Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-09 / 310. szám, vasárnap

A szepsi járásban is az EFSZ-ek IV. kongresszusára készülnek Ellenőrizni kell a párt XI. kongresszusa határozatainak teljesítését minden EFSZ-ben, állami gazdaságban és gépállomáson — ennek je­gyében kell előkészíteni az EFSZ-ek IV. kongresszusát. A mezőgazdasági termelésnek növe­lése a fő feladat. Hogy ez irányban mit tettek a szövetkezetek, állami gazdaságok és gépállomások, és mit kell tenniök a jövőben, erről tanács­koztak a mezőgazdaság vezetői és legjobb dolgozói a jászói kultúrház­ban. Kovács elvtársnak, a járási nem­zeti bizottság mezőgazdasági osztá­lya vezetőjének beszámolóját élénk vita követte. , MILLIÓS VAGYONNAL rendelkeznek a szövetkezetek, s en­nek hasznát ma már a mezőgazdasági dolgozók élvezik is. A szarvasmarha­állomány gyarapítása volt ez évben a cél. Igen sok szövetkezetben még a vezetők is lehetetlennek tartották keresztülvitelét, mert — úgymond — a szepsi járásban a múltban is, mint a jelenben, mindig takarmányhiány volt. A járási vezetők bíztak a szö­vetkezetesek lelkiismeretességében, hogy gondoskodnak az állatok számá­ra szükséges takarmányról. Az ered­mény? A járásban 2920-szal gyara­podott a szarvasmarhaállomány és szálastakarmányban még sohasem volt olyan bőség, mint az idén. 1960 vé­géig a szarvasmarhaállománynak el kell érnie a 100 hektáron az 56 da­rabot — ebből 23 a tehén. Ez azt je­lenti, hogy az ez évi létszámot 6000-REL KELL GYARAPÍTANI, S ezt főleg saját nevelésből kell el­érni. Az alkalmas üszőket továbbte­nyésztésre kell meghagyni. Tovább folytatni az ez évben bevált szerző­dések kötését a háztáji borjak neve­lését illetőleg a közös állomány ré­szére. U A szarvasmarhatenyésztés további ^kulcspontja*a takarmányalap biztosítá­ssá. A járásban több mint 3000 hektár I kevés terméshozamú rét és legelő van. I E területek hozama kb. 450 vagon si­f lány minőségű széna. Ha a szövetke­zetek ezeket a rosszul termő réteket és legelőket felszántanák, 1500 vagon jó minőségű szénát nyernének, s .ez­zel 875 tehén szálastakarmányszuk­ségletét fedeznék. Ne várjanak tétle­nül arra, amíg az állam megcsináltat­ja a vadvizek lecsapolását és a csa­tornák kitisztítását, FOGJANAK HOZZA EGYEDÜL. Ehhez megvannak a feltételek minden szövetkezetben. így azután kis befek­tetéssel további takarmányalapot nyernének. Mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben a meglevő EFSZ-ek mellett az utóbbi időben egyre több az eredményes gazdálko­dást folytató új szövetkezet, mint Bodollón, Méhészkén, Péderen, Česti­cén, Komárócon és Rudnokon. Ezek­ben a szövetkezetekben az állatállo­mány gyarapodását saját neveléssel érték el. A méhészkeiek ennek kö­szönhetik, hogy ez év október l-ig 1 tehétől 2246 liter tejet fejtek. Demeter elvtárs, a méhészkei szö­vetkezet vezetője ezt mondja: — Nem ördögi mesterség ez, csak ésszerűen kell kiválasztani az állato­kat és gondosan kell őket táplálni télen-nyáron egyaránt. Sok takar­mányt vetünk s ezért többet is si­lózhatunk. Bevételeink 35 százalékát a tejhozam teszi. A járásban még mindig igen sok munkát igényel a mezőgazdasági ter­mékek begyűjtése. A jövőben a ter­melés feladatainak megvalósítása le­gyen a fő cél. Ezen a téren a szö­vetkezeteknek szaktanácsot és minden más segítséget kell adni. Ez a nyitja a begyűjtés sikerének is. A járásban még 100 hektár őszi búza sincs elvet­ve. A burgonya, kukorica még igen SOK HELYEN A HATÁRBAN VAN. A mélyszántást is csak 2400 hektá­ron végezték el. Az EFSZ-ek elnökei és agronómusai megtanultak bánni a tervekkel és a számvetéssel. Jó, ha