Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-30 / 209. szám, szerda

lôúsiz h múltán... Tizekben a napokban van húsz •*J éve... Az emlékezés az öreedés jele — mondják egyesek, inább csak a fiatalok, akiknek valóban linden joguk megvan a bizakodó, előenézó örömre. De azoknak, akik súyos emésztő emlékeket cipelnek maukban abból az elmúlt másik világól, amikor az ifjúság sem volt öröm, anem a fortélyos harca nehéz iskoija a hatalom élvezője ellen, — biony nekünk kötelességünk is az emékezés éppen az emlékeztetés miatt. Most, hogy szép, pihentető időt ölthetünk a Tátrában, ideérkezésünk:or éppen azt olvastuk az újságokban, nilyen gyönyörű dolog is volt az Ifúság Dunai Találkozója. Olvasva a zínes írásokat, nézegetve a vidám, ótartású fiatalok képeit a lapokban, eltűnődtünk egy kicsit, mennyire más )olt a mi találkozónk akkor 20 évvel '.zelött... Aztán néhány nappal ezelőtt elveödtünk Szubotnyica vidékére. Meg is íérdeztük, mi van most ott. Egy kas:ai^%trátunk magyarázta el. hogy pioúrtábor épült a lankás, erdős vidéken, •átrakban élnek a fiatalok, amikben ilumíniumvázra helyezik a felfújt lumimatracot. A maguk sátorváro!ában a maguk életét élik és ennek a lolgozó országnak a szeretete és gonloskodása teszi még éltetöbbé, erősíőbbé a vidék levegőjét, a kis pionírok lappalát, éjszakáját. ... Akkor nem így volt. Igaz, 1938-at rtak és a csehszlovákiai Magyar Fialalok Szövetségét nem az állam támogatta, csak az osztályharcos dolgozók önfeláldozása s a nehéz harcokban küz<cödő kommunista párt. De éppen ez, is akkor csak ez adott ennek a tábo'ozásnak valami felejthetetlen tartalnat. Már a táborozás szervezése is tlütő volt. Csak Kassán tudtuk meg, hová megyünk és miért, — egy kicsit >1 kellett konspirálni. De ez akkor írthető is volt. Hitler csapatai hadjyakorlat címén már kezdtek felsorakozni a köztársaság határain. A nyugati világ pedig annak az útját-módját kereste, hogyan lehetne megfelelő formát találni a köztársaság elárulásának és kiszolgáltatásának. A párt a köztársaság megvédésére szervezte a iolgozókat, a fiatalokat, miközben Runciman, a „nemes" lord barátai megbízásából már javában szövögette az egyik csehországi kastélyban a hálót Csehszlovákia megfojtására. A Bratislavától Beregszászig terjedő vidék összegyűlt fiataljai a szubotnyicai táborban reggelenként azzal ébredtek, hogy lesték a postát hozó elvtársat — mit írnak az újságok. Az újságok pedig igen tanulságosak voltak. A Magyar Napból, a párt sajtójából értesültünk arról, kik mikor viziteltek a „nemes" lordnál. Akkor tudtuk meg, hogy a köztársaság mennyi élő herceggel és gróffal „dicsekedhet" akik valamennyien okosítani igyekeztek az ütődött angol főurat. Henleinék és a szlovákiai horthyék járószalagján ugrándozó magyar urak keresve sem találhattak volna jobb ajánlókat, mint ezeket a vérbeli, addig többé-kevésbé inkognitóban élősködő hercegeket. Es miközben a cseh és a szlovák fasiszták, hazaáruló tőkések és papok közvetítőket kerestek az áhított napra Hitler személyes kegyeinek elnyeréséhez, a tábor fiataljai a köztársaság védelmére készülődtek. Schönherz Zoltán volt a tábor lelke, mindenkinek juttatott a komoly feladatokból. Egyiküknek brosúrát kellett írnia a fasizmus elleni harcról, a magyar fiatalok ebbeli feladatáról. Lapot szerkesztettünk, a kassai rádióban műsorra készültünk. Es előadások a táborban, — egy öreg fa