Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-15 / 316. szám, szombat

A kongresszus előtti vita váljék a szövetkezetek bővítésének és gazdaság megszilárdításának hatékony tényezőjévé Ma már minden egyes szövetkereti tag, illetve mezőgazdasági dolgozó előtt ismertek azok a feladatok, amelyeket pártunk XI. kongresszusa tűzött ki. A feladatok teljesítésének fontossága országos jelentőségű, és hogy a kitűzött célt hogyan és mikorra érjük el, senki előtt nem lehet közömbös. Már csak azért sem lehet közömbös, mert nem igen akad olyan ember, aki ne akarna még jobban élni. A sült galamb pedig magától még senkinek sem röpült a szájába, még a szocialista társadalmi rendszer sem tud a termelés, a munkatermelékenység emelése nélkül egyre jobb megélhetési lehetőséget biztosítani. A jólét magában a munkában rejlik. Az még nem minden, hogy a gyárak, a bányák népi tulajdont képeznek, hogy a föld azoké lett, akik megdolgozzák, hogy a nép magáévá tette ősi jussát. Ezek a tények magukban még csak a jólét megteremtésének konkrét feltételeit adták meg, de hogy ténylegesen mindez mennyire járul hozzá a nép jólétének növekedéséhez az maguktól az emberektől függ, akik ma már az ország minden gazdagságának tulajdonosai; urai. Nem mindegy az, hogy a parasztember hogyan gazdálkodik, rčgimódian-e vagy a jobb, nagyobb termelési lehetőségeket nyújtó újat, a szövetkezeti gazdálkodást választotta. A szövetkezeti gazdálkodás fölényét az egyénivel szemben ma már aligha kell bizonygatni. Erről maguk a szövetkezetek beszélnek. Még a leggyengébben gazdálkodó szövetkezetek is jóval nagyobb gazdasági eredményeket érnek el mint az egyéni gazdaságok. Azok a földművesek, akik manapság még egyéni gazdálkodást folytatnak, szintén tudják, hogy a szövetkezeti tagok gazdagabban aratnak, jövedelmezőbb az állattenyésztésük és jobban is élnek mint az egyéniek. De ha tudják, miért nem lépnek be? - tehetné fel a kérdést valaki. A kérdés megválaszolása nem olyan egyszerű, mindenekelőtt ismerni kell a parasztember gondolkodási módját. A múltban a parasztember életének fő problémája a földszerzés yolt, illetve annak megtartása. A földtől függött úgyszólván az élete, az, hogy lesz-e betevő falatja, tud-e gúnyát venni a családjának. Ma ilyen gondja nincs az egyénileg gazdálkodónak sem, összehasonlithatatanul jobban él, ő is most, mint ahogyan élt a múltban. A gyakorlat azonban azt igazolja, hogy a parasztság döntő része már szakított a maradi gondolkodással. Oj, a ma emberének szemszögéből nézi mai életünket. Ezek a földművesek ma már szövetkezeti tagok, saját érdeküket öszhangba hozták a közösség érdekeivel és csak idő kérdése az is, hogy a ma még kívülállók mikor zárkóznak fel a szövetkezetesek mellé. Az idő tartama pedig attól függ, hogy mindenekelőtt a falusi pártszervezetek és a járási pártbizottságok milyen munkát végeznek a falun. Pártunk XI. kongresszusából kilndúlva, most a szövetkezetek IV. or* szágos kongresszua előtt a szövetkezetekben, illetve falvakon lezajló vitákban azokon a helyeken, ahol még nincs szövetkezet, azoknak megalakításával, ahol pedig már van szövetkezet, de még egyénileg gazdálkodók is akadnak, azoknak a szövetkezetekbe való megnyerésével is foglalkozni kell. Meg kell értetni a még szövetkezeten kívül álló kis- és középparasztokkal, ha a szövetkezeti gazdálkodás mellett döntenek, ez mindenekelőtt az ő előnyükre válik és ezen Miért késik a régi híd helyrehozása? A Rimaszombatból Losonc felé vezető űton a