Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-23 / 233. szám, szombat

Kép Bulgáriából Tizpnnéfj éves a szabad Románia Az osztrák lakáskérdésről Az egész bolgár mezőgazdaság előtt óriási feladatok állnak. A bolgár pa­rasztság a szövetkezetekben lelkesen teljesíti e feladatokat. A zlatickai földművesszövetkezetben már eddig is jelentős eredményeket értek el. 1951-ben például egy tehén átlag 755 liter tejet adott, 1957-ben pedig már 1500 litert. Ugyanilyen jelentősek az állattenyésztés más területein elért eredményei. Képünkön Nederju Geor­gijev a szövetkezet traktorosa szénát kaszál. Csendélet Alabamában A NEW-YORK POST című amerikai lap e napokban a következő hírt közöl­te: az 55 éves alabamai Jimy Wilson nevű négert az atmorei fegyházban halálra ítélték, mert egy fehér asszony­tól $ 1,95, szóval egy dollár 95 cent összeget lopott: Jimy Wilson kivégzését szeptember 5-re tűzték ki. Az elítélt sorsán csak Alabama állam kormányzója változtat­hat, amennyiben kegyelmet ad neki, mivel a halálos ítéletet annak ellenére, hogy az állítólag meglopott fehér nő­nek, E. Baker asszonynak vallomása nem nyert bizonyítást, az alabamai leg­felső törvényszék jóváhagyta. Az elítélt ellen azt a vádat emelték, hogy 1957. július 27-én szóbeli fenye­getésekkel arra kény szerit ette Estelle Baker nevű fehér asszonyt, hogy pén­zét, az említett egy dollár 95 centet odaadja neki. A fegyvertelen néger semmiféle tettlegességet nem követett el. Azok számára, akik nem ismerik ki magukat a külföldi pénznemek árfolya­mában, megjegyezzük, hogy az egy dol­lár 95 cent összeg a mi pénzünkben nem egészen 11 koronát jelent. Tehát egy négernek 14.— korona összeg el­lopásáért Amerikában „az emberi jo­gok és az emberi szabadság hazájában" halálbüntetés jár ... A mi szerény kérdésünk csak az, mi­re ítélik el azokat az amerikai milliár­dosokat, akik az arab népektől évtize­dek óta milliárd dollárszámra lopják el — nem kisebb fenyegetések köze­pette — földjük minden kincsét, első­sorban a kőolajat... —cs—n. Ausztriában AZ OSZTRÁK KAPITALISTÁK egyre újabb támadásokat intéznek a munká­sok jogai ellen, újabb és újabb mód­szereket eszelnek ki a kizsákmányolás fokozására. Így nemrégen a vállalkozók elérték, hogy a legfelső törvényszék olyan ér­telmű határozatot hozott, amely szerint a munkásokat minden egyes selejtért felelősségre vonhatják. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a munkásokat mindazokért a hibákért, amelyek vélet­lenül esnek meg, kárpótlást kötelesek fizetni. Eddig a bírák általában úgy ítélkeztek, hogy csupán azokat a káro­kat kellett a munkásnak megtérítenie : amelyek rosszindulatból, vagy nagyfokú gondatlanságból eredtek. Most már a munkásoknak csak akkor nem kell az okozott kárt megtéríteniök, hogyha „megbocsátható okokból" keletkezett. Hogy mi a „megbocsátható ok", azt természetesen a vállalkozó állapítja meg. Ez a bírósági döntés kezére jár a vállalkozóknak abban, hogy még job­ban hajszolják a dolgozókat, aminek következtében a munkás figyelme lan­kad és így több a selejt, amit termé­szetesen a munkásokkal fizettetnek meg. F. K. ! HA A KÜLFÖLDI" LÁTOGATÓ Bécs ut­cáin halad, az a benyomása támadhat: I sok az építkezés. A bécsiek azonban job­J ban tudják, mi az igazi helyzet. Igen, folynak építkezések, de fel kel tenni a kérdést: kinek a számára? Hisz az évi 5000 lakáson kívül, amelyeket a községi j igazgatás építtet, túlnyomórészt magán­; házak épülnek. \ Ausztriában több mint 200 ezer hivata­losan nyilvántartott lakásigénylő van, kö­zöttük tízezer számra olyanok, akiknek még szükséglakásuk sincsen. A bécsi la­kosság nagyobbik része, több mint két­harmada, kis és nagyon kicsi lakásokban él. E lakások legtöbbje még az előző században épült bérkaszárnyákban van. , Ezekben a lakásokban a legkisebb kénye­; lem sincs meg, a WC és a vízvezeték a • lakáson kívül, a folyosón, vagy az udvar­: ban van. A bécsi lakások közül 51 ezer ! nyomortanya, ebből 11 ezer a pince­I lakás, 18 ezer földszinti lakás, 10 ezer sö­i tét, nedves, udvari lakás. Ausztria egyes I részeiben — főképp az olyan ipari váro­I sokban, mint Linz — a dolgozók nagy ' része barakkokban lakik. Ezekben a vá­! rosokban a lakásviszonyok még a bécsiek­i nél is rosszabbak. A lakásínség leginkább a lakásnélküüe­ket, a romházak lakóit, a sokgyermekes családokat, a fiatal házasokat s a háza­sulandó fiatal párokat sújtja. Sokan men­helyeken „laknak" a legkezdetlegesebb higiéniai feltételek között. Számos csa­lád ketté van szakítva azáltal, hogy az egyes családtagoknak felváltva rokonok­nál vagy ismerősöknél kell éjszakázniok, mivel nincs tető a fejük felett. Mindezek az emberek az arcátlan lakásuzsora áldo­zatai. Még egy évvel ezelőtt Ausztriában ér­vényben volt a lakásvédelmi törvény, amely a hatóságoknak lehetővé tette, hogy az elhalálozás, átköltözés stb. következ­tében felszabaduló lakásokat hivatalos úton utalják ki. Ezt a törvényt ma új lakástörvény helyettesíti, amely csak ki­vételes esetben teszi lehetővé, hogy haj­léktalanokat a felszabaduló magánlaká­sokba utaljanak be. A lakásvédelmi törvény megszüntetése féktelen lakásuzsorára vezetett. Azóta az újságok tele vannak lakáshírdetésekkel, amelyekben szégyentelenül magas, több tízezer sillíngre rúgó leléüési díjakat kérnek a háztulajdonosok és házgond­nokok a lakások bérbeadásáért, jóllehet ezt a törvény kifejezetten tiltja. Még egy esetben sem került senki bíróság elé emiatt! Jonas, Bécs szocialista polgár­mestere újsághirdetések alapján kiszá­mította, hogy egy kis szobából és kony­hából vagy kisebb helyiségből álló sza­bad lakásért átlag 23 ezer sillinget kér­nek, míg jobb lakásért 40 ezertől 70 ezer síllingig terjedő lelépési díjat, sőt még ennél is többet követelnek. Ez fő­leg az új lakóházakra vonatkozik, ame­lyeket egyébként az állami lakásépítési alapból folyósított hosszúlejáratú hitelek segítségével, vagyis adópénzekből építet­tek. Az ilyen lakásba költözőnek termé­szetesen a lelépésen kívül a rendes lak­A BURZSOÁ NAGYBIRTOKOS rend­szer Romániát csaknem nyolc évszá­zadon át tartotta rendkívüli gazdasá­gi és szociális elmaradottságban. An­nak ellenére, hogy az ország gazdag nyersanyagforrásokkal rendelkezik, nagy mennyiségben található itt kő­olaj, sz .>n, földgáz, só, fa, vas- és más ércek, energetikai források, gazdasá­gi ereje mégis elképzelhetetlenül gyenge volt, ipara nemzetgazdaságá­nak mindössze húsz százalékát képez­te. Románia az ipar terén Európa el­maradott országai közé tartozott és tulajdoniképpen harminc nagy nemzet­közi kapitalista tröszt félgyarmata és mintegy ezer társaság hatalmas nye­reségeinek forrása volt. Amikor a kizsákmányoló osztályokat megfosztották hatalmuktól 1948-ban a fő termelési eszközök a nép kezébe kerültek. Ezen az alapon a román nép a marxi-leninista Román Munkáspárt vezetésével rövid tíz év alatt döntő sikereket ért el az ország szocia­lista iparosításában. A népi demokratikus rendszer biz­tosította a népgazdaság fejlesztésé­nek gyors ütemét és főképp a nehéz­iparban új ipari ágazatokat teremtett. 1948-1957 években több mint húsz nagy vállalatot, 24 villanyerőtművet építettek, valamint 240 gyárat és üzemet építettek át és korszerűsí­tettek. Az első ötéves terv végén a szocialista Ipar termelése az 1938 évi termelést három és félszer múlta felül. Az ország térképéről eltűntek a fe­kete foltok, amelyek az iparilag elma­radott területeket jelölték. Az azelőtt gazdaságilag elmaradott Moldavában a legnagyobb román cső­hengerde dolgozik, amelynek kapaci­tása háromezer tonna évente. Itt épült a legnagyobb golyőscsapágy­gyár, az antibiotikum készítés első vál­lalata és két kőolajfinomitó. Itt épül Bicazban 210 ezer kW kapacitással egy hatalmas vízierőmű. Ezenkívül négy nagy vegyiüzemet létesítenek, amelyek szintetikus kaucsukot, mű­trágyát, plasztikus anyagokat stb. fognak gyártani. Az Olt vidéke, amely valaha telje­sen ipar nélkül volt, Románia olaj­termelésének negyedét adja, to­vábbá nagy mennyiségű szenet, vil­lanymotorokat, mezőgazdasági gé­peket és gépberendezést szolgáltat. bért ís meg kell fizetnie, amely átlagosan havi 100 és 300 schilling között mozog. Megjegyzendő, hogy sok ezer régi la­kás bérlőjét (akiknek lakbérét törvény szabályozza és amelyek körülbelül havi 100—150 schillinget tesznek ki) a háztu­lajdonos bírósági végzés útján a házjaví­tási költségek megtérítésére kényszerít­heti. Ilyen módon sok esetben a lakók viselik a romházak karbantartásának költ­ségeit. Számukra ez havi 250 schillingig terjedő lakbéremelkedést jelent a rendes lakbéren kívül, s emellett a lakókat még nagyon gyakran be is csapják azáltal, hogy nem mindig fordítják az egész ösz­szeget valójában a házjavításra, hanem annak egy részét a háztulajdonos zsebre vágja, tehát a lakókat ténylegesen meg­lopja. Július eleje óta a lakbérvédelmi tör­vényt is eltörölték; hatálya június 30-án lejárt és a parlament nem hosszabbítot­ta meg érvényét. A törvényt azért nem hosszabbították meg, mert az egyik kor­mányzó párt, a magát „Néppártnak" ne­vező reakciós párt, e törvény hatályának meghosszabbítását ahhoz a foltételhez kötötte, hogy a törvényesen megállapított lakbéreket két, sőt háromszorosára emel­jék. A másik kormánypárt, a jobboldali szocialisták, szokásuk szerint ezúttal is kapituláltak. Sőt az osztrák szocialista párt hajlandó arra is, hogy a lelépési díjak uzsora rendszerét egy új törvényben legalizálja és bizonyos mértékben bele­egyezzék a lakbérek általános felemelé­sébe. De a Néppártnak ez sem volt elég. Azt akarta, hogy ismét állítsák vissza a teljes házbér járadékot: a lakás teljesen áruvá, profitforrássá váljék. Mindezt a lakók rovására, hisz a háztulajdonos szer­vezetek oly nagy lakbéreket akarnak, amelyek a munkabéreknek egyötödét, sőt egyharmadát tennék ki. A lakásuzsora következtében a lakáskeresők helyzete rosszabb lett, mint bármikor azelőtt. Még súlyosabbá teszi helyzetüket az a tény, hogy a lakbérvédelmi törvény meg nem hosszabbítCsa következtében a lakás­hivatalokban nyilvántartásba vett elő­jegyzések tárgytalanná váltak. A kapitalista Ausztriában a kommunis­ták a dolgozók előtt újból, meg újból rámutatnak arra, hogyan oldják meg a lakáskérdést a népi demokratikus orszá­gokban, ahol nincs lakásuzsora, ahol a lakbérek alacsonyak és ezenkívül rendszerint a munkabérekhez igazodnak. Jelenleg a kommunisták a dol­gozókat és a Lakóvédő Egyesületet harc­ra hívják fel a lakás- és lakbéruzsora ellen. Hatásos lakástörvényt követelnek, amely valamennyi közületnek jogot ad arra, hogy az üresen álló és felszaba­duló lakásokat felkutassák és a lakás­uzsorásokat a legszigorúbb büntetésben részesítsék. Követelik továbbá központi, nyilvánosan ellenőrzött pénzalap létesí­tését a lakásjavítások fedezésére, vala­mint a nyilvános lakásépítés fokozását olyan módon, hogy a gazdagokat és a iómódúakat nagyobb mértékben vonják be a lakásépítési költségek fedezésé­be. FRANT KUNÉRT A NÉMET FASIZMUS világuralmi céljai és törekvései a nagy sztálingrádi vere­ség után egyre inkább a kudarcok ká­tyújába süllyedtek. A letarolt országok népei hősi szerepet vállaltak Hitler hadi­ereje csökkentésében: szabotálták az utánpótlást, partizánharcot folytattak a gyűlölt betolakodók ellen. 1944-ben ez az ellenállási hullám például Szlovákiában is már nyílt felkelésben öltött formát. Ebben az időbfcn született meg tulajdon­képpen a Román Népköztársaság. 1944-ben, augusztus 23-ra virradó haj­nalon, mikor a szovjet hadsereg előrenyo­mulása és a népi erők szervezettsége ezt megengedte, a Román Kommunista Párt fegyveres felkelést robbantott ki. A ro­mán hazafiak behatoltak a királyi palo­tába, letartóztatták Ion Mihai Antonescut, a német érdekek romániai kiszolgálóját és vele együtt egész miniszteri karát. Ez­zel kezdődőit a forradalom, amely a ro­mán nép felszabadulásában érte tető­fokát. A Román Kommunista Párt már jóval e nagy esemény előtt fontos politikai, szervezési és haditechnikai munkát vég­zett a nép és az egyre inkább kormány­ellenes hangulatú katonaság soraiban. Azt a célt követte, hogy az Antonescu áruló németbarát klikkje által a szovjet nép elleni háborúba vezetett román katona­ságot kivezesse a saját nemzeti érdekei­vel szemben álló harcból. Ez valósult meg augusztus 23-án. A hír hallatára Hitler próbálkozott még gyorsan intézkedni: „Fojtsatok el minden felkelési kísérletet. Alakítsatok kormányt egy németbarát tá­bornok vezetésével" — adta ki a rende­letet, ez azonban már hatástalan maradt. TIZENNÉGY ÉV TELT EL azóta, hogy Románia népe felkelt szabadságáért s egy­ben döntött nemzeti jövőjéről, ebből ti­zenegy év már a kommunisták által veze­tett ország gazdasági és kulturális si­kereinek időszaka. A Iíomán Munkáspárt a nemzetgazdaság fejlesztésének lenini út­ját követve elérte, hogy az egykori le­maradt mezőgazdasági államban az ipari termelés 1938-hoz viszonyítva 45,5 szá­zalékról mintegy tiO százalékra emelke­dett. Az iparosításban a nehézipar fej­lesztésének elsődleges szükségességét tar­tották szem előtt, s ez az iparág ma már csaknem ötször annyit termel, mint 1938­ban, a burzsoá ipari termelés tetőfokán. De az ipar nemcsak összegezve, hanem egyes ágazatokként is jóval meghaladta már a háború előtti szintet. A román elv­társak azokat az iparágakat fejlesztik a legjobban, amelyeknek megvan a hazai nyersanyagbázisa és feltételei: a nyers­olaj termelést és -feldolgozást, az ener­getikai ipart, a szén- és színes fém bá­nyászatot, az építkezési ipart. Jelenleg 40 modern ipari objektum épül az or­szágban. Á Román Munkáspárt 1949-ben célul tűzte ki a mezőgazdaságban is a szo­cialista munkaviszonyok megteremtését. Ettől az évtől kezdve egyre több szö­vetkezet alakult a román falvakon és ma már az ország szántóföldjelnek több mint fel^n szocialista nagyllzemi termelés fo­lyik. Ezáltal jelentősen növekedett a ter­méshozam. 1957-ben Romániában 2,1 mil­lió tonnával csépeltek ki több gabonát, mint az utolsó háború előtti évben. Ez idő alatt a szarvasmarhaállomány ötmil­lióval 22 millióra növekedett az ország­ban. A húsfogyasztás személyenként évi 21 kg-ról 27 kg-ra szökött fel. A román állampénztár bevétele a múlt évben kétszeresen meghaladta az 1938. évi be­vételt. Ebből természetesen jut a népnek: a kulturális célokra való kiadások 1950­től háromszorosan növekedtek. Sokat ja­vult a szociális gondoskodás is. Ma Ro­mániában 800 lakosra esik egy orvos (azelőtt több mint ezerre esett). írástu­datlanság, mint' tömegjelenség, nincs az országban. Kétmillió kisdiák és mintegy 80 ezer főiskolás tanul a román isko­lákon. A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG eddig el­ért országépítése, gazdasági és kulturális sikerei minket is örömmel töltenek el, hiszen bennünket a kölcsönös gazdasági és kulturális együttműködésünkről szóló egyezményen túl eszmei alapokra helye­zett testvéri barátság is egybeftíz. Annál is inkább forró üdvözletünket kUldjUk Románia népeinek nagy nemzeti ünne­pük alkalmából és további sok sikert kí­vánunk munkájukhoz a szocializmus épí­tésében. — trik— AZ IPAROSODÓ ROMÁNIA EGYIK BÜ SZKESÉGE AZ ÜJ ROMANUI CSÖHEN­GERDE A rc mán ipar a felszabadulás után Az Üj Szó számára írta I. POPESCU Dobrudzsa és a magyar autonom te­rület is életrekelt a nagy politikai, gazdasági és szociális átalakulások után, amelyeket a párt kezdeménye­zésére a dolgozók széles tömegei lép­tettek életbe. Baraganban, amely a múltban nem rendelkezett iparral, a Duna partján a Csehszlovák Köztár­saság, a Német Demokratikus Köztár­saság és Lengyelország segítségével nagy kombinátot építenek, amely a Duna deltájában termő nádat dolgoz­za fel. A nádból cellulózét, papírt, kartont, szintetikus fonalat stb. ké­szítenek. A népi kormány létesítette gépipar tengerjáró éa| folyami hajókat, rpoz­donyokat, vagonokat, teherautókat, autóbuszokat, traktorokat, mezőgazda­sági gépeket, kőolaj-, szén- és érc­bányászati berendezéseket, cement­gyári berendezést, szövőgépeket, esz­tergapadokat, elektrotechnikai készü­lékeket, közszükségleti cikkeket, meg­munkált gépberendezéseket gyárt. Csu­pán az első ötéves terv éveiben 250 géptípus gyártását kezdték meg. A Román Népköztársaság szocialista iparának hatalmas fejlődését szám­adatokkal lehet bizonyítani, amelyek a múlthoz viszonyítva meglepőek. 1957-ben 75 nap alatt termelnek any­nyi villanyáramot, mint 1938-ban az egész év alatt, egy hónap alatt annyi földgázt termeltek, mint valaha egy egész éven át. Az 1938 évi nyersvas­termelést 1957-ben 70 nap alatt, az acéltermelést négy hónap alatt és a cementgyártást 37 nap alatt teljesí­tették. A Román Népköztársaság ban gyártott kőolajfej*tő, cementgyári be­rendezést és traktorokat szívesen vá­sárolják európai, ázsiai és afrikai országokban. Az utolsó két év során több román találmányt Angliában, Franciaországban, a Német Szövet­ségi Köztársaságban, Svédországban, Olaszországban és más államokban szabadalmaztattak. A számadatok és tények olyan cím­két jelentenek, amelynek alapján ér­tékelni lehet • román iparnak az or­szág felszabadítása után bekövetkezett fejlődését. Megváltoztak az emberek is, akik ezeket az anyagi javakat előállítják. Megváltoztak a munka-és életfeltételek is. A kapitalista uralom éveiben a bá­nyák, tárnák, az öntödék vagy szövő­üzemek pokollá tették a dolgozók éle­tét, mert szakadatlanul súlyos munka­feltételek között tíz-tizenkét órát dolgoztak naponta. Ha betekintést nyerünk ma a bá­nyákba, a gépipari üzemekbe, szövő­dékbe, semmit sem találunk a régi életből a Valea Jiulu-i szénmedence képe nemcsak a szinten, hanem mé­lyen a föld belsejében is megválto­zott. Most széles korszerű folyósókat találunk, amelyeket villanyfény áraszt el. Mindenütt nagy teljesítményű szellőztető készülékek működnek, amelyek egyike óránként mint­egy 60 ezer köbméter levegőt juttat a bányába. A csákány eltűnt. Helyet te vlllamosgépek és készülékek mű ködnek. A csilléket húzó lovat villa mosmozdony váltotta fel. Valela Jiu lui-ben a szénbányászatot 90 száza lékban gépesítették. A gépesítés to- együttműködés nyújtott. vább folyik A szállítást már teljesen népesítették. Hunedoarában a hatalmas kohókra egyetlen ember ügyel fel. Az Orasul Stalin-traktorgyár öntődéjében a ter­melési eljárást teljesen gépesítették. A régi öntődéket jellemző porfelleg teljesen eltűnt. Constanca kikötőben hatalmas daruk végzik el a hajók be­és kirakodását. Az árut traktorokkal vontatott kocsikkal továbbítják. Az emberek, akik valaha a súlyos teher alatt görnyedtek, ma ezt a munkát csupán irányítják és csak itt-ott kell közvetlenül beavatkozniok. Az aradi Teba textilgyárban az önműködő gép­azonnal megáll, hogy ha a legkisebb, rendellenesség is mutatkozna, amely által a munkást baleset érhetné. Bi­cazban valóban gigantikus gyár mű­ködik, ahol a munkát már ugyancsak teljesen géoesítették. Valamennyi gyár és üzem mellett poiikliniikák, központok, bölcsődék, óvodák, üzemi éttermek, klubok, könyvtárak működnek. A bányászok és a többi ipari ágazatok dolgozói szép lakóházakban laknak, amelyeket az á'lem épített számukra. Egy mun­kás havi fizetése 1500—2000 lei, né-' ha még ennél is több. Azt a hatalmas előretörést, ame­lyet a román ipar ért el a felszaba­dítás után, nem lehetett megvaló­sítani a kapitaliz­mus uralmának egész ideje alatt.' Ilyen átalakulásra" a régi rendszer idején nem is ke­rülhetett volna sor. Ez a munkásosz­tály pártja éssze­rű politikájának, a dolgozók erőfeszíté­sének eredménye, akiket a szocializ­mus építésének nemer célja hat át. Ezeket az ered­ményeket nagyban elősegítette az a testvéri támogatás, amelyet Romániá­nak a hatalmas Szovjetunió és a szo­cialista államokkal való testvéri

Next

/
Oldalképek
Tartalom