Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-19 / 320. szám, szerda

S közeli "években fokozni akarjuk az összeszerelhető típusházak és házalkatrészek gyártását, olyan házakét, amelyeknek falai helyi építőanyagokból készülnek. 1965-ben a bútorgyártást 18 milliárd rubelnyi összegre akarjuk növelni, vagyis 2,4-szer annyit gyártunk, mint 1958-ban, s javítjuk a bútorok minőségét. Hogy az ipar műrostszükségletét kielégíthessük, a viszkózacellulóz gyártását 1965-ben 380 ezer tonnára fokozzuk, vagyis 4,5-szereSére. A papírgyártás volumenét 1965-re 3,5 milliója, vagyis 1,6-szeresére tervezzük, kartonból íiörülbelül 2,8 millió tonnát, vagyis 4-szer ánnyit gyártunk, mint 1958-ban. Az újságpapír gyártása l',8-szérešére fokozódik. Fokozódik až élelmiszeriparban használt papir gyártása is. B.) Közszükségleti cikkek gyártása A nehézipar fejlesztésében elért magas színvonal és a pártnak a mezőgazdaság gyors fellendítése érdekében hozott intézkedései eredményes megvalósítása alapján hazánkban szakadatlanul fejlődik a könnyű- és élelmiszeripar, növekszik a közszükségleti cikkek termelése. 8. A könnyűipar össztermelése hét esztendő alatt körülbelül másfélszeresére emelkedik. A könnyűipar alapvető termékfajtáinak termelését az alábbi mennyiségek jelölik: Az 1958-ban Az 1965. évi tervárt meny1965. melés az 1958. nyiség évihez mérten 4 %-ban. Pamutszövetek (millió m.) 5 800 7 700—8 000 133—13* Gyapjúszövetek (millió m.) 300 500 167 Lenszövetek (millió m.) 480 635 132 Selyemszövetek (millió m.) 814 1485 182 Harisnya- és zoknifélék (millió pár) 882 1250 % 142 Kötszövött fehérnemű (millió db.) 592 780 199 Kötszövött felsőruha (millió db.) 95 160 168 Bőrcipő (millió pár) 355 515 145 Tervbe vettük továbbá a szövet, a ruha és i cipő választékának és minőségének további javítását. Jelentősen bővül a lakosság részéről leginkább keresett szövetek gyártása: a bolyhosszöveteké körülbelül három és félszeresére, a kevert színű szöveteké 1,8-szeresére, a kartonszöveteké 1,6-szeresére növekszik, nagy mennyiségben gyártunk majd kiváló minőségű fésűsgyapjú-szöveteket. A szövet-, a ruha-, és a cipőgyártás növekedésének kitűzött üteme lehetővé teszi, hogy a Szovjetunió a hétéves terv végére mind a ťermelés általános volumenét, mmd pedig az Az állami nyersanyagforrásokból származó hús, beleértve az I. kategóriába tartozó mellékterméket (ezer tonna) Állati zsiradék az állami nyersanyagforrásokból (ezer tonna) Teljes tejből készült termékek tejre átszámítva (ezer tonna) Porcukor cukorrépából (ezer tonna) Növényi eredetű olaj az állami nyersanyagforrásokból (ezer t.1 Hal (ezer tonna) Etilalkohol (millió dekaliter) ebből élelmiszernyersanyagból készült etilalkohol (millió dekaliter) A Szovjetunió egész sor fontos élelmiszer tedmelésében az egy lakosra számított szinvonalat tekintve, utoléri és megelőzi a legfejlettebb kapitalista országokat. A termelési volumen növekedésével egyidejűleg kellő intézkedések történnek az élelmiszerek ízletességének és tápértékének további növelésére, az áruk csomagolásának jelentős megjavítására, a félgyártmányok, szakácsmüvészeti készítmények, a gyermek- és diété' élelmezési cikkek gyártásának bővítésére, az áruk csomagolt formában való kibocsátásának növelésére. A hétéves terv során körülbelül 250 új húsfeldolgozó üzemet, több mint ezer tejfeldolgozó üzemet, több mint 200 konzervgyárat és más gyárat helyeznek üzembe. A cukorgyárak kapacitása több mint kétszeresére emelkedik. Az élelmiszerek tárolásához szükséges hűtőberendezések befogadóképessége az iparban és a kereskedelemben csaknem háromszorosára növekszik. Figyelembe véve, hogy a mezőgazdasági nyersanyag jelentős részét az állami élelmiszeripari üzemeken kívül dolgozzák fel, a kolhozok, szovhozok és fogyasztási szövetkezetek erőivel meg kell kezdeni a kenyérsütésre, a kolbászfélék és húskészítmények, a vaj, a sajt, a zöldség- és gyümölcskonzervek, a keményítő és más élelmiszerek gyártására illetve feldolgozására szolgáló üzemek építését. 