Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-01 / 180. szám, kedd

A nép életszínvonala emelésének fő utjai (Folytatás a 3. oldalról) tékek kárbaveszését és kihatnak az ételek minőségének megjavulására. Ennek ellenére e konyhák többségében nem beszélhetünk igazi nagyüzemi termelésről. Megőrzik a régi konyhák tipikus konzervatív szokásait és elpazarolják a gépesítés nyújtotta előnyöket. Ez nem csupán a fölöslegesen nagy költségekben, hanem az ételek minőségében is észrevehető. Az üzemi étkezdék és vendéglők ma 470 millió fő ételt tálalnak és 1960-ig 15 százalékos növekedésre számítunk. A termelés összpontosításán épülő mai munkamegszervezés és az ebből eredő életmód egyenesen kikényszeríti, hogy a lehető legnagyobb gondot fordítsuk a vendéglátás szakaszára és e téren az összes haladó munkaformákat meghonosítsuk. Ide tartozik a félkészáruknak már az élelmiszeriparból történő széles skálájú szolgáltatása is, ami egyedül biztosíthatja mind a választékminimumot, mind az éttermek és vendéglők szélesen elágazó használtának nagyobbfokú minőségét. Kell, hogy az élelmiszeripar az eddiginél jobban felhasználja az új ismereteket és korszerű módszereket a nyersanyagok tápértékének és a termékek minőségének megtartására fagyasztás, új konzerváló módszerek, a feldolgozás és a fogyasztóhoz szállítás gyorsasága útján. Az éielmezés megjavulásának alapfeltétele elsősorban a mezőgazdasági termelés fejlődése. Nemcsak általános fejlődésről, hanem különösen az élelmezés megjavításához elengedhetetlenül szükséges termékek termelésének fejlesztéséről van szó. Ma már úgyszólván a községek 80 százalékában megalakultak a földművesszövetkezetek. A XI. kongreszszus célul tűzte ki, hogy 1960-ig lé- , nyegében befejezzük a falu szocializálását. Ez azt jelenti, hogy már ma vannak olyan vidékek, ahol az egységes f öldmüvesszö vetkezetek termelésüket a legjobb eredménnyel összpontosíthatják például a tejgazdaságra, hústermelésre, a gyümölcstermesztés fejlesztésére, vagy a zöldségtermesztés fokozására. A Szovjetunió fényes példája megmutatja a szocialista nagyüzemi njpzögazdasági termelés ezirányú lehetőségeit. A Szovjetunió olyan ütemben fokozza és teszi belterjessé mezőgazdasági termelését, hogy 2 — 3 év alatt túlszárnyalja az Amerikai Egyesült Államokat. A földművesek életszínvonalának emelése Az életszínvonal emelésének lehetőségei viszonyaink közepette elsősorban a termelőerők nagyságában és színvonalában, valamint felhasználásuk hatékonyságában, a dolgozó tömegek munkatörekvésében, ügyességében és kezdeményezésében s céltudatos irányításában rejlenek. A munkadíjazás elvének következetes érvényesítése a szocializmusban nemcsak annak alapfeltétele, hogy biztosítsuk a munka társadalmi termelékenységének növekedését és általában a termelés fejlődését, hanem annak is, hogy helyes arány alakuljon ki az egyes osztályok és a lakosság társadalmi csoportjai életszínvonalának emelkedésében. Ez irányban alapvető kérdés a munkásosztály és a dolgozó parasztság életszínvonalának viszonya, tehát a szocialista társadalom két, nem antagonisztikus, szilárd politikai és gazdasági kötelékkel egymáshoz fűzött fő osztályainak viszonya. A párt és a kormány által a begyűjtési és árpolitikában foganatosított jelentős intézkedések alapján és a mezőgazdaság, főként az EFSZ-ek fejlődésének sokoldalú gazdasági és politikai támogatásával az utóbbi években javulást értünk el a mezőgazdasági termelés fejlődésében és bővült a mezőgazdaság piaci termelésének terjedelme. Bővült a mezőgazdaság és az ipar, a munkásosztály és a dolgozó parasztság közötti kölcsönös termékcsere alapja és ily módon általában megszilárdult a város és a falu piaci és termelési szövetsége. Kiegyenlítődött a földművesek és a munkások anyagi életszínvonala. A földművesek jövedelmének mai színvonala mellett a munkások és parasztok életszínvonalának további növekedése során a helyes arányok megoldása abban rejlik, hogy a szocialista munkadíjazás elvét a mezőgazdaságban is következetesen érvényesítsük. E feladat megoldásának sajátossága abból ered, hogy elsősorban a piac közvetítésével, azaz a begyűjtési és árpolitika közvetítésével kell azt biztosítanunk. Konkréten ez azt jelenti, hogy a földművesek életszínvonalának lényeges emelkedését a jövő években csak a mezőgazdasági termelés és a piaci termelés alapján, a munkatermelékenyséqnni az egy termékegységre eső önköltségei csökkentését lehetővé tevő fokozódása alapján biztosíthatjuk. Az életszínvonal emelkedése szempontjából további nagyon fontos kérdés, melyet a személyi és társadalmi fogyasztás terén foganatosítandó minden intézkedés elhatározásánál és gyakorlati megvalósításánál tekintetbe kell vennünk, a családok helyzete, jövedelme és létfenntartási költségei. Az egyes családok életszínvonalának viszonyait az általános jövedelemnek egy eltartott személyre eső színvonala szabja meg. Ezért a lakosság egyes csoportjai életszínvonalának értékelésekor tekintetbe kell vennünk a családi jövedelmeknek, illetve az egyes családcsoportok minden egyes tagjára eső jövedelemnek differennciálódását. E különbségek, tekintettel arra, hogy az eltartott személyek, leggyakrabban a gyermekek különböző száma és a család keresetképes tagjainak különböző száma és különböző bére okozza őket, általában természetesek; a szocializmusban is szükségszerűen megnyilvánulnak, mivel még nem a szükségletek, hanem érdem szerint jutalmazhatunk. Érthető, hogy az állam nem vállalhatja magára a gyermekekről valő anyagi gondoskodás egész terhét. A gyermekek életszínvonalának biztosításáról való fő gondoskodás mindenkor a szülők természetes kötelessége volt és marad a jövőben is. Az állam azonban rendkívül kedvező feltételeket teremt arra, hogy az iskolaköteles kor előtt, az iskolai és iskolán kívüli intézményekben sokoldalúan biztosítsa a gyermekek nevelését, s ezzel lehetővé teszi, hogy a család további tagjai vállaljanak munkát. Ezért a gazdasági, kulturális és szociális intézkedéseket a lehetőség hez képest megkülönböztetöen úgy foganatosítjuk a jövőben, hogy előnyben részesüljenek a gyermekes családok és feltételeket teremtsünk a népesedés kedvező alakulására, annál is inkább, mivel ez a fejlődés az utóbbi években nem elég kedvező nálunk. A kiskereskedelmi árak, főként az alapvető létszükségleti cikkek árának csökkentése szintén elősegíti az egyes társadalmi csoportok életszínvonalának emelkedésében megnyilvánuló viszonyokat és főként a gyermekes családokat részesíti előnyben. Semmi esetre sem szabad megengednünk, hogy az új, jobbminőségű fogyasztási cikkek meghonosítása folytán elhanyagolják az olcsóbb termékek termelését és árusítását, mivel ezzel értéktelenítenök az árcsökkentés politikáját. A proletár internaclostaiIzmu

s eszméi szilárdan egybefűzik a Csehszlovák Köztársaságot és álbániái A csehszlovák kormányküldöttség Viliam Široký miniszterelnökkel (balról a harmadik) az élen a korcsi városi múzeumban. (ATA felvétele) Pártunk, népünk alkotó erői, a Szovjetunió vezette hatalmas szocialista táborhoz tartozásunk a biztosíték arra, hogy a hazánk szocialista építésének befejezésében kitűzött alapfeladat keretében ezekst a feladatokat, az életszínvonal emelésének terén ránk váró feladatokat is sikerrel teljesítjük. A Zsenminzsipao Tito labini beszédéről Peking (ČTK) — A Zsenminzsipao június 29-1 számában „Miért ujjong az amerikai imperializmus Tito beszéde felett" című kommentárjában a többi között így ír: Tito lab' • beszédjét az imperializmus tábora a szocialista országok és kommunista pártok ellen intézett támadásáért és az amerikai imperializmus dicsőítéséért örömujjongással fogadta. Tito beszéde olyan fegyver, amely kapóra jön az imperialista sajtó számára. Az imperialista lapok különösen azon fejezeteket idéz",amelyekben Tito azzal rágalmazza Kínát, hogy a legreakciósabb nyugati háborús gyújtogatőkhoz hasonló álláspontra helyezkedik. « Zsenminzsipao szemleírója ezután felhívja a figyelmet az amerikai politikai te 'yezök dicsérő kijelentéseire, akik nem titkolják megelégedésüket Tito beszéde felett. A hírmagyarázó felveti a kérdést: — Miért ujjong az amerikai imperializmus Tito beszéde felett és miért magasztalja őt az égig? A kínai nép forradalmi harca során megértette, hogy amit a reakcionáriusok gyűlölnek, azt a forradalmárok szeretik és megfordítva ... Az amerikai imperializmus Titót dicséri, ami azt bizonyítja, hogy Tito megfelel az amerikai imperializmus érdekeinek. Ezen ismeretből kiindulva aszerint, hogyan reagál az imperializmus és propagandaszervei — ujjongással-e, vagy gyűlölettel, megítélhetjük, hogy a forradalom ügyének mi válik javára és mi árt. Éppen ezért, mert kérlelhetetlenül lelepleztük a jugoszláv revizionisták igazi arcát, Tito és hívei gyűlölnek minket. A kínai népet semmi sem gátolhatja meg abban, hogy leleplezze a jugoszláv revizionizmust és harcoljon ellene. Tito csoportját az imperializmus támogatja és ez méginkább bizonyítja e harc szükségességét. (Folytatás az 1. oldalról.) el a Szovjetunió hathatós segítsége nélkül. Široký elvtárs beszédében a továbbiakban rámutatott arra, hogy az imperialisták nem akarnak lemondani agresszív előkészületeikről, az atomés rakétatámaszpontokról és a leglehetetlenebb kifogásokkal igyekeznek elodázni, sőt meghiúsítani a csúcsértekezletet. . Široký elvtárs beszámolt arról, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezető képviselői olyan propagandát dolgoztak ki, amely a marxizmusleninizmus elárulását jelenti. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének VII. kongresszusát eszközül használ ták fel a szocializmus tábora, a Szovjetunió, valamint a nemzetközi munkásmozgalom egysége elleni tá madásra. Mivelhogy meglepte őket az az ellenállás, amelybe ütköztek, most az egész kérdést nacionalista platformra akarták terelni és azt bizonyítani, hogy itt a volt Kominform nyomásáról, vagyis arról van szó, hogy Jugoszláviára rákényszerítjük akaratunkat. Erre méltó válasz volt — hangsúlyozta V. Široký — a CSKP XI. kongresszusa, amelyen a világ 54 testvér kommunista és munkáspártjának képviselői vettek részt. E pártok egységesen és határozottan elítélték a Jugoszláv revizionizmust. Široký miniszterelnök hangsúlyozta továbbá, hogy a jugoszláv képviselők nehezen beszélhetnek a Kominform bizonyos törekvéseiről, amikor mind a szocialista, mind Nyugat-Európa, Ázsia, Amerika és Ausztrália kommunista és munkáspártjai egyöntetűen kipellengérezik a jugoszláv revizionizmust. A CSKP XI. kongresszusán a világ kommunista és munkáspártjainak konkrét politikai tapasztalatai alapján bebizonyították, hogy a jugoszláv revizionizmus durván sérti a munkásosztály és a nemzeti felszabadító . mozgalom érdekeit és hogy a nemzetközi imperializmus érdekeit szolgálja. Itt ismét megerősítést nyert a nemzetközi forradalmi mozgalom megdönthetetlen egysége és felzárkőzottsága természetes központja, a Szovjetunió Kommunista Pártja köré. Ismét beigazolódott, hogy az egész világ kommunista és munkáspártjai a munkásosztály és a szocializmus érdekében kötelességüknek tartják, hogy lenini határozottsággal harcoljanak a jugoszláv revizionizmus ellen. Široký elvtárs beszédének befejező részében kijelentette: Csehszlovákia és Albánia egyöntetűen abból indulnak ki, hogy valamennyi szocialista ország, minden kommunista és munkáspárt alapvető kötelessége, szemefényeként őrizni és erősíteni a szocializmus táborának egységét, erejét és szilárdságát. Enver Hodzsa beszéde Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt első titkára beszédében kihangsúlyozta, az Albánia és Csehszlovákia népét összekötő őszinte testvéri és baráti kapcsolatokat. Kijelentette, hogy a csehszlovák kormányküldöttség albániai látogatása a két ország kapcsolataiban történelmi jelentőségű és azokat még jobbsn megerősíti. Enver Hodzsa ezután hangsúlyozta, hogy az iparilag fejlett Csehszlovákia és a gazdaságilag lemaradott Albánia nagyszerű példával szolgálnak arra, hogy minden országban felépíthető a szocializmus, sőt, ez múlhatatlanul szUkséges minden nemzet számára. Enver Hodzsa ezután a Szovjetunió példájának és tapasztalatainak jelentőségéről beszélt. Kijelentette, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja példaképe valamennyi kommunista pártnak. Éppen most — folytatta Enver Hodzsa — nyilvánul meg a szocializmus fölénye a kapitalizmus felett minden téren. Az imperializmus ellentmondásaiban és általános válságában vergődik. És éppen ebben az időben indítottak támadást a jugoszláv revizionisták a marxista-leninista elmélet, a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen. Az újkori revizionisták zűrzavart és egyenetlenséget akarnak kelteni a kapitalista országok dolgozói között, megbontani a hatalmas kommunista világmozgalmat és diszkreditálni a marxizmus győzelmes gondolatait. Azonban a világ valamennyi kommunista pártja teljes szolidaritásban elítéli a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének programját, elveti a revizionizmust és harcol ellene mint ellenséges irányzat, mint a burzsoázia szörnyszülötte ellen, amellyel alá akarják ásni a proletárforradalmat, valamint a szocializmus és kommunizmus győzelmét. Enver Hodzsa befejezésül hangsúlyozta, hogy a szocialista országok egysége egyre jobban szilárdul és hogy a szocializmus győzelme a szo-: cialista országokban közelebb hozza azt a napot, amikor a világ más tájain élő nemzetek is lerázzák magukról az embertelen kapitalizmus jármát és megszabadulnak a háborútól való félelemtől. A csehszlovák kormányküldöttség visszatért Albániából (ČTK) - A Csehszlovák Köztársaság kormányküldöttsége Viliam Široký miniszterelnök vezetésével az Albán Népköztársaságban tett néhánynapos baráti látogatása után, hétfőn, június 30-án Tiranából viszszatért Prágába. A küldöttség tagjai Josef Jonáš tüzelőanyagügyi miniszter, dr. František Vlasák közlekedésügyi miniszter, dr. Antonín Gregor, a külügyminiszter első helyettese, Ottó Kocour, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, Ján Kraus mérnök, a kohóipari és ércbányaügyi miniszter első helyettese, valamint František Malik, a Csehszlovák Köztársaság albániai rendkívüli éj meghatalmazott nagykövete voltak. A csehszlovák kormányküldöttséget visszautazása alkalmával Koco Thoma Prifti, az Albán Népköztársasáp csehszlovákiai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete kísérte. A küldöttség tiszteletére katonai díszőrség sorakozott fel a ruzyni repülőtéren. A küldöttséget Rudolf Barák, Zdenék Fierlinger, Jirí Hendrych és Václav Kopecký, a CSKP KB politikai irodájának tagjai, Ľudmila Jankovcová, a CSKP KB politikai irodájának póttagja, Oldrich Černík, a CSKP KB titkára, Václav Dávid külügyminiszter, a kormány további tagjai, a központi hivatalok, a nemzetgyűlés, a köztársasági elnöki iroda képviselői, a csehszlovák néphadsereg tábornoki kara és Prága főváros Központi Nemzeti bizottságának képviselői fogadták. A küldöttség fogadtatásán jelen voltak a prágai diplomáciai kar tagjai is. A csehszlovák és az albán államhimnusz elhangzása után Viliam Široký miniszterelnök, Bohumír Lomský vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter kíséretében ellépett a ka-* tonai díszőrség előtt. VILIAM ŠIROKÝ MINISZTERELNÖK TÁVIRATA ENVER HODZSÄIIOZ, AZ ALBÁN MUNKAPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ELSŐ TITKÁRÁHOZ ÉS MEHMET SEHUHOZ, AZ ALBÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA ELNÖKÉHEZ. Viliam Široký miniszterelnök Tiranából távozva a repülőgépről a következő táviratot küldte Enver Hodzsának, az Albán Munkapárt Központi Bizottsága első titkárának és Mehmet Sehunak, az Albán Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének: „Távozva az önök gyönyörű országából, mély meghatottsággal emlékezünk vissza, drága elvtársak, azokra a szép napokra és percekre, melyeket körükben töltöttUnk. Kérjük önöket, hogy a szívélyes testvéri fogadtatásért tolmácsolják őszinte hálánkat az Albán Munkapárt Központi Bizottságának, az Albán Népköztársaság Minisztertanácsának, a Népigyűlés elnökségének és az egész albán népnek. Drága elvtársak, önöknek személyesen sok erőt és egészséget kívánunk az albán nép jólétéért, a számunkra drága Albán Népköztársaság további szocialista felvirágoztatásáért folytatott áldozatkész munkájukhoz. VILIAM ŠIROKÝ, A szovjet kormány tiltakozó jegyzéket intézett az USA-hoz Amerikai repülőgép a Szovjetunió területe felett A szovjet kormány az USA kormányánál határozottan tiltakozott az ellen, hogy amerikai katonai repülőgép az örményországi Jerevan várostól délre durván megsértette a szovjet határt. A tiltakozó jegyzéket Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter június 28-án adta át L. Thompsonnak, az USA nagykövetének. A JEGYZÉK rámutat arra, hogy egy amerikai négymotoros katonai repülőgép — amelyen világosan láthatók voltak az USA katonai légierőinek ismertető jelzései — június 27én moszkvai időszámítás szerint 18.30 órakor megsértette a Szovjetunió határát és 170 km-nyi távolságban behatolt a Szovjetunió légiterébe. Az amerikai repülőgéppel szemben két szovjet vadászrepülőgép szállt fel, amelyek leszállásra szólító jelzéseket adtak le. Az idegen repülőgép a szovjet jelzésekkel nem törődött, mire a vadászgépek a leszállást kikényszerítették. A repülőgép a határtól 240 km-nyi távolságra leszállt és elégett. Az amerikai repülőgép leszállása után őrizetbe vették a repülőgép 9 tagú személyzetét. Valamennyien amerikai katonai egyenruhát viseitek. Vallomásaikból és okmányaikból kitűnik, hogy mindannyian az USA katonai légierőinek szolgálatában állanak. A szovjet tiltakozó jegyzék hangsúlyozza, hogy az amerikai katonai repülőgép szándékosan sértette meg a Szovjetunió határát. A szovjet kormány rámutat arra, hogy hasonló határsértésre már ezelőtt is sor került, bár az amerikai kormány ezt a t_nyt tagadta. A szovjet kormány elvárja. íjogy az USA kormánya most már beismeri, hogy az amerikai katonai repülőgép június 27-én megsértette a szovjet határt. A szovjet kormány jegyzékében az USA kormányát hatékony intézkedések végrehajtására kéri, hogy az amerikai katonai repülőgépek a jövőben ne sértsék meg a Szovjetunió határait. ÚJ SZÖ 4 '* 1958. július 5. t i