Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-26 / 297. szám, vasárnap

| ÜDVÖZLŐ LEVÉL i a CSKP Központi Bizottságához Drága Elvtársak! Iágimperialista burzsoázia arra irá­A Csehszlovák Köztársaság meg- nyúló törekvése, hogy visszafordít­alakulásának 40. évfordulója alkal- sa a történelmi fejlődés kerekét és mából Bratislava dolgozóinak gyű- úgy, mint 40 évvel ezelőtt, újból lésén felidézzük emlékezetünkben hatalomra juttassa a számunkra oly a 40 évvel ezelőtt lezajlott ese- áldatlan emlékű „demokráciáját", ményeket, melyek a Nagy Októberi Ezúttal elszámították magukat. Szocialista Forradalom közvetlen Megfeledkeztek arról, hogy azon hatása eXatt az egységes Csehszlo- évek alatt, amikor becsmérelték a vák Kjfetársaság keletkezéséhez — dolgozó népet s annak elnyomására a cserj és a szlovák nép kizárólag törekedtek, a cseh és a szlovák lehetseges és természetes állam- munkásosztály fejlődött, hatalma­alakulatának keletkezéséhez vezet- sabb lett, megfeledkeztek arról, tek. hogy a kommunista párttal nem al­A Nagy Október eszméi által íh- kudozhatnak úgy, mint egykor a letett szlovák nemzet úgy fogadta a jobboldali szociáldemokrácia képvi­Csehszlovák Köztársaság megaíaku- selőivel. Az ipar államosítása és a lását, mint nemzeti életünk kizá- földreform megteremtették nép­rólag lehetséges és természetes gazdaságunk megújhodásának, to­formáját. A feudális Magyarország vábbi előrehaladásának és a szo­járma alatt ezer évig számtalan seb- cializmus felé vezető további útnak bői vérző Szlovákiában áldatlan alapjait. örökség maradt. vissza. Nyomor, Az 1948. évi Győzelmes Február gazdasági visszamaradottság, a végérvényesen megoldotta a „Ki szlovák kultúra el nefn ismerése kerekedik felül?" kérdést. A dol­^ és sokoldalú elnemzetlenesítés: ez gozó nép még inkább fokozta erő­5 volt a szlovák nép osztályrésze. Az feszítéseit, becsülettel és bátran ^ egységes Csehszlovák Köztársaság valósítja meg merész távlatait. Már ^ megalakulása így megmentette a nincs messze az az idő, amikor cé­Í! szlovákokat a nemzeti pusztulás- lünk — hazánk szocialista épí­tői, jóllehet a cseh és a szlovák tésének befejezése — valóra válik, dolgozó nép a szociáldemokrata op- Népünk szomorú élete gyökeresen portunista vezetőségnek árulása megváltozott. A nyomor és a szen­következtében nem érte el szociá- vedések országát a feledés pora lis felszabadítását. borítja. A klerofasiszta és íudák A cseh és a szlovák burzsoázia, gonosztevők a történelem szemét­mely 1918-ban magához ragadta a dombjára kerültek. Szlovákia ma az gazdasági és politikai hatalmat, igazi nemzeti felvirágoztatás idő­minden módon gátat emelt a hala- szakát éli. Ahol előbb nyomor, éh­dás útjának és a demokrácia köpe- ség és szenvedés volt az úr, ahol nyével leplezte a kizsákmányolás általános tünet volt a kivándorlás legdurvább formáit. Kenyér helyett és a drótosok vándortarisznyája, ott ígéretek, üldöztetés, börtön és véd- most a jövő dalát zúgják a gépek, teíen emberek agyonlövetése — ez melyek boldogságot, jólétet hoznak volt válasza Csehszlovákia népének a családokba. Oj szocialista Szlová­igazságos követelményeire. De sem kia — a korszerű ipar és a szocia­Kosuti, Teígárt, Habura, sem pedig lista nagyüzemi mezőgazdasági ter­a csehországi Duchcov, Most, Kiad- melés országa — boldog Szlovákia no és a burzsoázia szégyenteljes születik a szocialista Csehszlovák gonosztetteinek további színhelyei Köztársaságban, nem tudtak ellenállni a CSKP ve- Szlovákia dolgozó népe sohasem zette munkásosztály szívós, hősies felejti el, hogy Szlovákiát Cseh­harcának. Szlovákia Kommunista Pártjának Ezért a büszkeség és a hála ér- segítsége és a cseh munkásosz­zésével gondolunk vissza azokra az tály testvéri segítsége vezette a évekre, amikor a cseh és a szlo- boldog jelenhez. Mindig hűségesek vák munkásosztály bátran harcolt leszünk testvérünkhöz - a cseh a burzsoá Csehszlovák Köztársaság d 'gozó néphez, ezt a testvériséget S feltételei között a kizsákmányolás mindig védeni és fejleszteni fog­^ ellen, visszagondolunk az egységes juk. sohasem engedjük meg töb­§ Csehszlovákia Kommunista Pártja t»é, hogy egységünk ellenségei azt S dicső útjára, mely párt 1921-től a bármilyen formában is megbont­^ forradalmi mozgalom élén állva Testvériségünk törhetetlen és Ä győzelemre vezette ezt az igazsá- örökké tartó. ? gos harcot. Egyidejűleg a szeretet, tisztelet | Nagyra értékeljük a cseh nem- é s e háI a. érzésével emlékezünk meg § zet kiváló fiainak rendkívüli erő- a Szovjetunióhoz fűződő baratsa­Š feszítéseit és áldozatkész munká- Sokról. A Szovjetunio megaíakula­$ ját, azokét, akik a munkásosztályt sa egesz Europaban megrendítette ^ Szlovákiában lelkesítették és a cseh ® ""rzsoazia pozicioit es peldamu­Š öntudatos, harcos tatásavaí magaval ragadta a fórra­rln Imi npnh nr m « § vott harcban. A világon semmi és ™ay a azov^umo | senki sem bonthatja meg nemze- Bűzeimet aratott a nemet fasiz­Š teink testvéri egységét. Testvérisé- ™ s fe e"'. ? e f»'° zf ,c m . meflnyi­Š günk nehéz harcokban kovácsoló- totta flottunk a* utat nepunk regi erőszakos elszakitasaval Ma amiko r üzemeinkben és fal fc meggyöngítik nemzeteink testven v aj nk 0n eldől a szocialista ország­fc egységét és megakadályozzák to- építé s történelmileg lehető legrö­S vábbi fejlődeset. Szlovákia dolgozo videbb idön bel ü,| befejezésének s nepe azonban hu maradt cseh test- kérdése > biztosítjuk önöket, drága § véreihez. A dicső Szlovák Nemzeti ei v társak, hogy Szlovákia dolgozó S Felkelésben nyíltan felvette a har- nép e megsokszorozza erőfeszítéseit, ^ cot a gyűlölt ellenseggel, hogy így amit azzal iutta t kifejezésre, hogy' i mossa le magarol a szegyent, ame- további jelentős sikereket ér el i lyet a íudák árulás hozott ra, es dráq a hazánk - az egységes népi S az egész világ előtt megmutassa, demokratikus Csehszlovák Köztár­§ hogy az egységes Csehszlovák Köz- sasa q felvirágoztatása, nemzeteink * sasa g teiviragoztatasa, nemzeteink ^ tarsasagban együtt akar eíni a test- ióléte a szoci ai izmus és a vilá g. ^ véri cseh nemzettel, abban az or- béke érdekében ^ szágban, ahol a munkásosztály lesz Tisztelet és dicsőség a történel­^ az ur es hogy mindig a Szovjetumo m i küldetését becsülettel teljesítő ^ oldaían akar haladni. cseh és s zi o vák munkásosztálynak, ^ Atnilrnr a Sznvietuíiín fivözelmpt a knniťflliľmnc pilon éc a cvnníalí*. Amikor a Szovjetunió győzelmet a kapitalizmus ellen és a szocializ­aratott a német fasizmus felett, új mus építéséért küzdő hősi harcos­történelmünket kezdtük írni, a dol- nak. gos cseh és szlovák nép építő tö- A cseh és a szlovák nép testvéri rekvéseinek történelmét, olyan tör- egysége jegyében, Csehszlovákia ténelmet, melyhez eddig nem volt Kommunista Pártja Központi Bi­hasonló. zottságának bölcs vezetésével előre Már nem lehetett megállítani a hazánk szocialista építésének befe­harcokban megacéíoződott és ta- jezéséért. pasztalatokat szerzett Csehszlovákia Éljen Csehszlovákia dicső Kom­Kommunista Pártja vezetésével szi- munista Pártja, a cseh és a szlo­íárdan egybeforrott cseh és szlo- vák nép bevált vezére, vák munkásosztály diadalmenetét. Éljen és virágozzék Csehszlovákia Hiábavaló volt a csehszlovákiai bur- népe és a szovjet nép megingat­zsoázia és á vele szövetkezett vi- hatatlan barátsága. A CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG MEGALAKÍTÁSÁNAK 40. ÉVFORDULÖJA ALKALMÁBÓL A BRATISLAVAI DOLGOZOK ÁLTAL RENDEZETT GYŰLÉS RÉSZVEVŐI. Büszkék vagyunk arra, hogy népi demokratikus köztársaságunk polgárai vagyunk Pavol Dávid elvtársnak, a CSKP KB politikai irodája tagjának, az SZLKP KB titkárának beszéde Tisztelt elvtársak! Egész dolgozó népünk, egész hazánk a munkásosztály történelmében az egyik legnagyobb ünnep 41. évfordu­lójának, az orosz proletariátus Nagy Októberi Szocialista Forradalomban aratott dicső győzelme évfordulójá­nak megünneplésére készül. Ezzel kezdődik nálunk a már hagyományos­sá vált csehszlovák-szovjet barátság hónapja. Az idén emlékezünk meg a Cseh­szlovák Köztársaság megalakulásának 40. évfordulójáról is. Nemzeteink éle­tének e fontos határköve szorosan összefügg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom életadó befolyásával, amelynek gyümölcse volt az 1918-ban kivívott nemzeti és állami szabadsá­gunk is. Ehhez az évfordulóhoz fűződik azonban a szomorú emlékezetű mün­cheni árulás 20. évfordulója is, amely a cseh és a szlovák népet megfosztot­ta közös hazájától és a szégyenteljes fasiszta megszállás éveit hozta. Annál nagyobb örömmel emléke­zünk meg e jubiláris évben a cseh­szlovák-szovjet szövetségi szerződés aláírásának 15. évfordulójáról, amely­lyel a Szovjetunió újból az egész vi­lág előtt ünnepélyesen megpecsételte a cseh és a szlovák néphez fűződő baráti és szövetségi kapcsolatait és megmutatta elszánt akaratát, hogy nemzeteinket felszabadítsa a fasiz­mus megalázó járma alól. Dolgozó népünk súlyos megpróbál­tatásokon ment át. Megismerte igazi barátait s ellenségeit egyaránt. Kezdettől fogva felismerte, hogy az igazi szabadság kivívásához nem ve­zet más út, mint az, amelyet a győzel­mes orosz proletariátus választott. Meggyőződött arról, hogy ezen az úton az egyedüli, megbízható vezetője Csehszlovákia Kommunista Pártja. A párt zászlaja alatt harcolt és acé­Iozódott meg a burzsoázia és a fasiz­mus ellen vívott döntő küzdelmekre. A párt zászlaja alatt népünk győze­delmesen kiharcolta szabadságát és ma a párt vezetésével építi szocialista 1 hazáját. A történelmi igazság és a bu rzsoazia hamis dicsfénye El kell mondani népünknek a tör­ténelmi igazságot, hogy igazi megvi­lágításban lássa a közelmúltat, mert a burzsoázia szándékosan és céltuda­tosan igyekezett ezen események iga­zi tartalmát meghamisítani és saját érdekében szépíteni. Elsősorban arról a hamis mítoszról van szó, mintha nemzeti szabadsá­gunkat Anglia és Franciaország, a nyugati imperialista hatalmak har­colták volna ki és arról a hamis dicsfényről, amellyel a burzsoázia hű­séges lakájaik fejét övezte. A történelmi források és a doku­mentációs anyagok azonban világosan megmutatják, hogy a nyugati impe­rialistáknak eszük ágában sem volt az Osztrák-Magyar Monarchia szétzú­zása, hanem ellenkezőleg, e monarchia belső megszilárdítására törekedtek. Maga Wilson, az USA elnöke, akit a csehszlovák burzsoázia szabadságunk atyjának nevezett, ismert 14 pontjá­ban csupán autonómiát követelt Ausztria-Magyarország nemzetei szá­mára. Sem Masaryk, sem Štefánik, sem Beneš kezdetben nem beszélt önálló csehszlovák államról. A cseh és a szlovák burzsoázia egyetlen alkalommal sem mulasztotta ei, hogy a Habsburg-dinasztiát a bi­rodalom és az uralkodó család iránti hűségéről biztosítsa. Tehát a nyugati hatalmak érdemei­ről, valamint Masaryk, Beneš és Šte­fánik felszabadítói szerepéről szőtt legenda teljesen valótlan és hamis épp úgy, mint hamisak a cseh és a szlovák úgynevezett nemzeti burzsoá­ziának a felszabadításunkban szerzett érdemeiről terjesztett állítások. Az igazi tényező, amely döntő mó­don belenyúlt a történelmi fejlődésbe, és amely megteremtette az első köz­társaság keletkezésének feltételeit, a cseh és a szlovák forradalmi proleta­riátus volt, amelyet az orosz nép ra­gyogó győzelme, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom példája buzdított. Nyilvánvaló, hogy csupán a Nagy Októberi Szocialista Forradalom köz­vetlen befolyása idézhette elő a cseh és a szlovák nép hatalmas forradalmi hullámát, amely a nemzeti felszaba­dulásért vívott harcát egybekötötte a győzelmes orosz proletariátus pél­dája alapján építendő közös szocialis­ta haza utáni vágyával. Sztrájkok és tüntetések rázkódtat­ták meg Ausztria-Magyarországot. Ka­tonai lázadások törtek ki a frontokon és a hátországban, s a cseh és szlo­vák proletariátusnak ebben mindig vezető szerepe volt. Tehát nem az antant nem a hazai burzsoázia, hanem a forradalmi nép­tömeg volt az a tényező, amely szét­zúzta a nemzetek börtönét és az egész világ előtt kifejezésre juttatta szilárd akaratát, hogy közös államban akar élni a- két szábad nemzet. Az antant hatalmi szerepe a béke­tárgyalásokon tehát^nem az volt, hogy eldöntse a csehek es szlovákok fel­szabadítását, hanem csupán az, hogy megállítsa és elismerje a meglevő j állapotot, mert a csehszlovák dolgozó j nép maga vetett véget a gyűlölt Habs­! burg-Monarchiának, amely a néptö­' megek hatalmas forradalmi nyomása alatt széthullott és visszavonhatatla­nul megsemmisült. A forradalmi munkásosztály az új köztársaságot a győzelmes orosz nép példája nyomán — mint a csehek és szlovákok szabad szocialista hazáját akarta építeni. A burzsoázia azonban saját kezébe akarta ragadni a hatal­mat, elfojtani a forradalmi lángot és tőkés rendszert akart felállítani. A szociáldemokrata vezetők árulása Mihelyt a köztársaság, mint bur­zsoá-demokratikus állam kezdett megszilárdulni, a csehszlovák bur­zsoázia fokozatosan megfosztotta a dolgozókat szociális és demokratikus vívmányaiktól. A szociáldemokrata vezetők 1920. évi árulása, akik a kormányt a bur­zsoázia kezébe adták — felnyitotta a nép szemét. Újabb súlyos küzdelmek és harcok robbantak ki. A nép elszán­tán kelt harcra, mert élére a dicső és győzelmes orosz bolsevik párt pél­dája nyomán épített, új forradalmi párt — Csehszlovákia Kommunista Pártja állott. Csehszlovákia Kommunista Pártjá­ban dolgozó népünk igazi vezérére ta­lált. A párt vezette a népet a bur­zsoázia elleni elszánt harcokra, a párt mutatta meg azokat a pompás távla­tokat, amelyekért érdemes harcolni és áldozatokat hozni. A burzsoá-demokratikus köztársa­ság nem teljesítette azokat a remé­nyeket, amelyeket keletkezésekor a dolgozó nép hozzá fűzött, nem szün­tette meg a dolgozók kizsákmányolá­sát, csupán a kizsákmányolók változ­tak meg. A burzsoá köztársaság — jóllehet nem vált a dolgozók igazi szabad ha­zájává — mégis jelentős haladás volt a csehek és szlovákok nemzeti, gaz­dasági és kulturális fejlődésében. A szlovák nemzet számára a Cseh­szlovák Köztársaság a könyörtelen magyarosítás által fenyegetett nem­zeti létének igazi védelmezője lett. A volt Osztrák-Magyar Monarchia burzsoá-feudális viszonyaival szem­ben az első köztársaság nagy haladást jelentett. Nevezetesen fennállásának első éveiben — hála a forradalmi proletariátusnak — törvénybe iktatott olyan intézkedéseket, amelyek rész­ben megjavították a dolgozó nép lét­feltételeit. A második világháborút megelőző utolsó évek fokozott fasiszta veszélye tehát közvetlenül fenyegette az első köztársaság állami önállóságát, nem­zeti létét és a már említett demokra­tikus jogokat. Ezért a kommunisták az egész né­pet egységre szólították fel, mert vi­lágosan látták, hogy az alattomos fa­sizmus nálunk is szövetségesekre ta­lál, akik készek „a köztársaság léte árán is" kizsákmányoló és hatalmi cél­jaikat követni. A népet a köztársaság védelmére hívták fel, amikor államunk súlyos órái bekövetkeztek. A nép hallgatott a kommunisták szavára. Kész volit és képes lett volna a köztársaságot megvédeni. Azonban a kormányban levő aljas megalkuvók, akik már jóval azelőtt paktáltak a fasizmussal, lépésről lépésre eladták nemzeti szabadsá­gunkat, végül kiragadták a fegy­vert a nép kezéből és lehetetlenné tették azt, hogy megvédje hazánk szabadságát és függetlenségét. Igaz, hogy köztársaságunk sorsát a nyugati burzsoá körök tulajdonkép­pen már régen azelőtt eldöntötték. Hitler biztos lehetett a nyugati hatal­mak beleegyezésében és támogatásá­ban, amikor Ausztriára, Gdanskra és Csehszlovákiára emelte kezét. Ilyen szövetségesekre támaszkodott a cseh­szlovák uralkodó burzsoázia. Tőlük várta, hogy megvédi hazánk szabad­ságát, vagy legalább is ezt akarta el­hitetni népünkkel. Csehszlovákia Kommunista Pártja azonban nagy figyelemmel követte a nyugati hatalmak és a fasiszta Német­ország között folyó diplomáciai alku­dozást és nem hitt ígéreteiknek. A csehszlovák nép egyedüli hűséges, megbízható szövetségesének és barát­jának a szocialista Szovjetuniót tar­totta. Feléje fordult a cseh és szlovák dolgozó nép tekintete a sorsdöntő pillanatokban. A Szovjetunióval kötött baráti és kölcsönös segélynyújtási szerződés, amelyet a csehszlovák kormány a dol­gozó tömegek sürgető követelésére Í935-ben aláírt, a cseh és a szlovák nép egyedüli igazi támasza és remé­nye volt. A csehszlovák uralkodó bur­zsoázia azonban e szerződés érvénye­sítését kezdettől fogva szabotálta és külpolitikájában kizárólag a Nyugat felé fordult. Csehszlovákia Kommunista Pártja helyesen előre látta a nyugati szövet­ségesek árulását. A ludákok nemzetellenes és Hazaáruló szerepe Igen aljas, nemzetellenes és haza­áruló szerepet játszott e sorsdöntő pillanatokban a Hlinka Néppárt. Hlinka pártjának sorsát egybekap­csolta a köztársaság szétzúzójával, Henleinnel és a legreakciósabb ma­gyar irredentizmus képviselőjével, Eszterházy gróffal. Hlinka néppártja, amely a szlová­kok egyedüli vezérének adta ki magát, elárulta a szlovák nép érdekeit a fa­siszta Németországnak, a Horthy-féle Magyarországnak és Beck Lengyelor­szágának. Nem volt olyan nemzeti árulás, melyre ne lett volna képes e párt, amely a szlovák nép oltalmazójának adta ki magát. Amikor a hitleri hadseregek meg­szállták Ausztriát, a Íudák sajtó új­jongott, hogy Szlovákiának közös határai vannak a nagy német biroda­lomal, és azt tanácsolta népünknek, hogy az Anschlusst fogadja pozitíven. Hlinka, Tiso, Sidor, Durčanský és más Íudák fejesek versenyeztek a hazaáruló beszédekben és tettekben — és a burzsoá uralkodó körök ennek ellenére sem léptek fel a ludákok ellen. Az agrárpárti Hodža-kormány még 1938-ban megkísérelte, hogy a ludá­kokat behozza a kormányba. A tárgya­lások azonban csődöt mondottak, mert a ludákok már közös merénylet­ben egyeztek meg a köztársaság el­len. A fasiszták legengedelmesebb szol­gája maga az agrárpárt elnöke, Beran volt, és a mögötte álló mindenható bankár, Preiss. Kašpar prágai érsek is, aki azt állította magáról, hogy nem foglalkozik politikával, buzgón helye­selt a fasisztáknak. Ilyen körülmények között Henlein egyre fokozta arcátlan követeléseit egészen a szudéta-né.metek számára adandó autonómiáig. Amikor a kor­mánytényezők oly messzire mentek, hogy készek voltak teljesíteni ezeket a követeléseket is, Henlein a tárgya­lásokat egyoldalúan megszakította. Nyilvánvalóan világos utasítása volt Berlinből: semmilyen körülmények között se egyezzen meg a csehszlovák kormánnyal. A csehszlovák állam igazi megalá­zása volt az angol kormány azon hatá­rozata, amellyel Runciman lordot Csehszlovákiába küldte, hogy megvizs­gálja a szudéta-németek helyzetét és a nemzetiségi kérdés megoldását ja­vasolja. A csehszlovák burzsoázia szí­vélyesen fogadta az angol kolonializ­musnak e befolyásos tényezőjét. Runciman azonban már nyilván az­zal a megbízatással érkezett Cseh­szlovákiába, hogy előkészítse a talajt az állam feldarabolására és hogy megindokolja a nyugati szövetségesek előtt a Csehszlovákián elkövetett áru­lást. Ezt a megbízatását az angol gyarmatosítók e befolyásos tényezője következetesen teljesítette is. (Folytatás a 4. oldalon.} ÜJ SZÖ 3 * 1958. október 22.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom