Új Szó, 1958. december (11. évfolyam, 332-362.szám)
1958-12-03 / 334. szám, szerda
Á losonci járási pártbizottságnak a múlt hét derekán lezajlott plenáris ülésén a pártfunkcionáriusok, igazgatók, műszaki vezetők, a szakszervezeti bizottságok és a CSISZ-szervezetek elnökei megtanácskozták, hogy melyek a CSKP KB megvitatásra kiadott levelével kapcsolatos legfontosabb feladatok. A beszámolót Juraj Trnka elvtárs, a járási pártbizottság titkára tartotta. A beszámoló hangsúlyozta, hogy a párt nem első ízben fordult ilyen formában a munkásokhoz, parasztokhoz és a dolgozó értelmiséghez. így tett a múitban is mindig, amikor a szocialista gazdaság fellendítése komoly kérdéseinek megoldásáról volt szó. Az eddigi viták arról tanúskodnak, hogy a dolgozók tapasztalataikkal, tanácsaikkal és javaslataikkal jelentősen hozzájárultak a nemzetgazdaság sikeres vezetéséhez és a termelés növeléséhez a dolgozók boldog élete érdekében. A beszámoló túlnyomó része az üzemi és falusi pártszervezetek legfőbb tennivalóival foglalkozott s ez jellemezte a vitát is. A CSKP KB levelének megvitatása előkészületeiről szólva Ján Masný elvtárs, a lónyabányai Magnezit-üzem pártszervezetének elnöke részletesen elmondta, mit tettek az üzemben. Az üzemi pártszervezet ugyanis feladatul tűzi maga elé, hogy a vitával egyidőben az agitátorok segítségével még jobban elmélyítik, fejlesztik a dolgozó tömegek szocialista öntudatát, mivel az állam ereje a tömegek öntudatában rejlik. A legfontosabb, amiről Masný elvtárs beszélt, hogy az üzem pártalapszervezetei nem vártak a felsőbb szervek utasításaira, hanem mindjárt a levél megjelenése után hozzáláttak tanulmányozásához. Azt tartják, a vita akkor lesz igazáh eredményes, ha először a párt- és szakszervezeti csoportokban tárgyalják meg, hogy minden dolgozó megismerje az életszínvonal emelése további útjainak kérdését. Közismert, hogy az állam akkor erős, ha a tömegek mindent tudnak, mindenről véleményt tudnak alkotni és mindent tudatosan végeznek. Kétségtelen az is, hogy minél tevékenyebban folytatjuk a dolgozók kommunista nevelését, amelynek segítségével legyőzzük a maradiságot, az egy helyben topogást, a kapitalizmus csökevényeit az emberek tudatában, annál sikeresebben haladunk előre a kongresszus határozatainak valóra váltásához, a szocializmus építésének betetőzéséhez hazánkban. Hogy a kommunista nevelés mennyire fokozza a dolgozók kezdeményező készségét és fejleszti képességét az önfeláldozó harcra és újabb csatákra, az akadályok leküzdésére, mi sem igazolja jobban, mint a munkaversenyben, a termelésben elért eddigi eredményeik. Bár lelkesedéssel Tettekkel válaszolnak a CSKP KB levelére vették tudomásul, hogy az elkövetkező két esztendő során az ipari munkások átlagbére az idei évben elért színvonalhoz viszonyítva átlagban egy munkásnál havi 100 koronával lesz emelhető, mégsem erről beszélnek a legtöbbet, hanem arról, hogyan lehetne tovább növelni a munka termelékenységét. S itt főleg a gépekre gondolnak. Alig akad nap. illetve műszak, hogy ne hívnák sürgősen a karbantartókat, mert eltörött egy fogaskerék, berágódott valami csúszófelület, elromlott az elektromos vezérlő berendezés. Sajnos, vannak még dolgozók, akik nem ápolják elég szeretettel, nem gondozzák s nem kímélik a gépeket. Például a podrečanyi üzemrészlegen alig két hete helyeztek üzembe egy szovjet zúzógépet. A nappali műszakban gondoskodtak a csapágyak olajozásáról. Az éjszakai műszakban azonban ezt elmulasztották, s így a csúszófelület berágódott. így — jó esetben — két napot késnek. Mulasztásukat a kereseten is megérzik. Kár ez maguknak a dolgozóknak kár az üzemnek, az egész népgazdaságnak. Többet és nehezebben dolgoznak, mert nagy kalapáccsal zúzzák a követ, de az ország nem kap több, olcsóbb terméket. A lónyabányai Magnezit-üzemben nagyszerű munkát eredményezhet a vita, ha a pártszervezeteken kívül a szakszervezet is kezébe veszi az ügyet. Ha foglalkoznak az emberekkel, ha feltárják a legértékesebb tartalékot, az emberben rejlő alkotókedvet, mert az üzem legtöbb dolgozójában van kedv, akarat, készség. Erről tanúskodnak gazdasági eredményeik. Barta József elvtárs, a Poľana Textil-üzem egyik szövőgépkezelője, az egészüzemi pártbizottság tagja elmondta, hogy a CSKP KB levele olyan, mint egy jó taggyűlési beszámoló. Nem kell az embereket vitára noszogatni, minden becsületes dolgozónak van véleménye, javasolni valója. Csak azok hallgattak el, akik a munkások bérrendszereinek átépítését a bérek elleni támadásnak tekintették, mert meggyőződhettek az ellenkezőjéről, vagyis arról, hogy bérezés terén teljes egészében érvényesülni fog majd a szocialista jutalmazás elve. Az üzemet járva mi is meggyőződhettünk róla, hogy a műhelyek dolgozói nem vissza, hanem előre néznek. Szemernyit sem engednek az eddig kivívott sikerekből, új eredményekkel akarják öregbíteni hírnevüket. Á cérnázó- és a gyapjúfestő-üzemrészleg dolgozói ez idei tervüket már teljesítették s már a következő évi feladatokon dolgoznak. A többi üzemrészleg dolgozói is a terv határidő előtti teljesítésével válaszolnak a CSKP KB levelére, mert teljes mértékben a termelési tervek túlszárnyalásától függ az életszínvonal emelésére irányuló merész célkitűzések megvalósítása. Az üzem dolgozói nemcsak arról beszélgetnek most, hogyan lehet még jobban takarékoskodni, csökkenteni a selejtet, hanem arról is, hogyan segíthetnének a lakásproblémák megoldásában, amit csupán állami építkezéssel megoldani nem lehet. Helyeslik a vállalati, szövetkezeti, de főleg a családi házak építésének fejlesztését. Több fontos feladatra irányította az értekezlet a járás kommunistáinak figyelmét. De minden egyes üzemnek, hivatalnak, egységes földművesszövetkezetnek külön-külön nem szabhatta meg feladatait. Figyelmeztette azonban a kommunistákat, hogy haladéktalanul vizsgálják meg, mi a legfontosabb tennivalójuk. Mi fékezi a kongresszus határozatainak valóra váltását. Juraj Marko, a podrečanyi falusi pártszervezet elnöke elmondta, hogy ők már megtalálták egyik legfontosabb teendőjüket. Arról beszélt, hogy főleg a traktoros brigádközpont felületes munkája miatt túllépték a tervezett munkaegységeket. A traktorok ugyanis többet vannak javításban, mint a földeken s ezért akadozik a mélyszántás is. A pártbizottság az elmúlt hónapok hibáiból okulva, egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy az EFSZ-tagok soraiból neveljenek traktorosokat, akik a gépeket segítőtársuknak tekintik s úgy is bánnak majd velük. A járási pártbizottság plenáris ülése után arról beszélgettek az elvtársak, hpgy ez a tanácskozás sok segítséget adott a vita szervezéséhez, de főleg a vita irányításához. Tegyük hozzá, hogy. még eredményesebb lehetett volna, ha több hozzászóló elmondja, mit akarnak otthon az agitáció területén tenni, azért, hogy minden dolgozó megismerje az életszínvonal emelésének problémáit. Ezt a mulasztást azonban tettekkel pótolni lehet. S hogy pótolják, erről már másnap meg is győződhettünk a losonci Téglagyár dolgozóival való beszélgetésünk során. A pártbizottság tagjai, s a pártcsoportbizalmiak csoportos megbeszéléseken, kisebb beszámolókon. személyes beszélgetéseken ismertették a levél tartalmát, s megkérdezték, mi a dolgozók véleménye a tennivalókról. Persze, sok dolgozó van az üzemben, aki nem várta meg. amíg a pártbizottság megindítja a vi- š tát. A műhelyekben már vitatkoztak J a tennivalókról. Hagyományos szokás 5 a gyárban, hogy az öltözőkben meg-> beszélik a napi eseményeket. Ismerik , már a levél tartalmát s egy kicsit : szégyenkeznek is, hogy 903 680 nyers- ] téglával és 348 ezer égetett téglával j adósak az építővállalatoknak. Többen megjegyezték, remélik, hogy a levéllel. kapcsolatos vita után megjavul az J üzem egyes gazdasági vezetőinek vi- j szonya a dolgozók megjegyzéseihez, javaslataihoz. Feltétlenül szükséges j ennek elérése, mert a lakásproblémák , megoldása szempontjából nagyon fontos üzem a téglagyár, a gondok és a ; _ problémák úgy fűződnek egymáshoz, ' mint a gyöngyök. Igen üdvös lesz te- J I hát, ha most, a levéllel kapcsolatos j vita során párt- és nyilvános taggyűlésen tisztázódik mindaz, ami Kiláč-j ková és Szívós Mária elvtársnők és i mások igazságérzetét sérti. Arról be- j széltek ugyanis, hogy a normák je-, lentős része még nincs műszakilag! indokolva s így ember legyen a tal- j pán, aki kiismeri magát a keresetek- j kel, amikor egyforma munkáért két- \ féle bért állapítanak meg. Meggondolandók tehát Szívós elv- j társnő megjegyzései. Mindenképpen , a szocialista bérezés alapelveit kell i érvényesíteni s így valóban elejét ve- j hetjük a ma még sok helyen fennálló : bérezési gondoknak, ami a legtöbb j esetben a termelékenység növekedé-. sének kerékkötője. Erdősi Ede j Csehszlovákiai virológusok felfedezés e ] VESZEDELMES SZÚNYOGOK Kelet-Szlovákiában az elmúlt években : néhány olyan eset fordult elő, hog.v is- j meretlen okokból megbetegedett bizonyos egyének központi idegrendszere. E meg-t ; betegedések okának kivizsgálása érdeké- : ben cseh és szlovák szakemberek kitér- ', jedt kutatómunkát végeztek. Megfigyel- ; ték, hogy nem-e a szúnyogok hordják • a betegség kórokozóit. Igényes virológiái ; módszer alkalmazásával mintegy húszezer szúnyogot vizsgáltak ki és sikerült a víruszok öt olyan csoportját megállapítaniok, melyek hazánkban és több mint valószínűleg Európa más területein is eddig ismeretlenek voltak. Ezt a felfedezést, amely új fényben világítja meg az | Aedes válfajú szúnyogok tevékenységét, mint fertőző betegségek terjesztőit Európában, igen fontosnak tekintik és a jövő évben komplex kutatómunka tárgyát képezi majd. E kutatómunkában virológu- \ sok, parazitolőgusok, ornitológusok, klinikai orvosok és epidemiológusok vesznek majd részt. H. P. Kulturális ft i *4>4f]lúéK\ Az albán drámaírók Tiránában konferenciát tartottak, amelyen a színházak képviselőivel együtt megbeszélték a szocialista-realista színműirodalom kérdéseit. A magyarországi Népszabadság egyik legutóbbi számában megemlékezik a csehszlovákiai magyar irodalomról és három - Ozsvald Árpád, Tőzsér Árpád, Gyurcsó István — itteni költő verseit közli. (b) Tizenkét ország vett részt Yorktown kanadai városban a dokumentum-filmek ötödik nemzetközi fesztiválján. A fesztiválon I. díjjal tüntették ki „Az ultrahangok világában" című szovjet dokumentumfilmet. Megjelent az új Magyar Mezőgazdasági Lexikon. A kétkötetes mű 27 ezer címszót tartalmaz, amelyet kétezer rajz és fénykép, továbbá 37 színes tábla egészít ki. A Csehszlovák Képzőművészek • Szövetségének iparművészeti szak! osztálya nagy kiállítást készít elő - Budapest számára, hogy bemutassa ' a magyar közönségnek a jelenkori csehszlovák iparművészet eredményeit. A kiállítás, amely december I folyamán nyílik meg a budapesti Műcsarnokban, felöleli az egyes munkaterületeket az egyéni jellegű népi ipari alkotásoktól a tqmeg', gyártásra szánt ipari formatervezésig. A napokban jelent meg a „Svetová četba" című olcsó könyvsorozatban cseh nyelven Kaffka Margit Színek és évek című regénye. A fordítás Magda Reinerová műve. A kötet elé Bredár Gyula Prágában élő fiatal magyar filológus írt értékes előszót. A Színek és évek a harmadik magyar kötete a nagysikerű cseh könyvsorozatnak. (b) Magyarországon számos tudományos dolgozó 1950. óta dolgozik egy tízezer oldalnyira tervezett Értelmező szótáron. A szavak jelentésével foglalkozó szótárt tíz kötetben készülnek kiad- .. Az első kötet a napokban kerül nyomdába. Évek múlva, ha majd az egész mű megjelent, kiadnak egy olcsó, rövidített egykötetes Értelmező szótárt is. (b) Ejzenstein, a világhírű szovjet filmrendező életéről, munkásságáról dokumentumfilmet készítenek Moszkvában. A forgatókönyvet. A. Jurenyev írta, rendező V. Katajan. »•••••••••••••••• M •••••••• M M •• M ••••• M »••••• •••>• M M M M t M ••••••••••«• * M ••• • DOBOZ Y IMRE: A KIS MAFLA Rácž Jani reggel háromnegyed hétkor belép az öltözőbe. Leveszi sapkáját és köszön, jóllehet még nem volt rá eset, hogy visszonozták volna köszöntését. Lehámozza magáról télikabátját és beakasztja a szekrénybe, aztán leveti a ruháját és azt is beakasztja. Munkaruhát ölt. Utoljára a jelsö polcra helyezi a táskáját, fejére meg a vastag harisnyaszárból csinált dinnyehéj-sipkát, ami nemcsak fejfedőnek jó, hanem arra is, hogy jelezze Jani esztergályosi mivoltát. Harmadik hete, hogy így kezdi a napot. A kezdet elég jó. De már, ami utána következik, abban hiba van. Társai odamennek a gépükhöz. Jani ellenben nem megy semmiféle géphez. Ténfereg és leskelődik a nagy csarnokban, mindenütt láb alatt érzi magát, ezért nincs nyugta, csiszegcsoszog folyvást és nem tud szabadulni a keserves gondolattól, hogy ö itt voltaképpen a napot lopja. És közben mereszti a szemét, görcsös buzgalommal figyel, hátha mégis csak int neki valaki, hátha kap egy kis munkát... Ez a „munka" rendesen annyi, hogy kézhez ád egy szerszámot, egy darab acélt, vagy ebédet melegít, vagy ellohol a gyári büfébe cigarettáért. Munkátlan munkaidő: szerencsétlen dolog. Dehát szerencsétlenül kezdődött az egész. A művezető lejött vele ide a hetes műhelybe: itt az új fiú, Rácz, Jani — darálta sebesen, mert a művezető mindig siet — falusi gyerek, a... a ... na, hol is? — valamelyik technikumban végzett, nem látszik rossz gyereknek, csak hát kuka egy kicsit, na viszontlátásra! És elment. Jani pedig ottmaradt: félénken, izgatottan, gyámoltalanul. — Hát... falusi vagy? — kérdezte tataki. — Igen. — Na, akkor — nevetett az a valaki — tudsz hurkát esztergálni, mi? Meg pároskolbászt, mi? Nevetett mindenki. Jani megérezte az érdes tréfából elöszüremlő barátságos szándékot, jól is esett neki. Mégsem tudott felelni és fölengedni se tudott, csak állt az ajtóban, félszegen mosolyogva. Ő már csak ilyen, nem tehet róla, ilyen volt az iskolában is, eleget csúfolták lányos természete miatt. S a műhelybeliek kérdezték, ugratták, megpróbálták szóra bírni, de ő csak jobban izzadt, s kitartóbban hallgatott. Végre egy köpcös ember (később tudta meg, Kurucnak hívják) lemondólag legyintett: „na, kaptunk egy kis maflát..." Ez aztán rajtaragadt. Talán el is feledték az igazi nevét. Kis mafla ... ez ö, nemcsak névszerint, valóságosan is. A műhely kis maflája. Csak szalajt atni lehet ide-oda, de nem szabad rábízni semmi komolyat, hiszen mafla. — Ugorj! — mondják neki. Jani ugrik. Fut a büfébe. Otközben pedig fellázad. Kigondolja, hogy viszszajövet megáll a műhely közepén és kiabálni fog, és követelőzik: „adjatok munkát, igenis, adjatok! — Nem leszek küldönc, vegyétek tudomásul, elegem van belőle!" De amikor odanyújtja a cigarettát, és a vállára ütnek, na jól van, kis mafla, oda a lázongás, csak vigyorog szégyenlősen. Egyedül az öreg Kátolyi szólítja így: te. És Jani még ezért is hálás. El is határozta már, hogy megkéri Kátolyit, értse meg, segítsen rajta és csak egyetlen egyszer szólítsa szaktársnak ... De ez a Kátolyi, ez olyan jó ember, csupa szív a nézése is, hát öt meg azért nem akarja háborgatni, mert olyan jó ember. Vagyis marad minden a régiben. De egy nap a művelettervező irodába hívják Kátolyit. Ő á legöregebb s legjobb munkás, őt hívják, ha valami nagy dologról van szó. Kátolyi éppen féltengelyeket esztergál, boszszankodva tolja homlokára a szemüvegét, nem szeret munkaközben elmászkálni: s már nyúlna a kapcsolóhoz, de aztán mégsem állítja le a gépet, int a ténfergő Janinak: — Nézz rá a gépre, mindjárt itt vagyok! Igaz is, minek álljon a gép, mire a befogott tengely elkészül, ő kétszer is visszaér... Jani elbámul. Jól hallotta? Hogy ő... hogy ő álljon a gép mellé? Jól kellett hallania, mert az öreg sietve megy kifelé ... Hát rábíztak egy gépet. Ha csak egy percre is, de rábízták. Nem nyúlhat hozzá, nem parancsolhat neki, semmi dolga vele, csak szemmel követi a kundorodó acélforgácsot: de mégis itt áll mellette, itt van vele. Ráteszi kezét a béfogófejre. Érzi a gép gyenge remegését. Hányszor elgondolta, hogy így áll itt feszülten figyelve... — és most csakugyan itt áll. Neki forog a gép. Neki dolgozik. Ki is kapcsolhatná, és megint be, és megint ki, megint be... ha merné. Űj darabot is befoghatna ... ha lehetne. De nem lehet. Még mit nem? Éppen ő, a kis mafla ... Pedig tudja, mit kéne tennie. Kezében érzi a mozdulatot, a befogást, a kés beállítását, a kapcsoló halk kattanását, és aztán a duruzsoló remegést. Ó, de tudná, de nagyon tudná! De hiába... Visszajön az öreg, és észrevenné mindjárt, hogy ő piszkálta a gépet. És jobb nem is gondolni rá, hogy akkor mi lenne. A tengely forog a gépen. Fele van hátra, annyi se, a kés sima, fénylő csíkokat hánt le róla, és csak forog, forog ... Kátolyi pedig nem jön. Mi legyen? Mi lenne. Végre is, nincs baj, csak egy kattintás, és a gép megáll. Elhallgat. De miért álljon meg? Miért? Jani az ajtóra pislog. Kátolyi nem jön. Hol marad? — azt mondta, rögtön itt van ... Még húsz-harminc fordulat, míg tíz, még öt. Valamit tenni kell. Jani a kész tengelyhez nyúl és beleszédül abba, amit gondol. Nem kérdezhet senkitől semmit, mert akkor ráripakodnak, kinevetik: „ugyan má mit akarszte kis mafla?" Kis mafla ...A fiút elönti az indulat. Ügy. Hát majd meglátjuk Igen, meglátjuk, ki a mafla! És tölti magába, fújja, borzolja dühét, hogy el ne múljon, mert ő most valami rettenetes merész dolgot fog csinálni, neki végképpen elege van a tétlenségből is, a csúfolódásból is. Kuruc odapillant rá, vagy inkább Kátolyi gépére: de csak megszokásból, s már vissza is hajol a munkája fölé. Nem vett észre semmit. Jani sóhajt. Ha tudná, ha sejtené ... Es kívánja most már, daccal, követelőzve, hogy sikerüljön, hogy mire Kátolyi visszajön, az ő tengelye forogjon a gépen. Az övé! Megméri gyorsan a kész tengelyt. Nem remeg a keze. Hirtelen elmosolyodik, olyan simán, gyorsan, egyszerűen megy minden: befogja az új anyagot, kapcsol, és rágyújt, fújja a füstöt, mintha nem történt volna semmi. Pedig hát mi minden történt! Kiáltani tudna: idenézzetek, emberek! De nem kiált. Nem is mozdul. Eszébe jut, hogy még semmit sem csinált. Hibás lehet az anyag, elpattanhat a kés, mindenféle szörnyűség történhet. Ettől a gondolattól beléje áll a félsz. Kezével, szemével, minden idegével siettetné a gépet, forogj, rohanj, repülj! — s magában könyörög neki, ne csinálj semmi bajt, aranyos kis masinám! A gép nem rohan. Egyenletesen dolgozik. Jani izzad. Mászik — szidja a gépet — elaludt, rossz nézni... Mindjárt megáll... Persze, mert a szegényt az ág is húzza, mert most az ö tengelye van benne. És mindjárt jön az öreg, és észreveszi... — Na, te? — hallja hirtelen Kátolyi hangját. Jani nyel egyet. Most meg fogja mondani. Mindent kitalál azért is, és többé nem tesz senki maflája. Lendíti a karját, hogy a tengelyre mutasson, és formálódik benne a szó: ez az enyém! — de Kátolyi, aki kicsit szórakozott (az esze még feni időzik az irodában) elég ed^f ten mormogja: na ugye, mondtam, hogy mindjárt jövök ... még a végére se ért. A fiú tehát nem mer szólni. Távolabbról bólogat, hogy igen, jókor tetszett visszajönni, nem ért a végére... Azonban eközben a gép mégis a végére ér. Kátolyi felteszi a szemüvegét, kikapcsolja a gépet, fogja a tengelyt, és oda helyezi a padra. Es ekkor megmerevedik. Két tengely volt készen, most meg négy van. Hogyan lett a kettőből négy? Háromnak kéne lenni... vagy nem? Dehogynem, a teremtésit. — Te! — bámul Janira. A fiú arca csupa tűz. Most kéne odacsapni a padra: „igen, én csináltam!" De nem tud, nem mer, csak nézi izgatottan, hogy az öreg mint ragadja fel azt a negyedik tengelyt, és mint vizsgálja, hol közelébb, hol távolabb tartva a szemétől, és fogja a sublert, és méricskél: s végigsimítja, még tán meg is szagolja a fénylő acéldarabot. Aztán nagyot kiált: mit csináltál?! Jani véli, hogy a csarnok teteje rogyni kezd lefelé. Mit csináltál?! — na, ha így kezdi az öreg, akkor baj van, nagy baj, vége a világnak, eljuserálta a tengelyt... Kész, nincs tovább. Mehet. Kátolyi rázza a tengelyt, és kiabál: — Mit csináltál? Hát nem tudod? Egy tengelyt, szakikám! Nevet az öreg. Homlokára tolja szemiivegét, nahát, mi telt ettől a kis szeplőstől: mutogatja a tengelyt az odasereglő embereknek. Kuruc is kézbefogja, megméri, tapogatja. — Azannyát! — mondja, Janira bámulva. — Né, a kis mafla! Már erre elkomolyodik az öreg. — Micsoda? Adok én nektek! Ha mégegyszer meghallom ... adok én nektek! S fogja a fiút, húzza kifelé: — Gyerünk a művezetőhöz. Gépet kapsz. Majd aztán megmutatjuk, mit tudunk! Jani ragyog. Homlokán és orrahegyén szinte világítanak a szeplők. Lépked az öreg oldalán, s valami nagyot szeretne tenni, valami kimondhatatlan nagyot, de nem jut eszébe semmi. De mégis; zsebébe nyúl, cigarettát vesz elő, odakínálja Kátolyinak ... elfogadja-e? — mert még soha nem fogadta el... Az öregnek másutt jár az esze, szórakozottan húz ki egy cigarettát a fiú dobozából. — Igen — dörmögi — ha nincs más, új gépet kapsz... miért ne? S amikor Jani gyufáért kapkod, Kátolyi leinti: — Hadd csak. Ne pazarold. Itt az öngyújtóm. Ö szolgál tűzzel a fiúnak. ÜJ SZÖ 5 * 1958. (íecembe* *
