Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-23 / 233. szám, szombat

KORUNK LÄKÄSKlLTIÍHÁJ/l A lakás teljes kialakításához a bútorokon kívül egyéb kellékek is hozzájárulnak, melyek összeválogatásánál leginkább érvényesülhet az egyéni ízlés. A z otthon sajátos hangulatának megteremtésénél fontos szerepet játszanak a képzőművészeti és iparművészeti tárgyak (képek, textilfélék, kerámia stb.), valaniint a növények. Az el

r-ő és legfontosabb szempont, amit a lakást kiegészítő tárgyak öszeválogatásánál és elhelyezésénél figyelembe kell venni az, hogy ne igyekezzünk lakásunkban kiállítást szervezni, szobáinkat ne alakítsuk át zsúfolt bazárokká, és óvakodjunk az értéktelen giccstől. Még mindig elég gvakran kísértenek az egyes zugfestőktől származó ,,mesterművek", különféle csendéletek, anilínszínű orgonacsokrok, aranyos keretbe szorított pipázó cigányasszonyok. Ezek a „halhatatlan" alkotások nemigen tanúskodnak a lakók jó ízléséről, legföljebb alkotójuk kiváló •"izleti tehetségét dicsérik. Ha nincs «ilég pénzünk értékes, eredeti festmény vásárlására, díszítsük falainkat inkább reprodukciókkal, melyekbői aránylag olcsón szép választék áll rendelkezésre. Fölhasználhatunk művészi fényképfelvételeket, melyeknek beszerzése szintén nem okozhat na•jyobb anyagi megterhelést. A lakásokban eihelyezett képek elsősorban ornamentális é.s hangulatkeltő szerepet töltenek be. A képek színes foltjai fölosztják a falakat, hozzájárulnak a vidám, könnyed légkör, vagy pedig más esetben a szellemi munkának megfelelő atmoszféra kialakításához. Nagyon fontos a képek elhelyezése a falsík felületén. Ne csoportosítsuk a képeket mindentől független szimetrikus alakzatokba, és ne igyekezzünk a fal minden szabad területét betölteni. A képeket mindig az egész helyiség szempontjából kell elhelyezni, minden falaik felosztása egy-egy kompozíciós "eladat. A különféle bútorok, elsősorban a falhoz támasztottak szintén befolyásolják a képek elhelyezését. Óvakodjunk a sok különféle méretű kép zsúfolásától, ami a falsík felaprózódásához vezet. Igyekezzünk a kellemesen ható kontrasztok elérésére, melyek a szabadon hagyott és a betöltött felületek feszültségéből erednek. A képeket a szem mayasságának megfelelően helyezzük el, ne tegyük sem túlságosan magasra, sem oedig túlságosan alacsonyra. Összefoglalva: — ne rendezzünk be Qtt-„ 'norí fflrlator, különféle képek do'ky•nentáris fölvonultatásával, hanem igyekezzünk ízlésesen elhelyezett, jól megkomponált müvek segítségével elérni a kívánt hangulatot. Inkább Jegyen kevés, de színvonalas kép, mint sok értéktelen giccs. A képkeret :neg választása elsősorban magától a képtől, másodszorban az egész helyiség berendezésétől függ. Modern képeknél űi lakásokban főleq egyszerű, iima kereteket használunk. III. rész A falsík helyes felosztását képeken kívül el lehet érni különféle polcokkal, falra akasztott virágtartókkal, fali lámpákkal, esetleg kerámiával. A kerámia kiválasztásánál szintén meg kell különböztetni a művészi munkát a giccstől. Sajnos, az utóbbiból még mindig elég sok van az üzletekben. A különféle díszmütárgyak, figurák, nippek veszélyeztetik leginkább a lakást az „elbazárosodással". A zsúfolt vitrinek, a polcokon, asztalokon, szekrényeken porosodó csecsebecsék vagy ólomkristálykolossz'-.sok nemcsak az esztétikai érzéket bántják, de lehetetlenné teszik a takarítást is. Nem azt akarom ezzel elérni, hogy eltűnjenek a vázák, a szobrocskák a lakásokból, de legyen minden mértékkel és ésszerűen elhelyezve. A textíliák, a szőnyegek, függönyök, bútorhuzatok, párnák az otthon intimitásához járulnak hozzá. Itt is fontos, hogy meglegyen az összhang a berendezés t.obbi részével. Ez nem azt jelenti, hogy a szőnyegek, függönyök, bútorhuzatok, mind egyszínűek legyenek, éppen ellenkezően, nyugodtan