Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-19 / 320. szám, szerda

/ Ipítésére, szociálpolitikára, testnevelésre üs sportra, valamint a gyógyszeripar fejlesztésére előirányzott összegek; az 80 százalékkal több, mint 1952—1958-ban volt. Ez lehetővé teszi, hogy 1959-től 1965-ig új építkezések révén kétszeresére növeljük a kórházi ágyak számát és több mint 2,5<szereséra a gyermekvédelmi intézmények férőhelyeit, az előző hét évben tapasztalt növekedéssel szemben. Jelentősen fejlesztjük a gyógyszeripart, különösen az antibiotikumok és más hatékony,, korszerű gyógyszerek gyártását. 1958-hoz viszonyítva 1965-ig a gyógyszergyártás körülbelül a háromszorosára emelkedik, ezen belül 3,7-szeresére növekszik az antibiotikumok, hatszorosára a vitaminok gyártása; 2,5-szeresére emelkedik az orvosi műszerek és berendezések gyártása, beleértve az atomenergiát, gyógyítási célra felhasználható berendezéseket. V. A kommunista nevelés kérdései, a közoktatási a tudomány és a kultúra fejlesztése A kommunizmusba való átmenethez nemcsak hatalmas anyagi-műszaki bázis szükséges, hanem az is, hogy a szocialista tábor valamennyi állampolgárának öntudata mind magasabb színvonalra emelkedjék. Ha a marxizmus-leninizmus eszméit — a szovjet társadalomban feltétlenül uralkodó ideológiát — a tömegek magukévá teszik, ez olyan óriás: anyagi erővé válik, amely képes a társadalom átalakítására a kommunista elvek alapján. A kommunista párt vezette szovjet nép a szocializmus építésének során mérhetetlenül megnőtt és megedződött, mint. a kommunizmus győzelméért folytatott harc tevékeny részvevője. Lenin a kommunizmus építését szorosan összekapcsolta a párt nevelőmunkájának feladataival. Lenin azt mondta, hogy át kell térni arra, „. .. hogy minden irányban lejlett és minden irányban iskolázott embereket, olyan embereket neveljenek, tanítsanak és képezzenek ki, akik mindenhez értenek. A kommunizmus e felé a cél felé halad, e felé a cél felé kell haladnia és el is fogja érni ezt a célt, de csak sok-sok év múlva". (Lenin Művei, XXXI. kötet, 36. old, magyarul.) A párt és a nép a szocialista építés idején nagy tetteket hajtott, végre és. előttünk most az a gyakorlati feladat áll, hogy tovább neveljük a kommunista társadalom sokoldalúan fejlett és felkészült tagjait. Uj, nagy lépést kell tennünk a szocialista kultúra fejlesztésében. A kommunista építés óriási tervének megvalósítása azt követeli, hogy jelentősen javítsuk meg a szovjet emberek nevelését, növeljük kommunista öntudatukat és aktivitásukat, formáljuk az új embert a közösség, a munkaszeretet, a társadalmi kötelességérzet, a szocialista internacionalizmus és hazafiság szellemében, s neveljük őket arra, hogy tartsák be az új társadalom erkölcsének nagyszerű elveit. Különös figyelmet kell fordítanunk a felnövekvő nemzedék kommunista szellemű nevelésére, s arra, hogy közelebb hozzuk az iskolát az élethez, egyesítsük az oktatást a termelő munkával, vértezzük fel e nemzedéket az emberiség tudományos vívmányaival, győzzük le az emberek tudatában még meglevő kapitalista csökevényeket és vívjunk engesztelhetetlen harcot az ellenséges burzsoá ideológiával. A hétéves t.erv során számos nagyarányú intézkedést foganatosítunk majd, a közoktatás, a tudomány és a kultúra fejlesztése érdekében. 1. A tervek szerint 1959—1965-ben jelentősen fejlesztenünk kell az általános középfokú oktatást a városokban és a falvakban egyaránt, bővítenünk kell az esti- és levelező-, közép-, illetve felsőfokú szakoktatást, a munkás és falusi ifjúság esti iskolahálózatát. 1965-re az elemi hétosztályos és középiskolákban tanulók száma 38—40 millióra emelkedik majd, míg 1938-ban 30 millióan tanultak a fenti iskolafajtákban. Jelentősen emelni kell a munkásés falusi ifjúság iskoláiban, a szakmai-műszaki iskolákban és a felnőttek iskoláiban tanulók számát is. Nagy fejlődésnek indulnak az iskolaintemátusok. amelyek a felnövekvő nemzedék nevelésének legfontosabb formáját képezik. Ezekben az iskolákban 1965-ben legalább 2 500 000 gyermek tanul majd, vagyis 14-szer szárnyalják majd túl az 1958. évi 180 000-es számot. Az iskolák előtt az a fő feladat áll, hogy a felnövekvő nemzedéket felkészítsék az életre és a hasznos munkára, ifjúságunkat pedig a szocialista társadalom elveinek mélységes tiszteletére neveljék. Az iskola hivatása, hogy sokoldalúan képzett embereket neveljen, akik jől ismerik a tudományok alapjait, de ugyanakkor alkalmasak a rendszeres fizikai munkára is. Az ifjúságba bele kell nevelni, hogy igyekezzék hasznára lenni a társadalomnak, tevékenyen részt venni a társadalom számára szükséges anyagi értékek termelésében. A tervek' szerint az 1959—1965. években a következő intézkedések megvalósítására kerül sor: a) A hétosztályos általános kötelező oktatásról áttérünk a nyolcosztályos általános kötelező oktatásra. Bisztosítjuk, hogy a nyolcosztályos iskolák mellett megfelelően szervezett és felszerelt tanműhelyek nyíljanak, s ezzel a politechnikai oktatást egybekapcsoljuk a diákok széleskörű bevonásával az életkoruknak megfelelő és őket érdeklő társadalmilag hasznos munkába. b) A tízosztályos iskolahálózat (fe-lsőosztályaikat) különféle típusú városi és falusi munkásközépiskolákká szervezzük át, amelyekben a tanulók tanulmányaikat összekapcsolják az üzemekben, a kolhozokban és más műhelyekben végzett munkájukkal. c) Jelentősen bővítjük azon városi és falusi középiskolák hálózatát, ahol a tanulók a termelőmunka félbehagyása nélkül folytathatják tanulmányaikat. A szovjet társadalomban megoldásra váró új feladatok sürgetően vetik fel annak szükségességét, togy az állam a továbbiakban fokozottabban TCgyen részt a gyermekek nevelésében és nagyobb segítséget adjon a családoknak. Minél gyorsabban vonjuk be valamennyi szovjet gyermeket a bölcsődék, óvodák és ískola-internátusok hálózatába, annál gyorsabban és sikeresebben oldjuk meg a felnövekvő nemzedék kommunista nevelésének feladatait. 2. A népgazdaság és a kultúra fejlesztésének feladataiból kiindulva, célul tűzzük ki, hogy tovább bővítsük és javítsuk a felső- és középfokú képzettséggel bíró szakemberek nevelését. 1959—1965. években a felsőfokú tanintézetek 2 300 000 szakembert bocsátanak ki, míg 1952— 1958. években csupán 1700 000 -et, tehát a tervidőszakban 1,4-szeresére emelkedik az újonnan kiképzett szakemberek száma. 5 A tudomány fejlesztése. A soronkövetkező hétéves tervidőszakban megteremtjük a szükséges feltételeket ahhoz, hogy még gyorsabb ütemben fejlődjön minden tudományág, hogy végrehajtsuk a fontos elméleti kutatásokat, s új, tudományos felfedezéseket tegyünk. Ennek érdekében ki kell dolgozni a tudományos kutató munka széleskörű programját, összpontosítani kell a tudományos erőket és eszközöket, az elméleti és gyakorlati jelentőségű legfontosabb kutatásokra. Az állam nagy összegeket fordít új tudományos intézmények építésére, valamint az intézetek és laboratóriumok korszerű felszerelésére. A szovjet tudósok, akik behatoltak az atom- és a termonukleáris reakció titkaiba és mesterséges holdakat alkotnak, újabb nagyszerű felfedezésekkel és sikerekkel gazdagítják majd tudományunkat. A tézisek ezután részletesen elemzik a különböző tudományok szerepét, feladatát. A következő hétéves időszakban jelentősen kibővül a tudományos intézmények hálózata, így a többi között a keleti országrészeken, fokozódik a tudományos káderképzés, különösen a tudomány legfontosab területein. 4. A következő hét évben nagyarányú fejlődésen meg keresztül a film, a sajtó, a rádió, a televízió. A filmvetítő-berendezések száma a tervek szerint 1965 végéig 110—115 ezerre fog emelkedni, ami lehetővé teszi, hogy minden szovhoz és kolhoz számára filmvetítő-berendezést biztosítsunk. Az 1959—1965-ös években jelentősen növelni akarjuk a nyilvános könyvtárak és a klubok számát, továbbfejlesztjük a testnevelést, a sportot és a túrisztikát. Körülbelül 100 új televíziós központ és televízióállomás fóg épülni. Bevezetjük a televíziót valamennyi szövetséges köztársaság fővárosába, a nagy ipari központokba és az ezeket övező vidékekre. A rádióvevő-készülékek száma 1965-ben csaknem 30 millióra, a televíziókészülékek száma pedig 12,5 millióra fog emelkedni. A könyvek példányszáma 1965-ben 1600 000 000-ra, a folyóiratok példányszáma több mint kétszeresére, az újságok évi példányszáma több mint másfélszeresére fog emelkedni. 5. A kommunista építésben és az új ember nevelésében fontos szerepet játszó szovjet irodalomnak és művészetnek a mai körülmények között még jobban meg kell szilárdítania kapcsolatait a nép életével, még teljesebben kell tükröznie a szovjet népnek a kommunista társadalom felépítéséért vívott harcát. Az irodalom, a film Is a színház, a zene, a szobrászat és a festészet művelőinek az a hivatásuk, hogy emeljék alkotó munkásságuk eszmei-művészi színvonalát, továbbra is tevékenyen segítsék a pártot és az államot a dolgozók kommunista nevelésében, a soknemzetiségű szovjet kultúra fejlesztésében, a magasszínvonalú esztétikai ízlés kialakításában, a kommunista erkölcs elveinek népszerűsítésében. VI. A Szovjetunió hétéves népgazdaságfejlesztési tervének nemzetközi jelentősége 1. A szocializmus és a kommunizmus építése során hazánkban szerzett tapasztalatoknak nemzetközi jelentőségük van. V. I. Lenin előre látta, hogy a Szovjetunió gazdasági építőmunkájával gyakorolja majd a legnagyobb hatást az egész világ fejlődésének menetére. Ha Oroszországot az erőművek és nagy kapacitású műszaki berendezések sűrű hálózata borítja majd — mondotta Lenin — akkor kommunista gazdasági építőmunkánk példaképe lesz a növekvő szocialista Európának és Ázsiának. (Lenin müvei 31. kötet 486. old. oroszul.) A Szovjetunió az ötéves tervek sikeres teljesítésével az egész világnak bebizonyította, a szocialista gazdasági rendszer fölényét a kapitalista felett, elősegítette a kapitalizmus és a szocializmus közötti erőviszonyok világméretű megváltozását a szocializmus javára. Hatalmas nemzetközi jelentőséggel bírnak a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a szocialista táborhoz tartozó valamennyi ország napjainkban megvalósuló népgazdasági tervei. Az 1959—1965. évi hétéves népgazdaságfejlesztési terv megvalósítása újabb fontos szakasz a két rendszer, a szocialista és a kapitalista rendszer békés gazdasági versengésében. 2. A hétéves terv teljesítésének eredményeképpen a Szovjetunióban nagyobb lesz az egy lakosra eső ipari termelés, mint jelenleg a legfejlettebb európai tőkés országokban, tehát Angliában és Nyugat-Németországban. A Szovjetunió ezzel első helyre kerül Európában. 1965-ben a Szovjetunió egyes igen fontos termelési ágakban az abszolút termelés terén megelőzi, más ágakban megközelíti az Egyesült Államok ipari termelésének jelenlegi színvonalát. Ugyanerre az időpontra a fontosabb mezőgazdasági termények termelése egészben véve és egy lakosra számítva meghaladja majd az Egyesült Államok jelenlegi színvonalát. A Szovjetunió fölénye a termelés fejlesztésének ütemében megteremti a reális alapot ahhoz, hogy 1965 után körülbelül ót év alatt •utolérje és túlszárnyalja az Egyesült Államok egy lakosra eső termelésének színvonalát. Ily módon erre az időre, sőt talán már előbb is, a Szovjetunió első helyre kerül a világon mind a termelés abszolút volumenét, mind az egy lakosra eső termelést illetőleg, amivel biztosítja hogy lakosságának életszínvonala a legmagasabb legyen a világon. Ez a szocializmus világtörténelmi jelentőségű győzelme lesz a kapitalizmussal folytatott békés versengésben. 3. A hétéves terv nemzetközi jelentősége az, hogy megvalósítása a szocialista világrendszer erejének további növelését jelenti. A hétéves terv teljesítésének eredményeképpen jelentősen megnövekszik a Szovjetunió és az egész szocialista tábor részvétele a világ ipari termelésében. Míg 1917-ben a szovjet ipari termelés a világ ipari termelésének nem egészen 3 százaléka volt, 1937-ben pedig kb. 10 százaléka, addig 1958-ban a Szovjetunió termelése a világ termelésének közel 20 százaléka. Az egész szocialista tábor a földkerekségen termelt ipari termékeknek kb. egyharmadát állítja elő. A számítások szerint 1965-ben a szocialista országok a világ ipari termékeinek több mint a felét fogják termelni. A Szovjetunió hétéves népgazdaságfejlesztési terve új és valóban nagyszerű távlatokat nyit meg a szocialista államok gazdasági, tudományos és műszaki együttműködésének fejlesztése előtt. Ez elősegíti majd, hogy a szocializmus világrendszerében rejlő előnyök még teljesebben napfényre jöjjenek, meggyorsítja a gazdasági fejlődést mindegyik szocialista országban. 4. A Szovjetunió évről évre bővíti nemzetközi gazdasági kapcsolatait. 1946-ban a Szovjetunió 40 országgal kereskedett, ma pedig már több mint 70 országgal. Az ellenőrző számok a külkereskedelem további kiterjesztését irányozzák, elő. A Szovjetunió külkereskedelmi forgalma a szocialista országokkal 1965-ben több mint másfélszerese lesz a z 1958. évinek. Megerősödnek a Szovjetunió gazdasági kapcsolatai a gazdaságilag gyengén fejlett országokkal: 1957-ben a Szovjetunió kereskedelmi forgalma ezekkel az országokkal több mint ötszöröse volt az 1953. évinek. A Szovjetunió arra számít, hogy gazdasági kapcsolatai a szóban forgó országokkal a jövőben is szakadatlanul bővülni fognak. A Szovjetunió kereskedelme a tőkés országokkal azt mutatja, hogy a külkereskedelmi kapcsolatok fejlesztése, függetlenül az egyes államok gazdasági és politikai rendszerétől, nem csupán lehetséges, hanem egyenesen nélkülözhetetlen feltétele az országok közti normális kapcsolatoknak. 