Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-06 / 307. szám, csütörtök

Az EFSZ-ek IV. kongresszusát előkészítő vitához Megoldásra váró problémák a lévai járásban Ezekben a napokban már szá­mos szövetkezetben, faluban, a gép­állomásokon és az állami gazdasá­gokban folyik a széleskörű vita az EFSZ-ek IV. kongresszusát előkészí­tő anyagról. Elmondhatjuk, hogy a kongresszusi anyag helyes megvita­tása, a mezőgazdasági termelés fo­kozását elősegítő konkrét és gyors intézkedések végrehajtása elválaszt­hatatlanul összefügg azon feladatok teljesítésével, amelyeket a CSKP XI. kongresszusa tűzött ki mezőgazda­ságunk elé. A lévai járásban is gondosan fel­készültek a vitára, de arról még ko­rai lenne beszélni, hogyan fejlődik ki majd a gyakorlatban. Sok függ attól, milyen mér­tékben javul a falusi párt­szervezetek szervező munkájának színvonala, mennyire tudják ér­vényre juttatni a párt vezető sze­repét a nemzeti bizottságokban, általuk biztosítani a mezőgazdasági termelés növelésével kapcsolatos fel­adatok teljesítését. Ä lévai járásban minden elő­feltétel meg van arra, hogy a nagy­üzemi mezőgazdasági termelés to­vábbi gyors fejlődést érhessen el. Hogy a járást mégsem találjuk a leg­jobb járások színvonalán, annak nagyrészt az az oka, hogy a falusi pártszervezetek nem hatoltak min­denütt a szövetkezetek problémái­nak mélyére, a kommunisták pedig nem harcoltak eléggé a szövetkeze­tek sokoldalú fejlesztéséért. Igv egyes szövetkezetben idült beteg­séggé vált a szövetkezeti mintasza­bályzat megsértése, a helytelen ju­talmazás, a szocialista vagyon szét­lopkodása, a megengedettnél na­gyobb méretű háztáji gazdaságok tartása. Ez mind döntő hatást gya­korol a nagyüzemi termelésre s gá­tolja az előrehaladást, nem engedi teljes mértékben kibontakoztatni a nagyüzemi termelésben lévő fejlődési lehetőségeket. Nagy hiba, hogy az élenjáró szövet­kezetek munkaszervezése, munkamód­szere és mind ami jó bennök, még számos szövetkezetben nem honoso­dott meg. Sok helyütt a talaj össze­tételére és az éghajlati viszonyokra való hivatkozással igyekeznek meg­indokolni a lemaradást, ahelyett, hogy feltárnák a termelés fejlesztését gátló igazi okokat és haladéktalanul neki­látnának a hibák eltávolításának. A járási pártbizottság kezdeménye­HAT ÉS FÉL MILLIÓ LITER TEJ TERVEN FÉLÜL A zvolení Banská Bystrica-i Tejfeldol­gozó-Uzem az évi nyerstermelési terv teljesítése után kedden, november 4-én 58 nappal a határidő előtt teljesítette az évi tejbegyüjtési tervet. Ezzel a Nagy Október 41. évfordulójának tiszteletére tett Üzemi felajánlást is teljesítették. A sikerben legnagyobb érdemeket sze­reztek a rimaszombati és breznói tejfel­dolgozó üzemek, melyek magasan túltel­jesítették a tervfeladatokat. A Banska Bystrica-I Tcjfeldolgozó­iizem az év végéig még 6,5 millió liter tejet gyűjt be terven felül és 15 millió korona értékű tejterméket gyárt. zésére a JNB mezőgazdasági osztálya részletesen elemezte a szövetkezetek gazdasági helyzetét, hogy a vita során a legfontosabb intézkedések megtéte­lére irányíthassa a figyelmet. Ezek az elemzések azt is megmutatták, hogy á különféle kifogások nem állták meg a helyüket. Említsünk néhány példát: az óbaris EFSZ például egy hektár területen 2460 korona értékű mező­gazdasági terméket termelt; s a ter­melés hektáronként 103 munkaegy­séget emésztett fel. Az alsószecsei szövetkezetnek ugyanakkor az egy hektárra eső 3000 korona értékű termékek előállításához száz mun­kaegységre volt szüksége. De men­jünk át egy pillanatra Drženicére. Az említett szövetkezetek közül e szövet­kezetnek van a leggyengébb termő­képességű földje, s ezenkívül meg­lehetősen csapadékszegény körzetben van, mégis az idén a harmadik ne­gyedév végéig 3460 koronát kitevő mezőgazdasági terméket termelt