Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-20 / 321. szám, csütörtök

>0Z JaqiuaAou '8S6X 'OZS fa zoi|ozofi|op uapuiui s zaqai3Z3Ajazs lAuuauieieA ued e a|3A3| Heuefiesuozig jiuodzox i / efijej eisiuniuiuoji en|?A0|zsi|as3 V0VSII0ZI8 IINOdZQH MVNyflHYd VISINflWPMOX VIMVA01ZSH3SD ;ueq>iUBZBq p^asazaCapq ^auas^^ids snuizjiBioozs B 'i.iŕ>asa[auie iqqeAOi JFEUSIBUOAUTZSIAJA dau B 'íjaasa^ipuana; IQQEAOI >{unsa[auua} T?}SI[B;OOZS AJPIG "BSB^soiBABaiu >jU]9sazni!>ii30 zsajaiu soqB[Osodei{ 19ass -9[aiua >{BUBiBUOAUizs?aia dau r 66nj: jo:na uoq^J^m safjai •ueqBSBieAuj?zsiift sa uaqasa}isafi3:j >jo}BpeiajAja} B usqopuejzsa oza>{}AAO>IIA ZB sa uapi zs :>ieuzo>JJE} -nui6atu BjBÄuoziq laAuaiupaja SBÍJAIPÍB :nozo>{oj g ^insgui sa uaqiua]3pa>is-aa -a>j B 'uaqsapa^ajzo^ e 'uaqiazsa^ida ZR 'uBqB^BZBÖR IQQPI ^un6psBpze& iuoubiba 'uaqs^IAUIJA} i6esi-!pzB6ozoiu B SA uedi ZB ZOQGSBJFNIAJ >jo>ia[BI.RE:). B in-u^Ezzoq "ipsBitAiiJjB >tu9Zo6[op jÄuuauiBiBA BCBOJ iuzpup;zso qqe>[Ui 6aui b^ia 9|OZS ipjB.Cpotu s? l9JBf;n ^AUASAJAUIA IQQSAO} LEUOAUJZSIAIA ZB A6oq '^unsapozoÄBSajAf -^BUBCfns -oiBAöéiu qqotaau IB;B(SBAB(" }JBD B Ä6oq '. IUB ^ JBI >I5FÖO.J >[au>}n>iap.Ta qq?>iui ibuub 'UBqjjrisBpioSaiu >jBU4BqífnAu ;A'6§S?I6AS qqoABsu IBUUB '^A>jas9paa>i t? lasjaza >iaaaq -uia za'^uauist uBqqoC ]auiiu ABoq 'i>[ input loqqe ued v laBassazssp jjasapaa>f so}BjosodB>{ laA^saiauia >[BUB|BUOAUizs-(a[a d§u B pzsaCaaj a[a aiazaAjazs iqqo* TAuuauiBiBA lyoaj uazuiafcr b sa Jíoöes^oziq i;öztuau b 'woib6zoj\ tiazaAjazs>iBZS !UiiepBJ.ioj[ B '^a^azaA.iazsíJgd B UBJI.IAU BIU loqBj'iao SBieAÖJBiöaui jfun^aej sttueq sa 6nzBq >fiBSiZRaj njozs „loj^tosajjouiap" « JjnfieiflBi UBqqBSo6B[tA 6aui az ilyen esetekben? Bizonyára igazat adtok' nekünk abban, hogy itt" csak egy utat követhetünk: alkalmazkodunk a más üzemekben fennálló helyzethez és szinthez. Természetesen ilyen esetekben sem célunk a keresetek tömeges méretű csök­kentése. Feladatunk az, hogy a legnagyobb igyekezetet fejtsük ki és a munka­termelékenység növelésével tifrnasszuk alá az eddigi bérszintet. Növelnünk kell a dolgozók szakképzettségét, tökéletesítenünk kell a munka megszervezését, merészen fel keli tárnunk és ki kell aknáznunk a belső forrásokat és tartaléko­kat. Végeredményben ez a leghelyesebb út minden üzemben. Az életszínvonal további emelése attól függ, hofiyan sikerül mozgósítanunk ezeket a forrásokat és tartalékokat, milyen pénzügyi eszközöket takarítunk meg. Ez a munkás-bér­rendszerek átépítésében nagy Bsztönzést gyakorol majd. Bizonyos tapasztalatokat szereztünk 1956-ban és 1957-ben a dolgozók egyes kategóriái béreinek és fizetéséinek rendezése során. Ezek a tapasztalatok nem voltak minden esetben jók, egyes intézkedések lényegében hatástalanok marad­tak. Ezt most el kell kerülnünk és el kell érnünk azt, hogy a bér-átépítést mindenütt jól hajtsuk végre. Ezért nyíltan elétek tárjuk ezt a kérdést'. Ä" párt által megvalósított politika a nép érdekeiből indul ki. Ezeket a érdekeket szolgálja a munkásbér-rendszerek átépítése is. A Központi Bizottság meggyőződése, hogy ti munkások, üzemi és mühelykol­Iektívák és az egész munkásosztály öntudatosan a munkásbérek átépítésének pártján álltok majd, a saját ügyeteket látjátok benne, fontos feladatokat a szo­cialista gazdaság építésében. _ Az egyes ágazatokban végighajtott előkészítő munkálatok teljes mértékben igazolják, hogy a munkások döntő többsége egyetértéssel fogadja ezt az át­építést és teljes mértékben híve annak. A munkások magas fokú tevékenysége és kezdeményezése, a szocialista ország­építés befejezésével kapcsolatos feladatok öntudatos, politikailag helyes felfogása megmutatkozott az ipari termelés tervének túlszárnyalásában, a minőségi mu­tatók jobb teljesítésében, a munkatermelékenység emelkedésében és az önkölt­ségek csökkentésében. Mindez megteremti a munkás-bérrendszerek átépítésének kedvező feltételeit is, aminek magvalósítása tovább fejleszti nemzetgazdaságun­kat és így hozzájárul a dolgozók éUtszlnvonalának gyorsabb iramú emelkedésé­hez. 2. Nagy, országos feladatként 1970-ig meg kell oldanunk a lakásproblémát A párt XI.' kongresszusa a nép életszínvonala további emelésével kapcsolatos feladatként tűzte ki, hogy 1970-ig lényegében megoldjuk a lakásproblémát. E* további komoly kérdés, amelyet a Központi Bizottság megítélés céljából elétek terjeszt azzal a felhívással, hogy javaslataitokkal és kezdeményezéstekkel járul­jatok hozzá minél sikeresebb megoldásához. A kapitalizmus szomorú örökségeként nagyon elöregedett lakásalapot vettünk át. 1945-ben 5 millió 600 ezer lakásból kétmillió több mint 70 esztendős volt. Az 1920-ig épített lakások rossz minőségűek, kicsinyek és rossz felszerelésüek. Az 1920. és 1958. között épített lakások ugyan a lakáskultúra tekintetében ma­gasabb színvonalúak, de ez a lakosságnak csupán kb. 15 százalékát érinti. A meg­szállás idején majdnem egyáltalán nem építettek és a háborúban sok ezer lakás Ô megsérült. Prágában például mindmáig a lakások több mint 70 százaléka egy vagy két helyiségből áll. Ez a helyzet fejezte ki a csehszlovák burzsoázia lakáspolitikáját. Hasonló a helyzet ma mind a lakásépítkezés, mind a lakbér tekintetében a kapitalista államokban, ahol kárt szenvednek a dolgozók széles rétegeinek érdekei. A kapi­talista államokban a lakbér átlagban a munkások keresetének egynegyedét, sőt egyharmadát teszi ki, míg köztársaságunkban átlagban a dolgozók jövedelmének csupán 2—4 százalékát éri el. Tény ugyanakkor azonban az, hogy a rendkívül alacsony lakbér a lakásgazdálkodásban nagy veszteségeket okoz. Az állam az igazgatásra, a karbantartásra és a szocialista szektorban lévő lakások amortizá­lódására jelenleg az összköltségek majdnem 70 százalékát fedezi. Mi a szocialista országépítés során állandóan szem előtt tartottuk a lakás­építkezést. 1947 és 1957 között majdnem 444 ezer lakás épült. Ennek ellenére lakásalapunk jelenlegi helyzete nincs összhangban a lakosság gyorsan növekvő életszínvonalának követelményével és a szocializmus építése befejezése időszakának igényeivel. Az életszínvonal emelkedése, a gyógykezeltetés állandó tökéletesítése, a csecsemőhalandóság rohamos csökkenése és az átlagos élettartam jelentős növekedése — mindez nagymértékben növelte a lakosság létszámát és a lakáskultúrával kapcsolatos igényeit. Ugyanakkor a lakások száma az elavult, nagyon régi házak lerombolásával csökken. Jelenlegi szükségletünk 560 ezer lakás igénylésben jut kifejezésre. Hogy milyen sürgető a lakásprobléma a legfejlettebb kapitalista államokban, ertjől az ENSZ gazdasági bizottságának statisztikája tanúskodik, amely szerint 1955-ben Franciaországban két és félmillió lakás, Nyugat-Németországban pedig több mint 3 és félmillió lakás hiányzott. A lakásínség kiküszöbölésének feladata nálunk törvényszerűen a szocialista fej­lődés azon fokán merült fel, amikor már átlagban biztosítottuk a közszükségleti árucikkek fő fajtáinak magas szintű személyi fogyasztását. Feladatunk gondos­kodni arról, hogy 1970-ig minden háztartás megfelelő lakással rendelkezzék. Karlovy Vary, Üstí nad Labem, Ostrava kerületeiben és Prága főváros területén ezt a célt már 1965-ig el akarjuk érni. Ez annyit jelent, hogy 1959—1970-ig hozzávetőlegesen 1 millió 250 ezer lakást kell építenünk, ebből a harmadik ötéves tervben 470 ezret és a negyedik ötéves tervben 540 ezret. , Köztársaságunk a korszerű műszaki-higiéniai berendezéssel ellátott lakások ily­méretü építésével a lakáskultúra tekintetében a világ élenjáró országai közé fog tartozni. Rendkívül nagy feladat tíz év alatt több" mint egymillió lakást felépíteni. Ennek teljesítése elsősorban két feltételhez kötött. Lényegesen növelnünk kell az épít­kezési termelést a többi termelési ágazat hatékony segítsége mellett és fej­lesztenünk kell a dolgozók részvételét az építkezésben. Ez a feladat a. nemzetgazdaság valamennyi ágazatával szemben 1970-ig nagyon igényes követelményeket támaszt. Ezt mutatja a hozzávetőleges anyagszükséglet, amely 4 milliárd könnyített téglát, 12 millió tonna cementet, másfél millió tonna betonozáshoz szükséges acélt, 18 millió köbméter könnyű anyagot, millió négyzetméter l'edóanyagot tesz ki és ugyanakkor a belső berendezéssel kapcso­latos szükséglet is rendkívül nagy lesz. A lakásépítkezés fellendülése nagy igényeket támaszt a lakások bűtorra! is más berendezéssel való ellátása tekintetében is. Itt is ki kell elégítenünk a dol­gozók szükségleteit. Az új lakások lakói ízléses és célszerű lakásberendezést akarnak majd, nagy lesz a kereslet a különféle, elsősorban hösszú időre szóló árucikkek iránt. Ez kétségtelenül ösztönzően hat majd a termelés fellendítésére is. Hiszen szükséges, hogy a lakosság bevételeinek növekedésévet arányban állan­dóan emelkedő szükségleteket minden téren és teljes mértékben kielégítsük* 9 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom