Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-02 / 212. szám, szombat

Élnünk kell jogainkkal Az államhatalom irányítása, az ** ország javaival való gazdálkodás nálunk az egész társadalom ügye. Azelőtt nem volt így, mint ahogy nincs így mindenütt az egész világon. A tőkés országok életviszonyait jól ismerjük. Ahol a tőke az úr, ott a dolgozók tömegeinek nincs beleszólásuk az állam, a vállalatok, az üzemek ügyeinek intézésébe és az értékeket halmozó munkájuk gyümölcseit sem élvezhetik, mert nem az övéké, nem a népé a hatalom, mely azt biztosíthatná számukra. Ahol a kizsákmányolók vannak hatalmon, ott törvényszerűen a társadalom leghaladóbb rétege, a történelmi küldetését teljesítő munkásosztály, annak élcsapata, a kommunista párt vezetésével harcol a társadalmi haladásért, a szabadságért, a dolgozók jogainak teljes biztosításáért, a nép hatalmáért. Mint ahogyan a tengeren nem érhetjük el célunkat iránytű nélkül, így a kommunista párt vezette munkásosztályunk áldozatos harca nélkül hazánkban a nép nem ragadhatta volna kezébe a hatalmat. A munkásosztály, pártunk már az első köztársaság idején a kizsákmányolás elleni küzdelemben, a nemzeti felszabadításért folytatott harcban érdemelte ki a vezető szeredet, a társadalom elismerését, megbecsülését. A munkásosztály politikája már akkor nemcsak kizárólag a munkásosztály, hanem az egész társadalom felemelkedésének ügyét szolgálta. S ez hatványozo'ttabb mértékben mutatkozik meg a felszabadulás utáni években, amikor a munkásosztály a kommunista párt célkitűzéseinek valóra váltásával megszilárdult a nép hatalma és gazdagabb, elégedettebb életet teremtett köztársaságunkban. Hazánk népei, nemzetiségei, a dolgozók milliói a szabad élet éveiben olyan jogokat kaptak, amilyenekről azelőtt csak álmodhattak. S ez pártunk, a munkásosztály politikájának gyümölcsöző eredménye. Miért beszélünk erről a kérdésről? Azért, mert még nem élünk mindenütt ezekkel a jogokkal; azért, mert nem vert gyökeret minden ember gondolkodásában az a szocialista társadalom építésével járó követelmény, hogy mindnyájan kivétel nélkül — nem gondolunk itt a volt kizsákmányoló osztályok maradványaira — vegyünk részt az államügyek intézésében, a népgazdaság irányításában. Pár. tunknak az országos konferencia óta hozott minden határozata és intézkedése arra irányul, hogy a szocialista demokrácia alapvető elveit mindnyájan a legtermészetesebbnek vegyük és szerintük igazodjunk életünk minden ágazatában. Ez azt jelenti, hogy még jobban kell megtanulnunk a hatalom gyakorlását, még hatékonyabban kell gazdálkodnunk üzemeinkben, mezőgazdaságunkban. Ez azt vonja maga után, hogy minden téren tovább kell fokoznunk, elmélyítenünk a munkásosztály befolyását, hogy pártunk határozatait megalkuvás nélkül a leghatározottabban váltsuk valóra. I egközelebbi célunk: hazánk szo• cialista építésének befejezése s többek között, az, hogy 1965-ig ipari termelésünket csaknem megkétszerezzük, a mezőgazdasági termelést 40 százalékkal, az életszínvonalat 45 százalékkal növeljük. Ilyen eredmények kitűzése csak örömmel és lelkesedéssel tölthet el bennünket, hiszen ezek a szocializmus erőinek győzelmes előrehaladását, a nép jólétének fokozását jelentik. De tudnunk kell, hogy ezek a sikerek nem születnek meg maguktól. A társadalom minden egyes tagjának tudatosítania kell, hogy e célkitűzések valóra váltása iránti felelősségérzetének növelésével, tudásával, tapasztalataival, al_ kotókezdeményezésével fokozottabb mértékben kell részt vennie a szocialista társadalom, gazdaság és kultúra építésében. S ezt a tömegpolitikai szervező- és nevelőmunka elmélyítésével érhetjük el. Éppen ezért napjaink egyik fontos kérdése a munkásosztály befolyásának növelése, hogy minden téren biztosíthassuk kitűzött céljaink elérését. Ez megköveteli a munkásosztály minden egyes tagjától, hogy felismerje felelősségét a szocializmus építésének befejezésével szemben, hogy tevékenyen vegyen részt az állam, a népgazdaság irányításában és kezdeményezően kapcsolódjon be minden kérdés megoldásába. A munkásosztály politikájának gyakorlása azt jelenti, hogy helyesen fejlesszük a kollektív élet és munka formáit, az egyének és csoportok érdekeit összhangba hozzuk a társadalom érdekeivel, mert a munkásosztálynak és vezető *rejének, a kommunista pártnak politikája a társadalom minden rétege — a munkások, a dolgozó parasztok, a népi értelmiségiek — érdekeit fejezi ki. Ebben rejlik e politika hatalmas ereje, mely a társadalom különféle erőit egységbe tömörítve vezeti őket a szocializmus építése befejezéséért, a XI. pártkongreszszus határozatainak teljesítéséért indított történelmi harc győzelemre vitelére. Ez viszont azt követeli meg tőlünk, hogy a gazdasági kérdések mé. lyére hatoljunk, a termelőerők fejlesztésével, az új technika, a fejlett munkamódszerek, a gépesítés és automatizálás alkalmazásával elsajátítsuk a népgazdaság irányításának leghaladóbb módszereit, s így vegyünk részt közvetlenül az irányításban. A munkásosztály befolyása növelésének módszereit nem tanulhatjuk meg tankönyvekből. Erre az élet már régen megtanított bennünket, még a kizsákmányolás, az elnyomatás elleni harcban, amikor a munkásosztály olyan nagyfokú befolyást gyakorolt a dolgozókra, hogy ügyét a sztrájkok, tüntetések, a nemzeti felszabadító harc szervezésével az egész társadalom ügyévé tették. Most más formák és körülmények között kell a munkásosztály befolyását növelnünk. P ártunk XI. kongresszusa a szakszervezetek legfőbb feladatává tette, hogy a dolgozók legszélesebb tömegeit mozgósítsák a népgazdaság irányításában való tevékeny részvételre. A szakszervezeti taggyűléseket, a termelési értekezleteket, az üzemvezetők segítő szervét, a legjobb műszaki dolgozók, munkások, újítók köréből újonnan szervezett műszaki-gazdasági tanácsokat a tömegmozgósítás legfőbb bázisává kell tennünk, ahol a dolgozók megvitatják a termelési kérdéseket, bírálják a fogyatékosságokat, befolyást gyakorolnak az üzem irányítására s a XI. kongresszus határozatainak szellemében megteremtik annak alapját, hogy a dolgozók észrevételei, bíráló megjegyzései, kezdeményezései, halogatás nélkül, gyorsan elintézést nyerjenek. A szakszervezeti taggyűlések eddig nem mindig töltötték be küldetésüket, nem váltak a gazdaság irányításáben részt vevő dolgozók felelősségteljes fórumává, ahol minden esetben döntöttek volna a dolgozókat érintő és érdeklő kérdésekben. Gyakran megtörtént, hogy ilyen kérdésekben csak szűk körben, a szakszervezeti üzemi bizottságokban és legjobb esetben szakszervezeti aktívákon hoztak döntést. Hogy ezt a jövőben elkerüljük és minden egyes dolgozót érdekeltté tegyünk a termelés irányításában való részvételben, a XI. pártkongresszus határozata értelmében megnövekedett a szakszervezeti taggyűlések jelentősége, melyeken a dolgozók az eddiginél sokkal több kérdésről és problémáról fognak tárgyalni és határozatokat hozni. Az üzemekben ez még nem meríti ki a munkásosztály befolyása növelésével járó feladatok teljesítését. A XI. pártkongresszus arra figyelmeztetett bennünket, hogy az emberek gondolkodására és szocialista öntudatuk növelésére döntő hatással van a munkásosztály s az újonnan keletkezett szövetkezeti parasztság osztálya közötti szocialista osztálykötelékek, kapcsolatok mind mélyebb kialakulása. A munkásosztály eddig védnökségek vállalásával nagy segítséget nyújtott a szövetkezetesítésben, az EFSZ-ek alakításában. Az utóbbi időben azon ban hanyatlás mutatkozott a védnök séget vállaló üzemek segítségnyúj tásában. Nem törődnek eléggé a szövetkezeten kívül álló parasztok megnyerésével. Hogy a falvakon is növeljük a munkásosztály befolyását, elérjük a kollektív munka formáinak teljes győzelmét — a nagyobb terméshozamok és a dolgozó parasztság jólétének egyedüli biztosítékát —, az üzemek dolgozóinak a védnökségek keretében még nagyobb, sokrétűbb segítséget kell nyújtaniok a szövetkezeteknek, hogy a még egyénileg gazdálkodó parasztok szívügyévé tegyék a nagyüzemi gazdálkodást, s így rövid időn belül Szlovákiában 400 ezer hektárral növeljük a mezőgazdaság szocialista szektorát, s elegendő géppel, vegyianyaggal lássuk el a szövetkezeteket, hogy a szlovákiai kerületekben is elérhessük a cseh kerületek mezőgazdaságának színvonalát. A szakszervezetek mellett hasonló ^^ nagy jelentőséget töltenek be a munkásosztály politikájának valóra váltásában a nemzeti bizottságok, melyek népgazdaságunk egyharmadát igazgatják és a kulturális, helyi kérdések egész sorában hoznak végérvényes döntéseket. A nemzeti bizottságok is, úgy mint a szakszervezetek, akkor teljesíthetik küldetésüket a dolgozók tömegeinek az állam és a népgazdaság irányításában veló részvétele biztosításában, ha hűen követik a XI. pártkongresszus útmutatását, mely azt mondja — minden fontos intézkedés előkészítését előbb tárgyalják meg a dolgozókkal a munkahelyeken, a nemzeti bizottságok választókörzeteiben és hallgassák meg igazságos és helyes észrevételeiket. Ahol nem cselekszenek így, jogunk van azt követelni és felelősségre vonni az illetékes szerveket és a feladataikat elhanyagoló egyéneket. Népi demokratikus rendszerünk anynyi jogot biztosított számunkra, amit egyetlen burzsoá demokrácia sem adhat meg a népnek. A jogokkal azonban élnünk kell, mert azok csak úgy hozhatják meg a magák gyümölcsét, ha tevékenyen részt veszünk az állam és a népgazdaság irányításában. Ezért kell növelnünk életünk minden ágazatában a munkásosztály befolyását, felvennünk a harcot a helytelen és egészségtelen nézetek ellen, mert csak a munkásosztály politikájának céltudatos megvalósítása biztosíthatja egyedül azoknak a forradalmi vívmányoknak, jogoknak gyakorlását, melyeket csak a szocialista társadalom nyújthat a dolgozóknak. Petrőci Bálint A" eg jegyzés A legnagyobb értékről van szö Szomorú és egyben vádoló és figyelmeztető statisztikát közöltünk az elmúlt napokban az év első felében előfordult forgalmi balesetek okozta veszteségekről. A kimutatás szerint kis híján 12 ezer baleset történt közutainkon, melyek 478 ember életét követelték áldozatul, 2518 súlyos, 4495 könnyebb sérülés történt, az anyagi kár pedig meghaladja a 18 millió koronát. Naponta átlagosan 67 baleset történt, minden 9. órában egy haláleset és minden negyedórában egy sérülés. E számadatok mellett nem mehetünk el szótlanul. Nem magyarázhatjuk azzal, hogy az együtt jár az autóforgalom növekedésével. Mindennél drágább értékről, az ember életéről, egészségéről, testi épségéről van szó, melyet elsősorban egyes emberek könnyelműsége, a forgalmi előírások be nem tartása veszélyeztet. Hány újságcikk jelent már meg a volán mögött ülő gyilkosokról, az országút kalózairól, könnyelmű, részeg gépkocsivezetőkről és mégis ezek újra meg újra megjelennek az országutakon. A legtöbb balesetet a gyors hajtás és az alkohol okozza. Csupán Szlovákiában 1532 balesetet okozott a gépkocsivezetők fegyelmezetlensége. Ügy véljük, helyénvaló itt figyelmeztetnünk arra, hogy a balesetek túlnyomó többsége nem a veszélyesnek tartott, kanyarokkal teli útszakaszokon, hanem éppen az egyenes utakon történik, ahol a vezetők többsége nagy sebességre kapcsol. Gépkocsivezetők, járókelők! Ne hazardírozzunk a mások életével, ne tegyük kockára saját életünket. Az ár nagyon drága, halálra zúzott, megnyomorított emberi testek, pozdorjává tört gépkocsik, szerencsétlenné vált emberi sorsok. A jelek arra mutatnak, hogy fokozott éberségre van szükség, hiszen csupán a bratislavai kerületben a múlt év első feléhez viszonyítva, amikor 394 közúti baleset történt, ez idén 131-gyel emelkedett a balesetek száma, melyeknél 46 ember vesztette életét. A közbiztonsági szolgálat mindent megtesz a forgalmi balesetek megelőzése érdekében. Munkájukat azonban csak akkor kísérheti siker, ha magunk is mindent megteszünk a balesetek megelőzése érdekében. A volán mögött ülők sohase feledjék, hogy nemcsak a maguk, de a mások életéért is felelősek. A járókelők pedig tudatosítsák, hogy egyetlen könnyelmű lépés végén a halál leselkedhet rájuk. Különösen a gyermekek védelme érdekében kell az eddiginél sokkal többet tennünk, hisz az első félévi balesetek nagy számát éppen a 15 éven aluli gyermekek okozták. A szülök, a tanítók oltsák be a gyermekek tudatába azt a veszélyt, mely az utakon fenyegetheti őket, azokat a gyermekeket pedig, akik még nem tudnak vigyázni magukra, ne engedjék felügyelet nélkül az utcára. (gl) A szocialista építés nagy alkotásának negyedszázados jubileuma 25 évvel ezelőtt, 1933. augusztus 2-án nyitották meg ünnepélyesen a Szovjetunió legfontosabb és legforgalmasabb vízi útvonalait: a Fehér- és a Balti-tengert összekötő Sztálinról elnevezett Fehértengeri-Balti Csatornát. A csatorna nagy esemény volt a fiatal szovjetország életében, mivel a szovjet tudomány, technika, a szovjet szakemberek első ízben arattak fényes győzelmet az új gazdaság építésében. A Fehértengeri-Balti Csatorna a szocializmus első nagy építkezése volt a Szovjetunióban. Politikai jelentőségén, a szovjet tudomány és technika diadalán kívül óriási gazdasági jelentőséggel is bírt: rendkívül lerövidíti a Szovjetunió a Barents-tengerrel összekötő vlziútvonalakat, ami nemcsak gazdasági, hanem honvédelmi szempontból is rendkívül fontos. így például a Leningrád-Arhangelszk közötti útvonal régebben a Skandináv-félszigeten keresztül 5167 km volt, — az említett csatornán keresztül — csak 1248 km. Az ArhangelsLondon távolság 3900 helyett 3484, az Archangelszk—Stettin távolság 4186 helyett 2552 km. Ez gazdaságilag óriási anyag- és időmegtakarítást s a forgalom meggyorsulását jelenti. A fiatal szovjet állam lelkes építői Sztálin elvtárs kezdeményezésére negyedszázaddal ezelőtt láttak kitűzött tervük megvalósításához. Rendkívül nehéz viszonyok közepette folyt az építkezés, hisz a szovjet államnak előbb ki kellett hevernie a világháború és az ellenforradalom, az idegen beavatkozás ütötte sebeket, helyre kellett állítania a cári birodalomtól örökölt pusztuló gazdaságot és ezen az alapon kellett kiépítenie a jövő évek szocialista építkezéseinek bázisát. A Fehértengeri-Balti Csatorna építésének ötlete a történelem során nemegyszer felvetődött. Még az egységes orosz birodalom megalakulása előtt ismerték a Barents-tengerhez Karélián keresztül vezető rövidebb tengeri utat. Csatornaépítésről természetesen szó sem lehetett. Nagy Péter uralkodása alatt, amikor Oroszország hajőépítése és hajóforgalma rendkívül nagy méreteket öltött, szintén felvetődött egy csatorna építésének gondolata, ám az akkori viszonyok között megvalósíthatatlan volt. A 19. században ismét javasolták a cári kormánynak, de mint sok más ötlet és találmány, ez a javaslat is süket fülekre talált. Csupán az első világháború éveiben kezdett érdeklődni — stratégiai okokból — a cári kormány a csatornaépítés gondolata iránt, de tettekre csak nem került sor. A szovjet hatalomra várt a csatorna megvalósításának gondolata. A szovjet kormány 1919—20-ban megbízta a közlekedésügyi népbiztosságot a csatornaépítés tervének kidolgozásával. A terv kivitelezését megkönnyítette a csatorna útjába eső Szviri-folyön épült vlzierőmü. A tervek kidolgozása és jóváhagyása a mérési munkálatok befejezése után kezdetét vette ez, az akkori viszonyokhoz mérten grandiózus építkezés. Saját gyártmányú különleges szerkezeteket, saját forrásokból nyert helyi nyersanyagot használtak fel építésénél a szovjet emberek. Húsz hónap munkája csodákat művelt: 1933. augusztus 2-án Sztálin, Vorosilov és Kirov elvtársak jelenlétében ün-' nepélyesen megnyitották a csatorna forgalmát. A Fehértengeri-Balti Csatorna 227 km hosszú. Povenyec városnál kezdődik és Bjelomorszk kikötőben végződik. Otjába esik a Nyeva-folyó, Ladoga-tó, Szvirifolyó, Onyega-tó, a Fehér-tenger és az Onyega-tó közti földnyelv. A kezdeményezőjéről, Sztálin elvtársról elnevezett Fehértengeri-Balti Csatorna rendkívül nagy jelentőségű az ország gazdasági életében, mert meggyorsította az északi részek kereskedelmi forgalmát, a szovjetországnak Nyugat-Európával való összeköttetését és ezenkívül nagy munkalehetőségeket és felvirágzást biztosított Karélia nemzetiségileg tarka lakosságának. L. L. Repülőipari kiállítás Bratislavában A repülőnap nemcsak pilótáink, hanem repülőipari dolgozóink munkájának seregszemléje is lesz Az ejtőernyős világbajnokság alkalmából a Finomgépipari Minisztérium és a HESZ érdekes kiállítást rendezett a bratislavai Hviezdoslav Színház átjárójában. A szokatlan, de erre a célra igen előnyös helyen megrendezett kiállítás repülőiparunk fejlődését mutatja be és megismerteti a látogatót a repülőipari dolgozók kiváló munkájával. Tudvalévő, hogy augusztus 3-án, az ejtőernyős világbajnokság megnyitásának napján sportrepülőink nagyszabású repülőnapot rendeznek a vajnoryi repülőtéren. Pilótáink kizárólag csehszlovák gyártmányú repülőgépeken repülnek majd. Már maga az a tény, hogy a világ legjobb sportrepülőgépei startolnak Vajnoryn, világszínvonalú teljesítményekkel kecsegtet. Hiszen rajthoz áll Krysta pilóta is Z 226-os Tréner gépével, amelyen tavaly megnyerte a legnagyobb nemzetközi repülőversenyt, a Lockheed Trophy-t. Pilótáink és gépeink egyébként ezen a versenyen tavaly az 1., 4. és 5. helyet foglalták el. Ez idén gépeink nyerték az 1. és 2. helyet. Az 1. helyen ugyan Bioncotto francia pilóta végzett, de kölcsönkért csehszlovák gyártmányú Z 226-oson, az ismert Tréneren. Ha a világ legjobb pilótái egy valóban sokat jelentő versenyen csehszlovák gyártmányú géphez ragaszkodnak, akkor ez elegendő bizonyítéka annak, hogy nemcsak a pilóta ügyessége, képességei azok, amelyek a repülés megbízhatóságát, látványosságát és színvonalát megszabják, hanem nagymértékben a gép minősége, teljesítménye is. Repülőipari dolgozóink azok, akiknek a munkáját az augusztus 3-i repülőnapon a pilóták felkészültsége mellett mindenekelőtt megcsodáljuk. Erre akar figyelmeztetni a tegnap megnvitott bratislavai kiállítás. MIT LÁTHATUNK? Paneleken, a gépek kicsinyített másain, a kiállított Z 226-oson, fényképeken és az itt felállított különféle repülőmotorokon áttekintést nyerünk repülőiparunk fejlődéséről. Itt van az 1923-ban gyártott első csehszlovák Walter motor is, a W 4-es. Szemben vele az 1957-es gyártmányú, M 332-es. Rajtuk keresztül óriási műszaki fejlődésnek lehetünk tanúi. Míg az öreg Walter 4-es 312 kg-ot nyom, az új motor 140 kg-os, hengereinek tartalma összesen 3,98 liter a W 4-es 23,8 literével szemben S a két motor teljesítménye egyforma A legújabb motor Šimúnek mérnök műve és bizonyos vonatkozásban egyedülálló a repülőtechnikában. Az M 332-esen ugyanis nincs porlasztó, (karburátor), az üzemanyagot alacsony nyomású fecskendő nyomja a hengerekbe. Mégpedig egyetlen fecskendő az összes hengerekbe. Külföldön csak nagy nyomású, minden hengerre külön felszerelt üzemanyagfecskendőt alkalmaznak — jelentős energiapazarlással természetesen. 45 ORSZÁGBA Sport- és utasszállító repülőgépeinken 45 ország pilótái repülnek — olvassuk az egyik táblán. Aero 45-ös és Super-aero légitaxik repülnek Izland és Madagaszkár felett. Egy-egy ilyen gép van Nasszer elnök és Nehru miniszterelnök tulajdonában. Legutóbb a Szovjetunió tett nagy megrendelést sportrepülőgépek gyártására. Ez idén szállítottuk az első gépet Spanyolországba. Annak ellenére, hogy egyes államok igen nagy akadályokat gördítenek a repülőbehozatal elé (Olaszországban például leszállási és hangár-díjat csak idegen gyártmányú gép fizet, 50 százalékos a vám, stb.) gépeink rr)égis tért hódítanak az öt világrészben NEMCSAK REPÜLŐGÉPEK A kiállítás repülőiparunk sokoldalúságát is bebizonyította. Mert nemcsak repülőgépeket, hanem műszereket, pilótafelszerelést és a repüléshez szükséges mindennemű kelléket gyártunk. A svájci Interavia tekintélyes szaklap nemrég hazánkban járt szerkesztőjének éppen ez ötlött szemébe. Általában ugyanis a legtöbb kisebb ország csak műszereket, vagy csak motorokat épít, a többiben behozatalra szorul. Most nézzünk végig a kiállításon: itt pilótaruhák, amott egy automatikus (az ember tenyerében elférő) ejtőernyőnyitó-berendezés, a műszerek egész sora, vitorlázó repülőgépek, csörlő gépek, motorok, légcsavarok, 24 személyes személyszállító gép, a Super-aero, a Tréner, a MetaSokol, a Moravan légitaxi. a HC 2-es helikopter, lökhajtásos motor, ejtőernyők és ki tudná felsorolni az apró alkatrészek, kellékek és műszerek hosszú sorát, amelyekkel repülőipari dolgozóink megbízhatóan felszerelik pilótáinkat. Végül ismételjük el csak még egyszer: — A repülőnap nemcsak pilótáink, hanem ügyes kezű repülőipari munkásaink, tehetséges technikusaink és mérnökeink munkájának seregszemléje is. Vilcsek Géza Ü.T SZÖ 5 * 1958. ai-vjusztus 1.