Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-18 / 319. szám, kedd

Államcsíny Szudánban Chartum (ČTK) t- A szudáni rá­dióállomás november 17-i jelentése szerint Szudánban államcsíny tör­tént, melynek következtében Ibrahim Abud tábornok, a szudáni fegyveres­erők főparancsnoka vette át a ha­talmat. Az államfordulatról kiadott közle­ménnyel együtt Abud tábornok nyi­latkozatát is közölte a rádió. Abud tábornok hangsúlyozta, hogy az ál­lamcsíny célja a szudáni nép békés élete és a korrupció kiküszöbölése. Abud egyik intézkedése a hatalom átvétele után a szudáni politikai pártok feloszlatása volt. Abud nyi­latkozatában említést tett az EAK­kal való kapcsolatairól is; melyekben még sok a tisztázatlan és vitás kér­dés, mint pl. a Nilus vizei elosztá­sának és a határvidék pontos kijelö­lésének kérdése. Abud leszögezte, hogy ez összes vitás problémák és mesterségesen szított viszályok meg­oldására fog törekedni. Mfcány sorban AZ ATOM- és hidrogénfegyverek betil­tására létesült Japán Nemzeti Tanács kezdeményezésére december 15-ét Japán­ban az atomfegyverek elleni közös akciók napjává nyilvánítottak. Ezen a napon nagy népgyűiéseket rendeznek. (ČTK) SZÍRIAI lapjelentések szerint az USA követeli az iráni sahtól, hogy az Irán és az USA között megkötött katonai szer­ződés ratifikálása után több intézkedést foganatosítson „Irán katonai stabilitásá­nak megszilárdítására." Ez többek között a kurdok teljes kitelepítését jelenti az iráni-iraki határvidékről. A kurdokat ugyanis megbízhatatlanoknak tekintik. (ČTK) FRANCIAORSZÁGI sajtójelentések sze­rint szombaton az „Ifjú nemzet" elne­vezésű francia fasiszta szervezet tagjai­nak fiatalkorú zavargókból álló csoport­ja Párizs 10. választókerületben megtá­madta a Radikális Párt választási gyűlé­sét. öt személy megsebesült. A rend­őrség tétlenül nézte a történteket. (ČTK) HAGEMANN PROFESSZOR, ismert nyu­gatnémet tudós felszólította a bonni kor­mányt, hogy tárgyaljon az NDK vezető tényezőivel és egyezzék meg velük Né­metország egyesítéséről. Hagemann pro­fesszor, akit az NDK-val való kapcsola­tok szorgalmazása miatt kizártak a Ke­reszténydemokrata Unióból, azt írja hogy Hruscsov és Ulbricht őszinte óhaja ' a Németország egyesítésére vonatkozó két­oldali tárgyalások meggyorsítása. (ČTK) . AZ OLASZ FÖLDMUNKÁSOK folytatiák harcukat létérdekeik védelméért. Az utób­bi napokban követelték, hogy több mun­kást vegyenek fel az öszi mezőgazdasági munkák elvégzésére. Brescia tartomány földmunkásai 24 órás sztrájkkal adtak nyomatékot követelésüknek. Hasonló sztrájkok zajlottak le Reggio Nell'Emilia, Nápoly és Lecce tartományokban. (ČTK) MADRIDBAN, Saragozában és San Se­bastianban letartóztatták Catalánia Egye­sült Szocialista Pártjának 14 tagját. Az vád ellenük, hogy „tiltott propagandát" fejtenek ki. (ČTK) MOSZKVÁBAN öt évre szóló kereske­delmi szerződést írtak alá a Szovjetunió és India között. A két ország kormánya az egyenlőség és kölcsönös előnyök alapján fejleszti kereskedelmi kapcsolatait és bő­víti kereskedelmét. (ČTK) NAGY RÉSZVÉTEL a magyarországi választásokon Budapest (CTK) - A Magyar Népköztársaság Országos Választási Elnöksége közleménye szerint no­vember 16-án 20 órakor rendesen lezárták a Magyar Népköztársaság országgyűlésébe és tanácsaiba meg­tartott választásokat. Előzetes ada­tok szerint-' a választásra jogosul­taknak több mint 98 százaléka részt vett a választásokon. A szavazatok olvasását már megkezdték. Az Országos Választási Elnökség továbbá közölte, hogy az országgyű­lési és tanácsválasztások eredmé­nyeit valószínűleg szerdán, november 19-én hozzák nyilvánosságra. ÜNNEPÉLYESEN ZAJLOTTAK LE A MAGYAR VÁLASZTÁSOK Budapest (ČTK) — A magyaror­szági vasárnapi országgyűlési vá­lasztások rendben és zavartalanul folytak le. A választások ünnepélyes lefolyását hangsúlyozzák jelentéseik­ben a külföldi sajtóügynökségek tu­dósítói. A Francé Presse sajtóügynök­ség különtudósítója például leszö­gezi, hogy a választókerületek több­ségében á választóknak több mint a fele már délelőtt leszavazott. A tu­dósító több választási helyiséget ke­resett fel és meggyőződött róla, hogy mindenütt megőrizték a választások titkos jellegét. •1 Az HDK-ban megtartott szenvedtek a népi Berlin (ČTK) - Kari Maron bel­ügyminiszter az NDK népi kamará­jába és kerületi gyűléseibe tartott választások központi választási bi­zottságának vezetője az ADN sajtó­iroda képviselőjének adott vasárnapi nyilatkozatában értékelte a vasárnapi választások lefolyását. Kari Maron rámutatott a választők nagy részvételére. Az NDK 14 ke­rületében a választók több mint 90%-a már 16 óráig leadta szavaza­tát. A legnagyobb százalékarányt — 96%-ot a Neue Brandenburg-kerület érte el. Maron miniszter hangsúlyoz­ta, hogy tekintettel az NDK minden kerületében elért nagy választási részvételre, a munkás-paraszt rend­szer ellenségei .további gyásznapjuk­ként kénytelenek elkönyvelni a vá­lasztások napját. Maron miniszter nyilatkozatában köszönetet mondott a választási bi­LONDONBAN véget ért a nemzetközi vi­lágűrkutató bizottság ülése, melyen a Szovjetunió, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Japán, Ausztrália és Franciaor­szág tudósai vettek részt. A megválasz­tott végrehajtó bizottság alelnökévé J. K. Fjodorov professzort, a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiájának levelező tagját választották (ČTK) választásokon vereséget hatalom ellenségei zottságok kb. 200 ezer dolgozójának önfeláldozó munkájukért, továbbá köszönetét fejezte ki azoknak a százezreknek, akik önkéntesen tá­mogatták a bizottságok tagjait. A kőolajtársaságok nagy támadásra készülnek a Szaharában Párizs (ČTK) - Az új „olajtör­vénykönyv", amelyet néhány nappal ezelőtt hagyott jóvá a francia kor­mány, nagy lehetőségeket nyújt ar­ra, hogy külföldi tőke részvételével kőolajkutatást és termelést folytas­sanak a Szaharában. A Les Ehos párizsi gazdasági lap előre látja, hogy újabb harc indul a szaharai „fekete aranyért". Néhány napon belül várható, hogy nyilvánosságra hozzák a Standard Oil of New Yor­sey, legnagyobb amerikai kőolaj­társaság és a Jľompagnie ^Francaise des Pétroles, a legfőbb francia tár­saság közötti egyezményt, amelyek közösen akarják átkutatni a szahara keleti felét. A Standard Oil így a „független amerikai társaságok és nagy brit cégek példáját követi". A Szovjetunió egész területén gyűléseket tartanak az atom- és hidrogénfegyverek el­tiltásáért és az atom­fegyverkísérletek be­szüntetéséért vívott harc hónapjának ke­retében. Képünkön a moszkvai Moszkabel­üzem dolgozóinak gyűlésén Burbaks Sing iró az Indiai Béketa­nács elnökének he­lyettese beszél. (TASZSZ felvétel) Az egész világ A SZOVJETÜNK) FEJLESZTESENEK MERÉSZ TÁVLATAIRÓL BESZÉL Ä VASÁRNAPI VILÁGSAJTÓ ÚJBÓL NAGY FIGYELMET SZENTELT N. SZ. HRUSCSOVNAK, AZ SZKP XXI. KONG­RESSZUSÁVAL KAPCSOLATOS BESZÉDE TÉZISEINEK. KÍNA Á Renmin Ribao „A Szovjetunió óriás lépése a kommunizmus felé" című vezér­cikkében többek között a következőket írja: „A történelem megerősíti, tekintettel arra, hogy a szocialista országok teljes fölényben vannak a tőkés országok felett a termelés ütemét illetőleg, a szocialis­ta országok mind a termelés abszolút tér­fogatában, mind pedig az egy lakosra eső termelésben utolérik és megelőzik a tő­kés országokat. Ez a fejlődés objektív törvénye, amely nem függ a tőkés or­szágok kívánságától. OLASZORSZÁG Áz Unita „A világ teljesen megváltozik" című szerkesztőség cikkében N. Sz. Hrus­csov beszámolójának téziseivel kapcsolat­ban a következőket írja: „Megkezdődött a kapitalista világgal va­ló verseny döntő szakasza. Hét év alatt oly nagy horderejű eseményekre kerül sor, amelyeknek következményeit még ma nehéz előrelátni: az egész világ megvál­tozik abban az értelemben, hogy teljesen megváltoznak az eröarányok. 1965-ig a szocialista országok a világ ipari terme­lésének több mint felét biztosítják. AUSZTRIA Ä Das kleine Volksblatt című polgári lap azt írja, hogy a Szövjetunió lehető­ségei a gazdaság fejlesztését és a mun­I katermelékenység emelését illetőleg „egy­í szerűen elképzelhetetlenek a tőkés világ­! ban." A Wiener Zeitung rámutat a Szovjet­unió és az USA gazdasági fejlődése kö­zött fennálló éles ellentétre. USA Á New York Times a ,,Hét eseményei 1' című rovatban azt írja, hogy a Szovjet­unió népgazdaság fejlesztési új terve „a legmerészebb gazdasági felhívás, amelyet Oroszország az Egyesült Államok és a Nyugat" címére valaha is küldött. A New York Times figyelmeztet arra, hogy N. Sz. Hruscsov beszédének tézisei erős hatással lesznek más országokra elsősor­ban a kevésbé fejlett ázsiai és afrikai országokra. „Oroszország, amely 40 évvel ezelőtt elmaradott ország volt, a gyors gazdasági fejlődés példaképe lesz — ír­ja a lap. A Szovjetunióban lesz a világon a legrövidebb munkanap és a legrövidebb munkakét Moszkva, (ČTK) — A Hruscsov beszámolójának téziseiben javasolt in­tézkedések végrehajtása után a Szovjetunióban lesz világviszonylat­ban a legrövidebb munkanap és a legrövidebb munkahét. Már 1960-ban befejeződik a munkások és hivatalnokok áttérése a hétórás munka­napra, az ipari ágak egész sorában pedig a hatórás munkanapra. 1964­től kezdve még rövidebb munkahétre, 35 és később csak 30 órás mun­kahétre térnek át. Ennek ellenére a bérek nem csökkennek. A kosztromai textilkombinát dolgozói már néhány hónap óta heti öt napot dolgoznak. Munkahetük 38 és fél órából áll, viszont keresetük az elmúlt hónapokban átlagosan 40 — 50 százalékkai emelkedett. A „szabad kereskedelmi övezetről" folyó tárgyalások válsága Párizs (ČTK) Nagy-Britannia bizonyta­lan időre elhalasztotta a „szabad keres­kedelmi övezetről" folyó tárgyalásokat. E tárgyalásokat számos sikertelen meg­egyezési kísérlet, után, az úgynevezett „eu­rópai gazdasági együttműködés szervezete" tizenhét nyugat-európai országa bizottságá­nak keretében november 19-én Párizsban kellett volna felújítani. Az angol hivatalos képviselő vasárnap este az európai gazdasági együttműködési szervezet párizsi székhelyén közölte, hogy a brit kormáy erre az el­határozásra Jacques Soustelle francia tájé­koztatásügyi miniszternek azon pénteki kijelentése után jutott, hogy Franciaország nem csatlakozhat a „szabad kereskedelmi övezA" létesítésének jelenlegi brit tervé­hez. A brit kormány képviselője közölte továbbá, hogy Reginald Maudling brit mi­niszter az európai gazdasági együttmű­ködési szervezet bizottságának elnöke no­vember 19-én nem megy Párizsba. A brit kormány ezen határozata után Nyugat-Európa fővárosaiban általános rémü­let lett úrrá, mert a „szabad kereskedelmi övezetről" folytatott tárgyalások csődje a ke­reskedelmi háború kezdetét jelenti Ny u * gat-Európában, és egyben Nyugat-Európá­nak két egymással szemben álló és vetél­kedő kereskedelmi tömbre való szakadását jelenti. Az egyik oldalon áll Nyugat-Né­metország, Franciaország, Olaszország, Belgium. Hollandia és Luxemburg, az úgyvezett „európai gazdasági egyesülésbe" (közös piac) tömörülve, a másik oldalon az európai gazdasági együttműködési szer­vezet többi tagállamai, elsősorban azonban az „erős vetélytársak" Anglia, Svédország, Norvégia, Dánia, Ausztria és Svájc E két csoport közötti válság 1959 január 1-én éri el tetőfokát, amikor a közös piac államai kölcsönösen 10 százalékkal le­szállítják az összes vámokat és 20 száza-i lékkai emelik a behozatali kontlgenseket. Az európai gazdasági együttműködési szer­vezet többi tagállama ezt megkülönböztető 1 intézkedésnek minősíti és már most vissza­vágó intézkedésekkel fenyegetőznek, vagyis a közös piac hat államából való árubehoza­talok korlátozásával vagy megszüntetésével; Franciaország választások előtt AZ V. FRANCIA KÖZTÁRSASÁGBAN november 23-án és 30-án lesznek az első általános választások. Ezekre a választásokra azután kerül sor, hogy de Gaulle tábornok jelentős győzelmet aratott az új francia alkot­mányról megtartott népszavazásban. De Gaullenak ez a sikere nemcsak Franciaország demokratikus erőiben kelt aggodalmat, hanem felkelti az egész világ haladó közvéleményének érdeklődését is. Franciaországban a személyi hatalmat, a katonai diktatúrát legalizálta az új alkotmány jóváhagyása s nagymértékben szabaddá tette az utat a fasizmus előtt. A reakció előretörése Franciaországban nemcsak azért meghökkentő, mert Európa egyik gazdaságilag és politikailag legjelentősebb államáról van szó. Franciaország egyben az újkori demokratikus és szabadságtörek­vések klasszikus hazája, a Nagy Francia Forradalom és a Párizsi Kommün országa. Ezért jogosan teszik fel a kérdést világszerte a haladó emberek: mi lesz Franciaországgal? Milyen sors vár annak az országnak népére, amely a történelemben először kísérelte meg a proletariátus uralmának meg­valósítását. , Népi összefogás — burzsoá •i ellentámadás . Abban az időben, amikor Német­országban győztesen hömpölygött a barna áradat, a francia baloldali erők határozott összefogása 1934. február 6-án megállította a fasizmus ottani uralomrajutását. Ez, a Francia Kom­munista Párt vezette népi összefogás, megvetette az abbesszíniai gyarmati háború és a spanyol polgárháború ide­jén az első népfront-kormány alapjait, amely ugyan a burzsoázia mesterke­dése következtében ideiglenesen el­bukott, de már két esztendő múlva, Franciaország náci megszállásának idején, az ellenállás természetes, népi alapját képezte. A fasizmus leverése után a Fran­cia Kommunista Párt a második vi­lágháborúból megerősödve, mint a dolgozók igazi vezetője került ki s részt vett az új, demokratikus alkot­mány kidolgozásában, valamint a kor­Ynány munkájában is. Elvileg Francia­országban ugyanúgy adva voltak 1945—1946-ban a népi demokratikus továbbfejlődés feltételei, mint a ke­let-európai országokban. A francia burzsoáziának azonban, a világimperializmus igen hathatós gaz­dasági és politikai segítségével — elég, ha csak a Marshall-tervet idéz­zük — sikerült megállítania ezt a számára annyira végzetes fejlődést. A Francia Kommunista Pártot először a kormányból kiszorította, majd a jobboldali szocialisták megnyerésével, vezetőik megvásárlásával a francia parlamentáris életben teljesen elszi­getelte éppen akkor, amikor a bal­oldali tömegek az 1956. január 2-i választásokon soha nem látott arány­ban fejezték ki bizalmukat a kom­munista párt és a népi tömegek de­mokratikus összefogásának gondolata iránt. Ami azután történt, az már élénk emlékezetünkben él. A legreakciósabb burzsoázia, a koncentrált francia nagytőke képviselői felismerték azokat -a lehetőségeket, amelyeket -a kom­munista párt parlamenti elszigetelt­sége nyújtott számukra. Az algériai fasiszta rohamcsapatok — ott ejtő­ernyősöknek hívják az SS-t és az SA-t — segítségével felrúgták a te­hetetlen polgári parlamentet, a poli­tikai lomtárból előhorgászták a dicső­sége romjain kotló de Gaulle tábor­nokot, s megszüntették az 1946. évi lényegében demokratikus alkotmányt. Az 1958. szeptember végi referen­dum formálisan legalizálta ezt a fej­lődést és jóváhagyta a reakció szá­mára minden ajtót kinyitó új alkot­mányt és választási rendszert. Milyen az új alkotmány és a választási rendszer ? E nyíltan reakciós, népellenes jel­legű alkotmány elfogadtatását a refe­rendumban de Gaulle-ék számára megkönnyítette az a tény, hogy az alkotmány egyes cikkelyeit bonyolult jogi fogalmazásokba burkolták, úgy hogy az a választók tömegei számára jóformán érthetetlen volt. Az új al­kotmánynak az a fő célja, hogy a néptömegeket teljesen kirekessze az ország politikai életének irányításá­ból. Nem véletlen, hogy