Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)
1958-07-31 / 210. szám, csütörtök
A KÖZTÁRSASÁG EGYSÉGÉÉRT Kelet-Szlovákia népei békemanifesztációjának 20 éves évfordulója E napokban emlékezünk meg Keletszlovákia népei hatalmas békemanifesztációjának 20 éves évfordulójáról. 1938 nyarán a nemzetközi helyzet a pattanásig feszült volt. A világ demokratikus erői, a Szovjetunióval az élen, bátor, elszánt harcot folytattak a béke megmentéséért. A hős spanyol nép élethalál harcát vívta a barbár fasizmus ellen. A japán militaristák rátörtek a békés kínai népre. A német fasizmus, miután lerohanta Ausztriát, intenzíven készült Csehszlovákia és a többi európai állam megtámadására. Végcélul a Szovjetunió, a világbéke bástyájának megsemmisítését tűzte ki. A veszély elhárítására pártunk a CSKP VII. kongresszusa határozata értelmében kitűzte egy széles alapon való egységfront és népfront szervezését a fasizmus és háború ellen, a köztársaság védelméért. E határozat végrehajtásának szellemében 1938 nyarán Szlovákia több fontosabb helyén hatalmas, egységes békemanifesztációk zajlottak le. Ilyen békemanifesztációk voltak Tornócon, Žilinán, Ružomberokon és más városokban is. Ezek a béketüntetések bár mind jelentősek voltak, de nem mérhetjük őket a kassai manifesztációhoz, amelynek országos visszhangja volt. Jelentősége főképpen abban jutott kifejezésre, hogy ez alkalomból jött össze Kassán Csehszlovákia Kommunista Pártjának szlovákiai területi vezetősége és ennek nagyjelentőségű határozatai új irányt szabtak pártunknak Szlovákia haladó szellemű dolgozóinak megnyerésére és felsorakoztatására a fasizmus elleni harcra, a köztársaság védelmére. A kassai manifesztáció további jelentősége abban domborodott ki, hogy részt vettek rajta Gottwald, Široký, Major, Kreibich, Borkanyuk és más elvtársak, pártunk akkori vezetői, valamint Keletszlovákia szlovák, magyar, német és ukrán forradalmi munkássága. Ez a hatalmas, sokezres tömeg húsz évvel ezelőtt, 1938 július 31-én Kassa proletariátusával egy sorban tüntetett a proletár internacionalizmus szellemében a békéért, a szabadságért, a köztársaság megvédéséért a fasiszta veszély ellen. A CSKP területi vezetőségének Kassán elfogadott határozata a nemzetiségi problémák megoldásával foglalkozó több fontos határozat mellett mély marxista elemzést adott a cseh és a szlovák nemzet együttélésének feltételeiről. Ezt az együttélést a reakció igyekezett megzavarni, a cseh és a szlovák népet szembe állítani egymással. A 7 millió cseh lakossal szembeállította az öszszes többi nemzetiséget. Ugyanakkor az ún. csehszlovákizmust hirdették, melynek Masaryk és Beneš voltak az apostolai, akik egységes csehszlovák nemzetet akartak teremteni. Csehszlovákia Kommunista Pártja szlovákiai vezetőségének ülésén 20 évvel ezelőtt elfogadott határozat leszámolt ezzel a káros, burzsoánacionalista, reakciós elmélettel. Határozott és nyílt állást foglalt Szlovákia nemzetiségi problémái, valamint a cseh és szlovák nép kölcsönös viszonya terén. A pártnak e határozata kimondja, hogy a csehek és a szlovákok, két legközelebbi rokonnép, közös gyökerekből fejlődtek s ma is természetes kapcsolatok kötik őket össze. E kapcsolatok kifejezője volt az Osztrák-Magyar Monarchia elleni közös küzdelem is. A csehek és a szlovákok együtt alapították az államot és hivatva vannak veszély esetén azt együtt meg is védeni. A határozat kifejti, hogy a szlovákok helyzete a csehekkel való közösségben nincs teljesen megoldva. De a megoldást nem lehet a szeparatizmusban keresni, mely a cseheket elválasztaná a szlovákoktól. Demokratikus alapon az egyenlőtlen gazdasági, szociális és kulturális színvonal kiegyenlítésére kell törekedni. Egyforma életkörülményeket, egyforma életszínvonalat kell teremteni mind a szlovákok, mind pedig a csehek részére. Ez a felemelkedés elsősorban Szlovákia népeit, Szlovákia munkásságát érinti. A határozat leszögezi, hogy a cseh-szlovák kapcsolatok terén új történelmi korszaknak kell kezdődnie a testvérnemzetek legszorosabb egybetartozásának szellemében. Pártunk e nyílt állásfoglalása a München előtti események kritikus napjaiban nagy visszhangra talált Szlovákia dolgozói között. Szlovákia reakciós körei azonban e program megvalósítását megakadályozni igyekeztek. A nemzetek közötti ellentéteket mesterségesen táplálták és kiélezték, előkészítették az utat Csehszlovákia feldarabolására, mely pár hónappal későbben a Müncheni szégyenletes árulással be is tetőződött. K elet Szlovákia dolgozóinak harcos megmozdulása a párt szlovákiai vezetősége ülését követő napon, július 31-én zajlott le. A nevezetes nap a kora reggeli órákban zenés ébresztővel kezdődött. Délelőtt testnevelési ünnepségek zajlottak le és megnyitották a Keletszlovákiai Kiállítást. Délután a Légionárius térről a Fő utcán át vonult a tömeg a sporttelepre. Az utca az elszánt forradalmi harcosok tízezreitől volt hangos. A tömeg élén Gottwald, Široký és Major elvtársak haladtak. A felvonulást a vidékről bejött különböző, színes nemzeti viseletben levő csoportok élénkítették. A menetben Fülek, Losonc, Prešov, Levoča és Kassa munkászenekarai játszottak. A feliratok a fasizmus elleni harcnak és a köztársaság védelmének szükségességét, valamint az egyes üzemek és községek követeléseit hirdették. A sporttelepen a manifesztációt a Csehszlovák Kommunista Párt területi vezetősége nevében Ďuriš elvtárs nyitotta meg hangsúlyozva, hogy készek vagyunk a köztársaságot minden körülmények közt megvédeni a fasiszta veszély ellen. Ďuris elvtárs megnyitó szavai után Gottwald elvtárs vette át a szót, ki a pártközpont, a cseh nép és Prága dolgozói nevében a tízezres tömegek meg nem szűnő lelkes ] tüntetése között üdvözölte a je- | lenlevőket. Beszédjében kiemelte, hogy a német fasizmus minden ember ellensége. Ezért szükséges megszüntetni mindazt, ami a cseheket és a szlovákokat eltávolítja egymástól. Egyesülni kell — mondotta — a köztársaság megvédésére, a közös ellenség ellen! A további szónokok Široký, Major, Schön, Borkanyuk elvtársak voltak, akik Szlovákia és KárpátUkrajna egyes nemzetiségei nevében szólaltak fel. A haladó értelmiség nevében Marié Pujmanová és Fábry Zoltán elvtársak beszéltek. A szónokok figyelmeztettek a közelgő fasizmus veszélyére, mely Szlovákia nemzetiségeit fenyegeti és saját népeik nevében a köztársaság iránti hűségüket fejezték ki. A határozati javaslat elfogadása után, mely Szjovákia nemzetiségi problémáinak demokratikus szellemben való megoldását sürgette, felavatták a kassai pártszervezetek zászlaját, melynek rúdjába Gottwald elvtárs szegezte be az első díszlemezt. Ezután aláírták az ez alkalomra készített aranykönyvet, mellyel befejeződött Keletszlovákia népeinek emlékezetes harcos napja. Búg a cséplőgép a löki határban H' a húsz év távlatából visszatekintünk Kelet Szlovákia dolgozóinak e harcos megmozdulására, büszke öntudattal állapíthatjuk meg, hogy Szlovákia öntudatos munkásságát nem tudta félrevezetni, nem tudta megtántorítani és a fasizmus szekerébe fogni Hlinka, Eszterházy és Karmasin pártjainak semmilyen hangzatos, csábító ígérete. Szlovákia proletariátusa hű maradt kommunista pártjához. Bebizonyította ezt a sötét fasizmus, a véres terror legnehezebb napjaiban is, amikor nehéz áldozatokat hozva, nem rettenve meg börtöntől és koncentrációs tábortól, az illegális kommunista párt vezetésével tovább folytatta a harcot a dicső felszabadulásig. Ebben a harcban forradalmi tradíciójához hűen Kassa öntudatos munkássága mindig az élen haladt. Róják Dezső Üdvözölhetnée nyáron szebb muzsika a felkelő napot, mint a cséplőgép : búgása? A Garamlöki ÁUami Gazdaság dolgozói úgy vélik, hogy ez a legszebb 1 „zeneszó" a határban és úgy jó, ha | nemcsak reggel üdvözli a felkelő napot, i de este addig búcsúztatja, amíg utol\ sót lobban a fénye a láthatár szélén. i Ez röviden annyit jelent, hogy a gazdaj ság dolgozói kora reggeltől késő estig í csépelnek. Egész nap ömlik a gabona a \ zsákokba. Öröm nézni a bronzszínű I kövér búzaszemeket. Naponta 270 — 300 | mázsát csépelnek ki belőle. Egész nap zavartalanul megy a mun! ka. Ez nem is csoda, hisz idősb Kiss Lajos a gépész. Néhány éve Szlovákia legjobb gőzekései közé tartozott, de a lomha testű gépek már régóta pihennek. Kiszorította őket a munkából a fürgébb és olcsóbban dolgozó lánctalpas traktor. Ám Kiss Lajosnak azért nagy hasznát veszik a gazdaságban, mert jó szakember s amellett igen lelkiismeretes munkás. * A nehezebb munkaszakaszokon gyakrabban váltják egymást az emberek s így kerül közénk egy kis pihenőre Nádasdy István, a gazdaság pártszervezetének elnöke, aki ugyancsak szaporán etette az éhes cséplőgépet. Egy-két fiatal leány és fiú is hozzánk óvakodik. A fiatal Kiss Kálmán szorgalmasan fűti a kazánt, de azért gyakran felénk sandít. Öt is érdekli a beszéd, hisz a gazdaságról, eredményeiről van szó. Ezekre pedig ugyancsak büszkék a löki dolgozók. — Igen ám, de a szántói gazdaság már a löki elé tört — vetjük oda. Egy csapásra megelevenedett a tapogatózó beszélgetés. — Nem egészen értjük, hogy történhetett ez — jegyzi meg Nádasdy István. Szavaira többen is beleszólnak. Váltig bizonyítják, hogy több mutatószámban jobbak voltak, mint a szántóiak, de valóban nem értik, hogyan értékelték ki az igazgatóságon a munkaversenyt. Végül erősködnek, akárhogyan is van a dolog, az idén megelőzik a szántói gazdaságot. Az igaz, hogy a löki gazdaság szép eredményeket ért el az egyes főbb mutatószámokban és a szántói gazdaságot nemrég a lemaradozók között emlegették. Szántón azonban megjavult a pártszervezet munkája. A gazdaság élére tapasztalt vezető került, aki megszívlelte az ottani pártbizottság tanácsait. A pártszervezet jó munkája abban nyilvánul meg, hogy a szakszervezet és a társadalmi szervezetek útján az összes dolgozókat érdekeltté tették a gazdasági eredményekben. Garam'.ökön ezen a téren még nemrég komoly hibák voltak. A pártszervezet el volt szigetelve a vezetéstől. Igaz, hogy a gazdaság mostani vezetője tehetséges és komoly szaktudású, s nagy része van abban, hogy az évekkel ezelőtt zilált állapotban levő löki gazdaság a legjobbak közé emelkedett, de még a legjobb vezető sem érhet el tartós sikereket a pártszervezet tanácsadó és ellenőrző munkája nélkül. A lévai Bőség felé vezet az út — AZ ELNÖK? — Ott lakik a falu végén joboldalt a második porta — igazított útba egy vállas, napbarnított ember, aki épp akkor lépett ki a kis falusi „csárdából". Ezen az öregedő délutánon olyan ünneplőféle hangulat kísért végig az utcán... Jobboldalt, igen ez az. Miklós Ferenc kis takaros portája, ő a szövetkezet elnöke s vele beszélgetek mindennapi munkájuk örömeiről. — Nálunk Macházán ? Az aratást már lassan elfeledjük - mondja az elnök jókedvűen. — Ma befejezzük r, tarlóhántást is. — S a csépléssel hogyan állanak? — Két-három nap kérdése csupán. Befejeztük volna már azt is, de a gépeket odaadtuk a magángazdálkodóknak. — Hát ez meg... Nem elsőbb a szövetkezet? — Dehogyis nem! A mi gabonánk már biztos helyen van. Beadásunkat egyenesen a cséplőgéptől teljesítettük s ami még cséplésre vár — a? is jó helyen van. Ezért kölcsönöztük a cséplőgépeket, hadd csépeljenek a magángazdák is. Teljesítsék csak az á Íjam iránti kötelességüket minél előbb, úny mint mi, a szövetkezet' — A szövetkezet hogyan teljesítette? — Nézze, vegye ezt úgy, ahogy mondom: Az állami beadást tartottuk a legfontosabbnak. Mi magunk is azon voltunk, hogy legelőször ezt teljerítsük. Aztán jött a vetőmag, a takarmányalap s a száz mázsa gabonát csak aztán osztottuk ki a munkaegységekre. — Hogyan teljesítettük a beadást? — Egybevéve a kötelező és a szerződéses beadást — iiét vagon gabonát vittünk a begyűjtőhelyre. — Hallottam, elsők voltak. — Igen. A somorjai járásban elsőkként teljesítettük a beadást. — Kinek van ebben a legnagyobb érdeme? — Nehéz erre fe'elni, mindenesetre az embereknek. Jó munkát végzett Sátor Sándor kocsis, Vlastimil Hromada traktoros és Bodó Lászlóné is. Aztán meg az iskolásgyerekek is sokat segítettek a cséplésben. SZÖT SZÖ KÖVET s az elnök egyre jobban belemelegedik a beszédbe. Megemlíti a hektárhozamokat. Nem volt ugvan rekordtermés, de azért a huszonegy mázsás átlagot elérték. Aztán, hogy huszonnégy hektár tarlókeveréket is vetettek, mert a takarmányra nagy szükség van, ez az állattenyésztés alapja. — Milyen az állatállományuk? — Szarvasmarhából jó... — És sertésekből? — Abból még jobb. Az állomány terven felüli. Azt tartjuk, ez a szövetkezet lelke. Gondoskodunk is az állatokról. S ez meg is látszik, mert szépek. — Az állatgondozók bizonyára jól végzik munkájukat. — Nem panaszkodhatok. Például Fullajtár Mihály ezelőtt a növénytermelésben dolgozott, igen jól, s most a növéndékborjúkat gondozza becsületesen. Miklós Béla a hízómarháknál ér el szép eredményeket. Vagy ott van Ahsolonová, szintén jól gondját viseli a sertéseknek. IGY BESZÉLGETÜNK, közben az elnök egy kissS elkomorodik. De csak rövid pár pillanatra, míg a fiatalokról beszél. — Tudja, kicsi ez a falu, kicsi a szövetkezet határa is. Alig több százötven hektárnál. Huszonegyen vagyunk a szövetkezetben, javarészt ötvenen felüliek. Nagy szükség lenne a fiatalokra! A fiatal munkaerőre ... — Vannak még a faluban egyénileg gazdálkodók is ? — Ketten maradtak. — És nem közelednek még a szövetkezethez? — Gondolkodnak ... — Pedig a szövetkezetben jobban „kijönnének" ők is, nem? — Bizonyára!... Tizennyolc korona egy munkaegység értéke és két kiló gabona a természetbeni járulék. Előlegként kilenc koronát fizettünk egy munkaegységre. — S meglesz a másik fele is? — Számítunk rá. — Persze, a többéves közös munka..., tapasztalatok... De mondja, hány éves már ez a szövetkezet? — Ha jól tudom — mondja tréfásan az elnök —, a múlt év szeptemberétől még nem múlt el egy év sem. Akkor alakult meg. Tehát még nincs egy šves ... ÚGY GONDOLOM, az elmondottakhoz nem kell hosszabb magyarázat. A macházai szövetkezet a közös munka első évében bebizonyította, hogy ha a szövetkezettel törődnek, ha a tagok becsületesen dolgoznak a köz javára, ha eqyre jobban megszeretik a közös munkát — a siker, munkájuk gyümölcse nem marad el. És ezt már most meg kellene látniok a fiataloknak, s a saját maguk érdekében meggyorsíthatnák a szövetkezet virágzásának közeledését. No, és a még magángazdálkodók is észrevehetnék a „gyermekcipőben" iáró szövetkezet szép eredményeit! S ha így mindannyian összefognak — közös erővel, közös akarattal még örömteljesebb lesz a bőség felé vezető út. Kerekes István igazgatóság gazdaságainak üzemi pártbizottsága idejében felismerte a Garamlöki Állami Gazdaság átmeneti visszaesésének okait és komoly segítőkezet nyújtott a löki pártszervezetnek, úgyhogy ma már ebben a gazdaságban