Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-26 / 297. szám, vasárnap

Szlovákia mezőgazdaságának feladatai a CSKP XI. kongresszusa után (Folytatás az 5. oldalról) és eddig nem megfelelő módon folyfk. A járási pártbizottságok és a járási nemzett bizottságok még nem értenek a földdel való gazdálkodáshoz. Mindazokban a községekben, ahol nem tartják be az egyéni lakásépítkezésekre vonatkozó kormányhatározatot, szükséges, hogy ezt a kérdést megtárgyalják a pártszervezetekben, valamint a nemzeti bizottságok tanácsaiban és hogy a lakásépítő feleknek nyújtsanak segítséget a város területén belüli megfeleli építkezési helyek kikeresésében. Határozottan meg kell szüntetni valamennyi fokozatú nemzeti bizottságban a földdel való gazdálkodás iránt tanúsított nemtörődömséget Szlovákiában a talaj termékennyé tételének, valamint a mezőgazdasági termelés belterjessé tételének szempontjából Igen nagy Jelentőséqü a talajjavítás és az öntözés. A CSKP KB politikai Irodája jóváhagyta a dél- és kelet-szlovákiai talajjavítási, valamint vízellátási Intézkedések keretprogramját, melyet a legközelebbi 15 év alatt valósítunk meg. Ezen intézkedések végrehajtásával árvíz ellen 178 ezer hektár földet védünk meg, 222 ezer hektár földet csapolunk le és a vízellátási intézkedések 220 ezer hektáron hozzájárulnak a termés lényeges növeléséhez. Emellett jelentős kiterjedésű szántóföldet nyerünk. A talajjavításra (kb. 8 év alatt) fordított beruházások gyors megtérülése arra jogosít fel bennünket, hogy rendkívüli gondossággal foglalkozzunk a talajjavítási munkák megvalósításával. A Nyitra, a Žitva és a Latorca folyók mentén már folynak ilyen építkezések, ezenkívül 1959-ben megkezdjük a vízgazdálkodási építkezéseket a Csilizközben, a Kis-Duna mentén, a Latorca iobbpartján, valamint vízellátási berendezések építését a madunleel vízierőmű közelében. E innnkák 217 millió koronát igényelnek. 1960-ban megkezdjük a talajjavítás! munkákat a Bodrogközben, a moldvai lapályon, az Ipoly és a Slaná folyók mentén, a dunai védőgátak közelében és teljes mértékben fellendülnek a munkálatok a kelet-szlovákiai lapályon is. E munkák értéke 578 millió korona. Igen fontos az is, hogy felújítsuk és üzembe helyezzük az összes régebbi talajjavítási berendezéseket, amelyek mindeddig nem szolgálnak céljuknak. Főleg arról van szó, hogy Szlovákiában 30 430 hektárnyi terület lecsapolására szolgáló alagcsövezést és 464 nyitott csatornát hozzunk renát-e. Ezek a munkák nem Igényéinek sok anyagot, amlértís a nemzeti bizottságok még ez év őszén és a téli hónapokban megszervezhetik az említett berendezések felújítását úgy, hogy jelentős részüket már a jövő évi termés érdekében kihasználhassák. Ifjúságunk példát mntat abban, milyen lelkesedéssel, merészséggel s kezdeményezéssel, bátorsággal kell hozzáfognunk a talajjavítás! munkák elvégréséhez. Ez Idén ifjúság! brigádok indultak a szenei, zohori, Trhová Hradská-i lecsapolisl csatornák építkezéséhez, a Nový Trh-i vízellátási berendezés, a tomasoveei víztároló építkezesére, a Turec folyó szabályozásához, a NyltraŽitva folyók közötti építkezésre. a vajnori EFSZ talajjavítási munkálataira, stb. Ez év augusztus végéig összesen 8 ezer CSISZ brigádmunkás 47 talajjavítási és folyószabályozás! építkezésen dolgozott. Ifjúságunktól elvárjuk, hogy a jövőben is folytatja e törekvéseit és minden faluban hathatós ségítséget nyújt a földműveseknek a talaj nvnöségének sokoldalú feljavításában. A legközelebbi napokban igen felelősségteljes munka hárul a kerületi és járási nemzeti bizottságokra a talajjavitásl szövetkezetek megszervezése során, melyekben a CSKP KB politikai irodájának határozata alapján egységes földmüvesszövetkezetek, állami gazdaságok é9 a többi mezőgazdasági üzemek társulnak majd annak érdekében, hogy együttesen végezzék el a talajjavítási