Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-08 / 127. szám, csütörtök

31 sö szerelem (Prvá láska) V. Levin. szovjet : rendező filmjében fon­tos nevelési problémát /etett fel: a serdülő fjúság szerelmi von­laiménak kibontakozá­sát a pedagógiai elvek Is a környezet hatása izempontjából. Merész kézzel elemzi a prob­lémát: ábrázolja a 1 ilmben mindazokat a pozitív és negatív té­lyezőket, amelyek az élet küszöbén álló if­júság jellemének ki­alakulását eldönthetik. Olga és Mítya szere­lemmé vált tiszta ba­rátsága az a nagy kincs, melyet a jóhi­szemű, de elfogult, „elvszajkózókkal" és még kispolgári erköl­csök befolyása alatt illó negatív típusok Árny és fény (Tieň a svetlo) A francia Marceau produkciójú Árny és fény című film érthe­tő véleményeltérést váltott ki a nézőközön­ség körében, mely ál­talában két táborra oszlik. Érthető ez, mert Henri Calef, a rendező, erős, közvetlen érzelmi hatásokra építette mű­vét, és a néző sok­szor e hatások alatt mond véleményt, s csak később ébred rá a film fogyatékosságaira, melyek elsősorban a szövegkönyvben kere­sendők. Már a meséje sem új, nagyon hasonlít a tavaly bemutatott Hangverseny egy könnycseppért című argentin filmhez, melynek központi, sze­replője egy „munka­intrikáival szemben meg kell védelmezniök. A két fiatal küzdelme képezi a filmmese ge­rincét. Egyes jelenetek bi­zonyos mértékben va­lószínűtlenül, erősen teátrális hatást kelte­nek, ennek ellenére Levin alkotását rend­kívül pozitívan értékel­hetjük, mint olyan eszmei fegyvert, mely segítséget nyújthat a nevelőknek az ifjúság egyes problémáinak megvilágításában és helyes kezelésében. A főszerepeket D. Osz­molovszkaja (Olga), K. Sztoljarov (Mítya), és V. Zemljanyikov (Csáp) alakította élethűen. képtelenné" vált zon­goraművésznő gyógyu­lásának története volt. A film cselekménye feszült pszichikai lég­körben pereg és a lé­lektani hatás a vezér­fonala. Azonban nem szabad megtévednünk: nem mély lélektani filmről van szó. csu­pán olcsó hatáskeltés­re készült és nagyon valószínűtlen történet­ről. Ami a filmnek mégis sikert biztosít, ez a rendkívül tehetséges és vonzó Simoné Signorét és partnernője, a már kissé öregedő, de te­hetséges, a Pármai börtön Sanseverínájá­nak szerepéből ismert Maria Casares kitűnő játéka. (L) A LÉDECIEK helyes utat járnak Nagyudvarnokon nehezen telt meg a kultúrház a lédeciek vendégszerep­lésére. Egyesek már előre beharangoz­ták, mit Is tudhatnának a zoborhegy­aljai eldugott kis község színjátszói. J. K. Tyl cseh drámaíró: A gyújtogató leánya címú színművének előadásán érezni lehetett, hogy a közönség kel­lemesen csalódik és a kiválóan ala­kító műkedvelőket lelkes tapssal ju­talmazta. Budai Jánostól, a darab rendezőjé­től megtudjuk, hogy a környékbeli községeket már végigjárták és ez a csoport kilencedik bemutatója. A lel­kes színjátszógárda néhány év lefor­gása alatt bemutatta a Ludas Matyit, a Vándormadarat, a Kecsketejet, a Büszke Pávát, Fehér Annát, Huncut Klinkót, a Csudakarikást és a Sári bí­rót. Az elmúlt őszön nagy változás állt be a falu életében. A falu dolgozó parasztjai egyszerre mondták ki a« igent a közös gazdálkodásra. A szö­vetkezet fejlődése szempontjából bíz­tató az, hogy Lédecen nemcsak a színjátszó csoport egységes, hanem az egész falu valamennyi szorgalmas, becsületes gazdája is. Arról beszélgettünk még, hogy a Csemadok helyi csoportja is sokat segíthet a szövetkezet előrelendítésé­ben, ha a kulturális munkát fokozzák és a Csemadok nyilvános taggyűlésein megtartott előadásokat, valamint a színjátszó csoport munkáját a szövet­kezeti dolgozók ideológiai fejlődése érdekében állítják be. Ennek biztosí­téka az, hogy a lédeci tanítók szívvel­lélekkel vesznek részt a kulturális munkában. Ugyanígy tesz Tóth Fe­renc, a helyi csoport elnöke is, aki 1950 óta lelkes segítőtársaival fárad­ságot nem ismerve irányítja a falu kulturális életét. T. D. A chisagói Művészeti Intézet, ame­lyet felkértek Sir Winston Churchill 31 festményének kiállítására, nem adott engedélyt a kiállítás megren­dezésére. A 23 tagú bírálóbizottság azon az alapon utasította el Churchill festményeinek kiállítását, hogy mű­kedvelő. Kijelentették, hogy Chur­chill festői munkái nélkülözik azt a „művészi színvonalat, amelyet az in­tézet kiállító művészeitől megkíván". A Metropolitan Operaház Csajkov­szkij Anyéginjével nyitotta meg az idényt. Az Anyégint 40 esztendeje nem játszották New-Yorkban. Pedagógia és magnetofon UJ KULTURHÁZ MAGYARBÉLEN Méltóbb keretek között meg sem ünnepelhették volna Magyarbél dolgozói az új kultúrház megnyitását. Május 1-én ünnepélyes keretek között adták át rendeltetésének a másfél millió korona költséggel épült, minden igényt kielégítő kultúrházat. A falu lakosságának ezzel több év­tizedes álma valósult meg. A rohamosan fejlődött köz­ségnek eddig nem volt megfe- I vényeket tarthattak volna. A mostoha lelő helyisége, ahol mozi- és színi- körülmények ellenére a faluban mégis előadásokat, vagy más egyéb rendez- | v 0lt kulturális élet. Igaz, hogy távol­A város és a falu kulturális élete BORSI Levelezőink közül legtöbben a szín­házi bemutatókról írnak, holott szíve­sen vennők, ha a város és falu kul­turális életének más eseményeiről is beszámolnának. Ifj. Csordás Béla per­benyiki levelezőnk legutóbb már ezt tette és abból az alkalomból küldött tudósítást, hogy a királyhelmeci járás Borsi községében a napokban tánc­cenekar alakult. — A zenekar — írja többek közötl levelezőnk —, fiatalokból tevődik ösz­sze. A legfiatalabb tag 17, a legidő­sebb 19 éves. Jelenleg még csak pró­bákat tartanak, de máris nagy az ér­deklődés. KISABONY Csibrei Anna levelében arról számol be, hogy falujukban a Csemadok helyi szervezetének tagjai brigádmunkával rendbehozták a kultúrházat s most már színdarabokat is játszanak. Leg­utóbb például Šumberk: A 11-ik pa­rancsolat című háromfelvonásos vígjá­tékát mutatták be nagy érdeklődés mellett. A falu színjátszói most a környező falvakba készülnek vendég­szereplésre, ahol minden bizonnyal a hazaihoz hasonló sikereket aratnak majd játékukkal. APÁTÜJFALU A falu színjátszói: Hegedűs Ilona, Batka Erzsébet, Hustyava Mária, Bla­ho Jolán, Rimóczi Borbála, Tóth Zol­tán, Rimóczi Béla, Rimóczi István és Péter János azzal az elhatározással fogtak a kulturális munkához — írja tudósításában többek között Pásztor István —, hogy ők is tudnak annyit, mint a többi falu ifjúsága. Hogy így van, azt bebizonyították Kónya József Éles Marika menyasszonyi fátyla cí­mű színművének bemutatásával. Já­tékuk minden elismerést megérdemel Az Apátújfaluról jött tudósítás a továbbiakban arról számol be, hogy a színdarab betanításának fáradságos munkáját Pásztor István és Ocsoszki Kálmán végezte, akik ezért — akár­csak a színjátszók játékukért — el­ismerést érdemelnek. KASSA Wagemhuber Adél kassai levelezőnk „Kassán rövidesen látható lesz a bu­dapesti televízió műsora" című írá­sában többek között ezeket írja: — Április 22-én és 24-én a kassai műszaki múzeum alkalmazottainak si­került látniok a budapesti új nagy televíziós adó leadását. A képek még nem egészen tiszták, de a legutóbbi vihar által megrongált antenna kija­vítása után a közeli napokban már sikerül éles képeket nyerni. A buda­pesti adó műsorát a múzeum előadó termében a kassai közönségnek rend­szeresen bemutatják. ZÁDOR Noha Zádoron is vannak nehézsé­gek, a 148 lelket számláló, mindössze 46 házból álló faluban mégis élnek kulturális életet. Erről szól Babik Mik­lós tudósítása, aki elmondja, hogy fa­lujuk ifjúsága a közelmúltban kétszer játszott színdarabot. Egyik alkalommal a Vadorzó felesége, másik alkalom­mal pedig Duda Gyuri című színmü­veket mutatták be. A sikerek a falu fiataljait arra ösztökélik, hogy fokoz­zák kulturális tevékenységüket. (i>) A magyarbéli kultúrház tervrajza. ról sem olyan mértékben, mint ahogy az a kívánalmaknak megfelelt volna. Az iskolában, vagy az EFSZ dohány- j szárítójában, a meg nem felelő, szük helyiség miatt komolyabb előadások megrendezéséről szó sem lehetett. A kultúrház megnyitásával szinte egy csapásra megváltozott a falu kultúrélete. Magyarbél történetében még nem fordult elő, hogy annyi em­ber jelent volna meg valamilyen ösz­szejövetelen, mint most, május 1-én. Több mint másfélezer vendég tolon­gott a megnyitási ünnepségen. A Csemadok helyicsoport, valamint a CSISZ-szervezet tagjai dallal, tánc­cal szórakoztatták a megjelenteket. Ezután táncmulatság következett, amely a korahajnali órákig tartott. A helyi pártszervezet és a HNB a kultúrház megnyitásával pontot tett egy régen vajúdó kérdés után. Az egészséges kulturális élet egyik fon­tos előfeltételét teremtették meg. Most a helyi népművelési tanácson a sor. Olyan rendezvények megszerve­zéséről kell gondoskodnia, amelyek teljesen kielégítik a dolgozók igényeit. Az elért szép eredmény jogos büsz­keséggel tölti el Magyarbél minden egyes lakosát. Ebből az alkalomból le­hetetlen meg nem emlékezni azokról, akik időt, fáradságot nem kímélve, kora hajnaltól késő estig társadalmi munkával hozzájárultak az épület fel­építéséhez. Alig akadt a faluban olyan ember, aki ne vette volna ki részét az építkezésből. Neveket azonban mégsem említünk, még a legkiválóbb dolgozókét sem, mert hiszen így is nagyon sok dicséretet érdemlő embert kellene felsorolnunk. Egyszóval: va­lamennyien derekasan megálltak a helyüket. A magyarbélieknek őszintén kívánjuk, hogy sok szép emlékezetes estét töltsenek el, szórakozzanak és érezzék magukat jól a végre mégis felépült kultúrházunkban. f-y­Nem tudom, az Európát ős-telepítő Medve-emberek barlangjainak falán fellelt állatfej-karcok, agyarrajzok i közül mennyi volt a l'art pour l'art művészet és mennyi a tudatos szem­• léltetni akarás, az azonban bizonyos, hogy mikor a múltkoriban először láttam magnetofont az osztályban, történelem órán, elsősorban diadalt, valósággal fárasztó győzelemérzést éreztem. A szó elröppen — az írás megma­rad. Mégis - tankönyvek tucatjai ; között nevelődtünk emberré, s hova : lett az írott szó csodája, hova let­! tek az apróbetűs magyarázó szöve­i gek, hova a kövér betűs összefogla­i lások? A pedagógia nem csak foglalkozás, | sőt nem is csak hivatás: a peda­I gógia bizonyos fokig művészet is, i és mert a művészeteknek is egyik ] lényeges jegyük az ellentmondások törvénye, a pedagógia művészetének ! egyik legelsődlegesebb és egyben legellentmondóbb jegye az, hogy eb­ben a művészetben a zengő, daloló — elröppenő szó maradandóbbat alkot ! az írott betűnél. Tankönyvek tu­j catjainak apróbetűs magyarázataira, I kövérbetűs összefoglalásaira a per­I dülő évek távlatából ma már alig i emlékesünk, - de ma is fülünkben élnek még szavak, amelyen egykori tanítók ajkán zengtek fel, monda­tok, amelyeknek dallama egykori tanítónők ajkán formálódott művé­szetté: a nevelés és oktatás művé­szetévé. Zengő, daloló szó varázsa — té­ged üdvözöl előretörő századunk derekán tanítók eljövendő diadal­mas tansegédeszköze: a magnetofon. Tanító, aki szobád nyugalomra oltott sötétjében a másnapi tanítás­ra gondolsz és új sikerekhez ve­zető utak felől faggatod a csillag­fényes ablakot, gondoij a neszte­lenül forgó két korongra és vidd be órádra a magnetofont Ércnél maradandóbb emléke szavadnak, lelkiismeretednél hívebb ellenőre azoknak az emberi árammal telített negyvenöt perceknek, melyek életed tartalmát képezik — barátod és munkatársad lett a két nesztelenül forgó korong. Evőé, Thalatta, mag­netofon! Tanító, aki fellépő évfolyamok számával méred a végtelen időt s a végtelenség két berregő csenge­téssel határolt szünetében hűvös tárgyilagossággal, vagy izzó nyugta­lansággal faggatod magad, mi volt az oka, hogy —, melyik volt az a mondat, ahol —, miért maradt ha­tástalan az a részlet, amely — és mindezek után újra meg újra ma­gadat okolod, hajolj a magnetoíon fölé, hallgasd meg újra tenhangodat, személytelenül és józanul, a ki­egyensúlyozó bírálat hűvös tárgyila­gosságával, akár az orvos, aki fe­hér köpenyben, csalhatatlan műsze­rek és csillogó kémcsövek világá­ban ellenőrzi agya és két keze mun­káját. Tanító, aki kurta percek és el­röppenő szavak mérlegén méred a fiatal agyakba, vésett tudás értékét, hajolj a magnetofon fölé és hall­gasd meg újra a feleletet, mely arról számol be, hogy előttünk is éltek emberek, akik —, hogy ha­zánkon kívül is vannak hegyek és folyók és bányák és szántók, ame­lyek —, és hogy két szám különb­ségének szorzata... Tanító, aki leméred és osztályo­zod a tudást, hajolj a magnetofon fölé, hallgasd meg a feleletet, az­tán menj vissza a tanterembe, fogd kézen aet, akinek a hangját moot játssza vissza a két forgó korong, és vidd oda őt is a magnetofon elé. Értsd meg: nem arról álmodozom, hogy gépies mesterségig mechanizáld a tanításodat, amelyről éppen az imént állítottam, hogy magában kell viselnie a művészet megkülönböz­tető jegyeit, hanem arról, hogy vedd igénybe a készüléket, tanítók új, or­vosi műszerét, és gyógyíts. Gyó­gyítsd magadat, de elsősorban a rádbízottakat. Tudom, az órán sok­szor torkodat szorongatja az elke­seredés: a szőke és barna fejek kö­zött mindig akad négy vagy öt, akikkel szemben alul maradsz, és akik alul maradnak az anyaggal, az osztállyal, a többiekkel szemben. De mit is mond erről Anatole Francé: „Ha úgy értenők a lelkek alak­jait, mint a mértani alakokat, nem éreznénk több ellenszenvet egy túl­ságosan korlátolt szellem iránt, mint a matematikus egy szög iránt, mely öt vagy hat fok hiánya miatt nem rendelkezik a derékszög tulaj­donságaival." Miért nem rendelkezik és hány fok a hiány? Kérdezd meg a mag­netofont is. Harcolsz a bukás ellen ? Fegyver a magnetofon. Te, aki Komenskýn és Makarenkón nevelődtél, te, aki órái­don akár a szellem és akarat szem­fényvesztés nélküli bűvésze vagy, a nemes idomító, felváltva alkalmazod a rávezető és levezető módszert, érzed-e: mennyi dedukció és in­dukció rejlik a két forgó korong­ban? Harcolsz az iskolán kívüli környe­zet, a család, a szülő közönye, meg nem értése ellen? Fegyver a mag­netofon! Te, aki azért vagy, hogy minden megnyilvánulásodban tuda­tosan és következetesen érvénye­sítsd a logika és pszichológia min­den érvét és meggyőző erejét, ér­zed-e, mennyi érvet és meggyőző erőt rejt magában a két korong kö­zött suhanó szalag? Használd fel — fegyver a magnetofon. De hát mindig csak fegyverrel, mindig védőpajzzsal és harcra ké­szen kell állnod a tanterem porond­ján? Anélkül nem megy? Várj — hiszen örömosztő ajándék, pirosbe­tűs üzenet a magnetofon. Hiszem: lesznek majd nemzetközi nőnapok, amelyeken hangszalag köszönti fel az- anyát, a dolgozó nőt, lesznek majd szövetkezeti napok, amelyeken fia érettségi felelete, lánya érte­kezése üdvözli a kitüntetett gazdát, a traktorost, a gépállomás dolgozó­ját, a munkaversenyek győzteseit. Evőé, Thalatta, magnetofon. A kor­szerű pedagógia legszámottevőbb segédeszközének tartom. Ha tőlem függne, postafordultával látnék el vele minden iskolát. De r tanító, aki látod a távlatokat és lehetősé­geket, amelyeket nyújt, ne feledkezz meg róla, végeredményben mégis te vagy és te maradsz az alfa és az omega: tőled függ minden, a mag­netofon használata is, — becsüld m?g benne a segédeszközt, de — tiszteld önmagadban a hivatást és művészetet: a tanítót. És szülő, aki­hez talán eltévednek ezek a sorok, ha majd visszafojtott lélegzettel, vagy büszke örömmel hajolsz a ké­szülék fölé, ne feledkezz meg róla, hogy a pedagógia végső mozgatója és fenntartója mégis a tanító. Nél­küle nem lenne nevelés és oktatás, nélküle nem lenne tudás és alkotó ember. Talán még magnetoíon sem. RÁCZ OLIVÉR Május 12-én, hétfőn 19 órai kezdettel mutatkozik be a bratislavai P. O. Hviezdoslav Színházban a Csehszlovi ciai Ifjúsági Szövetség magyar népmü. vészeti együttese. Képünkön a táncegyüttes néhány tagja a Szilicei Lako­dalmas előadása közben. (J. Herec felvétele) ÜJ SZÖ 7 * 1958. május a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom