Új Szó, 1958. szeptember (11. évfolyam, 242-271.szám)

1958-09-24 / 265. szám, szerda

15 a 11 ós sem élhel k ultúra nélkül Szocialista építőmunkánk befejezésével szorosan összefügg a kulturális forradalom győzelemre vitele. Ez a XI. kongresszus egyik jelentős határozata­Pártunk minden célkitűzését az emberről való messzemenő gondoskodás jellemzi. Pártunk célja nemcsak az, hogy a dolgozók minél elégedettebben éljenek, jobb munkakörülmények között dolgozzanak, hanem kulturális igé­nyeiknek teljes kielégítésével szebbé, teltebbé tegyék életüket. Ez nagy poli­tikai feladat, különösen a falvakon, ahol legtöbb a tennivaló a kulturális élet fejlesztése terén. A falvakon azonban eddig nem teremtették meg min­denütt az alkalmas feltételeket a szocialista kultúra terjesztésére. Ez arra vall, hogy a falusi pártszervezetek a sok gazdasági és más politikai jellegű kérdés mellett nem törődnek eléggé a kulturális forradalom alapvető kér­déseivel, mégpedig a kulturális élet fellendítéséhez szükséges helyiségek biztosításával. Tény, hogy ezen a téren sok nehézséggel kell megküzdeniök. A múltban az urak nem törődtek azzal, hogy a parasztok kulturális életet is éljenek, nem építettek számukra kultúrházakat. Azokat nekünk kell lét­rehoznunk. Nagyon sok községben azonban a kommunisták vezetésével és kezdeményezésévet a falu lakosságának társadalmi munkájával felépítették a kultúra, a dolgozók szocialista nevelésének otthonát. Akadnak azonban olyan faluk is, ahol a meglevő nehézségekkel eddig nem tudtak megbirkózni, s beletörődtek a „nem lehetbe". Igazolja ezt a galántai járás egyik nagy községének, Tallósnak példája is. íalloson nincs kultúrház, nin­csenek megfelelő helyiségek a kultu­rális élet kibontakoztatására. Helyte­lenül azt állítják, hogy emiatt „al­szik" náluk a kultúra. Pedig még a múlt évben is. - ha szerény körül­mények között is — sorozatosan ren­deztek kulturális előadásokat. S most ? A CSISZ és a Csemadok helyi szervezete pihen a „babérain". Felbomlott az állami gazdaság CSISZ­táncegyüttese. A Csemadok-csoport utoljára ősszel szerepelt. A múltban a tűzoltók, a nőbizottság tagjai is rendeztek előadásokat, most ők is hallgatnak. A kulturális élet „köz­pontja" a kocsma lett. Nem bántja ez a helyzet Tallós kommunistáit?! Miért nem „ébresztgetik" a tömeg­szervezeteket, miért nem mozgósít­ják őket kulturális tevékenységre? Egyes tallősi kommunisták azt mond­ják, hogyan is fejlődhetnék a köz­ségben eredményesen a kulturális élet, amikor azok, akik e téren a legtöbbet tehetnének, a magyar és a szlovák nyolcéves iskola tanítói (huszonhármán vannak), hosszú idő óta nem fejtenek ki iskolán kívüli tevékenységet, nem támogatják a tö­megszervezetek munkáját. Hogy ezek a hibák előfordulhattak, elsősor­ban is a falusi pártszervezet nem eléggé körültekintő munkájára fi­gyelmeztetnek. Az helyes, hogy a kommunisták minden erejüket az EFSZ építésére és megszilárdítására fordították. Jó is a szövetkezet, de ezzel nem elégedhetnek meg, tovább kell haladniok. A nehézségeket s a hibákat leküzdve gondoskodniok kel! arról is, hogy kulturális életet élje­nek'a faluban. S hogy ezt eddig nem sikerült elérniök, hogy a helyi nem­zeti bizottság a pártszervezet a tö­mecfsatervezetek' segítségével eddig nem tudta leküzdeni a nehézségeket, arra is mutat, hogy a járási nemzeti bizottság nem adta meg számukra a kellő támogatást. Nem arra gondo­lunk, hogy Tallóson a járási szerv mulasztása miatt nem építettek ed­dig kultúrházat. Az állami építkezés keretében nem is építhetünk min­denütt egyszerre kultúrotthonokat, de a JNB abban segíthette volna a tallósiakat, hogy megmutassa nekik a helyes utat — hogyan és miképpen használhatják fel a helyi anyagfor­rásokat a kultúrháznak társadalmi, önkéntes munkával való felépítésé­ben. Erre Mandák János tallósi lakos figyelmeztetett bennünket, akinek er­ről szóló tudósítását még a nyáron közöltük lapunkban. Mandák János ezt írta: „Tallós községről azt be­szélik — híres falu. Valójában az is volna, ha többet törődnének a köz­ség építésével, fejlesztésével." Leve­lében hiányolta, hogy a falunak nincs parkja, kultúrháza, pedig lehetne, ha összefognának... Mandák János néhánysoros levele hozzásegített bennünket ahhoz, hogy feltárjunk egy-két nehézséget s elő­segítsük a faluban a kulturális élet fellendítését. Mandák János bíráló le­velét azonban nem hagyta válasz nél­kül a helyi nemzeti bizottság. De ahelyett, hogy a válaszban egy szó­val is megemlítették volna, mit tesz­nek a park létesítése és a kultúr­ház építése érdekében — azt írták: - Mandáknak nincs igaza! A Galántai Járási Nemzeti Bizott­ság iskola- és kulturális osztályán viszont azt hallottuk: — Mandák le­velében sok az igazság! Kinek van tehát igaza ? A Járási Nemzeti Bizottsá­gon azt mondják, hogy az egykori grófi kastélyt körülvevő parkot az állami gazdaság elcsúfította, marhalegelőnek használta. De a JNB már adott pénzt a helyi nemzeti bizottságnak a park rendbehozatalára. S azt is mondták, hogy Tallóson már rég lehetett volna kultúrház is, ha felépítését nem húz­ták-halasztották volna Pató Pál mód­jára. A község területén levő több használatlan kőház anyagát, s a park régi kőfalának lebontásából nyerhető téglák ezreit felhasználhatnák a kul­túrház építésére, s a JNB anyagilag is támogatná a tallósiak társadalmi munkával végzett építkezését. S most nézzük csak, mit mondanak erre a fa­luban? Kezdjük a parkkal. Amikor a falu­ban levő grófi kastély urait elsöpörte új életünk vihara, akkor a kastély szomszédságában levő majorba beköl­tözött az állami gazdaság. Ez helyes volt, az azonban annál helytelenebb, ami ezután következett. Azelőtt vas­tag, magas kőfal „védte" az urak pakkját, hogy az egyszerű parasztem­ber oda be ne tehesse a lábát, s hogy ne pihenhessen tneg az öreg, lombos fák hűsében. S.-amikor a felszabadulás után a kőfal egy részét lebontották, az állami gazdaság korláttal kerítette körül a parkot, intő figyelmeztetés­ként: — Tallósiak, ide be ne tegyé­tek a lábatokat! Nekünk fontosabb, hogy az istállóból oda engedjük leve­gőzni a teheneket. Nem így gondoltuk és nem így gon­dolták maguk a tallósiak sem, hogy a kivert dzsentrik helyett tehenek fog­nak majd „sétálni" a szép parkban, nempedig az úri elnyomatás alól fel­szabadult dolgos emberek. A falusiak hadakoztak az állami gazdasággal és az utóbbi időben elérték, hogy a tehe­neket már nem hajtják ki a parkba, de a megcsúfított parkot még most sem akarják átengedni a falu népé­nek. A HNB még ez év májusában „kérvénnyel" fordult a Galántai Álla­mi Gazdaság igazgatóságához, enged­jék meg, hogy a park földterületét telekkönyvileg a HNB-re írják át s engedélyezzék a park kőfalmaradvá­nyainak lebontását a kultúrház cél­jaira. Farkas igazgató elvtárs szóbeli­leg ugyan megígérte, hogy ez ellen nincs kifogása, de az ígéretet megerő. sítő irat aláírására „nem volt ideje". A sok huzavona után végre augusztusban az állami gazdaság igaz­Már gyártják a Manet-100-ast A Považská Bystri­ca-i Klement Gott­wald Gépgyár ter­melési újdonsága a „Manet" 100­köbcentiméteres sportrobogó, mely­nek jóváhagyott mását a harmadik negyedévben soro­zatban gyártják majd. Az üzemben egyidejűleg biztosí­tották az alkatré­szek előállítását is és megtették a szükséges intézke­déseket sorozat­gyártásukra. A terv szerint az utolsó negyedévben elké­szül az első 5 ezer sportmotorkerékpár, sége megközelíti a 80 kilométert órán ként. Az üzem dolgozói mielőtt meg­kezdenék az utolsó negyedév feladatai­nak teljesítését, kötelezettséget vál­gatóságának emberei aláírtak egy nyi­latkozatot, miszerint nincs „ellenveté­sük" az ellen, hogy a park eredeti küldetését szolgálja, mert azt a te­rületet „nem használhatják" fel szán­tóföldnek, de csupán „használatra" adják át a parkot a HNB-nek. Még jó, hogy nem követelnek használati bért is a HNB-tői. A helyi nemzeti bizott­ságnak csak ezt sikerült kiharcolnia. Kérdezzük ezért a járási nemzeti bi­zottságtól — mely a HNB-nek pénzt adott a park rendbehozatalára —, hogy: a tallósi HNB nyugodt lelkiis­merettel belefektethet-e súlyos ezre­ket a park rendbehozatalába, szépíté­sébe, ha az nem képezi a község tu­lajdonát? Nem volna-e helyesebb, ha a JNB segítené a helyi nemzeti bi­zottságnak a Galántai Állami Gazdaság igazgatóságával véglegesen elrendezni ezt az ügyet? S mi lesz a használatlan, félig rom gazdasági épületek és a parkot szegélyező kőfalmaradványok lebontá­sából nyerhető téglák sorsa? Az ál­lami gazdaság megbízottai az említett nyilatkozatban azt írjak, hogy a tég­lák átadásáról szó sem lehet, mert azokra szüksége van a gazdaságnak. Társadalmi vagyonról van szó, te­hát közérdek, hogy az említett téglát mire használják fel. Bízhatnak-e ab­ban a tallósiak, hogy az állami gaz­daság valóban csak a gazdaság érde­kében használja fel a téglát? Az ed­digi tapasztalatok, sajnos, nem erről tanúskodnak, A falu apraja-nagyja számontartja, hogy az eddigi hasonló „lebontásokból" milyen sok tégla „tűnt el" a faluból. Bojnánszky Mi­hály, a tallósi gazdaság leváltott in­tézője, (aki tuvábbra is megmaradt intézőnek más helyen) a hlohoveci járásban nem is olyan régen szép nagy házat épített a tallősi téglákból s egyes munkatársai a „társadalmi munkával" felesben lebontott vízi­malom, kertészház, a parkot körül­vevő kőfal nagy részének tégláiból szintén házakat építettek. Ha így áll a dolog, akkor az állami gazdaság igazgatósága miért nem engedi meg, hogy a kultúrházat építeni akaró tal­lósiak igazi társadalmi munkával, ha jobban tetszik az igazgatóságnak, akkor „felesben" bontsák le a falut csúfító használatlan . kőépületet és a park maradék kőfalát, így legalább meglenne a biztosíték arra, hogy a társadalmi vagyont képező épületek lebontásából nyert téglát valóban a társadalom, a falu dolgozóinak érde­kében használják fel. Ez az állami gazdaság tallósi dolgozóinak iš elő­nyére válna, mert a kultúrház az övéké is lenne. Ezek olyan kérdések, melyeket egyedül a HNB nem tud megoldani. A JNB és a járási pártbizottság hat­hatós segítségére van szükség, hogy Tallóson hosszú évek után végre , rendezzék ezeket a kérdéseket, s ne- h A CSISZ III. kongresszusa tiszteletére csak beszéljenek arról, hogy a szövet- £ marad az élők közötti s hogy Lon kezeti faluban kulturális életet kellý donb6I ah marad majd meq v ai am i. élni, hanem tegyenek is meg minden ^ E7lItán rohamosa n teltek a naDok lehetőt, hogy Tallós községben va-8 h zutan rohamosanteltek a napoK. lóban virágozzék is a kulturális élet. hSzeptember 21-én éjjel 2 órakor Be­a gnes elnököt a francia es angol követ S végül néhány sor Mandák Já- Sverte fel álmából, akik ultimátumot nos leveléről. Meg kell állapítani: — ?nyújtottak át. Ez már az ötödik láto­Neki volt igaza, még akkor is, ha ez- Ögatásuk volt ezen a napon. zel kapcsolatban a HNB titkára ezt mondotta: — Ha valaki bírál, írja meg az oko­kat is, miért nincs kultúrház, park a faluban, és ki ebben a ludas? Igaza van. Valóban az lenne a leg­jobb, ha minden egyes levelezőnk bí­rálatában konkréten rámutatna a hi­bák okaira is. Azonban, ha nem áll módjában feltárni, elég a figyelmez­tetés is, hogy itt és itt szorít ben­nünket a csizma, segítsetek a nehéz­ségeket eltávolítani. Mandák János rövid, néhánysoros figyelmeztetése teljesítette küldetését. Segített abban, hogy megtudtuk, mi fékezi Tallóson a kulturális élet fej­lődését. Reméljük, hogy a tallósi kom­munisták összefognak s a járási szer­vek segítségével leküzdik a kulturális élet fejlesztését gátoló nehézségeket. Ez nem kis dolog, de megéri a fárad Szlovákiában az ifjúsági szerveze­tek körében széleskörű szocialista munkaverseny indult meg. A kezde­ményezők a K. J. Vorosilov nevét vi­selő trenčíni Kubra-üzem fiataljai voltak, akik a XI. kongresszus ha­tározataiból kiindulva elhatározták, hogy a CSISZ III. kongresszusa tisz­teletére a munkatermelékenység nö­velésének 1958. évi tervét már de­cember 19-ig teljesítik. E kötelezett­ségvállalás mindenütt, nemcsak az ipari, de a mezőgazdasági és az is­kolák CSISZ fiataljai körében is élénk visszhangra talált. Válaszképpen az ifjúsági szervezetek országszerte ér­tékes kötelezettségvállalásokat tesz­nek, melyek teljesítésével növelik a CSISZ III. kongresszusának jelentő­ségét. A Žiar nad Hronom-i Szlovák Nem­zeti Felkelés-üzemben a CSISZ-tagok elhatározták, hogy a III. kongresszus tiszteletére többek között 300 ezer koronát takarítanak meg az ifjúsági milliók számlájára. A Považská By­strica-i Klement Gottwald Üzem fia­talsága eredeti felajánlását, a két­millió korona megtakarítását már teljesítette s most az újítási javas­latok bevezetésével újabb egymillió koronát akar megtakarítani. A CSISZ bratisíavai üzemi szervezetei közül a versenyben elsőként a Slovnaft nem­zeti vállalatnak farkastoroki üzem­részlege ifjúsági csoportja kapcsoló­dott be. Kötelezettségvállalásuk lé­nyege az, hogy munkatermelékeny­ségi tervüket december 20-ig telje­sítik és a hátramaradó 10 nap alatt még jelentős értékeket alkotnak nép­gazdaságunk számára. Az érsekújvári Elektrosvit n. v. ifjúsági szervezete ugyancsak a trenčíni Kubra-üzem felhívására válaszolt, amikor vállal­ta, hogy 27 nappal előbb teljesítik a munkatermelékenység tervét, ami­vel a fiatalok több mint egymillió 900 ezer korona értékkel növelik a gyár jövedelmét. Az építkezéseken a Kysucké No­vé Mesto-i Magasépítészeti Vállalat fiatalsága többek között azt vállal­ta, hogy 16 lakóház betetőzését egy hónappal a határidő előtt elvégzik. Ezzel 120 ezer koronát takarítanak A nagy csalás minisz- nélkül a válság pillanatéban a had­sereg kötelékébe siettek, hogy fegy­verrel védjék meg hazájukat, mely eddig oly mostohán bánt velük. A Szlovák Fiatalok Szövetségének és a Magyar Fiatalok Szövetségének küldöttsége Bratislavában és másutt rezolúciőt nyújtott át a helyőrségi parancsnokságnak, melyben teljesen rendelkezésre bocsátotta szervezetét és tagságát, kijelentve, hogy a kor­mány és a hadsereg mögé áll és kész a köztársaság függetlenségét az utol­só csepp vérig megvédeni. Voltak ka­tonai szolgálatra alkalmatlanok vagy idősek, akik önként jelentkeztek, hogy hajlandók harcolni, sok német és magyar nemzetiségű antifasiszta fegyvert kért, hogy a SOS alakula­tokban megvédhessék a határokat. A kommunista képviselők a parla­mentben kijelentették, hogy a köz­társaság megerősített határait véde­lem néikül kiadni öngyilkosságot je­lentene, egyértelmű lenne Prága, Pl­zeň, Ostrava feladásával, a cseh és szlovák nemzet állami önállóságának teljes felszámolásával. E* azt je­lentené továbbá, hogy a pángermán hódítás számára szabad lenne az út a Duna-medencében, a Balkánon, egészen a Fekete-tengerig. A kom­munisták felismerték a veszélyt és annak következményeit, melyek — amint tudjuk — bekövetkeztek. A CSKP kijelentette, hogy minden eszközzel támogatja a kormány és a hadsereg intézkedéseit, amit a ha­tárok védelme miatt megtesznek A katonákhoz felhívással fordult, hogyha felvették az egyenruhát, le­gyenek az elszántság és becsületes­meg és így a vállalati tervet kerek 6 százalékkal teljesítik túl. A prešovi kerület legtöbb építkezési vállala­tában a fiatalok túlnyomó többsége vállalta, hogy brigádmunkával 5 köbméter falat rak fel terven felül, A humennéi fiatal kőművesek elha­tározták, hogy három mezőgazdasági épületet építenek fel, melyek közül az első építése Luhačovicén már folyik is. A mezőgazdaságban dolgozó ifjúság különösen aktívan kapcsolódott b» Szlovákiában a talajjavítási munká­latokba. A bratisíavai kerületben, f0­leg a szenei, dunaszerdahelyi, so­morjai és nagymegyeri járásokban a komposztkészítésbe kapcsolódtak be a fiatalok. A bratisíavai kerületben az eredetileg vállalt 90 ezer köbméter komposzt elkészítésén kívül további 10 ezer köbméter előállítását vállal­ták a fiatalok. Az iskolák diákjai azonkívül, hogy a komposzt előállításában is segéd­keznek, több száz brigádóra ledolgo­zását vállalták az EFSZ-ekben, gyü­mölcsösökben és a fásításoknál, va­lamint az őszi munkák elvégzésé­nél. így a Zemianská Sady-i mező­gazdasági iskola növendékei 250 bri­gádórát dolgoznak le a helyi EFSZ­ben és 100 gyümölcsfát ültetnek ki, melyek ápolásáról maguk gondoskod­nak. A dunaszerdahelyi magyar 11 éves iskola tanulói minden szomba­ton brigádmunkát szerveznek a Ba­lázsfai Ifjúsági Bányában, ahol a tő­zeget teherautókra rakják, melyek széthordják a falvakba s ott a CSIŠZ­fiatalok ugyancsak brigádmunka ke­retében komposztot készítenek be­lőle. * * * Ä kötelezettségvállalásokat tevő ifjúsági szervezetek száma egyre nő. Országos viszonylatban szeptember közepéig a CSISZ III. kongresszusá­ra tett felajánlások értéke megha­ladta a 450 millió koronát. E beszélő számok határozott bizonyítékai fia­talságunk lelkes munkakedvének és annak az akaratának, hogy munká­jával méltón köszönti a CSISZ IIL kongresszusát. (sz —) N agy-Britannia 70 éves i fprplnökp R7. esernvő Chamberlain 1938. szeptember 15-én életében először szállt repülőgépre, \ hogy elzarándokoljon kollégájához, s aki őrvezetőből lett a „harmadik bi­rodalom" vezére. Göring ugyanaznap •jHenderson angol nagykövettel foly­atatott megbeszélést, melynek során ^fenyegető hangon beszélt arról, hogy 'a háború végéig - ha Anglia hábo­nem sok csehszlovák n e" í-rút indítana ; A csehszlovák nép és a hadsereg 'határozottan visszautasította a behó­Sdolást. Hodžáék, a csehszlovák agrár­jpárt kijelentette, hogy ki kell elégí­jteni Hitler követeléseit. A CSKP a köztársaság aktív meg­védésére mozgósította és ellenállásra • tüzelte a tömegeket. Hodža kormánya • lemondott. Szeptember 21-én a prá­>gai Podébrad-kaszárnya előtt mint­legy 10—15 000-es tömeg gyűlt össze {és be akart törni a kaszárnyába, hogy {fegyvereket szerezzen és megvédje íhazáját a fasisztáktól. A kaszárnya ^elfltt szónokok hazafias helytállásra ^lelkesítették őket. Arról beszélteik, ?hogy mindenkinek, civilnek, katoná­dnak egyaránt, minden csehszlovák 'embernek kötelessége fegyvert fog­yni hazája védelmére. 1938. szeptember 23-án köztársa­ságunk mozgósította haderejét. ságot, mert a falu munkaszerető né- polgárok, ifjak otthagyták mun- s é9 mintaképei, legyenek a köztár­nAi-Äl T7in cjÁ orfÁl Vlrvrii; Wún ol Ó _ T' t-» «»ÍÍ1 *• A. r. A » a'St JÄ tQCáfl f o m 1 YY\ Q7ntt Irof amAi «-. nAnkm* péről van szó, arról, hogy még elé gedettebben, kultúrális igényeit ki melyek sebes­laltak, hogy terven felül az év végéig még 50 „Manet 100"-as sportmotor­kerékpárt gyártanak. Képünkön a fejlesztési központ kollektívájának egyik tagját, Zd. Buriškovát láthatjuk. elégítve élhessen. Ezekben a napok­ban adták át ren­deltetésének Prá­gában az A. Sz. Po­povról elnevezett távösszeköttetési kutatóintézet új épületét. Az új épület megnyitása alkalmából a kuta­tóintézet dolgozói kiállítást rendez­tek munkáikból, amelyek közül ké­pünkön a televíziós átvitelt lehetővé tevő szerkezetet mutatjuk be. K. Mevald (ČTK) felv. ikahelyüket és bevonultak. Az üldö­ízött, rossz hazafinak bélyegzett kom­Petrőci Bálint Cmunisták nemzetiségre való tekintet saság fegyelmezett katonái, a népben való egység példái. A nép akkor még nem tudott Be­rešnek a nyugati imperialistákkal folytatott kapituláns tárgyalásairól. A nép nem tudta, hogy az egész mozgósítás hitvány csalás volt, azzal a céllal, hogy megzavarják a népet, elaltassák éberségét. Szeptember 30-án aztán meglepték a müncheni szomorú diktátum elfogadásával. A kommunisták, az antifasiszták szerették népüket és azért nem kímélték erejüket ebben a harc­ban, amelynek útján népüket telje­sen szabaddá akarták tenni, hogy szabadon éljen a világ szabad népei­nek társaságában. Tanúság erre a 25 ezer kommunista párttag, akik utolsó leheletükig harcoltak a fasizmus el­len. Grek Imre ŰJ SZÓ 2 * 1958. szeptember 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom