Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-26 / 297. szám, vasárnap

I Csehszlovák Köztársaság és a Román Népköztársaság közötti szoros együttműködé s hozzájárul a két ország szocialista építéséhez Antonín Novotný elvtárs beszéde Drága vendégeink! Elvtársak! Prága dolgozói szívélyesen, a test­véri szeretet érzésével fogadják kö­rükben a Román Népköztársaság párt- és kormányküldöttségét, ame­lyet Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs, a Román Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára vezet. Kedves román elvtársainkat azért fogadjuk ilyen szívélyesen, mert pár­tunk és népünk között hosszú évek óta datálódik a barátság, amely a kapitalizmus ellen közösen folyta­tott harcokból nőtt ki, és amelyet megpecsételt a német fasizmus elleni küzdelemben közösen kiöntött vér. Meg akarom mondani önöknek elv­társak azt is, hogy a küldöttség egyes tagjai a második világháború előtt, amikor Romániában az illegali­tásban dolgoztak, ellátogattak a Cseh­szlovák Köztársaságba és kapcsolat­ban álltak pártunk vezetőségével. Egyesek közülük megismerték a bur­zsoá Csehszlovákia börtöneit is. Ez a közös harcon alapuló barátság edzet­te meg ma, a szocializmus építésének korszakában egységünket és testvéri­ségünket. A testvéri kommunista pártok és szocialista országok kölcsönös kapcso­lataikban azt a célravezető elvet követik, hogy küldöttségeik időnként találkoznak s megtárgyalják a fontos bel- és külpolitikai kérdéseket. A szo­cialista táborban a kapcsolatnak ez a formája, ez az elvtársi viszony tel­jes mértékben érvényesül. A tapasz­talatok kicserélése, a szocializmus építésével kapcsolatos kérdések meg­vitatása, valamint az együttműködés­ről és a segítségnyújtásról szóló egyezmények megkötése kifejezi ezt az országaink közötti új viszonyt, amely csupán azonos eszmék és célok alapján jöhetett létre. A szocialista országok képviselői­nek akár közös, akár kétoldali meg­beszélései nemcsak az egyes államok számára jelentenek nagy hasznot, hanem hozzájárulnak az egész szo­cialista tábor erejének és egységének megszilárdításához. 1 Országaink között elmélyült az együttműködés és a testvéri segítségnyújtás Az élet azt igazolja, hogy a szo­cialista államok között fennálló szo­ros testvéri kapcsolatok a szocializ­mus sikeres építésének és felépítésé­nek egyik döntő feltételét képezik. Ez lehetővé teszi nemcsak minden erőnk és lehetőségünk kihasználását a közös cél érdekében, hanem meg­teremti annak feltételeit is, hogy a szocializmus és a kommunizmus épí­tésében még átütőbb és nagyobb eredményeket érjünk el. A Román Munkáspárt és Csehszlo­vákia Kommunista Pártja szilárdan elhatározta, hogy még jobban elmé­lyíti országunk között az együttmű­ködést és testvéri segítségnyújtást. Kölcsönös gazdasági kapcsolataink fejlődnek, évről évre terebélyesed­nek. A román elvtársakkal folytatott megbeszélések javunkra voltak nem­csak abból a szempontból, hogy ki­cseréltük tapasztalatainkat a szocia­lista országépítés kérdéseivel kap­csolatban, hanem még jobban elmé­lyítettük együttműködésünket, a ter­melés szakosítását és egybehangolását illetően is. Köztársaságunk fontos beruházási egységek termelésével és szállításával vesz részt a Román Népköztársaság építésében. A Román Népköztársaság ezzel szemben a mi népgazdaságunk fejlődését segíti, különösen mező­gazdasági és naftaipari termékkel, nyersanyagokkal. Az utóbbi időben már nemcsak hagyományos export­cikkeket kapunk Romániából, hanem Ipari gyártmányokat is. Az a tény, hogy Románia még a második világ­háború után is majdnem kizárólag agrárország volt és ma új ipara van, amely nemcsak a hazai szükséglet számára termel, hanem külföldre is tud szállítani, a legszemléltetőbben bizonyítja, milyen eredményekkel és közös haszonnal jár a szocializmus építése, a kölcsönös gazdasági együtt­működés és a szocialista tábor orszá­gainak kölcsönös segítségnyújtása. A népi Románia így a szocialista országok testvéri családjában sikere­sen fejlesztheti nemzetgazdaságát, fellendítheti a kultúrát és emelheti a nép életszínvonalát. Románia mun­kásosztálya és többi dolgozói a Ro­mán Munkáspárt vezetésével döntő győzelmeket értek el az új szocia­lista társadalom építésében. A békés egymás mellett élés lenini gondolata győzelmet arat A szocialista tábor politikai és gaz­dasági ereje mind nagyobb mértékben és határozottabban befolyásolja a nemzetközi helyzet fejlődését. A bé­kés egymás mellett élés politikája, amelyet a Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok követnek, nap­ról napra, mind nagyobb vonzóerővel hat az emberiség többségére. Ez ter­mészetes, mert a kapitalista államok dolgozóinak éppúgy érdeke a béke, mint a szocialista tábor országai­nak. Ugyanakkor a békés egymás mellett élés. politikája nem áll ellen­tétben az egész világ népének érde­keivel és vágyaival. Nálunk és minden testvéri szocialista országban a nép és a kormány egységesen híve ennek a politikának. A kapitalista államok­ban ezzel szemben a dolgozóknak nehéz feltételek között, az uralkodó osztály politikájával szembeszegülve kell küzdeniök e gondolatok érvényre juttatásáért. Örömmel, elégtétellel fo­gadjuk azt, hogy Románia és Cseh­szlovákia népe a Szovjetunió által vezetett többi szocialista állam olda­lán szerény, de öntudatos részvételé­vel hozzájárul a békés egymás mellett élés politikájának győzelemre jutta­tásához. A békés egymás mellett élés lenini gondolatai harcra lelkesítik a nem­zeteket az imperializmus ellen. Az imperialisták úgy vélik, hogy pozíciói­kat új háborús tűzfészkek létrehozá­sával megvédik. Ennek ellenkezője az igaz. Tanúi vagyunk annak, hogy az imperialisták a háború szakadékán egyensúlyozó kalandor-politikájukkal nem nyernek semmit, hanem elvesz­tik lábuk alól a talajt. Hatalmi po­zícióik a gyarmati és a függő orszá­gokban amelyek eddig gazdasági és politikai erejük felmérhetetlen nagy­ságú nyareség forrásai voltak, összé­omlannak. Tudjuk, nem lehet ezt a tényt túl­becsülni, mert a kapitalizmus uralma felbomlásának folyamata kiélezi a há­borús feszültséget. Az agresszorok minden erejükből arra törekednek, hogy a háború új és új tűzfészkeit hozzák létre. Ennek különösen az utóbbi időkben vagyunk tanúi. Az ag­resszorok kommunistaellenes hiszté­riát terjesztenek a fegyverkezés, a háború előkészítése érdekében. Az imperialisták háborús terveiket na­gyon ügyesen leplezik a dolgozók előtt, mert látják és ismerik a béke­mozgalom erejét és hatását a nép széles tömegeire. Az ilyen aknamunka példája az Egyesült Államok agressziója a Kínai Népköztársaság ellen Tajvan térségé­ben. Ojra igazoltnak láthatjuk, hogy előnyben részesítik a háborús provo­káció útját, a nemzetközi helyzet ki­élezésének politikáját, az emberi­ség békevágyával szemben. Dulles, aki most fejezte be tárgyalásait Taj­van szigetén Csang Kaj-sekkel, jelét adta annak, hogy a békeszerető kínai nép elleni agresszió tovább folytató­dik. A háborús bűnös Csang Kaj-sek és provokációi mögött ott áll az USA, mint az igazi bűnös és agresszor. Ez az érem egyik oldala. A másik oldala az, hogy az egésiz világ látja a Kínai Népköztársaság bairáti és bé­keszerető lépéseit, amelyeknek célja a komoly helyzet nyugodt megoldása, az amerikai imperialisták által a Tá­vol-Ke'eten létrehozott konfliktus el­intézése. A kínai elvtársak a tárgya­lás útját javasolták, amely most Var­sóban folyik és egy időre beszüntet­ték a tüzelést. Befejezték ugyanakkor a kínai népi önkéntesek visszavoná­sát a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaságból. Ezek több mint meggyő­ző tények. Ki kell jelentenünk, hogy a szocialista tábor olrszágai és népe szilárdan a Kínai Népköztársaság mellett áll és teljes mértékben tá­mogatja jogos követeléseit (taps). A nyugatnémet kormány a legreakciósabb európai erők képviselője Nyugaton sok ember azt állítja, hogy mi eltúlozzuk a német militariz­mus veszélyét. Ezek az emberek azt szeretnék velünk elhitetni, hogy a német imperializmus nem létezik és a Wehrmachtot a NATO ellenőrzése alatt csupán védelem céljából építik ki. Azt hangoztatják, hogy a történe­lem nem ismétlődik meg, hogy Nyu­gat-Németországban demokratikus rendszer van, amelynek nincsenek tá­madó szándékai. A tények azonban több mint meggyőzően beszélnek. Ak­koriban Hit'er, ma Adenauer szervez uszító akciókat határaink mentén. M'nt akkor, most is ugyanazok az em­berek csinálják ezt. Ma azt mondják magukról, hogy kitelepítettek, 1958­ban henleinistáik voltak. A müncheni diktátum előtti időben éppúgy, mint ma, militarista, úszító jellegű „A ha­za napja" elnevezésű összejöveteleket rendeznek. Azelőtt azt kiáltozták: ,,egy nép, egy birodalom, egy vezér", ma a revansizmust terjesztik, amely­nek célja a nemzetközi helyzet kiéle­zése a háborús hangulat megteremté­se, a támadó jelleaű militarista Wehr­macht fokozódó felfegyverzése. Ma már teljesen világos, hogy az Adenauer-vezette nyugatnémet kor­mány a legreakciósabb európai erők képviselője, a haladás- és kommunlz­musellenes erő éj a szocializmus el­leni harc szervezője. Ez a kormány olyan erőket képvisel, amelyek harc­ra készülnek t Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Ha összehasonlítjuk a hitleri Német­ország fejlődését és politikáját a szö­vetségi köztársaság jelenlegi Viszo­nyaival és Adenauer kormányainak tetteivel, azt látjuk, hogy terveik kö­zött nincs különbség akár a szabad­ság, a kereszténység, a demokrácia, vagy bármiféle jelszó lelpe alatt is akarják nyélbe ütni őket. Hasonló­képpen járt ed Hitler is. Végered­ményben az a támogatás is, amelyet ma Adenauer az USA, Anglia, sőt Franciaország kapitalistái és a nyu­gatnémet monopolisták részéről kap, tanúsága annalk, hogy Adenauer poli­tikája milyen célt, kinek az érdekét szolgálja. A Nyugaton élő minden be­csületes embernek, minden haladó erőnek tudatában kell lennie annak, hogy Nyugat-Németországban a ha­talmat lényegétfen a régi imperialis­ta-monopolista körök gyakorolják. Cél­jaikat ugyan különféle jelszavakkal ügyesen álcázzák, de végeredményben ugyanazt akarják, amit a császári Németország és később Hitler korá­ban akartak. E politika következmé­nye volt a Németország szomszédai ellen irányuló és az imperialista cé­iokait szolgáló támadó háborúk kirob­bantása. Ebben a tekintetben azonban Adenauer és az egész nyugatnémet monopolista klikk elszámítja magát. A nyugatnémet monopolisták törek­vései csődre vannak Ítélve, mert szembe találkoznak a szocialista tá­bor szilárd és megbonthatatlan egy­ségével, leküzdhetetlen erejével (taps). Társadalmi rendszerűink szilárdsága és ereje állandóan nő. Ez az erő a marxi-lenini eszmék közösségén, az érdekek és a tettek egységén, szocia­lista rendszerünk gazdasági erejének növekedésen alapul. A baráti szocialista államok és azok népe rendszeresen azon dolgozik, hogy felépítse a tény­leg igazságos rendszert, amely az ember elégedettségét és jólétét tartja szem előtt. A céltudatos törekvő épí­tés, amely kifejezésre juttatja orszá­gaink dolgozóinak politikai öntudatos­ságát és aktivitását, a béke és a szo­cializmus legyőzhetetlen előretörő ereje. Antonín Novotný elvtárs beszédé­nek záró részében értékelte a két ál­lam közötti tárgyalások eredményeit, a román párt- és kormányküldöttség látogatásának jelentőségét, majd be­szédét a Rámán Népköztársaság, ä Román Munkáspárt, a román nép és az egész szocialista tábor, valamint annak vezető ereje, a Szovjetunió és lenini Kommunista Pártja éltetésével fejezte be. A manifesztáció résztvevői viharos, hosszan tartó tapsaal, „Élepen a Szovjetunió", „Éljen a Román Nép­köztársaság" felkiáltással fogadták Novotný elvtárs beszédét. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs beszéde Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs beszéde elején a román párt- és kor­mányküldöttség, valamint a román nép nevében szívből jövő köszönetet mondott a szívélyes fogadtatásért. Hangsúlyozta, mily nagy hatást gyako­rolt a küldöttségre a csehszlovák munkásosztálynak és dolgozóinak po­litikai öntudatcssága, bizalma Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának marxi-lenini politikája iránt. „A helyi tényezőkkel és a nemzeti bizottságok dolgozóival folytatott beszélgetéseink során — mondotta — jellegzetesnek tűnt fel nekünk, hogy közülük igen sokan fiatal káderek, Csehszlovákia Kommunista Pártja meg tudta oldani azt a problémát, hogy egybekapcsolta a fiatal "káderek kiemelésének politi­káját a régi káderek tapasztalatainak felhasználásával." Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs beszéde további részében arról szólt, hogy Csehszlovákia népének sikerei példaképpen állnak a román dolgo­zók előtt. Ezzel kapcsolatban ezeket mondotta: Nagy hatást gyakorolt ránk az or­szág magas ipari színvonala. Cseh­szlovákia már a felszabadulás előtt ipari nagyhatalom volt. A felszaba­dulás után a kommunista párt által vezetett munkásosztály törekvései kö­vetkeztében Csehszlovákia fejlődésé­ben olyan szintet ért el, amely lehe­tővé teszi számára, hogy gazdasági­lag megelőzze a világ legjobban iparosított tőkés államát. A csehszlo­vák ipar olyan ütemben fejlődik, amely sokkal gyorsabb, mint az élen­járó kapitalista országok fejlődési üteme. Az ipar és az egész nemzet­gazdaság fejlődésére nagy hatást gyakorol a gépipar fellendülése. Cseh­szlovákia ma az egész világon gyár­tott szerszámgépek fajtáinak kb. 80 százalékát termeli. Ezen a téren az egy főre eső gyártásban megelőzte Franciaországot és Angliát, utolérte a Német Szövetségi Köztársaságot és az USA sarkában van. Csehszlovákia ma szerszámgépeket szállít a nyugati ipari országokba, ahonnan a háború előtt importált gépeket; gyárakat épít Ázsiában, a Közép-Keleten és Latin-Amerikában és korszerű magas műszaki színvonalú tökéletes beren­dezéssel látja el őket. A mezőgazdaság szocialista szek­tora ma a földterület 72 százalékát műveli meg. A közös gazdálkodás, a csehszlovák földművesek ügyessége és a magasfokú műszaki ellátás követ­keztében ma Csehszlovákiában a búza és az árpa hektárhozama túlszár­nyalta egyes fejlett mezőgazdasággal rendelkező kapitalista államok, így pl. az Amerikai Egyesült Államok, stb. hektárhozamait. A csehszlovák nép tapasztalata azt bizonyítja, hogy az erős ipar bizto­sítja a dolgozó nép jólétét. Meg­ismertük a csehszlovák nép magas élet- és kulturális színvonalát, amely az ipar és az egész nemzetgazdaság gyorsütemű fejlesztésének, a nemzeti jövedelem állandó növekedésének kö­szönhető. A csehszlovák nép sikereit a román nép ismeri, értékeli és na­gyon örül neki. Országunk dolgozóit, amelyet a munkásosztály vezet, lel­kesítik ezek az eredmények, és példa­képül szolgálnak neki. A Román Munkáspárt különleges figyelmet for­dít a nehézipar fejlesztésére és an­nak legfontosabb szakaszára, a gép­iparra. Népünk ezen a vonalon ha­ladva, számos nehézséget leküzdve jelentős sikereket ért el az ország gazdaságának fejlesztésében. Üj ipari ágazatokat létesítettünk. Kifejlesztet­tük a gépipart, amelynek termelése 1938-hoz viszonyítva majdnem meg­hétszereződött. Ugyanezen évhez vi­szonyítva az egész ipari termelés kö­rülbelül megnégyszereződött, míg a villamosenergia termelése az 1950. évi szintnek háromszorosát teszi ki. A nemzeti jövedelem egy lakosra át­számítva 1957-ben majdnem kétszere­se volt az 1938. évi állapotnak. Jelentős sikereket értünk el a falu szocialista átépítésében is. Ma a me­zőgazdaság szocialista széktora fel­öleli a dolgozó parasztok családjai­nak több mint a felét, a mezőgazda­sági földterületnek több mint 54 százalékát. A népi uralom éveiben létrehozott feltételek hozzájárultak a kultúra, a művészet és tudomány hatalmas mé­retű kibontakozásához. Jelentősen bő­vítettük az iskolák hálózatát, amelyek­nek tananyaga mind szorosabb össz­hangban áll a szocialista országépítés gyakorlati szükségleteivel. A gazdaság és a kultúra fejlesztése következtében emelkedett Románia népének életszínvonala. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs beszéde to­vábbi részében ezután azt a gondola­tot fejtegette, hogy Románia népé­nek sikerei éppúgy mint a Csehszlo­vák Köztársaságé a szocialista tábor országai testvéri együttműködésének köszönhetők. Bejelentette, hogy Cseh­szlovákia Kommunista Pártja képvi­selőivel és a Csehszlovák Köztársaság kormányával folytatott elvtársi tár­gyalások során elhatározták egy hosz­szú időre szóló gazdasági egyezmény megkötését. Ugyanakkor nagy figyel­met fordítunk a jövőben a műszaki­tudományos tapasztalatok cseréjére, a kölcsönös műszaki segítségre. A ro­mán és a csehszlovák nép elhatáro­zása, hogy az együttműködés és a testvéri segítségnyújtás kölcsönös kapcsolatait mindkét ország javára, | az egész ^ábor hasznára tovább fej­leszti. A beszéd további részében Gheorg­he Gheorghiu-Dej elvtárs arról szólt, hogy a szocialista rendszer túlsúlya mind kifejezőbb. Ezzel kapcsolatban ezeket mondotta: Az élet teljes mér­tékben igazolja, hogy korunk az egész világon bekövetkező mélyreható társadalmi változások korszaka, ami­kor az emberiség áttér a kapitaliz­musból a szocializmusba. A szocializ­mus világrendszere ma egymilliárd embert tömörít, akik vállvetve és ha­tározottan haladnak a szocializmus és a kommunizmus építésének útján. Szemtanúi vagyunk a x imperializmus aljas gyarmati rendszere óriási mé­retű felbomlási folyamatának, amely alapjaiban megrendíti az egész tőkés rendet. A kapitalista országoktól el­térően, ahol a gazdasági válság mély­reható jelenségeit figyelhetjük meg, ahol a munkások milliói elvesztik helyüket és a fasiszta reakció újra nyeregbe kerül, a szocializmus és a béke erői, a haladás erői rendíthetet­lenül előretörnek az egész világon. A szocialista országok nagy családja a békés építő munka óriási munka­helye. A Szovjetunió, a szocialista tábor vezető ereje nagyszerű sikereket ér el a kommunizmus építésében. Régen elmúltak azok az idők, amikor a bur­zsoá politikusok és ideológusok a nemzetek előtt eltitkolhatták a Szovjetunió elkápráztató • gazdasági, szociális és kulturális eredményeit. Ma az első és legerősebb szocialista ország a világ tudományának és' tech­nikájának első sorában áll és az em­beriség előtt feltárja a béke és a társadalmi haladás szolgálatában álló gazdasági és tudományos fejlődés nagyszerű távlatait. Nemzeteink örömmel üdvözlik á nagy kínai nép sikereit, amely a kom­munista párt vezetékével, hatalmas alkotó energiájának bevetésevél ug­rásszerűen fejlődik a gazdaság, a kultúra, a szociális ellátottság szaka­szán és sikeresen előretör a szocializ­mus építésében. Nagy és jelentős si­kereket értek el az új rendszer épí­tésében Európa és Ázsia többi szocia­lista országai is. A szocialista világ­rendszer az egységes szocialista álla­mok gazdasági és politikai ereje óriási befolyást gyakorolt a nemzet­közi események fejlődésére, a nemze­tek sorsára. Georghe Gheorghiu-Dej ezután rá­tért a jelenlegi nemzetközi helyzet taglalására. Elsősorban az USÄ-nak a Kínai Népköztársaság ellen irányuló agresszív akcióiról, valamint a közel­keleti imperialista törekvésekről be­szélt. Hangsúlyozta, hogy a szocialis­ta tábor államai, köztük Románia és Csehszlovákia teljes mértékben szoli­dárisak a Kínai Népköztársasággal. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy az európai biztonság kérdése a nemzet­közi helyzet egyik legfontosabb prob­lémája. Szükség van rá — mondotta, hogy a nemzetek egy pillanatra se lankadjanak éberségükben, tartsák szemmel az imperialisták agresszív kísérleteit Európában. Az amerikai agresszív körök atomfegyverekkel látják el a nyugatnémet militaristá­kat, revansista szellemet táplálnak, Németországból a háború tűzfészkét akarják újra kialakítani. A román és a csehszlovák nép, amely áldojata volt a német militarizmusnak, határo­zottan kész szembeszállni — a béke­szerető nemzetekkel együtt — ereje teljéből a német militarizmus felújí­tásával szemben. Ez összhangban áll a német nép érdekeivel is, amelyre hovatovább, mind nagyobb i-zerencsét:­lenséget hozhat a Német Szövetségi Köztársaság militarista köreinek je­lenlegi politikája. Nemzeteink, a Ro­mán Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság kormánya mdly rokon­szenvvel tekintenek a német nép azon vágyára, hogy létrejöjjön az egységes, demokratikus, békeszerető Németor­szág. Románia és Csehszlovákia a szocia­lista tábor többi országával együtt ugyanakkor határozottan és követke­zetesen küzd a veszélyes fegyverke­zési verseny magszüntetéséért. Gheorghe Gheorghiu-Dej beszédét befejezve éltette a román és a cseh­szlovák népet, mindkét ország kom­munista pártját, a szocialista tábor országainak szövetségét és egységét, a Szovjetuniót és a nemzetek közötti békét. Beszédét a jelenlévők nagy tapssal fogadták. ÜJ SZÖ 2 * 1958- október 25. f

Next

/
Oldalképek
Tartalom