lehet minden karosszéknek, más és más színű huzata, minden párnának más tónusa, ez csak megvidámítja a helyiség légkörét, csupán az a fontos, hogy az összeállítás ízléses és harmonikus legyen. A modern lakásokban jól érvényesülnek az élénk színű népi szőttesek, és általában mind a díszítésben, mind a kivitelezésben leegyszerűsített textilfélék. Az sem túlságosan fontos, hogy lakásunkban d~ága perzsaszőnyeg legyen, az egyszerűbb mintájú, összefüggőbb színfelületű szőnyegek inkább megfelelnek a mai lakások hangulatának. A világítótestek elhelyezése épp úgy esztétikai, mint fiziológiai szempontból igen fotnos. A mennyezet közepén elhelyezett csillárköltemény sem jó világítást, sem peddig különösebb esztétikai élményt nem nyúji. (Főleg az új, alacsony mennyezetű lakásokban.) Ezenkívül megrögzíti, megmerevíti a helyiség berendezését. (Az asztalnak így mindig középen kell lennie.) A világítótestek elhelyezésénél fontos, hogy ez variábilis legyen, hogy a lakás berendezéséhez alkalmazkodjon. amely gyakran változik. A lakóhelyiségekben használjunk ' kétféle megvilágítási rendszert.. Az intjjrekt megvilágítás' legkevésbé fárasztja a szemet, ezért társalgásnál, pihenés közben a helységet visszavert fénnyel világítsuk meg. A munkafelületeket azonban közvetlen fénnyel kell ellátni, épp úgy ezt a fényt kell használni írás, olvasás közben. Ennél a megvilágítanál olyan alakú ernyőket használjunk, melyek segítségével a fény nem a szembe, hanem a munkafelületre (könyvre stb.) vetődik. A helyiség minden külön rendeltetésű részét lássuk el külön megvilágítással. A bérházak lakásárnak nagy hátránya a családi házakkal szemben az hogv hiányzik a közvetlen kapcsolat a természettel. Ezt a hiányt legalább részben pótolják a lakásban elhelyezett növények. A vázába tett virágok felfrissítik és megvidámítják az egész lakás hangulatát. Itt fontos, hogy mindig olyan formájú vázát válasszunk, amely megfelel a virágcsokor alkatának, és a váza elhelyezése szintén nem lehet véletlenszerű. Ha van erkélvünk, a nyári hónapokban kis kertté lehet' varázsolni. Ha forgalmas utcára nyílik, és korlátja átlátszó, lakhatóságát fokozhatjuk, ha körül beültetjük ládákba helyezett futónövénnyel, és így optikailag izolálhatjuk a balkon terét az utcától. Az ablakokban elhelyezett virágok szintén szép keretekbe fogják a kilátást. A különféle szobanövények a tél közepén is némi kapcsolatok tudnak fönntartani a mesterséges környezet és a természet között, ami után minden ember, ha' avakran tudat alatt is, de mindig vágyódik. Természetcsen a lakás ,,ben jvényesítésénél is meg kell tartani a helyes mértéket. Nem okvetlenül szükséges, hogv az otthon őserdővé vaduljon. A7 említett néhány gondolat nem merítette ki az egész témakört, nem is lett volna azonban ésszerű, ha eqv újságcikk során tovább: részletekbe bocsátkozunk. Az írás célja az volt, hogv legalább valamivel hozzájáruljon a lakáskultúra korszerűsítéséhez. JANKOVICH IMRE i /{ulllMÍUS fa \ / -•vír 1 UlÁRS GYÖRGY: Az idén nyáron ünneplik München .megalapításának 800. évfordulóját, amelyre a moszkvai Nagyszínház balettegyüttese is meghívást kapott. Mint a szovjet sajtó írja, többek között Galina Uljanova is fellép Münchenben. Nyugat-Németországban megfilmesítik Goethe halhatatlan müvét, a Faustot, mélynek főszerepeit négy ország filmszínészei alakítják. Hitler volt helyettes birodalmi sajtófőnöke, Sündermann. jelenleg egy nyugatnémet könyvkiadóvállalat tulajdonosa. A kiadóvállalat hitleristákat dicsőítő emlékkiadványokat hoz forgalomba. A „Börsenverein derdeutschen Buchhiindler" most határozatot hozott, hogy ezt a kiadót kizárja a frankfurti könyvkiállításról, mért a német szellemi életet reprezentáló kiállításon ilyenfajta müveket nem lehet kiállítani. Idegen föld Cudzia zem Jugoszláv háborús film, mely némileg eltér a hagyományos tárgykörtől. Olasz katonaszökevények drámai sorsát tárgyalja Jozse Gal é Boszna-filmprodukciója. A Badoglió-kormány kapitulációja idején játszódik le története. Németek elől menekülő olasz harcosok jugoszláv területen, hegyen, vízen, erdőn keresztül igyekeznek az olasz határok felé. hogy mielőbb szeretteik körében legyenek. A közös sors egy közösségbe tereli a különböző jellemeket, ám a drámai pillanatokban csak kiválik valamennyiük egyénisége, jelleme. Találkozunk itt fasiszta tiszttel, kinek kenyere a gyilkolás, demokratiA nyomok a sötétbe vezetnek Stopa vedie do tmy Bonyodalmaiban túl egyszerű, meséjében vízfolyásként gördülő bűnügyi filmtörténet G. Ressel rendező DEFAfilmje. ' Az NDK, NSZK és Csehszlovákia határvidékén NDK-beli kirándulóhelyeken meghúzódott államellenes banda garázdálkodása, illetve az NDK illegális elhagyására tett sikertelen kísérlete a történet tárgya. A cselekmények előterében egy jókedvű, de'hányaveti fiatal berlini munkás, LTli és Sabina. az üdülőhely egyik üzletének elárusítója állUlli szabadságra utazik kusan gondolkodó újságíróval, családjára vágyó és hivatásának ú'ő katonaorvossal stb. Jugoszláv részről ugyanakkor elszánt illegális pártmunkást, harcos partizánlányt ismerünk meg Mira személyében. A filmtörténet a konfliktus drámai kiélezésére és mélyen emberi megnyilatkozások kidomborítására ad lehetőséget számos jelenetben. Äm a rendező nem élt. az adott lehetőséggel, s így a cselékménv vontatott, érezhető az egész filmtörténetet összefogó mozaató ereje. Noha egyes színészi teljesítményeket (Pade Markovics Marko-ja és Tamara Markovicsova Mirája) pozitívan értékelünk, a film egészben véve alig üti meg az átlagos színvonalat. szerelmeséhez, akinek azonban hűit helyét találja. A lány eltűnt és a megindult nyomozás eredménytelen. A fiú. rosszat sejtve felcsap nyomozónak. Sejti ugyanis, hogy a lányt nem épp'en tisztakezű emberek erőszakosan fogva tartják és magukkal akarják vinni. Veszélyes helyzetbe kerül, melyből csak a határrendőrség gyors és idejében tett beavatkozása menti ki. A filmtörténet tárgya időszerű, de feldolgozása eléggé naiv, Minden sinvm megöl - ; dódik, sót a néző már előre sejti a történet kimenetelét. Ez ismét arra vall, hogy az úgynevezett könnyű műfajok, bűnügyi és detektívtörténetek megfilmesítése korántsem lebecsülendő és könnyű feladat. AHA BORÚT SflESXSS A háborút, mint gyermek éltem át, kinek számára bunker volt az élet. Tudnom kellett, hogy szürke lövedékek hasítják fenn a vérhabos Dunát, és éreznem kellett, hogy nem lehet mosolyra várnom addig és nevetnem, amíg a játszótér helyén meredten, keményrefagyva hullák fekszenek, amíg a pincemélyek éjjele tagadja azt, hogy egyszer nappalunk volt, s nem tudhatom halálutakra hurcolt apám- s anyámról azt, hogy élnek-e. A jó szavak helyett a házfalak nyögő jaját figyeltem és remegtem: ki tudja, reggelig soványka testem nem lesz-e roncs az omladék alatt?! És faltam mint az állat, a fagyott, háromhetes tetemből konyhakéssel kivágott barna lóhúst, mit a kényszer félig-megsütve szájamba adott; ' és láttam én egy szétrepedt-szakadt szilánkütötte könyvet lenn, a pince poros téglái közt, s azóta szinte gyötörnek az elégetett szavak . .. De látnom kellett azt a rengeteg, folyónyi vért, amely csak egyre omlott, s átkoznom és csodálnom azt a sorsol, mely akkor engem élni engedett. — Ha újra, most jönnének ellenem: ma két kezem már percig sem habozva ragadna kést, vagy fejszél mindazokra, akiknek átka mindent visszahozna, amit nem hagynak elfelejtenem! Konsztantyin Pausztovszkij: Oreaember az á llc masi res libe n A szikár, borostás állú öreg Majoriállomás restijében, a sarokban ült. A rigai öblöt időnként téli szelek pásztázták. A part felé vastag jég darabok úsztak. A hóviharban is jól hallatszott, ahogy a hullám odacsapódott a jég kemény éléhez. Az öreg nyilván melegedni jött az ét teremte. Nem rendelt semmit, komoran ült a fapadon, kezét kegyetlenül foltózott halászzekéjének ujjába dugta. Az öreggel együtt jött be egy borzas fehér kutyus is: a vénember lábához simult, reszketett. Mellettük, az egyik asztalnál néhány sima-vörösnyakú lármás fiatalember itta a sört. Kalapjukról leolvadt a hó, a sörösüvegekre s a füstöltkolbászos vajaskenyerekre rácseppent a víz. De a fiatalemberek, akik egy-egy futballmeccsről vitatkoztak, ügyet sem vetettek az ilyesmire. Az egyik ifjú vette az egyik vajas kenyeret és mindjárt le is harapta a felét. A kutya erre hátsó lábára állott és követelőzve bámulta n fiú száját. — Petit — figyelmeztette hango-. san az öreg — nem szégyell ed magad? Miért zavarod az emtereket. De Petit ülve maradt, mellső lába fáradtságtól reszketett és folytonosan lehanyatlott. Amikor meztelen hasához ért, a. kutyuska újra felkapta a mellső lábát. De a fiatalemberek ezután sem törődtek vele. Egészen belemélyedték a beszélgetésbe és poharaikat újra meg újra hideg sörrel töltötték meg. A hó az ablakra ült, s az embernek végigfutott a hideg a hátán, ha végignézett ezeken az. embereken, akik ebben a zimankós évszakban is rendületlenül itták a hideg sört. — Petit — kiáltotta még egyszer az öreg —, gyere ide! A kutya néhányszor gyorsan megcsóválta a 'ffirkát, mintha ezzel akarta volna tudtára adni az öregnek, hogy hallja minden szavát, bocsánatot is kér, dehát mégse tehet többet. Nem nézett az öregre, sót szemét szándékosan másfelé fordította, mintha ezzel is azt mondaná: „Jól tudom, hogy nem szép dolog, amit teszek, áéhát ilyen vajaskenyeret te nem vásárolhatsz nekem." A fiúk közül az egyik — a széles állú, zöldkalapos — végül mégiscsak észrevette. — Koldulsz, te dög? — kérdezte. — Hát a gazdád merre van? Petit kedvesen csóválta a farkát, az öregre pislantott, még vakkantott is. — Polgártárs, tulajdonképpen mit gondol maga — szólt szigorúan a fiatalember. — Ha kutyát tart, illik enni is adni neki. Ez a viselkedés kul túrellenes. A kutyája kikunyerálja a falatot az ember szájából. Tudja-e, hogy nálunk tilos a kuldulás, A fiatalok nevettek. — Vaíka, fogd be már a szád — kiáltotta az egyik és odadobott egy darab kolbászt a kutyának. Hozzá ne nyúlj, Petit — kiáltotta az öreg, és viharvert barna arca, szikár, inas nyaka elvörösödött. A kutya összekucorodott, behúzta a farkát, s a kolbászra ügyet se vetve odahúzódott uz öreg mellé. — Majd segítek én rajtad! Egy falatot sem fogadhalsz el. — Azzal lázasan keresgélni kezdett a zsebében, néhány ezüst meg rézpénzt húzott elő, s megszámlálta a tenyerén. Lefújta a pénzekre tapadó morzsákat, ujjai reszkettek. — Nézzünk oda, még neki áll 'feljebb — incselkedett a fiatalember. — Micsoda nagyságos úr! — Hagyj már békét! Tán csinált valamit neked? — szólt rá a másik és mindenkinek sört töltött a poharába. Az öreg nem válaszolt. Odalépett a söntéshez, s egy csomó rézpénzt tett a nedves pultra. — Kérek egy vajaskenyeret — szólt rekedten. A kutya behúzott farokkal állott mellette. A pincérnő tányért nyújtott feléje, két vajaskenyérrel, — Egyet kértem — mondotta az öreg. — Vegye el nyugodtan. Ettől mm leszek szegényebb. — Köszönöm — mondta az öreg. Fogja a vajaskenyereket és kiment a peronra: künn egy lélek se volt. A 'szél éppen akkor seperte végig a peront, s máris egy második hullám következett, de ez még ott bújt meg valahol a láthatáron. A fehér erdőkre gyenge napfény hu'lott. Az öreg leült a padra, egyik vaiaskenyerét Petitnek adta, a másikat szürke zsebkendőjébe bugyolálta és bedugta a zsebébe. A kutya mohón nyelte a falatokat. Az öreg ránézett és ezt mondta: — Petit! Petit! Ő, te buta kutya. UJ SZO 5 * 1958. auflusztus 23.