az alkotmány szövege meg sem említi azokat az alapvető jogokat és szabadságjogo­kat, amelyeket az 1946. évi alkot­mány még tartalmazott. A parlament szerepét rendkívül leszűkíti, a kor­mány bábjává s függvényévé teszi és ezáltal ténylegesen felszámolja a nép­képviseleti rendszert. Könnyen el­képzelhető annak a kormánynak po­litikája, amelynek élén a monopó­liumok közvetlen képviselői állnak és amelyet nem ellenőriz és korlátoz a parlament. -A szocialista vívmányok lefaragásának politikája lesz ez, a nép politikai jogai korlátozásának rendszere, amely a haladó szerveze­tek és politikai pártok — elsősorban természetesen a Francia Kommunista Párt betiltására irányul. A kormány számára a párt betiltását már ma is lehetővé teszi az új alkotmány 4. cikkelye — egyszóval a burzsoázia, kitárta a kapukat a fasizmus előtt. E politika gyakorlati megvalósítá­sát szolgálja a küszöbönálló választá­sokra de Gaulle-ék által kidolgozott és elfogadtatott új választási rend­szer, amely már eleve döntő hatású a választások eredményére. A kerü­letenkénti, egyjelöltes, kétfordulós rendszert vették elő ismét a reak­ció fegyvertárából. Ez a rendszer annyit jelent, hogy a november 23-i első fordulóban csak az a jelölt kap mandátumot, aki abszolút (felénél nagyobb) többségre tesz szert. A választásokon 465 mandátum sor­sa dől eL 17 párt mintegy 3000 je­löltet állított. E 17 párt közül 13­nak programja alig különbözik egy­mástól. A második választási forduló előtt a pártok megegyeznek egy­mással és a legesélyesebb jelöltet tehetik meg közös jelöltnek a kom­munista vagy más baloldali jelölt ellenében. Ez a lehetőség már eleve eldönti a mandátumok sorsát. Mert hiába kapja a kommunista vagy bal­oldali jelölt az első menetben a sza­vazatoknak akár egynegyedét vagy egyharmadát is, e szavazatok sem­mivé válhatnak a jobboldali pártok összefogása következtében a máso­dik menetben, ha ott a jobboldali pártok egységesen lépnek fel. Vilá­gos, hogy ennek a rendszernek fő célja a kommunista párt parlamenti képviseletének megtizedelése, miután ennek a pártnak a jobboldali „szo­cialisták" áruló magatartása követ­keztében nincs módjában kapcsolnia szavazatait természetes szövetsége­sével, a másik munkáspártul. Karhatalmi „választások" Algériában Amíg azonban de Gaulle-ék a fran­cia anyaországban legalább a válasz­tások látszatának megőrzésére tö­rekednek, addig Algériában a demok­ratikus álarcot már teljesen levetet­ték, illetve levetni kényszerültek. Alig tudták összehozni a szükséges arab jelölteket a jelölési határidőig. Még nagyobbak lesznek a nehézsé­gek a „választó tömegek" előállítá­sával. Míg az európai reakció egyik vezető sajtóorgánuma, a Neue Zür­cher Zeitung is — amely pedig ho­zsannával fogad minden jobboldali fasiszta diktatúrát, legyen az Pakisz­tánban, Dél-Afrikában vagy Kuba szigetén — megrökönyödve írja no­vember 10-i vezércikkében, hogy „számolni kell a hadsereg beavatko­zásával az algériai választásokba, miután semmilyen más eszköz nem áll rendelkezésre. Ily módon (értsd a francia hadsereg beavatkozásával) remélhető, hogy néhány millió mu­zulmánt az urnák elé vonszolnak. Az igazi döntés lehetősége azonban ki van zárva." Lehet, hogy a francia reakció újabb térnyerést ér el a két válasz­tási vasárnapon. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a nagy világerők ellene dolgoznak és előbb utóbb felszámolják pozícióit. A reak­ció ellen dolgozik a francia munkás­osztály öntudatos többsége, a gyar­mati népek feltartóztathatatlan nem­zeti felszabadító harca, a világ haladó erőinek szolidaritása, a szo­cialista tábor győzelmes előretörése. Ezért nem kétséges, hogy ha az egyik vagy másik csatát Franciaor­szágban a reakció nyeri is meg ­a végső győzelem a francia dolgozóké lesz. Protics Jolán ÜJ SZÖ 3 * 195 8. november 11.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom