Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-25 / 296. szám, szombat

Küzdjünk a babonák ellen Társadalmunk célja az, hogy a tudományos világnézetet az emberek tudatában olyan fokra emelje, amelyen az ember felismeri: a természet valamennyi történése anyagi jelenség és nem természetfeletti erő irányítja azokat. Ezért harcolunk társadalmunkban a babonák ellen, melyek a természetfeletti erökbeni hiten és a2 anyag törvényének nem ismerésén alapulnak. A babonák mind az egyén, mind a társadalom szempontjából károsak. Nagyon gyakran találkozunk a mindennapi életben különféle babonákban hivő emberekkel. íme néhány példa a sokból: Ha egy közeli ismerősünk, rokonunk egészségéről beszélünk, lekopogjuk. Ha reggel munkába sietés közben kéményseprőt látunk, örülünk, mert azt gondoljuk, hogy egész nap szerencsénk lesz. Egyesek még azt is megkísérlik, hogy megérintsék a kéményseprőt, vagy kihúznak egy szőrszálat a keféjéből, „szerencse" végett. Emlékezzünk csak vissza diákeveinkre, hányszor számolgattuk ujjainkon, felhív-e a tanár vagy sem. Egyesek azt gondolják, nincs szükség rá, hogy ilyen babonás szokások ellen küzdjünk. Éppen e leértékelésben van a veszély. Ilyen babonák fenntartják magukat anélkül, hogy tudatosítanánk, miről is van szó. Ugyanakkor csökkentik önbizalmunkat, fékeznek bennünket abban, hogy saját munkánkra támaszkodjunk, tehát fékezik munkánk tökéletesítését. A babonákat az emberi tudatlanság, a természettel szembeni tehetetlenség, a meg nem értett természeti jelenségektől való félelem szüli. A villám, a tüz, a földrengés, stb. idézték elő, hogy a természeti jelenségek az emberek elképzelésében fantasztikus, természetfeletti jelenségekké váltak, s az ősember hódolni kezdett a „szellemeknek". Ezt a hódolatot az ember fokozatosan kihasználta a gyakorlati élet szempontjából. Például szárazság idején békát ábrázoló ruhába öltözött és békatáncot járt, mert azt hitte, hogy a békák brekegése az esők szellemének visszhangja. Tehát nemcsak öncélúan tisztelte a természeti erőket, hanem gyakorlati szempontból, a termés megvédése miatt is. A békák brekegése és az eső közötti összefüggés még ma is fennáll. Minden babona tehát a természeti vagy lelki jelenségek pontatlan vagy helytelen felismerésén alapszik; ezért ellenkezik a tudományos felismeréssel. Alapja a hit, amely nem mindig vallásos, de mindenkor valami értelemfeletti vagy természetfeletti történést feltételez. Ezért a babonát csaló előfeltételnek nevezhetjük, amely szerint valamely történés hatást idéz elő, bár a valóságban nem idézi elő és nem is idézheti elő a hatást. Egyes babonák az embernek a miszticizmus iránti hajlamából keletkeztek. Hasonlóan keletkeztek a gyógyító jellegű babonák és gyógymódok is. Természetes, hogy az ember mindig félt a haláltól és egészségét megtartani, vagy elvesztett egészségét viszszaszerezni igyekezett. Igyekezetében mindenféle eszközt felhasznált, amelyben vallási alapon, vagy babona alapján hitt. A gyógyító jellegű babonák az emberek tudatában olyan mély gyökeret eresztettek, hogy még ma is léteznek, főleg az elmaradt országokban. Az ottani lakosok nem hisznek az orvosnak, hanem inkább a babonáknak. Ez főleg a gyarmatokon fordul elő, ahol a kizsákmányoló gazdasági rendszerek a haladást elnyomják. Nálunk csak a távoleső vidékeken, falvakban maradtak meg egyes gyógyító jellegű babonák. Például: állapotos asszonynak nem szabad a fehérnemű szárítására használt zsinór alatt átmenni, mert a gyermek köldökzsinege a nyaka köré csavarodik és a szülésnél megfojthatja. Nem szabad sokáig titkolni állapotát, mert a gyermek sokáig nem tud beszélni, nem szabad járnia a mezőn, mert a villám belécsap, stb. A jövendő mamáknak inkább orvosi tanácsadás, felügyelet mellett tornagyakorlatokat kellene végezniök, melyeknek óriási jelentőségük van nemcsak a szülőanya, hanem a gyermek szempontjából is. A szellemi élet törvényszerűségeinek helytelen értelmezésén alapulnak a különféle jóslások és álomfejtések is. Pavlov szovjet tudós és tanítványai felfedezték a lelki élet törvényszerűségeit tudományos, materialista alapon, igy pl. megdöntötték azt a babonát, hogy az álom figyelmeztethet a jövendő eseményekre és megóvhat a szerencsétlenségtől. Tudományos szempontból az álmokat mindenkor valamilyen külső, vagy belső ösztön, indulat idézi elő. Például kísérletek útján bebizonyosodott, hogy ha az alvó pácienssel kölni vizet szagoltattak, különféle kellemes élményekről álmodott. A belső szervekben beállt változás, például az ember légzését, vagy a szív működését akadályozó helytelen fekvés kellemetlen álmokat idéz elő. Ilyen belső indulat, ösztön lehet a betegség is. A tüdőbeteg gyakran álmodik arról, hogy valaki fojtogatja, a reumás viszont arról, hogy levágják a lábát. Benyomásaink, gondolataink és élményeink is előidézhetik az álmokat. Sok ember még ma is kellemetlen perceket él át az álom hatása alatt. Ezért nagyon fontos, hogy az emberek megismerkedjenek az agy tevékenységével és megértsék a jelenségek igazi lényegét. Sajnos, még sok ember hisz különféle babonákban, melyeknek lehetetlenségét csak úgy érti meg, ha képezi magát, olvas. Ezért minél több olyan könyvet forgassunk, amelyek a sötét hiszékenységet helyesen megvilágítják. KÄRPÄTHY E. Iskolaügyünk feladatai a kultúrforradalmunk győzelméért folyó harcban Pártunk történelmi jelentőségű XI. kongresszusa iskolaügyünket is számos nagy horderejű és gyökeres változásokat hozó feladat megoldása I elé állította. A XI. kongresszus fő célkitűzése: a szocializmus építésének ' befejezése társadalmi életünk valamennyi szakaszán. Ez természetesen elsősorban nemzetgazdaságunk további fokozatos fejlődésétől és tökéletesedésétől függ. Nem fér kétség viszont ahhoz, hogy a szocialista építés végső győzelmének elválaszthatatlan része a kultúrforradalom betetőzése ideológiai és kulturális téren. Kultúrforradalmunk eddig is nagy és nemes feladatokat oldott meg hatalmas sikerrel. A szocializmus építésének kezdeti szakaszában kultúrforradalmunk egyik alapvető faladata az volt, hogy a művelődés, a kultúra és a művészetek összes forrásait elérhetővé tegye a dolgozók legszéleseb rétegei számára. Ezt a feladatot kultúrforradalmunk a legteljesebb sikerrel oldotta meg. Iskolaügyünk demokratizálása, értelmiségünk szocialista jellegének megerősítése a főiskolák és egyetemek hallgatóinak jobb, káder-szempontból megfelelőbb kiválasztása által — ezek voltak kultúrforradalmunk további vívmányai. Mi azonban kultúrforradalmunk végső célja? A politikai és gazdasági forradalommal párhuzamosan elérni, hogy egész társadalmunkban a marxlenini ideológia győzedelmeskedjék. El kell érnünk azt, hogy az emberek gondolkodásmódja és tudata mentesüljön a régi, burzsoá társadalom ideológiájának összes, ma még meglévő csökevényeitől. Végső fokon tehát kultúrforradalmunk célja az új szocialista ember megteremtése. Az új, szocialista típusú embert pedig úgy képzeljük el, mint eszmei és politikai szempontból fejlett, általános műveltséggel bíró, erkölcseiben szilárd embert. Az elmondottakból kitűnik tehát, hogy kultúrforradalmunk jelenlegi stádiumának fő feladata: legyőzni a burzsoá ideológia bárminemű befolyását és minden eszközzel hozzájárulni a kommunista eszmék teljes érvényesüléséhez. E feladat megvalósításának leghatékonyabb eszköze az iskolai oktatás és nevelés. Kultúrforradalmunkban tehát iskolaügyünkre, iskoláinkra komoly feladatok várnak. A szocialista iskola feladatát kultúrforradalmunk végső, győzelmes szakaszában röviden így • •••••••••••••••••••

MM különben is a kispolgári mentalitásnak csak néhány jellegzetes yonása fedezhető fel, hanem fpleg a városi kispolgárságról —, szükségszerűen következik, hogy hak sonulni szeretne, persze nem a W munkásokhoz, — azokat sokszor lenézi, sőt megveti —, hanem a fölötte álló és számára álmai netovábbját jelentő burzsoáziához, az .úri; felső tízezerhez. A kispolgári illúzió egyik legjellegzetesebb megnyilvánulása az urhatnámság, •a majmolás. Szokásaiban, életmegnyilvánulásában majmolja a léhűtő, élvhajhász burzsoát, olyan szeretne lenni, úgy szeretne élni, mint a burzsoá, mert az az igazi, az az „úri". S éppen azért, mert a kispolgár életének egyetlen vágya feltörni a felső tízezer közé, bejutni a legjobb körökbe, elsősorban is annak erkölcsét veszi át s tetszeleg magának „úri" mivoltában. Az csak természetes aztán, hogy lenézi és megveti a munkát, megélhetését és felfelé való törtetését inkább a léhűtő haszonlesésből, spekulációkból szeretné megteremteni. Persze, most azt is mondhatná yalaki, hogy e megállapítások, a kispolgárnak a felső tízezerhez yaló hasonlása igaz lehetett a múltra, ám hol van már a burzsoázia, a felső tízezer, — miért hát a dolog felhánytorgatása, micsoda hasznos következtetéseket és tanulságokat lehet ebből ma levonni? Ez részben igaz. A burzsoázia eltűnt a társadalom színteréről, de ez nem zárja ki azt, hogy a kispolgár úrhatnámsága az új körülmények, az új rendszerben is tovább él. A kispolgár élvhajhászása, haszonlesése, felfelé való törtetése a megváltozott viszonyok között és annak ellenére is tovább élnek és fertőzik a társadalmi élet levegőjét. Igaz, hogy a kispolgár a burzsoázia bukásával elvesztette eszményképét, de*megtalálta magának az új eszményit a nyugati életformában, annak majmolásában. Ha a kispolgár számára azelőtt az volt úri, hogy a felső tízezerhez hasonuljon, ma viszont ezt az úrit a nyugati életformához való hasonulásában látja és találja meg. A nyugati világ divatja, szokásai, erkölcse, cinikus életszemlélete, — ez az a rózsaszín illúzió, amelyben a kispolgár boldognak, elégedettnek találja magát. Hasravágódik minden előtt ami Made in USA és cinikus fölénnyel becsmérel mindent, ami itthoni, Tegyük fel hát a kérdést: vajon nem időszerű és fontos ma a kispolgár úrhatnámságáról, Nyugat-majmolásáról beszélnünk? Fontos ez annál is inkább, mivel a kispolgári mentalitás erkölcstelen cinizmusa egyes fogalmainkat a saját életszemléletével szeretné megtölteni. Igy például a haladást nem a társadalmi haladásban, a kor eszméi iránti fogékonyságban, hanem csak abban látja, ami személyi szükségleteit és kényelmét szolgálja. A kispolgári