Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-17 / 166. szám, kedd

A bystré! cementgyári dolgozó k si kere • " Teljesítették a kiviteli tervet s mintegy 5000 tonna cementet gyártottak terven felül (ČTK) - A bystréi cementgyári dolgozók, akik elnyerték az Épí­tészeti Minisztérium és a Szakszervezeti Szö­vetség Központi Bi­zottságának vörös zászlaját, a CSKP XI. kongresszusának tisz­teletére szombaton, jú­nius 14-én teljesítet­ték a kiviteli tervet. A Szovjetunió megren­delésére leszállították a még hátralevő 240 tonna kitűnő minőségű cementet. A bystréi cementgyári dolgozók teljesítették egy továb­bi kötelezettségválla­lásukat is. Az év ele­jétől 4964 tonna ce­mentet, azaz a tervbe vett mennyiségnél 464 tonnával többet gyár­tottak terven felül épí­tészetünk számára. MEGJEGYZÉS Keszölcésen nincs minden rendben Keszölcésen valami hiba van a kréta körül. Bors János, a szövetkezet el­nöke a múlt nyáron a szövetkezet címére igényelt egy autóbuszt ki­rándulás céljából. Az autóbuszon a keszölcési szövetkezetesek közül iga­zán kevesen utaztak, annál többen a szomszédos falukból a rokonok, is­merősök. A négynapos kirándulás 21 és félezer koronába került. Bors Já­nos az utazási irodának 10 500 korona előleget adott, de a hátralevő 11 ezer koronát még mindig nem fizette be a Csedok pénztárába, ezért kapott a szövetkezet — mivel annak a címére volt igényelve az autóbusz — több­ször is felszólítást, hogy fizessék ki már a tartozást. Hát hogy fizessen a szövetkezet másokért? Később kiderült az is, hogy nem is kéne az adósságot a szövetkezetnek fizetni, ha... és Itt a bökkenő! Bors János elnök az utazóktól — saját bevallása szerint — 2800 korona ki­vételével „bevasalta a költséget, de ebből csak, ahogy már említettük is, 10 500 korona került a Csedok pénz­tárába. Most az a kérdés: — Hová lett a többi pénz? Az ügy igen bonyolultnak látszik, már csak azért is, mert az elnök kezdetben azt mondta, hogy a be­szedett összeg és az előleg fejében kifizetett összeg közötti különbbzet nála van. Később már a fennálló ösz­szegnek csak egy töredékét tudja magánál és így beszél: - A tíz és félezren felül Vit Ká­rollyal 7500 koronát küldtem a Cse­doknak. De Vit nem hozott róla számlát. Azt mondta — nem ad­tak... Vit Károly, a somorjai építkezési vállalat technikusa másképpen mond­ja. Elismeri, hogy Borstól átvett 7500 koronát, de ezt nem arra a célra kapta, hogy a Csedokba vigye, hanem ebből az összegből az „után­járásokkal" járó költségeket fedezze. Az említett összegből az ő részére is 800 korona „tiszteletdíj" volt elő­irányozva. Ö ezt állítólag nem fo­gadta el, hanem a nyolcszáz koronát és még 1300 koronát, összesen 2100 koronát visszaszármaztatta Bors Já­nosnak. A kérdés az, hogy hová tette a töb­bit. Bors is, Vit is tudják, hol a többi pénz. Tudják, kinek adták oda „tisz­teletdíj" formájában, de erről mind a ketten hallgatnak. Vit így mondja: — Nem mondhatom meg, mert be­csületszavamat adtam, hogy soha nem árulom el. Mondja meg az elnök, ő is éppen úgy tudja ... A keszölcési szövetkezet asszonyai­nak aggodalma - akik észrevételeik­kel a szerkesztőséghez fordultak — tehát nem volt hiábavaló. A nevezett utazás megszületésénél igen sok volt a „bába" s ez esetben nem a gyerek, hanem a pénz tűnt el. Bors Jánost a faluban, a környé­ken is mint „jó üzletembert" isme­rik. De ez egyszer mégis elszámítot­ta magát. Népiesen szólva, messzire dobta a sulykot. A szövetkezet cé­gére alatt lefolytatott üzérkedésre rávilágított a tagok ébersége. A dolog további intézése már nem tartozik ránk, hanem az illetékes szervekre. Az ő dolguk lesz „kinyo­mozni", mit takargat Vit Károly „be­csületszava", hová lett a beszedett összeg, kik vágták zsebre, hogy az „ő fáradalmuk jutalmát" majd a szö­vetkezet fizesse meg. Még csak annyit, hogy az utazási iroda követelése jogos, mert ők nem Bors Jánosnak, de a szövetkezetnek adták az autóbuszt és a szövetkezet számláját terheli az utazással járó költség. Ök arról nem igen tudhat­nak, hogy Bors összeszedte a pénzt és Vit barátjával becsületszóval le­lakatolt eddig ismeretlen helyre tet­ték. -Sz­A z egyik a legjobb férfikorban van, most ünnepelte harminc­ötödik életévét. Naponta vendégünk és naayon beszédes, reggeltől estig tudnánk ót hallgatni. Soha nem fá­rad el, nem is egyoldalú s komoly, fontos dolgokról beszél, de ugyanakkor nem ellensége a tréfának sem. És sportfanatikus is, sokszor képes min­denkit magával ragadni. Még nem jöttek rá? Egész biztosan önöknek is jóbarátjuk, mindegy, hogy a városban vagu a falun lalcnak. Hisz minden időben jelentkezik, akár reg­gel, délben vagy későn éjjel. Öccse még csak ötéves, a család kedvence. Határozottan hasonlít idő­sebb bátyjára, aki egy kissé féltékeny is kis öcsikéjérs. Természetesen a ki­csi még nem annyira ismert, mint bátyja, de biztosan nem tart majd so­káig, amíg utoléri testvérbátyját és lehetséges, hogy fiatalos hévvel egy kicsit háttérbe fogja szorítani. Kü­lönben még nem került ki gyermek­betegségeiből, s' még érzékenyebb természetű. Reméljük, hogy ez is megváltozik. Nem akarjuk azonban kedves olva­sóink kíváncsiságát tovább csigázni. Eláruljuk, kiről van szó. | Két testvér A csehszlovák rádió nemrégen ün­nepelte 35. évfordulóját, a televízió pedig 5 évvel ezelőtt alakult. Ma már Csehszlovákiában a rádiónak 3 millió hallgatója, 6 adási köre van, és he­tenként 700 órán át sugároz. Ezenkí­vül még magyar, lengyel, ukrán ás német adás is van. Szlovákiában is naponta 19—22 órát van adás. Mit áruljunk el méa a rádióról? A rádió idejének 60 százalékát a ze­nének szenteli, ami egy évben 14 000 órának felel meg. A zeneműsorban so­kat foglalkoznak a cseh és szlovák klasszikus zeneszerzőkkel, vagy a je­lenlegi zenével. Sok zeneprogramot ki is cserélnek a külföldi rádióállomások­kal. Kétmillió tengerentúli cseh és szlovák honfitársunk számára két fél órai és egy 1 órás programot, ezenkívül eu­rópai honfitársaink számára két f ét­órás programot sugáros rövidhullá­mokon. Hogy milyen népszerűek ezek az adásaink, annak legjobb bizonyítéka az, hogy tavaly 25 000, ez idén az első negyedévben pedig 8500 levél érkezett küllődről. Külön adások vannak angol, német, francia, olasz, arab és szerb­horvát, görög, svéd és spanyol nyelven. A külföldi adásokat naponta 23 órán keresztül, sugározzák. A televízió már öt éve működik. Ma már 3 televíziós adóállomás működik, s ez idén helyezik üzembe a legerősebb leadót Brnóban és jövőre Hradec Krá­lóvéban, A csehszlovák televíziónak ez idő szerint 226 000 részvevője van, úgyhoau 22 lakosra esik egy televíziós készülék. A második ötéves terv sze­rint 1960-ig e televíziós közvetítést ki­terjísztik az egész köztársaság terüle­tére. Legújabban már a televízió is bővíti a nemzetközi együttműködést. Tavaly például az ökölvívó Európa-bajnoksá­gok Idején, ez idén a bratislavai mű­korcsolyázó Európa-bajnokságról az Eurovision nyugat-európai televíziós szervezet fojta a mi televíziónk jeleit és e versenyt láthatták a nyugat-eu­rópai nézők ís. A rádió és televízió munkáját ná­lunk nagyra értékelik és ezért többször kitüntették az egyes dolgozókat illet­ve kollektívákat. . g— k Már másodízben | | vesz részt a CSKP | kongresszusán ^ s l~Jokorádi Mária, a rimaszom- ^ $ bati RISO-üzem munkás-$ § nője immár ' másodízben ^ § vesz részt Csehszlovákia Kommu- ^ fc nista Pártjának kongresszusán, i ^ A párt először a CSKP 1951-ben 5 i tartott X. kongresszusára válasz- ^ ^ totta küldöttévé. Ez volt a leg-$ § jelentősebb esemény életében. ^ ^ Mint egy nagybirtokon robotoló § ^szegény földmunkás leánya és ké-^ ^ sőbb mint háromgyermekes öz- ^ ^ vegyasszony sohasem gondolt ar- % ^ ra, hogy valaha tevékeny részt fog ^ ^ venni a közéletben és a párt ilyen ^ ^ nagy jelentőségű tanácskozásain. ^ § Attól a pillanattól kezdve, mikor ^ ^ 1946-ban belépett Csehszlovákia ^ ^ Kommunista Pártjába, egészen új ^ % emberré vált. Míg a múlt, a ka- ^ ^ pitalista rendszerben, csak nyo- ^ ^ mort jelentett számára, és tudat- $ ^ lanságra ítélte, mert csupán két§ ^ elemit végezhetett, a párt arra ^ <! vezette őt, hogy kifejlessze min- ^ ^ den képességét és erejét. S hogy ^ ^ e képességek nem csekélyek, ezt % ^ sokoldalú tevékenysége bizonyít- ^ § ja. Röviddel a pártba való belé- § ^ pése után a RISO üzemi pártszer- $ ^ vezete bizottságának tagjává vált ^ ^ és egy ideig az üzemi pártszerve- ^ fc zet elnöke volt. Sok fontos funk- ^ ^ ciót lát el és az üzemi milícia ^ ^ tagja. Példás és önfeláldozó mun- $ ^ kájáért megválasztották a párt ^ ^ legmagasabb fokú szervének — a § ^ CSKP XI. kongresszusának — kül- ^ i döttjévé. i s s ^///////////////////////////ŕ/////////////////y//,> A CSKP XI. kongresszusa előtti munkaverseny lényegesen lerövidítette a lipnoi földalatti vizierőmű építésének idejét. Képünk a vizierőmű föld­alatti építkezésének egy részét ábrázolja. (Foto ČTK — Krejčí) Ä munkás-paraszt szövetség kérdése a pártkongresszus előestéjén sehszlovákia Kommunista Párt­ja XI. kongresszusának kü­szöbén állunk, melynek egyik fő fel­adata szocialista építésünk betetőzé­sében reánk váró politikai, gazdasági és ideológiai feladatok meghatározá­sa. E jelszó kitűzésével természet­szerűen folytatjuk az 1945. májusá­ban, majd 10 évvel ezelőtt, főként a dolgozó nép februári győzelme után megkezdett utunkat. Dolgozó népünk az eltelt 13 év alatt nagyszerű eredményeket ért el a szo­cializmus építésében. A bruzsoáziát kiszorítottuk az összes politikai ha­talmi pozíciókból. Az ipar, a keres­kedelem és a pénzügy államosításának és a forradalmi agrárreform végre­hajtásának következtében legfonto­sabb gazdasági támaszait elvesztette. A mezőgazdasági nagytőkések felszá­molása után még jelentős kulákréteg maradt a falvakon. Száma és befo­lyása azonban a korlátozás és vissza­szorítás következetes politikája foly­tán már eddig is lényegesen csök­kent. Jelentős sikereket értünk el a falu szocializálásában, a lakosság élet­színvonalának emelésében, továbbá ideológiai és kulturális téren is. A szocialista forradalmi átalakulások következtében nálunk a gyakorlatban megszűnt az embernek ember által való kizsákmányolása és kialakultak szocialista építésünk utolsó szakasza megkezdésének alapvető anyagi és kulturális feltételei. Ezek a tények, valamint a Szovjetunió vezette szo­cialista világrendszerhez tartozásunk lenetővé teszik a szocializmus bete­tőzésével összefüggő feladatok köz­vetlen megoldásának megkezdését. A CSKP a szocialista építés kérdé­seinek megoldásában mindenkor abból indult ki, hogy a szocializmus építése a munkásosztály és annak kommu­nista pártja vezette néptömegek ak­tív tevékenységének a folyamata. Ha ez általában vonatkozik a szocializ­tnus építésére, még fokozottabb mér­tékben vonatkozik a mezőgazdaság szocialista átépítésére, mivel a mil­liós paraszttömegek aktív tevékeny­sége nélkül a munkásosztály egyedül nem tudja megteremteni és megszi­lárdítani a szocialista termelési vi­szonyokat a falvakon. A CSKP politikája a munkás-pa­raszt szövetség megteremtésére irá­nyul. Enélkül nem vívhattuk volna ki, nem tarthattuk volna fenn és nem szilárdíthattuk volna meg a proleta­riátus diktatúráját, a munkás-paraszt szövetség nélkül nem építhetnénk a szocializmust. Csehszlovákia . Kommu­nista Pártja tapasztalatai is teljes mértékben igazolták a nemzetközi munkásmozgalomnak ezt az alapfon­tosságú tapasztalatát. A szocialista építés jelenlegi szakaszában, midőn előtérbe került a mezőgazdaság szo­cialista átépítése befejezésének kér­dése, különösen nagy jelentősége van a munkás-paraszt szövetségnek — a néphatalom alapjának és a szocialista forradalom hajtóerejének. A feladat bonyolultsága ellenére ** a szövetkezetesítés folyamata az utóbbi időben, főként a' CSKP 1956. évi országos konferenciája óta rohamos ütemben halad előre. 1958 február végén 11 344 III. és IV. típu­sú EFSZ gazdálkodott 2 746 000 hek­tár földön, azaz a köztársaság szán­tóterületének 53,9 százalékán. Ha hozzászámítjuk még az állami gazda­ságokat, melyek 1957 végén a szán­tóterület 13,7 százalékán gazdálkod­tak, látjuk, hogy a szocialista szek­tor ma már a mezőgazdasági föld­területnek körülbelül 68 százalékát, azaz kétharmad részét műveli meg. Fontos azonban, hogy sikerült meg­nyernünk a középparasztokat a szö­vetkezeti gondolatnak. A közáp­paraszt ma már EFSZ-eink köz­ponti alakja. A vidéken mégis még fennmaradt a kisárutermelők számbelileg is je­lentős osztálya. 1957 végén még 1107 300 mezőgazdasági üzem állt az EFSZ-eken kívül, beleértve a piaci termelés szempontjából korlátozott jelentőségű, félhektárnál kisebb föld­területeket is. Most fő figyelmünk arra irányul, hogy különösen- a fon­tos termelővidékeken megnyerjük a közép- és kisparasztok hátralevő ré­szét. Amikor a középparasztot megnyer­jük a szövetkezeti gondolatnak, tuda­tosítanunk kell, hogy részben tulaj­donos, részben dolgozó ember. Ezért határozottan küzdenünk kell a meg­nyerésében alkalmazott olyan mód­szerek ellen, melyek nem veszik te­kintetbe a középparaszt jellegének mindkét oldalát. Még ártalmasabb jelenség ma a kulákság befolyása veszélyének le­becsülése. Igaz, hogy a mezőgazdaság szocialista átépítésének folyamatában a korlátozás és visszaszorítás politi­kájának következetes érvényesítése a kulákság számbeli és gazdasági erejének >s befolyásának lényeges csökkenését eredményezte. A korlá­tozás és a visszaszorítás politikájá­nak folytatása belátható időn belül azt fogja eredményezni, hogy a ku­lákság mint osztály gazdaságilag felszán olódik. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a ki­zsákmányoló osztályok utolsó marad­ványainak eltávolítása a könyörtelen osztályharc kérdése, s ebben mind­addig nem szabad engednünk, míg teljesen nem győzedelmeskedik" a szocializmus érdeke, Uogyan lépjünk fel ma a kulá­•• kokkal szemben? Falvaink szövetkezetesítésének fo­lyamata, amint már azt a CSKP or­szágos konferenciája megállapította, olyan fokra hágott, hogy kivételes esetekben megengedhető a kulák fel­vétele a szövetkezetbe, ha ezt a já­rási pártbizottság és a JNB tanácsa gondosan felülvizsgálta. Minden eset­ben fontos, hogy a szövetkezeti dol­gozók tudatában legyenek annak, mi­szerint a kulákot, mint tőkést kap­csolják be a szövetkezeti munkába. Semmi esetre sem szabad a kulákot beválasztani a szövetkezet vezetősé­gébe, hanem fizikai munkára kell fogni az állattenyésztésben, vagy a mezőn. A mezőgazdaság szocialista átépí­tésének befejezése nem kerülheti el a különféle üzérkedési hajlamok el­leni küzdelmet. Az üzérkedési szán­dék abban nyilvánul meg, hogy a szövetkezeti parasztok látszólagos egyéni érdekeit az egész társadalom érdekei fölé akarják helyezni. Lenin szövetkezeti tervét éppen a parasz­tok egyéni érdekeinek a szövetkezet és a szocialista társadalom közös ér­dekeivel való célszerű összekötésének gondolatára építette, a közös érdekek előnybe helyezése mellett. Szövetke­zetcink gyakorlatában gyakran nem tartják be ezt az elvet. Ez főként a háztáji gazdálkodás helytelen értel­mezésére vonatkozik. Sok szövetkezetben az a gyakorlat, hogy a szövetkezeti dolgozók a ház­táji gazdálkodásban látják jövedel­mük fő forrását és a közös gazda­ság rovására kezelik háztáji gazdasá­gukat, ami főként a túlméretezett há 1 íji gazdaságokban és az itt te­nyésztett '.Hatok megengedett számá­nak túllépésében nyilvánul meg. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy as ilyen állapot lerontja a szövetkezett dolgozók munkaerkölcsét és fékezi a szövetkezet közös gazdaságának fej­lődését. Számos gazdaságilag erősebb szövetkezetben a tagok maguk java­solják a háztáji gazdálkodás fokozatos korlátozását. A háztáji gazdaságban tenyésztett tehenüket átadják a szö­vetkezeti gazdaságnak. Természetesen helytelen lenne adminisztratív módon, nyomással, a szövetkezeti tagok saját elhatározása nélkül nyúlni e kérdés­hez. Saját tapasztalataikon kell meg­győződniük arról, hogy igazi egyéni érdekük nem áll ellentétben társadal­munk érdekeivel, A szocialista társadalom nem ösz­tönszerűen, automatikusan keletkezik, hanem az osztályharc folyamatában alakul ki. A magánkapitalista 'hajla­mok elleni küzdelem is szerves részét képezi ennek a harcnak. A kommu­nisták küzdjenek naponta a burzsoá erkölcs említett csökevényei és a ka­pitalizmusnak az emberek gondolko­dásában megnyilvánuló egyéb marad­ványai ellen. Ua az a feladat áll előttünk, hogy az eddig egyénileg gaz­dálkodó kis- és középparasztok túl­nyomó többségének a közös gazdál­kodásra való megnyerésével befejez­zük a szocialista nagyüzemi mezőgaz­dasági termelés kiépítését. A parasz­tok szocialista szellemű átnevelése a szövetkezetbe való belépéssel azon­ban még koránt sem ér véget. Ideo­lógiai és nevelőmunkánk küldetése, hogy segítse a dolgozó parasztot megszabadulni a magánkapitalista gondolkodásmódtól, s megértetni vele, hogy egyéni érdeke és a társadalmi érdek között semmilyen szakadék nincs. A mi feladatunk, hogy meg­értessük a dolgozó paraszttal: jobb életét csak valamennyi dolgozóval karöltve, egyedül a munkásosztály és a kommunista párt vezetésével érheti el. SAMO CAMBEfc / ÜJ SZÖ 4 * 1958. június ltl,

Next

/
Oldalképek
Tartalom