Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)
1958-08-02 / 212. szám, szombat
X \ EZ ÉV TAVASZÄN a z egyik körponti ^ lapban egy kis hír jelent meg: Maros^ vásárhelyen, a magyar önkormányzati te^ rliiet közigazgatási központjában egy dalo . .. .... ....... i és ŕ táncegyüttes előadását tartották. Az együttes 160 tfz-tizennégy év közötti gyermekből áll. Mivel Romániában ilyen együttes csun holvmp művészei félbeszakították beszélgetésünket, utasítást kérve, a kellékek ügyében, vagy pedig azzal, hogy intézzék el a fiúcska pán egy van, a hír érdeklődést keltett; cifravarrású nadrágjának bonyolult esetét én is útrakeltem, hogy saját szememmel —, megtudtam, hogy a lelkes emberek láthassam és hallhassam előadásukat. alkotta együttesnek 120 énekese és 40 Már az állomáson észrevettem egy sze- táncosa van. Valamennyien iskolásgyererény falragaszt, amely hirdette, hogy az kek. Az együttest a város összes iskoláiegyüttes éppen aznap tartja második ból állították össze. A tagok a legteheteloadását. „Csak menjen és nézze meg — mondta egy fiatalasszony fejével a plakát felé intve, batyuval a hátán — én egészen Szovátáról jövök ... egy unokaöcsém is táncol az együttesben ..." Az együttes épületében nagy sürgésforgás volt. Éppen próbát tartottak, a teremben nagyszámú gyermek várta, hogy rákerüljön a sor; az egyik helyiségből népi zene hallatszott, a folyosókon gyors léptekkel jártakkeltek a „felnőttek" hónuk alatt papirhalmazzal és e zűrzavar közepette szini kellékeken ülve szepegett egy 11 éves fiúcska és kétségbeesett arccal tartott kezében egy népi £ himzésü nadrágocskát. ^ Beleütköztem a sürgők-forgók egyiké^ be, máslkába, mig az áramlat végre az ^ irodába sodort, Ugy tűnt fel, a lázas ^ tevékenység itt a tetőfokára hágott. A te^ lefon csengése, az írógépek kattogása ^ közepette az asztal sarkán ülve megis^ merkedtem a gyermekegyüttes vezetőjé^ vei, Birtán József tehetséges zeneszerzó^ vei és dirigenssel, valamint Haas Sán^ dor táncmesterrel. Habár mind a ketfc ten nagyon el voltak foglalva és gyakran kristálytiszta hangok csendültek fel. A gyermekek élettől duzzadó ajkán dal* lam csendült fel, Május hónap üdvözlet*. Vidáman, lámpaláz nélkül énekeltek, mert teljesen átérezték a dal szövegét, amelyfelhasználják a gyönyörű ősi eredetű nek szavai szivükhöz oly közel állottak: népi gyermekdalok és táncok felújítására, tavasz ... napsugár ... virág béke. amelyekben Erdély népművészete oly A nézőtéren a mamák titokban zsebkengazdag. Az együttes vezetőinek sikerült dővel törölték szemüket, az együttes megalakítása óta eltelt két A tapsvihar nem akart megszakadni, hónap alatt a fiatal előadó-művészeknek A teremben a nézők sorában ott voltak megfelelő szép programot kidolgozni anél- a szülők, a tanárok, az Iskolatársak, a kül, hogy ez a program fárasztaná őket bukaresti vendégek a „nagy" együttes tagjai. Tapssal jutalmazták az együttest. A táncoknak még nagyobb sikerük volt. A nézőket a legjobban ragadta magával egyszerűségével és a mozdulatok szépségével a Gyermekek a réten nevü csodálatra méltó tánc, amelyet mür fentebb is említettem. Itt tulajdonképpen semmi ne Vidám kislányok A gyermekek a réten című kedves tánc cí m' 1 táncot. '). - J.XU PntráKIzáni és elvonná a tanulástól. A szünidőben a gyermekek háromhetes táborban tanárok felügyeletével alapos zene-, tánc- és daloktatásban részesülnek. Itt említést kell tennem Maton Mihály nagyon tehetséges fiatal művészről, aki eredetileg gazdász volt, de a táncművészet annyira vonzotta, hogy loglalkozását ott hagyta s „a nagy" együttes különleges dolog nem tortemk. K. magántáncosa lett. A „kis" együttes látott voln a közülünk gyermekeket jatmegalakitásakor ez a 25 éves ifjú ok- szani a szabad természetben vagy ki ne tatói tehetséget érzett magában. A „kis" vállalt volna közülünk részt e jámüvészek első percben megszerették öt tékokban? A gyermekek huzakodnak, veés így történt, hogy rövid idő alatt úgy- télkedésnek egymásai, a lányokat a copfszólván csodát müveit. Képzelötehetsége, húzzák k towlek velük i nepmuveszeti tudasa és elpusztithatat- .. , . ., ,, , , ... . .... .. . majd oldalt allva nézik, hogyan ugranak lan jókedve segítettek abban, hogy meg- J 3 teremtette a program talán legrokon- a kötélen, hogyan táncolnak kórben, végszenvesebb számát: Gyermekek a réten re ök is csatlakoznak hozzájuk és csevegénekelve valamennyien «gyütt tánegyik jelenetében. ségesebb és a legszorgalmasabb tanulók; aki rossz előmenetelű, az nem maradhat „Egyébként — mondotta társaim egyi- colnak. ke — mindent meglát majd este és maga is meggyőződhet szavaim igazságáról. Nezetünk szerint mindössze a kezdet kezmeg az együttesben. Ez a gyermekekre detén vagyunk és igazi tudásról gyermeállandóan serkentőleg hat, mert nagy tisztesség a gyermekek számára a fiatal művészek együttese tagjának lenni; kevés a hely és sok a kérvényező és ezért a gyermekek nem válhatnak „csillagokká". Most a gyermekzenekar összeájlítására készülnek, a hangszereket már meg Is rendelték. Ez a kis együttes (a jelző nem a tagok számára vonatkozik) elsősorban azért alakult, hogy művészeket neveljen az ismert állami székely együttes, a „nagy" együttes számára és hogy a fiatal tehetségeket keinknél majd talán csak egy év múlva szólhatunk ..." AMIKOR FELGÖRDÜLT a függöny a teNem nehéz leírni a gyermekek élénkségét, azonban mégsem lsnet teljesen hü képet adni a fiatal táncosok gyermeki bájáról, a színek káprázatáról, a pirosfekete szoknyák hullámzásáról, nehéz visszaadni a hófehér népi varratos ingek villanását, a vlrágmintás kendők lobogtatását. Az előadás után még sokáig emlékezeremben az őszinte csodálat halk moraja tünkben maradnak a lázban égő arcok, a hallatszott: a fényben úszó színpadon szépen sorbaállva álltak a szép székely népviseletbe öltözött kisfiúk és leánykák a művészi láztól kipirultán. A színpad úgy festett mint egy virágoskert teljes pompájában. A karmesteri pálca legyintésére szőke és barna gyermekfejek, fülünkbe csengenek a szebbnél szebb népdalok, amelyekre va'aha a mostani fiatal művészek nagyapói és nagyanyói táncoltak. BENEDEK ANNA. C J SZŐ 4 A 1958. aux'sztus 2. Napos időben százak és ezrek népesítik be a híres Márkus-teret. Balra a Doge-palota látható. Ha megered az eső, kih - . le az --áK Vp'-nce külső ko a'?:? hen. A KÜLFÖLDI, aki Velencébe, ebbe az egyedülálló érdekességű adriai városba érkezik, Velencének két arca közül rendszerint csak az egyiket látja. A legtöbben csak a laguna-város történetét, azt a kiemelkedő szerepet, amelyet valaha játszott, tartják szem előtt és így nem csoda, hogy az idegen csodálattal telve járja be a Canale Crande-t, szemléli Velence fénykorából származó impozáns palotákat, csodálja meg a letűnt hatalom jelképét, a Dóz se-palotát, a templomok dús művészi kincseit. Ott áll a híres Márkus-téren s amikor körülnéz, a Dózse palotát, a Campanille-t, az óratornyot és a Márkus templomot látva arra gondol, mily gazdag város volt valaha Velence. Talán még ma is gazdag város. Hogyan juthat valaki ennek mélyére, hacsak néhány rövid órára került ide és pontosan megszabott időben kell megszemlélnie az elbűvölő város sokrétű szépségét. Rendszerint még arra is alig jut idő, hogy megcsodálja a középkor legkimagaslóbb építményeit, hogyan jutna akkor ideje arra, hogy választ keressen a kérdésre: milyen az élet a hatalmas, fényűző építmények árnyékában? A turista hamarjában néhány emléktárgyat vásárol, üveggyöngysort, vagy látképet, s máris tovább megy a következő városba, a következő kulturális központba, amelyekben Olaszország oly gazdag. Akinek azonban ideje van, aki nem kerül bele az ún. „idegenforgalmi ipar" gépezetébe, az a M árkus-tér után ellátogat a távolabb fekvő városnegyedekbe is. Persze, ott mi sem látható a világ egyik leghíresebb városának pompájából és fényéből. Nincs ott sem palota, sem márvány, nincsenek gondolák, levelezőlap árusok. Szűk, sötét utcák veszik körül az utast, kopár, dísztelen házak, amelyekből lerí a szegénység, a nyomor ... Esős időben egy csapásra megváltozik Velence képe. Az idegenek, akik a Márkus-téren éppen azzal voltak elfoglalva, hogy a galambokkal lefényképeztessék magukat, a közeli kávéházakba menekülnek, hogy bevárják az idő javulását. „Más a helyzet a külvárosi negyedekben. E negyedek lakosainak szűk házaiba legtöbbnyire soha sem hatol be a napsugár. Ez az oka, hogy ezeknek az embereknek az élete úgyszólván az utcán játszódik le. A gyermekek egész idejüket az utcákon töltik, az asszonyok valamivel foglalatoskodva a kapuk előtt ülnek. Csak az eső kergeti vissza őket sötét, dohos lakásaikba, ahol evedve várják, hogy ismét egy napsugár tévedjen sötét utcáikba. Alig áll el az eső, az utcák ismét megélénkülnek. Idősebb asszonyok bukkannak fel, magukkal hozták széküket és leülnek a ház elé. Már messziről látja az ember, hogy az asszonyok szüntelenül furcsa kézmozdulatot végeznek. Ha megállunk valamelyikük előtt, azt láthatjuk, hogy ölükben skatulya van, apró fehér gyöngyökkel teli. Az asszony jobb kezében valamilyen szerszámot tart, amely sok hosszú, vékony acélpálcikából áll, s amelyeknek végére fehér fonalak vannak erősítve. Az asszonyok e szerszámmal a dobozba nyúlva egyszerre több tucat olcsó gyöngyöt fűznek fel. Megkérdezzük az egyik asszonyt, hogy mit keres ezzel a munkával. A kérdezett, Lucia Brasi, 73 éves, kis nyugdíjat kap, amiből nem tud megélni és ezért kénytelen otthoni munkát végezni. „Heti 500 lírát!" mondja az aszszony (körülbelül 20 koronát). Azt hisszük, rosszúl értettük, s megkérdezzük még egy szer: „Cinque cent o lire per la settimana?" s mégegyszer hangsúlyozzuk: egy hétre? „Igen, igen. Jól értette. Egy héten keresek ennyit, nem egy napon. Így élünk mi itt!" Az ember rádöbben: így fest Velence másik arca! EZ ÉVTŐL fogva július 14-e nem csupán Franciaországban, hanem Irakban is államünnep lesz. Irak demokratikus erői e napon döntötték meg Fejszál király önkényuralmát, és kikiáltották az Iraki Köztársaságot. Az ifjú demokratikus ország népére még sok munka vár, hogy felszámolja a múlt rendszer áldatlan nyomait, hogy gazdaságilag megerősödve szembe tudjon szállni az imperializmus ármánykodásaival. Ebben a harcában az egész világ haladó erőinek rokonszenvét élvezi. Alábbi képeink az új köztársaság egyik gazdasági és kulturális gócpontját, Baszra várost mutatja be. Baszra város az Eufrátesz alsó folyásánál fekszik. A folyó egyik öblös kanyarában gyönyörű városrész épült. L-c;a B sí otthon dolgozik egy üzem számára. Heti keresete nagyon kevés, csak 509 líra. (A szerző felvételei) A város percmán pálmaerdők kínálják árnyukat és Illatukat. Akárcsak más keleti városokban, Baszrában is az iparosok kinn az utcán végzik munkájukat. Képünkön egy ötvöst látunk, akinek szintén a város forgalmas utcája szolgál műhelyül. (ČTK felvételei) Ezen a képen Velence egyik híre s-je, a Sóhajok Hídja látható. Ezt m'nden turista megcsodálja s igyekszik felvételt készíteni r/íla. É i.