mentalitás nem *képes megérteni az emberi haladásért vívott harcot, embereknek a társadalom érdekeiért kifejtett áldozatos fáradozását, a társadalmi haladás vállalását. A kispolgári mentalitás szerint a társadalmi haladásért küzdeni nem más, mint egyének avagy társadalmi csoportok, közösségek tülekedése a koncért. * » « A forradalmi munkásmozgalom és annak élcsapata, a kommunista párt nem él légüres térben és éppen ezért ki van téve a kispolgári mentalitás behatolásának. S a kispolgári önzés, az illúziókba ringató, a kispolgárra oly jellemző kényelemszeretet, ha nem harcolunk ellene, súlyos mértékben visszavetheti a forradalmi mozgalmat. A szocializmus felépítése megköveteli a szüntelen előrehaladást, az állandó forradalmi folyamatot, viszont a kispolgár, önzésétől vezérelve, amikor elérte egyéni céljait, amikor már egyszerűen jóllakott, óvatossá válik, elhagyja forradalmiság át, „ami biztos, az biztos" jelszóval csak arra ügyel, hogy amit idáig elért, azt meg is tartsa. Nem árt, ha szólunk a kispolgári mentalitás vulgáris, szektáns értelmezéséről is. Arról, hogy akadnak túlbuzgó emberek, akik a forradalmi munkásmozgalom cserbenhagyását, kispolgári mentalitást vélnek felfedezni abban is, ha egy munkás autón jár, akiknek kispolgári, burzsoá csökevény a jól szabott és vasalt ruha, a rendes nyakkendő, mintegy igazolva ezzel az állásponttal a burzsoázia egykori dajkameséjét, amellyel éppen a kispolgárt riasztgatta a szocializmus gondolatától, már mint azzal, hogy ha szocializmus lesz, akkor az embereknek csak két öltöny ruhájuk lesz, egy köznapi, meg egy ünnepi, mert a kommunista egyenlőség csak ennyit enged meg. Ä kispolgári mentalitás, a kispolgár^ illúziók elleni küzdelem —, küzdelem az új győzelméért, a szocializmus megteremtéséért. A harc sokrétű és bonyolult. Emberről emberre és ott kell megvívni, ahol a megdöntött'burzsoázia hadállásai még mindig a legerősebbek: az emberek gondolkodásában, begyökerezett szokásaiban és erkölcseiben. Ámde nem kétséges: az a hatalmas, emberségében, erkölcsében tiszta forradalmi erő, amely képes volt arra a hallatlan anyagi átalakulások végrehajtására, amelyen hazánk a felszabadulás óta végbement, ha lassúbb mértékben is, de képes lesz az új típusú ember megteremtésére is. Bátky László lehet megfogalmazni: általánosan művelt polgárokat nevelni a szocialista haza számára, akik nemcsak a tudományok és a technika alapismereteivel vannak tisztában, hanem kvalifikált fizikai munka elvégzésére is alkalmasak. Pártunk XI. kongresszusa rámutatott arra, hogy jelenlegi iskolarendszerünk e feladat megoldására nem képes, tekintve, hogy iskoláink pillanatnyilag még jelentékeny hiányosságokkal végzik munkájukat. Melyek ezek a hiányosságok? A leglényegesebb talán éppen az, hogy iskoláink nem adnak minden esetben tartós jellegű tudást a tanulóknak, amit részben a nem kielégítő tantervek, tanmenet és tankönyvek okoznak. A mai iskola sok esetben túlterheli a tanulókat, ami a tanulmányi eredmények nem kielégítő voltát eredményezheti, különösen a gyengébb tanulóknál. Figyelemre méltó fogyatékosságai mai iskolarendszerünknek a nagyarányú lemorzsolódás, vagyis az a tény, hogy a tanulóknak több mint húsz százaléka a bukások következtében nem végzi el még a nyolcéves középiskolát sem Gyakran már a negyedik, vagy ötödik osztályból kimaradnak a 14 életévüket betöltött tanulók, akik így az alapműveltséget sem szerezték meg iskolai tanulmányaik során. Iskoláink legkomolyabb fogyatékossága az a sajnálatos tény, hogy i^coláink még m'ndig el vannak szakadva az élettől, s ez különféle módon nyilvánul meg a tanulóknál. Sok esetben tapasztalható például, hogy a tanulók viszonya a munkához, különösen a fizikai munkához nem kielégítő. A legtöbb fiatal könnyen megszokja és magától értetődőnek tartja a szocialista társadalmi rend vívmányait, ám azok biztosítását nem tartja érdekének és munkájával nem minden esetben járul hozzá a szocialista vívmányok megőrzéséhez. A tizenegyéves középiskolák végzett növendékei nincsenek minden esetben jól felkészülve a főiskolai és egyetemi továbbtanulásra, s komoly problémát jelent a nyolcéves iskolákat elhagyó 14-éves ifjúság is. Mindezek a hibák olyan jellegűek, hogy a szocializmus építésének utolsó szakaszában nem lehet szemét hunyni felettük. Pártunk XI. kongresszusa iskolaügyünk jelenlegi helyzetének elemzéséből kiindulva újabb feladatokat tűzött ki iskolaügyünk továbbfejlődése számára. A legfontosabb feladat: az iskolát jobban összekötni az élettel, a szocialista társadalmunk szükségleteivel és lényegesen közelebb vinni a termeléshez. Ennek megfelelően az iskolai oktatás folyamatát egyre inkább a tanulók termelőmunkájával kell összekapcsolni, hogy a középiskolák felsőbb osztályaiban képesítést nyerjenek a termelőmunkára is. Az oktatás és a termelőmunka összekapcsolásának fő célja a fizikai munka szeretetére, az anyagi javakat létrehozó foglalkozások megbecsülésére való nevelés. A XI. kongresszus az oktatás és a termelőmunka összekapcsolásásának megvalósítása érdekében határozatot hozott jelenlegi iskolarendszerünk megváltoztatásáról, a tizenkétéves középiskolák létesítéséről. Annak érdekében, hogy az oktatás és a termelőmunka összekapcsolása elvének megvalósításához minél több tapasztalatot szerezzünk, pártunk Központi Bizottságának politikai irodája már az idei tanévben 14 kísérleti tizenkétéves iskola felállítását határozta el, melyek szeptember elsején a kísérleti tantervek, tanmenetek és tankönyvek bevezetésével megkezdték működésüket. A kísérleti tizenkétéves Iskolákban elsősorban a matematikát és a természettudományi jellegű tantárgyakat (vegytan, fizika, biológia, asztronómia) fogják fokozottabb mértékben a gyakorlatban való felhasználás módozataival bővíteni. Bővítik a laboratóriumi gyakorlatot és több tanulmányi kirándulást vezetnek be, elsősorban az üzemekbe. A tizenkétéves iskola utolsó három évfolyamában az oktatási • időnek" Vi sőt 1/3 részét a termelőmunka elsajátítására fordítják. Minden remény megvan tehát arra, hogy a tizenkétéves iskola végleges realizálása kellő tapasztalatok alapján történik majd meg és megoldja iskolarendszerünk stabilizálódásának esztendők óta vajúdó problémáját Szükséges, hogy közvéleményünk, dolgozóink és elsősorban a szülők világosan lássák, hogy a tizenkétéves iskola lesz az az iskolatípus, amely szocialista építésünk jelenlegi és későbbi stádiumainak is legjobban megfelel, mert valóban megadja a tanulóknak az általános műveltséget és lehetőséget nyújt a legkülönfélébb munkahelyeken való elhelyezkedésre. Nem szabad megfeledkeznünk arről, hogy a technika száguldó korszakában és a szocialista építés befejezésének győzelmes szakaszában az általános műveltség fogalma lényegesen megváltozott. A tizenkétéves iskola nem a kizárólag intellektuális jellegű általános műveltséget kívánja nyújtani a tanulóknak, hanem a technika és a fizikai munka alapvető ismereteinek megtanítását is célül tűzte ki, mert ezen ismeretek nélkül az álta'ános műveltség valódi értelme kétségessé válna. A tizenkétéves középiskola tehát igen sokban különbözik a régi gimnáziumoktól, de még a jelenlegi tizenegyéves iskoláktól is. Olyan tör kéletesített típusa ez a középiskolád nak, melyhez hasonló még nem létezett iskolarendszerünk történetében. A tizenkétéves középiskola végzett növendékei számára ugyanis három lehetőség nyílik: 1. kérhetik a főiskolákra és az egyetemekre való felvételüket, 2. technikai középkáder képesítést nyerhetnek rövid szaktanfolyamokon és 3. bekapcsolódhatnak azonnal a termelésbe is, mint képzett munkások. Pártunk XI. kongresszusának határozata értelmében iskolaügyünkn-k a közeljövőben meg kell oldania a 14-éves ifjúság problémáját is. Az eddigi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a nyolcéves iskolákat elhagyó fiatalok nem képesek a munkahelyeken vagy inasiskolákban megállni a helyüket, tekintve, hogy túlnyomó többségük még ebben a korban nem éri el sem a testi, sem a szellemi fejlettség azon fokát, mely az első önálló „szárnypróbálgatásokhoz" szükséges lenne. Pártunk irányelveinek megfelelően téhát a jelenlegi nyolcéves iskolák az 1961/62. tanévtől kilencéves iskolákká alakulnak át. A kilencéves általános iskolai oktatás bevezetése mellett egészségi, lélektani és pedagógiai indokok szólnak. A kilencéves középiskola lehetővé teszi majd a tananyag arányosabb elosztását, a tanulás megkönynyítését és ezáltal valószínűleg a lemorzsolódás százalékarányának csökkenését is. A kilencéves iskola egy ideig a kötelező iskolatípust fogja képviselni, pártunk irányelvei alapján azonban 1970-ig fiatalságunk túlnyomó többségének teljes, tehát tizenkétéves középiskolai képzettséget kell nyújtani. Az elmondottakból kitűnik, hogy iskolaügyünkre, iskoláinkra és pedagógusainkra a kultúrforradalom győzelméért és betetőzéséért folyó harcban komoly és szép feladatok várnak. Minden lehetőt meg kell tenni tehát, hogy már most megtörténjenek az előkészületek az új iskolarendszerre valő áttéréshez. Már most, a még fennálló nyolc- és tizenegyéves középiskolákban is mindent meg keli tenni a politechnikai oktatás érdekében. Már most hozzá kell látni az oktatás és a termelőmunka összekapcsolásához. Gondoskodni kell a megfelelő iskolai műhelyek és laboratóriumok létesítéséről és lehető legkorszerűbb felszereléséről. Kapcsolatot kell teremteni az iskolák és az üzemek között és ki kell használni az üzemek által nyújtható segítséget. Gondoskodni kell a szakképzett pedagógus káderekről, hiszen nem kétséges, hogy a termelőmunka alapismereteit csak szakképzett tanerők fogják tudni célravezetően oktatni. Pedagógusainknak, az iskolai pártszervezeteknek és üzemi bizottságoknak mindent meg kell tenniök annak érdekében, hogy a szülői értekezletek keretében, a pedagógiai propaganda különféle eszközei úfján a szülők és nyilvánosságunk tiszta képet kapjon készülő rendkívül előnyös iskolai reformunkról, amely pártunk bölcs előrelátásának és nagyszerű irányításának a gyümölcse. Igy válik majd teljes mértékben lehetővé, hogy iskolaügyünk méltó módon kivegye részét a kultúrforradalmunk győzelméért folyó harcbői. Sági Tóth Tibor ÜJ SZÖ 7 * 1958. október 22. t