Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-22 / 323. szám, szombat

Á legelső nö, akit a Nobel-díjjal tüntettek ki, Selma Lagerlöf (1858 — 1940), svéd írónő volt. Gazdag, félszázados élet állt mögötte, melyben szenvedés, küzdelem, csalódás, lemondás, — tiszta örömök, — lankadatlan munkakedv s kitartás, siker és boldog beteljesülés, termékeny alkotómunka váltották egymást. Svédország egy kis birtokán: Morbäckában, 1858. november 20-ának késő esti órájaban születik Lagerlöfék leánya. A kis Selmát 31/2 éves korában gyermekbénulás támadja meg, — egy reggel nem tud felkelni ágyából, ö lesz a szerető család középpontja. Nagyanyja kétszeres buzgalommal mesél ezentúl a tündérekről és manókról, híres emberekről regét és valóságot eg.ybeköltö históriákat. Atyja, a művelt, jókedélyü hadnagy, kinek egyik 17. századbeli őse Upsalában a retorika és poétika tanára, — zenével, saját és bajtársainak kalandos, regényes történeteivel szórakoztatja. Testi állapotára is sok gondot fordítanak, js a beteg gyermek isinét lábra áll. De otthonülö lesz és komoly, elmerül a könyvek varázserdejében. Gondosan megfigyel mindent, ami körülötte történik s élénk képzelettel színezi ki. Elviszik Stockholmba, hol 8 éves korára, majdnem teljesen meggyógyul, egy csekély bicegéstől eltekintve, ami éppen elég ahhoz, hogy ne élje az akkori fiatal lányok játékos, felelőtlen életét, s jövőjét is meghatározza. Látóköre tágul, az 1001 éjszaka, Andersen meséi, Scott regényei, később Carlyle: Francia forradalma, versek, színház és zene hatnak érzékeny lelkületére. Kis balladákat, elbeszéléseket ír és világosan áll előtte a cél: írónő lesz. A festői ellentétekben oly gazdag svéd természet s az otthon, a felejthetetlenül kedves pirostetös fehér ház a smaragdzöld gyepen, a tarka virágoskert képezik a gyerekkori benyomások változatlanul boldog, szé<p hátterét. Kidomborodnak belőle a család, a falu és népe, a hagyományos házi és gazdasági munkák s az ezeket szertartásszerüen követő szórakozások. A jóságos és töprengő Selma eg%üttérez emberrel, állattal s együtt él a magaköltötte világ alak" jaival. Képzelete birodalmát s otthonát reális események rázzák meg, a kedves, vendéglátó családi háztól, az eladósodott birtoktól meg kell válniok. Munka, kenyérkereset után kell néznie. A 22 éves Selma a tanítónői pályát választja s lelkiismeretesen végzett tanulmányait befejezve Landskronában lép állásba 1885-ben. Rendkívül mozgalmas kor ez, tele problémákkal, felfedezésekkel. Északon is hatalmas fejlődésbe lendül az Irodalmi élet, gondoljunk csak Strindbergre, Björnsonra, Liere, Ibsenre! Selma Lagerlöf is állandóan fr, verset, prózát, s emellett kiváló oktató. A történelmet mondákkal eleveníti meg lelkes tanítványai előtt s a kort, a való életet józanul magyarázza. Az osztály ablakából látható gyár s egy távolabbi börtön alkalmat adnak arra, hogy a munka értékéről, a társadalom feladatáról világos szavakban beszéljen velük. — Közben az Idun c. lap irodalmi pályázatot hirdet s erre Gösta Berling évek óta íródó művénél? 5 fejezetét küldi be. Elnyeri az első díjat. Ez a siker fordulatot jelent életében. Barátai áldozatos segítségével a tanítást abbahagyhatja. Egy éven belül ihletett könnyedséggel fejezi be a Gösta Berlinget, a hazai mondák tarka szövedékét, melyben szokatlan költői erővel, humorral, kiapadhatatlan regényes képzelettel és mégis reálisan, egyénien és művészi nyelven jellemzi hazája hűvös szépségű tájait és embereit. A könyv színes epizódjai az élet értelmét képező munka dicsőítésében zengenek ki. — Az erkölcsi elismerést követi az anyagi is, és végre gond nélkül utazhat. Itáliát, később majd egész Európát bejárja, do szigorúan északi lényére nincs különösebb hatással sem az antik művészet, sem a reneszánsz. Mégis ennek az útnak gyümölcse „Az Antikrisztus csodái", mely a szicíliai népéletben gyökerezik. Az iskolásoknak tankönyvet helyettesítő olvasmányt ad kezébe: az általánosan kedvelt Ni].; Holgerson csodálatos utazásait. Kiplingi elgondolásban, finom költöiséggel fűz egymásohz egy törpévé varázsolt kisfiút és egy gúnárt. Vadludak költöző csapatával utazzák be az egész országot. Olvasói közben játszva ismerik meg Svédország földrajzát, lakóit, történetét, állatait és élvezhetik bűbájos humorát, eredeti ötleteit, közvetlenségét. Termékeny irodalmi munkásságot fejt ki továbbra is. A Nobel-díj elnyerése után viszszaszerzi régi családi otthonát s ott újult erővel feltörő emlékeinek művészien egyszerű hangú önéletrajzi müvekben ad kifejezést. Nevét már világszerte ismerik, s az európai nyelveken kívül egyes müveit örmény, bengál, jiddis, eszperantó nyelven, sót a vakok írásában is kiadják. A dicsőség, a biztos és derűs élet mintha felfokozná eddig is erős szociális érzését. Minden testi-lelki emberi nyomorúságot megért és átérez. Buzgó támogatója a nőmozgalomnak. A népnyomor egyik forrása, az iszákosság ellen küzd a „Halál fuvarosáéban. Optimista emberszeretetére fájó csapást mér az első világháború. Irtózatos jelentőségével tisztában van a semleges Svédországban is. A nagy összegeken kívül, mellyel a test és lélek rokkantjait támogatja, külön aktív segítséget jelent az az elszánt és vádoló tiltakozás, mellyel a „Száműzöttek"-ben a háborút ostorozza. Selma Lagerlöf, a nagy elbeszélő, aki kerüli a külsőségeket, akinek alkotásaiban a tiszta gondolat és érzés s az általános emberinek hangsúlyozása érvényesül, — nemcsak tehetséges mesemondó, de mélyen és igazán költő. Jó, nagyon nemes, haladó szellemű, derűlátó, békét akaró egész és igaz ember. Ezért ünnepli születésének 100-ik évfordulóját hódoló tiszteletadással a Béke Világtanácsával együtt minden kultúrember. Bárkány Jenóné Svätopluk Sulek „Károlyhíd" és „A Károlyhíd alatt" című tussrajzal. Irodalmi központ a komáromi hajógyárban Hírből már tudtunk róla, most közelebbről ismerkedtünk. A hajógyár udvarán van közvetlenül a bejáratnál. Akár mész a gyárba, akár jössz onnan, sosem kerüli el a figyelmedet. Üj épület. Kirakatában könyvek, s ahogy nézed, rögtön rájössz, hogy nem könyvkirakat, hanem könyvkiállítás előtt állsz. A kiállítás most a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal és n csehszlovák-szovjet barátság hónapjával kapcsolatos. Az épület homlokzatán nagybetűs jelirat: Irodalmi Központ. Augusztus 20-án nyílt meg és Szénássy János vezeti. A könyvárusításon kívül könyvmegrendeléseket vesz fel, alakítja a dolgozói: irodalmi ízlését, szoros kapcsolatban áll az üzemi pártés tömegszervezetekkel, segítségére van az üzem műszaki könyvtárának, irodalmi vitaesteket rendez, tanít, nevet. Célja a kulturális forradalom elsőrendű feladatának teljesítése: közel vinni és a dolgozók legszélesebb rétegei számára hozzáférhetővé tenni a kultúrát. A teremben könyvektől roskadozó polcok és a kilincset egymásnak adó könyvvásárló dolgozók. Az irodalmi központ eho látásra olyan, mint egy családi könyvtár. Az emberek bejönnek, végignézik a polcokat, aztán kiválasztják a legmegfelelőbb köteteket és viszik. Közben elbeszélgetnek a vezetővel, tanácsot kérnek, megmondják, hogy mit szeretnének olvasni. Nincsen feszélyezettség, nincsen eladó és vásárló közötti viszony. Mindenki otthon érzi magát. Szénássy János, a központ vezetője sok mindenről gondoskodik. Rendeli és terjeszti a könyveket, kiállításokat rendez, eloadásokat tart. Arra sem rest, hogy felkeresse a munkahelyeket és ott ajánlja a dolgozóknak az őket érdeklő könyveket. A komáromi hajógyárban tehát nem a Slovenská kniha fióküzlete, nem egyszerű üzemi könyvárusítás, hanem a szó valódi értelmében irodalmi központ létesült, amelynek a könyvek propagálásán és eladáCsiky Gergely Ostraván Az elmúlt színházi évad további magyar színmüvei gazdagította a csehszlovákiai színjátszást. Csiky Gergely „Buborékok" c. komédiája az a darab, amit mindmáig sikerrel adnak elő az Ostravai Állami Színházban. A bányász metropolis színművészeinek kezébe Kosnar Sándor és Eva Bezdéková tolmácsolásában került. Az ostravai előadás sorsát eleve kedvezően befolyásolta, hogy rendezője — vendégként — a kassai Andrej Chmelko lett, aki nemcsak jó ismerője a klasszikus magyar színpadi irodalomnak, de városában beható kortanulmányokkal is felkészülhetett új, művészi feladatára. Radváni Magda kosztümjeiben játszanak a jól megválogatott szereplök: a földbirtokost játszó Antonín Brož, a feleségét alakító Táňa Hodanová érdemes művésznő és a többiek valóban élethű képet adnak a századvéy Budapestjéről. Csiky Gergely, ha élne, megelégedéssel állapítaná meg, hogy a sokrétű, soknyelvű ostravai közönség, de különösen a szrnházkedvelö cseh közönség ugyanolyan jól szórakozik darabján, mint hajdan, 1884-ben a Pesti Nemzeti Színház nézőtere, midőn Paulay Ede rendezte meg a „Buborékok" ősbemutatóját, vagy 70 évvel később, mikor már ki tudja hányadszor újították fel a darabot a magyar közönség számára. Szántó György E. M. Remarque: Utolsó felvonás Gondokkal terhelten figyeljük Nyugat-Németország fokozódó fegyverkezését, azét a Németországét, amely a potsdami egyezmény állandó megsértésével felújítja a békét veszélyeztető monopolista és militarista erőket. Ezért oly aktuális ma Erich Maria Remarque Utolsó felvonás című drámája, mely a második világháború utolsó napjait, a haldokló nácizmus utolsó pillanatait viszi színpadra fyy berlini házba helyezve a történést. Ezért kísérjük oly figyelemmel a dráma minden szavát, mely egyetlen kiáltás a nemzetek békés együttéléséért. Ez a háborúellenes memento talán csak Vailland „Foster ezredes vallomásá"-hoz hasonlítható hozzá, amelyet néhány évvel ezelőtt volt alkalma a prágai közönségnek megismernie a Kamara Színház színpadán. Azóta ritkán volt a práyai szín-' házlátogató közönségnek oly felejthetetlen és megrázó élményben része, mint most, a Kamara Színház Utolsó felvonás-ának előadásán. Reflektorok fénye hasít a sötétségbe. A ház alapjaiban reng. Berlinen bombazápor seper végig. A szobát, melyben az események lejátszódnak, besötétítették, kriptához hasonló. Ide menekül a haláltranszportból elszökött Ross politikai fogoly, hogy menedéket keressen barátjánál, akit — sajnos — nem talál, mert már régen nincs az élők sorában. Fiatal asszony fogadja, aki először kiutasítja lakásából, majd megtudván, hogy mi járatban van, megmenti üldöző &S-legények bosszúja elől. Mindketten csak élni akarnak, akárhogyan is, de ragaszkodnak az élethez, küzdenek érte, mert a nácik még most is, amikor utolsót ütött órájuk — utolsó felvonásukban is — kimért tervszerűséggel teljesítik őrült célkitűzéseiket. Remarque egyetlen darabját szinte raffinált hatásossággal írta meg. A drasztikus, naturalista részleteket párbeszédekkel köti össze, amelyek a tény«ket költői képekben rögzítik. Az egyes szereplők váratlan helyzetekbe, meglepő fordulatokba kerülnek. Az író a néző idegeivel és szentimentalizmusával is számít. Ilyen váratlan fordulat például a szovjet katonák megérkezésekor az SS-legény civilruhában való megjelenése. Zsebében hamis iratokkal igazolja, hogy a nácik foglya volt. A tényleges fogoly, Ross azonban még nem vetette le a kilétét álcázó kölcsön kapott német egyenruhát. Ez az ötlet már nem csupán drámai hatáskeltés. Remarque itt napjainkra céloz és óva int! Remarque drámája, ez a politikailag is legőszintébb és lemerészebb megnyilvánulása, éberségre, elővigyázatosságra szólít fel mindannyiunkat. A színházból távozva az ott szerzett benyomások és megrázó élmények hatása alatt azt szeretnénk, ha minél többen megtekintenék ezt a ma annyira időszerű darabot, hogy nemcsak beszéljünk róla, necsak érezzük, de tudjuk is, menjen át vérünkbe: „Soha többé nácizmust, soha többé háborút! KARDOS MÁRTA sán kívül még sok mindenre kiterjed a munkája. Előbb én is vásárlóként néztem szét a teremben. Közben arra gondoltam: vajon mit visznek és aránylag mennyit költenek itt a dolgozók könyvekre? Megismerkedve a gazdag könyvállománnyal, nem kutattam statisztikai kimutatás után. Azt szólítottam meg, aki éppen vásárolt. — A múltkoriban — mondotta Magyarics Gyula segédmunkás — háromszáz koronát hagytam itt. Augusztustól, irodalmi központunk megalakítása óta körülbelül 400 koronát költöttem könyvekre. Szeretem mind a szakmind a szépirodalmat. A hazai írók művei közül legutóbb Ordódy Katalin Megtalált élei című művét vettem meg. Családomban mindenki szeret olvasni. Mi a véleménye az irodalmi központról? — faggatom tovább a könyvvásárlót. — Olyan létesítmény ez, amely mindenkinek hasznára van. Beszerezhetjük itt a szükséges olvasmányokat, tetszésünk szerint rendelhetünk új könyveket. Tanácsot, útmutatást is kapunk, hogy mikor milyen könyv jelenik meg, mit érdemes olvasni, mi újság a kultúra világában. Jó rendszer az is, hogy a kiválasztott könyveket félre lehet tétetni fizetésig, vagy előlegig. Hogy mit jelent nekünk ez a létesítmény, arról hirtelenében csak annyit mondhatok, hogy sokat. Ez legjobban abból látható, hogy ma olyanok is, akik azelőtt nem vettek könyvet, rendszeresen látogatják az irodalmi központot, hűséges vásárlók és olvasók lettek. Híncz Béla, a hajógyár képzőművészeti körének aktív tagja, aki maga is próbálkozik a festészettel, A képzőművészét iskolája című könyvet vásárolta, amikor megszólítottam: • — Saját részére viszi? — Igen. — Szakkönyvön kívül mást is olvas? —• Természetesen. Elsősorban szépirodalmat. Aránylag én is elég sokat költök könyvekre. Azt tartom, hogy a könyvekre fordított pénz a legjobb befektetés ... Irodalmi központunk üzemünk legkedveltebb helye. Ide mindig örömmel jövök s az itthagyott pénzt sosem sajnálom. Szénássy János vezetőtől tudtam meg, hogy az üzem dolgozói közül természetesen nem költ mindenki annyit könyvre, mint Magyarics Gyula vagy Hincz Béla. Van aki kevesebbet, van aki többet. A forgalom azonban várakozáson felüli. — Hogyan létesült ez az intézmény, mi a tervük? — érdeklődöm tovább, amire Szénássy János, az irodalmi központ vezetője így adja meg a választ: — Az irodalmi központ létesítésének gondolatát már évekkel ezelőtt felvetettem. Sajnos, javaslatom akkor főként anyagi nehézségek miatt nem talált megértésre. A XI. pártkongreszszus után azonban megváltozott a helyzet. Egyre többen értették meg a kulturális forradalomból ránk háruló feladatokat. Életképesnek bizonyult az üzemben létesítendő irodalmi központ gondolata is. Közös erővel legyőztük az akadályokat és az anyagi nehézségeket. Az irodalmi központ megvalósult, s mu eredményesen dolgozik. A megnyitás előtt havi 4000 korona forgalomra számítottunk. Az átlagos forgalom azonban már is 6000 korona. — Terveinkben első helyen a dolgozókkal való kapcsolat kiszélesítése és elmélyítése szerepel. Mint eddig, ezután is arra törekszünk, hogy a dolgozók kulturális igényeit kielégítsük és a legjobb könyveket adjuk a kezükbe. Irodalmi központunkkal üzemünkben a kulturális forradalom újabb győzelméhez kívánunk hozzájárulni. Tovább vizsgálódom. — Sok szépet i találok, ami mindennél jobban beszel a komáromi hajógyár dolgozóinak könyvsziikségletéröl, kulturális igényeiről. Végignézem a félrerakott könyvcsomagokat és újabb választ kapok arra a kérdésre, hogy mit visznek és aránylag mennyit költenek a hajógyár dolgozói könyvekre. A második szektoron dolgozó Svee Dezső csőszerelő nevére szóló könyvcsomagban például ezeket a köteteket találtam: Balzac: Elveszett illúzió, Brehm: Az állatok világa, Hodinky (Gyermekkönyv), Flaubert: Bováriné, liittenberger Kálmán: A Kilimandzsárótól Nagymarosig. A szintén a második szektoron dobgozó Farkas Ferenc ezeket a könyveket tetette félre: Thomas Manti: Lőtte Weimarban, Goda Gábor: Panoptikum. Adamov: A tarkák. Ezenkívül kalandos és detektívregényeket, valamint A tudományos és fantasztikus elbeszéléseket tartalmazó sorozat hét füzete volt még a Farkas Ferenc részére félretett könyvek között. További könyvcsomagokat néztem még át és jóleső érzéssel állapitottani meg, hogy a komáromi dolgozók nemcsak sok, de jö könyvet vesznek. Nagy szerepe van az irodalmi központban a megrendelöfüzeteknek, amelyekbe* szintén beszédes adatokat találtam. A teljes Mikszáth-sorozatot például Kozma Antal és Kuszola Zoltán, a Világirodalom klasszikusai sorozatban megjelent köteteket pedig Horváth Elemér, Farkas András, Lencse Zoltán, Lukovics Teréz és Kozicski Margit rendeli. Kell ennél jobb bizonyíték a hajógyár dolgozói irodalmi ízlésének a kifejezéséhez? Szép adatokat mutat a hazai irodalom iránti érdeklődés is. Itteni szerzők művei köziil eddig Ordódy Katalin Megtalált élet című könyvéből adták el a legtöbbet, mintegy 40 kötetet. Fogy Nagy Irén, Szabó Béla és a többiek könyve is. így bizony helyes lenne, ha a hazai írók a komáromi hajógyárba is ellátogatnának és az irodalmi központtal rendezett összejövetelen meghallgatnák könyvükről a dolgozók véleményét. A dolgozók örülnének, hogy személyesen is megismerhetik olvasmányuk szerzőjét. Bizonyára az íróknak is segítene az olvasók véleménye. Az irodalmi központ termében a már említetteken kívül az irodalmi bizalmiak megszervezése is szerepel. Az irodalmi bizalmiak elsőrendű hivatása a könyvek terjesztése és az olvasók táborának kiszélesítése. A könyv terjesztéséhez és az olvasók táborának kiszélesítéséhez azonban szükség lenne jobb könyv ellátásra is. Egyes könyvekből csak 2—3 példányt kapnak, ami annyi, mint csepp a tengerben. Azért tehát, hogy az irodalmi központ az eddiginél is jobban dolgozhasson és tervét: a könyvek jobb terjesztését és az olvasók táborának kiszélesítését sikerrel megvalósíthassa, a mostaninál sokkal több könyvet kall rendelkezésére bocsátani. A komáromi hajógyár irodalmi központjának eddigi munkája és eredménye mindennél többet mond a dolgozók és a könyvek egymáshoz való viszonyáról. Kár, hogy Szlovákiában nincs több ilyen létesítmény. De bízunk benne, hogy a komáromiak példája követésre talál és a hajógyárhoz hasonlóan más üzemekben is létesítenek irodalmi központot. BALÁZS BÉLA SZÖ 6 * november 'ifi.