alatt, a fűben üldögélve hallgattuk a messziről jött elvtársak szemetnyitogató fejtegetéseit a fasizmus elleni harcról, a Szovjetunió békepolitikájáról, és még valamiről — a hazai burzsoázia áruló aknamunkájáról az ellen a köztársaság ellen, amely nekik terített a cseh, a szlovák, a magyar, az ukrán dolgozóktól ellopott koronákból.. ... Kitűnő szervező volt Schönherz Zoltán, abból az igazi fajtából való, aki elektromos áramszerű feszültséggel és hallatlan céltudatossággal tudott megtölteni minden feladatot. A becsületes, a hazáját féltő ember gondolkodása jellemezte, hiszen a napnál fényesebben igazolódott be, hogy a fasizmus elleni harc szervezője a kommunista párt. A párt növekvq befolyását egy vasárnap reggel meglepő módon szemléltette Schönherz elvtárs. Egy valóságos őrnaggyal jelent meg köztünk. Nagy volt az izgalom, hiszen addig a hadsereg tisztjeivel néhányan csak mint egyszerű katonák találkoztunk. Most pedig az őrnagy engedélyt kért udvariasan, hogy levethesse zubbonyát és tört magyarsággal megkezdte az előadást. A legfontosabb katonai tudnivalókról beszélt, a gázálarc használatáról, a harcszerű mozgásról, a kézifegyverek használatáról stb. Este hanyatfekve, a júliusi csillagok vidám csillogását bámulva arra gondoltunk, hogy a tanult elmélet alkalmazásának formái és módszerei váltak világosabbakká. Még arról is szó esett, hogy fogunk ilyen csendes estéken majd a lövészárkokban a katonákkal beszélgetni, mert hiszen harcolni fogunk a hitleristák ellen a mi igazi holnapunk győzelméért. Mert a legtöbbször mégis arról esett szó, hogyis lesz majd akkor, ha megszabadulunk nemcsak a fasisztáktól, de nádszálként hajladozó saját urainktól is. Tudtuk, hogy az az idő eljön ... Es el is jött az az idő! Sokan nincsenek itt közöttünk, akik akkor a harcra és az építésre készültek. A hősök és mártírok, élükön a kivégzett Schönherz-el, a felszabadult fiatalok tudatában és szívében élnek tovább megsokszorozódva és azt tanítják elmúlhatatlanul, hogy a dolgozók igazáért semmilyen áldozat nem nagy. T?zt akartuk közvetíteni — emlékezvén a húsz év előtti táborozásra — mi az egykori szubotnyicai kis tábor lakói a nép köztársasága mai építőinek és védelmezőinek. Legyetek vidámak és erősödjetek lebírhatatlan erővé, mert még nagy szükség van az acélkemény erőre — bizony-bizony kis pionírok, lelkes CSISZ-tagok. ILKU PÄLNÉ — ILKU PÁL JL ÚJ SZÓ FOKOZOTT MUNKÁVAL az új feladatok teljesítéséért A CSISZ szenei járási bizottsága legutóbbi ülésén részletesen foglalkozott a CSISZ KB levelével. A járás fiataljai eddigi feladataik teljesítésének értékelése során elhatározták, hogy kötelezettségvállalásaikat megszilárdítják és egész sor további felajánlást tesznek. A mezőgazdaság szakaszán a már eddig ledolgozott 207 ezer brigádórát újabb 150 ezerrel toldják meg. A járásban levő tFSZ-ek és az állami gazdaságok nagyrfeszében az állattenyésztési termelés terén ifjúsági csoportokat létesítenek. Az ifjúság 1959. áprilisáig minden EFSZ-ben 1—5 hektárig terjedő földterületen gyümölcsöst létesít. Az utakat szegélyező gyümölcsfákat is a fiatalok fogják kiültetni. Jó, ha már fiatalon kezdik Az iskolai takarékosságnak nálunk nagy múltja van. 1945 óta nagyon széleskörű az iskolai ifjúság körében ez az akció. Az egyes kerületek értékelése során megállapították, hogy a Banská Bystrica-I kerületben mintegy 65 000 tanuló takarékoskodik rendszeresen és az elmúlt 1957— 58-as tanévben összesen 9 821 477 koronát takarítottak meg. A múlt iskolaévben Szlovákiában a nyolcéves s a tizenegyéves középiskolákban több mint félmillió diák összesen 52 millió koronát gyűjtött össze. Az alsóbbfokú iskolák közül a rapi iskola a legsikeresebb, melynek 19 tanúlója egyenként 2 270 koronát takarított meg. A tanulók pénzüket főleg a nyári kirándulásra, nyaralásra gyűjtötték. Nem egy tanuló eljutott külföldre is. Sólyos László, Losonc. Augusztus 3-tól 300 fiatal vesz részt ^ a járási ifjúsági építkezéseken. A talajja- ^ vítási munkálatokkal így több mint 350 5 hektár jó minőségű termőföldet nyernek. % A fiatalok eredményesen közreműködnek ^ a falvak szövetkezetesítésében ls. A járás ^ mezőgazdasági Iskoláit ez évben már 240- ^ en fogják látogatni. A CSISZ szenei járási bizottsága ezen- ^ kívül elhatározta, hogy 80 újabb kultúr- ^ együttest alakítanak a CSISZ- és a pionír- ^ szervezetek mellett. A járás fiataljai továbbra is szorgalma- ^ san akarnak dolgozni a XI. kongresszus ^ határozatainak teljesítése érdekében. Dušan Križko, Szene, ^ Miért nincs sör a Zsigárdi Állami Gazdaságban? ^ 5 Az aratás és a cséplés derűs, napsii- J téses, meleg időben folyik nálunk. — Ilyenkor bizony jól esne egy kis í hűsítő ital — mondják a 48-as cséplő- Ij gépnél dolgozó munkások, — de sajnos, ^ alig van belőle. $ A faluban azonban meggyőződtünk ar- \ ról, hogy az italboltokban állandóan csa- 5 polják a friss sört s a fűszerüzletekben ? is állandóan kapható az üveges sör. Ha * így áll a dolog, akkor az elosztás körül v van a hiba. Nálunk a Jednota üzlet ve- * zetője is panaszkodott, hogy hiába sür- i getl a sör szállítását. Ebben az évben ^ csupán 40 láda sört kapott, amikor heten- í ként 50 ládával is elfogyna. A Zsigárdi Állami Gazdaság dolgozói ; kérik a nyitrai kerület sörelosztóit, hogy 5 gondoljanak rájuk is a mostani hőségben. > Ha szódát kapnánk, ezt is szívesen fo- v gadnánk, mivel gazdaságunknak nincs jó v ivóvize. Deák István, Zsigárd. (V. folytatás) Donbasz a láthatáron ... A vonat kora reggel befutott Sztalinóba. Kravee autóbuszra ült és Makejevkába utazott. Különösen érdekelte ez a helység, mert a számára kiállított hamis igazolványok szerint a makejevkai Kirov Kohóművek munkásaként szerepelt. Az igazgató és a főmérnök nevét még a hírszerző központnál tanulmányozott kartotéklapról megjegyezte. „Üzemrészlege" vezetőjéről és mesteréről azonban a helyszínen kellett megszereznie a részletes adatokat. Kravee Makejevka utcáin lődörgött. Tekintete időnként a végnapjaikat élő düledező házikókon akadt meg, majd tovasiklott az új házépületek óriási tömkelegére. Időnként úgy tűnt fel neki, hogy ezek az új lakónegyedek reá nehezednek és összeroppantással fenyegetik. 4 Az első, amit az üzemhez érve észrevett, egy olajfestékkel írott hirdetmény volt. Nyilván régi volt az írás — abból következtette, hogy egy kissé megfakult. Kravee a „felvétetnek" szó után sokáig olvasta a foglalkozások hosszú jegyzékét. A kerítésen túl az üzem épülettestei meredeztek a magasba. A kémények ontották a füstöt, gőzmozdonyok sípolása hasított a levegőbe, sűrített levegő sziszegése hallatszott a környéken, emelődaru óriási karja, sok tonna ócskavasat szorítva csápjaiban emelkedni kezdett a magasba. Kravee benyitott azon az ajtón, melyen ez a felírás állott; „Káderosztály". Bámulatára senki sem mutatkozott a „munkapiacon". Néhány percig ácsorgott és tanulmányozta a hirdetményeket. Végre kinyílt egy tolóablak és egy fejkendős asszonyság közvetlenül, mintha régi ismerősök lennének, megszólította: — A munkába való belépését jött elintézni? — Nem. Várok valakit... — dünynyögte erőtlenül Kravee. Továbbment a kapuig; mögötte a gyárudvar látszott. Éppen műszakváltás volt. A munkások óriási oszlopba verődve, csevegve vonultak a kapu felé. Bolondoztak, egymást kergették szürke munkaöltözékükben és óriási munkalábbelijökben. Kravee hátat fordított ennek a hatalmas és zajos menetnek és sietve odébb állt az üzemtől. Fülében még zúgott a gyár zaja, a gyári munkások nevetése, de gondolatai visszavitték Angliába. Eszébe jutott, hogy akkor... Akkor... Megint nem volt munkája és Skiptonba kellett tovább állnia. Négy hét alatt kitanulta a szövőmesterséget. Estefelé már majd kettéhasadt a feje a sok zajtól, lótás-futástól. Ritkán látogatta meg apját, aki szintén átköltözött ide és megint takarításból élt a táborban. Látszott, az a sorsa, hogy mindhalálig a tábori barakkok teleköpködött padlóit tisztogassa. — Tudod-e, hogy Perepelicin még akkor Németországból hazament — mondotta egyszer az apja. — Vigye el őt az ördög! — harapott ajkába Vlagyimir. Az apa nem folytatta tovább beszélgetésüket. Fia is hallgatott. Látszott, nem érdekli őt hazája. A Pravda és a Szovjetszkij-Szojuz című folyóirat Skiptonba, Burnside Cresent 131 címre egy bizonyos Slmpson nevére járt. Simpson neve alatt Vlagyimir Kravee rejtőzött. Talán a szovjet haza élete érdekelte őt? Korántsem. Azért tanulmányozta a szovjet életet, hogy a Szovjetunió területére illegálisan átdobva ne tűnjön fehér hollónak. Sokáig töprengett, s végül megérlelődött benne az az elhatározás, hogy átmegy a Szovjetunió területére. De hogy jutott erre az elhatározásra? Hisz ő tanulni akart! A tanulásnak ezt a bonyolult útját választotta. Feladatát teljesítve pénzt keres és ha nem is egészen jó, de egy kissé könnyebb lesz ott a sorsa. Ezt az egyedüli utat látta maga előtt. Soavei és a hírszerző szolgálatokkal együttműködő sok más ügynök, akik a Kravechez hasonlók, nyomorúságos helyzetét rafináltan és . ravaszul kihasználták, ezt „sugallták" neki. Emigránsok körében forogtak, esténként titokzatosan sugdolóztak a tábor barakkjaiban. Badarabbnál badarabb hírek terjedtek a hontalanok körében, és az emberek, akiket szomorú gondolataik fojtogatták, hallgattak a felbérelt hlrterjesztőkre. Ha az emigráns kémcsoport egyik vezetőjét. Georgij Szergejevics Okolovicsot akarják telefonhoz felhívni, megkérdik: „Á GSZO beszél?" Kravee (Igaz történet) Fordította: Lőrincz László is így tett. Kissé riadt hang jelentkezett a távbeszélő kagylójában: — Igen én vagyok ... áh .nagyon jó... Találkozót beszéltek meg. Okolovics szokásához híven elválaszthatatlan irattáskájával a kezében jelent meg a találkozón. Az utcán találkoztak. Okolovics a falaknak sem hitt és ezért vagy parkot, vagy utcát választott találkozói helyéül. Egymás mellett ballagtak. Okolovics megigazította a szemüvegét és figyelmesen hallgatta Kravecot. — Látja, én megértem a maga helyzetét és vágyait - kezdte. De én nem vagyok jótékony lélek és annyira gazdag, hogy minden hozzámforduló kívánságának eleget tehessek. Majd beszélni fogok valakivel, akkor valószínűen előnyös üzletet ajánlok fel Önnek. Akkor majd teljesülnek álmai és tanulni fog. De a mi szövetségünk nem annyira gazdag, hogy saját erejéből dobhasson át embereket. Az amerikaiakat veszszük igénybe erre a célra. — Okolovics ezt annyi önbizalommal mondta, mintha maga Allan Dulles is alárendeltje lenne. Szembenézett Kraveccel és fürkészte, milyen hatást gyakoroltak rá szavai, majd folytatta: Nekik iskoláik, repülőgépeik, rádióik, pénzük van. Ha szabad így kifejezni magam, segítjük őket. Az ügynököktől kapott információinkat nekik továbbítjuk. — Ügynököktől, — gondolkodott hangosan Kravee. — Azt jelentse-e, hogy amerikai ügynök legyek ... — S mi van ebben? Kravee egy pillanatra megfeledkezett Okolovics jelenlétéről, most csak saját jövőjére gondolt. „Lenne pénzem, és tanulhatnék is" — gondolta. — Gondoljon arra a megbecsülésre, mely önt a győzelem után körülveszi. Erre kell gondolnia, nem pedig arra, hogy kinek a feladatait fogja teljesíteni. Bementek egy villába. Kravee hallotta, amint Okolovics így jelentette be: „íme, a mi emberünk." Érthetetlen okból nem adtak neki kezet és Kravee előrenyújtott jobb kézzel bárgyún álldogált, míg fel nem fedezte a villa gazdájának büszke arcán bujkáló mosolyt. Hűvös pillantásokkal méregették, mint a lovat, mely fölött éppen alkudoznak. Azután kikísérték. Most már maga sem tolakodott a kézfogással. Szórakozott volt, valamin töprengett. Elutazása előtti este találkozott az apjával. Hallgatagon ültek egymás mellett. Kravee tudta, hogy nem könnyű ügy vár rá, s ez "kissé kellemes izgalommal hatott idegeire. Arra is gondolt: lehet, hogy soha többé nem látja viszont apját, de ez csak egy pillanatig ötlött fel agyában. — Tehát Németországba mégy? Tanulni? - faggatta minduntalan az apja. — Igen. Tanulni megyek. Németországba — válaszolt Kravee. — Hát, a te dolgod. — Gondolnom kell jövőmre. Ne legyek egész életemben szövődéi munkás ... — Igazad van ... Csak óvatosaiban ... A fiú apjára nézett. Talán csak nem sejti? Ugyan miért ne gondolná? Sokat ténfereg a táborokban, szinte szemeláttára játszódnak le ilyesmik. — De Perepelicin tiszta vérttel tért haza - jegyezte meg, — mintha önmagának mondaná — az apja. — Igen hallottam, — felelte ingerülten Kravee. — Hát akkor megyek ... E'ogsz írni ?... Isten veled. Ködbe veszett az angol partvidék, elhagyták a La Manche csatornát és feltűnt előttük Nyugat-Németország. Szállodák, összeesküvőtanyák, magukat álnéven megnevező egyének, a leendő kémek viselkedését előíró egyre szigorúbb szabályok ... Egy német család. Négy éves kislány, hat éves fiúcska, anya, aki ebédet főz a „tanfolyam hallgatóinak", és az apa, aki a rádió titkaira oktatja Kravecet és társait. Miután a „tanfolyam hallgatói" lekopogtatják a pont- és vonaljeleket aznapra előírt mennyiségét, melyekkel összeköttetést tartanak fenn egy láthatatlan és ismeretlen helyen tartózkodó rádióssal, összejönnek, és csendes nyugodt beszélgetés folyik a családi asztal mögött. Schäffer — így hívták házigazdájukat és előadójukat, gyakran panaszkodott sorsára. Rendesen, néztek ki — a gyerekek és az asszony is —, de ő elégedetlen volt. — Semmink sincs, még okmányaink sincsenek. Egyik összeesküvő tanyáról a másikra vándorolunk. Hát élet ez így ? Se gyümölcsös, se kert, örökös lótás-futás... Később hírszerző iskolába vezényelték a kémeket. Semmivel sem különbözött a többitől. Oktatóik néha maguk is elfelejtették saját fedőnevüket és gúnyt űztek belőle. Itt voltak például Ratschester, Oskley, akik Oroszország feldarabolásáról álmodoztak és ezért tanulták az ukrán nyelvet, Foster, aki gazdaságra áhít tozott... A legjellegzetesebb figura Mr. Hol* mes volt. Ez a ódivatúan öltözködő, kistermetű feketeképű ember foly? ton tréfálózott. —Ha az ember már nem is vicr celődhetne ebben az átkozott mun-r kában, meg is döglene, szokta mon* dani. Harrison örökösen náthás volt, szeretett inni, mert úgy vélte, hogy ha már a pályafutása nem sikerült, úgy sem javíthat sorsán. — Nem nyilatkozom, pénzt takarír tok meg vele, — magyarázgatta életbölcseletét. Foglalkozásuk programszerűen folyt le. Éjszakai és nappali mesterflykQr'qtok hátizsákkal "válIÜRan, T iránytű után ismeretlen terepen keresztül. Lőgyakorlat a lakóházaktól messzeeső helyeken. Gránátdobás. Kravee egészen eltompult a véget nem érő menetelésektől és leckéktől. Most már sem az apjára, sem Pervomajszkra nem gondolt. Csak egy-szer, amikor a titkos rejtekhelyek vájásának módját tanulták ... Kravee lapáttal a kezében térde' pelt és figyelte az oktató útmutatásait. — Titkos üreget mindig száraz helyen kell ásni s úgy, hogy jól rejtve legyen az illetéktelen tekintetektől. A titkos üreget alagcsövezzük és tegyük ellenállóvá a beomlással szemben. Kravee visszagondolt Pervomajszkra, az almafára, pionírnyakkendőjére és jelvényére, — Kari! — ez volt most Kravee neve. — Megsüketültél, vagy mi van veled? Áss, gyorsabban — kiáltott rá oktatója. Kravee kezében megcsillant a lapát. ... Visszaemlékezve most ezekre az élményekre céltalanul rótta az utcát. Az egyik makejevkai sörözőben, ahová később betért, két munkaruhás férfi üldögélt. Kravee egy korsó sört kért és leült a közelükben, hogy kihallgassa beszélgetésüket. „Bizonyára üzemi munkások. Érdekes lehet", — gondolta. — Te csak ne védd — mondta az, aki háttal ült Kravecnek. — Ismerem őt. Elmegyek magához a ... — Biztos vagy benne, hogy okosan cselekszel? - kérdezte társa. — Bármi történjék, én bebizonyítom, hogy bürokrata. Az ilyen beszélgetés persze egyáltalán nem érdekelte. Kravee felállt és megindult a kijárat felé. . — Mi lesz a pénzzel? - szólt rá a kiszolgáló. Kravee elszörnyűlködött, hogy mennyire szórakozott az utóbbi időben. Agya szüntelenül működött, bo| nyolult munkája minden gondolatát felőrölte. Az üzem, a személyzeti osztály, a hirdetmény, a hazainduló munkássereg, az új házak ... Mindez, amit egymás után látott, felhalmozódott és összezavarodott agyéban. Nem tudta összehasonlítani azt, amit Nyugaton a fejébe tömtek, azzal, amit itt a saját szemével kezdett látni. Első veszély Kravee estére ismét visszatért Sztalinóba. Az állomás melletti parkban megismerkedett egy Ólja nevű lánykával. Rengeteg ideje volt a vonat indulásáig és Kravee a kapott utasításokat megszegve elvitte sétálni t városi parkba. A lány hatalmas, színes virágmintákkal kipingált fakofferjél betették a poggyászmegőrzőbe. Zenekar játszott, körülöttük vidám emberek nevetgéltek. Fagylaltot vettek és Ólja mindenáron meg akarta fizetni a maga részét. Utána szeretett volna körhintára ülni, megnézni a vidám műsort, de Kravee igyekezett minél mélyebbre vezetni a parkba, olyan helyre, ahol minimális a világítás és nincsenek emberek. Végül leültek az egyik padra. Ólja gyorsan beszámolt terveiről Kravecnek. (Folytatása következik) ÚJ SZÖ 5 * 1958. július 2*-