5. A hétéves terv megvalósítása újabb bizonyítéka lesz annak, hogy a Szovjetunió dolgozói teljesítik nemzetközi kötelésségüket az egész világi dolgozói, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, az egész haladó emberiség iránt. A Szovjetunió dolgozóinak érdekei teljesen azonosak az egész világ dolgozóinak alapvető érdekeivel. A munkásosztály, az egész haladó emberiség saját jövőjét látja a kommunista építőmunkában, amely a Szovjetunióban éä minden szocialista országban folyik. A szocialista világrendszer minden ország dolgozóinak hatalmas vívmánya és büszkesége. A dolgozók nemzetközi * kötelességüket teljesítik, amikor tevékenyen támogatják és védik az imperialista reakció próbálkozásaitól az új társaáalora építését, amely a Szovjetunióban, a Kínai Népköztársaságban és minden szocialista országban folyik. 6. A Szovjetunió hétéves népgazdaságfejlesztési terve a béke fenntartásának és megszilárdításának hatalmas eszköze a mai nemzetközi helyzetben, amelyet az imperialista provokációk, a fegyverkezési verseny, a legborzalmasabb emberirtó háború veszélyei mételyeznek meg. A béke elengedhetetlen feltétele annak, hogy a kommunista építőmunka új szakaszában kitűzött roppant feladatokat teljesítsük és túlteljesítsük. A hétéves terv újabb tanúbizonysága annak, hogy a Szovjetunióban és az egész szocialista világrendszerben nincsenek és nem is lehetnek olyan társadalmi erők, amelyeknek érdeke lehetne a külső expanzió, a nemzetközi feszültség és az agresszív rablóháború. A hétéves terv a Szovjetunió konkrét javaslata a kapitalista világnak, hogy békés, gazdasági versenyre keljenek egymással, mert a Szovjetunió ellenzi a fegyverkezési verseny terén való vetélkedést, amelyet a nyugati hatalmak imperialista körei folytatnak. A szovjet népet nem lehet fegyvercsörtetéssel megijeszteni. A munkások, a kolhozparasztok, a tudósok önfeláldozó munkája, a szovjet hadsereg magasfokú harcképessége, az egész szocialista tábor erejének növekedése biztosíték arra, hogy kudarcot vallanak az imperialistáknak a béke megbontására törő tervei. A hétéves terv megvalósítása a szocialista világrendszer gazdasági és védelmi erejének, egységének és egybeforrottságának megszilárdítását eredményezi, nagymértékben megerősíti a békeszerető erők pozícióit világszerte, újabb, elháríthatatlan akadályokat gördít a háborús gyujtogatók útjába, ismételten bebizonyítja az SZKP XX. kongresszusán felvetett azon marxista-leninista tétel igazságát, hogy a jelenlegi korszakban a háborút el lehet kerülni. 7. A Szovjetunió hétéves népgazdaságfejlesztési terve megtestesíti országunkban a kommunizmus felépítésének lenini eszméit, a marxizmus-leninizmus mindent legyőző erejét. A marxizmus-leninizmus azt tanítja, hogy az igazság kritériuma a gyakorlat. A kommunizmus építésének sikerei a Szovjetunióban mindennél jobban bizonyítják a kommunista párt lenini főirányvonalának helyességét. A hétéves terv fényesen igazolja azon marxi-lenini elmélet hatalmas életerejét, amely szerint a különböző országok szocialista forradalmának és szocialista építésének fejlődésében alapvető általános törvényszerűségek vannak, s ezek mindazon országokra jellemzőek, amelyek erre az útra léptek. Ugyanakkor a kapitalista országokban a hanyatlás és bomlás vitathatatlanul bizonyítja: a tőkés rendszer reakciós és pusztulásra ítélt, hasztalanok azon reformista és revizionista próbálkozások, hogy „megjavítsák" és megszépítsék a kapitalizmust, hogy eltakarják kiáltó fekélyeit és elkenjék antagonisztikus ellentmondásait. Kudarcra vannak ítélve a revizionisták azon kísérletei, hogy lényegéből kiforgassák, elferdítsék a marxizmust, s viszályt szítsanak a szocialista országok testvéri családjában. A hétéves terv megsemmisítő csapás a burzsoá ideológiára, a nemzetközi reformizmusra és revizionizmusra. A két rendszer vetélkedésének gazdasági és politikai eredményei és továbbfejlődésük távlatai meggyőzően tanúsítják, hogy a szocializmus lendületes előrehaladása feltartóztathatatlan, hogy a szocializmus győzelme a kapitalizmussal vívott békés versenyben elkerülhetetlen. VII. A kommunista párt — a szovjet nép vezető és szervező ereje a kommunizmus győzelméért vívott harcban 1. A szocialista ipar, mezőgazdaság, tudomány és kultúra fejlesztésében, a dolgozók anyagi jólétének növelésében elért hatalmas sikerek — a szovjet nép fáradhatatlan alkotómunkájának, a lenini fő irányvonalat következetesen megvalósító kommunista párt nagyarányú politikai és szervező tevékenységének eredményei. Az SZKP XX. kongresszusán hozott történelmi jelentőségű határozatok következetes megvalósítása eredményeként még jobban megnövekedett a párt vezetőszerepe a kommunista építés terveinek valóra váltásáért vívott harcban, az ország állami, társadalmi, gazdasági és kulturális éltében, megszilárdult a Szovjetunió Kommunista Pártjának egyesége és tömörebbé váltak sorai. A párt még közelebb került a néphez, mérhetetlenül kibővültek és megszilárdultak kapcsolatai a tömegekkel, gazdagodtak a dolgozók összes rétegei között kifejtett politikai és szervezőmunkájának tapasztalatai. A lenini központi bizottság & helyi pártszervezetek — a személyi kultusz következményeit felszámolva — erélyes harcot vívtak a pártonbelüli élet lenini normáinak, a párt- és állami vezetés kollektivitásáról szóló lenini elveknek helyreállításáért és továbbfejlesztéséért. Pártunk és központi bizottsága a kommunista építés kérdéseinek megoldásánál állandóan tanácskozik a munkásokkal, a kolhozparasztokkal, az értelmiséggel, tapasztalataikra és ismereteikre támaszkodik, hallgat javaslataikra és bíráló megjegyzéseikre. A párt munkájában rendszerré váltak és még jobban megerősítették a tömegekkel való kapcsolatait az olyan intézkedések, mint az állami, gazdasági és kulturális építés legfontosabb kérdéseire vonatkozó törvénytervezetek össznépi megvitatása, a különböző népgazdasági ágakban, a tudományos és kulturális életben tevékenykedő dolgozókértekezleteinek összehívása, a dolgozókhoz intézett felhívások az .ország életének legfontosabb problémaival kapcsolatban. A párt - az SZKP XX. kongresszusának határozatait valóra váltva és a néptömegek hatalmas erejére támaszkodva — az utóbbi években jelentős intézkedéseket tett a népgazdaság irányításának tökéletesítése érdekében. A legfontosabb ilyen intézkedések: az ipar és az építkezés irányításának átszervezése, a népgazdasági tanácsok megalakítása a gazdasági igazgatási körzetekben, a szövetséges köztársaságok, a helyi szervek és a vállalatok jogainak kibővítése, a tervezőszervek átépísése és megerősítése, a távlati népgazdasági tervek kidolgozása, a gépállomások átszervezése és intézkedések életb.léptetéso a koRozrsr"?szer továbbfejlesztése érde-ében, a" begyűjtési rendszer módosítása és a mezőgazdasági termékek egységes árainak megállapítása, a szakszervezetek jogainak kibővítése és munkájuk átszervezése stb. Mindez a demokratikus centralizmus lenini elveinek diadalát jelenti, azoknak az elveknek diadalát, amelyek biztosítják a kommunista építés központosított irányításának helyes egybekapcsolását a dolgozó tömegek alkotó aktivitásának és kezdeményezőkészségének maximális fejlesztésével. A párt káderekkel erősítette meg a népgazdaság legfontosabb területeit, jelentősen megjavította az ideológiai munkát s ezt ÜJ SZÖ 10 * 1958. november 19.