Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-15 / 316. szám, szombat

SAS ANDO

R f Amit az irodalmi élet a Nagy Októbernek köszönhet . Ä Nag.v Októberi Szocialista Forradalom évfordulója korszakos jelentőségű emléknap nemcsak a szovjet irodalom történetében, hanem világirodalmi tekintetben is. A hatalom meghódítása a szocialista társadalom építését vállaló dolgozók által - az emberiség "történelmében első ízben — és a mezőgazdasági s az ipari munka üzemeiben megvalósult új rendszer nem maradhatott hatás nélkül az írói munka műhelyeire sem. Itt persze nem kellett nagyüzemeket kollektivizálni, de az egyes írókat, az egyénileg dolgozó íróművészeket annak tudatára kellett ébreszteni, hogy ezentúl ők nem csak maguknak és kiválasztott keveseknek termelnek, hanem a nemzetté lett nép tömegei számára alkotnak, s az írói munka célja nem lehet a valóságos élettől idegen gyönyörködtetés, s ha gyönyörködtet is, ezzel együtt lelkesítő irányítás a küldetése a kapitalista múlt felszámolásával adódó átfogó és emberies feladatok teljesítésére. Lenin az Októberi Forradalom előtt 12 évvel megállapította, hogy a szocialista harcos és építő munka irodalmi része nem azonosítható sablonszerűén a proletariátus pártmunkájának más részeivel. Az irodalom tehát olyan társadalmi jelenség, amely különleges elbánást igényel. Az irodalmi munka Lenin szerint nem tűri a gépies egyformásítást, teret kell kapnia nagyobb szabadságra és több egyéni kezdeményezésre a gondolkodás és a képzelet körében. Hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja a hatalom átvétele után ehhez a bölcs irányításhoz tartotta magát, az az 1917 november 7-iki győzelemnek köszönhető. Politikai változásokat egyik napról a másikra el lehet rendelni, de társadalmi konzekvenciák keresztülvitele időt igényel. Különösen áll ez az irodalomra. Az Októberi Forradalom hatása az Irodalmi életre részint azonnali volt, részint szükségképp folyamatosan bontakozott ki. Rögtöni hatása az írók kizsákmányolásának megszüntetése magánkiadók által, s a zavartalan alkotó munka feltételeinek megteremtése alkotóházak nyitásával és a művek megfelelő honorálásával. A folyamatos feladatok közé tartozott elhárítani az akadályokat az elől, hogy az irodalom a felépítmények síkján azonosuljon eszmeiségben azokkal a törekvésekel, amelyek az anyagi bázisban, a gazdasági termelés világában megszüntettek mindennemű kizsákmányolást. Az Októberi Forradalomnak köszöni az irodalom a tematikában való gazdagodást, mégpedig abban a tematikában, mely egy új és jobb társadalom létrejöttével kapcsolatos, továbbá az olvasó tömegek hallatlan megnövekedéséből szűrődő örömteljes ösztönzést » az írói hivatásra való nevelésről történő újszerű, eddig nem ismert gondoskodást. Az Októberi Forradalom adott lendületet a haladó irodalmi hagyományok kiválasztásának és megbecsülésének, valamint a világirodalmi tájékozottság, érdeklődés és kapcsolatok demokratikus eszmeiségű ápolásának. Az Októberi Forradalom győzelmének idején az írók között akadtak olyanok, akik osztálykorlátaik ellenére is éles tekintettel vették szemügyre a társadalmi berendezés hibáit és gyarlóságait. Elég egy Csehov és egy L. N. Tolsztoj nevét említenünk, de többségük, az átlagírók zöme a polgárság öncélúskodó és dekadens áramlataival úszott, mert másként a tőkés világban sem szóhoz, sem kenyérhez nem juthatott. Ezeket ki kellett emelni az általuk megszokott káros áramlatok sodrából. E munka minden elismerésre méltó, de fáradságos, s eredménye sok esetben kétséges volt. A gazdasági és a politikai átépítésnek voltak 1917 előttről hagyományai, elkészült lépcsőfokai, de a már akkor öntudatra ébredt munkásság a szépirodalom terén rá váró feladatokra nem készült úqy fel, mint a gazdaságiakra. Egy Gorkij, bár százakat, sőt ezreket pótolt, eovedülálló, kivételes jelenség volt 1917 előtt. Ezért az Októberi Forradalom után megkezdődött nem polgári eredetű, tehát avult hagyományok által nem béklyózott egyéniségek kiemelése irodalmi munkára proletár,- általában plebejus és elfogulatlan értelmiségi körökből. Ezt a nevelő munkát — az útitársak dolga is idetartozik — a Szovietunió Kommunista Pártia nagy körültekintéssel Iránvította és éberen őrködött az irodalom kártevőinek elszigetelésére, mert voltak olyanok is, akik arccal hátrafelé, a letűnt múlton siránkozva próbálták forgatni a tollat. Hivatkozni lehet olyan hagyományra, amely a szovjet példának nemcsak egyszerű átvételét, hanem bensőséges megértését és termékeny követését lehetővé teszi. E hagyományt a magvar Irodalom területén Petőfi képviseli. Eléq megemlítenünk A XIX. század költői című költeményét, amely az öncélú, önző lantpengetést elítéli: ,Ha nem tudsz mást, mint' eldalolnl saját fájdalmad s örömöd: Nincs rád szüksége a világnak".Másrészt Petőfi a költészet kötelességéül hirdeti együtt küzdeni a áSS — Megjelent a Korunk 9. száma X Korunk legújabb számában a 'többek között Kallós Miklós: Az élő marxizmus a kommunista pártok gyakorlatában és Balogh Edgár: Látogatás Csehszlovákiában címmel Irt cikket. A Dokumentumok című rovatban A marxista-leninista esztétika védelmében. Az osztályszempont érvényesítéséért az esztétikában, A világnézet és az alkotási módszer aemmifie vétele ellen, A proletár író és a proletár irodalom útja, Régi nézeteltérések és mai viták című cikkek olvashatók. Ezenkívül gazdag anyagot tartalmaz a Tények és érvek, a Krónika, valamint a Szemle és a Bírálat című rovat, A Korunk legújabb száma Magyar drámaírás Szlovákiában címmel Tóth Tibor tollából közöl cikket, (b) Nagysikerű operettelőadás Kassán A Csemadok kassai csoportja bemutatta Csizmárek Mátyás „Boci-boci tarka" című 3 felvonásos operettjét. A tagság lelkes szervező munkája már jóval az előadás előtt felkeltette a lakosság érdeklődését, úgyhogy a több tzer ember befogadóképességű sportcsarnok ez alkalommal kicsinynek bizonyult. A színdarab a vajúdó falu életét Heveníti meg. A sok humor, az ének, tánc- és zeneszámok végig élvezetessé teszik ezt az igényes és időszerű színdarabot. r, Az operett egyik jelenete. (Takács 0. felvétele) A közönség nyíltszíni tapssal jutalmazta a műkedvelő színjátszók teljesítményét. Jó játékáért dicséretet érdemel az egész kollektíva. Különösen kitűntek István és Bori szerepében Zsolcer Béta és Kostyánszky Katalin megkapó énektehetségükkel, Ruzsbart Béláné, mint Csuhainé, Kriszt Klára, mint lakzis Elza, Antal Pál, mint Tajti, Novotný Márta és Szentpéteri Dezső Rozika és Tóbiás komikus szerepében. A fiú- és leány-tánccsoport is nem egyszer elragadtatta a nézőközönséget. A színvonalas és nagyigényű előadás elsősorban Spišák Géza rendező érdeme. A kórus, zenekar és a szólisták betanítását Mayer Frigyes mérnök vezette. A nagyszerű kassai bemutató után november 15-én Szepsiben, majd a kerület több más városában is bemutatják a darabot. Decemberben a Kassai Állami Színházban újra színre kerül a „Boci-boci tarka". MÖZES SÄNDOR néppel minden harcos előretörésben. A költő nem pihenhet árnyékban, míg a nép küzd, fárad, izzatL Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön vízen át! Ebben a jelszóban csírájában benne van, amit pártosságnak és szocialista realizmusnak nevezünk. Ez az aktív, termékeny, tettrekész és derűs optimizmus az, ami az Októberi Forradalomnak nem múló értékű ajándéka és folyvást gyümölcsöző hagyománya az irodalom számára. A Szovjetunió népe az 1917-ben meghódított hatalmat szilárdan kezében tartotta és tartja s a dolgozók e hatalom birtokában következetesen és bölcsen, éleslátással és megértéssel birkóznak meg az irodalom területén adódó problémákkal s a művészi és ideológiai tekintetben világszerte élenjáró szovjet irodalom alkotói és müvei számára megteremtették a szilárd alapot. A napokban beszámolót közöltünk Li Ming-csiang kínai zongoraművész bratislavai hangversenyéről. V. Pribyl fényképén a kínai művészt koncert közben láthatjuk. ALBERT MALTZ: V Á prágai Realista Színház bemutatója Sokszor éri bírálat a színházakat, mert túlságosan gyakran tűzik műsorukra olyan nyugati szerzők darabjai*, melyek mit sem mondanak népünknek és semmi vonatkozásban sincsenek a mávai. a haladással, a szocializmus építésével. Hibát követnénk el azonban, ha általánosítanánk, mert vannak ma is nyugati szerzők, nem is kis számban, akik müveikkel nem vallanak szégyent. Bátor kiállásukért dicsőséget szereznek nemcsak önmaguknak, de elnyomott népüknek is, sőt mi is sokat tanulhatunk tőlük. Ilyen kivétel a ma Mexikóban élő Albert Maltz amerikai írónak a prágai Realista Színházban bemutatott Verem című darabja. Az író a darabban megalkuvást nem ismerve tárja elénk a szomorú valóságot: az amerikai bányászok keserves osztályharcát a monopóliumokkal. A tőkések éhbérért — alamizsnáért vásárolják meg jogaikat és kíméletlenül döntenek alárendeltjeik életéről. Azok pedig. akik ellenszegülnek és védekezésül szakszervezetekbe tömörülnek, fekete listára kerülnek, elbocsátják őket állásaikból, osztályrészük a nélkülözés, a nyomor lesz. Ilyen sors érte Joe Kovarský bányászt is. akinek szülei valamikor a munkanélküliség elől menekültek Közép-Európából Amerikába. Sztrájk és szabotázs hamis vádja miatt három évet ült. Szabadiábra helyezése után képtelen elhelyezkedni, A pecsété melyet rányomtak, letörölhetetlen. Nyilvántartják, mint kommunistát, aki veszélyes a közre, és, hogy azt meg ne „fertőziffesse", mindenhonnan kiebrudalják. Prescott bányafelügyelő kihasználja Joe nyomorúságos helyzetét s azt, hogy a felesége gyermeket vár. Munkát kínál neki becstelen fettételek mellett: besügóvá akarja tenni. Joe lelkében drámai tusa megy végbe, vergődik: elpusztul családjával együtt, vagy elárulja társait. Két malomkő között őrlődik, míg végül is elhatározza, hogy a feladatot látszólag vállalja. De Prescott csakhamar rájön erre s fegyverrel a kezében sarokba szorítja Joet, aki enged az erőszaknak. Elárulja társait és végül is Júdásként megfutamodik, szégyent hozva önmagára és családjára. A munkásmozgalomban az önzés, a jellemtelenség, az árulás jelenségével a szerző bátran szembenézett. Élesen kidomborítja az egyes szereplők jellemét. Joe munkásszármazású, becsületes munkával és törekvésekkel kezdi pályafutását. Nem tűrheti a kizsákmányolást és ezért társaival szervezkedve ellenszegül a sérelmeknek. Meg is issza a levét elszántságának! X bSriónbfll kikeriüfa lélekben mégis meginog. Fontosabb számára családja és a saját jóléte, mint a munkáskollektíváé. Elfelejti, hogy egyetlen bányász ön-magában mit »em számit. Elfelejti, hogy az egyén a közösség nélkül elvész, hogy a munkások szolidaritása a legfontosabb, hogy emellett az egyén érdekei eltörpülnek, semmivé válnak. Nagy bűne ez Joenak és ezért lakolnia kell! Joe szerepében Ladislav Kazda nagyszerűen játszott. Abban » jelenetben, melyben az önvád marcangolja, lelkitusája megrázó. Sógorát a bányaszerencsétlenség áldozatául esett és élat* végéig nyomorék, Tonvt J. Mikota alakította nagy sikerrel. Még így, elesettségében is tevékeny részt vesz a sztrájk előkésztésében: Joet. mihelyt árulása kitudódik, nem türi meg többé « maga közelében. Pavel Spálený, a hullákon átgázoló, ravasz és kegyetlen Prescott bányafelügye!ő alakításában élethűen játszott. A többi szereplő is kiválót alkotott, mert összjátékával sikerült megteremtenie azt a bennsdséges, őszinte légkört, amely oly jellemző a munkáskoüekítvákra. Meg kell állapítanunk, hogy. Jó! választott a prágai Realista Színház Mait* drámájának műsorára tűzésével. Kardoi Márti. Kell-e a leleszieknek a kulíüra? A múlt század derekán Bodrogközön jártában Petőfi ennyit jegyzett fel Leleszről: „Valami egyórányira Királyhelmectől van Lelesz. Nagyszerű disznóhizlalő hely. Van benne roppant barátklastrom. Leleszen fölül foly a Latorca... Folyása kanyargó, vize világoszöld, környéke erdős a rév körül, hol kompon jön át az ember. Csend volt, amint áthoztak, kellemes erdei csend, melyet csak egyes madárfüttyentés és az evezőlapátok egyhangú lobicskolása zavart meg." Ennek ez év július 11-én múlott 111 éve. Azóta Lelesz a felismerhetetlenségig megváltozott. Disznóhizlalás ugyan ma is folyik, de a szövetkezetben; barátklastrom azonban már nincs, a helyén négyéves mezőgazdasági technikum van, a községben pedig két nyolcéves középiskola. Igaz, a Latorca is ott folyik, de medre már nem olyan kanyargós, erdeje is kevesebb, s az utas már nem kompon jár, hanem modern rácsos karú hídon, s a hajdani folyómenti erdei csendet ma mezőgazdasági gépek zaja veri fel, magát a folyót pedig rizsföldek szegélyezik. Lelesz a járás egyik legnagyobb községe. A legelsők között alakított szövetkezetet, s mindmáig a legjobban szervezett és a legszebb eredményeket felmutató szövetkezetek közé tartozik. A faluból sok vezetőember került ki, akik nemcsak járási méretben töltenek be vezető tisztségeket — mint Kobák Ferenc, a járási nemzeti bizottság osztályvezetője, Ján Sádel, a JNB népművelési felügyelője, Lefkovics elvtárs, a JNB mezőgazdasági osztályának a vezetője stb. -, de jutott belőlük a kerületre is, nem is beszélve arról, hogy a nemzetgyűlés képviselője is leleszi, és az SZLKP KB jelöltje ia Leleszről került ki. Emellett szép számmal vannak értelmiségiek a faluban, köztük több mint kéttucatnyi pedagógus. Van kultúrházuk, mozijuk, a HNB épületében helyiség kisebb összejövetelek céljára, zongora, vetítőgép, játékok stb. A község ugyanakkor közel fekszik a járási székhelyhez is. Meglepő azonban az, -hogy mindennek ellenére Leleszen hosszú hőnapok óta nincs kulturális élet. Amikor a HNB tanácsa egy szeptembervégi estén aktívát hívott össze a község kulturális életének az értékelésére, a népművelőmunka megjavítására, a HNB titkára nagyon szegényes tevékenységről tudott csak beszámolni. A tömegszervezetek közül is csak a HESZ-ről beszélhetett elismeréssel, amelynek munkáját Varga Ferenc tanító elvtárs fellendítette. A CSISZ-szel azonban baj van, egyesek szerint csak „kínlódnak benne a fiatalok", az évzáró gyűlésen mindössze huszonötén jelentek meg, s ezek között sem/akadt, aki elvállalta volna az elnöki tisztséget. Többen azt a nézetet vallják, hogy a faluban nehéz kulturális munkát végezni, mert az ifjúság egy részének a magatartása kifogásolható, a diák- és falusi ifjúság között nincs kellő együttműködés, és a felnőtt közönség sem mutat kielégítő érdeklődést egyes népművelési események vagy akciók iránt, A községben ezenkívül seip a Csemadok, sem a CSSZBSZ nem tölti be hivatását, de a három iskola pedagógusai sem tehetik szívükre a kezüket, mondván: — Megtettük, ami tőlünk telhetett. Nem hiszem azonban, hogy ebbe a helyzetbe Lelesz belenyugodna. Ez azt jelentené, hogy megtagadná haladó, nemegyszer forradalmi múltját. Ha a lelesziek megbékélnének a jelenlegi helyzettel, önmagukat tagadnék meg. Az utóbbi napokban a Leleszről érkező hírekből arra lehet következtetni, hogy az erjedés már meg ís indult. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulója alkalmából nagyszerű fáklyás felvonulást rendeztek. Ezenkívül nem egy szép kezdeményezés született. Többek között 60-80-tagú énekkar és zenekar van alakulóban. Ez a járásunkban eddig páratlan kulturális vállalkozás vonzó példaként szolgálhatna Királyhelmec és Bodrogszerdahely számára is. Á községekben azonban a kulturális népnevelőmunka többi változatos, vonzó formáit és módszereit is fel kell újítani vagy meghonosítani. így például kiváló lehetőség van arra, hogy a mezőgazdasági és a két nyolcéves középiskola pedagógusainak a bevonásával, aktív közreműködésével havonta ü»Üjy-egy érdekes irodalmi estet tartsanak a haladó, főleg jelenkori irodalom legkiválóbb képviselőiről. Ez nagyban hozzájá* ruina az olvasás megszerettetéséhez, a helyes irodalmi ízlés kialakításához. Megszervezhetnék a Szülök Egyetemét, amelynek keretén belül egy pedagógiai előadás-sorozat segítena összehangolni a családi és iskolai nevelést, ugyanakkor a helyes szülői nevelési gyakorlat kialakítását ie szolgálná. Továbbá a magyar és szlovák szavalóversenyeket nyilvánosan, a nagyközönség részvételével kellena megrendezni. Lelesz nemegyszer megbirkózott igényes drámák vagy operettek előadásával is. Miért ne vághatnának neki a téli időszakban újra hasonló feladatnak? Ügy hírlik, hogy már készülődnek is rá! Könynyüszerrel vállalkozhatnának színvonalas tarka műsorok összeállítására; nagyon jó feltételeik vannak hozzá. A mezőgazdasági Iskola pedagógusai, mindenekelőtt Bohony és Jakáb elvtársak a siker érdekében bizonyára szívesen közreműködnének. Módjuk van sakk- és asztaltenisz-versenyek lebonyolítására. Kobák László és Veres János tanító elvtársak talán nem is vennék jó néven, ha mint hozzáértő embereket kihagynák őket g „játszmából"* Mindez azonban nem válhat valóra ösztönösen, találomra, szervezetlenül. A sikeres munka érdekében az szükséges, amit Freit igazgató elvtárs javasol: a helyi művelődési otthon álljon élére a kulturális élet szervezésének, fogja össze a tömegszervezeteR ilyen irányú tevékenységét, készítsen tervet a munka összehangolására, és gondoskodjék minden előfeltétel megteremtéséről. Papp elvtárs nagyon jól tudja, hogy ezt hogyan kell csinálni. Munkájában szüntelen támogatásra fog találni a HNB és a falusi pártszervezet vezető funkcionáriusainál, Török és Koleszár elvtársnál, amint azt annak idején nyilvánosan megígérték, A kulturális forradalom érdekében Lelesz minden bizonnyal ežen a téren is élre tör, s arra a kérdésre: kell-e a leleszieknek kultúra, határozott igennel és a többi község számára is vonzó, példás tettekkel fog válaszolni. Tolvaj Bertalan ÜJ SZÖ 7 * 1958. november 11.