Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-05 / 184. szám, szombat

9 SZÖ VETKEZETI FALU - élénk élet ARANYSÁRGA MÄR A KALÁSZ (P. Haško felv.) Prágai zeneművészek nagysikerű fellépése Bécsben Lapunkban „Süket íalvak" ® címmel nemrégen -egy 1929-ben £5 írt cikket közöltünk, amely arm ról számolt be, milyen volt a «jf falvak élete egykor. A cikkre hozzászólások érkeztek. Az egy& szerű szavakkal megírt, a falu gr jelenlegi életét egyéni sorsokon keresztül bemutató levelek a fOv falu egykori és jelenlegi élete <T közötti óriási különbségről beszélnek. Szó van bennük arról 8? is, hogy nemcsak a nagyobb, a 3f városokhoz közelálló falvakban $pt változott meg az élet. Másképpen élnek ma már a városoktól 3? távolabb eső, alig pár száz lelket számláló falvakban is. Mi az említett cikk és a beérkezett levelek nyomán Tornaújfalura látogattunk el. A falu szintén kicsi, távolesik a központoktól. Kíváncsiak voltunk, hogyan élnek az emberek itt. Kíváncsiságunkat csak fokozta az, hogy közben megtudtuk: Tornaújfalu szövetkezeti falu. Azt a vak is látja, hogy az életszínvonal mennyivel magasabb ma a falun is, mint régen volt. Bőségesen van mindenkinek élelme, ruhaneműje. Nem jelentenek „csodát" a technika vívmányai sem. Motorosjármű, rádió, televízió egy cseppet sem ritkaság. Tornaújfaluban ezért a megváltozott élet bizonyítékául most nem az anyagiakról, munkaegységek értékéről, s arról érdeklődtünk hogyan építenek Ml VAN A SÜKETSÉG HELYÉBEN? Hogy is volt régen? Ügy, amint az író 1929-ben Süket falvak című cikkében megírta. Hogy süketek-e a falvak ma? Elég példának venni a mi 700 létszámot számláló, a Csallóköz szívében fekvő falunkat: Kisfaludot. A faluból eltűntek a nádfedeles hftzak és helyébe egész utcasor épült. A süketséget kiküszöbölte a falu közepén felépített korszerű kultúrház is, amelynek tetőzetén ott feszít a televíziós antenna. És, mi van belül? Színdarabot gyakorolnak, vagy ropják a táncot a gramofonos rádió tánclemezére. Innen messziről, a katonaélet forgatagából haza képzelem magam, a csallóközi rónára. Nyár van, a munka lázasan folyik, a fiúk és lányok énekétől hangos határban. A kezük alatt ég a munka, mert dolgos nép a csallóközi nép, az ajkukról pedig száll a dal, az élcelődés, a vidámság. Ma már nem kell a lánynak az egésznapi marokszedés után éjfélig gereblyét vonszolni az uzsorás nagygazda földjén, mégis előbb fejezik be az aratást és még hangulatos aratóbált is rendeznek. JANDA JÁNOS, közkatona Aki a falu életét élte a múltban és ma is éli, aki a falu életét figyelemmel kísérte és ma is kíséri, az láthatja, hogy a második világháború után mint valósultak meg ezeréves álmai a falu dolgozóinak! Hogy is van ma? Az addig poros, sáros, tócsás falvakon eltűntek a szalmafedeles viskók, a mezítlábas rongyos gyerekek helyett rendesen felöltöztetett vidám gyermekhad vonul az iskolába, hol tisztaságban, rendben látjuk őket az iskolapadok között tanulni. Itt nemcsak a betűvetést, az írást-olvasást, számolást tanulják meg gyermekeink, hanem az élet mindennemű ismeretét elsajátíthatja az a gyerek, ki fel akar készülni hivatására. Valamikor egyes gyermekek kiváltsága volt a felsőbb iskola. A nagybirtokosok, urak, gazdagyerekek gyermekei járhattak csak felsőbb iskolába, ma pedig azok, kik éppen tudásuk folytán érdemesek arra, hogy a tanult emberek soraiba tartozhassanak. Valamikor vagyonba került a gyermek iskoláztatása, ma államunk lehetővé teszi, hogy az egykori béres unokája is megszerezhesse akár az orvosi, akár a mérnöki diplomát! A „változással" tehát eltűnt életűnkből a „süket falu" világa. Elmúlt egyszer és mindenkorra a régi falu, talán még a környéke is megváltozott, mert hiszen meg is változott minden ma a falu életében. Szocialista rendszerünk lehetővé tette a falu arcának teljes átalakulását, megváltoztatását, lehetővé, hogy ma a falu parasztságának ezeréves álma valóra válik... Ma nem kell a falu szegényének a gazdag portáján kilincselnie, nem kell télidején a gazdagok nagymosását végeznie. Nincs arra szüksége többé, hogy várja, mikor hívja az uraság, vagy a gazda kapálni, aratni, dolgozni. Dolgozó népünk ma megtalálja számítását a szövetkezetben és szabadon, boldogan élhet! Elmúlt a munkanélküliség' réme. itt isházat, hány embernek van motorkerékpárja, autója stb., hanem elsősorban arról, milyen a falu kulturális élete. Kérdéseinkre a falu lakói számos eredményt soroltak fel, amelyek jellemzők kulturális életünkre. Mindenekelőtt azonban a falunak a szövetkezetesítés terén élért fejlődését hangsúlyozták. A 90 házból álló, 366 lelket számláló faluban 1952-ben alakult meg az egységes földművesszövetkezet. A kezdeti nehézségek sokakat visszarettentettek a szövetkezeti gazdálkodástól s 1953-ban 23 gazda ismét az egyéni utat választotta. A szövetkezetiben maradtak igyekezetének azonban látszatja lett s a közös gazdálkodás évente szülte a szebbnél szebj) eredményeket. Az ingadozók közül egyre többen jöttek rá hol a helyük, hol van a parasztság jövője. Nemcsak azokkal, akik 1953-ban kiléptek, de újakkal is mindjobban gyarapodott a szövetkezet. Tavaly aztán az utolsó egyénileg gazdálkodó is a közöst választotta s 1957 szeptembere óta Tornaújfalu — szövetkezeti falu. Ez a dátum az új kor kezdetét jelenti a falu életében, s ezt előrebocsátva beszélnek velünk a falu dölgozói. Büszkék, hogy e téren elsők a járásban. Milyen a falu kulturális élete? Természetesen jóbb is lehetne. Ha azonban a múltat vesszük mértékül, amikor az anyagi javakon kívül a szellemi javakat is nélkülözni kellett és jóformán semmilyen kulturális életet nem éltek, akkor azt kell mondani: Tornaújfalu mai kulturális élete jó. Van mozigépük, gramafonrádiójuk és még sok minden, amire azelőtt gondolni sem mertek. A hangos híradón hetente rendszeresen közvetítenek kulturális műsorokat, ezenkívül rendszeresen közlik a fontosabb bel- és külpolitikai eseményeket. A falu lakói így mindig mindenről idejében értesülnek. Kulturális életükben jelentős szerepet játszik színjátszó csoportjuk, amely gyakran mutat be háromfelvonásos színdarabokat. Legutóbb például Móricz Zsigmond Sári bíró színművével arattak jelentős sikert. A színművet a környező falvakban is bemutatták, ahol szintén elismeréssel adóztak játékukért. S ahogy a tornaújfalusi műkedvelők felkeresik a környező falvakat, a szomszédos falvak műkedvelői és ellátogatnak hozzájuk. A falu kultúra iránt érdeklődő dolgozóinak így gyakran nyílik módjuk a szórakozásra. Jellemző a falu kulturális életére, hogy nemcsak szórakozni, de tanulni is akarnak. Az önerejükből rendezett számos összejövetel és kulturális rendezvény mellett a tél folyamán a Csemadok helyi szervezetének keretein belül 20 taggal szövetkezeti munEGYKOR ÉS MA meretlen fogalom, mert minden dolgozónak egyformán joga van a munkára. Nálunk nem mondhatja egyetlen dolgozó sem: „nem tudok megélni, mert nincsen munka." A ma gyermekének lelkivilágát teljesen áthatja a szocialista élet felépítésének gondolata. Azt mi idősebbek legjobban észrevehetjük, többé nem él sötétségben, hanem viselkedésben és tettben is új ember lesz belőle. Ma örömmel látjuk, hogy a fiatalok többsége mivel tölti szabad idejét, mint űzi az egyes sport- és egyéb embertformáló versenyeket, vetélkedik, ki tud különb lenni a másiknál? Az iskola elvégzése után a legtöbb fiatal már nem a kocsma füstös helyiségében, hanem a kultúrházakban, olvasótermekben, sportpályán tölti szabad idejét. Valamikor híre-hamva sem volt a falvakon a sportegyesületeknek, kultúr- és színjátszó csoportoknak,' nem voltak táncegyütteseink. Ma mindez majdnem minden faluban megtalálható már, s ez teljesen megváltoztatja, átformálja életünket, lelkivilágunkat. Nem az többé a falu arculata, ami eddig volt. Ma, ha bármerre megyünk is, mindenütt látjuk: új házsorok épültek fel a kor követelményeinek megfelelő tégla- és kőházakkal, tetszetős külsővel, s bent a szobákban villany, rádió, villamos tűzhely, mosógép, hűtőgép stb. teszik a családok életét szebbé, kényelmesebbé. Eltűnik lassan a „deszka-palánk kerítés" és helyében festett vaskerítést láthatunk. Utcáinkon sima betonjárdák, s az utakon sokan saját autójukon, motorkerékpárjukon közlekednek. Ifem kell napokig gyalogolni, ott látjuk minden faluban autóbuszainkat, órák alatt megjárhatjuk a távolabbi helyeket. Egyszóval, kaiskolát is szerveztek. Az iskola nemcsak kellemes időtöltés, de sok tanulságot is nyújtott, amit a tornaújfalusi dolgozók a gyakorlati munkában már eddig is eredményesen felhasználtak. A kultúrház hiánya eddig nagy problémát okozott a falu minden lakójának. A kulturális műsorokat és a különféle összejöveteleket szívesebben tartották volna egy korszerűen berendezett kultúrházban, mint az iskola termeiben. Eddig erre nem nyílott njód, most azonban ezt a problémát is megoldották. A közösen gazdálkodó falu népe közösen fogott hozzá a kultúrház építéséhez. A falu kicsi, kulturális élete azonban tevékeny. A szövetkezeti gazdálkodás nemcsak anyagilag juttat többet, szellemileg is felemel és lehetőséget biztosít a tevékeny kulturális élethez. Vajon ha úgy gazdálkodnánk, mint régen, s a gépek munkáját is magunk végeznék, lenne-e kedve bár_ kinek is munka után különféle összejövetelekre járni és színházat játszani? Természetesen a szövetkezetben is nehéz a munka. A gépek segítségével közösen gazdálkodva mégis csak könnyebb, mint gépek nélkül egyénileg. S hogy Tornaújfalun ma több idő jut a kulturára, mint régen, elsősorban annak tulajdonítható, hogy a falu lakói a helyes utat járva közösen gazdálkodnak.. (b. b.) z* nmí fulu Olyanok ezek az egyenes talajon, gödrös hegyvidéken elhullatott falvak, mint holmi szürkés pernyedombok, ködfészkek. így kezdődik a cikk, amely a múlt bűneit rója fel. Mi a helyzet ma? A ma falujából eltűntek az urasági földtáblák. Rajtuk a nagyüzemi gazdálkodás folyik. Eltűntek a fekete arcú béresek. Helyettük megjelent a ma embere, az örömteli életet élő szövetkezeti dolgozó. Ma a legtöbb falun orvosi rendelő, áruház és minden megvan, ami a kulturális élethez szükséges. A könyvtárak télen-nyáron nyitva állnak. Parasztságunk olyan szellemben nevelkedhet, amely a további jóléthez vezet. Ma az utak is jók a falvakban. Társadalmi rendszerünk nagy gondot fordít a falvak szépítésére. S ami szintén fontos: a vezető réteg és a nép nem egymás ellen, hanem egymásért és a szocializmus mielőbbi felépítéséért küzd. CZITA BÉLA, Nagykeszi eltűnt a kocsi, a szekér, a régi közlekedés világa is. Napjainkban már nem találkozunk kéregető koldusokkal, siránkozó, munkaképtelen öregekkel. Államunk és társadalmi rendszerünk, szocialista törvényeink lehetővé teszik az öregek nyugodt és boldog megélhetését. Szocialista rendszerünkkel egy csapásra megszűnt az az áldatlan élet is, amely eddig a falvak dolgozóit elkeserítette. A bankok, ügyvédek, végrehajtók világa eltűnt, s ma nincsen „árverés", nincsen „tyúk-pör", ami miatt egyes családoknak sokszor a koldústarisznya maradt csak. Láthatjuk, na/jjainkban a kollektív gazdaságok felépítésével mint változott meg a falu arculata. Ma már fiatáljaink nem ismerik a látástól vakulásig folytatott nehéz, keserves mezei munkát, mikor kézikaszával kellett az uraság és a gazdagparasztok földjein dolgozni. Ma gépek segítségével folyik a földek megművelése, a nehéz aratást kombájnok végzik. — Ma elmondhatjuk, — jut az embernek ideje még a legnagyobb munka idején is szórakozásra, önművelődésre, arra, hogy szabad idejét baráti körben nemes szórakozással, vagy könyv-, újságolvasással töltse, megismerje más országok helyzetét, életviszonyait, s ugyanakkor értékelje mindazt, amit szocialista rendszerünk nyújt a falu dolgozóinak. így van értelme életünknek. S a legfontosabb, hogy mindazt megőrizzük, amit dolgozó népünk nagy barátunk, a Szovjetunió segítségévél elért. S hogy továbbemelkedjék dolgozó népünk életszínvonala, hogy még nyugodtabb és boldogabb életet tudjunk biztosítani gyermekeinknek, s magunknak, ehhez szükséges az, hogy megőrizzük. megvédjük a békét, gyermekeinket pártunk szocialista tanaira oktassuk, elmélyítsük pártunk és kormányunk iránti szeretetüket. így elmondhatjuk: örökre eltűntek a siiket falvak életünkből! VERES VILMOS Bécs minden év június első három hetében az ünnepi hetek, az év kulturális életének e csúcspontja, jegyében él. Bécsben, a régi hagyományokra visszatekintő zenevárosban nem is lehet másképp, mint hogy a zene ünnepe képezze a gazdag program középpontját. Az idén neves énekkarok találkozója volt ez az ünnep, amelyet „Európai Énekkarok Ünnepe" elnevezés alatt rendezték meg. A legjobb bécsi énekkarok mellett felléptek csehszlovák, szovjet, magyar, angol, olasz, holland és nyugatnémet énekkarok két-két hangversenyen. Az angliai Huddersfield Chor és a Niederland Chor fellépésével kezdődött meg az ünnepi hét, majd a két bécsi dalegylet, a Bécsi Férfidalegylet és a világhírű bécsi fiúénekkar (Wiener Sängerknaben) következtek. Az ünnep fénypontját jelentette azután a prágai Filharmónia Énekkarának fellépése, a Karel Ančerl karmester vezette Prágai Filharmónia zenekarának kíséretével. Ez a neves prágai karmester és a Filharmónia már a bécsi ünnepi hetek törzsvendégeiként vannak elkönyvelve. Egyedüli külföldi zenekarként szerepeltek az ünnepi hetek programján. Ezúttal a bécsiek megismerkedtek a Filharmónia énekkarával is, Vladislav Mráz (basszus), Ivo Židek (tenor), Drahomíra Pikalová (szoprán és Viera Krilová (alt) szólóművészekkel. Az együttes pompás előadásban adta elő Dvorák Stabat mater című művét, Bach III. Brandenburgi hangversenyét, valamint a Kacag az ég, diadalmaskodnak az angyalok című szerzeményét. Az első hangverseny második része Bécs számára igazi szenzációt jelentett: Bécsben először adták elő Leoš Janáček Glagolita-miséjét. Ez az erőteljes, életörömet szikrázó mű, amely az „Add meg nekünk a békét" kívánságban éri el csúcspontját és amelyben a túlvilág hitét az életigenlés helyettesíti, a legerősebb benyomást keltette a hallgatókban, amiben-nagy része volt a kitűnő előadásnak is. A bécsi lapok egyhangúlag a legnagyobb dicséret hangján emiékeztek meg a prágai művészek hangversenyéről, s főképp az énekkar kiváló kifejező erejét emelték ki, amely a „leheletfinom gyengédségtől a ragyogó erőig minden regisztert művészi módon a mű szolgálatába állít", A zenekart és a szólóénekeseket, főképp azonban Jifí Reinberger orgonaművészt viharosan ünnepelte a közönség. Az énekkarok ünnepe köré számos más zenei rendezés csoportosult, közülük egyesek kisebb keretűek, mint pl. a Schubert szülőházánál tartott Schubert-szerenád, vagy pedig nagyobbarányúak, mint a budapesti és bécsi filharmonikusok hangversenye. Ezúttal első ízben nagyobb teret engedtek a fiatal nemzedéknek, előadóművészeknek és zeneszerzőknek egyaránt. Összesen 17 ország művészei vettek részt a bécsi ünnepi heteken. Ez a sokoldalú részvétel gyakorlati következménye azoknak a szavaknak, amelyekkel dr. Schärf szövetségi elnök az .ünnepi heteket megnyitotta. Elsősorban Bécsnek, mint semleges ország fővárosának szerepét emelte ki és kijelentette: „A történelem 'egsúlyosabb ideje Ausztria szívében azt a tanulságot hagyta hátra, amiről sohasem szabad megfeledkeznünk, azt a meggyőződést, hogy a szabadság a legfőbb jó, a béke a legértékesebb ajándék, amelyben egy nép részesülhet." Kurt Sti:nmer Í

j NYIKOLAJ BRAUN: '' \ i i j A nádas csak zúgott, susogva A mindig szótlan, néma náda ' fülelt, a folyó mit cseveg éneke szállt a táj fölé, ^ s eddig soha meg nem nyitotta a vízen át remegve szárnyalt, * szunnyadó lelkét senkinek. mintha szívéből küldené. Vágják a nádat Csupán füvek és szelíd erdők Akár madárka csivitelne, értették hangtalan szavát, kezdetben halk volt és szerény — ám jött az ember, hogy levágja, később minden, mit rejt a lélek, s íme, dalra gyújtott a nád. megzendült lelkes ütemén. Mikéntha minden, amit régtől őrzött a rét, nádas, csalit: az ember munkáló kezétől feltárná ősi titkait. Cs. Szabó László fordítása LOUIS FÜRNBERG: A teremtés dala Szántó-vetőgép, férfiak. Kap napfényt, nedvet, illatot, a nők nyomukba hajlanak. s a szélben karcsún ringhat ott Mosolygó rögre mag ömöl: Augusztus már úgy jön el, termékenyül az anyaöl. mint áldott test a terhivel. A magzat nő s ha int a nyár, Az arató munkában áll, a gyermek — bimbó csak kiáll. Alkonyi égen hold kaszál. Nehéz kocsik ingadoznak árnyékaként dűlőhossznak. Fordította: Varga László ysssssss.or/rjyrjyrsss/rtr/wr^^^ ÜJ SZŐ 6 * 1958. július 5.