és vízellátási munkákat. A traktorállomások segítséget fognak nyújtani a talajjavítási szövetkezeteltnek a vízgazdálkodási építkezések és berendezések tervezeteinek kidolgozásában, Üzemeltetésében és karbantartásában. A talaj minőségének feljavítása és az összes termények hektárhozamalnak rendszeres növelése megköveteli, — ahogyan azt Központi Bizottságunk már nemegyszer hangsúlyozta —, hogy a megművelés agrotechnikájának tökéletesítése, a helyes vetésforgók betartása mellett egyidejűleg biztosítanunk kell az istállőtrányával való alapos trágyázást Is. Mit jelent a kiadós trágyázás, erről az idei év is tanúskodik, melynek folyamán Szlovákia déli körzetei tavasszal az aszálytól szenvedtek. A Csehszlovák Békedíjjal kitüntetett Palárikovői Állami Gazdaság mikulóši osztálya, továbbá a komáromi, a bélai, a tanyi EFSZ, a tekovl és topolčankyl állami méntelep az aszály ellenére gabonafélékben 30 q hektárhozamot ért el öntözés nélkül, mégpedig azért, mert elegendő mennyiségben és rendszeresen alkalmaznak Istállótrágyát. Az istállótrágva kiadós alkalmazásában ezért joggal latjuk =iz egész növényte—nesztés növelésének kulcsfontosságú megoldását. A trágyázást mind istállótrágyával és trágyalével, mind műtrágyával elvileg trágyázás! terv alapján kell végezni s ez azt' jelenti, hogy meg kell állapítani a talai tápanyagtartalmát, valamint a meszezés szükségességét Is. Jelenleg az öszszes állami gazdaságok és 2200 EFSZ már kidolgozták a trág.yázási tervet, a többiekben pedig már befejezik e tervek összeállítását. A jövő évi termés és a további évek termése nem csekély mértékben attól függ, hogy a GTÁ-k és EFSZ-ek agronómas-szolgálata a talaj előkészítése során elvileg a talajban levő j tápanyagok elemzésében elért eredmé' övekhez, vagyis trágyázásl tervekhez igazodik majd. | Engedjék meg, hogy most rámutassak ! Jelenlegi és távlati feladatainkra, melyek ! a szarvasmarhaállomány biztosításával és hasznosságával függne^ össze, mint azzal a láncszemmel, mely döntő fontosságú egész mezőgazdasági termelésünk belter; Jessé tételében. j A szarvasmarhaállomány jelentősége abban áll, hogy a szarvasmarha a tejben és vajban pótolhatatlan fehérjéket termel, melyek a lakosság helyes táplálkozásának legfontosabb tényezői. A XI. pártkongresszus ezért hangsúlyozta, hogy az állattenyésztési termelés fejlesztésének elsősorban a könnyen emészthető élelmiszerek, mint a tej, a marha- és borjúhús, a baromfihús és a tojás termelésére kell összpontosulnia. A hús és a- tej termelésével kapcsolatos feladatok teljesítése feltételezi, hogy Szlovákiában a szarvasmarhaállományban 1965-ig 1 millió 600 ezer darabot és tehenekből 740 ezer darabot kell elérnünk. Eszerint a szarvasmarhaállományt az 1957. évi állománnyal szemben mintegy 350 ezer darabbal és a tehénállományt 119 ezer darabbal kell növelnünk. Ez kétségkívül nagyon Igényes feladat, mely megköveteli, hog.v teljesitését a nemzeti bizottságok, a pártszervek és szervezetek mind a Járásokban, mind a falvakon igen aktív tevékenységgel biztosítsák, i Hála pártunk gondoskodásának, számos j EFSZ, sőt egész járások is gyakorlatilag már megmutatták, hogy rövid Időn beiül miként bővíthető és tökéletesíthető a szarvasmarhatenyésztés. A somorjai járásban két év alatt 14 435 darabról 17 350 darabra, a galántal járásban 15 625 darabról 17 739 darabra emelték a marhaállományt, stb. Az SZI.KP szepsi járási bizottságának az általa hozott határozatok megvalósításáért vívott példás harcban az idei év első B hónapjában 2681 darabI bal sikerült növelnie a marhaállományt. ; A szepsi elvtársak kezdeményezően merész, de reális tervet dolgoztak ki, mely szerint az 1957. évi 10 ezer darabból állő i marhaállománnyal szemben 1960-ban több mint 16 ezer darabból álló szarvasmarhaállományt érnek el. Magától értetődő, hogy ezek a sikerek nem jönnek létre maguktól. Elérésük igen nagy gondoskodást követel a borjak elválasztása s tenyésztése során, az üszök és tehenek nevelésében, következetes harcot követel a borjak vágása ellen, nagyobb igényességet a mesterséges megtermékenyítést szolgálattal szemben és ezenkívül alapos nyilvántartást is igényel. | A lakosság élelmezésével kapcsolatos szükségletek biztosításán kívül mind az : EFSZ-ek, mind az állami gazdaságok sikeres gazdálkodásának oly nagy számú szarvasmarhaállomány a feltételé, hogy annyi istállótrágya termelése lehessen elérhető, mely a szántóföldek minden egyes , hektárjára vonatkoztatva évente legalább : 75 mázsát és a rétek, valamint legelők minden egyes hektárjára vonatkoztatva j 40 mázsát tesz ki. Ez azt jelenti, hogy j a kukorica és répatermő teriileteken műI ködö EFSZ-ek és állami gazdaságok közös ] tenyészeteiben legalább 65, a burgonyatermő körzetekben 57, a hegyi körzetekben legalább 52 darab szarvasmarhát kell felnevelni minden 100 hektár mezőgazdasági földre vonatkoztatva és szükséges, hogy a tehénállomány ebből 52 százalékot tegyen ki. Az állomány e sűrűségének elérése , megköveteli, hogy a közös tenyészetekben szervezésileg biztosítják a borjak nagy számának elválasztását, valamint elválasztott borjak felvásárlását és összpontosítását a szövetkezeti tagoktői, s az egyénileg gazdálkodó parasztoktól a földmüvesszövetkezetek és az állami gazdaságok számára. A tehénállomány rendszeres gyarapítása különleges intézkedéseket követel meg. A felszabadulás óta ez év október 1-én értük el első ízben globálisan és valamennyi szektorban a tervben előirányzott* tehénállományt. Igaz viszont, hogy még mindig kedvezőtlen a helyzet az EFSŽ-ek közös tenyészeteiben. Szövetkezeteink tervteljesítéséhez szeptember l-ével még 13 70Ö tehén hiányzott. A legaggasztóbb a helyzet a prešovi kerületben, ahol a tervteljesítéshez több mint 4000 tehén hiányzik és emellett az EFSZ-ek közös tenyészeteiben a mezőgazdasági földek minden 100 hektárjára vonatkoztatva nem egészen 10 tehenet nevelnek. A Banská Bystrica-i és a žilinai kerületben ugyan kimutatják a tervben előirányzott állomány betartását, azonban 100 hektáronként nem nevelnek még 11 tehenet sem. A szarvasmarhatenyésztéssel kapcsolatos igényes feladatok a hasznosság lényeges növelését is megkövetelik. Míg 1957-ben egy lakosra vonatkoztatva 24,3 kg marhahúst és 276 liter tejet termeltünk. 1965-ben 34 kg marhahúst és 389 liter tejet kell termelnünk. Ez azt jelenti, hogy a tejhozamot tehenenként az eddigi 1653 literről 2300 literre és a vágómarha átlagos vágósúlyát 365 kgról 415 kg-ra kel! emelnünk. A tejhozam növelése egyidejűleg gazdasági kérdés is, mert a tejtermelésre fordított költségek csökkentéséhez vezet. A Mezőgazdasági Kutató Intézet 10 EFSZ-ben végzett elemzése arról tanúskodik, hogy a 2500 literes tejhozam mellett egy liter tejre vonatkoztatott termelési költség 20 százalékkal kisebb a 2000 literes tejhozam költségeivel és 40 százalékkal a 3500 literes tejhozammal kapcsolatos költségekkel szemben. Az egységes földművesszövetkezeteknek és az állami gazdaságo'.rr elvileg azzal kell biztosítaniok a vágómarha nevelésével kapcsolatos kötelességeik teljesítését, hogy bevezetik a növendékmarha gyorshizlalását, a kiselejtezett tehenek felhizlalását úgy, hogy 420 kg-al kisebb súlyban egyetlen egészséges szarvasmarhát se adjanak vágóhídra A borjúhús fokozott mértékű és jogos keresletének kielégítését a borjak 130 kg-ig való felhizlalásával akarjuk biztosítani. \ A szarvasmarhatenyésztés fejlesztése és a tenyésztés minőségének feljavítása nagy követelményeket támaszt a fajállatok tenyésztésével foglalkozó szolgálattal szemben. A tehénállomány hasznosságának ellenőrzését a földművesszövetkezetekben 31 százalékban és az állami gazdaságokon csak 18 százalékban végzik A szövetkezetekben és az állami gazdaságokban a beruházási építkezések szorosan összefüggnek a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésével. Ez év végéig méa 40 ezer és a jövő évben több mint 150 ezer darab szarvasmarha számára kell istállókat felépíteni. Mezőgazdaságunk szocialista szektorának kiterjedt beruházási építkezései megkövetelik, hogy figyelmünket az eddiginél nagyobb mértékben ^összpontosítsuk a helyi forrásokból épületanyaqga! és munkaerőkkel ellátott legolcsóbb típusú építkezésekre és az építkezések nagyfokú hatékonysága leqyen az alapvető feltétel. A külföldről szerzett ismeretek, valamint saját tapasztalataink alapján a szarvasmarha, különösen a növendékmarha hagyományos neveléséről mélyen almozott, nyitott és félig nyitott istállókban való szabadistállózásra térünk át és ott, ahol elegendő takarmányalappal rendelkezik, bevezetjük az önetetést is. A szarvasmarhatenyésztés ezen új módszerének bevezetése azért jelentős, mert a nagy tenyészetekben kialakul a megfelelő környezet, ami hatást gyakorol az állatok egészségi állapotának javulására és a fejőstehenek tartós hasznosságára is. Emellett elérjük, hogy a darabonként 3000 koronával csökkentett építkezési költségeken kívül legalább egyharmadával csökkennek az üzemviteli költségek is. Nem kevésbé fontos az is, hogy az ilyen istállózás mellett jobb az istállótrágya minősége és kétharmadával csökken nitrogéntartalmának vesztesége, f Dicséretre méltó a bratislavai kerületben működő egyes EFSZ-ek, például a blatnái, a nagyfödémesi, nyárasdi éi további EFSZ-ek kezdeményezése, melyek maguk fogtak hozzá a szarvasmarha szabad istállózásához szükséges épületek felépítéséhez és emellett felhasználják a rombadölt házak, régi csűrők nyújtotta építőanyagot is. A szarvasmarhatenyésztés fejlesztése szempontjából kulcsfontosságú a takarmányalap. Jóllehet a legutóbbi években sikerült növelnünk a szántóföldek takarmányfélékkel való bevetését, a helyzet még mindig nem kielégítő és a takarmányhiány továbbra is aggasztóan fékezi a marhaállomány gyarapítását, valamint a szarvasmarha hasznosságának növelését. Az egységes földmüvesszövetkezetek tevékenységüket egyoldalúan olyan termények termesztésére összpontosítják. melyeket gyorsan pénzzé lehet tenni és termesztésük nem igényel sok kétkezi munkát. Ennek okáért a földeket főként gabonafélékkel vetik be. A takarmányalap jelentősége megérdemli, hogy a takarmányfélék termesztésére legalább olyan gondot fordítsunk, mint például a cukorrépa termesztésére. A takarmányfélék termesztésének általános növelése annak tekintetbe vételével, hogy az emészthető fehérjék kellő arányban legyenek a keményítő egységekhez, megköveteli az évelő takarmányféléknek szántóföldeden való termesztése kiterjesztését, mégpedig úgy, hogy az ilyen takarmányfélékkel bevetett földek a kukorica és répatermelő körzetekben a szántóföldek legalább 20 százalékát, a burgonyatermő és hegyvidéki körzetekben 22 — 25 százalékát tegyék ki. Az állattenyésztési termelésnek a lakosság élelmiszerellátása szempontjából fontos és az EFSZ-ek, valamint az állami gazdaságok gazdálkodásának ökonómiáját jelentősen befolyásoló másik ágazata a sertéstenyésztés. A sertéstenyésztésben, amelynek sűrűsége száz hektár szántóföld után 122 darab, már magas színvonalat értünk el. Más azonban a helyzet a tenyésztés módszerében és főképpen a sertéshizlalás terén. Az egy termelési egységre eső takarmányfogyasztás magas és a munkatermelékenység nagyon alacsony. Lassan és ezért drágán termelünk. A száz kiló sűiv terjedő hizíalási időszak 300-320 napot tett ki, jóllehet számos EFSZ 200-220 nap alatt hizlalja fel 100 kg-rá a sertéseket. A lakosság helyes élelmiszerellátása és a hizlalás ökonómiája arra késztet bennünket, hogy a sertéshizlalást 90-100 kg súlyra irányítsuk. A hizlalt sertések vágósúlyának 100 kg-ra való csökkentése az eddiginél nagyobb igényeket támaszt a malactenyésztéssel szemben. A jelenlegi állapot, amikor Szlovákiában a terv teljesítéséhez több mint 10 ezer koca hiányzik, hasznosságuk lassú fokozása mellett azonnali intézkedések híján ez az állapot nem biztosítaná a jövő évi sertéshústermelés igényes feladatainak teljesítését amikor is a piaci termelést további négyezer tonnával kell fokoznunk. Nagyon komoly a helyzet valamennyi kerületben és nevezetesen legtermékenyebb kerületeinkben - a bratislavai és a nyitrai kerületekben —, ahol a terv teljesítéséhez 7400 anyasertés hiányzik. A zootechnikai szolgálatnak, az egységes földművesszövetkezeteknek és az állami gazdaságok dolgozóinak, de a nemzeti bizottságok funkcionáriusainak is tudatosítaniok kell, hogy a legközelebbi időszakban már nem számíthatunk a malacok áftssoportosítására az egyik járásból a másikba, valamint a kerületek között, és hogy a vágósertéstermelés feladatainak biztosítása a malactermelés önellátásában rejlik, mégpedig minden egyes EFSZ-ben. állami gazdaságban és járásban. Ezért a tervezett kocaállományok teljesítését a jelenteni időszak egyik fő feladatának kell tartani. A jó minőségű, könnyen emészthető hús fokozódó fogyasztása megköveteli a baromfihústermelés növelését. Míg az eddigi baromfitermelés egy lakosra száiWtva évi 4,6 kg-ot tesz ki, ezt a termeiéit 1965-ig 8,7 kg-ra növeljük. • A baromfitenyésztés és főképpen a hizlalás olyan jellegzetes ágazat, amelyet nagy tenyészetekben ipari módszerekkel lehet megszervezni. Igaz, hogy itt le kell küzdeni zootechnikusaink hagyományos konzervativizmusát és bátran be kell vezetni azokat az új módszereket, amelyek a külföldön és hazánkban ls teljesen beváltak. Főleg a tojóstyú kok tenyésztéséről és a fiatal baromfinak nagy csarnokokban történő hizlalásáról, a tojóstyúkok ketrecben történő tenyésztésének célszerű alkalmazásáról, a kacsák gyors hizlalásának megszervezéséről és a pulykatenyésztés lényeges kibővítéséről van szó. Az Ivánka pri Dunaji baromfitenyésztési kutatóintézet jó tapasztalatait pl. átveszik a Karlova Ves-i, a bzinicei és a sapi szövetkezetek tagjai és más szövetkézetek is. Ilyen ütem mellett azonban nem érünk el fordulatot a baromfitenyésztésben. A zootechnikai szolgálatnak sokkal nagyobb kezdeményezést kell kifejtenie az új tenyésztési haladó módszerek széleskörű kiépítésében. A szocialista nagytermelésre való áttérésnél nem szabad megfeledkeznünk azon mezőgazdasági ágazatok fejlődéséről, amelyek kistermelési ágazatok voltak, de nagyon fontosak nemcsak a dolgozók helyes élelmiszerellátása, hanem a mezőgazdasági termelés egész fejlődése szempont jából is. M. Chudík elvtárs beszámolójának ebben a részében hangsúlyozta a gyümölcstermelés, a szőlészet, méhészet, haltenyésztés és a vadállomány további fejlesztésének nagy jelentőségét. Elvtársak! EFSZ-eink életében jelentős határkő lesz az egységes földművesszövetkezetek IV. kongresszusa, mert abban az időben ül össze, amikor a szocialista szektor a mezőgazdaságban is döntő túlsúlyra tett szeret és amikor az EFSZ-ek már teljes felelősséget vállaltak hazánk mezőgazdasági termelésének további fejlesztéséért. A kongresszus tárgyalásainak fő tartalma az lesz, hogy biztosítsák a mezőgazdasági termelés növelését és a második ötéves terv feladatain' teljesítését az EFSZ-ek további fejlesztésével és gazdasági megszilárdításával egyidejűleg. Egyúttal megtárgyalják a kulturális tevékenység j fejlesztésének fő feladatait a falun, I valamint az egységes főldmüvesszövetkezetekről szóló új törvény alapelveit, A kongresszus előtti időszakban valamennyi pártszervezet, nemzeti bizottság, védnökség! üzem, a GTÄ-k, kutatóintézetek, mezőgazdasági iskolák dolgozóinak és a Nemzeti Front valamennyi szervezetének feladata, hogy a szövetkezeti