hek­táronként 86 munkaegység kimeríté­sével. Míg óbarson és a többi gyengébben gazdálkodó EFSZ-ben állandó problé­mát képez a helyes jutalmazás, még mindig rendezetlenek a háztáji gaz­daságok körüli viszonyok, Drženicén ezeket u problémákat már régen meg­oldották s így a szövetkezetesek fi­gyelme elsősorban a közös gazdálko­dásra, a szövetkezetben végzett mun­kára. a szövetkezet előtt álló felada­tok teljesítésére irányul. Ennek ter­mészetes következménye, hogy a dr­ženicei, alsószecsei, feísőszecsei, lé­vai és a többi példásan gazdálkodó szövetkezet olcsóbban és többet termel. Nemcsak népgazdaságunkat gazdagítják több mezőgazdasági ter­mékkel, de a szövetkezetben is emel­kedik a munkaegység értéke, s a szö­vetkezeteseknél pedig a jólét. A vitában szembe kell nézni a tényekkel. A korábban említett elem­zések jó útmutatóul szolgálnak arra, hol mit kell nyomban végrehajtani, hogy a szövetkezet politikailag és gazdaságilag megerősödjék. A tarta­lékok mindenütt — néha még a leg­jobb EFSZ-ben is — nagyok. Az óbarsi, kiskozmályi, vámosladányi, újbarsi, bori és más EFSZ-ekben már a vita során gyorsan és biztos kéz­zel kell hozzálátni a munkához, a fej­lődést visszatartó hibák megszünte­téséhez. A • lévai járásban a legfontosabb feladatok közé tartozik a növényi ter­melés fokozása. A szövetkezetek nagyrésze még mindig mélyen alatta marad a tervezett hektárhozamoknak, ami azután kihat az állattenyésztési termékek termelésére is. Még műi­dig sek baj van az istállótrágyával való gazdálkodással, az agrotechni­kával, stb. Azután nem folyik ki­elégítően a termőföld kibővítése sem. Ezen a téren a devičanvi és a drženicei EFSZ-ek tudnak fel­mutatni csupán komolyabb eredmé­nyeket. Minden szövetkezetben ta­lálható kevés hasznú rét, amelyet rö­vid idő alatt termőfölddé lehet át­alakítani. Éppen az őszi időszak a legalkalmasabb arra, hogy ilyenfor­mán is növeljék termőföld alapjukat a szövetkezetek. Ugyancsak sokkal nagyobb gondot kell fordítani a já­rásban a vízszabályozási munkákra, le kell csapolni a nedves területeket és minél nagyobb területre kell ki­terjeszteni az öntözést. Amint látjuk a megoldásra váró kérdésekben nincsen hiány a járásban. Az EFSZ-ek IV. kongresszusát meg­előző vita azonban csak akkor- tel­jesíti küldetését, ha — mint mon­dottuk — az elhangzott szavakat kezdeményezés s az ésszerű ja­vaslatokat gyors cselekedet követi. Úgyhogy az egész évi tervek új tar­talommal teljenek meg s a párt XI. kongresszusa által meghatározott feladatok teljesítésére irányuljanak. Hogy ez valóban így legyen, jó le'sz emlékezetbe vésni az SZLKP KB ok­tóberi teljes ülésének határozatát, amely többek kö?ött hangsúlyozza: „A falusi pártszervezetek kötelessége, hogy az EFSZ megalakítása után politikailag biztosítsák a szövetke­zet mezőgazdasági termelésének ál­landó növelését. Ez legyen a falusi pártszervezetek munkájának fö tartalma". MIKLYA JÄNOS MBss^cra <*} Űi módszerű silózás? Utam az állami gazdaság (volt Szabó puszta) mellett, a Rima mellett vezetett, ahol jó pár hektár kukorica fekete szárai állnak felkiáltójelként, mintha csak azt mondanák, mi nem kellünk még silónak sem. Mintha az őszi szellővel arról suttognának, hogy kegyvesztettek lettek, a szarvasmar­hák már elszoktak a gazdaságban a kukoricaszártól, különösen most, hogy az idő a tápanyagukat kilúgozta. Agyamban egymást kergetik a gon­dolatok. Biztosan sok volt a fehérje­dús takarmány az idén, azért nincs szükség ebben a gazdaságban a ku­koricaszárra, mint takarmánypótlékra. Gondolataimba merülve azon vettem magam észre, átmentem a nevezett pusztára, át a Rima hídján, s elér­négy hatalmas beton silókúthoz. Fel­ragyogott a szemem örömömben. Ügy gondoltam, ezek a kutak mind tele vannak, azért nem kell a kukorica­szár. Pár pillanat múlva vettem ész­re, hogy kissé korai volt örömöm, mert csakhamar meggyőződtem arról, hogy a silógödrök fenekén csak egy kevés krumplisiló, egy pár napra való van. Lehangoltan továbbálltam. Még job­ban elszomorodtam, amikor a konyha­kertészet melletti kukoricáshoz ér­tem, Ott a látottak alapján arra a meggyőződésre jutottam, hogy az állami gazdaságnak ezen a részlegén a mélyszántásba, a föld alá forgatják be a kukoricaszárat. Először azt hit­tem, valami újfajta silőzásról van szó, de ahogy körüljártam a pár tem az új gazdasági épületek kö- . zött egy eternittetős nyitott szín alatt j hektáros területet, ez a gondolatom megváltozott és azt állapítottam meg, '^zzrziezzžzzgzze^^ inkább trágyázásnak lehet nevezni ezt K/ÍTTC" ľFPWtŤ'íJ 6 a módszer t- H eJ- P ed i9 a szarvasjó­•MrAjJrAj X szág* szívesen elfogyasztaná a jó siló­Pontosabb szállítást j takarmányt. Réthy István, Rimaszombat 'Azjtjság a legtötb ember számára ma már a mindennapi élet megszo­kott szerves része. Városokban és falvakon egyre szaporodik azok szá­ma, akik nem is tudnák elképzelni életüket mindennapi újságolvasás nélkül, akik hiányát érzik annak, ha az újság valamelyik száma nem ér­kezik el idejében hozzájuk. Az emberek, az újságolvasók tájé­kozottak akarnak lenni a bel- és kül­politikai eseményekről, pártunk poli­tikájáról, hazánk életéről. Éppen azért kiváltképpen az előfizetők jo­gasan ragaszkodnak ahhoz és meg­követelik, hogy megszokott lapjukat idejében kézhez kapják. Sajnos, még mindig elég gyakran előfordul, hogy főleg a szállítás hibájából — különö­sen a falvakon — késve kapják az előfizetők / az újságot, néha két-há rom példányt kapnak egyszerre, sót előfordul, hogy egyes lapszámok el sem érnek hozzájuk. Ilyen esetről ér­tesít bennünket Kiss Oszkár, a nagy­megyeri járási Füzes község lako­sa, mely község a balonyi posta kör­zetébe tartozik. „Nekem az Oj Szó az első számá­tól jár és az előfizetési dijat rendsze­resen fizetem — írja levelében Kiss Oszkár., — Nem tudok azonban belenyu­godni abba, hogy több esetben két­három lapot kapok egyszerre, egyes I példányokat pedig, mint például leg- I utóbb az október 22-i számot, egyál-1 talán nem kaptam meg. £n és sokan] mások, akiknek munka után az ú;- ] ságolvasás az első, nem értünk egyet \ ezzel a fogyatékossággal." Természetes, hogy a lapok szállí- ] tásában és kézbesítésében előforduló' fogyatékosságokkal mi sem értünk l egyet. Még nagyobb távolságra tör- / ténő szállítások esetében sem, annál j kevésbé a fenti esetben, amikor Bra- ( tislavától csupán néhány tíz kilómé-» terre történő szállításról van szó.) Felhívtuk a balonyi posta vezetőjét,\ aki arról értesített bennünket, hogy a múlt hónap folyamán három eset-} ben történt zavar a kézbesítésben,\ kétszer elkésve érkeztek meg a la- í vok, úgy, hogy csak másnap tudták l kézbesíteni, egy esetben pedig, októbe* 22-én, szőrén-szálán eltűnt az egész\ lapküldemény. Az újságok szállításában előfordulói hibák eredője az adott esetben esu-j pán a szállítás egyes dolgozóinak fe- { lelőtlen és felületes munkája lehet.I Bzért ez úton is kérjük a Posta Hír • lapszolgálata illetékes dolgozóit, te­gyenek meg mindent az újságok szál­lításának és kézbesítésének megjaví­tásáért, végezzék lelkiismeretesen \ munkájukat, hogy Fűzesen és mindent faluban és városban idejében meg-1 kavják az újságolvasók kedvenc lap-) jukat. (g. !)( A Nagy Október tiszteletére n 1(1 A Nyitra menti téglagyárak dolgozói felajánlásuk keretében behozták az év eleje óta meg­lévő lemaradásukat. Hétfőn, november 3-án a nyitrai kerü­let összes termelőrészlegeinek kollektívái felajánlást tettek, hogv a Nagy Október 41, év­fordulójának tisztéletére az ev végéig még egy mülió nyers téglát gyártanak terven fezül A mezőgazdaság fejlesztésének útján 1965-ig a mező­gazdaságnak 100 ezer új traktort, valamint egyéb gé­pi berendezést kell szállítani, különö­sen az állatte­nyésztés jobb gé­pesítése céljaira. Ezenkívül növelni kell a műtrágya szállításokat 1957-tel szemben. A Magas-Tátra alatti Tatrasvit-lizem dolgozói a termelés hatékonysága ellenőrzésének második szakaszában elhatározták, hogy még ez idén 500 ezer koronát takarítanak meg az önköltségeken és 30 munkaerőt a ter­melésben. Képünkön a Tatrasvit-üzem egyik ifjúsági műhelyét láthatjuk. —^ ..... -3 A rozsnyói konzervüzem dolgozói is teljesítik kitűzött feladataikat A rozsnyói konzervüzem dolgozói és vezetői mint minden évben, úgy az idén is nagy lendülettel láttak hozzá az erdei és kerti gyümölcs felvásárlásához, feldolgozásához. Mint ismeretes, az üzem egyáltalán nem számítható a többi korszerű konzervgyárakhoz. A nagy szárító be­rendezésen kívül, amely egyedüli szíve­lelke az egész üzemnek, itt alig talál­ható egyéb, korszerű, megmunkáló gép. És ez a kis üzem már évek óta három járásnak a gyümölcskészletét dolgozza föl a kívánt mennyiségben és minőségben. Az üzem tulajdon­képpen a Poprádon lévő korszerűen berendezett konzervgyárhoz tartozik. Maga a kerületi igazgatóság eddig a lehető legjobb elismeréssel beszélt a rozsnyói üzemrészleg dolgozóinak munkájáról. És ez érthető is. Amint Balázs elvtárs, az üzemrészleg veze­tője kiváló jó szakember a maga munkaszakaszán, ugyanígy megállja helyét a felvásárlásban Beke elvtárs. Balázs elvtársnak egyébként az a vé­leménye, hogy minden üzem jó mun­kája mennyiségben és minőségben attól függ, hogy az üzem dolgozói mennyire szeretik és mennyire értik szakmailag munkájukat. Hogy a rozs­nyói konzervüzem dolgozói és vezetői valóban szeretik és értik munkájukat, ezt legjobban az bizonyítja, hogy amikor elérkezett az idő, az üzem valamennyi dolgozója felkészülten, minden kapkodás nélkül látott hozzá a munkához. Azóta is úgy megy minden, mint a karikacsapás, amiben persze nagy érdeme van Rab bá­csinak is, mivel hogy ő az üzemnek a kazánfűtő mestere, tőle függ a szá­rító berendezés működése, az előírt technológiai irányelvek betartása. A feltett kérdésünkre, milyen volt az idei termés, Balázs elvtárs úgy válaszol, hogy a kerti gyümölcster­més általában jó volt, vi­szont ami az erdei gyümölcs­termést illeti, jobb is lehetett volna. Az elmúlt évben az üzemnek ugyanis nagy mennyiségű gombát, málnát, áfo­nyát stb. sikerült feldolgoznia. Az idén gombából sajnos, mert kevés termett, a tavalyi 2000 kg helyett csupán 600 kg-ot dolgoztak fel. An­nál jobb volt a csipkebogyó-, szilva­és baracktermés. Az üzem dolgozói áfonyából közel 49 000 kg befőttet készítettek. Nagy mennyiségű szilva­befőttet is konzerváltak. Ez idén az erdei gyümölcsök közül a csipke­bogyó fizetett a legjobban. Ebből az orvosságnak is alkalmas gyümölcsből az üzem a Jednoták segítségével már eddig csaknem 10 000 kg-ot vásárolt fel. Persze az üzem dolgozói nagyon is ügyelnek arra, hogy ebből az ér­tékes gyümölcsből egy szem se vesz­szen kárba, annál is inkább, mivel ebből nagy megrendelésünk van a külföld részére. A tervezett egy va­gon* csipkebogyó-szállítmányt ugyanis az üzem már a kitűzött határidőben elszállította Svédországba. A csipkebogyó kényes portéka és könnyen romlik, ha nincs annak rendje-módja szerint kiválogatva, megszárítva. Éppen ezért az üzem dolgozói minden intézkedést megtet­tek, ügyelve arra, hogy a külföld számára az export-szállítmány a le­hető legjobb minőségben érkezzék meg a rendeltetési helyére. Dicsé­retet érdemelnek szorgalmas jó mun­kájukért a szárítógépnél dolgozó Nagy Anna, Katranics Mária, Zagiba Gizella, kik a rájuk rótt feladatokat mindig 100 százalékra teljesítik, an­nak ellenére, hogy a csipkebogyó szárításánál 50—60 C° melegben kell dolgozniok. Jó munkájukért dicséret illeti az üzem többi dolgozóit is, kik valamennyien azon vannak, hogy üze­mük a jövőben is az elsők között le­gyen. Karcagi László, 0 >rnő - T - wJfJUKJfJ L W W • A megakadt építkezés Iskén (nagykaposi járás) szintén 1957 őszén bővült egészközségivé a néhány taggal és gyenge eredmények­kel működő szövetkezet. Mint a többi új szövetkezetnek, a felsőbb szervek nekik is igyekeztek segítséget nyúj­tani, hogy a kitűzött feladatok meg­valósuljanak. Ebben nem volna semmi hiba, mert a szövetkezetbe, ha nem is naponta, de éppen eleget eljárnak a felsőbb szervek dolgozói s a jó ta­nácsokkal sem szűkmarkúak. Hogy a közös törekvés gazdag gyümölcsöt te­remjen, mindjárt a tavasz folyamán építkezési anyagot is biztosítottak, hogy az összpontosított állatállomány­nak legyen helye, hogy gazdaságilag minél előbb megerősödjék a szövetke­zet. A szUkséges anyagot leszállítot­ták, és a nagykaposi járási építkezési vállalattal is megegyeztek, hogy az is­tállót felépítik. Eddig rendben is volna minden. A T—34 sertésistálló felépí­tése kilátásban van. Ezalatt Iske község szövetkezetesei teljes erővel munkához láttak s a ta­vasz folyamán szinte versenyre kel­tek egymással. A verseny egyre mé­lyült, s közben teljesen megfeledkez­tek az istálló építéséről. A faluban járva szomorúan láttam, hogy az is­tálló építése nem kezdődött meg. Ér­deklődtem. de kielégítő választ sehol sem kaptam. — A járási építkezési vállalat bűne — így az iskeiek, s egy-egv gúnyos megjegyzés kísérte válaszukat. Részben igazat is adtam nekik, hisz ez nem önsegélyes építkezés, tehát a felelősség legnagyobbrészt a járási építkezési vállalatot terheli. Mindezt látva a tagság nem sietett az önse­gélyes istálló felépítésével sem, ami­nek következménye, hogy egyáltalán nincs biztosíték arra, hogy az állatok elhelyezését rövid időn belül megold­ják. Már-már megérkezett az aratás és Iskében semmi nvoma sem látszott az építkezés megkezdésének. Több­rendbeli érdeklődésemre sem kaptam kielégítő választ, végUI a JNB Illeté­kes osztályán kísérleteztem. —No, mert ezek az iskeiek maguk sem akarják, hogy az istálló felépül­jön — adták meg a választ, s mint­ha mi sem történnék, napirendre tér­tek az építkezés felett. Latolgattam, keresgettem a hibákat, az okokat Gyanúm a felsőbb szervekre irányult, de szentUl meg voltam győződve, hogy a szövetkezet vezetősége sem tesz meg mindent, hogy az istálló épí­tése a kívánt ütemben menjen. Any­nyit azonban sikerült megtudnom, hogy az iskeivel egyidőben alakult szövetkezetekben sokkal jobban ha­ladnak a gazdasági épületek felépí­tésével. Iskében pedig a júliusban le­rakott alapokon október végére még mindig csak a csupasz falak állnak. Nagy mulasztás.. Mulasztás a szövet­kezet, a HNB, a falusi pártszervezet és nem kisebb mértékben a JNB ré­széről, mert csukott szemmel jártak az ímmel-ámmal menő istálló építésé­nél. Miért? Mert egypár nap kivételével, amikor egy-két szakember volt jelen az építkezésen, csak két-három mun­kás dolgozott az istállón. Ez az oka, hogv kátyúba süllyedt az iskei közös istálló építése, meg az, hogy vala­mennyi érdekelt fél egykedvű megal­kuvással belenyugodott a sok huza­vonába, s nem tettek egyáltalán haté­konyabb intézkedést. Felvetődik a kérdés, mi lesz a kez­dő szövetkezet sertésállományával. Akaratlanul is az elmúlt tél idéződik fel emlékezetünkben, amikor 150 ma­lac pusztult el a rossz istáílózái miatt. Kíváncsi vagyok, hogy hasonló helyzetben ki fogja vállalni a felelős­séget? Még nem volna késő helyrehozni a hibákat. Még volna idő befejezni az istálló építését. Szívleljék meg hát e szerény tanácsot s tegyenek meg min­dent, hog.y az istálló mielőbb felépül­iön. (ki) ÜJ SZÖ 5 * 1958. november 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom