Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-13 / 314. szám, csütörtök

pjzrtRASZ CViRkz*: ALOGANY Pjatrasz Cvirka (1909—1947) a litván irodalom egyik jelentős antifasiszta egyénisége. Litvánia felszabadulása után haláláig az írószövetség elnöke volt. A hitleristák egy kis osztaga ebéd után megjelent a jaluban. Valójában arra a helyre jöttek, ahol valaha a jalu állott, mert az utca mindkét oldalán csak leégett romok húzódtak. A virágzó kertek bimbózó fáiból csupasz, elszenesedett ágak maradtak csak meg. Az osztag vezetője, egy hadnagy, aki a tábori konyhán utazott, hol a térdére fektetett térképet tanulmányozta, hol a pusztulást. Körülöttük teremtett léiket nem látott. Az elhagyott kertekben, az elszenesedett napraforgók és csodálatos módon épen maradt mákvirágok felett tarka pillangók repültek. A falu végén, ahol az útról a sötéten bólogató erdőbe, vagy a néptelen mezei ösvényekre fordulhattak, a tiszt megállította az osztagot. Leszállt az ülésről és távcsövén át nézegette a vidéket. Hirtelen madárdal hangzott fel. Gyöngyözve szállt a hang a levegőben, az álmos nyári nap csendjében. A trillázás rövid időre elhallgatott, aztán újra felcsendült, erősebben és határozottabban. A németek a hang után kutattak. Az útmenti bokrok ágait széthajtva, az árok szélén egy fiút pillantottak meg. Alig lehetett észrevenni a gyereket a fűben, foltozott, világos ingében, sapka nélkül ült, meztelen lábát az árokba lógatta, s nagy igyekezettel faragott valami fadarabot. — Hát ez ki? — kiáltott fel a hadnagy és magához intette a gyereket. A tizenhárom év körüli fiú abbahagyta a munkát, sietve bedugta a kést zsebébe, lesöpörte magáról a forgácsokat és odalépett a hadnagyhoz. — Mutasd, mit csináltál! — szólt rá a hadnagy litvánul. A fiú kivett a szájából egy kis fadarabot, letörölte, s átnyújtotta a hadnagynak. Közben bámészan nézte világoskék, nagy gyerekszemével. Egyszerű kis faduda volt. — Ügyes gyerek vagy, nagyon ügyes — bólogatott a hadnagy —, ki tanított erre? \ \ a valóságban és a tervrajzokon is. % 5; A bútorzat stílusa egyszerű, szép, Iz- ^ S léses. Általános a vékony, karcsú váz i ^ és a kis méret. Tetszetős elsősorban § ^ a bemutatott világos hálószobaberende- fc ^ zés és a praktikus, kétszemélyes diák- ^ i szoba. Kiegészítésképpen megtaláljuk i S Itt az ú i szerű asztali-, álló- vagy fügaö- S S üvegiparunk termékelt is, amelyek ki- i V n ivin/4ni>n lol/íeVinvQnrlQTÓct v — Senki sem, uram... és kakukkölni is tudok! A fiú kakukkolni kezdett. Majd újra szájába vette a nedves kis dudát, nyelvéhez szorította és belefütyült. — Mond csak, te füttyös, egyedül vagy itt? — folytatta a hadnagy a kérdezősködést. — Nem, uram, van nálunk sok madár, sok... de a legtöbb veréb, varjú, meg fogoly. Csalogány csak egy van, az én vagyok! — Te hitvány kölyök! — szakította félbe a hadnagy indulatosan — azt kérdeztem, hogy ember van-e itt? — Nincs — felelte a fiú —, amikor maguk lőni kezdtek és a falu leégett, mind azt kiáltották: „Jönnek a vadak, jönnek a vadak!" és mindenki menekült, ahová tudott... — Hát, te miért nem 'futottál el? — Látni akartam a vadakat! Amikor a városba mentünk, félkopekért mutattak nékünk egy macskát, olyan nagy volt, mint egy borjú ... — Ügy látszik, félkegyelmű — állapította meg a hadnagy, embereihez fordulva. — Mondd csak fiam, ismered az utat Szurmonták felé, az erdőn keresztül? Azt hiszem, idevalósi vagy! — Hogyne ismerném, uram — felelte készségesen a fiú. — Hiszen odajárunk a malomhoz halászni... Ott akkora csukák nőnek, hogy kéthónapos élő libákat lenyelnek. — Jól van. Jól van, csak vezess! Ha gyorsan odavezetsz, nézd csak, mit kapsz! — A hadnagy megmutatta a fiúnak az öngyújtóját. — De ha becsapsz, a fejed a sípoddal együtt lerepül a nyakadról. Megértetted? Az osztag elindult. A tábori konyha előtt a hadnagy mellett ment a gyerek is. Állandóan dudorászott, hol a csalogány, hol a kakukk hangját utánozta. A kezével ütögette hozzá a taktust. Majd az útmenti fák letört ágait rugdosta, tobozokat szedegetett, látszott rajta, hogy nem törődik semmivel. — Mit beszélnek a partizánokról? Bujkálnak talán az erdeitekben? — érdeklődött a hadnagy. — Itt nincsenek. Itt csak galand gomba van... meg nyíralja gomba, meg mézszínű galóca — válaszolt a gyerek. A hadnagy megállapította, hogy ezzel a félkegyelművel nem érdemes tovább beszélgetni és elhallgatott. Az erdő legmélyén a fenyves sűrűjében, ahonnari jól lehetett az utat látni, néhány ember tanyázott. Szorosan feküdtek egymás mellett. Fegyvereiket egy fához támasztották. Naay ritkán, ha'.kan egy-egy szót váltottak, majd óvatosan széthajtva az ágakat, figyelmesen kémlelték az erdőt. — Halljátok? — kérdezte az egyik, társaira nézve és fejét abba az irányba fordította, ahonnan az erdő susogásln át távoli csalogánydal hallatszott. — Tévedsz — mondta a másik, aki fülelt és semmit sem hallott. De azért a fatörzs alól négy gránátot húzott ki és letette maga elé.. — De most csak halljátok? A madárdal mind hangosabbá vált. Az, aki először hallotta meg a hangot, számolni kezdett: „Egy, kettő, három, négy ..." majd az ujjain folytatta a számolást. — Az osztag harminckét emberből áll — állapította meg végül, a madárdalra figyelve, amely világosan, de csak számára érthetően beszélt. Majd váratlanul kakukkhangot hallottak. — Két géppisztolyuk is van — tette hozzá, hogy a többiek is megértsék a kakukk-közlést. — Kezdjük — mondotta a szakállas férfi és fegyvere után nyúlt. — Siess — mondotta az az ember, aki a madárdalt figyelte és kirakta a gránátokat —, ott már várnak. Sztárász bátyámmal bensaloaatiuk őket, s amikor ti elkezd'tek, hátulról tüzelünk rájuk. Ne felejtkezzetek el a kis Csalogányról, ha va'ami történne ve'em. Szegény gyerek, tegnap óta egy falatot sem evett... Amikor a németek a kis tisztásra érkeztek, a csalogány dalára a bozótból füttyszó válaszolt. A fiú, aki az ösvény szélén haladt, eltűnt a sűrűben. A sortűz először a hadnaqyot érte. Végigvágódott a poros fisvényen. Utána következtek a többiek. Nyögés, sóhajtás, üvöltés, kapkodó parancsszavak röpködtek a levegőben. Aztán elcsendesedett az erdő. Másnap a falu végén, az út kereszteződésénél, megszokott helyén ismét ott ült a fiú és valamit faragott bicskájával. Időnként fürkészve kémlelte a faluba vezető utat. Ügy látszik, megint várt valakit. És a levegőben újra felhangzott a csodálatos trilla, amely úgy szólt, mint a csalogány éneke. Fordította: Kertész Erzsébet ÜNNEPI HANGVERSENY a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulójának tiszteletére Első novemberi bérlethangversenyünk keretében Nagy Október 41. évfordulójának tiszteletére Dezider Kardos „Köszöntünk, nagy ország" című kantátája került előadásra. A komponista nagyszabású formai keretek között mozgó kantátájában, amelyért államdíjjal tüntették ki, méltó módon juttatja kifejezésre szeretetét a Szovjetunió iránt. Az énekszólót a megbetegedett Táňa Kresáková helyet második este a Szlovák Filharmónia énekkarának tagja, Lévay Cecília énekelte. A fiatal énekesnő, bár hanganyaga nem predesztinálja szólista produkcióra, hirtelen beugrásával dicséretes feladatra vállalkozott. A hangverseny másik ünnepi mozzanata: a nagy orosz mester, Pjotr Iljics Csajkovszkij halálának 65-ik évfordulója volt. Ebből az alkalomból Csajkovszkij IV. szimfóniáját hallottuk dr. Rajter Lajos vezényletével, aki nagyvonalúan érvényesítette a mű tartalmi és érzelmi mondanivalóját. Kifejezően megformálva hangzott fel a bevezető Andante, a végzet, a legyőzhetetlen sors témája, amely az egész szimfónia magvát képezi. Tiszta, meleg dallamvezetéssel szólalt meg a második tétel halk melankóliája: „Szomorú és egyben oly édes a múlton töprengeni." Jól sikerült a pizzicato Scherzo előadása, ami pedig roppant kényes feladat. A vonóskar ebben a tételben leteszi vonóját, már szemre is szokatlan kép, a vonósok pengetett karának szakadozott motívumait, elsuhanó figuráit halljuk gyors iramban, szeszélyes arabeszkek, megfoghatatlan gondolatok, érzések kergetik egymást, váltakoznak, összefonódnak, elillannak. Állomszerűek, alig-alig érintik a valóságot. Es végül a negyedik tétel: színesen tobzódó népünnepély elementáris erejű forgataga. A tétel magával sodró, robbanóan eleven és mégis keresetlenül egyszerű zenei anyagának nagyon komoly mondanivalója van: „Ha önmagadban nem találsz semmi örömet, nézz körül. Menj a nép közé. örülj mások örömének és — élhetsz tovább." Az est külön érdekessége Li Mincsan, kínai zongoraművész fellépése volt. A fiatal, alig huszonkétéves művész a Bukarestben megtartott I. Enescu versenyen (1958 szeptemberében) megnyerte a zongoraverseny első díjat. Zenekari estjén Rahmanyinov Rapszódiáját adta elő. Már az első taktusok után megállapíthattuk: Li Min-csan vérbeli muzsikus. A 24 variációból álló rapszódiát érdekes felfogásban interpretálta, frappáns hanghatásokkal. Játéka fordulatos és lebilincselő. Előadási módjának egyik érdekessége az ellentétek néha szinte szélsőséges fogalmazása, ami tagadhatalanul igen hatásos. A fiatal művész nam ismer technikai nehézségeket, bámulatos biztonsággal uralja hangszerét. Fölényes technika birtokában nem takarékoskodik a technikai bravúrok kihasználásával, de eszközei amellett mindig művésziek. Elbeszélő tónusa néha nem elég átfújt, de a szenvedélyes forte részletek kitűnő megoldása kárpótolt a helyenként valamivel halványabb piano dallamformálásért. Ráadásként többek között két érdekes kompozíciót hallottunk, melyeket a fiatal művész az Enescu verseny középdöntőjében adott elő: Liu Cuan Variációit és Paul Constantinescu Toccatáját. Filharmóniánk a kíséretet kitűnő alkalmazkodó képességgel látta el. A hallgatóság viharosan ünnepelte fiatal kínai vendégünket és filharmóniánkat. HAVAS MÁRTA A baráti hónap keretében hazánkban vendégszerepel az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság Állami Akadémiai Férfikara Gusztáv Erneszaksz tanár, a Szovjetunió nemzeti művésze vezetésével. Legutóbb Bratislavában adott az énekkar nagysikerű hangversenyt. í*} S^^ESEESSBA barátság hónapja Léván A csehszlovák-szovjet barátság hónapját Léván is mind a művelődési otthon, mind a tömegszervezetek sokirányú és változatos kulturális műsorral ünneplik. A Szovjetunió politikai és gazdasági eredményeiről szóló ismeretterjesztő előadásokon kívül a művelődési otthon barátság-hónapi tervében például a következőket találjuk: a több más filmen kívül levetítik a Szállnak a darvak és a Csendes Don című nagysikerű filmeket, három színielőadást, egy kérdezz-felelek, egy zenei és két irodalmi estet rendeznek. A zenei estet Csajkovszkij, az irodalmi estet Solohov és Fagyejev műveiről tartják. Nagy súlyt helyeznek az orosz, francia, német, angol, magyar és szlovák nyelvtanfolyamokra: a hegedű-, harmonika-, zongora-, ének- és zeneelmélet, valamint a többi: szabási, varrási, színjátszó-, tánc-, fényképező-, méhészeti-, akvarista-, sakk- és bélyeggyűjtő-körre. A barátság hónapja alkalmából tervet dolgozott ki a CSSZBSZ, a Csemadok, a CSISZ és a többi helyi szervezet. A tervek sokirányúak és gazdag kulturális programot tartalmaznak. Általános a vélemény, hogy a csoportok olyan gondosan készültek és -most -olyen lelkesen teljesítik feladataikat,' hogy a barátság hónapji álkalmSbót vállalt kötelességeik elvégzésivel ój lendületet vesz Léva kulturális élete. A városban eddig is tevékeny és sokirányú volt a kulturális élet. Bizonyítja ezt a művelődési otthon, a Csemadok helyi szervezete és a népkönyvtár munkája. Kevés helyen van például olyan jól, a terveket mindig következetesen teljesítő művelődési otthon és népkönyvtár, mint Léván. S ami az elsőséget illeti, ez a Csemadok helyi szervezetére is vonatkozik. Ha műsorpolitikájukban nem is találták meg mindig a helyes utat, a Csemadok lévai helyi szervezetének vannak dicséretre méltó eredményei, amelyekre más csoportok méltán lehetnének büszkék. Nem csoda hát, ha Léván ma mindenütt a jól végzett munka tudatában tehetségük legjavát adva ünneplik a barátság hónapját. De vajon milyen segítséget kapnak a hivatalos szervektől, hogyan támogatják munkájukat? A csoportok tervein és munkáján kívül a helyi nemzeti bizottság terve és munkája érdekelt elsősorban. Mit csinál a helyi nemzeti bizottság, milyen segítséget nyújt a művelődési othhonnak és a tömegszervezeteknek, hogy azok mindenben jól és következetesen teljesíthessék a barátság hónapja alkalmából vállalt feladatokat? Ezek a kérdések foglalkoztattak, erre kerestem a választ. — Támogatásunk — mondotta Demény László, a HNB titkára — sokirányú. Mind a barátság hónapja előkészítésénél, mind most nagy segítségére van a csoportoknak a helyi hangos híradó, amelyet a helyi nemzeti bizottság készséggel bocsát mindig az igénylők rendelkezésére. Ezenkívül anyagi és erkölcsi támogatást egyaránt nyújtunk a helyi tömegszervezeteknek és a művelődési otthonnak. Amint a továbbiakból megtudtuk, ha a nemzeti bizottságnak számos más feladata is van, azért nem hanyagolja el a kulturális csoportok műsorpolitikájának az ellenőrzését és irányítását. Azon vannak, hogy kulturális csoportjaiknak a lehető legtöbb segítséget nyújtsanak a város kulturális életének fellendítéséhez és a kulturális forradalomból rájuk háruló feladatok sikeres teljesítéséhez. A helyi nemzeti bizottság éppen a napokban foglalkozott a város kulturális helyzetével. Egy közel húszoldalas jelentés megtárgyalása után tervet dolgoztak ki és határozatot fogadtak el, amelyek városuk kulturális A problémáinak megoldására vonatkoznak. A XI. pártkongresszus ha-" táfozatából eredően komoly feladataik* Vannak. Jelentős munkát kell végézniök, hogy ezeket mindenben sikeresen teljesíthessék. A feladatoktól azonban nem riadnak vissza. Ahogy eddig, ezután is legyőzik a nehézségeket és minden erejükkel azon vannak, hogy a kulturális forradalom újabb győzelméhez járuljanak hozzá. A barátság hónapja alkalmából szintén tervet dolgoztak ki. E terv szerint ellátogatnak a különféle ipari és mezőgazdasági üzemekbe, ahol felvilágosító munkát végeznek, megismertetik a dolgozókkal a csehszlovák-szovjet barátság hónapja jelentőségét, valamint a Szovjetunió politikai és gazdasági eredményeit. Egy bizottságot is létesítettek, amely szervezi és irányltja a barátság hónapjában elvégzésre váró munkát. E'bizottság elnöke Varga József elvtárs, a HNB elnökhelyettese, a városi pártbizottság elnöke. Léván tehát a csehszlovák-szovjet barátság hónapja megünneplésére a nemzeti bizottság karöltve készült a művelődési otthonnal és a tömegszervezetekkel. Munkájukba bevonták az üzemeket és az iskolákat is. Összefogva, legjobb képességükkel rendezik most a különféle összejöveteleket és kulturális műsorokat. Balázs Béla Dunaszerdahelyen Katajev-bemutató Valentyin Katajev: Bolondos vasárnap című komédiáját mutatta be a Csemadok színjátszó csoportok központi szemléjére készülő dunaszerdahelyi együttes. A szereplők felfogása általában helyes volt,' játék- és beszédkultúrájuk a szokottnál színesebb. Az egy díszletben megoldott háromfelvonásos színdarab cselekménye ötletesen elhelyezett hali-szerű térségben bonyolódik le. Az előadás hangulatát sokban emelte és a rendezői fantáziát? dicsérte a jól megkonstruált helyzetképek humora. Steiner Vilmos kellő tempót adott e nagyszerű komédiának. Brunner Tibor — aki egyben a díszletet készítette - Zicev szerepében nagyszerűen játszott. Erőteljes volt Molnár Júlia (Igazgatón. Csejtei Sári (Róza), Kiss-Nagy Istv; (Portás), Nagy Ágnes (Orvosnő) László Mária (Dutkina), de jók voltak a többi szereplők is, mint Cs Sándor Erzsébet, Tóth Mária, Garai Zoltán, Potásch Zoltán, Tászli Dezső. Rummer Anna is. Ezt a bemutatót a losonci és az újvári színjátszók rendezői is meg nézték. Dedák Sándor és Bijeszik Gyula kultúrtársak az előadást követő értékelésen értékesen boncolták a dunaszerdáhelyiek munkáját és az igazán baráti hangulatban lefolyt, valóban jó tapasztalatcserén megvitatták műkedvelő színjátszásunk lényeges kérdéseit. (sz.e.) ÜJ SZŐ 7 * 1958 nov,13.