ezt a műveletet megtanulják a cso­portvezetők és a tagság is. A járás -j-4árom k é aram Rep egy szoae ikeielból nyugati részén levő szövetkezetekben a vezetőség nem ismerteti a tagsággal a határozatokat és tanácsokat, ame­lyek a továbbfejlődés szempontjából szükségesek. Ezért van az, hogy a rétek felszántása nem megy úgy, ahogy kellene. A takarmányfélék, a kukorica és burgonya vetésterületének bővítése éppen ezekben a szövetkeze­tekben halad lassan. A növénytermelésben fontos az agrotechnikai határidők betartása. Vannak még szövetkezetek, ahol ez a nézet érvényesül: — Van még idő, ráérünk, úgyis meglesz. — Ezáltal az olyan munkák is halasztódnak, mint az idejében szükséges talajké­szítés és vetés. Ez évben is megtörtént a begyűj­tésnél, hogy a feladatukat idejében teljesítő szövetkezetekre ezt mondták: — Azoknak könnyű, mert sikerült a termésük. A járásban 45 lánctalpas traktor f közül CSAK 10 DOLGOZIK KÉT MŰSZAKBAN, mert nincs elegendő traktoros. Arra kell törekedni, hogy a szövetkezetek a tél folyamán legalább 2-2 trakto­rost iskoláztassanak; ezzel megoldó­dik a kérdés. A járás szövetkezeteiben szép kez­deményezések észlelhetők. Több he­lyen már a jövő év folyamán elérik az 1960-as év mezőgazdasági tervének megvalósításét. A falusi pártszerveze­teknek. és a helyi nemzeti bizottsá­goknak meg kell találniok a szövet­kezetek élére, — ahol erre szükség van — a hozzáértő, önzetlen és eré­lyes vezetőket. A szövetkezeti munka­iskolákon meg kell ismertetni a tag­sággal a korszerű, belterjes gazdál­kodást és üdvös, ha az egyes szö­vetkezetekben elért jó eredményeket az egész járásban ismertetik. Az őszi munkák elvégzésével, a kevéshozamú rétek és legelők megjavításával és felszántásával, a szövetkezeti gazdál­kodás továbbfejlesztésével — készü­lődnek a szepsi járásban az EFSZ-ek IV. kongresszusára. Mózes Sándor Ü3 SZÓ MUNKÁNK TÜKRE E napokban tartották meg Duna­szerdahelyen a CSISZ járási konfe­renciáját. A konferenciát Gyurcsík .József, a CSISZ járási bizottságának elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a megjelenteket, majd Szlovák Mi­hály, a CSISZ járási bizottságának vezető titkára tartotta meg a fő ^beszámolót. Részletesen ismertette az ^alapszervezetek tevékenységét, első­"sorban a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok értékes munkáját. Hangsú­lyozta, hogy a komposzt előállításá­ban legsikeresebbek a felsöpatonyi, mihályfai és nagyabonyi fiatalok vol­tak. A cséplés ideje alatt a gabona­tisztításba legaktívabban az Egyház­és Királyfiakarcsa fiataljai kapcso­lódtak bé. Szlovák elvtárs megemlí­tette, hogy a mihályfai ifjúság az állattenyésztésben is értékes ered­ményeket ért el. 25 ezer koronával termeltek többet a tervezettnél. A terjedelmes beszámoló foglalko­zott a járásunk ifjúságát érintő problémák mindegyikével, majd a 140 megjelent közül sokan felszólaltak. A felszólalók sok sikerről számoltak be és felajánlásokat tettek a CSISZ III. kongresszusa tiszteletére. A dunaszerdahelyi járás CSISZ­tagjai bizakodással néznek a jövő év elé, hogy friss erővel, új lelke­sedéssel még szebb és sikeresebb tevékenységet fejtsenek ki. Pongrácz Gábor, Mihályfa. Tevékenyen dolgoznak Egy katonai alakulat életében több szempontból is nevezetes esemény a CSISZ-taggyűlés, kiváltképpen, ha egész évi munkájukat értékelik a szervezet tagjai. Nevezetes ese­mény volt ez a mi alakulatunknál is, és mi ennek megfelelően ünnepi légkört teremtettünk. Szívélyesen üdvözöltük vendégeinket, a parancs­noki kar képviselőit és a védnöksé­günk alatt álló 11-éves iskola kül­dötteit, majd megkezdődött a gyűlés. A bizottsági tagok beszámolói leg­nagyobbrészt a nevelőmunkával fog­lalkoztak. Alakulatunkéi olvasó- és földrajzkörök működtek. Megszeret­tettük a katonákkal a könyveket s elértük, hogy havonta minden 3 —4-ik katona vásárol egy-egy köny­vet. Sikeresek voltak á Fučík-jelvény megszerzésére előkészítő olvasókörök is. A földrajzkörökben különösen azokkal a katonákkal foglalkoztunk. akiknek nincs meg az általános mű­veltségűk és így legalább az alap­ismereteket megszerezhették. Nem gondoltunk azonban csak a saját szervezetünkre, hanem a véd­nökségünk alatt álló tizenegyéves iskola pionírszervezetében is sike­resen dolgoztak egyes tagjaink. Ba­rátságot kötöttek nemcsak a pioní­rokkal, hanem az iskola többi diák­jaival is és elismerést szereztek a tanítói kar előtt. Szervezetünk tagjai aktívan kivették részüket a mezőgazdaság megsegíté­séből is és a CSISZ III. kongresszusa tiszteletére válalt 1000 brigádóra he­lyett 2500 brigádórát dolgoztunk le a környező falvak szövetkezeteiben. Tervünket összeállítottuk az elkö­vetkező évre is és a múlt sikereitől lelkesülve minden bizonnyal teljesít­jük kitűzött nagyobb feladatainkat. Karol Neupauer, őrvezető Bizakodók a feisőlánci fiatalok Válasz az Új Szóban megjelen' cikkre Eltűnt a kapanyél Az Űj Szó 1958-. szeptember 7-i szá­mában bíráló cikket közölt, mely rámu­tatott arra, hogy a Füleki-Tajti autóbusz­vonalon az NT 30-78 autóbuszon rossz az ajtók önműködő záródása és a sze­mélyzet az ajtók bezárására kapanyelet használ. Ez megnehezítette az utasok ki­és beszállását és veszélyeztette az uta­sok biztonságát. Az esetet kivizsgáltuk és megállapítot­tuk, hogy a panasz jogos volt, s a za­vart a ČSAD füleki fiókműhelyének dol­gozói okozták, mert nem végezték el ide­jében a sérült szerkezet kijavítását. A ja­vítást azóta e ČSAD losonci műhelyében elvégezték. A különböző panaszok miatt a ČSAD vállalati igazgatósága káderintézkedéseket eszközölt a füleki fiókmühelyben és új vezetőt nevezett ki. A személyi változá­sok után remélhetőleg megjavul a fiók­rrtühely munkája és ez vissza fog tükrö­ződni a személyszállítás zavartalan lebo­nyolításában is. A Banská Bystrica-i KNB tanácsának helyi gazdálkodási és közlekedési osztálya. Takarmány nélkül nincs jó állattenyésztés — ezt jól tudják az egyhá­zasbásti EFSZ tagjai is. Megjelelő • mennyiségű szemes, szálastakarmány mellett sok silótakarmányt is készítenek. Szabó István vezetésével az egyik 150 m 3-es gödörnél fényképeztük le a básti szövetkezeteseket. mmr^. Burgonyából te'jes egészében eleget tettek beadási ÚüteíezetfuéfctkrttV, A fölösleget — kb. 15 vagonra valót — Mede Menyhért HNB elnök -irái niiításával elvermelték. y TjlT.-V*. T..ÍX. 'Wv-Ti •V > V Pál Sándor, a szövetkezet sertésetet'óje egyike a legszorgalmasabb tagok­nak. Nagy gondot fordít a közös állatállományra, a növendékállatok növe­lésére. Nagy érdeme van abban, hogy a szövetkezet sertéshúsbeadását ha­táridőre teljesíti. (Agócs felv.) wo«w>o«<>«e««e«««<KXK>»oo«aao«««« kzrcouz*RuhľÍBZ*Ki Kis falunkban nemrég alakult meg a CSISZ szervezet s ezzel egy­szerre lényegesen megváltozott községünk fiataljainak élete. A ta­gok száma 49, tehát a létszám elég arra, hogy jó alapszervezetet te­remtsünk és igazi CSISZ-tagok mód­jára dolgozzunk. Tervbe vettük, hogy a kulturális tevékenység mel­lett 150 brigádórát fogunk ledol­gozni a EFSZ-ben, háromnapos bri­gádmunkával részt veszünk a falu­szépítési akcióban és ezenkívül minden fiatal 15 órát vállalt a ré­tek, legelők és utak megjavítására. Bízunk abban, hogy e merész fela­datok teljesítése sikerülni fog. Szinta Lajos, Felsőlánc, A z újoncokkal teli vonat még y-l utolsót füttyentett a bratisla­vai állomáson, azután a hosz­szú kocsisor nagyot rándult és el­indította az ez évi „regrutákat" egy szamukra ismeretlen é'et, a katona­ság felé. A pályaudvarról még néhány pillanatig könnyesszemű édesanyák, vagy a húszéves legényeket kísérő leányok integettek a vonat után, a családhoz szokott fiú talán néhány könnyet is szétmorzsolt szemében — persze, úgy, hogy a többiek ne '.ás­sák, mert ez szégyen lenne — és ez­zel megkezdődött a katonaélet. E'.síi pillantásra — mondja az újoncokai kísérő tiszt — olyan ez a bevonulás, mint akármikor régen, évtizedekkel ezelőtt. Akkor is voltak kedvencüket megsirató édesanyák, kedvesüktől o régebbi időben is szívszorongva bú­csúztak a lánimk. mert hátha ... hi­szen hosszú idő az a két év, lehst, hogy ennyi idö alatt majd itt-ott el­feledkezik rólam, hiszen másutt is van­nak sz#p lányok. De alapjában más a mai katona­élet, más az újoncok sorsa, más lel­kiállapotban mennek katonának a mai fiatalok, mint a mi időnkben — mondja az idős tiszt, — akitől később megtudtuk, hogy öt is a népi demok­rácia helyezte erre a felelős posztra: védeni a rendszert, nevelni a hazai védőit. — Ezerkilencszázharminchétben vet­tem magamra először a zöld egyen­ruhát. Lehet, hogy jobban örültem annak, hogy katona leszek, mint ma­guk, — gondol vissza húsz év távla­tából — és rajtam kívül sokan gon­dolkoztak hozzám hasonlóan. Ugyan­úgy, mint én, számtalan újonc valami létbebiztosítást látott a katonai szol­galat két évében. Mert minket egy, a mai húszévesek számára teljesen is­meretlen fogalom: a munkanélküliség tartott állandó rettegésben. Azóta ebből a szempontból is nagyot for­dult a világ. Napjainkban a dolgozói — bármely munkahelyről vonul is be a néphadseregbe, törvény biztosítja, hogy visszatérte után ugyanolyan be­osztással visszamehet eredeti munka­helyére. No, de mit szaporítom a szót — mondja, — majd meglátjátok, hogy nem olyan a mai katonaélet, mint amilyennek festették apáitok, akiknek lelki szemei előtt a katona­ságot sokszor még ma is az a lelket­len dresszúra jelenti, amely oly jel­lemző volt valamennyi burzsoá had­seregre. Valóban, majdnem minden újonc eszében az öregebbek által oly sok­szor emlegetett vad őrmesterek jár­nak, akiknek élvezetet 'jelentett, ha rríegkesfríthették a tudatlan „poros­fülűek" életét, ha köznevetség tárgyá­vá tehették őket a félemás bakancsok­kal, a túlbö, vagy túl kicsiny ruha* val. Ahogy a katonaélet első napjai megmutatták, az újoncok közül szin­te valamennyit kellemes meglepetés érte: mindenkinek előre el volt ké­szítve az ágya, melyen ott sorakozott a vadonatúj ruhadarabok egész sora. Valamennyi mintha csak mértékre lett volna szabva, úgy illett viselőjére. Az altisztek viselkedése is más volt, mint ahogy azt elképzeltük. Ha kellett, tíz­szer is elmagyarázták az otthonról jött, legtöbbnyire túl nagy kényelem­hez szokott ifjú katonának, hogyan kell reggelente megvetni az ágyat, hogy a szobában egész nap példás rend legyen. Hogy senki hamis illú­ziókban ne ringassa magát, s hogy később senki ne csalódjon, tisztjeink mindjárt az elsó nap elárulták, hogy a kiképzés egész embert kívánó, ke­mény munka lesz. Ez természetes is, hiszen államunk a legkiválóbb felsze­relést, a legkorszerűbb haditechnikát adta a kezünkbe, amelynek kezelése rendszeres kiképzést kíván. Hiszen nem kis tét: a munkáshatalom meg­védése van kezünkben. Valamennyien teljesítjük legszentebb kötelességün­ket, a haza védelmét. K. Tóth Mihály. ÜJ SZÖ 5 * 1958. november 9. ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom