Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-08 / 309. szám, szombat

A csehszlovák iskolarendszer fejlesztésének távlati terve Milyen lesz az új iskolarendszer? A moszkvai színházi a Moszkvai Művészi fordulója. Képünkön lom 10. évfordulója számú páncélvonat" szezon egyik legjelentősebb kulturális eseméflyé Akadémiai Színház, a MCHAT fennállásának 60. év« egy jelenet a Nagy Októberi Szocialista Forradaalkalmából, 1927. november 8-án bemutatott „A 14-69 című darab előadásából. (TASZSZ felvétele)' «««« C*) IHWWB —

J Helyzetjelentés Oroszvárról Járom a falut és s kulturális élet Csupán a lehetőségeket keíl felismerj után érdeklődöm. ni és kihasználni. •— Oroszváron — kapom itt is, ott is az egybehangzó választ •— vannak a kulturális élet terén sxép eredmények, de vannak hibák, fogytékosságok is. Az igazság az, hogy falunk kulturális élete nagyon ingadozó. A mérleg hol a jó, hol a rossz oldalára billen... Mi az ami jó, és mi az, ami rossz? — sarkall most már a kérdés és ezekre kérek választ. Nincs hímezés, hámozás. Oroszváron őszintén beszélnek. Elmondják, hogy a legnagyobb eredményt a 250 férőhelyes filmszínházuk könyvelheti el, amely most esett át fő javításon. Kicserélték a székeket, jobbá tették a nézőterületet. A filmek változatosak, s a vetítések iránt Is mindig nagy az érdeklődés. Sokszor a férőhelyek kevésnek bizonyulnak. A járásban ez az egyedüli mozi, amely az előirányzott tervet mindig 100 százalékon felül teljesíti. Pillanatnyilag így a mozi a leghatásosabb tömegnevelő eszközük. Van egy elég jól dolgozó könyvtáruk is, amelybe legutóbb több mint ezer koronáért vettek könyveket. A könyvtár állománya változatos. A szépprózán kívül bőven akad politikai és szakkönyvük. Az olvasók száma is gyarapszik. Oroszváron a könyvtár szintén jelentős munkát végez. Eredményként beszéltek a helyi iskolák kulturális munkájáról is. Á kultúra érdekében aránylag az iskolák tesznek a legtöbbet. Az évforduló és más ünnepségekkor az iskolák adják a legjobb programot. Tevékenységükre jellemző, hogy kulturális műsorukkal a kerületi versenyre is eljutottak. A helyi négy művelődési otthon varró-, főző- tánc- és nyelvtanfolyamot rendezett, a Csemadok helyi szervezete jelenleg Kónya József egyik színművének bemutatására készül. Ami Oroszváron a hibát é* a fogyatékosságot jelenti, erről ilyen felvilágosítást kaptam: — A felsorolt eredmények ellenére a mozin kívül ajig nyílik lehetőségünk kulturális életre. Mindaz, amit az Iskolák és a tömegszervezetek tesznek, az igényekhez mérten kevésnek bizonyul. Nemcsak moziba, hanem az eddigiektől sokkal többször színházba, esztrádműsorokra, ismeretterjesztő előadásokra, kérdezz-felelek estekre és más hasonló összejövetelekre is szívesen járnánk. Lehetőségünk nincs. Valóban ? Hát nincsen minden faluban számos lehetőség a kulturális életre? Véleményünk szerint van. Itt van a színjátszás és a különféle' érdekkörök. Nem nyújtanak ezek elég lehetőséget a sokirányú és tevékeny kulturális élethez? — A hiba, nálunk az, ' hangzik is* mét Ä válasz — hogy nincs aki törődnék a szervezéssel. Az illetékesek a kultúráról csak beszélnek, ahelyett, hogy tennének is valamit a kulturális élet érdekében..

j Oroszváron tehát a hiba gyökere a szervezésben, a tenniakarás felkarolás sában van. A művelődési otthon péH dául sosem tart gyűléseket. Nem beszélik meg a kulturális munka fel*' adatait és lehetőségeit. Nem csoda hát, ha ezek után a faluban nincs is számottevő kulturális élet. Pedig a kulturális forradalom feladatainak sikeres teljesítése érdekében Oroszvárón is vannak tennivalóig A helyi nemzeti bizottság készen ál! a segítségre, ezt azonban éppen a tétlenség miatt a szervezetek nem veszik igénybe. Sajnos, a helyi nemzeti bizottság belenyugszik ebbe az egymást békén hagyó állapotba, és hogy a tömegszervezetek nem kérik a segítséget, se nem irányltja, se nem ellenőrzi a kulturális munkát. Valahogy olyan a helyzet; ha tesztek valamit jó, — segítünk, de ha nem, úgy-' is jó — akkor nem segítünk. Oroszváron a kulturális élet terén nincs meg az az egymást segítés és ellenőrzés, amelyet a nagyobb eredmények igényelnek. Pedig ha az illetékes kulturális szervek nem állnak feladatuk magaslatán és a legszükségesebbről is megfeledkeznek, a helyi nemzeti bizottságnak kellene közbelépni. Nem szabadna belenyugodnia a tömegszervezetek elégtelen munkájába. Helyes lenne megvizsgálni a lehetőségeket, és megnézni, hogy a kultúra munkásái megteszik-e mindazt, amit megtehetnének. Nem a műkedvelők, hanem a hivatásos kultúrmunkások ellenőrzésére gondolunk. A műkedvelők készek a munkára. Irányítani és ellenőrizni kell azonban azokat, akiknek hivatása a kultúrával való foglalkozás, e hivatásuk teljesítését mégis elmulasztják. Oroszvárott a nagyobb kulturális eredmények érdekében kezdeményezőbbeknek kell lenniök a helyi tömegszervezeteknek és jobban kell dolgoznia mind a művelődési otthonnak, mind a helyi nemzeti bizottságnak. Ha az illetékesek mindenben elvégzik feladatukat, kultúrház nélkül is teremthetnek sokirányú és tevékeny kulturális életet. Balázs Béla LEONYID MARTINOV: A FORRADALOM Korunkat a szakadatlan fejlődés Jellemzi. Az atom és a mesterséges holdak korszaka a miénk, lényegében tehát agy új technikai forradalom kezdete. Nyilvánvaló, hogy a rohamos méreteket öltő technikai fejlődés előtérbe helyezi az iskolarendszer jelenlegi helyzetének, színvonalának kérdését. Lényegében tehát arról van szó, hogy a szocializmust építő társadalom vizsgálat tárgyává teszi az iskola alkalmatosságát a fejlődés igényeinek kielégítése szempontjából. Annak ellenére; hogy az 1953-as iskolareform demokratikus változtatásokat hajtott végre az iskolarendszerben, a mai követelmények mellett viszonylag túlhaladott a ma iskolarendszere. Éppen a rendkívül gyors fejlődés, a változó társadalmi szükséglet teszi szükségessé a változtatásokat. Az utóbbi időben ugyanis egyre jobban nyilvánvalóvá vált, hogy iskolarendszerünk alapvetően demokratikus jellege ellenére is jó néhány fogyatékosságot rejt magában. Fő hiányossága abban áll, hogy egyre kevésbé tud megfelelni a szocialista társadalom fokozódó feladatainak, szükségleteinek. Éppen ezért szükségessé vált, hogy az oktatási-nevelési feltételek megjavításával, az iskolarendszer célszerű megreformálásával alkalmassá tegyük iskoláinkat a szocialista társadalomban betöltendő küldetésükre, arra, hogy a termelőmunkára jól képzett, alkalmas ifjúságot neveljenek. A gépesítés, automatizálás bevezetése egyre gyorsabb ütemben halad. Mindez szükségessé teszi, hogy iskolarendszerünket is a kor szolgálatába állíthassuk. Ismeretes, hogy a jelenlegi iskolarendszer tökéletesebb, iskoláink színvonala jóval magasabb a felszabadulás előtti iskolákénál. Tanulóinkkal szemben magasabb követelményeket támaszt a ma ijkolája. A gyakorlati életre is sokkal alaposabban készíti elő ifjúságunkat. Mindezen pozitívumok ellenére is lényeges hiányosságok is vannak a jelenlegi iskolarendszerben. Végeredményben ezek a hiányosságok teszik szükségessé -megváltoztatását. Melyek ezek a hiányosságok? A legáltalánosabban ismert hiányosságok egyike a tananyag túlzsúfoltsága. Ez a körülmétly természetesen magával hozta a tanulók túlterhelését, valamint lehetetlenné tette az átfogó, rendszeres ismétlést, ami végső soron kihatással volt a tanulók tárgyi tudására is. Évek óta joggal emelik fel szülők és pedagógusok szavukat a tanulók túlterhelése ellen. Nem kívánjuk eltúlozni a túlterhelésben rejlő veszélyeket, de nyugodtan állíthatjuk, hogy az káros kihatással van a tanulók szellemi, sőt fizikai fejlődésére is. Ennek a hiányosságnak a megszüntetése csak kétféleképpen lehetséges. A látszólag egyszerűbb megoldás az lenne, ha egyszerűen csökkentenénk a tanulókkal szemben támasztott követelményeket. Miután a „hiBa" nem ott van, hogy „túl sokat tudnak" tanulóink, így a követelmények csökkentése csupán az iskolák színvonalának rovására történne. A szükséglet viszont azt kívánja, hogy éppen a követelmények növelésére lenne szükség. A követelmények esetleges csökkentése megnehezíti ifjúságunk száMint ismeretes, az 1960/61. iskolai évtől kezdve fokozatosan az egész ország területén bevezetik a kötelező kilencéves iskolalátogatást. 1970-ig biztosítani kell, hogy ifjúságunk 17. életévéig legyen iskolaköteles. Az új iskolarendszer célja, hogy tanulóifjúságunk a kilencéves iskola elvégzése után részben a 12-éves, másrészt a szakiskolákban, illetve a különböző szaktanintézetekben folytassa tanulmányait. A kilenc éves iskolára épülő három fajta iskola bármelyike lénveqében alapszakképzettséget nyújt a termelőmunkára, illetve a főiskolákon folytatandó további tanulmányokra. Az új kilencéves iskolák általános és politechnikai műveltséget, i 11. képzettséget nyújtanak növendékeiknek. Az oktató nevelőmunka terjedelme és jellege eltérő lesz az eddigiektől, mivel újra átdolgozzák a tanterveket, módosítják a tananyagot, valamint jobb, használhatóbb tankönyveket adnak ki. A tanterv, valamint a tananyag átdolgozása mentes lesz attól az eddiai hibás módosítási eljárástól, ami lényegében a tantervi anyagot nem egészében, hanem annak terjedelmét részletéiben csökkentette. Ami korántmára, hogy az iskola befejeztével helyt tudjon állni a termelőmunkában. Ebben az esetben az iskola nem töltené be azt a funkcióját, amelyet a társadalom tűzött ki számára. A követelmények növelése új tantárgyak bevezetését, a meglevők kibővítését tenné szükségessé. Ebben az esetben a tanulók túlterhelése még inkább fokozódna. Ezt pedig csupán ifjúságunk testi és lelki fejlődésének rovására lehetne megtenni. Ebből következik, hogy az effajta megoldás kizártnak tekinthető. A második, a lehetséges megoldás, ha egyelőre egy évvel, majd fokozatosan egészen a 12-éves tankötelezettség bevezetéséig, kiterjesztik a tankötelezettséget. A második hiányosság Is közismert. Sok szó éri iskoláinkat a nevelés elhanyagolásáért. Ez a hiányosság is részben arra vezethető vissza, hogy a tananyag túlzsúfoltsága szinte lehetetlenné teszi a jelenlegi óraszámok mellett az intenzív nevelőmunkát az iskolában. Manapság sok szó esik a politechnikai nevelésről is. Kétségtelen, hogy iskoláink ezen a téren nagy lépést tettek előre. A jelenlegi helyzet azonban korántsem kielégítő. A gyakorlati életre való jobb előkészítés érdekében szükség lenne további gyakorlati jellegű tantárgyak bevezetésére, valamint a meglevők kibővítésére. A politechnikai, valamint a társadalmi nevelés tantárgyainak bevezetése a tankötelezettség időtartamának megváltoztatása (meghosszabbítása) nélkül csak növelné a túlterhelést. Még egy ok teszi indokolttá a tankötelezettség meghosszabbítását. A jelenlegi viszonyok mellett tanulóink 14 éves korukban hagyják el az iskolát, vagyis abban a korban, amikor leginkább szükségük lenne a család és az iskola segítségére. A családtól és az iskolától hamarább kerülnek távol, mintsem kívánatos lenne. Ezért van az, hogy a pubertásban élő gyermekek testi-lelki fejlődését gyakran érik káros hatások. Részben a tanulók életkori sajátosságai, másrészt az ismertetett hiányosságok, amelyek az iskolarendszer jellegéből adódtak, okozták, hogy a nyolcéves iskolát végzett tanulók sem a továbbtanulás adta követelményeknek, sem a szakmai képzettség elnyeréséhez szükséges követelményeknek nem feleltek meg eléggé. A legtöbb szülő joggal aggódott gyermekéért, amikor azt mondta, hogy fizikailag gyengének, fejletlennek találja gyermekét a szakmai képesítés elnyeréséhez szükséges munkára. A tankötelezettség meghoszszabbítása ezt a kérdést is megnyugtatóan oldja meg. Hasonló a helyzet a jelenlegi tizenegyéves iskolák végzettjei között is. A jelenlegi tanterv, a tananyag maximalitása szinte kizárja azt, hogy új tantárgyak bevezetése nélkül kiszélesítsük a politechnikai oktatást. A jelenlegi feltételek mellett sem a továbbtanulásra, sem a termelőmunkára nem készíti elő kellőképpen a mai tizenegyéves iskola ifjúságunkat. Pedig ha figyelembe vesszük, hogy ezen iskolák végzettjeinek jelentős hányada a termelésben helyezkedik el a jövőben, belátjuk, hogy itt is jelentős módosításokra van szükség. Nagyjából ezek a szempontok tették indokolttá az iskolarendszer megreformálását. sem mindegy. Lényegében tehát még inkább megnehezítette a tanulók munkáját, mivel anélkül, hogy kiválasztotta volna az ún. alaptananyagot, részleges módosításokat hajtott végre, ami alig csökkentette a tanulók túlterheltségét, miután a kevesebb terjedelmű, tehát rövidebb tananyag tömörségénél fogva nehezebben volt megérthető. A jövőben, ami az egyes tantárgyak „megreformálását" illeti, a túlterhelés megszüntetése érdekében kiválasztják az alap tananyagot, melynek rögzítése, begyakorlása és elmélyítése egyaránt jobban lehetséges lesz. Ez a megoldás nem megy a követelmények rovására, mivel az alaptananyag kiválasztása a gyakorlati élethez szükséges ismeretek elmélyítésére törekszik, miáltal lehetővé válik, hogy a különböző képességű tanulók kivétel nélkül sikerrel végezhessék el a kilencéves iskolát. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy a tanköteles tanulóknak 20 százaléka egyáltalán nem tudta befejezni tanulmányait, aminek főleg az volt az oka, hogy a zsúfolt tananyag a tanulóktól túlzott fizikai és szellemi erőkifejtést követelt. így aztán azok a tanulók, akik nem bírták ezt a megterhelést s nem végezték el a kötelező nyolcéves iskolát, az alsóbb osztályokból kerültek ki és belőlük sem szakmunkás, sem magasabb műveltségű dolgozó nem válhatott. Ha az új kilencéves iskolában valamely tanuló sikertelenül tanul, mindaddig köteles iskolába járni, amíg be nem tölti életének 16. évét. Ha ebben az esetben sem tudja befejezni a kötelező kilenc évfolyamot, úgy jövendő munkahelyén, tehát a szaktanintézetben köteles a kilencéves iskolának megfelelő műveltséget megszerezni. A tizenkétéves iskola végzettjei az általános műveltség megszerzésén kívül elsajátítják a termelőmunka végzéséhez szükséges alapvető politechnikai képzettségen túl a szakmunka végzéséhez szükséges ismereteket is. A tizenkétéves iskola növendékei rendszeres fizikai munkát végeznek valamely üzemben vagy mezőgazdasági telepen, míg az iskolában laboratóriumi és műhelymunkát folytatnak, így az iskola végeztével alapszakképzettséget szereznek a középfokú technikai munkára. A szakképzettséget később az egyes üzemekben (tehát munkahelyeiken) lé\jő speciális szaktanfolyamokon szerezhetik meg. A kilencéves iskolát elvégzetť tanulók egy része a különféle szakiskolákban tanulhat tovább, amelyek általában 2 — 4 éves időtartamúak lesznek, és sikeres elvégzésük után vagy a főiskolákon folytathatják tanulmányaikat, vagy az üzemekben helyezkedhetnek eí. Ezenkívül lesznek még különféle szaktanintézetek, melyeknek tanulmányi ideje 2 — 3 év lesz. Ezeket a szaktanintézetek az üzemek és a mezőgazdasági üzemek mellett szervezik meg. Elvégzésük után olyan szakképzettséget szerezhetnek a tanulók, melynek birtokában az üzemi szaktanfolyam elvégzése után szakmunkásokká válhatnak, vagy hasonlóképpen, mint a tizenkétéves iskolát végzettek, valamely főiskolán folytathatják tanulmányaikat. Különösen előnyös lesz a szaktanintézetek végzése a falusi ifjúságnak, mivel az állami birtokok és a szövetkezetek mellett létesített szaktanintézetekben a tanulók nemcsak az alapvető mezőgazdasági ismereteket szerezhetik meg, hanem a mezőgazdasággal rokonszakmákra is képesítést szerezhetnek, mint szakmunkások, (gépjavító, építés, famunka). Léinyegében tehát a szakmai képzettség elnyerése ezen három fajta intézmény valamelyikének elvégzése esetén lehetséges. Néhány igényes szakmában 1-2 éves tanulmányi idejű tanfolyamokat szerveznek, amelyeknek hallgatói a tizenkétéves iskola, illetve a szakiskola, valamint a szaktanintézet végzettjei lehetnek. A főiskolára való alaposabb felkészítés érdekében a tizenkétéveä iskolák és a szakintézetek végzettjei, átmenetileg a jelenlegi tizenegyéves iskolák végzettjei számára, miután két évig valahol termelőmunkát végeztek, előkészítő tanfolyamokat szerveznek, amelyeknek időtartama 1 — 2 éves lesz. Ezt a tanfolyamot a termelőmunka megszakítása nélkül lehet majd elvégezni, esti tanfolyam keretében. Amint látjuk tehát, az új iskolarendszer sokkal nagyobb lehetőséget nyújt majd ifjúságunknak, mint az eddigi, miután az iskola jellege alapvetően megváltozik, határozott munkaiskola jellege lesz. A jövőben sokkál inkább lehetőség nyílik arra, hogy a tanulók képeségeinek és érdeklődési körüknek megfelelően elmélyültebben tanulmányozhassák a számukra több oldalról megvilágított tananyagot (alaptananyag kiválasztása). Ezenkívül a természettudományi tantárgyak oktatása is gyakorlatibb Ie^z, valamint további politechnikai jellegű tantárgy oktatását vezetik be, ezenkívül néhány nemkötelező tantárgyat is bevezetnek a tanulók hajlamai, érdeklődési köre alapján. A sikeresebb termelőmunkára való előkészítést célozzák a különféle tanfolyamok, érdekkörök is. Az új iskolarendszerre való áttérés előbb vagy utóbb felveti az internátusi iskolák bevezetésének kérdését is. A bentlakásos iskolák bevezetése mind nevelési, mind oktatási szempontból rendkívül előnyös. Mint ismeretes, a Szovjetunióban vannak már ilyen típusú iskolák s az ott szerzett tapasztalatok azt igazolják, hogy a jövőben ezek lesznek azok az iskolatípusok, amelyek véglegesen meghonosodnak. Kétségtelen, hogy az új iskolarendszer megvalósítása nagy társadalmi feladat, amelynél dolgozóink nagy aktivitására lesz szükség. Nem kétséges, hogy megéri az áldozatot, melyet megalakítása érdekében hoz szocialista társadalmunk. Böszörményi János A forradalom Megérett, Azután — megeredt. Meggy-lobogókkal lépett, Majd úgy tűnt föl, hogy Megmeredt. Hogy urak megdermesztették, Híg bókkal feleresztették, És azonmód — „menesztették", Mondván „menthetetlen vesztét". De a forradalom rákapcsolt, Zúzott vén zárt, dohos kapcsot, S a cár roncs birodalma Fölött zúgott hatalma. Törölt börtönförtelmeket, „Törj!" — mondta a bilincsnek. A forradalom értelmet adott a nincstelennek. Magához emelte, szólt értük, Proletár-mód ölelve, És szó nélkül is szót értett Szép nemzetközi nyelve. És tudott lettül, magyarul, Kínaiul és németül Meg csehül és szlovákul, Hogy mindent megbeszéljen S mind barátságban éljen. Emlékszünk, hogyan nőtt fel 6 a bányák, pincék mélyiből, kenyérért sorbanállókból, a bűzös lövészárkokból. Fordította: Hidas Antal Milyen lehetőségeket biztosít ifjúságunknak az új iskolarendszer ľ ÚJ SZÖ Z * 1958. november