is érvényesül a párt vezető szerepe. Ez meg is látszik a gazdaság eredményein. A lőkiek úgyszólván mindenben túlszárnyalták félévi tervüket. Szántó után náluk a legjobb a tejhozam. Állítják, hogy ebben is a szántóiak elé kerülnek. Szép az igyekezet, mert ez a társadalomnak és a dolgozóknak válik majd hasznára. Mégis azt mondjuk, győzzön a jobbik. Nekünk a szántóiak is kedvesek. A nemes versengés szép emberi vonás. Ügy véljük azonban, hogy ezen a téren az üzemi pártbizottságnak, a szakszervezetnek is van még javítani valója. Nagy hiba, ha az elvtársak a garamlöki gazdaságban nem értik a kiértékelést. Ez annyit jelent, hogy a kiértékelés szövevényes, nem elég világos. Miből tanuljanak a dolgozók, ha nem ismerik eléggé azokat az okokat, melyefPdöntö mértékben befolyásolták a végleges eredmény elbírálását. Az a helyes, ha a versenyző felek pontosan tudják, miért jobb a másik. Így tanulhatnak a jobbak tapasztalataiból. Éppen abban van a szocialista munkaverseny fő erőssége, szocialista volta, hogy a jó tapasztalatok közkinccsé válnak és a dolgozók minél szélesebb rétegeit segítik hozzá jobb gazdasági eredmények eléréséhez. A garamlöki jó eredményeknek vannak árnyoldalai is. A fejögulyások között nem volt meg az egyetértés. Hiányos volt a dolgozók nevelése. Régóta beszéltek arról, hogy bevezetik a gépi fejést, de egyes fejőgulyások makacssága miatt csak most vezetik be próbaképpen. A malacelválasztásnál is bajok vannak. Még mindig többe kerül egy malac, mint amennyi pénzt felemészthetne. Az elvtársak ugyan megmagyarázzák a dolgot. Az önköltség magasra szökését az idézte elő, hogy nem szabályozták a fiaztatást. Hosszú hónapokon keresztül alig malacozott meg egykéi Jfoca. 'Most meg naponta tízszádéa jönnek a malacok napvilágra. Megvan ilyenformán a lehetőség arra, hogy a tervezett összeg alá szorjtsák egy-'é'ýy malac önköltségét. A löki elvtársak mindenesetre sokat tanultak. Ezt az is bizonyítja, hogy a takarmányadagok ö sszetetélénél — anélkül, hogy a minőség rovására menne - igyekeznek komoly megtakarításokat elérni. Lökön ugyancsak jól bevált a hízók száraz etetése, ahol lényeges takarmánymegtakarítás mellett a hízóknál napi 7—10 dkg-os súlygyarapodást érnek el átlagosan az előírt súlygyarapodáson felül. Hasonlóképpen a hízómarháknál is jó eredményeket tudnak felmutatni, ló a gabonatermés és szépek a kapásnövények. * * * Az aratás mintaszerű előkészítése, a nagyszerű munkalendület megerősíti Nádasdy elvtárs szavait. A löki gazdaság dolgozói valóban ismét az élre akarnak kerülni. Ebben az igyekezetükben olyan erő áll rendelkezésükre, milyennel nem dicsekedhetnek mindenütt. Átlagosan 65—70 fiatal lány és fiú dolgozik a gazdaságban. A pártszervezet itt komoly munkát végzett. Felkeltette a helyi CSISZ-szervezet tagjainak érdeklődését a mezőgazdasági termelés iránt. Ma már minden munkaszakaszon dolgoznak fiatalok. Cséplőcsoportjuk szintén példás teljesítményt ér el. íme egy maroknyi tapasztalat a garamlöki gazdaságból. Több itt a jó dolog, mint a kifogásolható. Ügy látjuk, hogy az itteni dolgozók valóban azon igyekeznek, hogy a hibákról rövidesen minél kevesebb szó essék. Miklya János Jó dolog A KOMBAJN Nemhiába, hogy Köbölkúton évekig helyben volt a traktorállomCs, a kombájnt kevés helyen kedvelték meg annyira, mint éppen náluk. Egy-kettő nem is volt elég belőle, hat gép dolgozott egyszerre. Az őszi árpát már learatták, kicsépelték. A hektárhozam 18 •mázsa lett. Ottjártamkor még arattak, csépeltek, a gabonát tisztították három műszakban is. Még vasárnap is tisztítottak, ho*~-' a begyűjtés folyamatosan menjen. Eddig már tíz vagon galonát ad fak be. (—d) ÚJ SZÖ 5 * 195fl. július 31. <