Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)

1958-12-03 / 334. szám, szerda

HOGYAN TOVÁBB? Ülést tartott az ipolysági járásban a szövetkezeti kongresszus előtti bizottság. Sor került az eddig végzett munka értékelésére. Fontos értekezlet volt ez, fényt vetett több fogyatékosságra, utat mutatva a további munkára. Nagy eredménynek kell venni azt a tényt, hogy a szövetkezetekben is látják, nem lehet vágtában átvenni a kongresszusi anyag egy-egy részét, hisz fontos termelési feladatok elemzéséről, megvitatásáról, kidolgozásáról van szó. És itt segíteni kell a szövetkezeteket, ahogy Danis elvtárs mondotta: — Felsőtúron a körzeti zootechnikus is ott volt a megbeszélésen. Kidolgoztuk a további fejlődési tervet a vezetőséggel, a megvitatásra az egész falu lakosságát meghívtuk. Véleményem szerint helyesen tették, hisz a holnap azoké is, akik ma még a szövetkezeten kívül állnak, ök is látni akarják, mi lesz jövőre, két év múlva. Az anyag megvitatásánál a túl nagy sietség azért is veszélyes lenne, mivel ellenvetés is akad az ilyen gyűléseken, nem is egy. Akárcsak Alsótúron, vagy Lišovon, ahol bizony a szövetkezetesek eleinte sehogy sem akarták elhinni, hogy a hektárhozamokat a tervek alapján növelni lehet. Ilyenkor össze kell szedni a szaktudást és a részletes szakmagyarázat megteszi a magáét. Aztán a növénytermesztés és az állattenyésztés összhangba hozása a termelési tervben szintén alapos magyarázatra szorul, főleg a gyengébb szövetkezetekben. Sztudva elvtárs a palásti szövetkezet gazdasági fejlesztéséről szólt, ahol az idén a kukoricatermesztés jól bevált. Ez idén a szövetkezet 60 hektáron termelt kukoricát és a sikerek láttán jövőre 140 hektár kukoricájuk lesz. Már ez idén elérték az 1960-ra tervezett hektárhozamot. S hogy az előbb említett ellenvetésekre konkrét példát mondjunk, s a magyarázás fontosságát hangsúlyozzuk, ismét egy példát kell felhozni, a palásti szövetkezetből. A tagság egy része ellenezte a kevés hozamú rétek felszántását, azt állítva, hogy ezzel rontjuk a takarmányalapot. Azonban nézzük a gyakorlatot, mit mutatnak a tények, és azokat kell érveknek felhasználni. A kevés hozamú réteken csak 11 mázsa széna termett hektáronként, míg a szántóföldi takarmányok 40 mázsát adtak. Paláston 74 hektár felszántásáról van szó. Ez annál is inkább szükséges, mivel az állatállományt javítani kell. A vita fényt vetett egy fejlődési szempontból sajnos kellemetlen kérdésre is, mégpedig arra, hogy nem egy szövetkezetben a helybeli agronómus szaktudásban egyszerűen lepipálja a körzeti agronómust és így az csak adatokat gyűjtöget, vagy statisztál. Persze ilyen esetben aztán nem mindig tudnak megfelelő trágyázási tervet készíteni, hogy az öszszes követelményeket kielégítse. Szólni kell a veszteséggel gazdálkodó szövetkezetek helyzetéről is. Közismert tény, hogy konszolidációs tervet kell készíteni gazdaságunk talpraállítására. Azonban itt is a reális alapot kell nézni, az előttünk álló egy-két évet, nehogy a távolabbi tervek kilátásai felfújt alapokra csábítsák az embereket. Az ilyen szövetkezetbe 4—5 ember is kell, szakember is, aki segít kidolgozni a reális tervet. A vitaanyag megtárgyalásával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a pártszervezetek munkája ez irányban nem kielégítő. Az előkészületet jórészt az előkészítő bizottságra hagyják, pedig mind a járási pártbizottságnak, mind a járási nemzeti bizottság dolgozóinak és nem utolsó sorban a falusi kommunistáknak is fontos érdeke a mezőgazdaság fellendítése. (d) Elektronikus mérőműszerek kiállítása a SVlűszaki Múzeumban A szocialista tábor országai gazdasági téren szorosan együttműködnek. A kapitalista államokkal ellentétben nem folyik közöttük konkurrensharc, sőt nyíltan és önzetlenül feltárják egymás előtt készítményeik dokumentációját. Kutatóik, technikusaik állandó kapcsolatot tartanak fenn és kölcsönös tapasztalatcserével igyekeznek egymásnak segítségére lenni. Az együttműködést és az egymás gyártmányainak alapos megismerését szolgálja az a kiállítás is, mely a napokban nyílt meg a prágai Műszaki Múzeumban a Technomat nemzeti vállalat rendezésében. Az Ízléses és áttekinthetően összeállított kiállításon a baráti államok, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság bemutatják azokat a legújabb elektronikus mérő és vizsgáló műszereket, amelyek sorozatgyártása már náluk folyamatban van. A Technomatnak, mint az Általános Gépipari Minisztérium kereskedelemmel foglalkozó vállalatának, gondoskodnia kell a fogyasztók folyamatos ellátásáról. Kötelességei közé tartozik az is, hogy az ipari vállalatoknak, kutatóintézeteknek, laboratóriumoknak feladataik eredményes teljesítéséhez szükséges gépek és műszerek vásárlását megkönnyítse. A baráti államoktól vásárolja azokat a gépeket, amelyek még részben hiányoznak a mi választékunkból, vagy még nem gyártjuk olyan mennyiségben, hogy teljesen fedje a szükségletet. Ezen a kiállításon a Technomatnak sikerült körülbelül 350 különböző elektronikus mérőműszert összpontosítani. A három egymástól elhatárolt részlegben a magyarok, németek és lengyelek modern atomfizikai, Az NDK műszerei között a legérdekesebb az automatikus rádió-aktív sugárzást mérő műszer, amelyet az izotópokkal dolgozó laboratóriumokban használnak A kiállítás magyar részlege mikrohullámú, híradástechnikai és televíziós, telefon és átviteltechnikai, nyomda, textil-, vegyi- és gépipari mérőműszereket mutatnak be. A kiállítás elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a szakértők, akik csak prospektusokból, vagy a szakirodalomból szereztek tudomást az űj műszerek létezéséről, alaposan, működés közben ismerjék meg őket. A külföldi kiállító országok élenjáró technikusai a kiállítás egész tartalma alatt jelen vannak és tájékoztatják dolgozóinkat mind a bemutatott új mérőeszközökről, mind pedig a már nálunk ismert és használatban levő műszerek sokoldalú kihasználásának lehetőségéről. Kétségtelen, hogy jelenlétük még szorosabbá teszi a szakemberek közötti kapcsolatokat és elmélyíti a kölcsönös tapasztalatcserét. A kiállítás nemcsak a hozzáértők, hanem a laikusok számára is érdekes látnivaló. A Műszaki Múzeum látogatói figyelemmel tanulmányozzák a modern technika legújabb vívmányait. -va 3" Nem árva már Árva an hazánknak egy csodálatosan szép vidéke, melynek örökzöld fenyvesei, halakkal, dús folyója, ezüstös patakjai és magas bércei vonzzák, csalogatják a turistákat, kirándulókat. Ez Orava. Észak-Szlovákiában a lengyel határ mentén fekszik, ahol a pásztorok furulyái, a hegyet-völgyet járó, csilingelő juhnyájak verik fel a csendet. A hóval borított bércek aljában gyors folyással fut délnek a kristályvize Orava, éles kanyarokkal kerülve ki az útjában álló hegyeket. w* ^M, rm Fennállása óta 52 000 db Talismánrádiót gyártott a Tesla Orava. Képünk ezt a termelést mutatja be. Természeti szépsége ellenére is sokáig a „sötétség országa" volt ez a vidék, mely mint valami mostohaanya úgy kergette el fiait a nagyvilágba a mindennapi betevő falat után. Csak a szegénység volt állandó vendége a kis faviskók lakóinak, fogvatartva a szorgalmas oravai nép szebb jövő utáni vágyait. Mint ködös őszi reggel után a nap, úgy sütött ki az oravai népre a mai boldog jelen, mely fokozatosan örökre eltörölte Oravában a múlt kínos emlékeit. Felépült az oravai vízierőmű, amelynek sok tízkilométer hosszú ezüstös tükrét ma. a környék sportolóinak vitorlás csónakjai szelik keresztül-kasul. Ott, ahol azelőtt tutajosok, favágók nemzedéke élte szegényes életét, ma korszerű üzemek kéményei ontják a füstöt. Az egykori szegényes Orava mesebeli gyorsasággal veti le magáról a régi köntöst és úgy nő napjainkban, mint egy jóltáplált egészséges gyermek. Jellemzők a vidék fejlődésére egy itt élő és dolgozó magyar festőművész, az idős Liebstöckl Jenő szavai, aki élete céljául a régi Orava megörökítését tűzte ki. — Sietnem kell a munkámmal, mert 10 — 15 év múlva már nyoma sem marad a régi Oravának. Ma is gyakran megtörténik velem az, hogyha egy hét múlva visszatérek a „modellhez" folytatni- munkámat, csak hült helyét találom a roggyant faviskónak, vagy régi iskolának, mert közben lebontották. zen a vidéken gyártják a bonyolult szerkezetű televíziós készülékeket. A favágók, lányai és fiai jöttek el a nižnái Tesla Oravaüzembe megtanulni, elsajátítani a rádióvevők, televíziós készülékek pontos munkát követelő alkatrészeinek tömeges gyártását. Csak egy néhány hónappal ezelőtt kezdtek hozzá a Mánes típusú televíziós készülékek gyártásához, de már az év végéig 5350 darab készülék hagyja el az üzem műhelyét. Ez csak a kezdet. Jövőre már ötvenezer darab Mánest, 1960-ban pedig százezer készüléket fog gyártani az üzem a belföldi piac szükségleteire. De kell is a sok készülék, mert napról napra növekszik hazánkban a televíziós készülékek tulajdonosainak száma nemcsak a városokban, hanem a leadók környékén levő falvakban is. Hogy ezt a gyors növekedést számokban is kifejezzük, vegyük pl. magát Bratislavát. Míg 1957-ben mindössze 3315 televíziós készüléket vásároltak, ez idén már 9000-re emelkedett a televíziós készülékek tulajdonosainak száma. Ilyen gyors növekedés mellett iparunknak is lépést kell tartania a vásárlók igényeivel. Az új Tesla-üzemben ezért évről évre növelik a termelést, a harmadik ötéves tervben már 220 ezer darab készüléket fognak itt gyártani évenkint, azaz kétszer annyit, mint eddig hazánk valamennyi üzeme. Az egykori elmaradott Oravában lesz tehát legnagyobb és legkorszerűbb televíziós készülékeket gyártó üzemünk, amelynek több száz méter hosszú futőalapjairől nem két és fél percenként mint ma, hanem percenként kerülnek majd ki a kész készülékek. A fiatal üzem hatalmas csarnoka szomszédságában már ma egész sor új lakóház látható. Tetőiken televíziós antennák meredeznek az égnek. Az üzem számára épített retranszlációs állomás adásait a szomszédos falvakban is felhasználják, televíziós adások vételére. Az üzem csarnoka mellé épül fel nemsokára az új üzemrészleg is a készülékek szekrényeinek gyártására. A Tesla Orava mellett tervezik egy könnyűipari üzem építését is. Nižnán a jövőben több ezer munkás talál alkalmazást. Számukra már tavaly előtt megkezdték egy 400 lakásos telep építését, amelyet a 260 ágyas legényszállóval együtt jövőre már be is fejeznek. A telepen 11 éves középiskola, bölcsőde, óvoda, kultúrház, üzletek és más szolgálatokat nyújtó intézmények épülnek. f

r^Je nézzünk most már be az le' üzem műhelyeibe is. Textilüzemnek készült eredetileg ez a csarnok, amelyben nyolc évvel - ezelőtt kezdték meg a termelést.i Mindössze két évvel ezelőtt tértek át az alacsonyfeszültségű elektro-ipari termékek gyártására. A textilipari munkára begyakorolt fiatal lányok a szövőgépektől rövid átképzés "titán odaültek a futószalagokhoz és ma már olyan ügyesen megy nekik a tekercselés, a finom alkatrészek készítése, mintha évtizedek óta ezt csinálták volna. De nem is csoda, hogy ilyen gyorsan elsajátították ezt a munkát. Hisz az üzemben negyven főiskolát végzett szakember és több mint száz középiskolát végzett rádió-technikus munkálkodik. Ilyen nagyszámú szakemberrel ma kevés hasonló nagyságú üzem rendelkezik hazánkban. A szakemberek szívesen adják át tudásukat a jó felfogóképességű, szorgalmas fiatal munkásoknak. Nekem is közvetlenül megmagyarázták munkájuk egyes mozzanatait. A gyár munkásainak új lakóházai A szerszámkészítő üzemrészlegen j magyar szó ütötte meg fülemet, i Hogy-hogy? — magyarok is lennének I itt? — léptem közelebb a beszélgetőkhöz. A Zatovics-fivérek Cseri GyuI la mesterrel beszélgettek magyarul. Az érsekújvári Elektrosvitből jöttek ide mind a hárman az új üzem segítségére. — Nagyon megtetszett nekünk ez a vidék és a lakói is. Elhatároztuk, hogy végleg idetelepszünk — mondották egyöntetű véleményt a Zatovics-fivérek, majd Alojz Stajnik mesterrel együtt büszkén mutogatták meg az új preciz gépeket, melyekkel századmilliméter pontosságú szerszámot lehet készíteni. Itt van pl. az az elektroerrozív-megmunkáló gép, vagy amott az a szovjet gyártmányú gép. Csak néhány hónappal ezelőtt szereltük fel őket, de már rengeteg szolgálatot tettek — magyarázza önkéntes kísérőnk Stajnik elvtárs. Szerinte ez a részleg az üzem szíve, mert itt készítik az összes alkatrészek számára a présformákat. Egy szerszámmal, melyet a présbe helyeznek, száz-kétszázezer darab apró vagy nagyobb alkatrészt is lehet gyártani, ezért kell olyan pontosan elkészíteni a szerszámot. 1 - Hány alkatrészből áll egy televíziós készülék? — kérdem Ondrej Zmurán mérnököt. Egy kicsit gondolkozott, de így sem tudott pontos választ adni. — Körülbelül kétezer alkatrészből, de ezek között olyanok is vannak, amelyeket még további alkatrészekre lehet szétszedni. — Mind itt csinálják az üzemben? — Túlnyomó részét igen, de egyes alkatrészekét más üzemek is szállítanak nekünk. száz méter hosszú futószalag mellett fehér köpenybe öltözve dolgoznak az oravai lányok. Az egész berendezést asztalt, széket, futószalagot itt készítették az üzemben saját erejükből. Mindjárt a szalag elején Margita Buckóvá munkásnő áll. A hétgyermekes családból származó leány elmondja, hogy apjának testvérei még az első köztársaságban vándoroltak ki Amerikába munka után. Margitnak most mind az öt testvére állásban van. Itt dolgoznak a közelben, az egyik a ČSAD-nál, a másik a postán, a harmadik egy üzemben stb. Édesanyja pedig a régi falujukban levő faviskó helyett mely most az Oravai-gát fenekén nyugszik, új takaros téglaházba költözött, amelyet az állam költségén építettek számukra. — Nemrég kaptam levelet az enyik Amerikában élő nénémtől. Azt írja anyámnak, hogy csak írjuk meg, küldjön-e használt ruhát, mert pénzt nem küldhet. Amit sokéves munkájával megtakarított, aligha lesz elég öreg korára. Szegény néném — ő még abban a hiszemben él, hogy még most is oly árva és elhagyott a mi vidékünk, mint kivándorlása idejében. Válaszoltam neki. Megírtam, hogy ne küldjön nekünk semmit, mert mi már jobban élünk Oraván, mint ő a tengeren túl. A fiatal lány olyan öntudattal, olyan közvetlenül mondja el mindezt, mintha régi ismerősének mondaná. Arről is beszél, hogy olvasta a párt levelét és tudja biztosan, hogy a közeljövőben még jobb lesz sorsuk. Hiába nagyott nőtt Orava. Nemcsak gát, új üzemek nőttek itt fel, hanem új öntudatos emberek is. Bárkivel is álltam szóba az üzemben, mindnyájan hasonló büszkeséggel beszéltek gyárukról, jövőjükről. A Mánes-televiziős készülékek végső ellenőrzésénél ugyancsak magyar elvtárssal Chrenko Vincével beszélgetünk a párt leveléről. — Mielőbb növelnünk kell termelésünket, mert holnap már kevés lesz az, amit ma gyártunk. A régi párttagtól azt is megtudom, hogy jövőre az üzem ugyanazzal a munkáslétszámmal már megkétszerezi termelését és ezt új futószalagok és munkamódszerek bevezetésével érik el. Nem tarthattam fel sokáig az egykori textilmunkást, ma minőségi ellenőrt, mert a futószalag nem áll, állandóan mozgásban van, hozza a következő kész, fényesre politúrozott Mánes-készülékeket. Jól dolgoznak az egykori textilmunkások a televíziós készülékek gyártásánál is. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a harmadik negyedévben az üzem csak önköltségen 30 ezer koronát takarított meg. S

most visszatérve Jenő bácsihoz — mert így nevezik itt a 66 éves Liebstöckl íestőt — az üzem propagációs osztályának vezetőjéhez, egyet ajánlok neki és az üzem vezetőségének is: igyekezzék, de minél gyorsabban megvalósítani élete célját, a régi Orava megörökítését és ehhez adjanak meg neki minden módot, mert a régi Üj munkára tanítják az egykori textilmunkásokat Orava- mihamar nem lesz, múlttá válik. Azzal, hogy az utókornak megörökíti az egykori „sötétség országát", a régi Oravának festői, romantikus, de egyben szegényes lebontandó faviskóit — még jobban aláhúzza azt az óriási különbséget, amely a múlt és a jelen között van. Horváth Sándor ÜJ SZŐ 4 * 1958. december 3.