Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-19 / 320. szám, szerda

a kommunista építésben felmerülő konkrét feladatok megoldásának rendelte alá. 2. A Szovjetunió 1959-1965. évi népgaz­daságfejlesztési ellenőrző számai — amelye­ket az SZKP rendkívüli, XXI. kongresszusa elé terjesztünk megvizsgálás céljából — új szakaszt jelentenek országunknak, a kom­munizmus útján történő előrehaladásában. A párt a kommunista építés hatalmas ter­veinek kidolgozásakor a nép alkotó ener­giájának kimeríthetetlen forrásához fordul, amely e tervek sikeres megvalósításának döntő előfeltétele. A pártnak és helyi szer­vezeteinek feladata abban áll, hogy továbbra is fáradhatatlanul bővítsék és szilárdítsák kapcsolataikat a tömegekkel, világosítsák fel és szervezzék meg e tömegeket s ugyanakkor fáradhatatlanul tanuljanak a tömegektől, általánosítsák és terjesszék tapasztalataikat. A hétéves terv teljesítésének sikere köz­vetlenül az iparvállalatokban és az építke­zéseknél, a kolhozokban és a szovhozokban, a tudományos intézményekben, a pártszer­vezetekben, a szovjetekben, a gazdasági, szakszervezeti és Komszomolszervezetekben fog eldőlni. Ezzel kapcsolatban tovább emel­kedik a párt alapszervezeteinek szerepe, amelyeknek az a hivatásuk, hogy a konkrét termelési feladatok megvalósítására mozgó-" sítsák a tömegeket. 3. A hétéves tervben kitűzött felada­tok nagysága megköveteli a széles dolgo­zó tömegek kommunista öntudatának to­vábbi emelését, kádereink és valamennyi szovjet ember marxista-leninista nevelé­sének fokozását. A párt ideológiai mun­kájának összes eszközeit — a propagan­dát, az agitációt, a sajtót, a rádiót a tu­dományt, az irodalmat és a művésze­tet — a kommunista építés feladatainak sikeres megoldására kell összpontosítani. Még kitartóbban kell arra törekedni, hogy az ideológiai munka a legszorosabb kapcso­latban álljon a gyakorlati feladatok megol­dásával, biztosítani kell, hogy a kommu­nisták alkotóan elsajátítsák az SZKP elmé­letét és tapasztalatait, fokozni kell a poli­tikai éberséget, könyörtelen harcot kell vívni a burzsoá ideológia, a különböző fajta revi­zionista nézetek ellen. Minden vezető ká­dernek a legélénkebben, közvetlenül részt kell vennie a propaganda- és agitációs mun­kában. Amint Lenin mondotta — a tö­megek nevelésében való személyes rész­vételük nélkül nincs sem igazi politikai tevékenység, sem szervezőmunka. Az utóbbi években országunkban fontos intézkedések történtek a szovjet állam gaz­dasági erejének növelésére, az ipar és a me­zőgazdaság további fellendítésére, a tudo­mány és a technika felvirágoztatására, a népjólét szüntelen emelésére, a szocialista demokrácia fejlesztésére, a munkás-paraszt szövetségnek, a szovjet népek barátságá­nak erősítésére. Ezek az intézkedések — amelyeket a párt dolgozott ki és valósított meg — nemcsak gyakorlati, hanem elméleti szempontból is igen nagy jelentőségűek. A párt bátran lerakja a jövőbe vezető ilj utakat. És ebben nyilvánul meg a valóság­ban az eleven marxizmus-leninizmus, az el­mélet és a gyakorlat elszakíthatatlan egy­sége, az elméletnek a kommunista építés tapasztalataival való további gazdagodása. A párt, a marxizmus-leninizmust alko­tóan fejlesztve, . erélyes harcot vív azok ellen, akik a munka régi, elavult formái­hoz és módszereihez ragaszkodnak, aki­ket megfertőzött a konzervativizmus és ellenzik a párt lenini fő irányvonalának megvalósítását. Az SZKP Központi Bizott­ságának júniusi plénuma leleplezte »s szétzúzta Malenkov, Kaganovics, Molotov, Bulganyin és a hozzájuk csatlakozott Se­pilov pártellenes csoportját, amely a párt lenini fő irányvonala ellen, az SZKP XX. kongresszusán elfogadott politikai irány­vonal ellen, a párt vezető szerepe ellen harcolt, s a frakciós, szakadár tevékenység útjára lépett. A pártellenes csoport fellépett az olyan időszerű és létfontosságú intézke­dések ellen, mint a szúz- és parlagföldek megművelése, a népgazdasági tervezés átépí­tése, elsősorban a mezőgazdasági termelés területén, az ipar, és az építkezés irányítá­sának átszervezése, fellépett a párt azon intézkedései ellen, amelyek a dolgozók jó­létének további növelésére irányultak, vala­mint, a párt külpolitikai irányvonala ellen, amelynek célja a nemzetközi feszültség enyhítése, a béke megszilárdítása, a né­pek közötti együttműködés fejlesztése és barátságuk megerősítése. Pártunk félre­állította a pártellenes csoportot és még jobban megszilárdította sorainak lenini egységét, még szorosabban tömörítette so­rait a marxizmus-leninizmus dicső zászlaja alatt. 4. A Szovjetunió népgazdaságfejlesztési hétéves terve sikeres végrehajtásának legfon­tosabb feltétele államunk további megszilár­dítása, valamint gazdasági-szervező és kultu­rális-nevelő tevékenységének fokozása. Az utóbbi évek folyamán a párt és a kormány számos fontos intézkedést foganatosított, ame­lyek biztosítják a szovjetdemokrácia további fejlődését és a szocialista törvényesség meg­szilárdítását. Az ipar, az építkezés és a mezőgazdaság irányításának átszervezésénél nyert tapaszta­latok, a vezetés és a termelés kapcsolatának szorosabbra fűzése megmutatta, hogy a szov­jetek, a gazdasági és más szervezetek appará­tusa nagymértékben csökkenthető és egyszerű­síthető. Nem a meglevő szervezetek egyes ré­szeinek most folyó gépies csökkentéséről van szó, hanem olyan radikális intézkedések foga­natosításáról, amelyek lehetővé teszik az igaz­gatási apparátus felépítésének jelentős egy­szerűsítését központi és helyi viszonylatban úgy, hogy ezáltal ütőképesebbé, hozzáértőbbé és gazdaságosabbá váljék. Az ilyen intézkedések végrehajtása lehető­vé teszi az igazgatási apparátus fenntartási költségeinek jelentős csökkentését, s ezzel együtt a vezetés még inkább közelebb kerülhet a termeléshez és még magasabb színvonalra emelkedhet. Ezzel összhangban kell végrehaj­tani a párt-, a szakszervezet, a Komszomol­és egyéb társadalmi szervezetek apparátusának átszervezését és csökkentését. 5. A több mint 50 millió munkást és alkal­mazottat tömörítő szakszervezeteknek, mint a legnépesebb társadalmi szervezetnek nagy szerep jut abban, hogy a széles dolgozó töme­geket harcra mozgósítsa a Szovjetunió. 1959 — Í965. évi népgazdaságfejlesztési tervének si­keres teljesítéséért. A szakszervezetek egész tevékenységét a párt irányítja, s munkája elszakíthatatlanul kapcsolódik a népnek a kommunizmus győzelméért vívott hősi harcá­hoz. A kommunista építés hétéves tervben kör­vonalazott nagy programjának megvalósítá­sáért folytatott harc a szakszervezetek leglé­nyegesebb és legfontosabb feladata, ök hiva­tottak arra, hogy mozgósítsák a munkásosz­tályt és minden dolgozót az állami feladatok teljesítésére és túlteljesítésére minden üzem­ben és kiszélesítsék a szocialista munkaver­senyt, mint hazánk kommunista építésének már bevált módszerét. Feltétlenül fejleszteni kel! az olyan módszereket, amelyekkel a tömegeket bevonhatjuk a termelés irányításába, mint pl.: az állandó termelési tanácskozások, a munká­sok, a gazdasági és szakszervezeti aktívák gyűlései. A szakszervezetek tovább javítsák tevékeny­ségüket a munkások és alkalmazottak lakás­és jóléti ellátása terén, fokozzák az ellenőrzést a munkavédelem, a lakásépítési tervek végre­hajtása, a lakások szétosztása, a kereskedelem és a közétkeztetés, az egészségügyi és a kom­munális ellátás fölött. A párt- és a Komszomol-szervezetekkel együtt, a szakszervezetek hivatottak arra, hogy különös figyelmet fordítsanak a szocialista társadalomtól idegen olyasféle jelenségek ki­irtására, mint a huliganizmus, az iszákosság, a megvesztegetés, a spekuláció és a múlt más, undorító csökevényei. ' 6. A Lenini Komszomol, amely 18 millió fiatalembert és leányt egyesít soraiban, min­dig hű segítőtársa volt a pártnak a kommu­nista építés terveinek megvalósításában. A legutóbbi időben a Komszomol és a szovjet ifjúság kimagasló szerepet játszott olyan országos feladatok megoldásában, mint a szüz­és parlagföldek felszántása, az ország keleti részén levő nagyfontosságú vállalatok megépí­tése, valamint a vaskohászati, kőszénbanyászati és vegyipari vállalatok gyorsított felépítése. A párt bizalmától szinte szárnyakat kap, harcban és munkában növekszik és izmosodik a szovjet ifjúság. A mi ifjúságunk átérzi az alkotásnak, az új élet építésének boldogságát; szellemiekben gazdagodik, a forradalmi tűzben edződik és megtanulja értékelni és szeretni a legfontosabbat, a legértékesebbet a szovjet ember életében: a társadalom érdekében vég­zett munkát. Hazánk fejlődésének új szakaszában még fenségesebb feladatok előtt áll a Komszomol és az egész szovjet ifjúság. A kommunizmus építé­sének hatalmas programja óriási teret ad az ifjak és leányok alkotó kezdeményezésének és öntevékenységének növekedéséhez. A kom­szomolistáknak, hazánk ifjainak és leányainak még. energikusabban hozzá kell látniuk Szibé­ria Észak-, Távol-Kelet és Kazahsztán termé­szeti kincseinek kiaknázásához. A Komszomol­nak nagy és tevékeny részt kell vállalnia az ipari, lakóház-, kulturális és jóléti építkezés­ben, a szocialista mezőgazdaság további fejlő­déséért vívott harcban, a legfontosabb nehéz­ipari építkezések fölötti védnökségben. A hétéves terv keresztülviteléért vívott harc megköveteli, hogy szüntelenül tökéletesítsük a Komszomol szervező és nevelőmunkáját az ifjúság tömegei körében. El kell érnünk, hogy minden Komszomol-szervezet harcos és te­vékeny kollektíva legyen, amely szoros kap­csolatot tart az egész ifjúsággal. 7. A Szovjetunió a szocializmus győzelmének eredményeképpen a szocializmusból a kom­munizmusba való fokozatos átmenet új, tör­ténelmi szakaszába lépett. A Szovjetunió fej­lődésének távlati terve a legközelebbi 15 évre előirányozza a legfontosabb feltételek megte­remtését a kommunizmusba való átmenet be­tetőzéséhez. A Szovjetunió népgazdaságának 1959-1965-ös terve döntő szakasz a kommu­nizmus anyagi és műszaki bázisának megterem­tésében. A pártnak, amikor elkészíti a kommunizmus felépítésének nagyszabású terveit, meggyőző­dése, hogy terveit ezúttal is sikerrel megvaló­sítja. Azért tehetünk újabb hatalmas lépést a kommunizmus felé vezető úton, mert ehhez minden szükséges előfeltételt megteremtettünk. Hatalmas műszakilag fejlett, szocialista ipa­runk van, és gyors emelkedésben levő gépe­sített mezőgazdaságunk. Az ipar és az építő munka irányításának átszervezése, a tudomány és technika fejlődésében elért nagy eredmé­nyek, hazánk megszámlálhatatlan természeti kincse és kiapadhatatlan energiaforrásai óriási lehetőséget biztosítanak erőforrásaink telje­sebb és eredményesebb felhasználásához, a szovjet népgazdaság minden ágazatának gyors fejlődése érdekében. A kommunista pártnak és központi bizott­ságának fő feladata most az, hogy biztosítsa a népgazdasági fejlődés hétéves tervének fel­tétlen végrehajtását, s ezzel még jobban meg­szilárdítsa hazánk hatalmát, még magasabbra emelje a nép életének anyagi és kulturális színvonalát. A párt és a szovjet nép életének nagy ese­ménye lesz, hogy a XXI. pártkongresszus felül­vizsgálja és jóváhagyja a szovjet népgazda­ság 1959—1965. évi fejlesztésének ellenőrző számait. A pártszervezetek, a szovjetek, a szakszer­vezetek és a Komszomol-szervezetek mindent elkövetnek annak érdekében, hogy hazánk dolgozóit mozgósítsák a kongresszus határoza­tainak eredményes teljesítésére; még szoro­sabban tömörítik a munkásokat, a kolhozpa­rasztokat és az értelmiségieket a kommunista párt köré és harcra vezetik őket a kommunista építés történelmi jelentőségű programjának győzelméért. * Az EFSZ-ek kongresszusi vitájából Legfőbb probléma: a munkaerőhiány megoldása A radi szövetkezetesek is összejöttek, hogy az EFSZ-ek IV. országos kongresszusát megelőzően megvitassák mindazokat a teendőket, amelye­ket a CSKP XI. kongresszusa tűzött a mezőgazdasági dolgozók elé. A jól előkészített gyűlésen, amelyen valamennyi dolgozó tag je­len volt, igen elénk vita folyt a kongresszus első vitaanyagáról. A je­lenlevők elemezték mindazokat a problémákat, amelyek mindeddig ke­rékkötői voltak a mezőgazdasági termelés nagyobb mérvű fejleszte­nének. Ezzel egyidejűleg értékelték e III. negyedévi gazdasági eredmé­hyeiket, amiből kiindulva világosan meg­mutatkozott, hogy hol és mi a legsürgősebb tennivaló. Radban egyik legfőbb probléma a munka­erő kérdése, mivel a 80 szövetke­zeti tagból alig 35 — 40 dolgozik a közösben, míg a többi a csernöi átrakodó-állomáson u a Fejszésí Állami Gazdaságban. Mintegy 15 családban már csak ki­öregedett dolgozók vannak: a fiatalok egyszerűen kereket oldottak a fa­luból. Ebből kifolyólag komoly ter­melési veszteségek származnak. Például előfordult — ahogy Petro Imre kertész elmondja —, hogy a nyári zöldség szállításánál volt olyan nap, / amikor 1500 — 2000 korona veszte­ségük volt, mert munkaerő hiánya miatt nem voltak képesek a terve­zett mennyiséget beszállítani s a következő napi áresés veszteséget jelentett. Hasonló veszteségeik voltak a hek­tárhozamoknál, mert sok esetben nem tudták biztosítani a növényápo­lási munkák agrotechnikai határidő­ben való elvégzését. No, ennek ellenére a kommunis­ták és az állandó szövetkezeti tagok fokozott tevékenységének köszönhe­tő, hogy a radi szövetkezet gaz­daságilag nem a hátul kullogók kö­zött van. Noha egy dolgozó tagra közel 12 hektár mezőgazdasági te­rület jut, igyekeznek elvégezni a munkákat. Igen komoly fogyatékos­ságnak. saárntt. tnŔci a. uad.i wivet.kő­zetben, hogy elégtelen a takarmány­alap biztosítása. E téren még igen sok a tennivaló. Jelenleg a pénzjö­vedelmek mintegy 18 százalékát ta­karmány vásárlásra adják ki. Ezzel kapcsolatban Matyi József elvtárs igen helyesen rámutatott, hogy a szövetkezet fennálló prob­lémáit kizárólag a szövetkezetben kell megoldani s azokkal a tagok­kal, akik teljes munkaerejükkel a szövetkezetben dolgoznak. — Hogy eredményeinket fokozhassuk — mondotta Matyi elvtárs —, jóval gazdaságosabban kell felhasználni a meglevő munkaerőt, ami annyit je­lent, hogy tökéletesebb munkaszer­vezést és célszerűbb munkaerőel­osztást kell bevezetni — hangsúlyoz­ta hozzászólásában. A radi szövetkezetesek a hozzá­szólások során számos olyan fogya­tékosságot tártak fel, amely igen jelentősen befolyásolta a hektárho­zamok állandó növelesét. Például az egyes nővényápolási munkák késői elvégzése több esetben 50 százalék­kal is kevesebb hektárhozamot ho­zott, mint ahogy azt eredetileg ter­vezték. Végül is abban egyeztek meg, hogy mindaddig, amíg a felsőbb szervek oda nem hatnak, hogy a községből eltávozott munkaerők nagy része visszajön, a magasabb gazdaságosságot jobb munkaszervezéssel és a gépek jobb kihasználásával biztosítják. Ennek megvalósítása érdekében igen fon­tos feladat, hogy a távlati tervet, valamint az évi munkaterveket úgy dolgozzák ki, hogy a legkisebb teendőről se feledkezzenek meg. Radban minden előfeltétel megvan ahhoz, hogy szövetkezetüket mielőbb a fellendülés felé vigyék. Mindehhez azonban több kezdeményezés és az eseményekre való gyorsabb reagálás szükséges mind a vezetők, mind pe­dig a tagság részéről. -ki­AZ ORSZÁGOS VITA anyagáról tárgyalnak a mihályfaiak is A mihályfai szövetkezetben széles­körű bizottság alakult, amelyben a szövetkezet vezetőin és kijelölt tag­jain kívül résztvesznek a párt, a CSISZ és más tömegszervezet vezetői is. A vitaanyag első részének megtár­gyalásánál alapvető és szükségszerű problémákkal foglalkoztak és gyakor­lati intézkedéseket is hoztak, mivel a szövetkezetben erre minden feltétel megvan. A 900 hektáros szövetkezet­nek már most 500 darab szarvasmar­hája és ezer darab sertése van. így aztán meg tudják tenni, hogy a ki­jelölt parcellákat minden harmadik évben megtrágyázzák. Pongrácz Gábor, Mihályfa Amint már közöltük Luonyban üzembe helyezték hazánk legnagyobb és legkorszerűbb húsipari kombinátját. A hatalmas üzem építésénél szovjet tapasztalatokat érvényesítettünk. Képünkön az új üzem egyik részlegét mutatjuk be. A zsír a csomagoló részlegre üvegcsöveken ér­kezik és így a csomagolás — éppúgy mint a többi munkamenet — tö­kéletesen higiénikus. V. Lomoz (ČTK) felv. NAGY ISTVÁN HÁZATÁJA Ha valaki Nagykeszin jár és Nagy Istvánt keresi, könnyen megtalálhat­ja. A falu szélén, takaros kis családi házban lakik. Bent ülünk a takarosan berendezett konyhában, s beszélgetünk. Arról, hogy milyen is volt az élet azelőtt egypár évtizeddel. Nagy István erről sokat tud beszélni. — Igen keserves életünk volt. Fia­tal házas voltam. Azt lehet mondani, hogy annyi ruhám volt csupán, amiben dolgozni jártam. Most meg .... Látod — mutatja az új családi házat —, nemrég építettem. Valóban, nagyon szép, takaros kis családi fészek. — Mostanában mivel foglalkozik? — kérdem. — Kertész vagyok a nagykeszi szö­vetkezetben. Aztán rátértünk a termelési ered­ményekre. Petrezselyemből 20 árról 20 mázsa termést terveztek, elértek 40 mázsát, kaptak érte 6000 koronát, csemege­paprikából 3 hektárról 450 mázsa ter­mést terveztek, elértek 600 mázsát, kaptak érte 60 000 koronát. Vöröshagy­mából egy hektárról 150 mázta ter­mést terveztek, elértek három vagont, kaptak érte 50 000 koronát. Önkéntelenül is felvetődik, hogy mi­lyen módon sikerült az eredményeket elérni. — Igen egyszerűen — mondja Nagy István. — A csoportban dolgozó lá­nyok lelkiismeretesen dolgoztak, nem kellett egy munkát kétszer végezni. Így munkaegységet is megtakarítunk és a bevétel is emelkedik. A kertészet 249 ezer korona bevételt tervezett. Ezt az összeget túlszárnyaljuk. Én a magam részéről igazán nem panaszkodhat om. Van új családi házam, berendezve, van rádióm, most veszek motorkerékpárt. A lányomat taníttatni szeretném, mert tanítónő akar lenni. Hadd tanítsa az új nemzedéket, így van ez rendjén. Czita Béla, Komárom A begyűjtési törvény mindenkire vonatkozik A füleki járásban vannak még olyan köz­ségek, ahol különösen a kukorica-begyuj­téssel lemaradoznak, mint pl. Balogfalván, Cuszonán. Csákányházán és Ipolynyéken. Pedig a kukorica már nem olyan nedves, hogy azt a begyűjtő üzem ne vásárolná meg. A kukorica begyűjtési határideje november 20-án lejár. Helyes lenne, ha a határidőre százszázalékra teljesítenék a begyűjtést. A sertéshús-begyűjtéssel ugyancsak le­maradoznak egyes községek, mint Guszona, Csákányháza, Ragyolc, Balogfala, Ajnáeskő, Fülekkovácsl és Ipolynyitra. Az említett falvakban a helyi nemzeti bizottságok jobban szorgalmazhatnák a begyűjtést. Tő­lük is függ, hogy a járás hogyan és mikor toljesíti a tertéshús begyújtásét. Nem szabadna megengendi, hogy egyesek, mint Kamensky József, guszonai lakos, aki közel 30 hektáron gazdálkodik és a közellátásnak nem ad semmit, ilyen el­járásával hátráltassa a begyűjtést. Meg kell még említeni Ragyolcon Colian Matust, idősebb Štefan Ostrlhont, Buzitkán Ondrej Tigralit, akik szintén lemaradoznak a be­gyűjtéssel. Kamensky József a dolgozó népnek 130 mázsa szemes terméssel, 80 mázsa burgonyával és sok-sok mázsa sertéshússal és marhahússal, több ezer liter tejjel és tojással tartozik. Azt hi­szem, hogy felelősségre vonhatjuk őket a begyűjtés nem teljesítéséért. Albert Béla, Fülek. ÜJ SZÖ 11 * 1958. november li, t

Next

/
Oldalképek
Tartalom