Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-14 / 315. szám, péntek

f Folytatás a 3. oldalról.) da folytat a szilárd hajtóanyagú rakéták fejlesztése terén. A Bavrische Motorenwerke részt vesz a lökhaitásos motorok fejlesztésében is. A rakéták terén intenzív kutatást végez továbbá a stuttgarti Kikha.itfisos-rr.otor fizikai intézete dr. Sänger professzor vezetésével. Ez az intézet szilárd hajtóanyagú rakétákon is dolgozik. Hasonló munkákat végez Sängerrel együtt még pedig széles alapokon a Flugzeugunio Süd Oíeinkel Messerschmitt,) valamint a müncheni Ludwig Bölkow K. G. cégek. Az amerikai rakétaszakértökkel és a nagy nyugatnémet konszernekkel szoros együttműködésben fejlesztési munkákat vegez a . brémai Rakétakutató Német Társaság. Ez a társaság a kutatók magánkcégeként dolgozik, azonban élvezi az olyan nagy konszernek támogatását mint pl. Krupp (Wäser A. G. és Stirnej) AtlasWerke) konszernekét. Annak bizonyítéka, hogy a nyugatnémet uralkodó körök tömegpusztító fegyverek gyártásával foglalkoznak. egvértekmüen következik a bonni honvédelmi minisztérium szervezési tervéből. E terv alapján a honvédelmi technika osztálya (T) amelyet dr. Fischer miniszteri igazgató vezet, és amely nyo'c alosztályból áll, olyan fegyverek gyártását készíti elő, amelyeket a párizsi egyezmények alapján Nyugat-Németországnak betiltottak. A II. alosztályban, amelyet Lützovv ezredes vezet, van a 2. számú ügyosztály — az atomfizikai osztály-amelynek vezetője dr. Schrader korvettkapitány. A V. alosztályon — a légi haderők és irányított lövedékek technikai osztályán — amelyet dr. Bencke miniszteri tanácsos vezet tartozik a 5. osztály —_ az irányított lövedékek és irányított rakéták osztálya, amelynek vezetője Mayer, állam

1 építészeti igazgató. A VIII. alosztályban — a fegyver, lőszer és rakétaosztályon, amelyet Bohlen minisxteri igazqató vezet, tartozik a 3. számú ügyosztály, a nehézfegyverek és a nehéz fegyverekhez szolgáló berendezések osztálya von Uslar-GIeichen ezredes vezetésével és a 6. ügyosztály, a rakétákosztálya. Az említett 2. ügyosztály — az atomfizikai osztály — már hosszabb ideje megbíztá a tudósokat, hogy készítsék elő az atomfegyverek, szerkesztését és gvártását. Jellemző az a tény. hogy a nyugatnémet konszernek mint pl. az I. G. Parben, ú.jbôl vegyi hadianyagokat próbálnak ki. Ezt bizonyítja az Yperit hadianyag gyártása, amelyet dr. Stolzenburg hadianyag szakértő Hamburgban vezet az I. G. Farbenhez tartozó Badische Anilin-und Soda-Werke cég megrendelésére. A Nvugat-Európai Unió 1958. május 9én jóváhagyta bizonyos rakétafegyvereknek Nvugat-Németország területén való gyártását és ezáltal hivatalosan is megszűntette azokat a korlátozásokat, amelyeket az 1954. évi párizsi egyezmények tartalmaztak. A nyugatnémet ipar tankok és stratégiai bombázó repülőgépek gyártását készíti elő és egyre nagyobb teret ad a fegyverkezési iparnak. Az AEG konszernhez tartozó Télefunken G. M. B. H. cég terveinek számadataiból kitűnik, hogy a fegyverkezési termelés részarányának a forgallomban az 1957—1958 évi 32 százalékról 1960—1961-ben 72 százalékra kell emelkednie. A nyugatnémet Wehrmacht kiépítése gyors ütemben folyik. Az általános hadkötelezettség bevezetése óta a Bundeswehr kifejezetten támadó hadsereggé fejlődött. Csupán 1957-ben 80 százalékkal növekedett számbeli ereje. Napjainkban létszáma elérte a 200 ezer főt és 1958. végéig kilenc nyugatnémet hadosztályt, négy repülő ezredet és 12 haditengerészeti egységet kell a NATO alá rendelni. Nyugat-Németország így mér ma Európában a második legerősebb kontingenst bocsátja a NATO rendelkezésére. Emellett a katonai tényleges szolgálat 15, sőt 18 hónapra való meghosszabbítását tervezi. 1961-ig el akarják érni a 350 ezer főnyi létszámot, ebből 220 ezer főnyi gyalogsági erőt, 80 ezer főnyi légierőt és 23 ezer főnyi haditengerészeti erőt. Emellett figyelembe kell venni, hogy a Bundeswehr a káderhadsereg elvei alapján épül. Az 1959. március 31-ig tervezett 230 ezer főnyi létszám keretében több mint 20 ezer főnyi tisztre és több mint 71 ezer főnyi altisztre számítanak. Igy akarják megteremteni az előfeltételeket ahhoz, hogy a legrövidebb időn belül kiépíthessenek egy többmilliós támadó hadsereget. Ugyanezt a célt szolgálja az úgynevezett territoriális hadsereg kiépítése, amely a múlt évben kezdődött meg. E territoriális hadsereg parancsnoka von Horn tábornok. Olyan egységekről van szó, amelyek teljesen harcképesek, nincsenek alárendelve a NATOnak, és amelyeket a szövetségi kormány saját elhatározása alapján bevethet akár saját lakossága ellen, akár pedig külső agresszió céljaira. A nyugatnémet fegyveres erők agresszív jellegét mutatja az a tény, hogy a fontos parancsnoki helyeket a hitleri Wehrmacht tisztjei és tábornokai töltik be. A szövetségi hadsereg valamennyi, 104 tábornoka ugyanabban vagy mai állásához hasonló pozícióban tervezte, készítette elő és hajtotta végre az európai nemzetek elleni támadásokat. Dr. Hans Speidel tábornok, a NATO közép-európai szárazföldi erőinek jelenlegi főparancsnoka pl. Hitler idejében a „nyugati hadsereg" vezérkarának osztályfőnöke volt. A Szovjetunió elleni háborúban Speidel mint a VIII. hadsereg vezérkari főnöke vett részt. Adolf Heusinger tábornok, a katonai. parancsnoki tanács elnöke és a Bundeswehr főfelügyelője 1940-től a szárazföldi hadseregek vezérkara operációs osztályának főnöke volt és döntő módon része volt a más nemzetek megtámadására irányuló fasiszta tervek kidolgozásában. Hans Röttiger tábornok, a szárazföldi csapatok felügyelője az Aszárazföldi csapatok csoportjának (német-szovjet front) vezérkari főnöke volt, valamint a dél-ukrajnai hadsereg csoportnak és a C (Olaszország) hadsereg-csoportnak vezérkari főnöke. Josef Kammhuber tábornok, a légierők felügyelője felelős azért a gaz merényletért, amelyet ezrede Freiburg német város ellen 1940. május 10-én végrehajtott légitámadásával követett el. ami ürügyül szolgált angol városok bombázására. Friedrich Ruge ellentengernagy, haditengerészeti felügyelő, a haditengerészet főparancsnokságának tisztségét töltötte be Olaszországban és a haditengerészet főparancsnoka mellett működő hadihajók-gyártási hivátalfőnöke volt. A fasiszta tábornokok nagy számban dolgoznak a fegyverkezési iparban pl. Milch volt marsall (Klöckner és Autounio Konszern) O. Schönbeck repülő-tábornok (Luftfahrttechnik .G M. B. H. repülőtechnikai társaság), Wenck tábornok (Ferro-Stahl cég). Osterkamp tábornok (Fokker cég) és mások, A fasiszta hadiakadémia példája nyomán 1958. október 28-án megnyílt Bundeswehr parancsnoki akadémia megmutatja a szövetségi kormánynak azt a törekvését, hogy klerikális-militarista szellemű tisztikart neveljen fel, hogy így végrehajthassa elnyomó és hódító terveit j az országban és az országon kívül. | A szövetségi köztársaságot egyre nagyobb mértékben a NATO fő támaszpontjává és a borzah/ias tömegpusztító fegyverek tárává alakítják. Ma Nyugat-Németországban 450 ezer főnyi NATO-egység állomásozik. A Nyugat-Németországban állomásozó amerikai és nyugatnémet egységeknek 1958. október 15-ig olyan tüzérségi és rakétaegységek állottak rendelkezésükre, amelyekkel atomlövedékeket lőhetnek ki. Ezen egységek ereje 25 zászlóaljból, 10 batériából és egy Matador-egység ezredéből áll. Ebben az időben Nyugat-Németországban öszszesen már 222 atomlövedék kilövésére szolgáló eszköz volt. 1958-ban külön berendezések épültek ki Rajna-Falck, Hessen, BadenVVürtenberg és Bajorország területein a Nike-típusú rakéták számára. E kilövő-állomások közül 11 már felépült, további tizenegy épül vagy tervbe van véve. A bonni kormány kíméletlenségét mutatja a hadügyminisztériumnak az a terve is, amely csaknem 15 millió ember kényszerkitelepítését, valamint 50 ezer főnyi „menekültekből álló rendőrség", „rendőrségi övezetének" kialakítását tervezi. A nyugatnémet őszi hadgyakorlatok, amelyeken elsősorban az ún. 59-es brigádot, az atomháború elvei alapján tagolt és felfegyverzett brigádot kellett kipróbálni, senkit sem hagy kétségben afelől, hogy Nyugat-Németország atomháborúra készül. Heusinger főfelügyelő cinikus nyíltsággal jelenti ki a hadgyakorlatot értékelve, hogy a nyugatnémet hadsereg „ma ugyanazon feladatok előtt áll, mint 1939-ben állott." Heusinger egyúttal követelte, hogy újból vezessék be a jogellenes és bűnös' szerződésszegést, a polgári lakosság elleni háborút és a „felperzselt föld" taktikáját. Azt mondotta: „Szem előtt kel! tartanunk múltunkat és nem szabad elhanyagolnunk a vezetés azon irányadó tényezőit, amelyek sikeresek. A jövőben is a régi. múltban bevált elveket alkalmazzuk." A szövetségi hadsereg nyílt összehasonlítása a fasiszta Wehrmachttal a hadgyakorlaton résztvevő vendégek körében, akiket a NATO európai országai küldtek ki, jelentős nyugtalanságot keltett, úgyhogy Strauss hadügyminiszter kénytelen volt bizonygatni, a Bundeswehr nem akar „szövetségesei ellen harcolni". Az atomháborús, nyugatnémet készülődések veszélyessége kitűnik a bonni hadügyminisztérium 1958. február 10-ki titkos irányelveiből is. Az „atomfegyverek taktikai bevetésénél való parancskiadásról hozott előzetes rendelkezések", amelyeket von Groeben tábornok, a nyugatnémet szárazföldi hadsereg felügyelóhelvettese írt alá, az A. 11—7. pontjában a következőket mondja: „Az egység parancsnoka határozza meg az alája rendelt atomfegyverek, vagy pedig azon atomfegyverek, amelyeknek együttműködésére van utalva, arra a helyre való bevetését,' ahol az általa vezetett harcok súlypontját akarja kialakítani vagy a harc gyors eldöntését akarja elérni. Ezáltal az atomfegyver bevetése a harc irányításának és a tüzelési tervnek legfontosabb részévé válik." Annak eldöntését tehát, mikor kell bevetni atomfegyvert, a hadosztályparancsnokra bízzák. Az atomháború így mindennapos veszéllyé válik valamennyi európai országra. 3. A nyugatnémet kormány megszünteti a demokratikus jogokat és klerikális-militarista, totális rendszer bevezetésére törekszik A nyugatnémet hadsereg építése, fenntartása és felfegyverzése hagyományos fegyverekkel 1961-ig több mint 100 milliárd márkába kerül. Ezenkívül a nyugatnémet fegyveres erők fegyverzetének atomfegyverekkel történő szerkezeti és műszaki átépítése következtében utólagosan még nagy kiadások keletkeznek. Ehhez hozzászámítandók még a hadászati tartalékok létesítésére, a territoriális hadsereg építésére, a légvédelemre, a nyugatnémet határőrségre és rohamrendőrségre, valamint az 1 milliárd 200 millió márka öszszegben az idegen csapatok nyugatnémetországi fenntartására fordított kiadások. E nagy fegyverkezési kiadások máris emelik az adókat és árakat, s a szociális gondoskodás alábbhagyását, a munkásosztály és a lakosság többi rétegeinek fokozott kizsákmányolását idézik elő. A munka intenzitása — a dolgozók egyre fokozódó kizsákmányolásának fontos mutatója — Nyugat-Németországban már eddig is magasabb volt, mint más európai országokban. Nyugat-Németországban 1950. óta Németország történetében példátlanul kizsákmányolják az emberi munkaerőt. Ennek csalhatatlan bizonyítéka a munkában történt balesetek fokozott száma, és az idő előtti rokkantság eseteinek igen magas aránya. A munkabalesetek száma NyugatNémetországban az 1950. évi 1 milliárd 134 millióról 1957-ben 2 milliárd 337 millióra szökött fel. A nyugatnémet munkásoknak csak kis része képes 65. életévének betöltéséig . — a törvényben megszabott korhatárig dolgozni. A járadékok jóváhagyásakor a rokkantsági biztosítás esetében az utóbbi években tekintetbe vett átlagos korhatár 5334 év. Az 1956-ban jóváhagyott játtadékok élvezői közül a munkások 64 százaléka és a munkásnők 76 százaléka idő előtt rokkant meg. A nyugatnémet átlagbérek a nagy munkateljesítmények ellenére különösen alacsonyak. A Montán-Unió fő hivatalának adatai szerint 1956-ban például a nyugatnémet bányászok évi jövedelme az utolsó előtti helyen szerepelt a Montán-ynió államai között. A nyugatnémet kormány képviselői nyílt fenyegetésekkel reagálnak a nyugatnémet munkások jogos béremelési követeléseire, noha a bérek jóval elmaradnak a munkateljesítmények és az árak növekedése mögött. Erhard gazdaságügyi miniszter 1958. áprilisában kijelentette, hogy a jövőben lehetetlenné válik a béremelés. További támadások egész sora kezdődött meg a nyugatnémet dolgozók életszínvonala ellen. E támadások Adenauer kancellár 1957. október 29-i kormánynyilatkozatára támaszkodnak. Adenauer felszólította a nyugatnéjnet lakosságot, hogy újabb — és nagyobb — áldozatot hozzon a nyugatnémet fegyverkezésért. A szövetségi köztársaság kormánya minden rendelkezésére álló eszközt megragad, hogy letörje a nyugatnémet lakosságnak a német imperializmus politikájával szemben tanúsított ellenállását. A szövetségi köztársaság egyre inkább klerikálismilitarista fenr.hatóságú állammá válik, melyben egyre nagyobb mértékben tör hatalomra a politikai katolicizmus reakciós szárnya. A „Krisztus Társaságában" szigorúan szervezett propagandisták a „Nyugati közösségre" való utalással indokolják elmételileg a német imperializmusnak a vezető szerep megszerzésére irányuló általános igyekezetét és ideológiailag igazolják az atomháborút, sőt az atomfegyverek által okozott tömegpusztítás előkészületeit. E célt szolgálja a katolikus pártok és tömegszervezetek szélesen szétágazó hálózata. Tevékenységüket számos kongregáció és rend támogatja, melyek a Központi Bizottságban tömörült német katolikusok 300 szövetségével és szervezetével együtt, a katolikus egyház által kiadott körülbelül 250 lap és folyóirat segítségével terjesztik a reakciós klerikális-szociális tanítást. E téren az úgynevezett „Nyugati Akadémia" vezet, mely hivatalosan „az isten kegyelméből származó monarchia" mint eszményi államforma megteremtésére törekszik. ami egyenesen a nyugatnémet alkotmány teljes felszámolására irányul. Az Akadémia székhelye Münchenben és Madridban van. A spanyolországi fasiszta rendszer vezető személyiségei, valamint dr. von Brentano, dr. von Merkatz, dr. Wuermeling nyugatnémet miniszterek és dr. Gerstenmaier, a szövetségi parlament elnöke fejtenek ki benne tevékenységet. Épp úgy, mint Hitler idején, betiltották Németország Kommunista Pártját. A többi ellenzéki pártot és csoportosulást, főként azonban a szociáldemokrata pártot és a nyugatnémet szakszervezeteket is betiltás fenyegeti. Ennek szemmel látható bizonyítékát szolgáltatják vezető nyugatnémet kormánypolitikusok ismételten elhangzott kijelentései. Theodor Blank munkaügyi miniszter 1958. június 27-én a nyugatnémet parlamentben például kijelentette: „Semlegességre kényszerítjük a Német Szakszervezetek Szövetségét (a nyugatnémet hadsereg atomfelfegyverzésével kapcsolatban), vagy levonjuk a következményeket fellépéséről". Épp olyan leplezetlenül és ultimátumszerűén szólította fel Adenauer 1958. szeptember 21-én Németország Szociáldemokrata Pártját, hogy hagyjon fel bárminő ellenállással a NATOval és a nyugatnémet kormány fegyverkezési politikájával, szemben és teljesen rendelje alá magát a kormány politikájának. Strauss hadügyminiszter nem átallott „hazaárulással" sértegetni azokat, akik támagatják az „atomhalál elleni harc" mozgalmát és hazaárulási bünperek megindításával fenyegette őket. Schröder belügyminiszter bejelentette a kivételes állapot jogának kihirdetését, ami „kényszerhelyzetre vonatkozó törvényhozás" jellegével bármikor lehetővé teszi a nyugatnémet kormánynak. hogy egész Nyugat-Né* metországban bejelentse a kivételes állapotot, katonai diktatúrának rendelje alá az egész közéletet és ily módon elnyomja a háborús politikája ellen irányuló szabadságmozgalmat. A nyugatnémet kormány most már nemcsak sérteget, rágalmaz, és nyilvánosan betiltással fenyeget, hanem minden erejét latba veti, hogy brutális rendőri és igazságszolgáltatási intézkedésekkel olyan légkört teremtsen Nyugat-Németországban, hogy az emberek féljenek a szabad véleménynyilvánítástól, s ezzel a békeelienes politikájával szemben tanúsított bárminemű ellenállást elfojtson. A nyugatnémet igazságügyi szervek 1956 végétől több mint 25-ezer esetben indítottak vizsgálatot a szövetségi köztársaság atomfegyverkezését elutasító és e kérdésről népszavazást követelő nyugatnémet állampolgárok ellen, a bűnügyi eljárásokon kívül. Csak a legutóbbi hónapokban több mint 200 nyugatnémet állampolgárt tartóztattak le azért, mert a két német állam kölcsönös megértését előmozdító intézkedésekről beszélgettek. Azóta részben már súlyos börtönbüntetésekre ítélték őket. A bonni igazságügyi szervek önkényesen, „államellenes cselekménynek" minősítik a két német állam közeledését és fokozatos megértését elősegítő kapcsolatokat, hogy megakadályozzák a németek kölcsönös megértését. Csak így értelmezhető, hogy a szövetségi alkotmányos védeiem tagjai a Német Demokratikus Köztársaság állampolgárait nyugatnémetországi utazásaik során elhurcolják a vonatokból, aljas módon kihallgatják, bebörtönzik. vagy pedig indokolatlanul visszaküldik őket a Német Demokratikus Köztársaságba. 4. A nyugatnémet kormány akadályozza az egységes és békeszerető Németország megteremtését A nyugatnémet kormány mindent elkövet, hogy megakadályozza a német kérdés békés megoldását. Elszabotálta a német kérdés békés megoldására tett összes javaslatot. Akkor, amikor a szabad választások megtartása egész Németországban még lehetséges volt, a szövetségi kormány elutasította a Német Demokratikus Köztársaság kormányának idevonatkozó javaslatait. Ehelyett arra összpontosította igyekezetét, hogy állandóan újabb akadályokat gördítsen Németország egysége békés úton való helyreállításának útjába. Például azzal, hogy újra felfegyverezte Nyugat-Németországot és bevonta a NATO-ba, a nyugatnémet kormány a Németországgal való békeszerződés megkötését is megakadályozta. A Szovjetunió kormánya ugyanis 1952-ben konkrét javaslatokat tett egy ilyen szerződés megkötésére. Amikor a Német ' Demokratikus Köztársaság kormánya a két német állam különböző irányú fejlődését tartva szem előtt 1957-ben tervet dolgozott ki a két német állam egyesítésének szöVetség lérehozásával történd megkezdésére, a nyugatnémet kormány ezt is elutasította. Ugyanaz a sors érte végül a Német Demokratikus Köztársaság ama legutóbbi javaslatát is, hogy a négy nagyhatalom és a két német állam tárgyalásának útján kezdjék meg a Németországgal való békeszerződés előkészítését. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya makacsul kitart az olyan követelések mellett, melyeknek megvalósíthatatlansága már régen bebizonyosodott. Ilyen például az a követelménye, hogy Németországot ismét a négy nagyhatalom egyesítse. A nyugatnémet kormánykörök a Német Demokratikus Köztársaság uralására és a Német Szövetségi Köztársaságba való beolvasztására törekszenek. Tervbe vették a Német Demokratikus Köztársaság szociális és nolitikai vívmányainak megszüntetését. „Az általános német kérdések szövetségi minisztériuma" mellett létesült úgynevezett kutatótanács már részletesen kimutatta ezeket a szándékokat. „Üjraegyesítési terve" szerint a Német Demokratikus Köztársaság államosított vállalatait fel kell oszlatni és vissza kell adni ismét a volt vállalkozók tulajdonába. A volt vállalkozók — rendszerint a potsdami egyezmény alapján kisajátított monopóliumok — meg kell, hogy kapják azt az értéktöbbletet is, melyet közben az államosított vállalatok dolgozói hoztak létre. Az újonnan épült vállalatokat megvételre fel kell majd kínálni a monopóliumoknak. A „Kutatótanács" terve szerint e fejlődés azzal az eredménnyel járhatna, hogy a Német Demokratikus Köztársaság területén a munkanélkülieknek körülbelül egy milliónyi hadserege jönne létre. Ezeket a népellenes célokat követik a nyugatnémet kormánykörök a Német Demokratikus Köztársaság belügyeibe való beavatkozásukkal. Különféle módon igyekeznek aláásni a Német Demokratikus Köztársaság rendjét. Számos nyugatnémet és amerikai ügynökség és kémszervezet tevékenysége a Német Demokratikus Köztársaság kormányának erőszakos megdöntésére és a közvetlen agreszszió előkészítésére irányult. a) Berlin nyugati szektoraiban, melyek a Német Demokratikus Köztársaság területének szívében különösen előnyös helyzettel bírnak az ügynököké tevékenységének kifejtésében, az imperialista titkos szolgálatok 62 szolgálati irodája működik. Óriási többségüket nyugatnémet és amerikai kémszolgálatok képezik. Az imperialista kémszolgálatok eddig bebizonyított további 339, túlnyomóan nyugatnémet és amerikai szolgálati irodája Nyugat-Németország területén működik. Ezek a titkos szolgálati irodák nagyszabású kémtevékenységet fejtenek ki. aknamunkát és felforgató tevékenységet szerveznek a Német Demokratikus Köztársaság és más szocialista államok ellen. b) Á Német Demokratikus Köztársaság ellen irányuló ellenséges tevékenység szervezésében jelentős szerepet játszik a Gehlen volt hitlerista tábornok vezetése alatt álló szövetségi hírszerzőszolgálat. Munkatársakul előszeretettel választja ki a német fasiszta titkos szolgálat, az SS és az állami titkosrendőrség (Gestapo) volt tisztjeit és tagjait. A Német Demokratikus Köztársaság ellen irányuló ellenséges tevékenység további nyugat-németorszagi központja, az úgynevezett szövetségi alkotmányvédelmi hivatal, amely tartományi hivatalok és fiókcsoportok egész hálózatával rendelkezik. Alája tartozik az úgynevezett BUNAST (Bundesnachrichtenstelle — szövetségi hírszerzőközpont és az úgynevezett KunaSt (Küstennachrichtenstelle — tengerparti hírszerzőközpont). A BUNAST nyugat-berlini, hannoveri, kasseli, müncheni és lübecki szolgá(Folytatás az 5. oldalon.) ŰJ SZÖ 4 * 1958. november 14.