Rima folyót átívelő híd még a török uralom alatt épült és mint ilyen, értékes emléknek számit a város lakossága szemében. Az év elején a hld egy része leszakadt. Két hétig kerülő úton bonyolódott le a forgalom, majd a leszakadt rész fölé vasszerkezetű alkatrészek kerültek. Igy a forgalom kérdése megoldódott. A baj azonban az, hogy az esős idő beálltával a Rima vize megáradhat és további rombolásokat végezhet a régi híd épségben maradt részein. Ügy véljük, akkor kell a javítást meg. kezdeni, amikor még kevesebbe kerül, ezért a helyreállítási munkák gyors megkezdését kérjük. Réthy István, Rimaszombat elhatározásukban a párt- a munkásosztály, az állam sokoldalú támogatását tapasztalhatják majd. A párt mindig és mindenekelőtt a dolgozó ember jobb életkörülményeinek megteremtését tartotta szem előtt. Nem fér kétség ahhoz — mondotta Michal Chudík elvtárs - az SZLKP KB 1956 október 23-^n és 24-én tartott ülésén —, pártunk mindent megtesz annak érdekében, hogy az egyre növekvő mezőgazdasági termelés alapján tovább javuljanak a szövetkezeti parasztság életfeltételei. A párt vezető szerepének a falvakon való érvényrejuttatása során tehát abból a tényből kell kiindulni, hogy a szövetkezeti nagyüzemi termelés az egyetlen és helyes út, amely a földműveseknek jobb életet teremt, amely egyben lehetővé teszi hazánk népének egyre növekvő igényei kielégítését is. A párkányi járás kommunistái például az elmúlt járási pártkonferencián elhatározták, hogy az idén járási méretben több mint 10 000 hektár földdel gyarapítják a szövetkezeteket, illetve új szövetkezeteket alakítanak azokban a községekben, amelyekben eddig még nem volt. Most, hogy sor került a IV. szövetkezeti kongresszus előtti vitákra, amely pártunk XI. kongreszszusának a mezőgazdaságra vonatkozó határozatából idul kl, szükségszerűen meg kellett állapítani, hogy a szövetkezetek bővítésére vonatkozó határozata teljesítése terén sokkal adósak maradtak. A szükségszerűen szó beszúrására azért volt szükség, mert amikor a kitűzött cél elérésének lehetőségéről tárgyaltak, magától értetődőn számba 'kellett venni az adott lehetőségéket, mindenekelőtt azt, hogy hol tartanak a falu szocialista átépítésében, mert a feladatok megvalósításának egyéb alapvetően fontos tényezője a szövetkezetesítés részaránya. Szövetkezetek nélkül, sok és jól gazdálkodó szövetkezetek fiiján a kitűzött feladat nehezen valósúlna meg. Bár a járás területén a mostani időszakban is folyik az agitációs munka, a járási pártkonferenciának a szövetkezetek bővítésére vonatkozó határozata alig egyharmad részben valósult meg, s az évnek lassan már vége lesz, Most azonban, hogy a feladatok megvalósításának lehetőségeiről van nálunk is szó, mindenek elé helyezték a kis- és középparasztok megnyerését a szövetkezetekbe. Az elmúlt hetekben például Kőhídgyarmaton 55 földműves lépett be a közösbe. Járási méretben az eredmény azonban még így sem kielégítő. * Az egyik hiba, amely egyben a nagyobbik is, abból adódik, hogy a falusi pártszervezetek nem dolgoznak eléggé aktívan. A második hiba pedig magában az agitációs munka szervezési megoldásában van. Az, hogy a járási pártbizottság, illetve a járási nemzeti bizottság funkcionáriusai, alkalmazottai meglátogatják a falvakat, segítenek a falusi pártszervezeteknek és a helyi nemzeti bizottságoknak munkájukban, rendben van. A hiba azonban ott kezdő dik, hogy az elvtársak egymást váltogatják az agitációs munkában. Egyik délután az egyik, másik dél után a másik, harmadik délután a harmadik megy ugynazon községbe hogy a földműveseket megnyerje a közös gazdálkodásnak. Ez a módszer helytelen és nem szolgálja a célt. Helytelen azért, mert az agitációval megbízott elvtársak munkáját kellőképpen nem lehet ellenőrizni. Másodszor pedig fennáll annak veszélye, hogyha egymás után három négy elvtárs is megy ugyanabba a faluba, végeredményben alig jutnak tovább az ismerkedésnél. Elöljárójában az egyik is és a másik is csak ismerkedik az emberekkel, a helyi viszonyokkal. Amikor aztán ezen túlesik, egy másik elvtárs jön a helyére, az szintén ott kezdi, ahol kezdte az előtte ott járt agitátor. Az agitációs munkában ez nem egyébb, mint egyhelybentopogás. A többi járásokban szerzett tapasztalatok alapján állíthatjuk, hogy új szövetkezeti tagok megnyeréséért folytatott agitációs munkának leghelyesebb formája, ha az elvtárs vagy elvtársak a falusi pártszervezetek megsegítésére falura mennek a kezdettől fogva, hogy végig ott maradjanak. Éljenek ott az emberek között és ismerjék meg problémáikat stb. Nem elég az, hogy valaki kimegy mondjuk a járási nemzeti bizottságról. Legtöbb esetben elbeszélget a helyi vezetőkkel, többre már nincs ideje, mert megy a vonatja. Még az sem elég, ha az egyénileg gazdálkodónak felsorolja azokat az eredményeket, amelyeket a járás szövetkezetei elértek. Nem elég, mert lehet, hogy a következő nap jövő elvtárs ugyanazokat elmondja. A járás székhelyén, Párkányban megtartott gyűlésen, amely egyben a kongresszus előtti vita megnyitását is jelképezte, érdekes számadatok kerültek nyilvánosságra. A számok megcáfolhatatlanúl a szövetkezetek mellett szólnak. Azt bizonyítják, hogy a párkányi járás szövetkezetesei is fejlődnek, növekedik a termelés, a bevétel. Ezt két szám bizonyítja a legjobban. Míg az 1956-os évben a munkaegységek után 17 és fél millió koronát fizettek ki, az idén előreláthatólag 29,6 millió kerül kifizetésre. A járásban már vannak szövetkezetek, Búcs, Béla, Karva, Dunamocs, amelyek már egyes termelési szakaszokon elérték az 1965-re tervezett szintet. A felszólalásokból és a beszámolókból is kiderült, hogy a kitűzött feladatok megvalósításához szükséges feltételek megvannak a szövetkezetekben, és amit a párt kíván tőlük, meg is teszik. A párkányi járás földterületének egynegyedén azonban jelenleg még egyéni gazdálkodás folyik, a feladatok pedig a járásnak nemcsak a háromnegyed részére szólnak. A párkányi járás vezetőinek, kommunistáinak ezért mindent el kell követniök, hogy rövid időn belül náluk is teljes győzelmet arasson a szocialista szövetkezeti gazdálkodás. SZARKA ISTVÄN jw. .. . !\ÍT: ^ŕŕ i

1'-" ,Trabant'— az NDK új népkocsija A Német Demokratikus Köztársaság két automobilgyára egy vállalatban egyesült. Az új automobilmüvek a VEB Sachsenring Zwikkau személy- és tehergépkocsikat gyártják, amelyek a világ minden részén ismertek. Az egyesült művek legújabb gyártmánya a Trabant kiskocsi, amely igen sikerült típus és rövid idő alatt jó hírnevet szerzett. Az új kiskocsinak léghűtéses 500 kcm-es motorja van. 100 km-enként 6 litert fogyaszt, és óránként 90 km-es sebességet ér el. A kocsi karosszériája Duroplast műanyagból készült. A Trabant négyüléses kiskocsi, s versenyezhet az ismert Citroen, BMV vagy Fiat kiskocsikkal, mert mind azok a technikai előNégy üzem közös ügye „Jaj de szép ez a pulóver, igazán nagyon tetszik. Biztosan külföldről vaió. Hol gyártanánk mi ilyen divatos dolgokat." Ezt a párbeszédet egy bratislavai textilüzlet kirakata előtt hallottam két „divatos hölgy" ajkáról. Kíváncsiságból betértem az üzletbe, közelebbről megtekinteni a tetszetős pulóvert és megtudni, melyik külföldi vállalat a gyártója. — Ez kérem hazai gyártmány. A Tatrasvit készíti — kaptam a választ érdeklődésemre. Ezért is érdeklődéssel látogattam meg nemrégen azt az üzemet, a Magas-Tátra alatti Svit városkában, ahol ezeket a szép dolgokat gyártják. Nem hiába keresettek külföldön is kötőiparunk termékei, a Pieta, a Tatrasvit, a Trikota és a Slovenka jelzésű finom kötött női és férfi alsó- és felsőruhanemű. Húszmillió korona értékben szállítunk csak Szlovákiából külföldre. nyök, amelyek ebeknél a márkáknál megvannak, a Trabantnál fokozotabb mértékben találhatók. A Trabant sorozat-gyártását a jövő évben kezdik meg és a mi utcáinkon is látható lesz. (kp) Margita Šebestová az 1321-es részlegen dolgozik. Már hét hónapja az üzem legjobb dolgozója, mivel tervét átlagosan 130 százalékra teljesíti. de kétszerte vagy háromszorta többet is szállíthatnánk, mert külföldön szívesen veszik ezt az árut. Számunkra azonban a hazai piac az első, amelyet Szlovákia négy kötőipari üzeme évente csaknem 700 millió korona értékű kötött áruval lát el. Mi van az egy százalék mögött? Mindjárt az üzem bejáratánál leköti a látogató figyelmét a következő, villámújságra emlékeztető felhívás: „Elvtársak, munkások és műszakiak! Ha az 1959. évre tervezett nyersanyag-szükségletből csak egy százalékot takarítunk meg, úgy 11 870 pár női gyapotharisnyával, 4640 darab gyapjú szvetterrel többet gyárthatunk, mint amennyit a terv előír." A nagy táblán a felhívás alatt ott vannak egyes részlegek, kollektívák és egyének kötelezettségvállalásai, versenyfelhívásai az anyagtakarékoskodásra. Mindez azt bizonyltja, hogy a jövő évi terv előkészítése széles visszhangra talált a gyár munkásai és műszaki dolgozói körében. Záhradka elvtárs', a Tatrasvit igazgatóhelyettese részletesen elmondja, hogyán_készültek fel a jövő évi terv feladataira. — A žilinai kerület hat könnyűipari vállalatának felhívását mind a négy üzemünk elfogadta — mondja Záhradka elvtárs, majd így folytatja: A Tatrasvit dolgozói válaszul erre a felhívásra elhatározták, hogy ez évi tervüket december 27-ig, exporttervüket pedig december 12-ig teljesitik. Ezenkívül az áru minőségének lényeges javításával és a széles méretben megindult anyagtakarékoskodással még az év végéig 1 251 000 koronával járulnak hozzá terven felül az állam bevételéhez. A negyedik negyedévre tett kötelezettségvállalásban a fiatalságnak is nagy az érdeme, ők még külön 750 000 koronát Ígértek megtakarítani a CSISZ III. kongreszszusának kezdetéig. A fiatalok ezenkívül már most felkészülnek a jövő évre, melynek első negyedévét az ifjú újítók negyedévének nevezik el. A szovjet módszerek segítségével De ez a dolognak csak egyik oldala. Vizsgáljuk meg azt is, mit hozott az üzemnek a hatékonyság ellenőrzése, és ezzel kapcsolatban milyen kilátásaik vannak a jövő évi terv teljesítésében. A hatékonyság átvizsgálásához gondos előkészület után láttak hozzá. A négy kötőipari üzem vezetői és technikusai műszaki-gazdasági értekezleten ismertették egymással tapasztalataikat és azokat a javaslatokat, amelyeknek megvalósítása mind a négy üzemben megtakarításokat jelent. Hisz a termelési problémák, a gépi berendezés mind a négy üzemben csaknem egyforma. Igy például a Tatrasvit-üzem több mint 1200 dolgozója Csutkih szovjet sztahanovista módszere szerint dolgozik. Ez a munkamódszer elsősorban a minőség javítását célozza, amely csak a Tatrasvitben három hónap alatt 322 000 korona megtakarítást hozott. Korabel-nyikova és Levesenkova bevált munkamódszerének alkalmazásával pedig csak októberben 52 000 koronával csökkentették a termelési költséget. És ezt a munkamódszert a többi üzemben is sikeresen alkalmazták. Nagyobb munkatermelékenység — nagyobb termelés Csak egy példát említünk a műszaki-gazdasági értekezleten elhangzott javaslatokból. De ehhez hasonló javaslat és tapasztalatcsere még nagyon sok volt. A négy üzem közös erőfeszítése, közös célja meghozta a kívánt eredményt. A hatékonyság átvizsgálásának első szakaszában a négy üzemben 5 672 000 korona értékű tartalékot tártak fel és 380 dolgozó munkáját takarították meg. De még ez a szám sem végleges. Az októberben megtartott műszaki-gazdasági értekezleten elfogadott határozat értelmében az év végéig még további 1 900 000 korona és 125 munkás megtakarításának lehetősége tárul fel. A feltárt tartalékok és a felajánlások teljesítése tehát lehetővé teszi a termelés növelését. Mégpedig nem a dolgozók számának növelésével, hanem a munkatermelékenység fokozásával. Az 1959-es év az ideinél nagyobb feladatok elé állítja a négy üzemet. Az előirányzott terv szerint jövőre 8 százalékkal növekszik a nyerstermelés terve. Ezt a növekedést elsősorban a munkatermelékenység fokozásával kell elérni. Az ideihez viszonyítva jövőre 5,45 százalékkal növekszik a munkatermelékenység terve. A négy üzem azonban már most javasolja a munkatermelékenység tervének 5,63 százalékra való fokozását. A Tatrasvitben november 5-én tartották meg az új technika napját. Ezen a nason a négy üzem 130 újítója és műszaki dolgozója tárgyal azokról a feladatokról, melyek a jövő évi terv teljesítésével összefüggnek. Az újítók többek között olyan határozatot hoztak, melynek értelmében nemcsak a Tatrasvitben, de a Pletában, Trikotában és a Slovenkában is megszervezik az iŕjú újítók negyedévét mindjárt az év kezdetén. Jó felkészülés — jó indulás Nemcsak a közös műszaki-gazdasági értekezlet, vagy a jól szervezett újítók napja hozza meg a kívánt gazdasági eredményeket, hanem az üzemek pártszervezetének tapasztalatcseréje is. Az üzemek irányításának átszervezése után mindinkább kidomborodik a pártszervezetek együttműködése. A pártszervezetek munkájában nincs olyan határozat, amelyről a többi üzemek pártszervezetei ne tudnának. Egymás kisegítése, a párttagok szoros együttműködése legjobban a gazdasági eredményekben mutatkozik meg. A Tatrasvitben azonban még sincsenek megelégedve Az 1317-es részlegen Emma Gurníková tartja az elsőséget. 22,2 százalékkal javította a minőséget és már kilenc hónapja szintén az üzem legjobb dolgozójának tartják. ezekkel az eredményekkel. A kommunisták és a vezetők újabb javaslatokkal akarnak felszólalni az e havi műszaki-gazdasági értekezleten, amely szintén a jövő évi terv sikeres teljesítését célozza. Hisz minél jobban felkészülnek már most, annál simábban látnak majd hozzá a teljesítéséhez. Ha majd a kedves olvasó karácsonyi ajándékként a négy kötőipari üzem valamelyikének termékét veszi meg hozzátartozója számára, jusson eszébe az is, hogy a négy üzem a karácsony után már a jövő évi terv feladatain munkálkodik. Bizonyára nemcsak a jó minőségéért fogják dicsérni az említett üzemek dolgozóit, hanem azért a nagy fáradozásáért is, amivel a közös asztalt igyekszenek gazdagabbá tenni. Horváth Sándor ÜJ SZÖ 5 * 1S5S. november Ír