Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-14 / 315. szám, péntek

Nyugat-Németország fegyverkezési politikája veszélyezteti a békét (Folytatás a 4. oldalról.) íati irodák tevékenységüket elsősor­ban a Német Demokratikus Köztár­saság és más szocialista államok te­rületére összpontosítják, míg a KUNAST hamburgi és kiéli titkos­szolgálati irodái az említett országok tengerhajózása és partvidékei eilen fejtenek ki tevékenységet. A szövet­ségi alkotmányvédelmi hivatal (a tar­tományi hivatalok és fiókcsoportok nélkül) 1958-ban 10 630 000 márkával rendelkezik e tevékenység céljára. Ebből 4 288 000 márka esik az ügy­nökök fizetésére és a titkos apparátus pénzelésére. c) Amerikai részről elsősorban a következő kémszervezetek és ügynök­ségek működnek nyugatnémet terü­leten és Berlin nyugati szektoraiban: CIA — (Centrál Intelligence Agen­cy), MIS — (Military Intelligence Ser­vice), MID - ( Military Intelligence De­tachment), AIS - (Air Intelligence Service), ONI — Office of Naval Intelligence), CIC - Counter Intelligence Corps), OSI — (Office of Special Investi­gation). Az amerikai kormánynak a Német De­mokratikus Köztársasáp és a többi szo­cialista állam ellen irányuló aknamunká­ját és uszító tevékenységét a bonni kor­mány tudtával és beleegyezésével a bon­ni-nehleni amerikai nagykövetség épüle­tében elhelyezett és közvetlenül az ame­rikai missziónak alárendelt osztály irá­nyítja. d) Nyugat-Berlinben és Nyugat-Német­országban ezenkívül ügynökök számos ' központja és szervezete létezik, melyeket mind a nyugatnémet, mind az amerikai kormány a Német Demokratikus Köz­társaság gazdasági és politikai életének megzavarására, a lakosság körében való zavar keltésére és a lakosságnak állam­ellenes tevékenységre való uszítására használ fel. ^ _ aa) Ide tartozik az úgynevezett ember­A telenség elleni harc csoportja, mely Ber­^ lin—Nikolasseben székel, fiókcsoportjai pedig Berlin—Marienfelden, Uelzenben éí Giessenben vannak. bb) Ilyen kémek és ügynökök további csoportja az úgynevezett szabad jogászok vizsgáló bizottsága, melynek fő székhelye Berlin—Zehlendorfban (West) van. fiók­csoportjai pedig a Bonn melletti Bad­Godesbergben, Münchenben és Majna­Frankfurtban. cc) A Német Demokratikus Köztársaság belügyeibe való bűnös beavatkozás köz­pontjai még az úgynevezett sztálinizmus áldozatainak egyesülete Berlín-Charlotten­burgban. valamint a különféle "nyugatné­met politikai pártok keleti irodái. dd) A-Német Demokratikus Köztársaság belső rendjének aláásására irányuló tö­rekvésben különléges szerepet játszik ..Berlin amerikai szektorának rádiója" (RIAS) és a Nyugat-Németországban és Nyugat-Berlinben működő különféle más rádióállomások. Ezeket a rádióleadókat a Német Demokratikus Köztársaság lakos­ságának kormánya elleni uszítására és a Német Demokratikus Köztársaság gazda­sági és politikai életének bomlasztására használják. . ee) Az ügynökök tevékenységében, a ^ Német Demokratikus Köztársaság ellen • irányuló kémkedésben és rágalomhad já­P ratban egyre nagyobb szerepet játszik az úgynevezett ..Nyugati tájékoztató iro­da", melyet 1950-ben" az általános né­met kérdések" minisztériumának utasí­tására létesttettek. Székhelye és nem hivatalos fiókcsoportia Berlin—Schlach­tenseeberi van. A „Nyugati Tájékoztató Iroda" az utóbbi években eggyel több feladatot kapott, hogv híreket szerezzen * Német Demokratikus Köztársaságbői és hamisított híreket gyártson a sajtő és rádió számára a „pszichológiai háború" céljaira. e) JS nyugatnémet' is amerikai kormány a legvisszataszítóbb mód­szereket alkalmazza a Német De­mokratikus Köztársaság államrend­szerének aláásására. Megkísérlik fegyveres csoportok létesítését a Német Demokratikus Köztársaság te­rületén, rádióleadókkal, robbanó­anyaggal stb. való ellátásukat és az egyes csoportok összekötését. Kari Márkus. Gerbstadt, Bahntiof­strasse 19. szám alatti lakos a MID Berlin-Zehlendorf-i titkos szolgálat irodájának megbízásából kémcsopor­tot alakított. Pragertől, a MID rá­dióosztályának vezetőjétől 1957-ben rádióleadót és különleges kiképzést kapott az úgynevezett E-esetben, azaz a háború kitörése után kifej­tendő tevékenységére. f) A nyugatnémet és amerikai ügynökségek által szerzett ügynökök fő figyelme arra irányult, hogy fel­forgató és szabotázscselekményekkel nyugtalanságot és bizonytalanságot keltsenek. így például Wagner, alias Lange, az úgynevezett „Embertelen­ség elleni harc csoportjának" mun­katársa azt a megbízást adta Schus­ter ügynöknek, hogy egy híd fel­robbantásával tegye üzemképtelenné a München—Bernsdorf — Gera vasút­vonalat. Hans Joachim Ziecke werns­dorfi, chotebuzi lakos, az „Ember­telenség elleni harc csoportjának ügynöke" 1957. május 26-án fel­gyújtotta a Petschik-fűrésztelepet, 1957. augusztus 14-én pedig egy középparaszt pajtáját. g) A nyugatnémet és amerikai titkos szolgálati irodák Nyugat-Né­metország és Berlin nyugati szek­torainak területéről léggömbökkel, vagy postán uszító röpiratok millióit küldik a Német Demokratikus Köz­társaságba. Csak 1958 szeptemberé­ben 55 léggömböt eresztettek a Né­met Demokratikus Köztársaság te­rülete felé. A Német Demokratikus Köztár­saság szervei 1957 óta mintegy 17 millió uszító, Nyugat-Né­metországból és Nyugat-Berlin­ből küldött röpiratot gyűjtöttek össze. Az uszító röpiratok kivétel nélkül antihumánus jellegűek, rágal­mazzák a Német Demokratikus Köz­társaság kormányát és szabotálásra, felforgató és kártevő tevékenység­re szólítják fel a Német Demokrati­kus Köztársaság lakosságát. h) A nyugatnémet militaristák NATO-beli szövetségeseik támogatá­sával provokációkat szerveznek a Német Demokratikus Köztársaság határain, hogy kiélezzék a helyzetet, így 1958, júliusában 23, augusztu­sában 27 és szeptemberében 32 in­cidens játszódott le a Német Demok­ratikus Köztársaság határán. Az in­cidensek során fegyvert használtak a Német Demokratikus Köztársaság határrendőrségének tagjai ellen. így például 1958. szeptember 6-án két nyugatnémet vámőr közeledett a határhoz és pisztollyal fenyegette a Német Demokratikus Köztársaság ha­tárrendőrségének őrszemét. Ugyan­csak 1958. szeptember 6-án más két nyugatnémet vámőr két lövést adott le a Német Demokratikus Köztársa­ság határrendőrségének tagjaira. Ezenkívül a NATO repülőgépei 1958 szeptemberében tizenhétszer sértet­ték meg a Német Demokratikus Köztársaság határait. i) A nyugatnémet és amerikai tit­kos szolgálatok különös figyelmet szentelnek annak, hogyan fékezzék a Német Demokratikus Köztársaság gazdasági fejlődését. E célra túl­nyomóan a gazdasági szabotálás és kémkedés módszereit alkalmazzák. így például megkísérlik, hogy ha­misított levelekkel és utasításokkal zavart okozzanak a külkereskedelmi kapcsolatokban, ártsanak a Némfet Demokratikus Köztársaság presztí­zsének és termelési zavarokat idéz­zenek elő. Ezek a hamisítványok nemcsak a Német Demokratikus Köztársaság, hanem más országok ellen is irá­nyulnak, mivel a Német Demokra­tikus Köztársaság és a külföldi cé­gek külkereskedelmi kapcsolataiban való zavarkeltésre irányuló kísérle­tek gyakran gazdasági és anyagi károkat okoznak ezeknek a cégek­nek. Egy esetben az erfurti PELS nem­zeti vállalatnak utasítást adtak, állít­sa le hollandiai szerződéses szállí­tásait, és állítólagos könyvelési ne­hézségek miatt állítsa le a szóban forgó termelést. Más esetben az egyik bukaresti céggel közölték, hogy a Német De­mokratikus Köztársaság nem tart­hatja be a vulkanikus-rostos táb­lalapok szállítására kötött szerző­dését, mivel nagy kiviteli kötelezett­ségeket vállalt a tőkés orságokba. k) A Német Demokratikus Köz­társaság gazdaságát szakmunkások­nak és más dolgozóknak a nyugat­német és amerikai titkos szolgálati irodák által a Német Demokratikus Köztársaságból való fokozott tobor­zásával is gyengíteni akarják. A köztársaságból történő szökés megszervezésében a titkos szolgá­lati irodák többek között ezeket a módszereket alkalmazzák: Held és Ruder ügynökök például rendszeresen figyelték a tudósokat, mérnököket és műszakiakat, hogy megfelelő pontot találjanak a velük való megismerkedésre és a Német Demokratikus Köztársaság elhagyá­sára kényszerítsék őket. Alfréd Schröder, Berlin N 58, Schönhauseralle 70. szám alatti la­kos, az úgynevezett nyugati tájékoz­tató iroda ügynöke feladatul kapta, hogy a Berlin-Wilhelmsruh-i Berg­man-Borsig nemzeti vállalat egyik mérnökét fenyegetésekkel szökésre kényszerítse a köztársaságból. Az amerikai titkos szolgálati iro­dák a Nyugat-Németországba láto­gató személyekkel olyan kérdőíve­ket töltetnek ki, melyeknek kérdé­seire adott feleletet minden európai államban hazaárulásnak minősíte­nek, hogy így megakadályozzák visszatérésüket a Német Demok­ratikus Köztársaságba. 1. A nyugatnémet és amerikai kém­központok nagy száma visszaél a Né­met Demokratikus Köztársaságnak Nyugat-Berlinből aránylag könnyen elérhető területével, hogy ügynököket és kémeket küldjön a kelet-európai szocialista országokba. Strikker ügynököt az amerikai tit­kos szolgálat Berlin-Dahlen-i szolgá­lati irodája szervezte be és feladatá­vá tette, hogy vezesse át az ügynökö­ket a Lengyel Népköztársaságba és Csehszlovákiába. Az amerikai titkos szolgálatnak összesen hét kiképzett ügynökét vezette el Nyugat-Berlinből a német-lengyel és német-csehszlovák határra. Négyet közülük a szocialista országokban végzett aknamunkájuk után e területről ismét visszavezetett. m) A nyugatnémet kormánynak a Német Demokratikus Köztársasággal szemben folytatott ellenséges politi­kája az utóbbi időben tovább fokozó­dott. A szövetségi kormány, melyet nyilvánvalóan nyugtalanít az NSŽEP V. kongresszusán kitűzött feladat: — A nyugatnémet lakosság átlagos fo­gyasztásának valamennyi fontos élel­miszer- és szükségleti cikkben 1961­ig történő utóiérése, illetve megelő­zése, arra vetemedett, hogy az eddi­ginél még erősebben koordinálja a Német Demokratikus Köztársaság el­leni felforgató politikáját. E célból létesítette a pszichológiai háború központját, minisztériumok közötti koordinációs bizottság formá­jában, melyhez a szövetségi kancellár hivatalának, a szövetségi sajtóhivatal­nak, hadügyminisztériumnak, szövet­ségi belügyminisztériumnak, a bonni külügyminisztériumnak és az „Alta­lános német kérdések szövetségi mi­nisztériumának" képviselői tartoznak. E testület fő feladatai a következők: aa) A háborús és revansista uszítás fokozása, bb) harc az atomfegyverkezés meg­akadályozásáért indult mozgalom és minden nyugat-németországi ellenzéki mozgalom ellen, cc) a Német Demokratikus Köztár­saság ellen irányuló felforgató tevé­kenység fokozása, dď) a Német Demokratikus Köztár­saságnak külpolitikai és gazdasági téren való elszigetelésére irányuló intézkedések végrehajtása, ee) a két német állam közti min­dennemű megegyezés megakadályozá­sa, valamint rosszindulatú helyzetkép híresztelése a Német Demokratikus Köztársaságról. A hivatal tevékenységének első eredménye a Német Demokratikus' Köztársaság ellen indított új egységes rágalomhadjáratban nyilvánul meg, melyet — a sajtót és rádiót is bele­értve — az összes nyugat-németor­szági szervek folytatnak. így hazug híreket terjesztettek a köztársaságból történt szökések számának állítólagos növekedéséről és az emberi jogok ál­lítólagos megszegéséről. Ugyanakkor fokozott nyomást gyakorolnak a la­kosság bizonyos rétegeire, hogy hagy­ja el a Német Demokratikus Köztár­saságot. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a német imperialisták egyszer már állítólagos erős menekülési moz­galommal érveltek agressziójuk elő­készítésére. Ez húsz évvel ezelőtt történt, amikor Hitler megszállta Csehszlovákiát. A német imperialisták mai politikája az, hogy a Német De­mokratikus Köztársaság állampolgá­rait rábeszélik államuk elhagyására és ezt a körülményt a Német Demokra­tikus Köztársaság elleni uszításra használják ki, híven felidézi az 1938. évi eseményeket. A pszichológiai háború hivatalának létesítése komoly aggodalmakat kelt a két német állam lakossága körében és a többi európai országban. A Né­met Demokratikus Köztársaság ellen irányuló agresszív kaland nyugatné­met előkészületei szükségképpen min­den európai nemzetet sújtanának. Dr. Gradl, a CDU szóvivő politikusa, az ügynevezett Németország újra­egyesítési kutatótanácsánák elnöke, feitárta a német imperialisták agresz­szív szándékait, amikor a tartományi titkárok összejövetele alkalmából „a CDU száműzöttjei" kijelentették: „Königsbergbe, Gdanszkba, Wroclaw­ba és a Szudétákba Magdeburgon, Lipcsén, Berlinen és Oder-Frankfurton keresztül vezetnek a sínek". Ez a programnyilatkozat igazolja, i hogy a Német Demokratikus Köztár­I saság elleni úszitás mögött más euró­| pai nemzetek ellen irányuló agresszió • pszichológiai és gyakorlati előkészí­I tése is rejlik. ^ 5. A nyugatnémet kormány elfojt a nemzetközi feszültség elten irányuló minden törekvést A szövetségi kormány régóta el­nyom a nemzetközi feszültség enyhí­tésére irányuló minden törekvést, to­vábbá azt a törekvést, hogy a lefegy­verzésen keresztül értsék meg egy­mást. Nem akarja, hogy veszélyben forogjon fegyverkezési politikája, melynek megvalósítása agresszív szándékainak katonai feltételeit van hivatva megteremteni. A nyugatnémet kormány kitart amellett, hogy a leszerelés és a hely­zet enyhülése teljesen az irreális német koncepció megvalósításától függjön és ezzel kísérli meg, hogy utat nyisson a német imperializmus nagyszabású agresszív terveinek. A világbéke megszilárdulása ellen irányuló eme veszélyes politikára el­sősorban az Egyesült Államok kor­mánykörei ösztönzik a bonni kor­mányt. A nyugatnémet kormány kö­vetelménye alkalmas ürügyül szolgál az Egyesült Államok kormányköreinek, hogy igazolják a lefegyverzéssel szemben elfoglalt saját álláspontjukat. Markáns esetek egész sora szem­lélteti a nyugatnémet kormánynak a nemzetközi helyzet enyhülése és a lefegyverzés ellen irányuló politiká­ját. A nyugatnémet kormány megaka­dályozta annak a tervnek megvalósí­tását, hogy korlátozott fegyverzetű és fegyveres erejű ellenőrzött övezetet létesítsenek Európában. Ezt a tervet 1955 júliusában Eden akkori brit mi­niszterelnök terjesztette elő a genfi értekezleten. A nyugatnémet kormány keresztülvitte a brit javaslat olykép­pen történt módosítását, hogy telje­sen ellentétes értelmet kapott és a terv elfogadhatatlanná vált. Dr. Mende, a szövetségi parlament szabad demokratikus párti képviselő­je 1958. március 20-án a nyugatnémet parlamentben igazolta e módosítás szándékát: „Nem a szövetség! kormány hozzá­járulása nélkül ... helyezték át a ten­I gelyt az Odera—Neisse-vonalra, azaz Eden első genfi tervét kibővítették, de nem azért, hogy megvédjék, hanem hogy ki­bővítésével megadják neki a kegyelem­döfést". A nyugatnémet kormány mindent elkö­vetett, hogy az 1956—1957-es években meghiúsítsa az ENSZ akkori leszerelési bi­zottságának albizottságában folytatott nemzetközi lefegyverzési tanácskozást. A nyugati nagyhatalmak kormányaival folytatott összjátékában a kapcsolatosság hírhedt ..követelményét érvényesítette éi ezzel lényegesen előmozdította a tanács­kozás negatív eredményét. A nyugatnémet kormánykörök makacsul megtagadják beleegyezésüket a 4<özép» európai atommentes övezet létesítésének tervébe, melyet Rapacki, a Lengyel Nép­köztársaság külügyminisztere javasolt. Noha ez a javaslat a nyugatnémet lakos­ság széles köreinek egyetértésével talál­kozik, a nyugatnémet kormány a részt­vevő kormányok közül egyedül nem haj­landó beleegyezni az övezetbe. Ez azt bi­zonyítja, hogy kész rendületlenül folytat­ni a szövetségi köztársaság atomfegyver­kezését és megtagadni minden olyan lé­pést, amely elősegítené az európai atom­háború veszélyének csökkenését. A Nyugatnémet Szövetségi Köztársaság kormánya szabotálni igyekezett a szovjet kormánynak a csúcsértekezlet összehívá­sára tett kezdeményezését. Elérte, hogy a nyugatnémet szövetségi parlament 1958. március 25-én határozatot hozott a NATO nyugat-németországi fegyveres erőinek atomfelfegyverzéséröl, hogy még az érte­kezlet megkezdése előtt Nyugat-Németor­szág atomfelfegyverkezésének kész ténye elé állítsa a résztvevőket ýs meghiúsítsa az európai atomháborús veszély elhárítá­sa kérdésének megtárgyalását. A nyugat­német kormány eiutasító álláspontra he­lyezkedik azzal a javaslattal szemben is, melyet a Szovjetunió az európai államok barátsági és együttműködési szerződésé­nek megkötésére, a NATO tagállamai és a Varsói Szerződés tagállamai közötti megnemtámadási szerződés aláírására, valamint a külföldi csapatok számának lényeges korlátozására és Európából, el­sősorban Németországból való teljes ki­vonására tett. A nyugatnémet kormány elutasítja a béke megszilárdítására és a németországi feszültség enyhítésére teendő Intézkedé­sekről a Német Demokratikus ' Köztársa­ság kormányával folytatandó tárgyalást. A Német Demokratikus Köztársaság kor­mánya például 1957. december 11-én ja­vasolta a nyugatnémet kormánynak, hogy tegyenek olyan intézkedéseket, melyek mindkét német államot visszatartanák az atomfegyverkezéstől, javasolta továbbá egyezmény megkötését mindkét fél ka­tonai erejéről és javasolta a hadkötele­zettség elvetését. Nyugat-Németország kormánykörei el­utasították, vagy figyelmen kívül hagyták ezeket a javaslatokat. Az említett tények bebizonyíthatóan szemléltetik, hogy a nyugatnémet impe­rialista körök mindent latba vetnek a lefegyverzésre és a feszültség enyhítésé­re irányuló igyekezet elszabotálására. A hidegháború politikájának makacs vé­delmezői. 6. A nyugatnémet kormány a nemzeti feszabadító mozgalom ellensége S nyugatnémet kormány hiába igyekszik a szabadságukért küzdő ázsiai és afrikai nemzetek barátja színében fellépni. Nyugat-Németország a valóságban különféle eszközökkel tá­mogatja más imperialista hatalmaknak elavult gyarmati rendszerük megőrzé­sére és meghosszabbítására irányuló törekvéseit. A szövetségi kormány po­litikájára nézve jellemző, hogy a gyar­mati hatalmak és a szabadságukért vagy függetlenségük megszilárdításá­ért küzdő ázsiai és afrikai nemzetek közötti viszályokban mindig a gyar­matosítók mellé áll. Így támogatja a portugál gyarmato­sítókat Goa kérdésében, Hollandiának Nyugat-Iriánnal szemben támasztott igazságtalan igényét, valamint Hollan­diának Indonéziával szemben folyta­tott ellenséges politikáját. Az egyiptomi nép ellen 1956-ban in­tézett brit-francia agressziókor a nyu­gatnémet kormány nyíltan az imperia­lista agresszorok mellé állott. Aden­auer szövetségi kancellár a nyugatné­met szövetségi parlamentben „törvé­nyes politikai céloknak" minősítette az imperialisták ama igyekezetét, hogy erőszakkal ismét megkaparintsák a Szuezi-csatornát. A nyugatnémet kormány 1952 ótai „kárpótlásnak" álcázott Izraelbe irá­nyított szállítmányokkal döntő módon hozzájárult e közép-keleti agresszív tűzfészek megerősítéséhez. Nyugat­Németország 1957 végéig több mint egymilliárd 557 millió márka értékű árut és ipari berendezést, közte nagy mennyiségű fontos hadianyagot szállí­tott Izraelnek. E szállítmányokat az Egyiptom ellen intézett izraeli táma­dás idején sem állította le. A nyugatnémet külpolitika gyarmat tusító jellege az 1958-ban Libanon és Jordánia ellen intézett amerikai-brit agresszió közvetlen támogatásában újra megnyilvánult. A nyugatnémet kor­mány már Libanon megtámadása előtt az amerikai katonai hivatalokra ruház­ta a nyugatnémet repülőterek felet­ti kizárólagos parancsnokságot. A nyu­gatnémet repülőterekről vetették az­után harcba Közép-Kelet ellen az amerikai csapatokat. Strauss hadügyminiszter teljes tá­mogatásban részesítette a Nyugat-Né­metországból Közép-Keletre startoló amerikai ejtőernyősöket. E támogatás oly messzemenő volt, hogy nyugat­német repülőgépek képezték az ame­rikai csapatszállító repülők védelmét, Adenauer 1958. július 19-én Brenta­noval és a külügyminisztérium vezető képviselőivel folytatott megbeszélésén kijelentette, hogy a szövetségi kormány számára létfontosságú kérdés, hogy toijes mértékben állást foglaljon az USA közép-keleti magatartása mellett és megadja az USÁ-nak azt a jogot, hogy a szövetségi köztársaságot bár­mikór katonai, ejtőernyős és ellátási alapul használja feL bármelyik katonai akció alkalmával. A nyugatnémet kormány az algériai háború folytatását lehetővé tevő hite­leket nyújt Franciaországnak. Francia­ország éppen az év elején kapott új nagy hitelt az Európai Fizetési Unió­tól. A szövetségi kormány 100 millió dollár összeggel járult hozzá e hitel­hez. A nyugatnémet kormány fizeti a NATO francia csapatainak fenntar­tását, annak ellenére, hogy egyáltalán nincsenek Nyugat-Németországban, hanem Algériában harcolnak az algé­riai hadsereg ellen. A nyugatnémet kormány mit sem tesz annak érdeké­ben, hogy megakadályozza a fiatal né­meteknek a francia idegenlégióba to­borzását. Nyugatnémet sajtójelentések szerint a strassbourgi és a metteni át­meneti táborokat hetente egy német harctéri zászlóalj hagyja el, hogy a francia idegenlégió szolgálatába állva Marseilleből Észak-Afrikába szállítsák. Ezek a tények cáfolhatatlanul bizo­nyítják, hogy a Nyugatnémet Köztár­saság kormánykörei a gyarmati uralom aktív védelmezői és a népek nemzeti felszabadító mozgalmának ellenségei. ' I A Német Demokratikus Köztársaság kormánya a tartós európai békére tö­rekedve azonosítja magát a német nép túlnyomó többségével és nyoma­tékosan rámutat a Nyugatnémet Szö­vetségi Köztársaság kormánypolitiká­jának veszélyére. Az emlékiratban említett tények igazolták, hogy Nyu­gat-Németországban lázas igyekezetet fejtenek ki egy új háború előkészíté­sére. E célból agresszív hadsereget létesítenek, és revansista uszítással, sovinizmussal és pszichológiai háború­val készítik elő a véres, agresszív kalandok talaját. A szövetségi kor­mány e tervek zavartalan megvalósí­tása érdekében ugyanakkor semmiről sem feledkezik meg, amivel megaka­dályozhatja a nemzetközi légkör fel­engedését. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya felszólítja a világ kormá­nyait és népeit, hogy következetesen helyezkedjenek szembe ezzel a fejlő­déssel. A béke és a népek békés egy­más mellett élésének érdeke sürgő­sen komoly lépéseket követel a fenye­gető veszély ellen. A Német Demok­ratikus Köztársaság kormánya elvár­ja, hogy ez az emlékirat hozzájárul ahhoz, hogy a világ kormányainak és népeinek figyelme az európai helyzet komolyságára összpontosuljon és ösz­szekösse őket e veszély elleni küz­delemben. ÜJ SZÖ 5 1058. november IA J

Next

/
Oldalképek
Tartalom