Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-26 / 297. szám, vasárnap

Szlovákia mezőgazdaságának feladatai a CSKP XI. kongresszusa után (Folytatás a 6. oldalról.) Eszközeiből fedezi. Most azonban ár­iról van szó, hogy az állam segítsége ne legyen az egyedüli, és ezért súlyt kell fektetni az EFSZ-ek szociális alapjainak megfelelő dotálására is. A pénzeszközökön kívül az EFSZ­eknek a szociális alapra természet­beni juttatásokat is kell adniok, amelyekből a nagyszámú kisgyerme­kes családoknak, olyan elaggott sze­mélyeknek, amelyek teljesen az EFSZ-ből származó jövedelmükre vannak utalva, bizonyos mennyiséget természetben adnának ki. Az egységes földmüvesszövetkeze­lek egészséges fejlődése megkövete­li, hogy minden a szövetkezeti tagok közös munkájával előállított érték a szövetkezeti termelés további fejlesz­tését szolgálja. Számos EFSZ-ünkben ezt az elvet nem tartják be és arány­talanul nagy mennyiségű természet­beni juttatást adnak a munkaegy­ségekre. Ennek következtében nem gondoskodhatnak a vetőmag és főleg a takarmányalapok teljes dotálásáról, sőt egyes esetekben olyan termékek­kel spekulálnak, amelyeket állami felvásárlásra kellene adniok. Jóllehet az utóbbi három évben csökkent a munkaegységekre kiadott gabonafélék mennyisége, de még mindig nagy részét képezik az egész termésnek és számos esetben meg­haladják a szövetkezeti tagok sze­mélyi szükségletét, ami spekulációhoz vezet és végeredményben a kister­melői csökevényeket erősíti. Az utóbbi években mér több EFSZ tudatára ébredt az arányta­lanul nagymennyiségi természetbeni juttatás súlyos következményeinek és intézkedéseket tett a termés he­lyesebb elosztására úgy, hogy ne le­gyenek megrövidítve sem a piaci alapok, sem a takarmány és vető­magalapok, de azért a szövetkezeti tagok is megkapják a személyes szükségletüknek megfelelő termé­szetbenieket. Az élenjáró szövetkezetek ezen jó tapasztalataiból kiindulva, ajánlatos, hogy az egységes földművesszövet­kezetek az EFSZ-ek IV. kongresszu­sával kapcsolatos vita keretében megtárgyalják és elfogadják a ter­mészetbeni juttatás elosztásának valamelyik javasolt módszeret. A „Szövetkezeti ökonomia további fejlesztéséért" címíj ainyag az EFSZ-eknék a^téťrrtéSiétljéfti' eTosZ* tás két módját ajánlja: az első módszer feltételezi, hogy­minden EFSZ'meghatározza az állan­dóan dolgozó szövetkezeti tag sze­mélyes fogyasztására szükséges természetbeni maximális mennyisé­get. A természetbeniek e maximális mennyiségére való igény a munka­egységek előre meghatározott szá­mának ledolgozásától függ. Ha a szövetkezeti tag nem dolgozza le a szükséges számú munkaegységet, csökken a természetbeni juttatás mennyisége is. A munkaegységek meghatározott számának túllépésé­nél a nagyobbmennyiségi termé­szetbeni juttatásra való igényt pénz­ben elégítik ki, mégpedig az állami felvásárlási árakon; a másik módszer az, hogy az EFSZ egész évi termelési terveiben a ter­mészetbeni juttatásoknak csak azt az egész mennyiségét határozza meg, amelyeket mint jutalmat a munkaegységre szét lehet osztani, A természetbeni juttatások tényleges mennyiségét az egységes földmü­vesszövetkezetben csupán az állami beadások, az állami felvásárlás tel­jesítése és a természetbeni alapok teljes dotálása után határozzák meg. A munkaegységek teljes számának túllépése esetén a természetbeni juttatások mennyisége nem emel­kedik, hanem arányosan csökken az egy munkaegységre eső mennyiség, emellett a nagyszámú kisgyermekes családok és a munkaképtelen szö­vetkezeti tagok szükségleteit, amint már mondottuk, az egységes föld­művesszövetkezet szociális alapjából lehet fedezni. A termelés és munka helyes megszervezésének bevezetése, a szövetkezeti alapok teljes dotálásá­nak biztosítása, a munka helyes ju­talmazása és a természetbeni jutta­tások elosztása elveinek érvényesí­tése az EFSZ-ekben a IV. szövet- I kezeti kongresszus előtti időszakban pártpolitikai és nevelői munkánk oszthatatlan részét képezik a falun. . * M. Chudík elvtárs beszámolója ezen részének végén azzal a problémá­val foglalkozott, hogyan kell a leg­közelebbi két évben véget vetni egyes EFSZ-ek lemaradásának. X CSKP KB politikai irodája a múlt év novemberében intézkedése­ket hozott az állami gazdaságok megszilárdítására és továbbfejlesz­tésére. Ez a határozat fő feladatul tűzte ki az alapvető javulást az állami gazdaságok működésében. Az állami gazdaságok már bizo­nyos haladást tettek, megértették a szarvasmarhatenyésztés csúcsfon­tosságát, fokozott figyelmet szen­telnek a fiatal állatoknak, bevezetik a szabad istállózást, teljesitik és túlszárnyalják a tervezett tehénállo­mány tervét, úgy hogy megvannak az előfeltételek ahhoz, hogy 1965-ig elérik a hektáronkénti 900-1000 li­ter tejtermelést. A politikai iroda határozatait azonban az állami gazdaságok dol­gozói nem teljesítik teljes egészük­ben. A kerületi és járási pártbizottsá­gok, a KNB-ék és JNB-ék, valamint az állami gazdaságokon dolgozó kommunisták feladata, hogy a CSKP KB politikai irodájának az állami gazdaságokról hozott határozatai­teljesítését rendszeresen és követ­kezetesen ellenőrizzék, biztosítsák a dolgozók részvételét a gazdaságok irányításában és úgy vezessék a gazdaságokat, hogy valamennyi az élenjárók színvonalára kerüljön, az EFSZ-ek példaképeivé váljanak a gazdálkodás, a munkaszervezés, az új technika és termelési módszerek érvényesítéseben. * ŕ » Ä mezőgazdasági munkák gépesíté­sében a gép- és traktorállomások már néhány jó eredményt értek el. A mélyszántást és vetést 91 száza­lékra, a gabonabegyűjtést 87 szá­zalékra gépesítették, és a gép- és traktorállomások összesen 76 fajta mezőgazdasági munkát végeznek. A gép- és traktorállomásokat foko­zatosan ellátják szakemberekkel és gépi eszközökkel a talajjavító mun­kák előkészítésére, hogy hatékony segítséget nyújthassanak az EFSZ-eknek főleg az önsegéllyel vég­zett talajjavítási építkezésben. A gép- és traktorállomások még mindig lemaradnak a növényzet sor­közi megművelésében, a hüvelyesek és takarmányfélék begyűjtésében és olyan további munkák terén, amelyek gépesítése a mezőgazdasági termelés belterjességének és a. munkaterme­lékenység fokozásának szempontjából nagy jelentőségű. Fogyatékosságok mutatkoznak továbbá a munkák mi­nőségében, a gépállomás alacsony­fokú kihasználásában és a gépesítés lassú 1 bevezetésében az állattenyész­tési termelés terén. Még mindig nem bécsülik kellőén a dolgozók részvé­télét az irányításban. A mezőgazdasági termelés színvo­nalának emelésével együtt tovább fo­lyik az irányítás decentralizálása, az alacsonyabb szervek, valamint az ön­álló szocialista mezőgazdasági válla­latok jogkörének és a feladatok tel­jesítéséért viselt felelősségek növe­lése. A jelenlegi időszakban döntő fel­adat hárul a járási nemzeti bizottsá­gokra, amelyek teljes mértékben fe­lelősek a járás mezőgazdasági ter­melésének fejlesztéséért. Küldetésük az, hogy megszervezzék a mezőgaz­daságfejlesztési terv összeállításának munkáit a dolgozók széleskörű rész­vételével, ami lehetővé teszi minden tartalék feltárását a progresszív ter­vek összeállítására. A dolgozók mozgósításánál a járá­si nemzeti bizottságok nem nélkü­lözhetik az állami és iskolagazdasá­gok, mezőgazdasági iskolák, magne­mesítő és vetőmagtermelő vállalatok és tenyészállatállomások politikai­lag fejlett szakembereinek tevékeny segítségét. M. Chudík elvtárs beszámolójának befejező részében arról beszélt, hogy bátrabban és szélesebb körben kell megkezdeni a sokoldalú kultúrforra­dalmat a falun, a parasztoknak hoz­záférhetőbbé kell tenni a természet-, technikai- és társadalom tudomány s a haladó gyakorlat legújabb isme­reteit. Továbbá hangsúlyozta, hogy különös figyelmet kell szentelni a mezőgazdasági dolgozók szakképzett­sége emelésének és a mezőgazda­sági iskola színvonala emelésének, a társadalmi termelési-gazdasági pro­pagandának. A mezőgazdászok körében végzett céltudatos nevelömunkával kapcso­latban rámutatott a falusi értelmiség, a művészetek, a sajtó és a televí­zió jelentős feladataira. Zászlódísz október 28-án Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Csehszlovák Köztársaság kormánya küldöttségének! valamint a Román Munkáspárt és a Román Népköztársaság kormánya küldöttségének NYILATKOZATA A Belügyminisztérium felhívja a figyel­met arra, hogy a Csehszlovák Köztársa­ság keletkezésének 40. évfordulója és az államosítás napjának alkalmából az állami és középületeket csehszlovák államlobo­gókkal és vörös zászlókkal lobogózzák fel. A zászlódísz október 27-én 18 órakor kezdődik és október 29-én reggel 8 óra­i kor ér véget. A lakosságnak ajánlják, ; hogy hasonlóképp díszítse fel a házakat i is,. (Folytatás az 1. oldalról) erőinek mind nagyobb aktivitását. Ezek az erők hovato­vább jobban felsorakoznak a haladó, demokratikus és ha­zafias erőkkel szemben, mindinkább a nemzetközi fe­szültség további kiéleződésre törekednek. Ezen erők legveszélyesebb megnyilvánulása az Egyesült Államok uralmon levő köreinek agresszív politikája, amely fő oka a nemzetközi kapcsolatok feszültségének. Az Ame­rikai Egyesült Államok a háború új tűzfészkeit alakítják ki a Távol és Közép-Keleten, lázasan felfegyverzik magukat atomfegyverekkel és rendszeresen visszauta­sítják azt a számos javaslatot, amelyeknek realizálása enyhítené a nemzetközi feszültséget. Ezekkel a tettek­kel komolyan veszélyezteti a békét. A két baráti ország szilárd elhatározása, hogy támo­gatja a Szovjetunió bék£s kezdeményezését és a szov­jet kormánynak az Egyesült Nemzetek Szervezete XIII. közgyűlésén előterjesztett, lefegyverzésre vonatkozó javaslatait. Ezen javaslatok elfogadása hozzájárulna a lázas fegyverkezést megszüntető egyezmények meg­kötéséhez, amelyek lehetővé tennék a lefegyverzés problémáinak fokozatos megoldását, ami a nýugati ha­talmak állásfoglalása következtében zsákutcába került. Mindkét ország a jövőben is részt vesz az erőpolitika hívei agresszív terveinek leleplezésében, a béke, a de­mokrácia és a szocializmus nemzetközi erői további izmosításában, a világbéke védelmében. Mindkét állam képviselői határozottan elítélik az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormá­nyainak állásfoglalását, amelyek nem voltak hajlandóak követni a Szovjetunió egyoldalú kezdeményezését az atomfegyver-kísérletek beszüntetésével kapcsolatban, sőt ezeket a kísérleteket folytatták. Mindkét küldöttség teljes mértékben egyetért a Szovjetunió kormányának eljárásával, amely a nyugati nagyhatalmak ezen állás­foglalása következtében országa és az egész szocia­lista tábor biztonságának érdekét szem előtt tartva, a világ békéje és biztonsága érdekében kénytelen volt felújítani a kísérleteket a nukleáris fegyverekkel. A kél küldöttség sürgetően felhívja a nyugati nagyhatalma­kat arra, hogy igenlően válaszoljanak a Szovjetunió javaslatára, amely újra tanújelét adta készségének, hogy késedelem nélkül aláírja az egyezményt a nukleá­ris fegyverekkel való kísérletek feltétel nélküli és azonnali leállításáról. Mindkét küldöttség rendkívül veszélyesnek tartja az események fejlődését Nyugat-Németországban. A Eun­deswehr atomfelfegyverzésével kapcsolatban a Német Szövetségi Köztársaságban a szocialista tábor országai ellen irányuló revansista kampány fejlődik ki, amelynek kezdeményezői a Német Szövetségi Köztársaság ural­mon lévő körei, Ezek az uralkodó körök a német im­perializmus régi terveinek hordozói. Nyugat-Németor­szágban provokációs kövételmények hangzanak el a Német Demokratikus Köztársaság Nyugat-Németor­szághoz való csatolását, az Odera-Neisse békehatár revízióját, sőt Csehszlovákia határmenti területeit kö­vetelve. Találkozhatunk olyan törekvésekkel is, ame­lyek értelmében az ilyen hallatlan követelmények tel­jesítése feltételét'jelenti a Német Szövetségi'Köztár­saság és a szocialista tábor országai közötti kapcsolatok normalizálásának, Németország újraegyesítése alapvető feltételének. Mindkét küldöttség a leghatározottabban elítéli a nyugat-németországi revansisták hasonló törekvéseit és úgy véli, hogy az ilyen politika jelenti a német kér­dés megoldásának, a Német Szövetségi Köztársaság, valamint a szocialista országok közötti kapcsolatok nor­malizásának fő akadályát. A román fél teljes mérték­ben támogatja a csehszlovák kormány nyilatkozatát a német revanisizmus ellen. Mindkét küldöttség támogatja a Lengyel Népköztár­saság azon tervezetének megvalósítását, miszerint Kö­zép-Európában létrejönne egy atom- és rakétafegyverek nélküli övezet, amely mindkét fél nézete szerint meg­könnyítené a német kérdés megoldását a két német ál­lam közötti tárgyalás útján és meggyorsítaná a kollek­tív biztonság európai rendszerének megteremtését. A két küldöttség teljes szolidaritását és támogatását fejezi ki a Német Demokratikus Köztársaság, valamin! egész Németországnak a német imperializmus ellen harcoló demokratikus és hazafias erői iránt. Mindkét küldöttség meggyőződése, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormánya azon javaslatainak megvalósítása, amelyek kapcsolatban állnak a Németországgal kötendő békeszerződés előkészítésével és a német konföderáció létrehozásával, az egyedül járható útja az egységes békeszerető és demokratikus Németország megterem­tésének. Ezek a javaslatok összhangban állnak a német nép létérdekeivel és ugyanakkor valamennyi európai nemzet és a világbéke érdekeivel. A csehszlovák küldöttség ugyancsak támogatja azo­kat a javaslatokat, amelyeket a Román Népköztársaság kormányának a balkáni országok kormányaihoz intézett felhívása tartalmaz abban a meggyőződésben, hogy e javaslatok megvalósítása megszilárdítaná a békét e térségben és további hozzájárulást jelentene az euró­pai kollektív biztonság megerősítéséhez. Mindkét fél határozottan elítéli az imperialista hatal­mak agresszív gyarmatosító politikáját és teljes szo­lidaritását nyilvánítja az ázsiai és afrikai nemzetek felszabadító harcával, teljes mértékben egyetért abban, hogy véget kell vetni a közel- és közép-keleti országok belügyeibe való imperialista beavatkozásnak és teljesen tiszteletben kell tartani e térség nemzeteinek jogait és érdekeit. Ennek megfelelően követeli, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlése határozatának szelle­mében haladéktalanul vonják ki az amerikai és brit csa­patokat Libanonból és Jordániából. A két küldöttség teljes határozottsággal támogatja a Kínai Népköztársaság igazságos állásfoglalását az Amerikai Egyesült Államok háborús provokációival és agresszív akcióival szemben a Tajvani-szorosban, Kije­lentik, hogy a kínai népnek elvitathatatlan joga minden eszközzel felszabadítani Tajvant, a Peng-hu szigeteket és a partmenti szigeteket, amelyek Kína oszthatatlan részét képezik. Felháborodással utasítják vissza az Amerikai Egyesült Államok kormányának politikáját, mely a távol-keleti feszültség enyhítését megakadályozni igyeszik. Amennyiben az Amerikai Egyesült Államok kormánya nem hagy fel agresszív politikájával, reá há­rul a teljes felelősség a Távol-Kelet és az egész világ békéjének és biztonságának komoly veszélyeztetéséért. A két küldöttség támogatja a Kínai Népköztársaság kormányának békés kezdeményezését és megvan / győ­ződve arról, hogy egyedül az amerikai csapatok kivo­nása a kínai területről vezet a távol-keleti feszültség tényleges enyhítéséhez. A két küldöttség szükségesnek tartja újból hang­súlyozni hűségét a Varsói Szerződéshez és azokhoz a kötelezettségekhez, amelyeket e szerződés résztvevői vállaltak mindaddig, míg fennál az agresszív Észak­Atlanti Tömb. Egyidejűleg azonban mindkét fél újból kifejezi azt a meggyőződését, hogy a megnemtámadási szerződés megkötése a NATO és a Varsói Szerződés szervezetei között komoly lépés volna az európai és a világ kollektív biztonságának biztosítására. II. A tárgyalások során véleménycserére került sor a két párt tevékenységének kérdéseiről. Csehszlovákia Kom­munista Pártjának és a Román Munkáspártnak képvi­selői kölcsönösen tájékoztatták egymást a szocialista építés fejlődéséről, az ipar, a mezőgazdaság, a kul­túra terén és országuk életének egyéb területein. A két küldöttség egyhangúan megállapítja, hogy a két párt közötti testvéri kapcsolatok sikeresen fejlődnek, és kifejezik azt a szilárd elhatározásukat, hogy a jövőben is a szocialista országok kölcsönös testvéri segítségé­nek, egységének és együttműködésnek, valamint a nem­zetközi kommunista mozgalomnak további megszilár­dítására fognak törekedni a marxizmus-leninizmus szellemében, a proletár nemzetköziség elvei alapján. E célok megvalósítása során a két párt rendületlenül a kommunista és munkáspártok képviselőinek deklará­ciójához és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából Moszkvában aláírt Békekiált­ványhoz igazodik. Mindkét párt kötelességének tartja őrködni a marxi­lenini tanok tisztasága felett és határozottan elutasítja a jelenkori revizionizmus minden megnyilvánulását, ami különösen a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének programjában és politikájában jut kifejezésre. A revi­zionisták ellenséges támadásaikat a testvérpártok, első­sorban a Szovjetunió Kommunista Pártja ellen irányítják, amely a nemzetközi forradalmi mozgalom történelmi fejlődése következtében a nemzetközi forradalmi mozga­lom természetes központjává és vezető erejévé vált. A Román Munkáspárt és Csehszlovákia Kommunista Pártja továbbra is teljes eréllyel fog harcolni minden olyan kísérlet ellen, amellyel meg akarják bontani a szocialista országok szilárd szövetségét, egységét, és együttműködését és szakadást akarnak előidézni a kom­munista munkásmozgalomban. Mindkét párt a szocializmus sikeres építésének alap­feltételét sorai egységének szüntelen szilárdításában, a munkásosztály forradalmi élcsapata — a marxi-lenini párt vezető szerepének megerősítésében a párt tevé­kenységének minden ágában, valamint a dolgozókkal való szoros szövetségében, az iparosítás következetes politi­kájában, a mezőgazdaság szocialista átépítésében, vala­mint a Szovjetunió és a többi szocialista ország szo­cialista építése gazdag -^tapasztalatainak alkotó módon való érvényesítésében látja. A két .kjildöttség elhatározta, hogy tovább fejleszti és szilárdítja köIcsörio"á'''kapcSolatait. Ezért intézkedés^ 11 ket tesznek az együttműködés és a kölcsönös kapcso­latok formáinak kibővítésére, a tapasztalatok kicserélé­sére a pártmunka minden szakaszán, valamint Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Román Munkás­párt testvéri szövetségének elmélyítésére. III. A két küldöttség mély megelégedését fejezi ki a két ország közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok meg­szilárdulása felett, amelyeket a proletár nemzetköziség és a kölcsönös szocialista segélynyújtás elvei hatnak át, és hangsúlyozzák azt az elszánt akaratukat, hogy e köl­csönös kapcsolatokat a két ország szocialista építése . érdekeinek megfelelően elmélyítsék és bővítsék. A két küldöttség nagy jelentőséget tulajdonít a két ország sokoldalú gazdasági együttműködése fejlesztésének, a szocialista világrendszer keretében való szocialista munkamegosztás fejlesztésének, a szocialista iparosítás és a két ország gazdasága általános fellendítése érde­kében. A Csehszlovák Köztársaság és a Román Népköztár­saság küldöttsége megállapítja, hogy kedvező feltételek vannak a kölcsönös gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés bővítésére, a tapasztalatok kicserélésére a haladó technika bevezetésében. Ezért elhatározták, hogy egyezményt kötnek és meghatalmazottaikkal alá­íratnak az 1959—1965-ös évekre szóló gazdasági együtt­működés és árucsere fő kérdéseiről. Ugyancsak elhatá­rozták, hogy gazdasági és tudományos műszaki együtt­működés céljából csehszlovák-román kormánybizottságot alakítanak. A tárgyalások során a két küldöttség ugyancsak meg­egyezett az együttműködés további kibővítésében a kul­turális kapcsolatok terén és új kulturális együttműködési egyezményt írtak alá. Ugyancsak szerződést írtak alá a polgári, család- és büntetőjogi ügyekben való jogi segítségről. A Román Munkáspárt Központi Bizottsága és a Román Népköztársaság kormánya Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságához és a Csehszlovák Köztár­saság kormányához meghívást intézett, hogy párt- és kormányküldöttség látogasson Romániába. A csehszlovák fél e meghívást elfogadta. Mindkét párt kifejezi azt a szilárd meggyőződését, hogy a Román Népköztársaság párt- és kormányküldött­ségének csehszlovákiai látogatása és a lefolyt tárgyalá­sok termékeny eredményei hozzájárulnak az együttmű­ködés további fejlődéséhez, Csehszlovákia és Románia népe barátságának megszilárdításához, a szocialista tábor egységének, a világ biztonságának és békéjének meg­erősítéséhez. Prága 1958. október 25. ANTONÍN NOVOTNÝ, Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja Központi Bi­zottságának első titkára. VILIAM ŠIROKÝ, a Csehszlovák Köztársa­ság mintazt«r«fnöke SHEORGHE GHEORGHIU­DEJ, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. CHIVU STOICÁ, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának el­nöke ÜJ SZÖ 7 * 1958. október 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom