ^ tágítja meg, megállapítva, hogy a $ i Goncourt-díj legalább 150 ezres ^ $ példány számot jelent; írónak és ^ § kiadónak egyaránt óriási hasznot fc ^fcoz. Az írónak 30 millió frankot, k fc a kiadónak pedig legalább 50 mii- § ^ Hót... }s/sssfsssssssfSSfsss/sssssssssssAsssssssssssssssS\ ÍJJ SZÖ 5 * 1958. december 11.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom