Új Szó, 1958. július (11. évfolyam, 180-210.szám)

1958-07-30 / 209. szám, szerda

N. Sz. Hruscsov üzenete D. EISENHOWERHEZ (Folytatás az 1. oldalról) tárgyalják meg a békét veszélyeztető közel- és közép-keleti helyzetet, hanem ehelyett terjesszék e kérdést ismét az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendes ülése elé. Ezt a javaslatot most Macmillan úr, Nagy-Britannia miniszterelnöke is támogatja. Mi keletkezhet azonban ebből? Nagyon jől tudja, hogy a Biztonsági Tanács már hosszabb idő óta tárgyalja a libanoni és jordániai helyzetet és mindeddig semmit sem határozott. A közel- és közép-keleti fegyveres agresszió beszüntetésének kérdése ma annyira égetően sürgős, hogy a Biztonsági Tanács, amint a legutóbbi ülések tapasztalatai mutatták, nem képes folyó ülésein meghozni ezen kérdés haladéktalan és hatékony megoldását. E területen egyre gyülekeznek a fegyveres erők és ez a térség egyre inkább lőpor-raktárrá válik, amely a legkisebb szikrától lángra lobbanhat és világkatasztrófát válthat ki. E körülmények között szükséges, hogy a lehető leggyorsabban üljenek össze az öt nagyhatalom — a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és India - kormányfői, az ENSZ főtitkárának részvételével, akik széleskörű teljhatalommal rendelkeznének és megállapodhatnának a közel -és közép-keleti katonai konfliktus azonnali beszüntetésére, valamint a világbéke megőrzésére és megszilárdítására irányuló intézkedésekben. Teljesen nyilvánvaló, hogy amenynyiben valóban őszintén meg akarjuk találni a feszültség enyhítésének útját, meg kell állapodnunk abban, hogy az adott esetben éppen ezen öt nagyhatalomnak kell megegyezést kötni a béke megőrzésére és megszilárdítására irányuló múlhatatlan intézkedésekben. Vajon kétségbe vonhatja-e valaki, hogyha e nagyhatalmaknak sikerülne megállapodni a közel- és közép-keleti fegyveres konfliktus azonnali beszüntetésének kérdésében, nem fogadná-e örömmel és támogatná ezt a megoldást minden olyan állam, amelynek igazi érdeke a béke megszilárdítása? Macmillan úrnak a kormányfők értekezletének megrendezésére vonatkozó július 22-i javaslata, amely értekezletnek a Biztonsági Tanács keretében kellett volna történnie, a kormányfők találkozásának éppen ilyen jellegét tételezte fel. Amint azonban erre már felhívtam a figyelmét, most ön Elnök úr és Nagy-Britania miniszterelnöke eláll ettől a javaslattól. Lehetetlen észre nem venni, hogy ezzel arra törekszenek, hogy a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és India kormányfőinek a lehető legyorsabb találkozására vonatkozó megállapodást elkerüljék. Ezt nem fogadhatjuk el. A szovjet kormány a béke megőrzésére és megszilárdítására irányuló harc, a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű államok békés egymás mellett élésének szilárd álláspontjára helyezkedik. A szovjet kormány a konfliktusoknak békés eszközökkel, tárgyalások útján való megoldására törekszik. Ezért ragaszkodunk az agresszió azonnali beszüntetéséhez, az intervenciós haderők gyors visszahívásához Libanon és Jordánia területéről. Mély meggyőződésünk szerint éppen az öt nagyhatalom kormányfőinek összejövetele - amennyiben e tekintetben minden fél őszinte törekvést nyilvánít — segíti elő a háborús konfliktus felszámolásához vezető utak és lehetőségek megtalálását és nyugalmat teremt a Közel- és Közép-Kelet térségében. Ezzel kapcsolatban a szovjet kormány megelégedését fejezi ki de Gaulle úr, francia miniszterelnök július 26-i üzenetében foglalt nézete felett, hogy támogatja az öt nagyhatalom kormányfői ülésének azonnali összehívását az ENSZ főtitkárának részvételével. Nézetünk szerint de Gaulle álláspontja nem tér el a szovjet kormánynak e kérdésben előterjesztett javaslatától. Úgy véljük, amint már ezelőtt is kijelentettük, hogy ez lenne a leghelyesebb út és biztosíthatná a halaszthatatlan feladat gyors megoldását. Ez a feladat a közel- és közép-keleti katonai konfliktus beszüntetése. Az ön üzenete, hogy ismét elhalasszuk a csúcsértekezletet, arra hivatkozik, hogy állítólag nem értettük mfeg az USA kormányának a kormányfők találkozására vonatkozó szövegezését. Ebben az esetbén fel kell vetni a kérdést, hogy a szövegezés nem volt-e szándékosan olyan, hogy különbözőképpen lehessen magyarázni és hogy az értelme megvilágítása ra folytatott lrvelezés által idövrsteséget okoz" Mivelhogy július r üzenetében kijelentette, hogy egyetért a Biztonsági Tanács külön ülésén való részvétellel, amelyen megjelennének a kormányfők, az adott feltételek között ezt nem értelmezhettük másképpen, mint az önök beleegyezéseként az ilyen ülés gyors összehívásába. Most ezen ülés haladéktalan összehívását kerülgeti és azt javasolja, hogy ismét olvassuk át az ön július 22-i levelét. Lehet-e másként értelmezni az ön szavait, mint bizonyítékot arra, hogy az USA kormánya nyilvánvalóan nem akarja, hogy a lehető leggyorsabb intézkedések történjenek a libanoni és jordániai fegyveres intervenciók beszüntetésére ? Nem rejtegetem, elnök úr, hogy az USA és Nagy-Britannia kormányainak azon irányvonala, hogy letér a csúcsértekezlet összehívásának útjáról, minden bizonnyal kiváltja a nemzetek nyugtalanságát, amelyek türelmetlenül várják, hogy véget érjen a közel- és közép-keleti konfliktus és hogy intézkedések történjenek a világbéke megőrzésére és megszilárdítására. A közvélemény minden országban nyugtalankodva kérdezi, vajon a közel- és közép-keleti jelenlegi feszült helyzetért felelős államok kormányai nem akarják-e elaltatni a nemzetek éberségét és csendben új agresszív akciókat készíteni elő. Hiszen az USA kormánya mindenkinél jobban tudja, hogy az amerikai haderőket továbbra is partra szállítják Libanonban, ahol az amerikai szuronyok támogatásával és az amerikai fegyverek árnyékában gyanús tevékenységbe fogott Murphy, az USA külügyminisztériumának külön megbízottja, aki szemérmetlenül beavatkozik Libanon belügyeibe. Az amerikai haditengerészeti erőket a Földközi-tenger keleti részében összpontosítják, Európából légi úton szállítanak amerikai haderőket a Közel- és Közép-Keletre főképpen Törökországba Adana térségébe. Ezzel kapcsolatban különösen figyelemreméltóak az arab Kelet országai belügyeibe való fegyveres beavatkozás széleskörű előkészületei, amelyeket különösen Törökországban fejtenek ki. Husszein jordániai király, aki elvesztette népe támogatását és az intervenciósok segítségére támaszkodik, arra merészkedik, hogy fegyvert csörgessen és Bagdadba vonulással fenyegetőzzön. Bizonyos nyugati hatalmak engedelmes eszközeként cselekszik, amely hatalmak az arab-Kelet nemzetei ellen összeesküvést szerveztek. Mindenképpen az a szándékuk, hogy kiterjesszék az agreszsziót. Az Iraki Köztársaságot a kator nai támadás veszedelme fenyegeti. Az öt nagyhatalom kormányfőinek találkozásáról szóló tárgyalások halogatását a fegyveres erők egyre nagyobb összpontosítása kíséri a Közelés Közép-Keleten. A halogatás így a helyzet további kiéleződésére, a konfliktus kiterjesztésére vezet és szerencsétlenségbe sodorhatja az emberiséget. Most sokkal inkább, mint bármikor ezelőtt, gyors és határozott akciókra van szükség, amelyek biztosítanák az idegen katonaság azonnali kivonását Libanonból és Jordániából és lehetetlenné tennék a közel- és középkeleti katonai konfliktus kiterjesztését. Az idő sürget. Meg kell azonban állapítani, hogy az USA kormánya ahelyett, hogy hozzájárulna a' csúcsértekezlet gyors összehívásához azzal a céllal, hogy azonnal véget vessen a fegyveres konfliktusnak a Közel- és Közép-Kelet térségében, államtitkárát a Bagdadi Paktum tagállamainak londoni értekezletére küldi. Gyors kísérletek folynak arra, hogy összefoltozzák ezt a paktumot, amelyből kilépett Irak, az egyedüli arab ország, ami ismét az erőpolitika, az agresszív tömbök politikájának kudarcát bizonyítja, amely politikát a nyugati hatalmak űznek. Az USA kormánya egyidejűleg mindenképpen arra törekszik, hogy meggátolja a jelenlegi legfontosabb kérdés megoldását, amire az egész emberiség vár. Ez a kérdés az USA és Nagy-Britannia közel- és középkeleti fegyveres intervenciójának beszüntetése. Az USA kormánya a kormányfők találkozásáról szóló tárgyalásokat ezen összejövetel formájáról és eljárásáról folyó végeláthatatlan viták útvesztőjébe igyekszik terelni. Nagy-Britannia, az USA, Törökország, Pákisztáh és Irán kormányképviselőinek londoni értekezlete abban az időben, amikor az idegen haderők Libanonból és Jordániából való kivonása helyett teljes gőzzel folynak az előkészületek a fegyveres beavatkozásra az Iraki Köztársaság ellen, az ír a b országok elleni összeesküvésként nt. Nem azért teszik-e mindezt, hogy új agresszív akciókat szervezzenek és hogy a világot a kész tények politikájával, a háborús konfliktus egyre nagyobb kibővítésével állítsák szemtőlszembe ? Lehetséges-e azonban nem számolni azokkal a komoly következményekkel, amellyel ez a politika elsősorban kezdeményezőire nézve járhat? Napjainkban a nemzetek kellő éberséggel rendelkeznek és nem törődhetnek bele az agresszív akciókba. Az USA kormánya mindent megtesz az öt nagyhatalom kormányfői találkozásának meghiúsítására, amely összejövetel van hivatva arra, hogy véget vessen a libanoni és jordániai fegyveres intervenciónak és halaszthatatlan intézkedéseket hozzon a világbéke megőrzésére és megszilárdítására. Önök tehát nem a közel- és középkeleti hadikonfliktus megoldásának békés útját járják — amely a béke megőrzése és megszilárdítása érde kében szükséges — hanem a háborús konfliktus területének kibővítésére törekszenek és ezzel az emberiséget a világkatasztrófa veszedelmével fenyegetik. Ezért elsősorban ön vállal magára súlyos felelősséget az emberiség és történelem előtt az USA kormánya ilyen politikájának következményeiéit. Súlyos felelősség hárul Macmillan úrra, Nagy-Britannia miniszterelnökére is, aki igyekszik ugyan rugalmasnak mutatkozni, a valóságban azonban ugyanazt a politikát folytatja, amely arra irányul, hogy lehetetlenné tegyen a jordániai és libanoni konfliktus felszámolására irányuló bármiféle intézkedést. A szovjet kormány tekintettel a közel, és közép-keleti feszült helyzetre, továbbra is úgy véli, hogy haladéktalanul össze kell hívni a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és India kormányfőinek értekezletét az ENSZ főtitkárának részvételével. Ami pedig az értekezlet helyét illeti felhívtuk a figyelmet de Gaulle úr, francia miniszterelnök július 26-i üzenetében foglalt kijelentésére, hogy előnyben részesíti azt a kívánságot, hogy az értekezletet Európában tartsák. A Szovjetunió már ezelőtt állást foglalt amellett, hogy a találkozás Európában valósuljon meg és De Gaulle úr javaslatát támogatja. A kormányfők értekezlete megrendezésének kérdését oly értelemben, hogy azt valamelyik európai államban tartsák, annál előbb át kell tanulmányozni, mert az USA diplomatái között és az amerikai sajtóban egyre inkább olyan hangok csendülnek fel, hogy az amerikai hatóságoknak nehézségeik lesznek a kormányfők biztonságának biztosítása körül, hogyha az értekezletet az USA-ba hívják össze. Nem szeretnénk e kérdésben az USA kormányának nehézségeket okozni. Ezért bár nem tesz ellenvetést az értekezletnek New-Yorkba való összehívása ellen, a szovjet kormány egyetért az értekezlet megtartásával Genfben, Bécsben, Párizsban, vagy más, valamennyi résztvevő számára elfogadható városban. Örömmel fogadnánk, ha megállapodhatnánk a kormányfők moszkvai találkozásában, s emellett a szovjet kormány a teljes biztonságot és az eredményes munka szükséges előfeltételeit biztosítja a küldötteknek. Meg vagyunk győződve arról, hogy a szovjet nép örömmel üdvözölné azokat a küldötteket, akik azért jönnének, hogy gyors intézkedéseket foganatosítsanak a közel- és közép-keleti konfliktus beszüntetésére és a világbéke megszilárdítására, amivel á szovjet nép kifejezné, hogy minden erejével a béke ügyét szolgálja. Az ön üzenete mellőzi India miniszterelnöke részvételének kérdését a csúcsértekezleten. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartom ismét hangsúlyozni, hogy India részvétele ezen az értekezleten nagy jelentőségű lenne a közel- és közép-keleti helyzet megoldásáról szóló konstruktív határozatok elérésére. A kormányfők értekezletének időpontját tekintve, amely értekezleten részt venne az ENSZ főtitkára, javasoltuk július 28-át. Mivel ön kijelentette, hogy ez az USA kormánya számára túlságosan közeli időpont, hajlandók vágyunk eg^etértBhi más időponttal és szívesen hajlanánk viíagos választ arra a kérdésre, rsíikor jesz Hajlatidó az USA részt venni az öt riagyhatalcim korrríänyfôinefc értekezletén. Szívesen venném, etpök úr, hogyha ön erre az üzenetre mielőbb választ adna. Tisztelettel N. SZ. HRUSCSOV N. SZ. HRUSCSOV ÜZENETE Ch. de Gaullehoz Nagy figyelemmel olvastam az ön július 26-i üzenetét. Elsősorban azt szeretném megállapítani, hogy — amint az ön válasza mutatja — önt nyugtalanság tölti el azon feszült helyzet miatt, amely a libanoni és jordániai hadikonfliktussal kapcsolatban bekövetkezett. Teljesen világos, mielőbb meg kell tenni minden sürgős és halaszthatatlan intézkedést arra, hogy ez a konfliktus véget érjen. A szovjet kormány a közel- és közép-keleti háborús konfliktus beszüntetésének gyors megoldása érdekében beleegyezett Macmillan úrnak a csúcsértekezlet megrendezésére vonatkozó július 22-i javaslatába, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa keretében rendeznének. Eisenhower úr, az USA elnöke Nagy-Britannia ezen javaslatát támogatta. Ön július 22-i üzenetében szintén nem foglalt állást az értekezlet ellen, sőt ellenkezőleg, pozitív álláspontra helyezkedett az értekezlet összehívását illetőleg és kifejezte azon szándékát, hogy részt vesz azon. Ezzel kapcsolatban feltűnő az a tény, hogy mihelyt a szovjet kormány beleegyezett Macmillan. úr javaslatába, az USA és Anglia ^kormánya gyorsan elálltak a Szovjetunió, Franciaország, ez USA, Nagy-Britannia és India kormányfőinek a Biztonsági Tanács keretében történő gyors öszszejövetelére vonatkozó egyezménytől. Tekintettel a közel- ég közép-keleti rendkívül feszült helyzetre, a szovjet kormány továbbra is úgy véli, haladéktalanul össze kell hívni az öt nagyhatalom kormányfőinek értekezletét az ENSZ főtitkáráriaík részvételével. Az értekezlet helyét illetőleg támogatjuk az ön javaslatát, hogy az összejövetelt Európában, Genfben, vagy pedig más városban tartsák. Levelében, sajnos nem tesz javaslatot az értekezlet időpontját illetőleg. Amint ismeretes, mi július 28-át javasoltuk. Hajlandók vagyunk elfogadni más közeli időpontot és szívesen vennénk választ aŕŕa a kérdésre, mikor hajlandó Franciaország résztvenni az öt nagyhatalom kormányfejének értekezletén. Hálás lennék önnek, miniszterelnök úr, ha mielőbb választ adna üzenetemre. N. SZ. HRUSCSOV ÜZENETE H. Macmillanhoz Sajnálom, hogy ön nemcsak hogy nem értett egyet azzal, hogy a Biztonsági Tanács külön ülése a kormányfők részvételével már július 28-án üljön össze, hanem egyáltalán nem javasolt más határidőt sem. Ehelyett most amellett foglal állást, hogy a Biztonsági Tanács tagállamainak állandó képviselői kezdjenek tanácskozást a Biztonsági Tanács szokásos ülésének időpontjára nézve. Meg kell állapítani, hogy NagyBritanniának a csúcsértekezlet rendezésének kérdésében elfoglalt álláspontjában megnyilvánul más hatalmakkal fennálló szövetsége és egyben az is, hogy maga is részt vesz fegyveres beavatkozásban az arab államok belügyeibe. Ezért Nagy-Britannia kormánya passzivitást mutat és nem törekszik a közel- és közép-keleti feszültség enyhítésére. Azt lehet mondani, hogy az ön július 22-i javaslata, hogy a csúcsértekezletet a Biztonsági Tanács keretében rendezzék, kellő hatást érhetne el, ha valóban hozzáfognának megvalósításához. A helyzet azonban az, hogy ön ettől a javaslatától eláll és az a benyomásunk, ürügyet keres, hogyan temet- I hetné el saját javaslatát és hogyan használhatná ki az eljárási kérdésekről szóló tanácskozásokat az agresszió további kiterjesztésének fedezésére. Nagy-Britannia kormánya az USA nyomdokain haladva igyekszik meggátolni a legfontosabb kérdés megoldását, amelyre az egész emberiség vár. Ez a kérdés Nagy-Britannia és az USA közel- és közép-keleti fegyveres beavatkozásának beszüntetése. Nagy-Britannia kormánya arra törekszik, hogy a csúcsértekezletről szóló tanácskozásokat az összejövetel formájáról és eljárásáról szóló végeláthatatlan viták útvesztőjébe terelje. A kormányfők értekezletének megtartására július 28-át javasoltuk. Mivel azonban Nagy-Britannia kormányának ez az időpont nem felelt meg, hajlandók vagyunk ráállni más közeli időpontra és szívesen fogadnánk világos választ arra a kérdésre, mikor hajlandó Nagy-Britannia kormánya részt venni az öt nagyhatalom kormányfőinek értekezletén. Szívesen venném, miniszterelnök úr, hogyha mielőbb választ adna erre az üzenetre. A lengyel sajtó N. Sz. Hruscsov üzenetéiül Varsó (ČTK) — A július 29-i varsói lapok „A Szovjetunió ragaszkodik a kormányfők értekezletének mielőbbi összehívásához", „Hruscsov világos választ kér az értekezlet időpontját illetőleg", „Mikor lesz hajlandó az USA részt venni az értekezleten?" című cikkekben foglalkoznak N. Sz. Hruscsovnak, Eisenhowerhez, Macmillanhoz és de Gaullehoz intézett üzenetével. A Tribúna Ludu N. Sz. Hruscsovnak Eisenhower üzenetére adott legutóbbi válaszával kapcsolatos cikkejjen hangsúlyozza. ez a válasz kísérlet arra, hogy végét vessen a hosszan tartó eljárási vitának, amelyet az amerikai fél kezdett, mivel zavarba ejtette a Szovjetunió gyors válasza. Az ember világűr utazásának problémái Moszkva (CTK) — Csernikovszkij akadémikus kijelentette, a szovjet mesterséges holdak földkörüli útjainak eddigi tapasztalatai lehetővé teszik annak kijelentését, hogy az ember világűr-utazásának problémája a tudomány holnapjának ügye. Az élőlények világűri utazása fontos sajátosságai egész sorának megállapítását lehetővé tette a második mesterséges holdban utazó kutyának megfigyelése. Mindeddig azonban nem sikerült megbízható adatokat szerezni a kozmikus sugárzásnak az élőlény szervezetére gyakorolt hatásáról. Ezek az adatok csakis akkor lesznek megállapíthatók, hogyha az élőlény a világűrben végzett utazásáról visszatér a földre. Csecsevics professzor az ogyesszai csillagászati obszervatórium igazgatója úgy véli, hogy a mesterséges hold visszatérése problémájának megoldására nagyon fontos "áttanulmányozni azt a törvényt, amely szerint a világűrbe fellőtt mesterséges holdak saját tengelyük körül forognak. Véleménye szerint legelsősorban azt kell elérni, hogy a földre ne az egész mesterséges hold, hanem csak a készülékekkel felszerelt része térjen vissza. Ez a rész maga magában egy kis rakétát képezhetne, amely saját üzemanyag készlettel rendelkezne. A mesterséges hold e része bizonyos pillanatban leválna a mesterséges holdról és spirálisan ellenkező irányban közeledne a földhöz. Ehhez azonban szükséges, hogy a rakéta a mesterséges holdtól ne „vegye át" a tengelye körüli forgását. Indonéziában folytatják a lázadók felszámolását Dzsakarta, (ČTK) - Indonézia kormánycsapatai folytatják a lázadó katonai egységek felszámolását. Csupán Nyugat-Szumatrán mintegy kétezer lázadó, köröttük több magast&rijjú tiszt adtá meg magát a koriftánycsapatoknak, aVnelyek egyben nagymennyiségű fegyvert és lőszert zsákmányoltak. Míftt már jelentettük, a lázadók megkísérelték, hogy elfoglalják Bukittinggi városát. A kormánycsapatok azonban visszavetették őket. Észak-Celebeszen a lázadók kénytelenek voltak visszavonulni Tondano | városától is, amelyet a kormánycsapatok a közelmúltban szabadulttalfel. A technikai szakértők genfi értekezlete Genf (ČTK) — A technikai szakértők július 28-1 ülésén jóváhagyták a nagy magasságban végrehajtott atomrobbantások megállapításának kérdésében hozott határozatot. A szakértők egyetértettek abban, hony a nagy magasságban véghezvitt atomkísérletek feljegyzésére gamma sugarak és neutronok alkalmazhatók, mégpedig a föld mesterséges holdjainak segítségével, amelyeket különleges készülékekkel szerelnének fel. Ezenkívül alkalmazni lehet az ionoszférikus jelenségek regisztrálását rádióberendezés segítségével. A szakértők értekezletén a különböző feltételek között végzett atomrobbantási kísérletek megállapítása módszereivel foglálkrviak. < \ i c