Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-19 / 320. szám, szerda

busz-utasszállítás peďig több mľn'ť háromszo­rosára növekszik. Növekszik a tehertaxi-park, nagymértékben megnövekednek a központosí­tott szállítások, ami lehetővé teszi a nem gaz­daságos kis autőtelepek felszámolását. Az au­tóbuszpark 4,4-szeresére növekszik. A hétéves időszak egyik igen fontos feladata az autóutak fokozott építése. Az 1959 — 1965. években 2,8-szer annyi országos jelentőségű autóutat építünk, mint az elmúlt hét esztendő során. 6. A légiszállítás a gyorsjáratú, sok férő­helyes, sugárhajtású és gázturbináslégcsava­ros repülőgépek alkalmazása folytán az utas­szállítás egyik legfontosabb ágává válik. Hét esztendő sorári á légi utasszállítás körülbelül hatszorosára emelkedik. A legújabb típusú nehézrepülőgépek üzemeltetése érdekében több mint 90 légikikötőt rekonstruálunk és épí­tünk, a légi útvonalakat a repülőgépvezetés modern eszközeivel szereljük fel. 7. Tovább fejlődik a hírközlés, az Interur­bán-kábelek hálózatát kétszeresére, a rádió relé-vonalak hosszát körülbelül hatszorosára növeljük. Fokozzuk a rádióadóállomások erejét és meggyorsítjuk a munkálatokat a televíziós és ultrarövidhullámú adások széleskörű beve­zetésére, valamint a színes televízió bevezeté­sére. A televíziós adók száma 2,6-szeresére emelkedik. Beruházás a népgazdaságban és beruházás jellegű építkezés 1. A következő hétéves időszak az építkezés soha nem látott kibontakozásának Időszaka lesz az ország valamennyi vidékén, főleg a ke­leti vidékeken. Az állami beruházások volume­ne 1959-1965-ben 1,8-szer lesz nagyobb az előző hét évben és csaknem egyenlő lesz a szovjethatalom egész időszakában végrehajtott népgazdasági befektetésekkel. A befektetések volumenét a következő mu­tatószámok jellemzik (milliárd rubelben és összehasonlító árakban): rAz egész népgazdaságban ebből: .Termelési célokat szolgáló objektumok építésére Lakásépítésre és közművek építésére Oktatási, kulturális és egész­ségügyi objektumok építé­sére 1052—1958. 1072 821 208 43 1959-1965. 1940-1970 1488-1513 375-380 77 százalékban 181-184 181-184 180-183 179 Az újonnan feltárt természeti kincsekkel rendelkező országrészekben helyes új válla­latok létesítése, kiépítése, sok iparágban első­sorban a feldolgozóiparban a legközelebbi években az alapvető irányzat a gyökeres re­konstruálás, a meglevő üzemek műszaki át­szerelése. Az iparvállalatok rekonstruálását rövid idő alatt kell végrehajtani és ennek feltétlenül a termelőkapacitások növekedésével és a mun­katermelékenység jelentős emelkedésével kell együttjárnia. 2. Az egész népgazdaságnak szánt 1959 t—1965-ös állami tőkebefektetések volumené­nek 1,8-szeres növekedése mellett az ipari tő­kebefektetés körülbelül 2-szeresére növekszik a megelőző 7 évhez viszonyítva. A tézisek ezután megszabják az egyes ipar­ágakban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben és a lakásépítkezésben eszközlendő beruházási összegeket. 3. A tervbevett hatalmas arányú beruházási programot úgy kell megvalósítani, hogy ma­ximális mértékben takarékoskodjunk az állami eszközökkel mind a termelési objektumok építésénél, mind pedig a lakásépítésnél, a kul­turális és jóléti intézmények építésénél. Az új iparvállalatok' tervezését túlzások el­kerülésével, a haladó technológiai folyamatok, a legújabb technika, a gépesítés és automati­zálás, a termékegységre fordított tökebefek­tetés csökkentése mellett kialakított magas műszaki-gazdasági termelési mutatószámok, valamint a munkakörülmények (világítás, szel­lőztetés, zuhanyozók stb.) további javításához szükséges feltételek megteremtésének figye­lembevételével kell megvalósítani. Szükségessé vált, hogy a tervező szerveze­teknél folyó munka finanszírozásának jelenlegi rendjét megváltoztassuk, s ezek a szervezetek az állami költségvetésről önálló gazdasági el­számolásra térjenek át. 4. Hogy sikeresen megbirkózhassunk az építkezés terén előttünk álló feladatokkal, biz­tosítani kell az építkezés további széleskörű iparosítását, az építkezést olyan gépesített fo­lyamattá kell változtatni, amelynél az épüle­teket és a létesítményeket üzemi viszonyok között előállított blokkokból, részekből és épületelemekből szerelik össze. Az építőipar és az építőanyagipar fejleszté­sére szolgáló tőkebefektetés 110-112 milliárd rubel lesz vagyis 78 — 82 százalékkal több mint az előző hét évbert. A modern ipari építkezés alapja az elő­regyártott vasbetonelem. 1958-ban több mint 17 millió köbméter előregyártott vasbeton­elemet gyárt iparunk, ami csaknem 8-szor több az 1953. évi termelés volumenénél. A ter­vek szerint 1965-ben az előregyártott vasbe­tonelem gyártását 2,5-szeresére emeljük 1958­hoz viszonyítva. Különös figyelmet kell for­dítani az előfeszített összeszerelt vasbeton­szerkezetek, falpanelek és blokkok gyártásá­nak növelésére. 5. A tervbevett építési program megvalósí­tása eloltja az építőanyagipar továbbfejlesz­tését. 19G5-ben a cementgyártás 75-81 millió tonnára vagyis 2,2 — 2,4-szeresére fog növe­kedni az 1958. évi termeléshez viszonyítva, az előregyártott vasbetonelemek, vasbetonszer­kezetek és épületelemek gyártása — 42 — 45 millió köbméterre, vagyis körülbelül 2,5-sze­| resére, a palagyártás 6 milliárd egyezményes I darabra, vagyis 2,5-szeresére, a könnyű tető­i fedő anyagok gyártása körülbelül 1,3 milliárd négyzetméterre vagyis 2-szeresére, az ablak­üveg gyártása körülbelül 220 millió négyzet­méterre, vagyis 1,7-szeresére növekszik 1958­I hoz viszonyítva. Különös figyelmet kell fordítani az olyan ' építőanyagok és készítmények meghonosításá­ra, amelyek műanyagokból továbbá nyersolaj­ból és tőzegből nyert kátrányból készültek, i A tervek szerint a hét év alatt jelentősen növeljük a cementipar termelőkapacitásait a meglevő üzemek kibővítése és rekonstruálá­sa, termelésük intenzivebbé tétele, valamint új üzemek építése, és üzembehelyezése révén. 6. Az élenjáró épltőszervezetek tapaszta­lata azt bizonyítja, hogy a népgazdaság vala­mennyi ágában nagy lehetőségeink vannak az 1 építkezés Időtartamának csökkentésére. így például 1958-ban a jelentősebb nagyolvasztók építése 6-8 hónapig tartott. Az utóbbi idő­ben nagy sikereket értünk el a lakásépítés időtartamának csökkentésénél is. Azonban sok iparvállalat és létesítmény építése nagyon elhúzódik, ami azt eredmé­nyezi, hogy a befejezetlen építkezés hosszú időre hatalmas anyagi eszközöket von el. Az építkezés hoíszú időtartamának oka főleg ab­ban a gyakorlatban keresendő, hogy az állami eszközöket sok építkezésre forgácsolják szét. A területek, határvidékek és köztársaságok párt-, szovjet- és gazdasági szerveinek egyes vezetői ahelyett, hogy a beruházási összegeket üzembehelyezés előtt álló objektumokba fek­tetnék, igyekeznek új objektumok építését fel­vétetni az állami tervbe és nem számolnak ezek anyagi-műszaki és pénzügyi ellátásának lehetőségeivel és az összállami érdekekkel. Ennek a hibás gyakorlatnak erélyesen véget kell vetni. Szigorúan olyan rendszert kell be­vezetni, amelynek értelmében minden újon­nan elkezdett építkezés számára anyagi és pénzügyi erőforrásokat kell biztosítani az építkezés egész időszakára és abból kell kiin­dulni, hogy az új építkezést rövid idő alatt be lehet-e fejezni. A 7 éves időszakban az építési-szerelési munkálatok önköltségét több mint 6 százalék­kal kell csökkenteni. A lakásépítkezésnél egy négyzetméter lakóterület költségeit legalább 14 százalékkal kell leszorítani. Az építőipar további fellendülésének döntő előfeltétele a munkatermelékenység szüntelen növekedése. Az építkezés további iparosításá­nak, a tömeges és munkaigényes munkafolya­matoknál szükséges komplex gépesítés befe­jezésének. az építkezés szervezése megjavítá­sának, az újítók által szerzett élenjáró tapasz­talatok széleskörű elterjesztésének alapján 1959-1965-ben a tervek szerint az építőipar­ban 60 — 65 százalékkal fog emelkedni a mun­ka termelékenysége. III. A termelőerők elosztása és a szövetséges köztársaságok gazdaságának fejlesztése 'A kommunista párt ügy dolgozza ki a szov­jet népgazdaság fejlesztésére irányuló terve­ket, hogy a lenini nemzetiségi politikát tartja szem előtt. Abból indul ki, hogy a termelőerő­ket helyesen kell elosztani az ország területén, a legkedvezőbb gazdasági hatás, valamint a szövetséges köztársaságok gazdasági fellen­dülésének biztosítása céljából. A Szovjetunió 1959-1965. évi népgazdaság­fejlesztési ellenőrző számai figyelembe veszik valamennyi szövetséges köztársaság újabb gazdasági és kulturális fejlődésének követel­ményeit. Be kell vonnunk a gazdasági körforgásba a leggazdagabb és a kiaknázás szempontjából legelőnyösebb természeti erőforrásokat, külö­nösen az ország keleti területein. Az össze­gyűlt termelési tapasztalatoknak é« a meglevő termelési alapoknak megfelelően, a különböző körzetekben és minden köztársaságban a lehető legteljesebben fel kell használnunk a munka­tartalékokat. A termelőerők elosztását illetően a most következő hétéves terv idején elsősorban az hoz lényeges változást, hogy a terv célul tűz­te ki az ország keleti területeinek gyorsabb gazdasági fejlesztését. Az 1959 —1965 közötti időszak beruházásainak több mint 40 százalé­ka a keleti területek fejlesztését segíti, bele­értve az Urált, Szibériát, a Távol-Keletet, Ka­zahsztánt és Közép Ázsiát. A keleti területek részesedése a legfontosabb termékek országos gyártásában 1965-ig a következőképpen nö­vekszik: nyersvastermelés körülbelül 43 szá­zalék; acélolvasztás 47 százalék; hengerelt­áruk gyártása 48 százalék; szénbányászat kö­rülbelül 50 százalék; kőolajtermelés 30 száza­lék; villamosenergia-termelés 46 százalék; fürészeltáruk gyártása több mint 45 százalék. Üzembe helyezzük az ország harmadik ko­hászati bázisának termelőkapacitásait, köztük azokat, amelyek körülbelül 7 és félmillió tonna nyersvasat termelnek. A keleti területek energetikai kapacitásainak erős fejlesztése és e területek olcsó villamos­energiája kedvező feltóteleket teremt ma.jd azoknak az iparágaknak a fejlődéséhez, amelyek sok villamos energiát igényelnek, elsősorban a színesfém-kohászat fejlődéséhez. Megváltoztatjuk a kőolaj- és a gázipar elhe­lyezését. Ezeket yz iparágakat elsősorban a Szovjetunió európai részén és Közép-Ázsiá­ban fejlesztjük, mivel e területeken gazdag kőolaj- és gázlelőhelyeket tártunk fel. Mivel átszerveztük az ipar és az építkezések irányítását, ebben erősen megnövekedett a szövetséges köztársaságok szerepe. A népgazdaság 1959-1965. évi fejlesztésének ellenőrző számai valamennyi szövetséges köz­társaság gazdasági és kulturális életének újabb, sokoldalú fellendülését irányozzák elő. Orosz Szocialista Szövetségi Szovjet Köztársaság Az OSZSZSZK iparának egész termelése a hétéves időszakban körülbelül 80 százalékkal emelkedik. A nyersvasolvasztás 70-85 száza­lékkal, az acélolvasztás 60-69 százalékkal, az alumínium-termelés körülbelül háromszorosá­ra, a villamosenergia-termelés több mint két­szeresére növekszik. A kőolajkitermMésben az ellenőrző számok 2,1 — 2,3-szeres, a gázkitermelésben pedig majdnem hatszoros növekedést irányoznak elő. Ami a szénipart illeti, a kuznyecki meden­cében különösen a kokszolható szénfajták kibányászásának fejlesztésére fordítjuk a fi­gyelmet, a krasznojarszki határterületen pe­dig az olcsón, külszíni fejtéssel bányászható és energiatermelés szempontjából jelentős szénfajták kitermelésére. A terv rendkívüli gyors fejlődést ír elő a vegyiiparban. A hétéves időszak alatt a vegyi úton előállított rostok termelése 3,0-3,2-sze­resére, a szintetikus kaucsuké 2,6-szeresére, a műanyagok és a műgyanta termelése több mint ötszörösére, a műtrágyafélék előállítása 2,6-2,8-szeresére növekszik. Az ellenőrző számok szerint nagymérvű fej­lődés történik a gépgyártó iparban is. A ce­menttermelés 2,2-2,4-szeresére emelkedik. Az OSZSZSZK mezőgazdaságában az a feladat, hogy a hétéves időszak alatt jelentősen növe­kedjék a szemestermények termelése. A többi mezőgazdasági termény termelése 1965-re az 1957. évivel szemben körülbelül az alábbi ará­nyokban növekszik: olajosmagvak termelése 1,9-szeresére, cukorrépa 3,2-3,6-szeresére, len­rost 1,4, burgonya 1,8, zöldségfélék 2,2, hús 2,3, tej 1,7-1,8. tojás 1.6, gyapjú 1,8-szeresére. A köztársaság egész népgazdaságának fej­lesztése érdekében 954-974 milliárd rubel értékű beruházást eszközölnek a hétéves idő­szak alatt, vagyis 86-90 százalékkal többet, mint az előző hét évben. A szibériai körzetekben erőteljesen kiaknáz­zák majd a hatalmas természeti erőforrásokat A terv értelmében két nagy kohászati üzem épül, ezek lesznek a Szovjetunió harmadik ko­hászati bázisának alapjai. Szibéria és a Távol­Kelet szénkitermelése 1965-ben eléri a 182­186 millió tonnát. Ennek körülbelül 40 száza­lékát külszíni fejtéssel nyerik majd. A kuz­nyecki medence továbbra is az uráli és a szi­bériai kohászathoz szükséges kokszolható szénfélék főbázisa marad. Az olcsó 'szénfajták félhasználására nagyszabású hőerőműveket építenek. Üzembehelyezik a több mint 3,5 millió kilowattos bratszki vízierőművet, amely a világ legnagyobb vízierőműve lesz. Ezenkívül széles arányokban kibontakozik majd a több mint négymillió kilowattos krasznojarszki vízi­erőmű építése. Gyors ütemben fejlődik majd a fa- és fa­megmunkáló ipar. Hatalmas cellulóz- és papír­ipar jön létre. A faanyag szállítására széles nyomtávú vasútvonalat építenek. Ezenkívül egész Sor nagy kőolajfinomító üzem épül. A szibériai népgazdaságba befektetendő óriási anyagi eszközök lehetővé teszik az ottani természeti kincsek jobb kihasználását, az egész Szovjetunió gazdaságának fellendítése céljából. Ha üzembehelyézzük a Szibériában épülő villamos erőműveket, akkor Szibéria több villamos energiát fog termelni, mint bár­mely európai kapitalista ország. Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság I Ä cukdrrépaíermelés 36-40 millió tonnára nő. A hétéves időszak alatt körülbelül 400 ezer | hektár kertet és gyümölcsöst és 340 ezer hek­tár szőlőt kell telepíteni. Annak eredményeként, hogy az Ukrán SZSZK teljesíti majd a kitűzött feladatokat, jelentő­sen megelőzi majd a legfejlettebb kapitalista országokat egész sor alapvető iparcikkféleség egy főre eső termelésében. így a nyersvaster­melésben az Ukrán SZSZK 1965-ben az Egye­sült Államok 1957. évi egy főre eső termelését I körülbelül 1,7-szeresen, Nyugat-Németországét 1,9-szeresen, Franciaországét és Angliáét 2,5­szeresen haladja meg. Az acéltermelésben a* Egyesült Államok színvonalát körülbelül 1,2, Nyugat-Németürszágét 1,4, Angliáét 1,6. Fran­ciaországét 2-szeresen múlja majd felüli A villamosenergia-termelés terén az Ukrán SZSZK egy főre eső termelése magasabb lesz, i mint Nyugat-Németország és Franciaország egy főre eső termelése volt 1957-ben. Belcrusz Szovjet Szocialista Köztársaság A Belorusz SZSIK-t illetően a tervezet elő­írja a kőolaj f inorrtitó- és a vegyipar megte­remtését, a gépgyártás, a könnyű- és az élel­miszeripar további fejlesztését, a fűtőanyag­és az energiabázik jelentős bővítését. A köztársaság gazdaságfejlesztése céljából mintegy 32" milliárd rubel értékben eszközölnek beruházást, több mint kétszer annyit, mint a megelőző hétéves időszakban. A köztársaság iparának termelése hét esz­tendő alatt 1,8-szeresére növekszik. A villa­mosenergia-termelés 2,6-szeresére emelkedik, jelentősen bővül a traktorgyártás, a tehergép­kocsigyártás másfélszeresére, a műrost- és a cementtermelés több mint háromszorosára, a gyapotszövetgyártás 18-szorosára, a kristály­cukor-gyártás pedig több mint hatszorosára nö­vekszik. Folytatjuk a köztársaság mezőgazdaságának szakosítását, mégpedig az intenzív tej- és húsállaltenyésztés, a zsírsertés és az úszóba­romfi-tenyésztés, valamint a krumpli, hosszú­I rostú len- és cukorrépatermelés ágazataiban. 1965-re — 1957-hez képest — a lenrost- és ' krumplitermelés átlag másfélszeresére növek­| szik, a cukorrépa 3,2 —3,6-szeresére, a gabona I 1,7-2-szeresére, a hús- és a tejtermelés 2,1­szeresért. Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság Az Üzbég SZSZK továbbra is az ország fő gyapotbázisa lesz. Ezért a küszöbönálló hét­esztendős tervben a legnagyobb figyelmet kell szentelni a gyapottermelésnek, illetve a vele kapcsolatos iparágak fejlesztésének. A köztársaság népgazdaság-fejlesztésére 33 — 36 milliárd rubelt ruházunk be, azaz mintegy 2,4-szer többet, mint az 1952-1958-as idő­szakban. Nagyobb arányokban fejlesztjük az öntözéses gazdálkodást. Terebélyesedik a gyapottermelés szükségleteit ellátó gépgyártás. Az ipari ter­melés mennyisége a hét esztendő alatt több mint 80 százalékkal növekszik. A Buhara térségében felfedezett gázlelőhe­lyek népgazdasági fontossága óriási. Lehetővé teszik olyan hatalmas gázipar megteremtését, amely Közép-Ázsia nagy részén kívül bizto­sítja a fontosabb uráli iparközpontok gázellá­tását is. Erőteljesebben fejlődik a vegyipar és a szí­nesfém-kohászat. Nitrogénműtrágyagyárak épülnek. A műtrágyagyártás hét év alatt több mint kétszeresére növekszik és jelentékenyen fejlődik a műrostgyártás. Megszervezzzük a réz-, az ólom- és a horganygyártást. A ce­mentgyártás mintegy négyszeresére növekszik. A mezőgazdaságban a nyersgyapottermelés fokozását tervezzük, mégpedig 1957-hez ké­pest 1965-ig 1,3 —1,4-szeresére. A selyemgu­bó-tenyésztést hozzávetőlegesen 1,6-szeresé­re, a zöldségféléket háromszorosára, a húster­melést 2,1-szeresére, a tejtermelést 1,7-szere­sére, a gyapjútermelést másfélszeresére, az asztrakánprém termelését 1,3-szeresére növel­jük. A terv előírja a kertészet és szőlészet területének bővítését. Az Ukrán SZSZK iparának össztermelése a hétéves időszakban körülbelül 77 százalékkal emelkedik. Az Ukrán SZSZK gazdaságának fej­lesztését szolgálják a 214-219 milliárd rubel értékű beruházások. Ezeknek több mint 50 százaléka a nehézipar vezető ágait fejleszti. A köztársaság nyugati területein egész sor nagy ipari vállalatot építenek majd. A köztársaság kohászati iparának feladata lesz, hogy elsősorban a vasérc- és a mangán­ipar fejlődését biztosítsa. A krivojrogi vasérc­medencében öt nagy ércdúsító kombinát épül, az újonnan feltárandó kremencsugi lelőhely termékeinek feldolgozására pedig egy további kombinátot építenek, s bővítik a kamisburun­szki kombinátot. A köztársaságban a nyersvas-olvasztás a hét­éves időszak során 47 — 57 százalékkal, az acél 38 — 45, a hengereltárutermelés 32 — 39 száza- ; lékkai nő. A leginkább hiányzó hengereltáru- j félék és csövek gyártása 2 —3-szorosára emelkedik. Ukrajna széniparában nagyszabású munkák indulnak meg új bányák építése és a már mű­ködő Donyec-medencei bányák átalakítása, továbbá a lvov-volinszki szénmedence fejlesz­tése céljából. A kőolaj-kitermelés 1965-ben eléri a hat­millió tonnát, a gázkitermelés a 31,5 milliárd köbmétert. Három kőolaj finomító üzem és egész sor gáz főcsővezeték épül. A mezőgazdaság terén a fő feladat az ipari J növények és az állati termékek termelésének ! további növelése, a szemestermények termesz­tésének fokozása a terméshozam növelésével, továbbá a kertészet és a szőlőművelés fejlesz­tése, 1965-ben a napraforgó- és a burgonya­termelés az 1957. évihez viszonyítva körülbelül 1,4-szeresére, a hús- és tejtermelés kétszere­sére, a tojás 1,8, a gyapjútermelés pedig 1,6-szereiére emelkedik. I Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság Előírja a terv a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaságban a színesfém-kohászat, az energetika, a gépgyártás, a vegyipar, az olaj-, szén-, cement-, élelmiszer- és könnyűipar továbbfejlesztését, valamint nagyobb arányú vaskohászat megteremtését. A köztársaság népgazdaságának fejlesztésé­re szánt beruházások összege 116-119 milliárd rubel, ami mintegy 2,3-szerese az előző hét­éves terv beruházási összegének. Az ipar össztermelése 1965-ben mintegy 2,7-szeresére növekszik az 1958. évihez képest. A kusztanaji területen 1959 és 1965 között üzembe kell helyezni a szokolovszki —szar­vaiszki ércdúsító kombinát, az ország leg­nagyobb ilyen üzemét, amelynek évi termelő­képessége 19 millió tonna vasérc lesz és amely biztosítja majd az Urál fejlődő vaskohászatá­nak és Kazahsztán kohászatának vasérc-nyers­anyaggal való ellátását. Kazahsztánban megszervezik a nyersvas­termelést. />z acélgyártás mintegy 15-szörö­sére növekszik. A hétéves terv előirányozza szénbányák üzembehelyezését együttvéve 25,5-28,6 millió tonnás összkapacitással, továbbá a szénkiter­melés 1,5 —1,6-szeresére növelését, s ezen belül a kokszolható szén kitermelésének mint­egy háromszorosára emelését. Mezőgazdasági téren előírja a terv a gabona­termelés további fokozását. Ezzel egyidejűleg a köztársaság északt vidékeinek szakosoďniok­kell a húst és tejet adó állatenyésztésben, a fi­nomgyapjas és félfinomgyapjas birkák te­nyésztésében, a sivatagi és félsivatagi sztyep­pés vidékeknek pedig a húsállat-tenyésztés­ben, a t'élfinomgyapjas és a húst, valamint faggyút adó birkák tenyésztésében, az asztra­kánprém termelésében. A cukorrépatermelés ÜJ SZÖ 8 * 1958. november 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom