Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-02 / 212. szám, szombat

Egységes szülői álláspontot! A gyermeknek sajátos helyzete van a családban. Tevékenysége, hajlamai, érdeklődési köre, magatartása nagyrészt attól függ, milyen benyomások érik közvetlen környezetében. Ezek a benyomások a nevelés szempontjából lehetnek negatívak vagy pozitívak. A gyermekre gyakorolt különféle hatások nemcsak életkörülményeitől. anyagi viszonyaitól, adottságaitói, hanem a szülők állásfoglalásától, magatartásától, a gyermekre gyakorolt hatásától is függnek. Következésképp e hatások nem hathatnak kétféleképpen. Egyszóval a szülők magatartásának egyöntetűnek kell lennie. Másképpen a gyarmeket ellentétes hatásol. érik, amlyeknek következmenye a gyermek jelleme későbbi fejlődése szempontjából nagyon is lényeges. A gyermek viszonya a szülőhöz nagyrészt a szülői tekintélytől függ. Egyik-másik szülő nagyon helytelen eszközökkel kívánja biztosítani magának a szülői tekintélyt. A mama rendszerint gyengédebb érzéseket táplál gyermeke iránt, következésképpen viszonya is közvetlenebb a gyermekhez. Ezért magatartása sokszor elnézőbb a gyermekkel szemben, mint az édesapáé. A papa képviseli a legtöbb családban az ítélétvégrehajtó nem irigylésre méltó feladatát. A gyermekhez való viszonya következésképpen ridegebb. Gyakran vagyunk tanúi olyan jelenetnek, amikor a csínytevő gyermeket azzal fenyíti az édesanya: — Megmondom édesapádnak! —, mire a gyermek — ismerve az atyai beavatkozás következményeit — egyszeribe megszelídül. Ez a „nevelő varázslat" azonban távolról sem helyes. Lényegéten arról van szó, hogy az ilyenfajta „fegyelmezés" kétféle szülői eljárást, magatartást jelent. Ha úgy tetszik „nevelői munkamegosztást", amelyben a mama feladata a nevelés, a papáé a megtorlás. A gyermek magatartási e kétfajta szülői állásfoglalással szemben nem mindig egyforma. A legtöbbször az egyik szülőhöz pártol s ezzel máris megoszlik a családi harmónia. Vannak esetek azonban amikor a gyermek először tanácstalanságában, később pedig tudatosan mindegyik szülő kedvében igyekszik járni, sőt mindkettőt kijátszva, cinikusan visszaél azok különböző magatartásával. Alakoskodni kezd. Ez a folyamat a legtöbbször úgy kezdődik, hogy a gyermek a mama gyengédségét kihasználva annak bizalmába hízelgi magát, miáltal szinte lekötelezi öt abban, hogy a számonkérő apával szemben takargassa bűneit. így aztán -gyre fokozódik a gyermek merészsége, mindaddig, amíg be nem következik egy olyan esemény, melynek hatása már a családon túl terjed, amelynek következményein már az atyai tekintély sem tud segíteni... A gyermek így gondolkodik: — Anyuka jó, mert az többet megenged, ellenben apuka az rideg, az mindent felfedez és azonnal ítélkezik. Viselkedésében ez úgy nyilvánul meg, hogy egyre jobban -lhidegül apjától. Ez az álláspontja megrögződik, s későbbi élete folyamán jelleme kétszínűvé, hamissá válik. Magatartása mindig attól függ, kivel áll szemben. Tehát aszerint módosul viselkedése és változik ítélete. Ez a magatartás közel áll a gerinctelen elvtelenséghez. Idevezethet a kétféle mérce, a kétféle szülői magatartás. ü zért fontos az egységes szülői álláspont. Ez azt jelenti, hogy mindkét szülő foglalkozzék a gyermek nevelésével, magatartásukban egységesek, nézeteik a nevelés elvi kérdéseiben azonosak logyenek. Ennek elérése nem könnyű feladat, hiszen a legtöbb csaladban az apa — elfoglaltságára hivatkozva, vagy kényelemszeretetből, esetleg a nevelés jelentőségének lebecsüléséből — egyáltalán nem foglalkozik a gyermek nevelésével. A szülők felelőssége azonban egyforma gyermekük nevelését illetően. Hasonló probléma a családi nevelésben a családi légkör kérdése is. Ha jó kedve van valamelyik szulőnek, olyan dolgot is megenged gyer: mekének, amitől egyébként tiltja. A gyermek hamar rájön arra, hogy a szülő magatartásában nincs következetesség, csupán hangulata, „Jókedve" dönti el, mit szabad és mit nem szabad megtenni olykor-olykor a gyermeknek. Magatartását tehát nem elvek, hanem hangulatok szabják meg. Az effajta szülői magatartás azt eredményezi, hogy a gyermek tetszése szerint mindig és minden körülmények között elköveti azt, amit kigondolt, minden előzetes bejelentés nélkül, tudva azt, hogy elég akkor is beszámolni cselekedetéről, amikor „amnesztia-szellem uralkodik a családban". A szülőt magatartásában, cselekedetében tehát elvek vezéreljék. Ezek betartása Ieayen mindkét szülő feladata. Elveik melletti következetes kitartásuk kialakítják a gyermekben a tudatos fegyelem szilárd alapjait, valamint mindkét szülő iránti tiszteletet, kölcsönös megbecsülést eredményeznek. "Természetesen ugyanezen elvek * vonatkoznak a család és az iskola kapcsolatára is. A család és az iskola kétféle nézete, különböző elvei hasonló hatást váltanak ki a gyermekben, mint a családon belüli különböző álláspontok, megtetézve azzal, hogy az erősebb ráhatás következtében gyengül a gyengébb befolyás szerepe.- De, olyan „eredmény" is bekövetkezhet az iskola és a család ellentétes álláspontjai következtében, hogy a gyermek egyikben sem fog bízni. Cinikussá és elvtelenné válik. Nem tudja, melyiknek higgyen. Ezért kötelessége a szülőnek megismerni azokat a legfontosabb alapelveket, amelyeket az iskola képvisel a nevelést illetőleg. Ezért szükséges a szoros együttműködés az iskola és a család között. A szülőnek éppen úgy szüksége van arra, hogy az Iskoia támogassa gyermeke előtt szülői tekintélyét, mint megfordítva. Ezért helytelen a család és az iskola kétféle álláspontja, ezért szükséges a szülő és iskola közt a legszorosabb együttműködés. BÖSZÖRMÉNYI JÄNOS AZ ELSŐ MOZGÓKÉPSZÍNHÁZRÓL »,; A hazai filmgyártás 60 éves jubileumát ünnepeljük. A napokban megemlékeztünk az első práV gűl mozgóképszínházról. Ünkén'V telenüí is felvetődik a kérdés, hol *•" volt az első mozi a világon? 18116 ĽLEJÉN Párizsban megszületett a századvég nagy szenzációja. Az emberek egymásnak adták a hirt. csillogó szemekkel kérdezték: láttad már? Á francia főváros, „a fény városa", mindig sok szórakozást tartogatott lakóinak, s vidéki és külföldi vendégeinek. Látványosságban soha rierri volt hiány. Az új szórakozás, amelynek híre hatvankét esztendővel ezelőtt hullámzott át Párizson, más volt, mint amit megszoktak. A fény városában új, rendkívüli szórakozás született meg. a fény megcsodált játéka: a mozi. Híres hely volt a századvégi Párizsban a Boulevarď des Capucines 14-es számú házában levő Grand Café — csillogó velencei tükrös, kristálycsilláros, bordó bársonytői, brokáttól és plüsstöl roskadozó nagykávéház. 1896 telén ide, a Grand Caféhoz özönlöttek a párizsiak. Most azohban már nem a kávéházba, hanem a fényes szórakozóhely mellett levő kis pincehelyiségbe igyekeztek. Kézzel írott, kezdetleges plakát hívogatta az embereket: „A Cinématographe Lumiére minden félórában előadást tart. Auguste és Lousi Lumiére találmánya a felvételek sokaságából élő képeket vetit egy fehér vászonra." Délelőtt tíz órától fél tizenkettőig és délután két órától félhétig — amikor az előadásokat tartották — minden félórában hatalmas tömeg szorongott a kis pincehelyiség előtt, amelynek széksoraiban mindössze száz ember fért el. Az „élő képek" varázsának híre sebesen száguldott át Párizson. Az első előadást 1895. december 28-án rendezték. Oda még csalogatni kellett az embereket, a feltaláló Cseh színdarabok bemutatójára készülnek a budapesti színházak Az elmúlt színházi évadban nagy sikerrel játszották a budapesti színházak Hašek, Kohout és Capek műveit. Az ősszel kezdődő új idényben ugyancsak több cseh színműalkotás kerül Budapesten bemutatásra. A Nemzeti Színházban Hrubín Augusztusi vasárnapjának, a Madách Színházban Čapek Rablójának és a Vidám Színpadon Werich-Hála Helénke boldog című színdarabjainak bemutatását vették tervbe. Prágában a Hadsereg Színház őszszel folytatja Fejér István Bekötött szemmel című időszerű színművének az előadásait. Szó van Katona József Bánk bánjának az esetleges műsorra tűzéséről. (szi) Lumiére-fivérek sem átallottak kiállni a bejárát elé, s berekedtek a nagy invitálásban- „Csak egy fránk a belépődíj a csodálatos éfö képekhez!" MILYEN VOLT a világ első filmeloadása? A kis teremben a tíz, egyenként tíz székből álló sorral szemben, a falra feszítve hatalmas vászon fehérlett, a széksorok mögé pedig rejtélyes masinát rögzítettek. Ott állt némán és titokzatosan, s a mellette elhelyezkedő gépész sem volt nyilván tudatában a kezdődő „attrakció" kultúrtörténeti jelentőségének. Nemcsak meglepetés, hanem némi borzongás borsódzott végig a nézőkön, amikor a terem hirtelen elsötétült, s a fénysugár a fehér vászonra szegeződött. A titokzatos gép duruzsolt, a fehér vásznon kép villant fel: megkezdődött az előadás, amelynek műsorán öt kis film szerepelt. Az első: A Tuileriák szökókütja. A vásznon a párizsiak előtt oly jól ismert, a Louvre mögött levő egykori királyi kert szökőkútja jelent meg. A vízsugarak a magasba lövelltek és szétporladva hullottak vissza. A finom permet szinte lebegett a levegőben, mindez olyan természetességgel, hogy a nézők még a víz csobogását is hallani vélték. A terem rövid időre megvilágosodott és az emberek ámulva néztek egymásra. Lehetséges ez? ...A Tuileriák szökőkútját látták már lefényképezve nagyon sokszor, de valamennyi élettelen, mozdulatlan kép volt. Ez a mostani pedig mozgott — élt! Am nem merenghettek sokáig a látottakon, mert megkezdődött a második film: A civakodó baba. Pufók apróság ült a gyerekkocsiban. Tejjel töltött cuclisüveget nyújtottak feléje. A gyerek utánanyúlt, a dada azonban abban a pillanatban elkapta. A baba most már mind a két kezével igyekezett megszerezni, de megint csak elkapták előle. így ment ez néhányszor, míg végül az apróság elragadta az üveget és boldogan emelte a szájához. Most a harmadik kép következett, a műsor szerint ezzel a címmel: A vonat. A tenger. A fénysugárban megjelent képen üres sínpár látszott, de egy pillanattal később feltűnt a pöfékelő mozdony, s nyomában a kocsisor. Emberek hajoltak ki a leeresztett ablakon és mosolyogva integettek. Eddig rendben volt minden, de aztán meggyorsult a vonat robogása, s úgy tetszett, mintha kirohanna a képből, egyenesen a nézők közé. Ijedt sikolyok hangzottak a nézőtérről, az emberek felugráltak, a rendezők alig tudták megértetni, hogy nincsen ok az ijedtségre, hiszen csak — kép az egész . .. Igazán azonban csak akkor nyugodtak meg, amikor a következő képen a hullámzó tenger mesés panorámája tárult a szemük elé. Először messzi távlatban, majd másik felvétel következett, amely közelebbről mutatta a tengert. Azt is jól láthatták, hogyan törnek meg a hullámok a parti sziklákon. A SÖTÉT NÉZŐTÉREN már az új képet jelentette be a kikiáltó szava „Nagyérdemű közönség! Következő élő képünk bemutatja, amint a munkások elhagyják a lyoni Lumiére gyárat." Most a lyoni épület villant fel a csodálatos masina fénysugarában. Nem a mai értelemben vett gyáróriás, hanem szerény kis épület. égvszerü kapuival, amelyen egymás után jöttek ki a munkászubbonyos emberek. Az egyik megilletődött, a másik vidám. az egyik komoly, a másik nevető arccal nézett szembe a felvevőgép lencséjével, azután sorra eltűntek a nézők szeme elől. Nem történt semmi különös ezen a rövid képen, csak annyi, hogy — az emberek mozogtak. Úgy, olyan természetességgel, mint az életben. „És most — harsogott a kikiáltó szava — következik műsorunk utolsó száma: Egy játszma écarté." A fénysugár megint bélehasított a sötétbe, s a fehér vásznon két férfi tűnt fel. Szemben ültek egymással, előttük az asztalon egy csomag kártya. Az egyik kezébe vette, megkeverte, kiosztotta a lapokat, azután hol az egyik kéz mozdult, hol a másik. Rakták a kártyalapokat, maguk elé húzták az ütéseket, s itt is az emberi mozgás, a mozdulatok hűséges visszaadása lepte meg a nézőket. A taps sokáig visszhangzott a kis teremben és a? első előadások közönsége lelkendezve vitte szét a hírt a Cinématographe Lumiéreröl. Január második hetében már szaporítani kellett az előadások számát, olyan nagy volt az érdeklődés. A megnyitó műsor néhányperces filmjeit hónapokig vetítették. Nemcsak az új nézőknek, hanem szép számmal akadtak olyanok, akik másodszor, harmadszor is megnézték a mozgó képeket. A FILMTÖRTÉNELEM a Lumiére-fivérek párizsi, első előadását tartja a film születésnapjának. Miért? — kérdezi joggal, aki járatosabb a film múltjában és tudja, hogy már Lumiére-ék előtt is vetítettek filmeket. A sok közül például Edison, a nagy amerikai feltaláló, vagy az angol Friese Green. Miért Auguste és Louis Lumiére-é mégis az elsőség? A világ filmtörténészei — meglepő összhangban — igazságosan ítéltek. A film létrehozásakor a sok kísérletezés során három döntő részt kellett tisztázni: mivel örökítsék meg a mozgás folyamatát — ennek megoldása jelentette a felvevőgép konstruálását: mire rögzítsék a felvételeket — ez jelentette a filmanyag feltalálását; s végül: hogyan adják vissza a lerögzített felvételeket — ezt viszont a vetítőgép szerkesztése oldotta meg. A sokfelé ágazó kísérleteket a két lyoni fiatalember fogta egységbe, a meglevő eredményeket a maguk szellemes ötleteivel javították, fejlesztették, s amikor a kinomatográfia mindhárom döntő területén kiemelkedő eredményeket értek el, elsőkként gondoltak arra, hogy az új találmány ne maradjon zárt falak között, hanem közkinccsé kell tenni. így ajándékozták meg az emberiséget a művelődés, a tanítás és a szórakoztatás egyik legnagyszerűbb és legnépszerűbb eszközével: a mozival. A PÁRIZSI UTCA — az első filmelőadás nevezetes színhelye —, amely hoszszú időn át a kapucinusok nevét viselte, évekkel ezelőtt új névtáblát kapott. Az első film utcájának hívják. (»ziiy) filmek' A 47-es váltóőr (Strážnik č. 47) A csehszlovák filmgyártás 60. évi jubileuma keretében felújított, A 47-es váltóőr című film Josef Rovenskv rendező sikeres szociális tárgyú alkotásai közé tartozik. A mindennapi történetbe helyenként romantikus elemeket visz, hogy ezzel fokozza hatását. Ilyen például a film fő hősének, Dousa váltóőrnek „süketsége". A magát elhanyagoló és felesége iránt sem érdeklődő csupaszív ember elveszti hallását s már éppen Prágába készül az utolsó ellenőrző felülvizsgálatra, hogy nyugdíjba tegyék, amikor hirtelen visszanyeri hallóképességét. Ez a látszólag irreális tény fontos mozzanata a konfliktus kibontakozásának. Douša megőrzi titkát és így mindenki szájából igazat hall, mert süketnek tartják. Megtudja a családi életét felforgatással fenyegető veszélyt: Ferd a duhaj legény, akit szerelmi csalódásából következő öngyilkossági szándékának elkövetésétói egyszer már megmentett. beleszeret feleségébe és minden akadályt el akar hárítani a maga útjából. Douša megölését is tervbe veszi. Az asszony nagy lelki Viharokat él ét, mert szereti férjét, viszont imponál neki a fiatal duhaj epekedése. A konfliktus az asszony önkívületi vallomásával oldódik meg. A férj először kiutasítja a házból, de gyermekük mégis újra összeköti a házastársakat. Ferda maga rohan a végzetébe: a robogó vonat áldozata lesz. Rovenský 20 évvel ezelőtt készült filmje kisemberek drámáját vitte vászonra. Noha a mai realista ábrázoló eszközöktói eltérő kifejezési formákat alkalmaz, müvének értéke a nemes emberi vonások, vonzalmak megdicsőítése, a kisember küzdelmes életének ábrázolása folytán nem évül el. Filmje nem mélyed ugyan el a társadalmi problémák boncolgatásába, nem mutatja és nem oldja meg a szociális ellentéteket, de mély humánumával a haladást szolgálja és a csehszlovák filmgyártás haladó hagyományait bizonyítja. A főszerepekben ne,ves mai csehszlovák színészeket látunk": Douša (Jaroslav Prúha), Doušáné (Márie Glázková) és Fetda (Ladislav Boháč). Árvíz (Povodeň) Martin Frič államdíjas rendező alkotása a szövegkönyvíró hibájából unalmas és sikertelen műnek minősíthető. Időszerű témát, — a múlt és a jelen erőinek küzdelmét — pendít meg, ami a filmben Ryba öreg révész, régimódi embernek a közelben épülő duzzasztógáttal és építőivel szemben érzett ellenséges érzületében nyilvánul meg. Noha a film tele van drámai helyzetekkel, az új és a régi küzdelmét (apa és fiatalabb fia) oly erőtlenül mutatja be, kihasználatlanul hagyva nagy lehetőségeket, hogy a film értékes mondanivalója elvész s az alSvHflSSEt pflM^^l ** w fifitM •1 / ' m •krv •R .v $m HffiSnMgsE HHSSEIÉL km mWá i WmMi* \ i IMK J kotás unalmassá válik. A filmet még olyan nagy színészek, mint amilyen Zdenék Stépánek államdíjas, sem tudja megmenteni a kudarctól. Ez ismét azt bizonyítja, hogy az időszerű filmtémák feldolgozásában hazai filmgyártásunk még mindig bonyolult alkotó problémákkal küszködik. (L) ^WWWSA/VS^^^^^AA/W

WWWWWWWWWWW GYURCSÓ ISTVÁN VERSEI A Fekete-hegyről Régen fényes — ma ócska rom a harckocsi — mégis riaszt. Meüette jószagú házak mészillata nyújt csak vigaszt. Innen a Feketehegyről csak csúnya var a harckocsi, útban is vem, ideje már, erő is van beszántani. Szemlélődés a temetóbartról A temetóparttal szembenéz a szomszéd dombról egy épület, s a völgyben lent a malom-víznél görbe fák állnak, rokkant füzek. Száz tehén háza fönt a dombon, — ki lehet benne a majoros? A fák nem hiszik — én is alig: — a szövetkezet a birtokos. A sörözőben találkoztunk huszonöt év után — Beszélt, agitált, dalolni tanított, elmagyarázta az osztályharc jogát. A dohánykőrót megdaráltuk, s szidott, ha nem jól sodortuk a cigarettát. — Két vasbottal jár most, szíve is rokkant és harci módról beszél a pult előtt, figyelemre int, hogy atombomba robbant: s elhúzzák szájukat a kényeskedők. A garami gáton — Kicsapott a folyó: kicsapna ha tudna. Két oldalt, két erős földgát beszorítja, új medret keresve nem járhat kószálva, kacskaringózva át a szomszéd határba. v^vwwwwvwwwvw

v ÚJ SZŐ 7 * 195

8- augusztus 2.