Új Szó, 1958. szeptember (11. évfolyam, 242-271.szám)

1958-09-24 / 265. szám, szerda

Az EFSZ megszilárdítása Baraeskán a kommunisták munkájától függ Amikor a baracskai kommunisták a közeimúltban megtartott taggyűlésü­kön a XI. kongresszus anyagát elemezték egyúttal a helyi szövetkezet és a falu kulturális fejlődésének kérdéseit is megtárgyalták. A szövetkezet gazdálkodási eredményeinek mélyebb elemzését az tette szükségessé, hogy a megalakulás óta eltelt nyolc esztendő alatt vajmi keveset haladt előre a mezőgazdasági termelés fokozásában s gazdálkodásában szinte egyhelyben való topogásról beszélhetünk. Egyöntetű volt a kommunisták nézete abban, hogy bizony a múlt években keveset foglalkoztak a szövetkezet munkaszervezési termelési kérdéseivel. A kommunisták nyilván ügy gondolták, az egészközségi EFSZ létrehozásával m'ndent megtettek a sikeres gazdálkodás kibontakozásáért. A r-a már igen kevesen gondoltak, hogy a jő gazdálkodás feltételeinek megalapozását a káderek helyes kiválasztása, a munkafolyamatok gépesítése, valamint a korszerű állattenyésztés és az agrotechnikai irányelvek következetes ér­vényrejuttatása segíthetik elő. Mindezeket a szempontokat úgyszólván fi­gyelmen kívül hagyták s összejövetelükön leginkább apróbb, magánjellegű problémákkal foglalkoztak. Nem csoda ezekután, ha az 1200 hektáros szövet­kezet földjein még 100 vagon gabonát sem voltak képesek termelni. A NÖVÉNYTERMELÉS alacsony [ gyei és a hízók gondozását Belan színvonala természetesen az a'latok István, idősebb kommunistára bízta. hasznosságát #s az állomány gyarapí tását is kedvezőtlenül befolyásolta, mert kevés volt a szemestakarmány, nem is szólva arról, hogy a zöld tö­•neg takarmányok termesztését telje­sen elhanyagolták. Márpedig jó minő­ségű nedvdús takarmány biztosítása nélkül a téli időszakra nem lehet el­képzelni sikeres álattenyésztést. Gutrai elvtárs, a szövetkezet köny­velője ezekkel kapcsolatban arról tá­jékoztatott, hogy az EFSZ-nek sem szakképzett agronómusa, sem zootech­nikusa nincs, akik kellő szakismere­tek birtokában irányítanák a termelést, Így aztán, bár mirden munkát ide­jében elvégeznek, a minőségre azon­ban kevés súlyt fektetnek. Ezzel kapcsolatban több példát említhet­nénk meg, melyek a felületesen el­végzett munkát bizonyítják. A kora tavasszal ugyanis elvetettek 20 hek­tár sürükukoricát, de a talajelőkészí­tést nem végezték el a legnagyobb gondossággal. Mi lett aztán ennek az eredménye? Elsősorban az, hogy most ősszel a silózókombájnok nem dol­gozhatnak a parcellán, mert minden öt lépésre éppen az egyenetlen talaj miatt üzemképtelenné válnak. A silózás nehéz munkáját tehát most kézi erő­vel kell a szövetkezet tagjainak el­végezniük. Nem is kell mondani, eb­ből aztán komoly károk keletkeznek, hiszen a silókukorica már csaknem teljesen száraz és alacsony tápértékű eledel lesz belőle, mely semmi esetre sem segíti elő a tejtermelés foko­zását. A növénytermelés alacsony színvo­nalát a helyi nemzeti bizottság tit­kára, Mészáros elvtárs többek között i következőképpen indokolja: — Szövetkezetünkben a vetésforgót sem tartják be következetesen. Nem egy évben előfordult már, hogy a ga­bonafélék egyazon parcellába kerültek, így aztán nem lehet jó termésre számítani, mert a hasonló fajtájú nö­vények sok tápanyagot vonnak el a talajból s ha ezt évenként műtrágyá­val, de különösen istállótrágyával nem pótolják, a talaj teljesen kimé­iül, táperőben elszegényedik. Egyébként komoly hátrányt jelent a szövetkezet számára az is, hogy a talaj táperejének növelését istállótrá­gya hiányában nem tudja biztosítani. A kertészeten kívül a múlt évben csupán 45 hektárt láttak el istáilótrá­gyával, de ez idén sem' jut több is­tállótrágya 75 hektárnál. A trágya­termelésben tehát komoly hiányossá­gok mutatkoznak, amit főképpen a tevés állatnak tulajdoníthatunk. Ha mélyebb elemzés alá vesszük a jzövetkezet állatállományát, akkor megtudjuk, hogy csak 35 szarvasmar­hát tenyésztenek 100 hektáronként, melyből csupán 14 a tehén. Tehát az a tény, hogy a szövetkezet az állo­mánytervet''sem tartja be, kedvezőt­lenül befolyásolja a trágyatermelést és a hektárhozamok fokozására irá­nyuló törekvéseket. A SZARVASMARHATENYÉSZETBEN szigorú intézkedések bevezetésére van szükség, ha a szövetkezet tagjai azt akarják, hogy jobbak legyenek a kö­zös erőfeszítés eredményei. Elsődleges feladatnak kell tekinteni az állomány feltöltését és saját tenyésztésű nö­vendékállatokkal szükséges gyarapíta­ni a tehénállományt. Csupán ez a lé­pés vezethet ki abból a kátyúból, melyben a szövetkezet állattenyész­tése jelenleg topog. A falusi pártszervezetnek tevékeny­ségét most ezekre a legfontosabb kér­désekre kell irányítania. Az állatte­nyésztés élére válasszák ki a legfej­lettebb szakismeretekkel rendelkező kommunistát, aki meg fogja tudni magyarázni az etetőknek, fejőknek, hogy csak jobb munkával, helyes ta­karmányozással és leválasztással len­díthetik fel és tehetik jövedelmezővé állattenyésztésüket. Hasonló intézkedések megtételére lenne szükség, mint a sertéstenyész­tésben. Egyébként a szövetkezet gaz­dálkodásának ez az ágazata is igen alacsony színvonalon volt. A pártszer­vezet egy ízben foglalkozott az ügy­Belan elvtárs először is megismerke­dett a munkakörnyezetével és az ete­tést mindig pontosan, előre kiszámí­tott adagok szerint végezte. Ennek köszönheti a szövetkezet, hogy az első félévi sertéshúsbegyűjtési tervét 100 százalékra teljesítette és még mindig van tartalék, amivel a második fél­évi beadást, sőt a terven felülit is biztosítani tudják. UGYANEZT az eljárást a szarvas­marhatenyészetben is be lehetne ve­zetni, hiszen itt is vannak jó példák, mégpedig a Cseresnyés-majoron. Mag­da Sándor egy évvel ezelőtt került a növendékállatokhoz. Rendkívül rossz állapotokat talált az istállóban, pisz­kosak voltak az állatok, s így termé­szetesen a jó koszt sem fogott raj­tuk. Magda elvtárs azonban Pücsök Zsigával, Pavlík Kálmán bácsival ala­posan megtisztították a borjakat és néhány hét elteltével mintha csak ki­cserélték volna az állományt. Ez az állomány jó utánpótlása lesz a tehén­állománynak és elmondhatjuk, hogy a szövetkezet aranyfedezetét képezi. A telepen épült istállókban azonban még mindig nem változott a helyzet, s továbbra is helytelen munkamódsze­reket alkalmaznak. Pedig mennyivel más légkör alakulna ki, ha itt is megtisztítanák az állatokat és az ete­tést pontosabban hozzáértőbben végeznék. Nagyon helyes, hogy a falusi párt­szervezet felismerte ezeket a hibákat és most, mint Tóth András elvtárs, a pártszervezet elnöke