Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-22 / 323. szám, szombat

Operabemutató a bratislavai Nemzeti Színházban Sok lángész, nagy művészember addig, míg élete után pontot tesz sorsa volt a múltban, hogy hosszú Harasta úr puskája, évekkel hálála után döbbent rá az Janáček életigenlését érezzük kí az emberiség: mit is vesztett. Sok gé- opera cselekményéből, minden egye* niuszt kora társadalma semmibevett, taktusából. A természet nagy szevállveregetéssel, gúnymosollyal inté- relmeseként ismerjük meg, aki tiszzett el. Valahogy így volt ez Leoš tában van azzal, hogy az élet ilyen Janáčekkel is, a nagy morva zene- erőszakos beavatkozások ellenére i s szerzővel, aki harminc esztendővel elpusztíthatatlan. A szerző megszeezelőtt távozott az élők sorából és mélyesítette az állatvilágot, azért műve tulajdonképpen csak most in- perszonifikál, hogy az emberek le* etel s nem árt, ha az ifjú Az opera egyik jelenetében a Róka (M. Kišoňová-IIubová) és a Ravasz gy akár negyven éves is. rákácska (A. Hornungová). (J. Herec felvétele) i tanfolyamokat illeti, vé- , , „ ^ ,, ' . Ä„„ m dult el hodito útjára. Ez nem véletizerint sok egy tanfolyam-. len A mi rends2er(ink az eImúlt idő

k mmc írójeloltet küldeni. minden mü

vészi értékét igyekszik i írói egyesületek, koltöi átmenteni a ma számára, átértékeli ezer tagot számlálhatnak, azokat az alkotásokat, amelyeket a tninc tehetség náluk sem burzsoázia elvetett s amelyek raaegyszerre. radandó értéket képviselnek. Az idei n csak orosz nyelven hatalmas Janácek-ünnepségek, zenei romszáz versgyűjtemény fesztiválok ékes tanúbizonyságai ensg. Ezenkívül" temérdek nek a törekvésnek. ,. . , x Janacek gazdag művészi örökére ipvilagot lapokban, folyó- kezd feIfiqyeln

i

M az eqész viIáq

> rengeteget hallunk rádio- A külföldi hangversenytermekben is. Kevés azonban a j jn nd gyakrabban szerepeinek müsovers, az olyan, amely ron szerzeményei és Janáček operáit ira jár. Ez is elgondol- is újra felfedezték. Ideje volt teíárcsak a fiatal költök annak, hogy a mi bratislavai lem cáák egy segít* fo- Nemzeti Színházunk is közelebb hozelmét fordítani a minő- z* közönségünkhöz ezt a nagy műirodalmi körökre iaenis vész

t' hofl

ý 10

1*

8" megismerhessük iroaaimi KoroKre igenis és meqszerethessü

k. Iqv kerüIt m

ű_ n. Alakuljanak lehetőleg sorra a Ravasz rókôcsk

a j

a

náček- •ldányszámú üzemi vagy nek ez a s

ajá

tos hangulatú, érdekes, lapok, a jólműködd fali- daljátékban szokatlannak ható felsllett, és ezek a körök dolgozású kedves müve, amely soriak valóban a költészet- rendben a szerző hetedik operája, •jtsük el: Valentin Kata- (összesen kilenc van.) A keletkezés Olesa, Ilf és Petrov a év

e 1921-23, a szövegkönyv írója című lapnál dolgozott. Pedig R.Tésnohlídek cseh író. A ter. .. , . mészét ólén látszódik le a meseszerű ihat valamilyen mar mű- történe

t_ Fssziilt f{

qv

ei

e

mmel követjm kore szervezkedjenek. ;jük a Ravasz r

6kácska sorsát attól a tségnek pedig olyanokkal pillanattól kezdve, ahogy az erdőoznia, akikből tényleg író ben felszabadultan játszik a többi állattal, míg az erdész el nem csípi Fordította: Dobó Ferenc, és haza nem viszi otthonába, egészen vonják a tanulságokat ebből a meseszerű történetből. Himnikus ének ez a természetről, az életről és a halálról. Zenéje színdús, lírai dallamgazdagsága csodálatos, könrfyen, játékosan szárnyaló és az emócióteli mesterien érzékeltető. Debussy impresszionista hatása kétségtelen, de mégis Janáček nagy egyéniségét zengi minden egyes taktus, mert tisztán érezni a cseh zenei elemek döntő hatását és a sajátos hangszerelés is eredeti. Nemzeti Színházunkban már régen voltunk tanúi ilyen nagyszerű operaelőadásnak. mint ez alkalommal. Mi- loš Wasserbauer rendezése nagyszerű. hacsak azt nem tójuk fel hibaként, hogy a színpadi történés kissé elvonja a figyelmet a zenei résztől, (Aránylag kevés az énekelt rész, a partitúra jelentős hányadát csak a zenekar interpretálja.) Ladislav Holoubek kiváló munkát végzett az opera betanításánál és vezényleténél. A siker elsősorban az ő érdeme; František Tröster díszletei korszerűek, színdúsak, ízlésesek, teljes mértékben összhangban állnak az opera jellegével. Az énekesek közül hálás köszönetet érdemelnek elsősorbari Ján Hadraba (Erdész), Anna Hornungová-Martvoňová (Ravasz rókáo&ka) és Mária Hubová (Róka). Gály Ivart — Köszönjük, köszönjük, hálásari köszönjük! Azt gondoltam, hogy a lányok tréfát űznek velem. Ez a kis esemény ä !

mezei úton olyan rejtélyes és csodálatos volt, hogy bevallom, nem értettem meg. A falu határában takaros, j ürge járású anyókával találkoztam. Füstös színtí kecskét vezetett kötőféken. Amint meglátott, összecsapta a kezét, élengedte a kecskét és rázendített: — Drága fiam! Csodával határos, hogy utamba kerültél. Azt sem tudom, hogyan köszönjem ezt neked! — Mit kell megköszönnöd, anyókám? — Óh, te kétszínű — ingatta a fejét ravaszul az öregasszony. — Mintha nem tudnád! De menj csak tovább és igyekezz, hogy minél több emberrel, találkozzál! A rejtély végül a faluban oldódott meg. Ivan Karpovics, a lelkiismeretes és buzgó kolhozelnök fejtette meg, akinek hajlama volt a történelmi és tájkutatáshoz, mint ahogy mondottai, „Körzeti viszonylatban". — Ritka virágot talált — mondotta. — Jóhirvirágnak nevezik. Azt tartják — igaz-e vagy sem, magam sem tudom —, hogy a fiataloknak boldog szerelmet, az öregeknek nyugodt öregkort jósol. Boldogságot hoz mindenképpen. Ivan Karpovics elmosolyodott: — Most legalább én is találkoztam a Jóhirvirággal. Bizonyára nekem is szerencsét hoz. Az útépítést talán már c*z idén befejezzük. Es learatjuk az első kölestermést. Idén vetettük először. Elhallgatott, majd derülten folytatta: — A lányok miatt is örülök. Kitűnő teremtések, a legjobb konyhakertészeink. Remélem, megtalálják a boldogságukat. .(Fordította: Kertész Erzsébet) ÚJ SZÖ 7 * november 22.