Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)
1958-08-02 / 212. szám, szombat
(VIII. folytatás) Viktor még mindig nem jelentkezett. „Bizonyára valami baja történt — gondolta Kravee. — Hm, ugyanaz oármely pillanatban velem is megeshetik. Mit tegyek, hagyjak itt csapotpapot? Lépjem át a határt és kerüljek török fölre? Jelentsem az elém kerülő első tisztnek, hogy én „Kari" ügynök vagyok, s közöljem vele a „demír toprák" (vastold) jelszót és egyebeket... Elvisznek az amerikai nagykövetségre. Nem ... Csak az idegeim ágaskodnak!" Már néhány napja nem tudott szabadulni attói a baljós sejtelemtől, mely folyton üldözte őt: újra érezte, hogy valaki lépten-nyomon követi. Kravee hirtelen megfordult, de senkit sem látott a közelben. „Az idegeim felmondják a szolgálatot Uralkodni kell magamon!" Máskor meg úgy érezte, hogy mihelyt befordul az utcasarkon, máris lefogják. „Hát legyen, — gondolta, — most már úgyis mindegy. Lehet, hogy jobb lesz így: rövidebb út, s örökre nem zárhatnak börtönbe. Tetten érve Baklanov őrnagy telefonon jelentette Moszkvába, hogy Kravee Tbilisziben csavarog; minden jel arra mutat, hogy Viktort várja. — Hogyan viselkedik? — kérdezte a tábornok. — Már senkivel sem találkozik. Bőröndjében magával hozta felszerelését, melyet a város mögötti titkos rejtekhelyen hagyott. — Ha csak azért ment Tbiliszibe, hogy Viktorral találkozzék, akkor fogják le — felelte a tábornok. — Legjobb lenne, ha tetten érnék ... ... Kravee este rosszkedvűen tért haza. Salváék nagy lakomát rendeztek, november 7-ének előestéje volt. — Hol jársz egész nap? Ülj tüstént az asztalhoz! — Ünnep van! Ilyenkor mulatozni kell. öntsetek büntetésül a vendégnek! Vlagyimir lassan hörpintgette borát, ami az őt körülvevő vidám hangulattal együtt megnyugtatta idegeit, Amikor kiment az udvarra friss levegőt szívni, hirtelen imbolygó árnyat pillantott meg. „Lehetetlen!" — gondolta, óvatosan kitekintett a kapun. Sehol senki. Reggel óta járta a várost ünnepi díszbe öltözött, plakátokkal és színes virágfűzérekkel díszített utcáit. Körülötte vidámság, kacagás, nótázás. Emberek vonultak végig az udvaron és úgy tűnt, hogy sohasem lesz vége az emberáradatnak. ... Kidolgozták és működésbe hozták a kém tettenérésének tervét. Főként a tárgyi bizonyítékok, a kémfeladat teljesítése közben végrehajtott letartóztatás szolgáltat anyagot bűnvádi eljárás megindítására. Olyan helyzetbe kellett hozni az amerikai ügynököt, hogy a vizsgálat folyamán ne tagadhassa le bűnét. Ezen a napon egyes biztonsági dolgozók nem remélhették, hogy családi körben, ünnepi asztal mellett tölthetik az estét. Este fényárban úszott a város. A Dávid hegység csúcsa felől fényözön áradt a város felé. Mindenütt muzsikaszó. Kravee a város peremén rejlő titkos üreghez tartott. A csalitban sötét volt. Magasan a város felett felhők tarkállottak. Az üdvlövések felvillanó fénye bevilágította az egész égboltot. Kravee körülnézett. Sehol senki. Kiásta a rádiőberendezést és rádiógrammot készült továbbítani a központhoz, hogy lehetetlen itt bárminő tevékenység kifejtése. „Érdemes ezt leadni? Nem lehetne mindjárt a pokol fenekébe küldeni őket? De itt van még Rochester és Harrison." Kifeszítette az antennát egy fára és felülvizsgálta a feszültséget. Elérkezik a megbeszélt időpont. Kravee egy pillanatra maga elé képzelte azt a rádióst, akit soha sem látott, de akivel körülbelül egy évig gyakorolt. Kravee maga elé helyezte a rádiógramm mintáját. Ha a második sorból kihagyja az első betűcsoportot — azt jelenti, hogy minden a legnagyobb rendben van és nem a csekisták diktálják a szöveget... A kém a rádióleadó billentyűjére tette a kezét. Mintha acél harapófogó szorította volna össze hirtelen ökleit. (Igaz történet) Fordította: Lőrincz László — Nyugalom! — hallotta a háta mögül. Egy szempillantás alatt kiforgatták zsebeit, körültapogatták inggallérját. A kém jóformán szemügyre sem tudta venni azokat, akik zajtalanul és ügyesen rajta ütöttek. — Hová vigyük, őrnagy elvtárs? — A gépkocsiba... Mi még itt eiidőzg etünk. ... Baklanov nemsokára jelentette a kém elfogását. — Kravee közölte, hogy vele volt még Nyikolaj — mondta Baklanov. — Kérem, közölje Nyikolaj felkutatására vonatkozó további utasításait. — Nyikolaj ügye elintéződött, — szakította félbe a tábornok Baklanovot. — Hozza magával Kravecet és térjen vissza Moszkvába ... Kravee jőváteszi bűnét — Mi lesz velem? — kérdezte Kravee kihallgatása után. — Magától függ. - Baklanov őrnagy egy pillanatig elgondolkodott, majd így folytatta: — Azt mondta, fel kell vennie a kapcsolatot két r.- ügynökkel. Gondolkozzék, mitevő legyen. Kravee egész éjjel, majd egész nap ezen rágódott. Céliájában egyik szögié től a másikig járkált idegesan és törte a fejét, mitévő legyen. Aru'ás-e az, amire készült? Kit árulhat el? Talán árulásnak számít-e, ha feladja azokat, akik oly sok roszszat tettek vele? Azokat, akiknek „jóvoltából" a rács mögé került? Semmi szánalmat nem érzett már azok iránt, akik még 18-ik életévének betöltése előtt megmételyezték a lelkét. Meg kell tennie, hogy némileg jóvátehesse vele az országgal szemben elkövetett bűnét, melyet most hazájának kezdett tekinteni. Elvégre fütyül az amerikaiakra, ö itt akar élni. — Tudom a köteleségemet. Mindent megteszek, hogy jóvátegyem bűnömet, mondta az őrnagynak. Az antenna drótjai Nyugat feié irányultak. A leadó kész, a feszültség felülvizsgálva. Rejtjeles rádiógramm mintája fekszik Kravee előtt. A második sorban kihagyta az első betűcsoportot. A rejtjeles szövegben tovább az áll, hogy jól megy a sora, működésbe lépett. A „katonai" természetű híreket Baklanov őrnagy diktálta neki. Kravee a billenytyűre tette újját. Az órára tekintett. Baklanov intett a fejével. — Hát akikor kezdjük. Lássuk, hogy nem hiába képezték ki magát! Kravee elmosolyodott. Ujjai alatt pattogtak a morsejelek. Lehet, hogy a rádiós, akit Kravee személyesen nem ismert, de sokat gyakorolt vele, és aki ismerte Kravee rádióleadási módszerét, helyeslően bólintott. Meggyőződve arról, hogy „Kari" tevékenykedik, kezdte lejegyezni a rádiogramm szövegét. „Kari" e naptól kezdve gyakran ..kirándult" az éterbe. Az amerikai hírszerző központban nagyon elégedettek voltak tájékoztatásaival. Továbbították a vezérkarhoz és válaszul ..Kari" hálás köszönetüket és azt az értesítést kapta, hogy kiváló munkájáért bizonyos összeget helyeztek el bankszámláján Sokáig húzódott még ez a játék, míg egyszer végeszakadt... Egyszer a hírszerzöközpontból közölték, hogy Kravecnek találkoznia kell két más ügynökkel, akik pénzt adnak át neki. Az ő kötelessége viszont kapcsolatot teremteni köztük és olyan egyének között, akik ki tudnák kutatni a szovjet rakétatelepek elhelyezését. Rakétagyártásban jártas egyéneket is keressen fel, mert ez érdekelte legfőképpen az amerikaiakat és már nemegyszer kérdezősködtek tőle a szovjet rakétagyártásról. Közölték Kraveccel az ügynökök fedőnevét és ismertetőjeleit. Egyiküket, Drake-et még a kémiskolából ismerte. Kravee megegyezett a központtal a jelszóban, találkozásuk időpontjában és helyében. Drake neve elővigyázatosságra intette az Állambiztonsági Bizottság közegeit. Ha ez ugyanaz a Drake, akkor személyesen ismeri Kravecet. Ez kissé bonyolulttá teszi a kémek elfogásának -tervét. Kravecnek is részt kell vennie benne. A biztonsági szervek három nappal a megbeszélt találkozó előtt repülőgépen elutaztak Moszkvából. Kravee a repülőgépből szemlélte az alattuk robogó vonatokat, hajókaravánokat, négyzetes erdősávoktól körülvett mezőket. Elértek oda, ahol Kravee azon a bizonyos éjszakán ejtőernyővel leug rott. Kravee visszagondolt a kimustrált bombavetőgéo sötét törzsére, társainak komor arcára, vésztjosló hallgatására. Most meleg és kényelmes volt a repülőgép fülkéje. Kravee teázott, folyóiratokat böngészett. A repülőgép a tenger fölött fordulatot vett és leszállásra készült. ... A biztonsági emberek újabb és újabb terepszemlét tartottak a várt találkozó helyén. Pontosan megjelölték: ki hol álljon és mit tegyen. Minden eshetőségre számítva elővigyázatosságból még a rendkívüli esetben szükséges intézkedéseket is tervbe vettek. A postahivatal, melyet Kravee .'ÍS az ügynökök találkozó helyéül szemeltek ki. népes hely volt. Gondolni kellett a találkozó idején a postahivatalban tartózkodó ügyfelek biztonságára. Mert a kémek, ha észreveszik, hogy valami nincs rendjén, könnyen tüzet nyithatnak. Kravee megállapodásuk értelmében hatalmas kék borítékkal a kezében a postahivatal felé tartott. Észre sem vette, hogy az utcán reá váró két. kém szam elől nem tévesztve a nyomába szegődött. Meg akartak bizonyosodom arról, vajon egyedül megy-e, s nem követi-e valaki. Kravee pontosan a meghatározott időpontban belépett a pőstahivatal épületébe. A helyiségben tolongtak az emberek. Néhányat felismert azok közül, akik vele együtt utaztak a repülőgépen Moszkvából. Egyikük ayümölcscsomagolással foglalatoskodott és ügyet sem vetett a körülötte levőkre. A másik meg egy öreg embernek segített táviratnyomtatványt kitölteni. Egy harmadik pénzt számolt a pénztárablaknál. Egy másik levelet írt. Kravee izgult. Ha bonyodalom támad, 6 kaphatja testébe az első golyót. „De ha már egyszer belementem? .. . Vagy azért hívtak ide, hogy leszámoljanak velem?" — ötlött fel agyában. De nyomban elhessegette magától ezt a gondolatot és megnyugodott. Hisz akik itt körülötte állnak, nem hagyják, hogy valami baja történjék. Kravee gondolataiba mélyedve álldogált. Szinte megrezzent, amikor valaki a fülébe súgta a jelszót: — Ha Arhangelszkbe küldök gyümölcsöt, nem romlik meg az úton? — Ha repülőpőstával küldi, bizo[ nyára nem •— viszonozta Kravee a jelszót. Ismeretlen férfi állt mellette. Társa nem volt vele. Kravee már meg akarta kérdezmi: „És hol van Drake?" — de eszébe jutott, hogy ezzel gyanút kelthet a kémben. — Gyerünk, — szólt Kravee. — Igen, sok itt az ember, — válaszolta beleegyezően az ismeretlen. Ütközben egészen ártalmatlan dolgokról beszélgettek az utcán. Kravee nem vette észre, hogy | Drake szimatoló vadászeb módjára j a nyomába szegődött. Baklanov őrnagy csak akkor nyugodott meg, amikor jelentették neki, hogy a pőstahivatalban tartózkodó Drake elindult Kravee és „új ismerőse" nyomában. Drake ismertető jeleit Kravee előre közölte vele. A tengerpart tele volt üdülőkkel. Néhány fiatalember szállt ki a tengeri sétányhoz érkezett motoros sétahajóból. Hasonfekvő fiúcskák figyelték az olajfoltoktól tarka vizet és lesték, mikor kapja be a csalétket g biztosra vett botos kölönte. Néhány lány azon gondolkozott, váltson-e jegyet a gőzösre: a hullámok már nagyon dobáltak. A mólo vendéglőjének éttermében kevesen voltak. Kravee és a vele leví" kém egy sarokasztalhoz ültek. Három férfi ült közelükben és elköltve ebédjüket, valamiről vidáman csevegni kezdtek. Oldalt nemezkalapdk, kenyérzsákok hevertek, melyekből körték kandikáltok ká. Még néhány asztal volt elfoglalva. Kravee már kérdezősködni akart Drakeről, amikor a kém félremutatva ígv szólt: — ö is itt van. (Folytatása következik) ÉN AZ ABLAK ÜVEGE bosszús vagyok. Hiszed-e? A méh dönget, vereget: eresszem be: Mondd: — Lehet" Nappal dongó vastejével bokszol. Pille csapdos éjjel. Jöjj már siess, drága Nap! Várva várjuk sugarad. Zápor, havas vihar lába nem léphet a kis szobába; sírjanak, csak jajgassanak, bizony szépen kinn maradnak! Sípos Győző fordításai MOSDATJÁK A KIS BABÄT, jól bemocskolta rr=gát. Kövér szappan gondol egyet: hiszen én Itt segíthetek. Szeretem a tisztaságot, feloldok port, izzadságot megmosom a kicsikét Nyakát, lábát, két kezét. Mosok, mosok habosan, fogyok, fogyok, laposan, nemsokára tán ma még leszek színes buborék. U . irjrn % ^Í.'AWAWWAVAY.VAV,' ERDŐK, MEZŐK lakói azt tartják, hogy a legfurfangosabb állat a róka. Aki az ő csavaros eszén túl akar járni, az aztán korán keljen fel. Ez mind igaz lehet, de egyszer egy tapsifüles mégis alaposan becsapta a lomposfarkú rókát. Hogyan történt? Kezdem is: Kora reggel a mezőre tartott valami harapni való után a tapsifüles nyuszi, mikor az erdei ösvényen megpillantott egy halmas kerek sajtot. Megörült ám neki és nyomban meg is kóstolta. Micsoda felséges volt. Ahogy jókedvűen fickándozva gurítja haza felé, találkozik a rókával, aki rámordul: — Hová viszed a sajtomat? — Tied a kopott bundád, da nem ez a sajt, — felelte a nyúl és azzal tovább ment. De a róka újra elébe állt és száját nyaldosva akadékoskodott: — Ezt a sajtot 6n szereztem tegnap a juhakolnál, csak eltettem mára. — Hová dugtad? — nevetett csúfondárosan a tapsifüles. A róka meglepődött és hirtelen nem tudott mit válaszolni. Szó szót követett, elég az hozzá, hogy alaposan összevesztek. Már úgy volt, hogy egyJ&JÍe&rnA-1. BETÜREJTVÉNY: (Megfejtése 2 p) más bundájába kapnak, amikor a rtyú így szólt: — Tudod mit, lomposfarkú, legyer azé a sajt, aki kettőnk közül gyorsabb. Ráállt a róka. Megegyeztek abban hogy alkonyatkor körülfutják az erdőt Aki hamarább visszaér, azé a sajt. A tapsifüles gyorsan végigfutotta t rokonságot és kiválasztott három nyuszit, aki a legjobban hasonlított rá Ezeket felállította az erdő sarkon éi meghagyta nekik, ha meglátják a rókát, már messziről kiáltsanak rá, hogy. — jaj de lassan szeded a lábad! Estefelé megindult a verseny. A róka úgy futott, hogy elhagyta volne tán még a pus/cagolyót is, de az erdi sarkáig sem ért, a tapsifüles mái messziről bosszantotta, högy jaj dt lassan futsz. Még jobban nekiiramodott, de minden hiába. Mire visszaéri és holtfáradtan lerogyott, a nyuszi már jóízü.en falta a sajtot. A róka keserűen megkérdezte: — Mondd csak, tapsifüles, hogy előzhettél meg? — Nj/úlcipőben - felelt a nyuszi, — ha azt felhúzom, elhagyom még a szelet is. Így történt. Talán ti is hallottatok már nyúlcipőről, most legalább megtudtátok, milyen is az. SZŰCS BÉLA 2. Milyen számjegyet tudtok összerakni a fenti figurákból? (3 pont.) 3. Minek a fővárosa Colombo, Reykjavik és Tananarivo (3 pont) 4. Egy iskola udvarán van egy medence, 4 sarkában egy-egy fa. Mivel sokan vagyunk, meg akarjuk nagyobbítani. Meg tudjuk-e kétszeresére nagyobbítani úgy a medencét, hogy a négy fa a helyén maradjon. Mit gondoltok, hogyan? (3 pont) 5. Fekete, vagy lehet színes, akkor jó, ha mindig hegyes. Erdőn terem a ruhája, s könnyen rátalálsz nyomára, mi az? (2 pont) A JÚLIUS 19-IKI SZELLEMI ÖTTUSA MEGFEJTÉSE: 1. Jókai Mór — Molnár Ferenc 2. Különféle kombinációkban 71. négyzetet látsz magad előtt. 3. Egyetlen vonással így lehet Ieraj, zolni az öt kört 4. 1948 februárjáI ban a Csehszlovákia Kommunista Pártja vezette munkásoszI tály kezébe vette a I hatalmat és megakai dályozta a burzsoázia árulását. 5. Komáromban. Készítsünk íjat A VADÁSZÓ és harci szerszámból sporteszközzé szelídült íj elkészítése nem nehéz feladat. Vágj egy szép egyenes mogyoró-, kőris- vagy akácágat és kissé meghajlítva közsd össze végeit erős zsineggel. A nyílvesszőt nádból (vigyázz meg ne vágjon) vagy könnyű vesszőből — például jázmin ágból készítsd. Egyik végére / g? ' tégy nehezéknek 10 cm-es bodzaág da rabkát, másik végét két ferde metszéssel faragd villásra, hogy az íj húrját br leilleszthesd. Céltáblát szalmából sodort, karvastag ságú kötélből varrhatsz össze, közép ről kiinduló csigavonal formában, a közé pen egy tenyérnyi darabot fess pirosrt vagy feketére. Komolyabb Íjat 160 cm hosszú 25x2: mm keresztmetszetű kórislécből faraghatsz, végei felé vé konyodjék. A hú: részére végeit alakítsd villásra. A nyílvessző hasi tékába kötözött libatoll darab elősegíti a pontosabb találatot. íjazáskor ni feledkezz meg t kellő óvatosságról. ÚJ SZÖ 3 * 1958 augusztus 2. B