megjegyezte, minden figyelmet az állattenyésztés fellendítésére irányítanak. Ezzel egy­időben már az őszi munkák folyamán gondoskodnak majd a kellő mennyisé­gű tömegtakarmányok, őszi keverékek elvetéséről, hogy a fokozatosan nieg­növekedett állomány számára elegen­dő takarmányt biztosíthassanak. A helyi nemzeti bizottság ugyancsak megtette a szükséges intézkedéseket a szövetkezet megsegítésére. Aktivi­zálta a mezőgazdasági állandó bizott­ság tagjait, akik ezúttal már az őszi munkák elvégzését is ellenőrzik. A mi­nap is, amikor Szalai János, a HNB elnöke kint járt a határban, súlyos felelőtlenséggel találkozott a vetésnél. A traktoros ugyanis nem vette figye­lembe, hogy a vetőgépről hiányoznak a súlyzók és a rozsot a magvezető­csövek a talaj felületére szórták. Ha­sonló minőségű munkával csak ter­mészetes, hogy szegényesek lesznek a hozamok, és sohasem fog annyi gabona teremni, amennyit az állatál­lomány takarmányszükséglete megkí­ván. MINDEN JEL ARRA MUTAT azon­ban, hogy a kommunisták a gazda­sági kérdések megtárgyalásával lénye­gesen változtatnak a szövetkezet ed­dig elmaradott termelési helyzetén. Ennek jegyében szervezték meg az idei pártoktatási évet is és mintegy 24 pártonkívüli hallgatót, szövetkezeti tagot szerveztek a pártoktatásba, akik politiKai ismereteik elmélyítésével teljes erővel hozzáfognak a hibák ki­javításához. Ez az egyedüli helyes út a szövetkezet további megszilárdításá­hoz és a falu kulturális életének fel­emelkedéséhez, melyért elsősorban is a helyi kommunisták felelősek. SZOMBATH AMBRUS Géppel vagy kézzel A rendkívüli meleg időjárás miatt a múlt évekhez viszonyítva jóval korábban megkezdődött az ősziek betakarítása. Alig csendesült el a határ a gabonakombájnok zajától, helyükbe újabb gépek jöttek és szeptember elején mar silózó és ku­koricaszedő kombájnok moraja hang­zik szerte a párkányi járás szövet­kezeteinek dűlőiben. A kenyércsata után megkezdődött a másik nagy csata: az őszi kapások betakarítása. Ez a munka egybeesik a talajelőké­szítéssel és az ősziek vetésével. Jó munkabeosztásra van tehát szükség és minden rendelkezésre álló erőt mozgósítani kell, hogy idejében és veszteség nélkül végezhessünk ezzel a másik fontos betakarítási munká­val. Itt is nagy feladat vár a dolgozók segítőtársaira, a gépekre, mert pél­dául a kukorica szedését meggyor­sítja és jóval olcsóbbá teszi a kom­bájnnal történő betakarítás. Fontos az, hogy ne várjuk be a túlérést, mert akkor nehezebben tisztítja le a gép a kukoricacsöveket a levél­zettől. Normális körülmények mel­lett aliű kerül 10-12%, ahol után­tisztítást kell végezni. Viszont a gép mindjárt levágja és felaprózza a szárat úgy, hogy az egyenest a si­lógödörbe szállítható. Utána tiszta marad a parcella s az eke mehet a nyomában. Ezzel számoltak a bátorkeszi szö­vetkezetben is, mert még szeptem­ber elején négy kombájnt állítottak munkába. Öröm volt nézni, ahogy a négy gép dolgozott. Zatykó csoport­vezető elvtárs nagyon elégedett volt a munkával, mert csekélyszámú mun­kaerővel 4 nap alatt 38 ha-ról be­takarították a kukoricát. A közel 40 q-s ha-kénti termésből semmi veszteség nem volt, mert a szedés közben lehullott szem a takarmány között mind értékesíthető. Ha szá­mításba vesszük, hogy 1 ha kukori­ca kézi leszedése, a szár levágása és összetakarítása szilárd normák mellett is legkevesebb 15 munka­egységet igényel, ez a bátorkeszi szövetkezetben a 16 korona munka­egység-érték mellett ha-ként 60 korona megtakarítást jelent, de en­nél még sokkal nagyobb érték az idejében besilózott kukoricaszár. Tekintve, hogy a kesziek már ez ideig 120 ha-nál tartanak a gépi ku­koricaszedéssel,' ez amellett, hogy meggyorsítják a munkát és nagy mennyiségű jó silótakarmányt nyer­nek, még jelentős pénzügyi megta­karítást is jelent a szövetkezetnek. Tehát érdemes a gépeket mindig újabb és újabb munkaszakaszokon kihasználni, mert a gépi segítséggel mentesíteni tudjuk a dolgozókat a nehéz és fárasztó munkától s így a szövetkezeti közösségben egyre köny­nyebb és jobb élet bontakozik ki a mezőgazdasági dolgozók számára! Varga József, a GTÄ munkairányítója. KIT TERHEL A FELELOSSEG? Gazdasági életünk fellendítésének egyik alapfeltétele a tervszerinti munka. Sajnos a terv egyes helye­ken csak terv marad és ennek tel­jesítésével nem sokat törődnek, ami pedig kerékkötője az eredmények ki­alakulásának. Hogy csak egy példát említsek meg: a rimaszombati já­rásban Darnya községben, ahol a földterület 97 százalékán ma már kollektív; nagybani gazdálkodás fo­lyik a szövetkezet keretén belül, az EFSZ vezetősége a járási nemzeti bizottsággal karöltve az év elején egy tervet dolgozott ki, melynek ér­telmében egy közös tehénistálló fel­építését határozták el. A tervbe vett istálló felépítését februárban el is kezdték és áprilisban már a falak készen is lettek, csak tetőzésre vár­tak. Azaz várnak még a mai napig is. A járási mezőgazdasági építésze­ti osztály terve szerint az istálló­nak már májusban tető alá kellett volna kerülnie, azonban az EFSZ ve­zetőségének többszöri sürgetése el­lenére is ez még mindig nem való­sult meg. Darnya község EFSZ tagjai kérik az illetékes szerveket, hogy vizsgál­ják felül, kit terhel a felelősség 1 a mulasztásért, annál is inkább, mivel közeledik a hideg esős évszak és mind az állattenyésztésünk, mind mezőgazdaságunk fejlesztése érde­kében az istállóra nagy szükség len­ne Darnyán. Barna János, Rimaszoml^t., Ami nélkül nem teljesíthetnénk célkitűzéseinket A Szovjetunióval folytatott kereskedelem szocialista építésünk egyik feltétele A népgazdaságfejlesztési terv ez év első felében való teljesítéséről szóló beszámoló arról tanúskodik, hogy külkereskedelmünk, különösen a Szovjetunióval és a népi demokrati­kus országokkal állandó növekedést mutat. A Szovjetunióval folytatott kereskedelmünk forgalma ez év első felében 17 százalékkal lett nagyobb a múlt évben ugyanazon időben el­ért forgalomnál. Az árucsere így hoz­zájárult a Kölcsönös Gazdasági Se­gélynyújtási Tanács keretében meg­valósuló nemzetközi szocialista mun­kamegosztás további kibontakoztatá­sához. Árucserénk a Szovjetunióval kül­kereskedelmünk csaknem egyharma­dát alkotja. A múlt évben 52.7 szá­zalékot tett ki - 3 milliárd 847 mil­lió korona értékű árut hoztunk be, és 2 milliárd 862 millió korona érté­kű árut szállítottunk a Szovjetunióba. A Szovjetunió szerepe a legközelebbi években azonban e téren egyre job­ban fog növekedni. Ezt a tényt megerősítette a cseh­szlovák és a szovjet kormányküldött­ség ez év áprilisában folytatott tár­gyalása is. Soroljuk fel előbb szám­adatokban e tárgyalás eredményeit. Az 1951-1955-ös évekre vonatkozó hosszúlejáratú egyezmény értelmé­ben az árucsere értékének terjedel­me nagyjában 23 miHiárd koronát tett ki. Áz 1961-1965 évekre meg­szabott árucsere terjedelme pénzben kifejezve mintegy 50 milliárd koro­nát tesz majd ki. Emellett további tárgyalások alapján 1960-ig még szá­mos tétel terjedelme bővül, úgyhogy az árucsere ténylegesen sokkal na­gyobb lesz. A Szovjetunióval fenntartott gaz­dasági kapcsolatok számunkra mér­hetetlen jelentőségűek, mert figye­lembe veszik tényleges szükséglete­inket,-és mind a két félre előnyösek. A Szovjetunióból érkező szállítások biztosítják az iparunk számára szükséges legfontosabb nyersanyago­kat, ezzel szemben a Szovjetunióba irányuló szállításaink üzemeink ter­mékeinek állandó értékesítését te­szik lehetővé. Az 1957-es évi behozatalunkban a Szovjetunió szállításai a következő mennyiséget tették ki: a kőolaj 96 százaiékát, a vasérc 73 százalékát, a színes fémek 71 százalékát, a nyers­vas 67 százalékát, a kenyérgabona 99 százalékát, a takarmánygabona 40 százalékát, a vaj 89 százalékát, a gyapot 45 szazaiékát, és a traktorok 66 százalékat. Ezzel szemben mi el­sősorban gépeket és különféle gépi berendezéseket szálMtunk a Szovjet­unióba. Többek között olyan termé­keket is, amelyeket régebben nem állítottunk elő. A Szovjetunió hosszú időre szóló megrendelései lehetővé teszik iparunknak, hogy emelje mű­szaki színvonalát. A Szovjetunióba többek között megmunkáló gépeket. Dieselmotorokat, tehergépkocsik;.-'., személyszállító hajókat -szivattyús bágereket, cukorgyárí , valamint hengerdei berendezéseket, vasúti szerelvényeket és sok mást szállí­tunk. í A szállítások ajfonban nem nevez­hetők a gazdasági együttműködés egyetlen formájának. Igen fontos a tudományos-műszaki együttműködői is. A Szovjetunió segítséget nyújt nekünk az atomenergia békés célokra való felhasználásában. Hazánkba egy kísérleti nukleáris reaktort szállított, egy ciklotront szerelt fel, szállítja az ezekkel a berendezésekkel kapcso­latosan szükséges laboratóriumi, va­lamint mérőeszközöket, a szükséges hasadó anyagot, az egészséflügyünk és iparunk számára szükséges izotó­pokat, segítséget nyújt nekünk atomerőre berendezett erőművünk és a nukleáris energetika felhaszná­lására berendezett vegyiüzemeink építésében. A Szovjetunióval folytatott keres­kedelmünk forgalma a múlt évben meghaladta az 1946-ban elért for­galom tizenötszörösét. Ez a Szovjet­unió külkereskedelmében 11 százalé­kot tesz ki és a Szovjetunióval foly­tatott külkereskedelmünk a Német Demokratikus Köztársasággal, vala­mint a népi Kínával folytatott kül­kereskedelem után a harmadik hely­re került, emellett behozatalunk struktúrája még jobban kiemeli ezt az igen fontos helyzetet, mert gaz­daságunk szempontjából döntő fon­i tosságú nyersanyagokra s élelmisze­rekre vonatkozik. A kölcsönös gazdasági kapcsolatok gazdasági előnyösségét az is hang­súlyozza, hogy a kölcsönös szállítá­sokat állandósított, a világpiacon ér­vény?! árak alapján valósítják meg. A két ország az árakat illetőleg ki­zárja az összes spekulatív befolyá­sokat, melyek igen gyakoriak a tőkés gazdálkodásban. dr. František Šulc. Ahol a kommunisták járnak az élen A Szomotori Állami Gazdaság nem véletlenül lett a legjobb a király­helmeci járás gazdaságai között. Ezt az elsőséget továbbra is meg akarják tartani. Éppen ezért min­dent megtesznek, hogy a feladatokat idejére rendesen elvégezzék. A szomotori gazdaságban igen fej­lett az állattenyésztés. Szép ered­ményeket értek el a növényterme­lésben is. Például repcéből 26 má­zsás hektárhozammal dicsekedhet­nek. Ezért a repcetormesztésre igen nagy súlyt helyeznek. A cukorrépa kiszedésén és más munkálatokon dolgozott Juhász Já­nos traktoros, aki példás törekvő munkájával kiérdemelte a gazdaság legjobb traktorosa címét. Igaz, erre rá is szolgált, mert már kora ta­vasztól ő az első a munkákban, s kezdeményezésével a többieket is magával ragadta A silózással is jól haladnak. Ter­vük 5000 mázsa, de eddig már jó­val túljárnak az 50 százalékon. Ügy számítanak, hogy tervüket túltelje­sítik. Sokan kíváncsi érdeklődéssel for­dulnak a Szomotori Állami Gazdaság felé és bizonyos titkokat látnak a sikerek mögött. Pedig nincs ott semmi titok, csak az. hogy a kom­munisták állanak a feladatok megva­lósításáért folvtatott küzdelem élén. Ki. Igv látják a vilkeiek A minap a vilkei szövetkezetbe látogattunk el. Kovács Árpádot, az EFSZ elnökét és Sinka Lajos zoo­technikust éppen az irodán találjuk. Az asztalon papírok halmaza kite­regetve. Számolnak, jegyeznek, köny­velnek. A beszélgetés során Kovács Árpád elmondotta, hogy a tejbeadási tervük ez évre 70 ezer litert tesz ki. Ezt a mennyiséget már augusz­tus 24-re teljesítették, s ezenkívül még 25 ezer liter tejet adnak a köz­ellátásnak. Az év végéig még 50 ezer liter tej beadására van kilátás. Kovács Árpád szavai szerint tejbe­adási tervük reálisnak mondható, s hozzátette, hogy előirányzatu­kat nemcsak teljesítik, de túl is szárnyalják. Szóba került az is, hogy mennyi az átlagos tejhozam és mi­lyen lehetőség van a tejhozam növe­lésére. E kérdésre Sinka Lajos zo­otechnikus a következőképpen nyi­latkozott: — Az átlagos tejhozam 6,8 liter. A tejhozamot még lehetne emelni, de nehézségeink vannak. Sajnos az új istállót, amely 98 tehén részére májusban elkészült, vízhiány miatt nem tudjuk használni. A járási épít­kezési vállalattal kötött szerződés alapján ez év október 31-re a víz­vezetékkel el kellene készülni. Vár­jük türelmetlenül, hogy az állatokat összpontosítani tí.djuk, mert úgy az etetés, itatás, gondozás sokkal cél­szerűbb és gazdaságosabb. Kertész Imre. Lerakják a jövő év i termés alapiad A zselízi szövetkezet az utóbbi két év alatt jó hírnévre tett szert. A vezetőség tagjai emberek a talpu­kon. Amikor az idei termés gyengé­nek mutatkozott, a vezetőség olyan javaslatot tett, csökkentsék a ter­mészetbeni járadékot. A tagság ön­tudatos volt, megértette ezt. így az­tán a zselízi szövetkezet a járásban elsőnek teljesítette a beadását, s ter­ven felül 10 203 kg gabonát adtak be. A cséplőgépek már régen búcsút mondtak, a határnak, a munka azonban nem szünetel. A kocsisok hordják a trágyát a cukorrépa alá. Aztán a ve­tőgépeké a szó. Már öt hektár őszi repcét el is vetettek. Az őszi veíés alá a talajelőkészítés teljes üterviben folyik. Ez idén a szövetkezetesek 102 hektár búzát, 10 hektár őszi árpát és 16 hektár őszi keveréket vetnek el. V. Fa.pšo, Zselií ÜJ SZÖ 4 * 1958. szejbeopber 24, *

Next

/
Oldalképek
Tartalom