10 A mindennapi életben szükséges cikkek, valamint a nők házimunkáját megkönnyítő gépek és készülékek gyártása megkétszereződik és 1965-ben eléri a 88 milliárd rubel értéket. Jelentősen növekszik a bútorok, varrógépek, hűtőberendezések, mosógépek, mosogatógépek, rádiók, zenegépek és televíziós készülékek, órák, kerékpárok, motorkerékpárok, villamos háztartási készülékek gyártása. A műanyagipar fejlesztése alapján megszervezzük a mindennapi szükségleteket szolgáló és gazdasági rendeltetésű készítmények tömeggyártását. C.) A termelés komplex gépesítése és automatizálása. Szakosítás és kooperáció az iparban U. A termelési folyamatok komplex gépesítése és automatizálása a legfőbb, a döntő eszköz, amely biztosítja a népgazdaságban a további technikai haladást és ennek alapján a munkatermelékenység új növekedését, a termékek önköltségének csökkentését és minőségének javulását. A termelési folyamatok automatizálására az ipar minden ágéban és a közlekedésben munkálatok folynak. A legközelebbi esztendők fő feladata a termelési folyamatok komplex gépesítésének befejezése. A termelési folyamatok automatizálásának egy lakosra számított termelést tekintve megközelítse az Egyesült Államok színvonalát. Az 1959—1965. években körülbelül 156 új nagy könnyűipari üzem épül és az 1959-ig megkezdett 114 üzem építését befejezik; 3,6szer annyi fonóorsót, 2,9-szer annyi szövőgépet, több mint kétszer annyi cipőgyártásra szolgáló kapacitást helyeznek üzembe, mint az 1952—1958. években. 9. Az élelmiszeripar legfontosabb ágainak termelését az ellenőrző számok a következő mértékben irányozzák elő: Az 1958ban várt mennyiség 2 830 627 6130 5150 1221 2 850 158,8 111,7 1965. 6139 10C6 13 546 9 250—10 000 1975 4 626 202,8 100 Az 1965. évi termelés az 1958. évihez mérten %-ban 217 160 225 180—194 162 162 128 90 területén széles távlatokat nyitnak meg a számológép-technika eredményei. A termelési folyamatok irányításában a korszerű számológépek alkalmazása lehetővé teszi, hogy azt a technológiai eljárást válasszuk ki és alkalmazzuk, amelyik a legelőnyösebb. Az ipar valamennyi ágában az automatizálási munkálatok általános programjának teljesítése mellett- több mint 50 kísérleti bemutató üzemet kell létrehozni, amelyekben megvalósítják a komplex automatizálás legújabb rendszereit. 12. Az ellenőrző számok nagyszabású intézkedéseket irányoznak elő a szakosítás és a kooperáció érdekében az iparban, a közlekedésben, az építkezésben, a javító és más munkálatoknál. Nagy figyelmet kell szentelni az öntés és a sajtolás technológiája megjavításának s minden lehető módon tökéletesíteni és fejleszteni kell a gépgyártásban a precíziós öntés módszereit. Az ellenőrző számok tervezete kitűzi a gépgyártás előkészítő bázisának további fejlesztését mind a működő üzemek szakosításának és rekonstruálásának megjavítása, mind pedig az öntvények, a kovácsdarabok és sajtolt darabok előállítására szolgáló 75—80 nagy szakosított műhely és üzem építése útján. A gépkocsi-, a traktor-, a mezőgazdasági gép- és a nehézgépgyártásban, az építő és útépítő gépgyártásban előirányozzuk, hogy az egytípusú termékek gyártását a lehető legkisebb számú üzemben célszerűen összpontosítjuk és megszervezzük a szabványosított és normalizált gépcsoportok, szerelési egységek és alkatrészek nagy sorozatban való tömeggyártását. Nagyszabású intézkedéseket tervezünk a hegesztési munkálatoknál a Paton-módszer széles méretekben való bevezetésére. 