Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-23 / 233. szám, szombat

Őrizzük meg anyanyelvünk tisztaságát A KÖZLEKEDÉS NYELVE Vizsgáljuk meg a közlekedés nyelvét is, milyen szlovák szavakat használnak b-nne leggyakrabban! Kezdjük talán a vasúttal! Menjünk ki az állomásra, vagy üljünk fel a vonatra, és tartsuk nyitva a fülünket! Ha gyorsvonaton akarunk utazni, nem elég a személyvonatra szóló jegy, mert a sprievodca (vonatkísérő, kalauz), vagy ha nő az illető, sprievodkyňa kéri a rýchlikový príplatokot (gyorsvonati pótjegyet) is. Ha nincs, fizetünk pokutát (büntetést). A munkások robotnícky preukázzal vagy robotnícka preukázkával (munkásigazolvánnyal) utaznak kedvezményesen. A diákoknak is ad a vasút kedvezményes jegyet a žiacky preukazra, vagy a žiacka preukázkára. A kedvezményes $egy lehet týždenný listok (hetijegy) és mesačný lístok (havijegy). De a robotnícky lístok és žiacky lístok (munkásjegy- és diákjegy) lehet alkalmilag váltott polovičný listok (féljegy) is. A nagy csomagokat rendszerint feladják batözinának (személypoggyásznak). Ezenkívül adhatunk fel szállítmányt nákladný tovarkén\ (teheáruként) és spešninakérit (gyorsáruként). Kisebb távolságra zpiatočnýt (zpiatočný lístok — menettérti jegy) szoktak váltani. A vonat a cestovný poriadok (menetrend) szerint közlekedik. De nemcsak a vonat az egyetlen közlekedési eszköz, hanem akad más, sokkal olcsóbb is. Egyszer egy magyarországi ismerősömmel beszélgettem egy járási székhelyen. Közben mellénk toppant egy közös ismerősünk. Tudtam róla, hogy a szomszédos falucskában lakik, s onnan még nem jöhetett be az autóbusz. Megkérdeztem hát, hogyan jött be. — Vlečkán — válaszolta. Magyarországi ismerősünk értelmetlenül nézett ránk, majd megkérdezte: — Hit az meg mi? — Nálatok még nincs vlečka? — kérdezte megütődve utasunk, majd fölényesen magyarázni kezdte, hogy a vlečka az a kocsi, amelyet a traktor után akasz— Az van nálunk is — felelte mosolyogva magyarországi ismerősünk — csak citt pótkocsinak hívják. Említsünk még néhány gyakran használt szót a közlekedés szakaszáról! Pl. a nagyobb üzemekben van közlekedési osztály (dopravné oddelenie), de a legtöbben csak a dopravnéra (közlekedésire) mennek cestovný príkazért (úti parancsért). Sokan nem tudják a nevét annak az autófajtának, amely a mentőkocsihoz hasonlít, de nem beteget, hanem kisebb terhet szállítanak benne. Nálunk úgyszólván mindenki dodávkové autónak hívja. Magyarul azonban nem nevezhetjük ezt szálíítóautónak, mert minden autó szállító, sem pedig személykocsinak. Magyarországon is csak egy félig magyar nevet sikerült neki adni, de ez is csak a bérkocsira használható. Ez a „tehertaxi" szó. Elég gyakran halljuk a zastávka (megállóhely, megálló) szót is. Zastávkájä rendszerint a villamosnak és az autóbusznak van. Pl. a nagyobb városokban az idegeneknek így magyarázzák meg a legegyszerűbben, hogyan közelíthetik meg villamoson a keresett helyet: — Ha itt felül a villamosra, a negyedik zastávkán kell leszállnia. INNNEN-ONNAN Telefonozni akarunk? Felhívjuk az ústredňát (központot), és megmondjuk a számot. Ha sürgős a dolog, azt mondjuk a telefonosnak, hogy súrne (sürgősen) adja. Miben különbözik a ,,sürgősen" hívás a közönséges hívásoktól? Azonkívül, hogy többet kell érte fizetni, abban is, hogy gyorsabban kapjuk a kért számot. "Természetesen csak akkor részesítenek előnyben, ha már több hívásra van előjegyzés a központban, és ezek a hívások nem „sürgősek". Ha nincs előjegyzés, mindegy, hogyan kérjük a számot: ha szabad a linka (vonal), úgyis rögtön kapcsolják, ha meg nem, a sürgőssel is várni kell. Várni kell, mert van egy még drágább fokozat: a bleskove (villámgyorsan). Ebben az esetben kapcsolnak rögtön, hacsak aki már foglalta a vonalat, szintén nem „bleskove" kérte a számot. Ha valakivel mindenáron beszélni akarunk, egy bizonyos időpontra výzvát (felhívást, itt: meghívást) jelentünk be, vagyis arra az időre meghívjuk az illetőt telefonbeszélgetésre. A posta gondoskodik róla, hogy hacsak lehetőség van rá, ott legyen. tlo nincs otthon telefonunk, és telefonozni akarunk, a postára kell mennünk. Bejelenthetünk medzimesto-hivást (helyközi) is. Amikor a hívott jelentkezik, a hovorňába (beszélőfülkébe, telefonfülkébe) küldenek bennünket. Pillantsunk bele a katonaság nyelvébe is! Itt is van sok „kölcsönszó". A rangjelzések megnevezésére úgyszólván minden magyar fiú a szlovák nevet használja, pedig mindegyiknek megvan a magyar megfelelője is. Ä szakaszvezető čatár, az alhadnagy podporučík, a hadnagy poručík, az alezredes podplukovník és így tovább. Az egyes fegyverek neveit szintén többször halijuk tőiük szlovákul, mint magyarul. A légpuska vzduchovka, a géppisztoly samopal stb. Már egyszer volt szó a záloha szóról, amikor a fizetésekkel foglalkoztunk. A katonaságnál is találkozunk vele, de itt nem előleget, hanem tartalékot jelent (zálohában van — tartalékos). A díszőrség helyett még mások is sok esetben čestná strážt mondanak. Most pedig látogassunk el egy bérházba! Az első ember, akit keresünk, a domovník (házmester), de ma már sok ilyen állást nő tölt be, tehát domovníčka is lehet. Ha a lakók nincsenek megelégedve a házmester munkájával, akkor a domová správához fordulnak. A správa szót már említettük, amikor a hlavná správával foglalkoztunk. A správca szó is előfordult már az állami birtokkal kapcsolatban. Sem a správa, sem a správca szót nem lehet egy meghatározott szóval magyarra fordítani. A hlavná správát már főigazgatóságnak fordították, hát. maradjunk emellett! De pl. a kórházak, egészségügyi intézmények, internátusok správaját nem lehet igazgatónak fordí- 5 tanunk, sem a správcát igazgatónak, mert ^ ezekben az intézményekben van a „správ- ^ cán" kívül igazgató (riaditeľ) is. Ezek a § „správák" gondnokságok, a správcák £ gondnokok (kórházi gondnokság, kórházi ^ gondnok, internátusi gondnokság, interná- ^ tusi gondnok). A domová správát sem helyes lakásigazgatóságnak fordítani, mert < ennek házgondnokság a neve. Az állami ^ birtoknak is van a „správcán" kívül igaz- í; gatója is. A správca tehát itt az intézőt ^ jelenti. A kórházakban és internátusokban nők is töltenek be gondnoki állást, ezek S a správkyňák. I; Ahol központi fűtés van, ott kurič (fű- \: tő) is van. A középületekben upratovač- ^ kák (takarítónők) takarítanak. Az egyes i; közintézmények (internátusok, kórházak) ^ mosdói umyvareňek, többnyire azonban ^ umyvárkák, a fürdőszobák pedig kúpel- $ ňák. (,,A szobatársam az umyvárkában van." „Megyek a kupelňába.") Ma már az anyák nagy része dolgozik. Gyermekeiket elviszik a jasléba, vagy ahogyan legtöbben mondják, jasliba, s nyugodtan mennek dolgozni. Á jasle magyarul jászolt jelent. Áz 1956. évben ^ megnéztem a nagylégi csecsemőotthont, ^ és ott láttam ezt a kétnyelvű feliratot; ^ Detské jasle — Gyermek jászol. Nevetsé- ^ ges szó szerinti fordítás. ^ Többen használják a jasle magyar ne- ii veként a helytelen képzésű bölcsőde £ szót. A szép csecsemőotthon szót csak elvétve lehet hallani. íj A dom osvetyt is elég gyakran halljuk. í; A legtöbb esetben művelődés házának $ fordítják ezt a kifejezést, de egyre job- i ban terjed a művelődési otthon és a ta- ^ Ián még jobb népművelési otthon kifejezés is. £ A házi asszonyok tejmelegítésre vagy ^ teafőzésre varicol (gyorsfőzőt) használ- íj nak. Súpravának mondják sokan a kész- ^ letet (pl. evőeszköz-, boros-, pálinkás- £ készletet), de ugyanígy hívják a szerel- ij vényt, a teljes berendezést, teljes felsze- 5; relést is. • ^ Személyazonossági igazolványa minden állampolgárnak van. De ki hívja ezt ma személyazonossági igazolványnak? Ügy- !• szólván mindenki az občiansky preukaz n

: (állampolgári igazolvány) nevet használ- £ ja. . í JAKAB ISTVÁN £ MINDJÁRT JOBBRA, ahogy betértek a mesébe, nem meszsze a saroktól feltűnik Birimbanibinó ország, nem kicsi, nem nagy, majdnem két és félszer akkora, mint amilyennek elképzelitek. Birimbambinóban Biribam városában elt egy kisfiú, akit Birimbambumnak hívtak. Egyszer ez a gyerek, ahogy futkározott az udvaron, elesett és alaposan megütötte a térdét, de nem nyafogott, nem sírt. Csak azt mondta: — Hisz ez semmi, megesik az ilyesmi. — Aztán felugrott és tovább játszott. Ennek az esetnek a híre, mint a villám úgy elterjedt egész Birimbambínó országban. Még a bölcsek nagy tanácsának fülébe is eljutott. A bölcsek tanácsa sürgősen összeült és tárgyalásba kezdett. Legelőször a bölcsek bölcse szólalt fel. így beszélt: — Akárhogyan vesszük is, tény, hogy a Biribamban lakó Birimbambum gyerek hírnevet szerez az egész Biribambínónak. Az ilyen tett nem maradhat elismerés nélkül. Mit gondoltok, bölcsek bölcsei, mi lenne a legméltóbb jutalom? Ekkor felállt a tudósok tudósa. — Én azt javasolom, jó lenne, ha Birimbambumot, aki hírnevet szerzett egész Birimbambinónak, férfias tettéért kineveznénk a hadsereghez kapitányok kapitányának. Ezután felállt a nagy tudók legnagyobb tudója: — Én meg azt mondom, hogy jó lenne, ha Birimbambum gyereket, akire büszke egész Birimbanibinó, rettenthetetlensége miatt kineveznénk a bírák bírájává. Ezután még felszólalt a gondolkodók gondolkodója: én azt ajánlom, hogy a birimbambi Birimbambumot, akire büszke egész Birimbanibinó, nevezzük ki a miniszterek miniszterévé. acTAw PAHCIS- insi\U8JMlJL A vitát a bölcsek bölcse zárta le: — Tudósokhoz méltóan beszéltetek valamennyien, csakhogy nekem most nehéz eldönteni, melyiketeknek van igaza. Ezért a legjobb lenne, ha felkeresnénk a birimbami fiút, akire büszke egész Birimbambinó és megkérnénk, válasszon maga hivatást. Valamennyien kocsiba szálltak és Jgy szóltak a kocsishoz: — Vigyél minket szélvész sebesen Birimbambumhoz. A kocsi megérkezett. A gyerek éppen karikázott. A nagy tudósok meghajoltak előtte és megkérdezték tőle. — Mi szeretnél lenni? Kapitányok kapitánya, bírák bírája, vagy miniszterek minisztere. — Én — válaszolt a gyerek, semmit sem akarok. De azért egy fagylaltot megennék; annak azonban semmi köze az én lehorzsolt térdemhez. És ha nem eszem ma, az sem baj, megvárom, míg édesapám megkapja a fizetést. ... Ezzel véget ért a mesém és ti bi~zonyára csodálkozva megkérdezitek, miért az a címe: 2 + 2 = 4. Hisz ez teljesen világos, gyerekek. Ha 2 + 2 = 5 címet adtam volna neki, bizonyára valamennyien hazugnak neveztetek volna. (H. S. fordítása) R

AGOMBA

y t Ázsiai és afrikai írók konferenciája AMERIKA TRÓPIKUS erdőségeiben él egy kutyához hasonló érdekes emlcsálí lat: lajhárnak hívják. E lassú mozgású ál^ lat hátsó lábaival kapaszkodik a fa ágaiba, fejjel lefelé lóg és a lombok között ^ elrejtőzik, pedig a szőre szürkésbarna ^ színű, elüt a fák zöld lombjától. A lajhárt mégis nagyon nehéz észrevenni, mert vj szőrzete tele van apró mikroszkopikus ki^ csin.ységű algákkal, amelyek a bőréből ki^ párolgó nedvességből és széndioxidból Jv táplálkozva úgy élnek ott, mint a moha ^ a falon. A természet egyik érdekessége, ^ hegy ez a növény csakis a lajhár szőré§ bői él és az állat csak úgy maradhat élet^ ben, ha az alga szaporodik. A lajhár szórében élő algák teszik az állatot a lom^ bókkal hasonló színűvé, hogy ott könnyen ^ elrejtőzhessék. BIZONYARA TUDJÁTOK, hogy a mérges ^ kígyótól nemcsak az emberek, hanem az ^ állatok is félnek, mert gyilkos mérge 5 néhány perc alatt megöli még a legerő^ sebb szervezetű élőlényt is. Azt azon^ ban kevesen tudjátok, hogy a sündisznó ^ jóízűen megeszi a mérges kigyót is és ^ semmi baja nem lesz tőie. ä ÁLTALÁBAN a legerősebb állatnak a2 ^ elefántot tartják. Ez érthető is, hiszen fc óriási terheket elbír és kisebb fákat is ^ kicsavar. Azonban e hatalmas állatnak is ^ van ellensége. Egy fél grammos pici ro5; var, ha az élelemmel az állat torkába 6 kerül, ott kiengedi mérgét, amitől be-. S dagad az elefánt torka, nem kap levegőt fc s megfullad. Š Ez év októberében ül össze az ázsiai és afrikai írók II. konferenciája. Miért hívták össze és melyek a konferencia célkitűzései, erről ír a Pravda hasábjain Saraf Rasidov szovjet író, a nemzetközi találkozót, előkészítő bizottság tagja. Cikkében többek között azt írja, hogy Ázsiában és Afrikában a népek közötti kölcsönös barátságnak, egymás alaposabb megértésének évszázados hagyományai vannak. Csu Tumany kínai író igen találóan „mélygyökerű, dús lombozatú régi fához" hasonlította a keleti népek kultúráját, amellyel minél alaposabban meg kell ismerkednie az egész világnak. A taskenti konferencia legfőbb célja: közelebb hozni egymáshoz az LITVÁN MESE De a kis állat nem hallgatott rá. Evett. Az öreg rápillantott, s kabátja ujjával megtörölte a szemét — mintha csak a szél miatt könnyezett volna. Tulajdonképpen ennyi az egész történet, amit a rigai öbölben, Majori állomáson megéltem. Miért mesélem el? Amikor írni kezdtem, egészen másra gondoltam. Akármih/en furcsán is hangzik: én a részletek jelentőségére gondoltam — a prózai művekben. Eszemtejutott ez a történet és úgy találtam, hogyha ezt a jelenetet valamelyik fontos részlet nélkül mesélném'el, tehát nem mondanám például el, hogy a kutya egész magatartásával bocsánatot kért a gazdájától — a kutya e gesztusa nélkül a törtériet sokkál durvább lenne, mint ahogy ez a valóságban megesett. És ha kihagynék más részleteket is — mondjuk az ügyetlenül foltozott zekét, amely megmutatta, hogy az öreg özvegyen, egyedül élt, a fiatalemberek kalapjáról leolvadó hó cseppjeit, a jéghideg sört, az aprópénzt a zsebből rátapadó morzsákkal, végül a tenger felől fúió szeleket — e részletek né'kül az elbeszélés sokkal szárazabb és vérszegényebb volna. Az utóbbi években — különösen fiatal íróinknál — lassan-lassan kivesztek a szépprózából a „fontos részleiek." De g részletek nélkül egy dolog sem válik élővé. Nélkülük minden elbeszélés elkerülhetetlenül a füstölt hal száraz pecekjévé változik, amelyről egyszer Csehov beszélt. A füstölt hal eltűnt régen, csak a száraz fadarab maradt meg. Másrészt az írók egy része a fárasztó és unalmas megfigyelőképesség „betegségében" szenved. Műveiket válogatás és értelem nélkül, különböző részletekkel tömik meg, s nincs érzékük ahhoz, hogy a részletnek csak akkor van értelme és okvetlenül csak akkor fontos, ha fénykévéhez hasonlatosan hirtelen megvilágít egy jelenséget, vagy egy embert. Ha például egy kezdődő, ólmos eső képzetét akarja az író felidézni, akkor elég, ha az ablak újsággal borított párkányára hulló sustorgó, esőcseppeket írja le. Vagy ha egy csecsemő halálát akarja felidézni annak minden rémségével együtt, akkor elég, ha úgy ír, ahogyan Alekszej Tolsztoj a Kálváriában: „Dasa elkínzottan aludt el, s amikor felébredt, gyermeke halott volt, fején a finom hajszálacskák égnek meredtek. — Amíg aludtam a halál eljött érte — mondta sírva Dasa Tyeleginnek — érted te ezt... a hajszálak égnek meredtek, szenvedett. És én aludtam! Akármennyit beszéltek vele, semmi sem tudta kiverni a fejéből, hogy kisfia egyedül harcolt és szenvedett." Ez a részlet, az égnek meredő finom gyermekhajszállakkal, felért a halál többoldalnyi pontos leírásával. A fenti példában a részlet pontosan célbatalál. A részletnek éppen ilyennek kell lennie: az egészre kell irányulnia, s emellett kényszerítően szükségesnek is kell lennie. Egy fiatal író kéziratában a következő párbeszédet találtam: — J ó napot Pasa néni! — mondta Alekszej, amikor belépett. (Előzőleg a szerző azt mondta, hogy Alekszej Pasa néni ajtaját a kezével nyitotta ki, mintha az ajtót fejjel is ki lehetne nyitni.) — Üdvözöllek, Alj o sa — kiáltotta Pása néni. Letette a hímzését és Alekszejre bámvlt. — Olyan régen nem jártál nálam. — Sohsem volt rá időm. Egész héten gyűlésen voltam. AZ ERDEI TISZTÁSON állt egy ifjú tölgy. Egyszer csak közvetlenül mellette kiugró r t a földből egif vastaglábú, félrecsapott, barna kalapú gomba. Hány esztendős vagy fordult a tölgyhöz. — Ötéves múltam — felelte a fa. — Nézd csak, én épp most születtem és máris milyen nagy vagyok. Néhány nap múlva elhagylak téged iir és akkor át kell majd adnod a helyet — szólt kevélyen a gomba. Rendben van, csak várj néhány napot, aztán majd meglátjuk — felelt az ifjú tölgy. Elmúlt egy nap, a másik nap s a. gomba szemlátomást nőtt. De negyedik nap hirtelen lekonyult a feje. — Hogy vagy, tölgy szomszéd? kérdezte fáljdalmas hangon. — Nagyszerűen. ~ én • rosszul érzem magam, zúg a fejem s majd összeesem. Nem tudod, mitől van ez? — Nem én, — felelte a tölgy és tovább nem is törődött a gombával, amely néhány napon belül megfeketedett és darabokra hullott. Az ifjú tölgy pedig büszkén nőtt és terebélyesedett. é&déémt^ Mi jár a feje tetején? (Beküldte: Péterffy Ilona, Sútor) Tiszta fehér születése, Lucskos, sáros temetése... mi az? (Baküldte: Gaál Kornélia, Nyárasd) MI LESZEK, HA NAGY LESZEK. Ketten kimennek a szobából és megbeszélik, milyen mesterséget választanak (pl. traktorista, vag y szabó). Ezután bejönnek és szótlanul a mesterségükkel járó mozdulatokat tesznek. Ha "felismerik őket, másik két gyerek megy ki. Addig tart a játék, amíg valamennyien egyszerkétszer ki nőm cserélődnek. •I 1. A szlovák irodalom egyik legnagyszerűbb regénye. (Megfejtése 3 pont.) dalának egyenlő pont.) Találós kérdésünk 4. Töltsetek k1—9-ig terjedő s/" mokkái i'jcis * irv-r'! ket, hogy a híiromszög mindegyik olösszf-gt legyen. (3 Száz szeme van: fekete, Vékony nyakon ring feje, S ha szép is a virága, Emberben a hitványa (2. pont). Az augusztus 9-iki szellemi öttusa helyes megfejtése: 1. Nagyvenkettes hetede. 2. Móra ferenc. 3. Pali 46 kg papírt gyűjtött. Ötvenkét kört láttatok a rajzón. 5. Harapófogó. ÚJ SZÖ 8 * '£Z Sn?zsn6ne 8S6I önhibájukon kívül szellemi sötétségben tartott ázsiai és afrikai népeket, hozzájárulva ezáltal a világbéke megszilárdításához. A delhi konferencia a Szovjetunió egyik keleti köztársaságának fővárosát jelölte ki a következő nemzetközi találkozó színhelyéül. É3 ez nem véletlen. Bizonyítéka ez a szovjet irodalom jelentős nemzetközi hatásának, annak, hogy a szovjet művészetet vezérlő harcos eszmék egyre nagyobb tért hódítanak, szerte a világon. „A magunk részéről mindent elkövetünk, hogy a taskenti konferencia elérje célját és egyesítse a két hatalmas földrész népeit magasztos eszméik megvalósításában" — fejezi be cikkét Saraf Rasidov. — Azt mondod, egész héten? — Ügy van, Pasa néni, egész héten. Volodja itthon van? — kérdezte A l e k s z e j s körülnézett az üres szobában. — Nem. Az üzemben van. — Na, akkor elmegyek. Viszontlátásra, Pasa néni! Egészséget! Alek\szej az ajtöho.z lépett, kinyitott c s kiment. Pasa néni utána nézett s a fejét csóválta. — Bolondos legény ... Olyan, akár a motola..." Ez a szöveg nemcsak gondatlan és lompos, hanem ezenkívül még teli van laza és üres dolgokkal (ezeket húztam alá). Csupa semmitmondó, nem jellemző, fölösleges .részlet van benne. A részletek megragadása és rögzítése szigorú válogatást kíván. A részletek megválogatása közvetlen \ összeköttetésben áll azzal a jelenség- j gel, amit intuíciónak nevezünk. j Intuíción azt a képességet értem, j amely egy különösséggel, egy rész- j lettel az egésznek valamely tulaj- j donságát ábrázolja. Az intuíció a történelmi munkák \ szerzőit nemcsák ahhoz segíti hoz- \ zá, hogy elmúlt korszakok képét re- » konsztruálják, hanem ahhoz is, hogy i ábrázolják az atmoszférát az embe- i rek életérzését, lelkét is, mert mind- \ ez természetesen különbözik a mos- \ tani emberek lelkületétől. \ A jó részlet az olvasóban az egész- ^ nek intuitív és helyes elképzelését \ idézi elő) akár egy emberről van \ szó, vagy egy állapotról, vagy egy \ eseményről, vagy pedig egy egész \ korszakról. ^ (K o n s z t ani y i n P au s z t o v- \ szkij A rany rózsa című k ö- \ tétéből, amely az írói m un- $ káról közöl gondolatokat.) 4 ^ 2. Ha három asztalos 4 asztalt két nap ^ alatt készít el. hány nap alatt készít el ^ egy asztalos két ugyanilyen asztalt? (2 & pont.) 5 § 3. Szorozd meg 9-el 10989-et, és ered6 menyéből minden változtatás nélkül leol^ vashatod a fenti számot. Hogyan? Jól ^ nézd meg a számot s könnyen rájöhetsz ^ (3 pont.) í