Új Szó, 1958. június (11. évfolyam, 150-179.szám)

1958-06-17 / 166. szám, kedd

Még egyszer a pályaválasztásról StiiliiÜMiHiHHIffitHHHHtHniüHH 'ÄZ utóbbi időben egyre gyakrabban esik szó a pályaválasztás kérdésének fontosságáról. Ez érthető is, hiszen a helyes pályaválasztás nemcsak kinek-kinek közvetlenül is eldönti élete sorsát, hanem befolyással van a hivatásszeretet alapján a végzett munkára is. Ez pedig döntő ok arra, hogy különös figyelmet szenteljünk e kérdésnek. Az utóbbi időben három ilyen tárgyú elmefuttatás jelent meg az Oj Szóban. Az első elmarasztalta a pedagógusokat, a második a mezőgazdasági hivatás megszerettetése terén elért sikerekről számolt be, míg a harmadik ismét a mezőgazdasági pályaválasztás felé irányította a figyelmet, örvendetes jelenségnek tartjuk, hogy napisajtónkban egyre gyakrabban foglalkozunk ifjúságunkat érintő kérdésekkel. Ez nem csupán a tapasztalatcserét teszi lehetővé, hanem a társadalom figyelmét is felkelti ifjúságunk problémái iránt s ezzel a nevelés közüggyéválása felé is megteszi az első lépést, különösen a pályaválasztás kérdésében. Hiszen a 14 éves fiúk-lányok érdeklődési köre a pályaválasztás tekintetében sem azonos mindig a reális feltételekkel J és lehetőségekkel. Gyakori eset ezen ! a téren a teljes tanácstalanság, avagy a reális alapokat nélkülöző rögeszmés ragaszkodás az egyes hivatásokhoz. Éz utóbbi rendszerint a helytelen szülői befolyás alapján alakúi ki a gyermekben. A tanácstalanság legismertebb megnyilvánu- j lása, a „nem tudom mi leszek" elleni legjobb orvosság a tanító alapos gyeryiekismeretén alapuló irányítás, tanácsadás. Az évek folyamán rendszeresen vezetett pedagógiai napló, valamint a tanító közvetlen tapasztalatai biztos irányt szabhatnak a pályaválasztás irányításában a pedagógusnak. Gyakori eset a már említett rögeszmés ragaszkodás egy-egy hivatáshoz, melyhez sem képességei, sem adottságai nincsenek meg a gyermeknek, ellenkezőleg, adottságai és képességei különösen alkalmassá tennék őt egy másik hivatás betöltésére. A legtöbb esetben a helytelen előítéletek akadályozzák a helyes pályaválasztást. Pl. az értelmiségi származású tanulók legtöbbje idegenkedik a gyakorlati szakmáktól, s fordítva, a munkás- és parasztszármazású tanulók a továbbtanulástól. A marxista-leninista osztályszempontok azonban megkövetelik a munkásosztály vezető szerepének helyes érvényre juttatását, éppen ezért szükséges, hogy az iskola hozzájáruljon a helytelen előítéletek megszüntetéséhez, ill. a munkás- és parasztszármazású tanulók továbbtanulásának biztosításához. Ennek egyik eszköze a céltudatosan irányított pályaválasztási tanácsadás is. Ismeretes, hogy a munkás- és parasztszármazású tanulók tanulmányi előmenetele még mindig alatta van az értelmiségi származású tanulók tanulmányi előmenetelének. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy az értelmiségi származású tanulók otthoni feltételei kedvezőbbek a munkásszármazású tanulók otthoni feltételeinél. Ezt a különbséget az iskolának kell pótolnia. Ezzel a kérdéssel szoros összefüggésben van a pályaválasztás irányítása is. Itt is döntő tényező a pedagógus tevékenysége. Helyes tanácsával, meggyőző okfejtésével könnyen beláttathatja, idejében észrevétetheti a helytelen irányú érdeklődést. Mindehhez természetesen szükséges a megértő és támogató munkája is. Enélkül nehezen képzelhető el siker. Felmerülhet a kérdés miért kell ilyen túlzott jelentőséget tulajdonítani a pályaválasztás módszeres irányításának. Hiszen a spontán, ötletszerűen kiválasztott hivatást is megszeretheti később a tanuló. Nem mindig igazolja ezt a feltevést a gyakorlat. Gyakori eset, hogy csak később jön rá arra, hogy helytelenül választott. Ez pedig megszabja a munkához való viszonyát is. Ez minden bizonnyal abban nyilvánul meg, hogy hivatását csupán betölti, munkáját csupán elvégzi, de hiányzik belőle a lelkesedés, a szakmai elmélyülés hiánya, melyek végeredményben az eredményes alkoto munkának az alapfeltételei. A lelkesedéssel végzett munka nemcsak örömet jelent, hanem megsokszorozza^az ember alkotó vágyát, növeli képességeit, érvényre juttatja a benne rejlő tehetséget. Szocializmust építő társadalmunk szempontjából ez pedig lényeges kérdés. Hiszen a munkához való viszonyt éppen ezek az alapvető feltételek szabják meg. A pályaválasztás kérdését terméizetesen nem csupán az egyéni érdeklődés és a társadalmi szükséglet dönti el. Gyakran megnyilvánuló jelenség a serdülő tanulóknál az egyes hivatások iránt tanúsított rendkívül erős vonzalom, hajlam, készs

Äq vagy szüntelen érdeklődés, amit rátermettségnek szokás nevezni. Mindezek természetesen döntő szempontok is lehetnek a pályaválasztási tanácsadásnál. Lényeges szerepet játszik természetesen a tanulmányi előmenetel is, hiszen a képességek méreteit leggyakrabban éppen az iskolában szerzett tárgyi tudás szabja meg. A népgazdasági szükségleteknek megfelelően ezek a szempontok hasznosíthatók a pályaválasztási tanácsadásnál. Előfordul az is, hogy éppen a társadalmi szükségletek teszik követelővé az érdeklődési kör céltudatos módosítását, a szükségletek felé való irányítását. Hiszen a készség elmélyítése valamely pálya iránt nemcsak lehetséges, hanem szükséges is. Iskoláinkon jó úton halad a politechnikai képzés két alapvető tantárgyának, a műhelymunkának és az islíolai kertben végzett munkának a gyakorlata. Mindkét gyakorlati munka kiválóan alkalmas az alapvető munkafolyamatok megismerésére, valamint az általánosan használt munkaeszközök kezelésének elsajátításán alapuló tevékenységnek, jártasságnak kialakítására. Az itt szerzett tapasztalatok természetesen befolyásolhatják, végső soron kialakíthatják a hajlamot és az érdeklődést valamely munka iránt. Különösen sikeres lehet az ilyen irányú tevékenység, ha pl. az iskolai műhely vagy kert nemcsak biztosítani képes az alapvető gyakorlati munka elvégzéséhez szükséges feltételeket, hanem a szülők köréből alakított munkaközösség tagjai, mint instruktorok a személyes példaadás módszerével is hatni tudnak. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a Polytechnikai Tanács néven ismert szülői munkaközösség munkája felbecsülhetetlen jelentőségű lehet az iskolai műhely vagy kert munkájában. A tapasztalatok azt igazolják, hogy hasznos szerv lehet ez nem csupán a pályaválasztásnak, hanem az iskolai műhely felszerelésének kiegészítésénél, segédeszközök készítésénél, vagy egyéb közhasznú munkában is. Mindehhez a sokrétű feladathoz szinte nélkülözhetetlen a pedagógus személyes felelőssége, közvetlen munkája. Pedagógusaink nagy része ismeri is az e téren reá háruíó felelősséget s ennek tudatában végzi munkáját. Ehhez a munkához azdnban nem mindig elegendő csak a felelősségérzet, vagy a jószándék. Mindenekelőtt a probléma ismeretére van szükség. A kiindulópont természetesen a gyermek, űt kell elsősorban alaposan ismernie. Ennek birtokában kell a népgazdaság szükségleteinek alapján meghatározott professziók irányszámait helyesen szétosztani a tanulók között. Ez nem könnyű feladat, hiszen gyakori eset, hogy a pedagógus nem kapja meg ehhez a munkához a szülő támogatását. Pedig kétségtelen, hogy e téren is csupán a család és az iskola kölcsönös , együttmunkálkodása hozhatja meg a kívánt sikert. A legtöbb szülő azonban komoly felelősséget tanúsít gyermeke pályaválasztása iránt. De ezen a téren minden esetben szükséges a tudatos együttműködés a család és az iskola között. Hiszen a két nevelési tényező kölcsönös befolyása nemcsak helyes irányba terelheti a pályaválasztás kérdését, hanem ösztönzőleg is hathat a tanulásra is, hiszen a perspektivikusan előrevetített cél ismerete megadja a feleletet a „miért tanulsz" kérdésre is. A tanuló a tanulás és a pályaválasztás kérdésének összefüggésében érezni fogja, hogy vágyai céljai csupán úgy érhetők el, ha helytáll a tanulásban és tudatosan törekszik arra, hogy az iskolában szerzett ismeretek birtokában felkészüljön hivatása betöltésére. Végső soron így látja értelmét iskolai munkájának is. Nem mondhatjuk azonban hogy az eddigi pályaválasztási gyakorlat teljesen megfelelt volna azoknak a követelményeknek, melyeket a pályaválasztás jelentősége, fontossága támaszt a szülő, a pedagógus és az állami szervek irányában egyaránt. Nézzük e három tényező szerepét e kérdésben. A szülő természetesen a saját belátása, tapasztalatai, gyakran gyakorlati gondolkodásmódja folytán elhatározza gyermeke ilyen vagy olyan hivatásra való ösztönzését s emellett igyekszik kitartani. Ez nem mindig egyezik a tanuló reális képességeivel, vagy azokkal a lehetőségekkel, melyek adva vannak az elhelyezésre. Ismét más elgondolása lehet a pedagógusnak s adott esetlen a társadaln» szükségletekből kiinduló állami terv sem teheti minden esetben lehetővé, hogy csupán az érdeklődési kör alajpíáa szabják mej az ^UMlyesttfdteá lehetőségeket. Végső soron'»tehát a szülő, pedagógus észrevételeit, véleményét, elgondolását egyeztetni kell az állami tervvel. Ezt pedig idejében kell megtenni. Nem arról van szó tehát, hogy az a veszély fenyeget, mintha nem lenne mód valamennyi tankötelezettségét betöltő tanulónk elhelyezésére, hiszen örvendetes jelenségként könyvelhetjük el, hogy valamennyi tanulónk elhelyezkedését biztosítani tudjuk. Társadalmi rendszerünk felépítéséből adódik, hogy ez így van. Más kérdés azonban az, hogy valóban az érdeklődési kör, ill. a képességek, valamint a társadalmi szükségletekből kiinduló terv egyeztetéséből született-e meg a pálya megválasztása, vagy csupán abból az egyszerű meggondolásból, hogy csupán elhelyezzünk minden tanulót. Csupán arról van szó, hogy helyesen gazdálkodjunk népi demokráciánk adta lehetőségeinkkel. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy az iskola még a tanév elején ismerje meg a munkahivatal útján a szükségleteket, vagyis azt, hogy hány tanulót, milyen szakmában lehet elhelyezni az év folyamán. Ennek tudatában a pedagógus megkezdheti a céltudatos irányító munkát. Az ed-' digi gyakorlat, sajnos, éppen fordítottja mindennek. A tanító ugyanis az egyes tanulók érdeklődési köre, hajlama, azaz rátermettsége folytán az év folyamán rendszeresen irányította a tanulók figyelmét, érdeklődését az egyes pályák iránt, de a végső szót, a népgazdasági szükségleteket, rendszerint közvetlenül a tanév vége előtt kapta meg a munkahivataltől, ami gyakorta csak globálisan egyezett meg a tanulók érdeklődési körével. Nem maradhatott már választás, mint kiindulni az adott lehetőségekből. Az egész évi ráhatás, meggyőzés így természetesen sokszor kárba veszett. Ha az iskola már a tanév elején ismerné az elhelyezkedési lehetőségeket, könynyebb lenne a pályaválasztás irányítása is. Hiszen e téren a tanulásban is ösztönző tényezőként hatna az a tudat, hogy ki-ki ismerné a végső célt, aminek eléréséért dolgozik, tanul, A . tanítónak pedig módja és alkalma nyílna a céltudatos irányításra ezen a téren. Mindez természetesen növelhetné az iskola tekintélyét szülő és tanuló előtt egyaránt. Ezután következne a rendszeres pályaválasztási tanácsadás, ami magában foglalná az egyes szakmák részletes ismertetését, a vele járó követelményeket stb. Az egyes kevésbé ismert szakmák megkedveltetése szempontjából így lehetőség nyílna egy-egy üzem meglátogatása a tanulókkal, avagy a szakma kiválóságainak meghívása beszélgetésre az iskolába. Ilyen gyakorlat eddig csupán a bányásztoborzásnál volt. Ajánlatos lenne az itt szerzett jó tapasztalatokat más szakmákra is kiterjeszteni, így pl. a mezőgazdaságra. Ezen a téren a most megszervezendő mezőgazdasági szakoktatás bevezetése előrehaladást jelent, ami nemcsak a mezőgazdasági munka megbecsülését jelenti, hanem végeredményben azt a régen hangoztatott igazságot is, hogy a mezőgazdasági munka végzéséhez éppen úgy van szükség szakismeretre, mint ahogyan más szakmákban. Ez az örvendetes kormányhatározat azonban még magától nem oldja meg a kérdést. Az iskola feladata továbbra is elsődleges tényező. Ezért a mezőgazdaságra irányuló pályaválasztás nagyobb sikere érdekében a már ismertetett feladatokon és szempontokon kívül különös figyelmet kell szentelni az iskolai kertben végzett munkának. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az iskolakertben végzett munka eredményessége nemcsak tárgyi ismeretek kialakítására alkalmas, hanem jelentőségében ezen túlmenően a mezőgazdasági hivatás megszerettetésére is kiválóan alkalmas. Ezért fontos az iskolai kertben végzett munka jó megszervezése. Helyes lenne, ha a pedagógiai szakirodalom fokozott figyelmet szentelne e kérdésnek és figyelembe venné a gyakorló pedagógusok ezen a téren szerzett tapasztalatait, amelyqjí minden bizonnyal értékesek. Böszörményi János tanító, ltométm. filmek

4 Szerencselovag Rytier šťastia Arthur Marié Rabenalt személyében tehetséges szövegkönyvírót és rendezőt ismertünk meg. Szerencselovag című alkotása ha nem is tartozik a nagy világfilmek közé, mondanivalójával és hiteles művészi erejű ábrázolásával kétségtelenül sikert arat. Értékét fokozza témájának időszerűsége. A Német Szövetségi Köztársaságban játszódik le cselekménye. Történetének fő hőse egy újságíró. A szerző hőse történetében azt akarta kifejezni, hogy aki a politikai küzdőtéren hűtlen lesz önmagához, elcsúszik, s ezen a sikamlós úton nincs számára megállás: mindent élőiről kezdhet. A filmben szereplő újságíró is a háború után nagy fába vágta fejszéjét: mindenkitől független folyóiratot indít. Küzd Nemrégen került bemutatásra egy értékes dokumentum-film a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eseményeiről és nemzetközi hatásáról. A szocialista országok filmeseinek közös műve. Az egyes országok filmarchívumaiban talált régi felvételekből és a világ összes nemzeteihez tartozó 35 operatőr felvételeiből Grigorjev, Poszelszkij, Gorelik és Csajkovszkij rendezők szerelték össze. Az minden olyan erő, jelenség ellen, amely a múltban sok szenvedést és pusztulást okozó háború kirobbantását elősegítette. Lapja leleplezi a háborús bűnösök, hadiszállítók, üzérek háború utáni üzelmeit, de amikor házasságot köt — érzelmi alapon — politikai ellenfelének lányával, kisiklik kezéből a vezetés, az após anyagi „segítsége" a lap megvásárlását jelenti. A film drámával végződik, ám a reménység utolsó sugara még felcsillan. Elölről, okoOktóber fénye (Svetlo októbra) * ügyesen összeállított dokumentumfilm <• a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követő idők leheletét árasztja. Az orosz proletárforradalom erjedésbe hozta a világ munkásmozgalmát. Németországon, Magyarországon, Kínában, Olaszországban ébred magára a munsabban kell kezdenie életét. Rabenalt híven ábrázolja Adenauer Németországának társadalmi viszonyait, az újjáéledő háborús erők és a béke, az új Németország hívei között feszült > légkörben folyó ádáz, félig nyilvános, félig színfalak mögött zajló küzdelme. Kifogásolhatjuk az érzelmi momentumok halvány kldomborítását, ami ellentéte az olasz filmek beállítottságának, de mindez nem vesz el Rabenalt filmjének értékéből. kásosztály és a szociáldemokratizmus tétlenségéből felocsúdva az orosz bolsevikok módjára akarja berendezni jövő életét. A proletár internacionalizmus nagy ereje nyilvánul meg a filmben. A filmtöredékekből összeállított dokumentumfilm hü történelmi összefoglaló, mely a mai nemzedéknek megmutatja apái dicső útját és még lelkesebb tevékenységre serkenti a szocializmus elérésében. OOOO Két külföldi vendég a Bratislavai Zenei Tavaszon Befejezéshez közeledő Zenei Tavaszunkon ismét külföldi vendégeket üdvözöltünk. Edgard Doneux, a belga rádió zenekarának első karmestere jól ismert és nagyon szívesen látott vendégünk. A rokonszenves dirigenst közönségünk minden alkalommal örömmel köszönti a Szlovák Filharmónia hangversenydobogóján. Edgard Doneux nagy barátja a szlovák zeneművészetnek, zenekarával Belgiumban is nem egy szlovák komponista müvét adta már elő. Ezúttal Dezider Kardos legújabb kompozíciójával ismertette meg a bratislavai hangversenyközönséget. A jól hangszerelt, ritmusokban és melódiákban bővelkedő öttételes zenekari Koncertet a hallgatóság szívélyesen fogadta. Szlovák Filharmóniánk Doneux vezényletével a Prágai Tavaszon is előadta az államdíjas fiatal szlovák zeneszerző új müvét. Érdeklődéssel vártuk Szergej Rahmanylnov III. zongoraversenyét, amely nagyon ritkán kerül előadásra. Rahmanyinov egyéni hangú komponista. Ábrándos líra, halk melankólia a pátosz heves fellobbanásai — ezek lennének a pólusok, amelyek között érzelmi skálája mozog. Érdekes és jellegzetes, hogy kompozícióit többnyire moll hangnemben tartja. Talán éppen az ebben megnyilvánuló elégikus (nem tragikus) alapvonás adja meg müvei sajátos varázsát. A zongoraszólót egy fiatal kanadai zongoraművész,' Malcolm Troup játszotta. Ra^.anyinov zongoraversenyének előadásában legnagyobb érdeme, hogy eltalálta ezt a bizonyos elégikus hangot. Rahmanyinov kifejező, néha sötéten patétikus balladatónusát, mely kompozícióit olyan vonzóvá teszi. Már az Indulás is jó volt, tisztán, melegen csendültek fel az első taktusok sejtelmes planói. Játékának úgy látszik egyébként Is erőssége a kissé romantikus színezetű, fátyolos és mégis hiánytalanul tiszta piano. Technikai probI lémál nincsenek és tempóvitelei talán éppen ezért néhol kissé túl gyorsak voltak, ami a kifejezés rovására ment. Ritmusérzéke fejlett, nagyon jól oldotta meg például az első tétel különleges ritmikájának nehézségeit. Az alig húszéves művész bemutatkozása Zenei Tavaszunk érdekes színfoltja volt. A műsor második felében Claude Debussy háromrészes zenekari képsorozatát hallottuk. Három Nocturne: Felhők, Ünnepek, Szirének. Az első: ködbevesző motívumok, alig-alig érezhető dinamikai hullámzás, hangok, árnyalatok, anyagtalan lebegés ... Felhők. Előadása nem volt elég légies. Annál jobban hangzott az Ünnepek lényegesen megfoghatóbb zenéje, melyben mozgalmas, vidám ünnepi kép tárul elénk. A Szirének című harmadik Nocturne gyöngéd színekkel valószínűtlen hangulatot fest: daloló sellők a tenger hullámai között. Ez a rész hangversenytermekben ritkán hallható, mert Debussy női énekkart is illesztett az együttesbe. Az énekkar nem dalokat énekel, a zeneköltő hangszerűen kezeli a női hangokat és ezzel új színeket kever a zenekari palettán a valószínűtlen hangkép tökéletes érzékeltetésére. Nagyon érdekes volt teljes előadásban hallani ezt a költői szépségű tételt. A túlságosan hosszúra nyúló programot Maurice Ravel Bolerója fejezte be. Az egész kompozíció egyetlen bolero dallamra épült, amely körülbelül 17 percen át szinte mániákusan Ismétlődik. A témát először a fuvola hozza, a dallamot átveszi a klarinét, az oboa, közben jellegzetes boleroritmusával szüntelenül pereg a kisdob. Keverednek és erősödnek a hangszínek, a témát végül a teljes zenekar énekli. Kezdetben alig észrevehető, majd egyre szenvedélyesebb gradáció, planisszimótól dübörgő fortisszimóig. A történést érdekes instrumentációval egybekötve kizárólag a dinamikai áradás viszi, ennek intenzitásán múlik az előadás sikere. A művet maga Ravel hangszerelési tanulmány! ként fogta fel. Edgard Doneux a kitűnően : működő Filharmóniával bravúrosan ! nyelte a bizarr kompozíciót, j A hallgatóság mindkét vendsgmüí*B^ ! szívélyesen ünnepelte. Havas MfrrtG ÖJ SZÖ imíiff tg,