Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)
1958-05-29 / 147. szám, csütörtök
Emanuel Famira harcos élete Az Iskola és Kulturális Ügyek Minisztériumának és a Prágai Központi Nemzeti Bizottság kulturális osztályának védnöksége mellett a Fővárosi Múzeum termeiben a napokban nyílt meg a Munka Érdem rendes Emánuel Famira gyűjteményes kiállítása. Mit láthatunk ezen a kiállításon? Festményeket, mert Famira festőművész, plasztikát, mert Famira szobrászművész, zsebkéseket és a szakmába vágó ésszerű találmányokat és újításókat, mert Famira munkás, késműves mester, elsárgult színházi falragaszokat, mert Famira a prágai Nemzeti Színház szólótáncosa és balettmestere volt, színházi kellékeket, kosztűmterveket, bábúkat, mert Famira az avantgardista Proletszcéna Piscator által elismert rendezője volt, könyveket, mert Famira író és tudós. (Ellentmondások a művészi alkotásban című ismert tankönyv szerzője), elbocsátó leveleket, kényszernyugdíjazásról szóló okmányt, rendőrségi kihallgatásról felvett jegyzökönyveket, választási plakátokat, vádiratokat és ítéleteket, amelyekkel az első köztársaságban, a náci megszállás alatt, — sőt a reakció egész februárig — üldözték, mert Famira elvtárs, pártunk évtizedes tagja, a Szovjetunió hűséges barátja, elsősorban forradalmár. A felszabadulás napjaiban a libeňi munkáskerületben ő irányította a prágai felkelést, mint a nemzeti bizottság erélyes, egyben körültekintő einöke. tehát valóban gyűjteményes kiállításról írhatunk, mely a kiállításra szóló meghívó szerint Famira munkás és harccá életét mutatja be a maga teljességében. Soha életemben annyi embert kiállítás hivatalos megnyitásán nem láttam, pedig az évek során részt vettem Prágában legnagyobb művészeink kiállításainak a megnyitásán. Túlzás nélkül: az érdeklődők nem fértek be a termekbe. Pár nap után újra elmentem a kiállításra, megint tele volt. De hát miért e rendkívüli érdeklődés Famira kiállítása iránt? Erre legtalálóbban öreg fegyvertársa, a Munka Érdemrendes Karel Jiráček elvtárs, a főváros primátorhelyettese válaszolt megnyitó beszédében: — Rengetegen ismerik Famirát, mint késműves mestert, mirit festőt, mint szobrászt, mint táncost, írót rendezőt, - de egész Prága ismén, szereti és becsüli benne az 'évtizedek óta küzdő nagy forradalmárt. Bocsásson meg az olvasó és a Mester, hogy nem-a kiállító ttsrtörgyak részletes ismertetésére helyezem most a hangsúlyt. Feltétlenül megérdemlik és nyílván lesz még erre alkalom. Most Famirát szeretném bemutatni. Famira olyan személyiség, aki nélkül nehezen képzelhető el a prágai munkásosztály harcainak dicső története az első köztársaságban, különösen kulturális és művészeti téren. 1900-ban született. Gazdag és széleskörű tehetségét, szívós kitartását és lelkesedését a burzsoázia ellen folytatott napi harcok szolgálatába állítja. Kitanult késműves, aki a polgári köztársaságban tovább szeretne tanulni. Ezért alkalmi, esti kereset után néz. A Nemzeti Színház karában felfigyelnek rá és rövidesen szólótáncos lesz- Mikor Dérer iskolaügyi minisztersége idején a színház alkalmazottainak érdekeit védi, — elcsapják. Egyénisége a képzőművészet felé ragadja. 1933-ban elkészül a plzeňi kerületben a Vranov— Bŕasy-i útkereszteződésnél felállított, a világgazdasági válságot legkifejezőbben ábrázoló szoborcsoportja, a bányászok apoteózisa. A hatalmas szoborcsoport munkanélküli bányászai lesujtottságukban a földre szegezik tekintetüket. De egyik társuk merészen felfelé néz és ökölbe szorítja a kezét. Alatta szöveg: Čest práci. Maradhatott ilyen mű alkotója megbosszulatlanul a München előtti időkben? Ezért mindig olyan művészeti ágban kellett rendkívüli, bámulatra méltó egyéniségének érvényesülnie, ahol éppen elkerülte a kopók figyelmét. A képzőművészeten kívül közel állt hozzá a színház, a munkás, a dolgozó nép, ezért ebben a művészeti ágban keresett feloldást. Forradalmi rendezéseire, a Párizsi kommünre, Vít Nejedlývel és másokkal való libeňi, vysočanyi kultúrmunkájára, marxista tanítására, nevelésére a munkások és értelmiségiek ezrei em. lékeznek, — talán éppen ezért jöttek hálájukat, köszönetüket kifejezni a Mesternek —, akinek pártunk tanítását ékesen tolmácsoló szava nagyban hozzájárult, hogy ezek az ezrek ma felelős helyeken építhetik a szocializmus betetőzés előtt álló épületét. Famira elismert festő- és szobrászművész. Több mint 200 festmény és szobor mutatja be Famirát 1921től egészen a mai napig. A CsehMorva Dombvidék tája nyomorult kis parcelláival, városképei a prágai periféria félelmetes nyomorával, újkeletű képei főleg a prágai hajógyár lüktető munkájával, híres munkásaival ismertetnek meg, de nem öncélúan. A történelem formálóihoz szólnak elsősorban. Jól sikerült mellszobrok s az említett nagy emlékmű mellett figyelemre méltóak lírikus női aktjai. A kiállítás célja sikerült: bemutatja Famira eddigi művészi pályafutásának minden szakaszát a maga fejlődésében és természetes' rendeltetése mellett aprólékosan rámutat a korra, melyben Famira megkezdte munkáját és végül kibonthatta szárnyait. Famira élete eddigi során mindig a szocializmusért harcolt és dolgozott. Tegyük mindjárt hozzá, hogy eredményesen. De tegyük hozzá azt is, hogy még sokat, nagyon sokat várunk tőle. Hisz, aki személyesen ismeri, igazat ad nekem: Famira elvtárs olyan nagyon fiatal. SZILY IMRE A CSKP XI. kongresszusa tiszteletére a besztercebányai kerület Csemadok csoportjai 17 510 brigádóra ledolgozását vállalták. Ebből eddig már több mint 13 ezer órát teljesítettek. (gy-i-) N. Sz. Tyihonov szovjet költőnek a napokban a moszkvai Kremlben ünnepélyes keretek között átadták a nemzetközi Lenin-békedíjat. A Szófiai Állami Filharmónia, miután Bratislavában bemutatkozott, összesen 6 hangversenyt tart Csehszlovákiában. A Csemadok déméndi táncegyüttese Brandendorffer Piroska tanítónő vezetésével a Húsvéti locsolás című táncjátékkal szorgalmasan készül a Csemadok országos dal- és táncünnepélyére. (gy- i-) Moszkvában a napokban gyűlést tartott az ázsiai és afrikai országok írói konferenciájának összehívása érdekében alakult szovjet bizottság. A bizottság megvitatta az ezen konferenciával kapcsolatos eddigi előkészületeket a Szovjetunióban. (ČTK) A Politikai Könyvkiadó a CSKP XI. kongresszus tiszteletére számos kiadványt jelentet meg, köztük a „Csehszlovákia a CSKP IX. és XI. kongresszus közötti időszakban" című nagycn fontos és érdekes publikációt. ' (ČTK) Ismeretlen Rossini-partitúrát találtak a lengyelországi Lancutban. A lelet „A sevillai borbély" nyitányának első változata. A „Világ gyermekei" című Japánban megjelenő gyűjteményes kiadás keretén belül öt új kötetet adnak ki Ázsia, Ke'et-, Észak-, Nyugat- és Dél-Európa, Amerika, Ausztrália és Afrika országairól. A könyveket kizárólag gyermekek szerkesztik. Az előzőleg megjelent tizenöt kötethez hasonlóan ezek a könyvek különböző korú gyermekek szülőföldjükre vonatkozó leírásait, rajzait és fényképeit közlik. A könyvek kizárólag eszperantó nye ven jelennek meg. A brüsszeli világkiállítás művészeti eseményei során a szovjet művészek fellépte igen nagy érdeklődést vált ki. Galina Ulanova fellépéseihez a jegyek már előre elkeltek. A világhírű művésznő a Bolsoj Színház balettársulatával a Hattyúk tavában és a Gisellében lép fel. Nem kisebb az érdeklődés Mojszejev balettcsoportja iránt sem, amely 110 tagból áll. Dávid Ojsztrah a bécsi filharmonikus zenekarral hangversenyez. Fellép a szovjet Szvecsnyikov-kórus is. Hangversenyt ad Brüsszelben a varsói filharmőnikus zenekar. A prágai operaház „Az eladott menyasszony"-nyal és Jenufá-val vendégszerepel. Fellép a budapesti rádiózenekar is. A népi együttesek ének- és tánccsoportjai közül a Szovjetunió, Magyarország, Bulgária és Románia művészegyüttese szerepel. Prága levéltára A prágai Övárog szeszélyesen kanyargó, szűk kis utcájában, csendben és méltóságteljesen tárja ki gyönyörű barokk homlokzatát egy ősrégi palota; valamikor a ClamGallas grófok tulajdona volt. Még régebben egy román stílusú, szerény kis ház állt a helyén, amelyben IV. Károly öccse, János morva őrgróf lakott. A mai palotát Wenzel von Gallas nápolyi alkirály építtette. Olaszországból magával hozta Prágába korának legkiválóbb tervezőjét — Giovanni Canevallét, aki öt esztendőn át 1707-től 1712-ig személyesen felügyelt az építkezési munkálatokra. A terveket a bécsi barokk nagymestere, a prágai származású Fischer von Erlach készítette, a kapuzat oszlopai s az előcsarnok szobrai Matthias Braun műtermében születtek. A lépcsőházat és a termeket bolognai mesterek freskói díszítik. Remekmű ez a palota, amelynek egységes koncepciójától a legapróbb részletig minden formája pazar és művészi. A múlt század második felében, 1874 tavaszán álmélkodva állt meg a csodás épület előtt az akkor Prágában tartózkodó Jókai Mór. A „Hon" tárcarovatában így írta le, amit látott: „Emitt pedig a vén Prágában, amely palotának kapuja fölé egy Clam-Gallas dynasta a maga címerét oda vésette, melléje a görnyedő ergonádokat (fekete az időtől mind), ugyanannak a dédunokája ül benne most is és álmodja tovább a régi nagyságot, mit őse ébren látott — és csinált!" Azóta persze nem ülnek már benne az egykori dinasztia dédunokái sem, a régi nagyság álmai régen véget értek. Ma a főváros Központi Nemzeti Bizottsága levéltára a történelmi múltú épület és Prága város hatszáz éves történelmét őrzi. Valaha elfért egyetlen ládában. A szépen cirádázott ládának, amelyet mindig szemmel tartott a polgármester, díszes veretekkel kovácsolt zárja volt. A hozzávaló kulcsokat a biztonság kedvéért hat városatya őrizte. Hogy mi volt a ládában? A főváros első, szerény kis levéltára. Minthogy azonban a privilégiumok, okiratok száma egyre szaporodott, a láda megfiadzott. Hozzávásároltak egy másodikat, harmadikat és így ment ez tovább, míg csak gondoskodni kellett a sok láda megfelelő és biztonságos elhelyezéséről. A Clam-Gallas palotára esett a választás, ahol a főváros levéltára méltó, őt megillető helyet kapott. Milyen okiratokból áll a levéltár? Magában foglalja a városi tanács üléseinek eredményeit, a prágai polgárok különféle civódásainak lefolyását, zálogleveleket, a királyi privilégiumokat, melyekkel az uralkodók a nemességet kitüntették, érdemeikért megjutalmazták. A levéltár 50 000-nél több aktát, iratcsomót, 50 000 városi és hivatalos könyvet, 550 000 telekkönyvi okiratot, 1100 kötet anyakönyvi feljegyzést, 60 000 fényképet, 15 000 kötet újságot, 50 000 különböző nyomtatású sajtótervet, pecsétet és jelvényt tartalmaz. De a legnagyobb hatást a látogatóra a különféle fajtájú és nagyságú könyvek gyakorolják. Vannak itt kisebbek, nagyobbak, még nagyobbak, óriásiak, bőrkötésűek, vászonnal, ezüsttel, selyemmel bevontak; kulcsra zárhatók,. b-'ztonsági lánccal elláthatók, kézzel írottak, festettek, nyomtatottak, sokszorosítottak, pergamen- vagy papírlapúak. Bár a könyvek szép rendben sorakoznak egymás mellett, egymás felett és alatt, az első pillanatban zúg az ember feje, s azt sem tudja, mit nézzen meg legelőbb. A megsárgult oldalakon helyenként olvashatatlanok a betűk, másutt szeretne az ember valamit tüzetesebben megtekinteni, beletemetkezni az olvasásba, de éppen nincs rá idő. Igen, ma már más a helyzet, mint 19á5-ben volt. Akkor a levéltár az óvárosi városháza részbeni lebombázása után, katalógusok nélkül költözködött. Ma mindent áttekinthetően nyilvántartanak, bővítik a könyvtárt és a könyvek tartalmi kivonatán éppen most dolgoznak. A pótolhatatlan értékű könyvek közé tartozik például a XV. századból való zálogfóliár's, mely a városi szegények történelmének jóformán egyetlen forrása; Ondrej z Dubé könyve az első cseh törvénykönyv. A céhkönyvekben a legények első lázadásairól és sztrájkjairól olvashatunk. Jan Táborský prágai írnok könyve az óvárosi Orloj gépezetéről szóló első írásbeli feljegyzés. Ma a levéltár bár színtiszta történelem, mégis szoros összefüggésben van a mával. Forrásaiból különböző kiállításokat lát el anyaggal, de ezenkívül felhalmoz olyap mai adatokat, melyek egykor szintén a történelmet fogják szolgálni. Például a Központi Nemzeti Bizottság kétévenként beszolgáltatja a levéltárnak hivatalos iratanyagát, mely még a falragaszokat, hirdetményeket, meghívókat stb. is felöleli. így a levéltár mindennapi életünkben is segítségünkre van. A középületek építészeti tervrajzai, Prága múltja fényképekben forrásként szolgálnak a város céljait szolgáló karbantartási és újjáépítési, tatarozási munkálatoknál. Maga a levéltár szó port, merev nyugalmat, dohos szagot, rossz levegőt, barátságtalan embereket juttat önkéntelenül is eszünkbe. Prága fővárosának levéltára azonban nem ilyen. Udvarias, készséges dolgozók, sehol egy szem por. A jól szellőztetett helyiségekben, termekben egyik látogató a másik kezébe adja a tisztára fényezett kilincseket, hogy tudását bővítse és beszerezze a munkájához szükséges adatokat. Kardos Márta ? Cseh romantikus költő verse Nagy-Ida várának védőiről V Történeti tény, hogy 1556-ban <\ Kassa közelében N agy-Ida várát — a \ vár tulajdonosa a János Zsigmond i pártján álló Perényi Ferenc volt — r Bucheim osztrák tábornok ostrommal \ bevette, de hogy a várvédelemben t milyen szerepet vittek a cigányok, í) azt 1804-ben Buday Ferenc debreceni N tudósnak Polgári Lexikonja örökítette t meg, elmondván, hogy az ostromot ^ intéző vezér elvonult volna a vár alól, \ ha a cigányok, mint a fü között harV sogó haris, el nem árulják magukat. J Azt kiabálták az ostromot feladó ka•N tonák után, hogy ha nem fogyott \ volna el a puskaporuk, utánuk ment tek volna és összetörik őket. A kato0 naság erre természetesen visszafordult \ és végzett a cigányokkal. V Arany Jánosnak 1851-ben írt Nagy? Idai cigáhyok-jára Buday Ferenc közn lésének ismerete adott ösztönzést, de V a népmondává vált témát 1840-ben Ú Garay János, 2 év múlva Szigligeti n Ede dolgozta fel, s 1844-ben Petőfi % Sándor a Helység kalapácsá-ban, 1845t ben pedig Eötvös József a Falu jegy£ zöjében említi. Eötvösnél egy gyászN, dalról van szó a cigányokon esett \ nagy-idai öldöklés emlékére, amelyet í. különben a jó öreg Gvadányi József is ismert, s mint nagyidai nótát egy \ 1787-ben írott müvében, a Pöstyéni t Fördőzés-ben elhúzatott. Érdekes jelenség, hogy mindezeket megelőzőleg 1836-ban a cseh romány tik a nagy költője, Karel Hynek Mácha a Nagy-Idát védő cigányok tragikus \ sorsát költemény tárgyául választja. w A költemény címe: Piseň Nagyiday J (Nagyidai ének). Tulajdonképpen mint N "ny nap múlva, június elsején X betét fordul elő Mácha „Cikáni" (Cilinnepeljük a nemzetközi gyermekna - jx gányok) című regényében, amely 1836pot. 6 ban készült el, de a művet az akkori (P. Haško felvétele.) n cenzúra nem engedte kinyomatni. Mácha regénye aránylag rövid, egy nemrég megjelent kiadásában mindössze 74 oldal terjedelmű, azonban döbbenetes romantikus fordulatokkal van telítve. Két vándor érkezik Csehországban egy korcsmába. Két cigány — olvassuk — de a regény végén kiderül róluk, hogy csak elcigányosodtak, mert az idősebb neve Giacomo és Velencében gondolásként kereste kenyerét, a fiatalabb pedig természetes fia és örököse Kokorin vár urának, Waldemarnak. A két vándor közül az idősebb kedvesének elcsábítóját keresi, a fiatalabb pedig rá akar akadni hazájára. Kiderül, hogy a csábító egy csehországi vár ura és egyszersmind a fiatalabb vándor apja. Giacomo tehát az ifjú XValdemar apját öli meg, amikor ráakad kedvesének elcsábítójára és rajta bosszút áll. Ismerjük a romantikus regényekből az ilyen világjáró vándorokat, egyik típusuk Goethe regényhőse, Meister Vilmos, aki otthagyja jövedelmező polgári üzletét és nekivág a világnak, hogy olyan foglalkozásra találjon, amely művészi ábrándjainak megfelel, — vagy ott van egy másik regényhősi a német Novalis alkotása, aki az álmában látott két virágot keresi. Ezeknek életútja azonban nem végződik olyan • tragikusan, mint Mácha említett két hőséé. A kocsmába betérő fiatalabb cigány színes és díszes magyar öltözetével tűnt fel, vállán cimbalmát vitte, az idősebb egyszerűbb ruházatú volt s hegedűforma hangszer volt nála. Az öreg korcsmáros és fiatal lánya beszélgetnek a cimbalmossal. Ez panaszkodik, hogy nincs otthona, keresi hazáját? majd pedig igen szomorú dalt játszik cimbalmán s hozzá recitatívként mond el egy történetet, A búslakodó törzs tagjai ezt felelik: „Hogyne lennénk szomorúak, hiszen minden vadállatnak van fészke, mi idegenek vagyunk mindenütt. Ahol a cigány megáll, annak a helynek az ura mindig rászól: „Ma még maradhatsz, de holnap indulj tovább!" Mindenki melynek tárgya azonos a régi Ma- megművelheti földjét, nekem senki gyarországon elterjedt nagyidai nép- nem adja vissza az enyémet, elvették, mondával. Ez a recitatív Karel Hynek mielőtt megszülettem. Az én sorsom. Mácha 69 sorból álló Píseň Nagyiday végnélküli kóborlás, csak a kőszikla című költeménye. A cseh romantikus szíve érez velem. De ki ad békét, szeköltő mély érzésével egy nép sorsa retett, hazát? Nagy Ida ura megszólal félé fordul, amely válósággal az emberi erre: „Én lakóhelyet, hazát juttatok társadalom peremén él, s amikor ezt nektek!" Földjeimet ellenség szállta teszi, nem anekdotázás, nem évődés, meg, itt áll ez az erős vár, Nagy-Ida nem megszólás vagy gúnyolódás a — védjétek meg számomra, mentsecélja. tek meg s jutalmatok lesz a vár és A cigány a romantikus költő kép- széles vidéke. Ezek szolgálnak majd zeletében a szabad élet megtestesítője, nektek otthonul, hazául. Felkelt a ciHogy mint ilyen a romantikus Machá- gánynép, — írja tovább Mácha — nál előfordul, az természetesnek lát- s oroszlánként harcolva megvédte a szik. Mácha szemlélete eltér Lenaué- várat. Szerencsétlenségére azonban tói, Petőfiétől és Arany Jánosétól, győzelmével hivalkodott, mire a farLenau a művészi érzéket, Petőfi az kasfalka és a hollósereg visszaözönlött, elpusztíthatatlan életkedvet, Puskin a az elbizakodott szerencsétlen népet korhadt nemesi konvenció hiányát legyűrik és kardélre hányják. Ezt az emeli ki a cigányok életében, Arany erős várat remélték otthonul, ezt a Jánosnál megszólal az uralkodó osztá- széles vidéket nyugodt hazául.'És íme, lyok fölényeskedése, ellenben Mácha a cigánynép fiai szétüzettek ä világba, nem kívülről vagy fentről néz erre az s övék maradt a szép lakóház, melyérdekes népre, hanem velük való nek teteje a kék firmamentum, falai v együttérzésének ad kifejezést. Mi az a zöld hegyek, lámpásai az égi csiHaegyütt érzés forrása? Sajnálkozás ha- g ok. Ezzel a balladaszerű ismétléssel zátlanságukon, otthontalanságukon. végződik Mácha költeménye s az edMctternich uralma alatt a cseh nép dig elmondottakban benne van n váfiai átélték, mit jelent hazájukban lasz a befejezésben elhangzó kérdéshontalanul élni. Mácha Metternich ko- re, miért vagy oly bánatos, én népem rában élt. cigányok népe? Mácha költeménye azzal kezdődik, Az irodalomtörténeti kutatás feladahogy az erdei réteken járó szarvas ta megállapítani, honnan ismerte Más a bokrok sűrűjéből szétpillantó óz cha a nagyidai mondát. Költeménye hol itt, hol ott láthat táborozó embe- azt mutatja, hogy ugyanakkor amiker reket, a cigányok népét. Hajnalban az évszázados Habsburg uralom alatt vad madar szürke sas kering felettük ennek érdeke m U J k ét szómes megkerdi okét: „Miért vagy oly „x*-. „-„ „ ľ' ,, g y, heT szo m szomorú, én népem, cigányok népe? ,°f nep egymas elle n hangolódjék. Nem szép-e a te lakóházad? Teteje a P leb eJ u s eredetű értelmiség körében a kék mennysátor, falai a zöld hegyek, éI t- a sorsközösségben élő szomszéds a mennybolt csillagai benne a lám- s á9 iránti érdeklődés, még pedig igen pások, a rózsaszínű napkelte és nap- emberi, elfogulatlan formában, ahogy nyugta a bíborcsillogású függönyök". Machánál is láthatjuk. ""<1 6 * 1958. május 29.
