Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-21 / 231. szám, csütörtök

Az ENSZ közgyűlése folytatja tanácskozásait Sz agresszorok igyekeznek elodázni haderejük kivonását Libanonit! és Jordániából New York (ČTK) - Az ENSZ rendkívüli közgyűlése, amely a közép-ke­leti angol-amerikai agresszió következtében beállott helyzetet tárgyalja, kedden 15 óra 45 perckor kezdte ülését. Az első szónok, Malik libanoni külügyminiszter védelmébe vette az amerikai tengerészeti gyalogság li­banoni partraszállítását. Utána Jugoszlávia, Lengyelország, Burma és Pa­kisztán küldöttei szólaltak lel. A további ülést esti 20 órára hívták össze. Malik kijelentette, hogy „hálás" az Egyesült Államoknak országa meg­szállásáért. Egyre ismételgette, hogy Libanon politikai függetlensége és szuverenitása veszélyben forog, azon­ban állításának bizonyítására nem hozott fel tényeket. Ali Chan, Pakisztán képviselője ugyancsak védelmezte az amerikai és angol agressziót, valamint a közép­keieti angol-amerikai beavatkozás tö­rök pártfogolását. Az USA és Nagy­Britannia libanoni és jordániai fegy­veres beavatkozását merész „kezde­ményezésnek" minősítette. Ismétel­gette „a közvetett agresszióról" szóló elcsépelt koholmányokat és javasolta az ENSZ állandó rendőrségi erőinek megalakítását. Adam Rapacki, lengyel külügymi­niszter, a lengyel küldöttség vezetője felhívta a küldöttek figyelmét arra, hogy az USA egyes befolyásos körei­nek az a szándéka, hogy a libanoni amerikai beavatkozást példaként tün­tessék fel más államok ellen irányuló hasonló agressziós cselekedetek meg­ítélésében. Egyes államok ilyen dur­va beavatkozását más államok bel­ügyeibe a közgyűlésnek határozottan vissza kell utasítania. A közgyűlés elé terjesztett határo­zati javaslatok egész soráról szólva A. Rapacki hangsúlyozta, hogy eze­ket a javaslatokat megfelelő időben és alkalmas légkörben meg lehet tár­gyalni. Azonban az ilyen tárgyalás múlhatatlan előfeltétele, hogy fel­újítsák a Közel- és Közép-kelet nem­zeteinek jogait szabadságuk és füg­getlenségük tekintetében. Ehhez szükséges a megszálló csapatok azonnali kivonása Libanonból és Jor­dániából. Rapacki ezután elutasította Norvé­gia és más küldöttségek határozatai javaslatát és teljes mértékben állást foglalt a Szovjetunió által előterjesz­tett határozati javaslat mellett. U THAN, a burmai küldöttség vezetője kijelentette, hogy a fő probléma a Kö­zép-Keleten a politikai nem pedig a gazdasági kérdések megoldása. Ezért fz ENSZ-re nézve az egyedüli ésszerű lépés annak a módnak a megkeresése, hogyan érhető el az idegen haderők leggyorsabb visszahívása Libanonból és Jordániából és ezzel a helyzet megszilárdítása az arab keleten. Minél gyorsabban távozik el az amerikai és angol katonaság — jelentet­te ki Burma küldötte — annál gyorsab­ban áll majd helyre a rend ezen a te­rületen. A burmai küldött kijelentette továbbá: Burma nem érthet egyet azzal, hogy az ENSZ közép-keleti megfigyelőinek cso­portját a nemzetközi „rendőrségi erok" váltsák fel, amelyek fegyverekkel kény­szerítik ki akaratuk és elhatározásuk vég­rehajtását. A délelőtti ülés végén felszólalt még Kocsa Popovics, Jugoszlávia külügymi­nisztere, aki támogatta azt a követelést, hogy az amerikai és angol haderőket ha­ladéktalanul vonják ki Libanonból és Jordániából. A nyugati hatalmak új határozati javaslata Kanada, Columbia, Dánia, Libéria. Nor­végia, Panama, és Paraguay küldöttségei az ENSZ közgyűlésének hétfői ülésén ha­tározati javasiatot terjesztettek elő, ame­lyet tulajdonképpen az USA és Nagy­Britannia küldöttségei dolgoztak ki a norvég küldöttséggel együtt. Az USA és Anglia taktikai okokból azonban nem léptek fel a határozati javaslat társszer­zőiként. Ebben a javaslatban nemcsak hogy szó sincs az amerikai haderők Libanonból és az angol egységek Jordániából való kivonásáról, hanem e fegyveres erőket még csak meg sem említik. A javaslat csupán utal az USA és Nagy-Britannia deklarációjára, amelynek szövegét a ha­tározati javaslattal együtt hozták nyilvá­nosságra. A határozati javaslat, a deklarációra hivatkozva tulajdonképpen elismeri az agresszorok azon jogát, hogy feltételek­hez szabják haderőik visszahívását és tu­domásul veszik e haderők jelenlétét Li­banon és Jordánia területén mindaddig, amíg az USA és Anglia %l nem ismerik, hogy feltételeiket teljesítették. Más szó­val a határozati javaslat a katonaság ki­vonásáról a döntést az agresszorokra bízza. A határozati javaslat az ENSZ főtit­kárához azzal a kéréssel fordult, hogy „olyan gyakorlati intézkedéseket fogana­tosítson, amelyeket az érdekelt államok­kal folytatott tanácskozásokon tekintet­tel a libanoni és jordániai helyzetre szük­ségesnek fog tartani. A határozati javaslat további pontjából kitűnik, hogy a múlhatatlan intézkedések egyikének az ENSZ rendőrségi erőinek megalakítását tartják, amelyeket óvato­san az ENSZ tartalékeröinek minősítenek a béke fenntartására. A határozati javas­lat felhatalmazza Hammarskjöidöt. hogy továbbra is foglalkozzon az arab országok gazdasági fejlesztésének problémáival. Az USA küldöttségének minden erő­feszítése „a társszerzők mozgósítására" irányult, hogy biztosítsa a határozati javaslat támogatását. A Reuter jelentése szerint kedden dé­lelőtt összeültek az ázsiai és afrikai ál­lamok küldöttei és arról a határozati ja­vaslatról tárgyaltak, amelyet előterjesz­teni szándékoznak. A hírügynökség érte­sülése szerint e csoport tagjainak több­sége ragaszkodik ahhoz, hogy a határo­zati javaslatban világosan kifejezésre jusson az angol és amerikai haderők Jor­dániából és Libanonból való kivonásának követelménye. Az a határozati javaslat, amelyet a norvég küldöttség cimkéje alatt a nyugati hatalmak terjesztettek elő s amelyhez meg akarták nyerni az ázsiai és afrikai országok egyetértését, ezt a követelményt nem tartalmazza. Dulles a délutáni ülésen Az ENSZ közgyűlésének délutáni ülésén Ahmed Fali!, Marokkó küldötte kijelen­tette, hogy az idegen haderők jelenlétét a Közép-Kelet országaiban semmi sem igazolja és olyan megoldást követel, amely megkönnyítené e katonaság visz­szahívását. A norvég külügyminiszter ezután hiva­talosan előadta és indokolta Norvégia és más államok határozati javaslatát. Smith, kanadai külügyminiszter beszéde után. aki a norvég határozati javaslat c-lfogadása mellett kardoskodott, továbbá Palamarcsuk ukrán küldött felszólalása­után az ülést elnapolták. A nyugati hírügynökségek jelentései­ben hangsúlyozzák, hogy a délutáni ülé­sen váratlanul megjelent Dulles állam­titkár, akinek előzőleg már Washingtonba kellett volna utaznia. A hírügynökségek Dulles jelenlétét összefüggésbe hozzák az amerikai küldöttség kulisszák mögötti lá­zas manőverezésével, amely a norvég iiatározati javaslat számára főképpen a latin-amerikai és ázsiai államok között akar támogatást nyerni. JOLIOT-CURIE TEMETÉSE A kőolaj bosszúja A z ENSZ közgyűlése rendkívüli ülésének tárgyalásai döntő stádiumba jutottak. Az események ki­bontakozása arra mutat, olyan hatá­rozatra kerül sor, amely nem hagyja figyelmen kívül ezon történelmi ta­nácskozás fő feladatát. E fö feladat, amint tudjuk, az, hogy mielőbb vé­get vessenek a libanoni és jordániai angol-amerikai agressziónak. Az agresszió kudarca messzemenő kö­vetkezményekkel járt, amelyek befolyá­sa távolról sem korlátozódik a Közép­Keletre. Ez már az ENSZ közgyűlése je­lenlegi ülésszakának fojyamán is je­lentős mértékben megnyilvánult. Az amerikai hírmagyarázók Dulles dip­lomáciájának katasztrófájáról beszél­nek. A valóságban azonban sokkal több forog kockán. Dulles diplomá­ciája e napokban valóban siralmas ké­pet nyújt az ENSZ valamennyi eddigi üléseihez viszonyítva. Itt nincs szó csupán az USA államtitkara diplomá­ciájának katasztrófájáról. Ebben a történelmi erőpróbában megrendülnek az USA háború utáni külpolitikája világuralmi törekvésének, azon világ elképzelésének alapjai, amely térdre borul az amerikai mindenhatóság előtt. Az olvasóknak lehetőségük van rá, hogy tanulmányozzák a dráma fő ese­ményeit a napisajtóból. Az USA kor­mánya azon törekvésében, hogy ag­resszióját az ENSZ cégére alatt hajt­ja végre, a végső eszközhöz folyamo­dott és kockára tette az amerikai elnök tekintélyét, akire az a feladat há­rul, hogy a közgyűlés plénuma előtt elmondja „védőbeszédéi". A szélsősé­ges eszköz azonban ugyanolyan sovány eredménnyel járt, mint Dulles fárad­ságos munkája a folyosókon, amely miatt elhalasztotta Washingtonba uta­zását. W. Lippman a helyzetet jó­zanul a következőképpen jellemzi: „Nem vagyunk már az a világnagy­hatalom, amilyennek 1945-ben tűn­tünk. Az amerikai fölény korszaka, amint most láthattuk, az emberi dol­gok múló fázisa volt. Képtelenek va­gyunk arra, hogy megismerjük az élet nagy valóságait és még mindig illúzióban ringatjuk magunkat fölé­nyünkről. Ez az oka annak, hogy a külpolitika terén elszámítottuk ma­gunkat." Az ENSZ közgyűlésében, amely tu­lajdonképpen teljes mértékben nem is tükrözi vissza az erők viszonyát, nincs olyan többség, amely az Ame­rikai Egyesült Államoknak és Nagy­Eritanniának „beleegyezését" adná ahhoz, hogy félszámolják az arab na­cionalizmust. „Minden jel arra mutat, hogy még arra sem akad többség, amely egyetértene az agresszorok ki­vonulását nem követelő szöveggel. A legfontosabb tény, hogy az USA százszázalékosan tévedett a helyzet meyílélésében" — írja a többi kö­zött egy befolyásos amerikai lap. Al USA most nem is tartotta alkal­masnak, hogy Kaját neve alatt ter­jesszen e!ő határozati javaslatot és segítő társai háta mögé bújt. Azon­ban ez az út sehová sem vezet. Dul­les most Andrej Gromiko ajtaján ko­pogtat, Washingtonban a nagyhatal­mak közös felelősségéről beszélnek. Az ENSZ tárgyalásai még nem ér­tek véyet, azonban azok eredményei nem léphetik túl a keretet. A lények erre mutatnak. A közép-keleti gyarmati korszak utolsó bástyáinak eleste is feltartóz­tathatatlan. Az arab kőolaj eddigi urainak a kőolajból eredó hatalmas nyereségek zsebreváyásu nélkül kell folytalniok életüket. Ezzel kapcso­latban az USA-ban sok szó esik Nagy-Britanniának, az USA NATO-beli fő szövetségesének hanyatlásáról és a libanoni és jordániai imperialistael­lenes erők eloreťôrésérôl. Az az ál­talános vélemény alakult ki, hogy Kuvajtban és a Bahrein szigeteken méy megszállással sem lehet manap­sag yáiat vetni az események kibon­takozásának. A történelem kereke az eddiy leiyázott nemzetek felszabadí­tásának folyamatában feltartóztatha­tatlanul összezúzza azt is, amit „ar USA kínai polilikájanak" nevezünk. Előrelátó amerikai tényezők arra az álláspontra helyezkednek, hogy Wa­shingtonnak fokozatosan fel kell hagynia azzal a rendszerrel, amellyel a szocialista tábori körül akarta fogni. Ebben a döntő időszakban Amerikában a totális háború stratégainak több száz­millió embert kell törölniök jegyzé­kükből, akikkel tíz esztendővel ez­előtt mint „erős" szövetségessel szá­moltak. Dean Acheson a döntő tizén­öt évről beszélt. Lehetetlen észre nem venni, hogy az erőviszonyok változá­sának mostani ülőmében az amerikai politika csupán egy ésszerű dolgot cselekedhet: bele kell törődnie, hogy egy bolygón két különböző társada­lom számára is van hely. , Az amerikai alkotntóny számos ar­chaizmusl, azonban nemeyy mindig időszerű tételt foglal mayában. Ezek közé tartozik „a nép joga, hogy meg­változtassa vayy eltávolítsa meg nem felelő kormányát." Az arabok nem tesznek tulajdon­képpen eyyebet, mint Dulles úr tisz­teletre méltó elődei. Ez az események kibontakozásában bekövetkezett jelen­tőségteljes epizód. E fejlemények negyven esztendővel e/.elótt kezdőd­tek Pétervárolt. Jirí Ilochman Ott volt a ravatalnál az elhunyt nagy tudós két gyermeke: Heléne Langevin és Pierre Joliot-Curie. Francis Perrin búcsúbeszéde után újból felhangzott a gyászinduló, majd a megjelentek elléptek a ravatal előtt, miközben részvétüket fejezték ki a gyászoló család tagjainak. Ezután a koporsót vállra vették és megindult a gyászmenet. Frederic Joliot-Curie, — hozzátartozói, barátai, tudóstársai és tanítványai kíséreté­ben — akkor hagytak el utoljára a Sorbonne ódon előcsarnokát. Földi maradványait a Sceaux-i temetőben helyezték örök nyugalomra. A japán kormány tiltakozik az atomkísérletek ellen Tokió (ČTK) — A japán külügymi­nisztérium jelentette, hogy a japán kormány Nagy-Britannia kormányá­hoz jegyzéket küldött, amelyben til­takozik a Csendes-óceán térségében tervbe vett új nukleáris fegyverkí­sérletek ellen. A japán kormány saj­nálatát fejezi ki afelett, hogy az an­gol kormány eddig nem vette tekin­tetbe az atomfegyverkísérletek elleni ismételt japán tiltakozásokat. Az angol repülőtisztek elhagyták az iraki légitámaszpontot Baydad (ČTK) — A brit légierők mintegy ötven tisztje családtagjaikkal e napokban elhagyta a habbaniai ira­ki angol légitámaszpontot. Ez volt az angolok legnagyobb légitámaszpont, ja a Közép-Keleten és a szuezi ag­resszió idején a Szuez ellen irányí­tott anyoi légierőket itt összpontosí­tották. Most, az Iraki Köztársaság ki­hirdetése után az angolok Irakban nem érzik magukat biztonságban és más támaszponlokat építenek. AHOL A TENGERÉSZ GYALOGSÁG MEGJELENIK Sok ezer párizsi gyülekezett a Sceau temető előtt, hogy búcsúzzon F. Jo­Íiot-Curietöl, a nagy tudóstól és békeharcostól. (A ČTK—UFP felvétele) Párizsban a Sorbonne udvarán ked­den délelőtt ünnepélyesen búcsúz­tatták az elhúnyt nagy tudóst, Frc­deric Joliot-Curie-t, akinek h:\ivait Victor Hugó és Pasteur szobrai kö­zött ravatalozták fel. A nagy tudóstól a francia kor­mány nevében Jean Berthoin közok­tatásügyi miniszter és Francis Per­rin atomügyi kormánybiztos búcsú­zott. A Sorbonne környékét már jóval a gyászsszertartás előtt hatalmas tö­meg vette körül, a ravatal előtt pe­dig nagy koszorú- és virágcsokor­halmok sorakoztak. A szertartáson megjelent a kormány több tagja, va­yryjryurj y £ á íj „A történelem arra tanít, hogyha tengerész gyalogosainkat küldjük h valamelyik idegen országba, sok idő ^ telik el, míg onnan kivonjuk őket — íj írja a Daily News lap és példaként lammt Le Trouquer nemzetgyűlesi ľ> m' ef )e miiti Haitit, ahol 19 évig, a Do­elnok a koztarsasagi elnök kepvise- S minikai Köztársaságot, ahol 8 évig és loje, több szenátor, országgyűlési n Nikaraguát, ahol 4 évig ottmaradt az képviselő, Maurice Thorez, a Fran- ^amerikai tengerész gyalogság „az cia Kommunista Párt főtitkára, a £ amerikai érdekek védelmében". De a diplomáciai testülai: több képviselője, P Fülöp-szigeti és a kubai esetre is hi­számos külföldi küldöttség, köztük h vatkozhatnánk. A jelenlegi libanoni Ilja Erenburg szovjet író, továbbá a 5 példa is eléggé bizonyítja azt, hogy tudományos intézetek több képvi- 'Ja tengerészgyalogság az imperialista selője, tudományos kutató, egyetemi ýpolitika erőszakos megvalósításának tanárok és mások. Seszköze. A dél-amerikai országok már A gyászszertartás Chopin gyászin- Jisaját történelmükből jól ismerik a dulójával kezdődött. A ravatalnál utengerész gyalogság bevetésének lé­rendör-díszőrség teljesített szolga- ^nyegét, ezért iszonyodnak a közel­szigetéről gyakorlatozni mentek Szin­gapúrba. Gyakorlatozni, de nem abban az értelemben, ahogy azt a katonák értik, hanem inkább a washingtoni politikai végrehajtóiként, figyelmez­tetőkként. A legutóbbi jelentések szerint itt tartósan berendezkednek és semmi jel sem mutat arra, hogy eltávoznának Szingapúrból. • AZ IGAZI OK Az USA hadügyminisztériuma mái­régen bejelentette, hogy az Indiai óceánba állandó hadiflottát küld. Fel­vetődik a kérdés, hogy kik ellen ve­zénylik Délkelet-Ázsiába ezeket az tük a Becsületrend parancsnoki resztje és a hadikereszt. Á jordán hazafiak ügye az ENSZ előtt Kairó (ČTK) — Jusef es-Sibai, az ázsiai és afrikai országok állandó szolidaritási tanácsának főtitkára Hammarskjöldhöz, az ENSZ főtitká­rához táviratot intézett, amelyben el­ítéli a jordániai nemzeti érdekekért küzdő jordán hazafiak üldözését A távirat hangsúlyozza, hogy ság az ázsiai és afrikai nemzetek vében tiltakozik azon halálos ítéletek latot. Egy fekete bársonypárnán az ^keleti agressziótól, *s a diplomáciai ^eÄ'S" tatai™ hewÄ elhunyt kitüntetései sorakoztak, köz- ^puhítgatások után sem igen akarják P® n elemez z.uK az azsiai helyzetet, tHír „ nnmnncnniri k e-^szentesíteni az ENSZ-ben az ameri- kon IJ.Y e n rájövünk, hogy a pozittv hkaiak közel-keleti akcióit, mert ki semlegessegi politikát folytato orsza­IK, j- , i •• ii , ,, gok fenyegetesére, sakkbantartasára. £tudja. mikor kovetkeznenek esetleg Hiszen tJ iuk> hogy Indja> Ceylon i újra ők. Burma és más országok az utóbbi idő­ben következetes békepolitikájukkal sok borsot törtek az imperialisták or­ra alá. Itt van rá az amerikai válasz: az erő demonstrációja. Mi azonban lett hozott. A jordán kormány ezen ^Libanonból' váló""azľnnal71dvľnTlášľ- Ä 8 hasonW akció k akciója — hangzik a táviratban - el- íjról, újabb nyugtalanító hírek érkez­lenkezik az Egyesült Nemzetek Szer-^nek Délkelet-Ázsiából. Az elmúlt na- MIÉRT ÉPPEN MOST? vezetének elveivel. A titkárság arra Apókban Szingapúrban partraszállt ,,, .. , . ... ...... , ; , - • T-vTc-7 ,„•„ - • i • u íľ^ ,.. .,. . Washinqtonban közöltek, hooy az a titkár- 'ken az ENSZ főtitkárát, lepjen közbe $ kétezer főnyi amerikai tengereszgya- Indiai Cceánba n tartózkodó hadiha­etek ne- , és hárítsa el a hazafiakat fenyegető Jilogos, és kikötött több hadihajó, jóknak az a célja ellen, amelyeket a jordán kormány; Nadija Salti és további 12 hazafi fe- J PARTRASZÁLLÁS SZINGAPÚRBAN Míg az ENSZ rendkívüli közgyűlésén 'folyik a vita, az amerikai csapatok veszedelmet. • a VA hivatalos jelentés szerint Okinava jóknak az a célja, hogy lyozzák a Közel-Keleten megakadá­megtörtént események megismétlődését az Ame­rika barát ázsiai országokban. Ez a bejelentés beismerés és a valóság leplezése is. Annak beismerése, hogy az amerikai politikát helyeslő kormá­nyoknak nem szilárd a helyzetük és a nép mindenütt elégedetlen a támadó katonai tömbökbe tömörült országok vezetőinek politikájával és a folyton növekvő hadi kiadásokkal. Másrészt viszont annak elkendőzése, hogy most, amikor az ENSZ-ben az ázsiai békeszerető országok elítélik az ag­ressziót, és nyíltan szembeszállnak a békét fenyegető amerikai politikával az USA tüntetően hadiflottát rendel az Indiai óceán térségébe, hogy itt feszültséget idézzen elő, amelyet fel­használhat saját — nem éppen becsü­letes — céljaira. A VILÁG KÖZVÉLEMÉNYE ÉBER Ma már a világ közvéleményét még raffinált módszerekkel is nehéz fél­revezetni. Az amerikai imperialistái: nagyon is kimutatták a foguk fehér­ét, s a világ népei már nem hiszik el a békeszeretetükről költött dajka­meséket. Délkelet-Ázsia békeszerető országait azonban nem lehet letérí­teni a rakétalövedékekkel felszerelt cirkálók, repülőgépanyahajók és ten­gerész-gyalogosok felvonulásával. Meggyőződésből harcolnak a békéért, és ha nem mondtak le róla különféle gazdasági és katonai támogatásért, nem térnek le erről az útról az erő fitogtatása esetén sem. Sz. B ÜJ A

Next

/
Oldalképek
Tartalom