13. A termelési folyamatok komplex gépesítését és automatizálását célzó intézkedések és a kooperáció megvalósítása alapján az iparban a következő hét esztendőben jelentősen növekszik a . munkatermelékenység, amely a termelés és a dolgozók jóléte növelésének igen döntő tényezője. A munkatennelékenység az iparban 1959— 1965. években egy dolgozóra számítva 40—50 százalékkal emelkedik, a munkanap megrövidülését számba véve pedig az óránkénti teljesítmény még jobban emelkedik. A munkatermelékenység további növelése szempontjából nagy jelentőségű a műszaki normamegállapítás. Komoly figyelmet kell fordítani a kisegítő munkálatok gépesítésére, valamint a munkaszervezés és bérezés fogyatékosságainak kiküszöbölésére. 14. Az össztermelés kitűzött volumenének és a munkatermelékenység növekedésének megfelelően az ipari termékek önköltségének csökkentését az 1959—1965. években körülbelül 11,5 százalékban irányozzuk elő. etatista temetési viszonyok tökéletesedését, š a két szocialista tulajdonforma — a kolhoztulajdon és az össznépi tulajdon — közeledését Ez majd abban mutatkozik meg, hogy továbbfejlődik a kolhozrendszer, megnövekednek a termelőalapok és a kolhozok fel nem osztható alapjai, helyesen fogják felhasználni ezeket az alapokat, kiszélesednek a kolhozok termelési kapcsolatai, mégpedig ipari, építőipari és más mezőgazdasági vállalatok közös létesítése, villanytelepek, utak, öntöző- é' lecsapoló-rendszerek, mezőgazdasági termékfeldolgozó és tároló vállalatok, iskolák, kivált bennlakásos iskolák, továbbá aggokháza, kórházak és klubok közös építése formájában. A jelenlegi viszonyok között, amikoris a kolhozok korszerűen felszerelt nagyüzemekké váltak és képzett szakemberekkel rendelkeznek, a kolhoztermelés fejlődéséhez mérten mindinkább a közös gazdaság fogja kielégíteni a kolhoztagság anyagi és mindennapi szükségleteit, úgy, hogy a háztáji gazdaságok fokozatosan elveszítik jelentőségüket. A szovhozok, amelyeknek szerepe az utóbbi időben lényegesen megnőtt a szocialista mezőgazdaságban, szocialista mintagazdaságokként fognak továbbfejlődni. 1. Az 1959-1965. évi népgazdaságfejlesztési terv ellenőrző számai a következőket irányozzák elő: a hétéves tervidőszak végéig évi 10-11 milliárd púdra kell növelni a szemestermények termelését; ami a főbb ipar! növényeket illeti, 1965-ig niagvasgyapotbó! 5,7 — 6,1 millió tonnára, azaz 35-45 százalékkal, cukorrépából 70-78 millió tonnára, azaz 1,8-2-szeresre. olajosmagvakból kb. 5,5 millió tonnára, azaz 70 százalékkal, rostlenből 580 000 tonnára, azaz 32 százalékkal kell emelni a termelést az 1957. évihez képest; 1965-ig körülbelül 147 millió tonnára ksil emelni a burgonyatermelést az 1957. évi 88 millió tonnával szemben; annyi zöldségfélét kell termelni, hogy teljesen ki tudjuk elégíteni a lakosság szükségleteit; hét év alatt legalábbis meg kell kétszerezni a gyümölcs- és bogyógyümölcs-termelést s legalábbis meg kell négyszerezni a szőlőtermelést; ami a főbb állati termékek termelését illeti, 1965-ig húsból (vágósúllyal számolva) legalább 16 millió tonnára, vagyis kétszeresre, tejből 100-105 millió tonnára, vagyis 1,7-1,8-szeresre, gyapjúbői kb. 548 000 tonnára, vagyis 1,7-szeresre tojásból pedig 37 milliárd darabra, vagyis 1,6-szeresre kell emelni a termelést az 1958. évihez képest. A mezőgazdaság bruttó termelése 1965-ben kb. 1,7-szeresen szárnyalja túl az 1958. évit. 1965-ig erősen emelkedni fog a 100 hektárra eső termelés a legfontosabb mezőgazdasági termékekből, s túl fogja szárnyalni az Egyesült Államok jelenlegi 100 hektárra eső termelését, mint az alábbi adatok mutatják: 100 hektárra eső termelés mázsában Szovjetunió Egyesült Államok 1965 1957 szemestermények t » S » i i burgonya . j • i • 5 ä cukor . . l i ŕ í i hús (vágósúlyban) . > t í í tej ... . I 1 i í s gyapjú . . . í « • 1 5 329—360 294 18,5— 20 32 200—210 1,1 280 19 4,1 29 101 0,2 A szocialista mezőgazdaság fejlődése Az utóbbi években végrehajtott nagyszabású gazdasági és politikai intézkedések eredményeként igen sikeresen fejlődött a szocialista mezőgazdaság. Az elkövetkező hétéves tervidőszakban olyan •mértékben kell növelnünk a mezőgazdasági termelést, hogy ki tudjuk elégíteni a lakosság szükségletét a legfontosabb élelmiszerekből és lényegesen növelni tudjuk mezőgazdasági nyersanyagkészleteinket. A mezőgazdaság továbbfejlesztésének tervezett programja maga után vonja majd a szo2. Földmüvelés. Az elkövetkező hétéves időszakban gyors ütemben tovább növekszik majd a növénytermelés. Minekutána a szovjet nép a párt vezetésével nagyszabású erőfeszítéseket tett a szűz- és parlagföldek hasznosítására, a mezőgazdaság legkorszerűbb felszerelésére s magas színvonalú szakemberellátására, minekutána erősen megjavult a vetőmagtermelés és növekszik a műtrágyagyártás. napirendre került egy fontos népgazdasági feladat: valamennyi népgazdasági növény terméshozamának emelése. A soron következő időszakban is a szemestermények termelésének általános növelése lesz a földművelés fejlesztésének fő vonala. Növelni kell a napraforgó, az olajlen és más olajosnövények vetésterületét, lényegesen emelni kell termésátlagaikat az Urálban, Szibériában és Kazahsztánban. A nagyvárosok és ipari központok zöldövezeteiben szakosított szovhozokban kell összpontosítani a burgonya és zöldségfélék termelését. Az ellenőrző számok előírják, hogy 1965-ig 31 millió tonnára kell növelni a műtrágyaszállítást a mezőgazdaság számára az 1958. évi 10,3 millió tonnával szemben, 3. Állattenyésztés. A soron következő hétéves tervidőszakban az állattenyésztés fő feladata a hús-, tej- tojás és gyapjútermelés növelése. ^ 1959 —1965 között a hústermelés átlagos évi növekedése az 1952 — 1958. évi körülbelül 500 000 tonnáról (vágósúly) több mint 1100 000 tonnára, a tejtermelésé ennek megfelelően 3,1 millió tonnáról 5,9-6,6 millió tonnára, a gyapjútermelésé 18 000 tonnáról 33 000 tonnára kell hogy emelkedjen. A kolhozokban a tehenek átlagos évi tejhozamát legalább 2600 kg-ra kell emelni. Egyidejűleg lényegesen gyarapítani kell a jószág- és baromfiállományt, minden fajtára kiterjedően. A szarvasmarhaállomány évi átlagos gyarapodása 1959—1965 között az 1952 — 1958. évihez képest 3,2-szeresre, ezen belül a tehénállományé 2,2-szeresre, a juhállományé pedig közéi kétszeresére kell hogy emelkedjen. Az állattenyésztés-fejlesztési program eredményes végrehajtása végett a tervezet előírja a tenyészállat-nevelés fejlesztését és a takarmánytermelés elmaradásának megszüntetését, s különösen a kukorica termelésének növelését. 4. Mezőgazdasági termékbegyűjtés. Az ellenőrző számok a termelés növekedésse alapján előirányozzák a mezőgazdasági termékek begyűjtésének növekedését. Az előirányzat szerint szemesterményekből valamivel többet kell begyűjteni az 1958. évi tervelőirányzatoknál. Ennyi már biztosítja az állam gabonaszükségletét. Lehetővé válik, hogy a kolhozok és a szovhozok lényegesen több szemesterményt használjanak fel hús, tej és más állati termékek termeléséhez. 5 A szovhozok fejlesztése. A soron következő hétéves tervidőszakban nagymértékben növekedni fog a szovhozok mezőgazdasági termelése. A terv előirányzatai szerint 1965ig — azonos árakkal számolva — a szemestermények önköltségét az 1957. évihez képest legalább 30 százalékkal, a húsét 19 százalékkal, a tejét 23 százalékkal, a gyajúét 8 százalékkal. a gyapotét 20 százalékkal kell csökkenteni. 6. A mezőgazdaság gépesítése és villamosítása. A hétéves mezőgazdaság-fejlesztési tervfeladatok teljesítésének egyik döntő feltétele a termelés gépesítésének és villamosításának általános kiszélesítése, s a kolhozok és a szovhozok további ellátása korszerű gépekkel. Az ipar hét év alatt több mint 1 millió traktort, kb. 400 000 gabonakombájnt, s nagymennyiségű egyéb gépet és berendezést gyárt majd a mezőgazdaság számára. A terv előirányzatai szerint hét év alatt alapjában véve befejezik valamennyi kolhoz villamosítását. A szovhozok és a gépjavító állomások villamosítása lényegesen korábban fejeződik be. A soron következő hétéves térvidőszakban a kolhozvillamosítási munkák terjedelme 2,5-szerese lesz az 1952-1958. évinek. Hét év alatt kb. megnégyszereződik a mezőgazdaság áramfogyasztása. A mezőgazdaság villamosítása érdekében széleskörűen fel kell használni a kolhozok eszközeit kolhozközi és kerületközi villanytelepek építésére. 7. Erdőgazdaság. A népgazdaság és a lakosság növekvő faanyag-szükségletének fedezésére az erdős északi vidékeken az Urálban és Szibériában szorgalmazni kell a fakitermelést és feldolgozást. A fakitermelő szervek eszközeit és kádereit be kell vonni az erdőfelújítási munkákba. 262 millió hektáron meg kell kezdeni, illetőleg meg kell ismételni az erdórendezést. Körülbelül 11 millió hektáron erdőtelepítési és felújítási munkákat kell végezni. Haladéktalanul meg kell javítani a faállomány minőségi összetételét. A kolhozokban kb. kétszeresére, a szovhozokban pedig 55-60 százalékkal kell emelni a munkatermelékenységet a hétéves tervidőszakban. Ezen az alapon állandóan csökkenthetjük a mezőgazdasági termékek árát és tovább növelhetjük a néptömegek jólétét. A szállítás és a hírközlés fejlesztése A hétéves terv a közlekedés fő ágai, különösen a vasúti és légiközlekedés gyökeres technikai rekonstruálásának időszaka. 1. A vasúti közlekedés teherforgalma a hétéves terv folyamán 1800-1850 milliárd tonnakilométerrel, vagyis 40 — 45 százalékkal emelkedik. 1965-ben az 1958. évi 26 százalékkal szemben az egész vasúti teherforgalom 85—87 százalékát villanymozdonyokkal és dieselmozdonyokkal bonyolítjuk le. Villamosítjuk a legfontosabb fővonalakat: a Moszkva — Kujbisev — Irkutszk — Távolkelet, a Moszkva — Gorkij — Szverdlovszk, a Moszkva — Kazany — Szverdlovszk, a Karaganda — Magnyitogorsz — Ufa, a Moszkva — Harkov — Rosztov — Mineralnije Vodi és más fővonalakat, ennek eredményeként a villamosított vasútvonalak hálózata körülbelül háromszorosára bővül. Körülbelül 9 ezer kilométer új vasúti fővonal építését és körülbelül 8 ezer kilométer mellékvágány építését vettük tervbe. Befejeződik a dél-szibériai és közép-szibériai fővonalak építése, egész sor új vasútvonal épül Kazahsztánban, az Urálban, a Volga vidékén. A vasúti közlekedésben széleskörűen alkalmazzuk az automatizálás és távirányítás legkorszerűbb eszközeit. Az 1959-1965. években 18-20 ezer kilométer hosszú vasútvonalat látunk el automatikus térközbiztosítással és diszpécser-központosítással. A vasútak műszaki újjáalakítása és az alapvető eszközök kihasználásának megjavítása folytán a vasúti közlekedésben a munkatermelékenység hét esztendő során 34 — 37 százalékkal emelkedik és túlszárnyalja az Egyesült Államok vasútjai munkatermelékenységének mai színvonalát. A vasúti szállítások önköltsége hét esztendő alatt körülbelül 22 százalékkal csökken. 2. A tengeri szállítás teherforgalma a hétéves tervben körülbelül kétszeresére emelkedik. Hét esztendő alatt a tengeri flotta általános haiótere körülbelül kétszeresére növekszik. A tengeri kikötök átbocsátó képessége 60—70 százalékkal emelkedik. 3. A folyami szállítás teherforgalma hét esztendő aiatt körülbelül 1,6-szeresére emelkedik. Üzembe helyezzük a volga —balti víziútvonalat. 4. Az olajipar gyors fejlődése közepette csaknem háromszorosára növekszik a fő csővezetékek hossza, a csővezetékes szállítás teherforgalmát a hét esztendő során körülbelül 5,6-szeresére növeljük. 5. A gepkocsiszállítás teherforgalma hét esztendő során körülbelül 1,9-szeresére, az autóÜJ SZÖ 7 * 1958. november 19.