Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-01 / 180. szám, kedd

A nép életszínvonala emelésének fő útjai Irta: LUDMILA JANKOVCOVÁ, a CSKP KB politikai irodájának póttagja, miniszterelnökhelyettes A párt XI. kongresszusa feladatú! tűzte ki, hogy 1957-hez viszonyítva 1965-ig az ipari termelést 90—95 százalékkal, a mezőgazdasági termelést pedig mintegy 40 százalékkal kell növelni. Ez lehetővé teszi, hogy továbbra is mindenképpen emeljük a lakosság életszínvonalát. A személyes fogyasztásnak 1965-ig mintegy 45 százalékkal kell fokozódnia, ami ismét meggyőzően igazolja, hogy pártunk egész törekvésének célja az ember, az ember javáról és jó létéről való gondoskodás, amint azt Klement Gottwald elvtárs találóan jellemezte. Az eltelt tíz év alatt annak ellené re, hogy rendkívül nagy munkaerőfe szítést és anyagi költségeket fordí tottunk a szocializmus anyagi-rpűszaki alapjának kiépítésére — az egész népgazdaság, főként az ipar és a mezőgazdaság átépítésére, az iskolaügy valamint a tudományt és kultúrát szolgáló többi intézmények átszer vezésére, az ország védelmi képességének biztosítására —, társadalmunk alapjának és felépítményének óriási arányú átépítésére, jelentősen emel tük az életszínvonalat. Életszínvonalunk emelkedésének a szocializmus szempontjából két jellegzetes vonását észlelhetjük, melyek alapjában különböznek a tőkés fejlődéstől: Először, a szocializmusban az életszínvonal szakadatlanul és lényegesen gyorsabb ütemben emelkedik, mint a tőkés országokban és tervszerűen fejleszthetjük a termelést, és biztosíthat juk a gyorsan növekvő szükségletek és a kielégítésükre létesített források összetétele közötti összhangot. Másodszor, a nemzeti jövedelmet ki zárólag az egész társadalom javára használjuk fel, hogy a nép széles rétegeinek az életszínvonala emelkedik, viszont az életszínvonal emelkedésének arányait az egyének és a lakosság társadalmi munkájának jelentősége, mennyisége és minősége szabályozza. Äz életszínvonal gyors emelkedése A nemzeti jövedelem egyes mutatói globálisan jellemzik népünk életszínvonalának 1948-hoz viszonyított jelentős emelkedését. A személyi fogyasztás 1957-ben 69 százalékkal, a szolgálatokat, főként a díjtalan szolgálatokat nyújtó intézmények anyagfogyasztása pedig mintegy négyszerte növekedett. Ez alatt az idő alatt különösen Szlovákiában emelkedett az életszínvonal nagy arányban. A társadalmi fogyasztás, azaz a lakosságnak díjtalanul nyújtott szolgálatok terjedelmének növekedését tulajdonképpen már az 1948—1953-as időszakban lényegesen túlszárnyaltuk. Ebben az időszakban ugyanis a személyi fogyasztás egyötödével fokozódott, míg a szolgálatokat nyújtó intézmények anyagszükséglete több mint háromszorosával volt nagyobb. Miután a szovjet hadsereg 1945-ben felszabadított bennünket, ránkmaradt a tőkés köztársaság szociális osztálypolitikájának áldatlan öröksége. Pártunk ezért elsősorban a hazánk jelentős szocialista átalakulásainak megfelelő szociális, egészségügyi és kul_ turalis szolgálatok fejlesztésének szentelt figyelmet. Eíég néhány számadatot említenem: az első köztársaság idején gyermekbölcsődék teljesen egyedülálló esetekben voltak, ezek az intézmények az 1948. évi 6050-hez viszonyítva 1957-ben 36 885-re növelték a gyermekek férőhelyeinek számát. Az óvodások száma a háború előtti 1937-ben 104 615, 1948-ban már 188 724, 1957-ben pedig 255 309 volt. A Csehszlovák Köztársaságban 1937ben 3,3 kórházi ágy és 8,1 orvos, 1948-ban már 5,8 kórházi ágy és 8,6 orvos esett 10 000 lakosra, 1957-ben pedig a kórházi fekvőhelyek számának mutatója 7,2-re, az orvosok számának mutatója pedig már 15,4-re szökött fel. Beható eredményeket értünk el az iskolaügy terén is. A köztársaság minden vidékén százával épültek új, korszerű iskolák. A dolgozók szociális, egészségügyi és kulturális vívmányainak arányát azonban nemcsak a nemzeti jövedelem anyagi mutatói jellemzik. Az 1948. évhez viszonyítva mintegy 50 százalékkal emelkedett névleges béreken kívül elsősorban ide kell sorolnunk a lakosságnak szociális járadékok, betegsegélyző járadékok stb. formájában nyújtott különféle pénzbeli juttatásokat is. A betegbiztosítási járadékok az 1948. évi másfélmilliárd koronáról 1957-ben 7,2 milliárd koronára, azaz 4,8-szeresen, a járadékbiztosítási illetékek kifizetésére fordított kiadások 4,7 milliárd koronáról 8,8 milliárd koronára, azaz 89 százalékkal növekedtek. A kiskereskedelmi árak néhányszoros csökkentése az utóbbi években jelentősen hozzájárult az életszínvonal emeléséhez. Csak a szocializmust építő társadalom biztosíthatja ilyen nagyszabásúan a dolgozó emberről való társadalmi gondoskodást. Csak az a társadalom biztosíthatja, melynek fő célja a békés építés. Milyen különbség van a dolgozó nép által létrehozott eszközök felhasználásában nálunk és a tőkés államokban, ahol az eszközök döntő részét fegyverkezésre fordítják. Az amerikai hadügyminiszter helyettese nemrégen beismerte, hogy az Egyesült Államok naponta 72 milíió dollárt azaz minden percben 50 ezer dollárt fordítanak fegyverkezésre. Szlovákia életszínvonala ez alatt az idő alatt még fokozottabban emel kedett. A társadalmi fogyasztás terén — amely ma már minden egyes polgártársunkról még a megszületése előtt való sokoldalú gondoskodással kezdődik — tehát a jövőben nem is annyira bővítéséről lesz szó, mint inkább a nyújtott szolgálatok további tökéletesítése lesz elsősorban a célunk. Ez azt jelenti, hogy az egészségügy terén és a szociális intézményekben lényegesen megjavítjuk szolgálatainkat, tovább mélyítjük az ember egészségéről való megelőző gondoskodást az iskolaügy terén a folyamat első szakaszában 9 évre bővítjük a köte lező elemi oktatást és előkészítjük az általános középiskolai művelődés bevezetését. E sikerek ellenére az életszínvonal terén, mégpedig főként a személyi fogyasztás terén, a problémák egész sora vár még megoldásra, melyeket eddig nem sikerült kielégítően meg oldanunk. Természetesnek tűnik ez, ha abból indulunk ki, hogy az elmúlt időszakban csupán a szocializmus alapjait építettük, úgyhogy a szocialista gazdasági rendszer előnyei még nem tudtak teljes mértékben megnyilvánulni, valamint, hogy nem mindig tudtuk helyesen és teljes mértékben kihasználni ezeket az objektív előnyöket. A mostani időszakban, mely feladatunkká teszi hazánk szocialista építésének befejezését, fontos, hogy az életszínvonal jelenlegi állapotát is — ami kétségtelenül nagy siker — alapos elemzés és bírálat alá vegyük, hogy meglássuk és tartósan kiküszöböljük az összes fogyatékosságokat, hogy mind a társadalmi munkatermelékenység növekedésével, mind a szükségletek szerkezetével összhangban biztosítsuk az életszínvonal emelkedését. Az életszínvonal emelkedésének a szocializmussal sajátos, főként minőségi tényezői különös jelentőséggel bírnak a szocialista építés befejezésének időszakában. Ilyen főként a lakásépítés és a lakáskultúra kérdése, a társadalmi és kulturális intézmények, valamint az összes szolgálatok fejlesztése, a szocialista ember szükségletével és keresetével összhangban a fogyasztási árucikkek összetételének megjavítása, a nép helyes élelmezése és a munkaidő lerövidítésének eredményeképpen állandóan hosszabbodó pihenő idejének tökéletes és vidám kihasználásáról való gondoskodás. Fő cél: a szocialista életmód Az életszínvonal tartós emelkedésének alapvető feltétele a társadalmi munkatermelékenység rendszeres fokozódása népgazdaságunk valamennyi szakaszán. Ezért az életszínvonalat illetően minden problémát és feladatot ezzel összefüggésben kell látnunk és megoldanunk, hogy következetesen szilárduljanak a munkajutalmazás azon alapelvei, melyek lehetővé teszik az egyéni, csoport- és a társadalmi érdekek és szükségletek közötti lehető legjobb összhang elérését. Fontos továbbá, hogy burzsoá csökevényektől mentes, teljes mértékben szocialista tartalmat kölcsönözzünk az életszínvonal mennyiségi emelkedésének. A munkásosztály győzelme és a hatalomnak a kapitalisták kezéből történt kiragadása után, a termelési eszközök társadalmi tulajdona ellenére is, sok ember nem tudott szabadulni attól az elképzeléstől, hogy minden dolgozónak rövid időn belül mindene rjíeglesz, annyija lesz, mint régebben egy tőkés polgárnak. Nem arról van szó, hogy teljesíthetjük-e vagy sem az ilyen elképzeléseket és vágyakat. Arról van szó, hogy az ilyen, noha érthető, elképzelések lényegében helytelenek. Nem fogjuk támogatni a polgári életformák utánzásának álmát. Ellenkezőleg, türelmesen megmagyarázzuk dolgozóinknak, hogy a győzelmes munkásosztály jóléte sokszorosan felülmúlja a polgárság hajdani jólétét, azonban alapjában más, tiszta, örömet adó és emberi jólét lesz. • Nem kell nekünk hamis fényűzés, nem akarunk puszta gyönyört, fölö-teges reprezentálást, amik sohasem az embert és iqazi szükségleteit I szolgálták, hanem elsősorban a polgárnak a kizsákmányolt dolgozó nép fölötti osztályi-fölérendeltségét fejezték ki. Ezért a szocialista ember és társadalom új életszemléletét szorgalmazzuk, az új társadalmi viszonyoknak s a technika és kultúra magas színvonalának megfelelő új szocialista életstílust akarunk. Nyilvánvaló, hogy az életszínvonal gyors és tartós emelésére törekedve elsősorban azt fogjuk támogatni, ami a szocializmusban a társadalmi életformákból közvetlenül adódik. Elsősorban olyan intézmények és szolgálatok fontosak, amelyek mentesítik a családot számos eddigi funkciójától, s emellett lényegesen fokozzák társadalmi funkcióját, szilárdítják összetartását, belső emberi viszonyait és erkölcsét, és megszabadítják a nőt a nehéz és fárasztó robotmunkától, lehetővé teszik, hogy családi és anyai feladatainak teljesítése mellett fizikai és szellemi erőinek megfeszítése nélkül a férfival egyenrangúan bekapcsolódhassák a termelési folyamatba és a társadalmi életbe. Komoly fogyatékosságnak tartjuk, hogy ez ideig nem skerült kellő mértékben biztosítani a különféle javítómunkálatok elvégzését, elsősorban a mosódák, tisztítóüzemek és a háztartási munkát megkönnyítő egyéb intézmények szolgálatait és hatékonyan emelni színvonalukat. Ezért a XI. pártkongresszus határozatai kötelességünkké teszik, hogy 1965-ig 103 százalékkal növeljük a szolgálatok terjedelmét, ebből a fehérneműmosás terjedelmét háromszorosan, a tisztító üzemek teljesítményét pedig több mint kétszeresére fokozzuk. A szolgálatok szerves részét képezi a fürdőkről, sportintézményékről és az utasforgalomról való gondoskodás, melyre már ma százmilliós összegeket fordítunk. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom érdeméből az üdültetés és a turistaforgalom a dolgozók széles tömegeinek szükségletévé vált és életszínvonaluk egyik elválaszthatatlan szerves része. Ezzel azonban nem elégedhetünk meg. Hisz hazánk olyan gyönyörű, hogy minden járásban, mindenki számára tartogat valami meglepetést. A lehető legnagyobb mértékben meg akarjuk ismertetni a dolgozókat a természet szépségeivel, a történelmi műemlékekkel, stb. Ezért feltételezzük, hogy a hazai utasforgalom a legközelebbi 5 — 7 éven belül legalább 50 százalékkal fokozódik. Természetesen a közszolgálatok terén terveink megvalósulása sokkal inkább mint máshol, elsősorban a nemzeti bizottságok kezdeményezésétől és a dolgozók saját kezdeményezésétől füoci. Pártunk Központi Bizottságának legutóbbi határozata joggal bízta meg a nemzeti bizottságokat a dolgozóknak nyújtott közszolgálatokról való gondoskodással. Azzal, hogy hangsúlyozzuk a társadalmi életformákat, a" kommunizmus csíráit, melyeket gondosan kezelni és ápolni akarunk, mivel az ember gondolat- és érzelemvilága átalakulásának alapját képezik, mivel elnyomja benne az önzést és elmélyítve a közösséghez tartozás tudatát, nem alkarjuk mellőzni minden egyes dolgozónak a magánéletre, inti"- életre való jogát. Az egyén fejlődéséről, fizikai és szellemi egészségéről, művelődéséről, erkölcsi értékéről. és egyéb egyéni tulajdonságairól sem feledkezünk meg, melyek a családok, a munkakollektíva és az egész társadalom jó alapját feltételezik. Ezekről az egyéni szükségletekről és teljes kielégítésükről akarunk és fogunk is gondoskodni. A lakás, öltözködés, étkezés, a különféle gazdag választékú közszükségleti árucikkek elegendő mennyiségének kérdése — mindez népünk életszínvonalának lényeges részeit képezi, melyeket mind anyagi, mind kulturális téren tovább akarunk tökéletesíteni. E problémák egyik legégetőbb kérdése a lakáskérdés. Az a követelmény, hogy minden dolgozónknak mind egészségi, mind kulturális szempontból teljesen megfelelő lakása legyen, hogy munka után meglelje nyugalmát és elégedettségét otthonában, hogv a fiatalok családot alapíthassanak és gyermekeket nevelhessenek azzal a tudattal, hogy jó környezetet biztosítanak életük, nevelésük és munkájuk számára. Ez magáról értetődő követelmény, olyan feladat, melyet teljesíteni kell. Mint a XI. kongresszus Irányelvei rámutatnak, ez azt jelenti, hogy 1965-ig 629 ezer lakást kell építenünk, míg 1948-tól 1957-ig 414 864 lakást adtunk át rendeltetésének. Természetesen szocialista szempontból nézünk a lakáskérdésre. Azt akarjuk, hogy minden polgártársunkat necsak társadami, hanem egyéni és családi környezet is vegvg körül, melyben jól érezze magát. Fontos, hogy a lakás az ember szükségleteit szolgálja, nehogy az ember szolgálja a lakást. A burzsoá gondolkodásmód csökevényei leginkább éppen a lakásról, formáiról és berendezéseiről hangoztatott nézetekben nyilvánulnak meg. Természetesen nem akarjuk a túlzott praikticizmus szellemében kaszárnyákká változtatni a lakásokat, de meg akarjuk tisztítani lakásunkat mindentől, ami összefügg • a régi burzsoá nézetekkel. Azt akarjuk, hogy kényelmet nyújtson és kifejezze az új szocialista kultúrát. Ez azt jelenti: azzal sem szabad megelégednünk, hogy a bútorgyártás például a mostanihoz viszonyítva 1965-ig 50 százalékkal növekszik. Természetesen nagy százalékarány ez, de ugyanakkor igyekeznünk kell rendeltetésének megfelelő és esztétikailag is tökéletes bútort és egyéb lakásberendezést gyártani. A személyi fogyasztás fokozásának problémái A közszükségleti árucikkeket illetően a háború utáni első években, iparunk átépítésének és felépítésének éveiben mindenekelőtt a dolgozók alapvető szükségleteinek kielégítéséről kellett gondoskodnunk és csak később tűzhettük iki feladatul az évről-évre jobb minőségű árucikkek termelését. Noha az utóbbi években javult a közszükségleti árucikkek minősége, mégsem elégedhetünk meg a jelenlegi j helyzettel. | Nálunk takácsok, szabók, cipészek és más kisiparosok kézimunkája helyett gyári nagyüzemi termelés folyik. Sok millió darabárut, sok millió pár terméket, sok millió méterárut termelünk. A tökéletesebb technikai és jobb munkamegszervezés minden feltételt megteremt a munkatermelékenység fokozására és a költségek csökkentésére. Ez persze nem jelenti azt hogy enyhíthetjük a termékek műszaki tökéletességével és esztétikai kivitelezésével szembe támasztott igényeinket. Éppen azért, mivel túlnyomóan nagy sorozatokban gyártott termékekről van szó, megfontolás tárgyát képezze az anyaq minősége, meggondolandó az anyag feldolgozásának módja s oly módon tegyük tökéletessé a termékeket, hogy a termékek formájának is fokozott figyelmet szenteljünk. A munkások, műszakiak s a képzőművészek és tervező szakemberek tartós együttműködése korunk műszaki és kulturális fejlettségének megfelelő szocialista életstílussá tegye a termékek formáit. Ha például a hajdani szabó és cipész nag" gondot fordított arra, hogy jól felruházza és lábbelivel ellássa a polgárt, mennyivel komolyabb és örveidetesebb feladat vár ma ez irányban például a prostejov

i Jiŕi Wolker Üzem, a gottwaldovi Svit Üzem, vagy a trenčíni Viliam Široký Üzem dolgozóinak az egész nép számára lábbelit és luházatot termelő kollektívájára. A korszerű termelési technika lehető, legjobb kihasználása mellett a dolgozó ember szükségleteinek megfelelő új ruházati típusokat kell alkotnunk. Necsak a divatbemutatókra, hanem elsősorban a mindennapi életre gondoljunk, hogy polgártársaink munkában és szórakozás közben is jó! érezzék magukat bennük. A XI. kongresszus irányelveiből eredő feladat tehát, hogy 1965-ig 686 millió méterre, azaz 33 százalékkal fokozzuk a ruhaanyagtermelést, 94 millió párra, azaz 34 százalékkal a lábbeli gyártást, 1960-ig 24 millió darabra, azaz 20 százalékkal fokozzuk az öltönyök gyártását s az összes termékeket tökéletes műszaki és esztétikus kivitelezésben jutassuk a dolgozókhoz. A közszükségleti cikkeket gyártó ipar általános fejlesztésére és a dolgozók igényeinek teljes kielégítésére azonban nem elegendők a klasszikus nyersanyagok, különösen akkor, ha m'nden nyersanyagot importálnunk kell. De rendelkezésünkre áll a műanyagok és műfonalak gyártásának egész területe, amely az eddigi használt anyagokat tulajdonságaikkal sokszorosan felülmúló új anyagok nagy csoportját képezik. Tehát nemcsak közönséges pótanyagot jelentenek, mint ahogy a gyapot nem jelenti a gyapjú pótanyagát, aminek még a napoleoni háború idején tekintették, hanem további teljesen eltérő textilfonál fajta a PVC vagy a poliamid sem a színes fémek és pléhek pótanyaga, hanem sajátos tulajdonságú új anyagok, tehát új termelési technológiai módszereket igénylő és új termékfajták termeléséhez szükséges anyagok. Kedvező nyersanyagfeltételeink vannak termelésükre. így például a Szovjetunió évente sok millió tonna kőolajat szállít. A belőle készült melléktermékek egész kokszochémiát képeznek. Fontos, hogy a vegyiipar távlati tervezése gyorsabban haladjon előre ebben az irányban. Nem említettem még az élelmiszereket, noha az életszínvonal hallatára mindenki először az élemiszerfogyasztásra gondol. 1945 után a háborús gyötrelmek és a dolgozók fizikai kimerültsége következtében elsősorban e téren törekedtünk kellő mennyiségű alapfontosságú élelmiszer beszerzésére. A Szovjetunió segítségével beható sikereket értünk el. Az élelmiszerek széleskörű választékában sikerült magasan túlszárnyalni az egy lakosra eső háború előtti fogyasztást. Pedig a háború előtt rendkívül differenciálódott volt a fogyasztás. Az átlagszámadatok mögött a kizsákmányolóknak a lakosság szociálisan gyenge csoportjai kimondott Ínségéhez viszonyított túlméretezett fogyasztása rejlett. Az élelmiszerek egy lakosra eső i kalóriamennyisége ma már eléri a legfejlettebb tőkés államok színvonalát és 3098 kalóriát tesz ki, ami 1936-hoz viszonyítva egyötöddel több. Ma már oly messze tartunk, hogy életszínvonalunkat nem a fogyasztott élelmiszerek mennyisége szerint mérjük. Most elsősorban azt az utat követjük, hogy a helyes élelmezés szempontjából megjavítsuk az élelmiszerfogyasztás összetételét. Az élelmiszerek helyes választékossága hatással van az ember egészségére, teljesítményére és hangulatára. Hiányosságaink vannak még az állati eredetű fehérjékben, továbbá ásványi sók és vitaminok, főként mész, A vitamín, C vitamín és a B vitamíncsoport terén. Ezért a népegészség érdekében távlatilag fontos, hogy lényegesen emelkedjék a tej és tejtermékek, zöldség, gyümölcs és hús fogyasztása. Ezért a mostanihoz viszonyítva 1965-ig az egy lakosra eső tej- és tejtermékfogyasztást körülbelül egynegyedével, a gyümölcs- és zöldségfogyasztást legalább egyötödével, a húsfogyasztást pedig egyhatodával akarjuk fokozni. Viszont nem kívánatos, hogy még nagyobb mértékben fokozzuk a cukor, a finomra őrölt fehér liszt és a hasonló, élettani szempontból „üres" élelmiszerek fogyasztását. Eddig nem szenteltünk figyelmet e kérdéseknek és ezért a kereslet fejlődésében mutatkozó irányzatok nem mindig felelnek meg teljes mértékben a helyes élelmezés követelményeinek. Fontos ezért, hogy egészségügyi dolgozóink, mezőgazdasági termelésünk, élelmiszeriparunk és kereskedelmünk megfelelően odahassanak, hogy az élettanilag értékes élelmiszerek fogyasztása a népegészség érdekének megfelelően fokozódjék. Távlati terveink is ežt az irányvonalat követik. Az élelmezés helyes összetételéről való gondoskodás mind az élelmiszergyártásra és háztartási fogyasztásra, mind vendéglátó iparunkra vonatkozik, az üzemi étkezdéket is beleértve. A vendéglátás szép szó ugyan, de a hagyományos szláv vendéglátásnak megfelelő tartalmat kell adnunk Röviden, otthonias légkört kell teremtenünk vendéglátó iparunkban. Gépiparunk már ma olyan berendezéseket ovárt nagy konyhák számára, amelyek lehetővé teszik az ételek lineális elkészítési módját és ily módon a munka tökéletesebb megszervezését, megakadályozzák érÍFoIytatás a 4. oldalon.) ÚJ SZÖ 3 '* 1958. július 5.