tagoknak tevékeny segítséget nyújtsanak a termelési tartóiékok feltárásában, a munkaszervezésben és a szövetkezeti termelés ökonómiájának megszilárdításában. Az EFSZ-ek ökonómiájának megszilárdításában arról van szó, hogy emeljék a termelési és pénzügyi tervek tervezését és teljesítésük ellenőrzésének színvonalát, a munka szervezésének, a jutalmazásnak színvonalát, megfelelő saját forrásról gondoskodjanak a fő termelőeszközök növelésére, az EFSZ-ek gazdasági stabilitásának megszilárdítására, a piaci termelés gyorsabb növelésének biztosítására, a természetbeni alapok teljes dotálására és nem utolsósorban céltudatos beavatkozásokat eszközöljenek a termelésben. A termelés és a munka megszervezésében, valamint a szövetkezeti tagoknak a közös termelésben való helyes anyagi érdekeltsége terén je- > lentós' fogyatékosságok mutatkozp^'Nem egyedülálló jelenség hogy az elégtelen és számos szövetkezetben helytelen munkaszervezés következtében elegendő munkaerő mellett is számos mezőgazdasági munkát nem végeznek el az agrotechnikai határidón belül vagy pedig nem jó minőségben végzik el. A helytelen munka- g szervezés, amikor nincsenek valóban j| szilárd termelőcsoportok, kedvezőtle- ^ nül hat a becsületes szövetkezeti tagokra, mert egyrészt nem leplezi le a lelkiismerenen, rossz dolgozókat és másrészt nem teszi lehetővé a szocialista elv alapján való munkajutalmazást. Javulást csupán céltudatos és következetes rend bevezetésével lehet elérni a termelés és a munka megszervezése terén. Az egyik ilyen intézkedés lesz a változtatások eszközlése az eddiqi kis termelő csoportok tervezésében és azoknak nagy termelési eoér való átalakítása, amelyek vetésforqó alapján gazdálkodnak. Az ilyen munkaszervezés megfelel EFSZ-eink túlnyomó többségének és megteremti a szövetkezeti jövedelem elosztásának következetes módszerét a végzett munka mennyisége és minőséqe alapján úgy, ahogy azt az EFSZ-ek III. országos kongresszusa ajánlotta a szövetkezeteknek. Ezenkívül es**-'a csoportvezetők száma is, akik közül sokat nem használnak ki eléggé a munkában. Egyúttal ez a munka- á szervezés a növénytermelésben meg- ™ felel a feltételeknek, ha a CSKP XI. kongresszusa határozataival összhangban a szövetkezeteket fokozatosan ellátja különféle gépi eszközökkel. A természeti és gazdasági feltételek teljes kihasználása a mezőgazdasági termelés tervezett növelésére, valamint a belterjesség növekedése is megnyilvánul a fő termelési alapok gyorsabb fejlesztése, valamint a minden egyes szövetkezeti tag magasabb kulturális és politikai színvonala iránti sürgős igényekben. A valóság azonban számos szövetkezetben — a cseh országrészek szövetkezeteitől eltérően - olyan, hogy az oszthatatlan alap juttatásai nemcsak, hogy nem tartalmaznak eszközöket a bővített újratermelésre, hanem az újratermelést sem biztosítják. Mivel az EFSZ-ek fő alapjai gyorsabban növekednek majd, mint eddig, főképpen az építkezések, a gépek és a földbe fektetett beruházások, az oszthatatlan alapok ennek megfelelő dotálása annál sürgősebb. Ezért helyes lesz, ha az oszthatatlan alap dotálását minden EFSZ már az idén nemcsak átlagos 7 százalékban valósítja meg, hanem a fő alapok elhasználásáról folytatott számítások alapján és a további termelőeszközök vásárlása szükségességének alapján dotálják. Az EF5Z-ek további feladata fokozatosan megszüntetni a munkások és a szövetkezeti parasztok szociális biztosítása közötti különbségeket és a falu kulturális életét közelebb hozni a városhoz. Fokozott szociális gondoskodásban kell részesíteni a szövetkezeti tagokat betegség és rokkantság, aggság esetén, fokozott gondoskodásban kell részesíteni gyermekeiket és közös szociális intézményeket kell létesíteni. E szociális biztosítás egy részét az állam saját (Folytatás a 7. oldalon.) ÚT SZ<"> 6 * 1958. október 26. /