Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-29 / 147. szám, csütörtök

LENGYEL PLAGÁTKIÁILÍTÁS A falragaszok oly annyira élettetMhk természetes részévé, szerves elemévé váltak, hogy jelentőségükre csak akkor döbbennénk ra, ha egyik napról a másikra eltűnnének utcáinkról, tereinkről. Az emberek általában tudomásul veszik a plagátok létesítését, érdeklődésük elsősorban a felhívások és figyelmeztetések tartalmára irányul. Kevesen állnak meg azonban egy falragasznál úgy, mint az művészi alkotások előtt szokás. Ez a plakát jellegének, - küldetésének lermészeles következménye, amely befolyásolja a formáját is. Ha falragaszt nem is lehet úgy felfogni, mint egy képet, még nem jelenti azt, hogy ebben az esetben nem beszélhetünk művészetről, sőt éppen ellenkezőleg a plagát-tervezés és kivitelezés egyike a legfelelőségteljesebb művészi ágaknak, hiszen az utca, a legszélesebb néptömegek művészetéről van itt szó. Nem vonjuk kétségbe azt a tényt, hogy a plagát elsőrangú feladata a mondanivaló helyes kifejezése de rendkívül fontos az is, hogv ez a mondanivaló miként van kifejezve Enn#l a pontnál pedig, —- ahol szerephez jut a tartalom mellett a forma is. művészettel állunk szemben, művészettel, amely hozzájárul az utcák és \erek városok és falvak képének kialakításához. Művészet ez, amely rendkívül fontos szerepet játszik a közízlés kialakításában és helyes nevelésében. A lengyel művészek épp úgy, mint a falragaszok megrendelői ismerik a piagát fontos társadalmi szerepét, tudják, hogy melyek azok a speciális követelmények, amelyek erre a művészi megnyilvánulásra érvényesek, és tudatában vannak annak, hogy a piagát művészi színvonala mennyire fontos népművelési tényező. Ezeknek a körülményeknek köszönhető, hogy a lengyel piagát világszínvonalra emelked#tt, sőt, hogy ma már jellegzetes lengyel plagát-iskoláról beszélhetünk, amely érezteti hatását az ország határain kívül is, Lengyelországban a piagát nem került a művészetek perifériájára, és ezzel a szakkal olyan neves művészek foglalkoznak rendszeresen mint; Tomaszewski, Trepkowski, Mroszczak, Jodlowski, Lenica, Wygocki, Baczezovski, vagy pedig Majewski. Hogy a lengyel falragasz szerves részévé vált az utcák képének, alkotóelemévé a modern városi életnek, az részben annak is köszönhető, hogý a plagátok alkotói nagyrészt az építészete köréiből kerültek ki. A lengyel piagát magas színvonalát megismerhetjük azon a rendkívül instruktív kiállításon, amely a Szlovák Képzőművész Szövetség rendezésében nyílt meg a Šafárik téri kiállítási csarnokban A leállításon bemutatásra kerültek politikai és kulturális falragaszok, valamint néhány instruktív, turisztikát propagáló és sport-plagát. A látott plagátok alapvető vonásai egyrészt az érthetőség és az igyekezet, hogy a művész a legtakarékosabb eszközökkel maximális eredményt érjen el Az utcai járókelőnek sem ideje, sem pedig kedve nincs arra, hogy hoszszan tanulmányozza a kiragasztott plagátok részleteit. Ezt a körülményt a falragaszok alkotóinak figyelembe kel! venniök. A tartalmat tehát olyan módon kell kifejezni, hogy az egy pillantás alatt elmondjon mindent, hogy érthető és világos legyen a tartalom már a grafikai részből. A szöveg a leggyakrabban csak másodlagos segédeszköz, amellyel a már grafikailag ismertetett tény utólag van konkretizálva. A bemutatott alkotások másik jellegzetes vonása a fantáziabőség, az ötletek frissesége és eredetisége. Az ötlet szintén rendkívül fontos követelménye a plagátmüvészetnek, mely nélkül lehetetlen az előbb említett lapidáris kifejezés. Csakis eredeti ötletekkel lehet elérni azt, hogy a passzív járókelő érdeklődése felébredjen, és hogy a falragasz megragadva a néző fantáziáját teljesítse a feladatát. Végül a bemutatott piagátokon megfigyelhető a dekoratív jelleg, mind a kompozíció, mind a színezés terén. A színösszeállításnál sok helyen lehet utalást érezni a lengyel népművészetre. Az ornamentális felfogás teszi a lengyel plagátot a városkép szerves részévé, és ezáltal válik pozitív, a közízlést fejlesztő tényezővé. A kiállítás nem csupán művészi élvezetet nyújt, hartem nagyon tanulságos is, — és remélhetőleg érezhető haszna is lesz. Egyelőre még sajnos túl nagy az ellentét a kiállításon látott anyag és utcáink jónéhány falragasza között. Magyarázatként elég idézni az említett termékeknek giccses merevségét, torz grimaszát, ötlettelen sivárságát, nem is beszélve az autóbuszokban és villamosokon elszaporodott dilettáns (negnyitvánulásokról, melyek *a kommunális szolgálatokat igyekeznek propagálni: vagy különféle előadásokra szeretnék felhívni a figyelmét. Jankovích Imre llf és Petrov: Angol karmester a Szlovák Filharmóniával Sir Malcolm Sargent, a londoni B. B. C. szimfonikus zenekarának első karmestere nagysikerű prágai vendégszereplése után hozzánk is ellát gatott. Két érdekes hangversenye Zenei Tavaszunk kimagasló iseménye volt. Sir Malcolm Sargent nagystílű karmester. Most, hogy egvéniségét elemezni . nróbálom, felmerül bennem egy tavalyi hangverseny emléke, amelvén honfitársa, sir Eugené Goossens vezényelt. Érdekes véletlen folvtán műsoruk két száma 'S egyezett, Goossens hangversen 'én ugyancsak Elgar hangverseny-nyitányát és Donányi zenekari szvitiét hallottuk. A két angol karmsster stílusa és technikája üesen különböző. Részben talán nemzeti vonásnak tarthatjuk, hogy Goossens muzsikálásából hiánvzott a dinamikusabb, temperamenJ tumosabb véna. Ezzel szemben Malcolm Sargent karmesteri működésében nyomát sem találtuk a közmondásos angol iiidegvérnek. Sőt ellenkezőleg, Malcolm óriási tűzzel vezényelt, élő, erős muzsika került ki a keze alól. Goossens mjzsikus egvéniségét higgadtság. mértéktartás, Sargentét pedig sodró ereiü temoeramentum jellemzi. Érdekes ellentét. S^roent vezénylési 'f fcnik*

4 nagyon alkalmas • dinamikus árnyalatok és fokozások érzékeltetésére. Karmesteri pá'cája ropoant határozott, eré'yes szemét és kezét folyton érzi a zenekar. Pontosan tudja, mit akar, és elgondolásait érdekesen, világosan tudja kifejezni. Mozdulatai is kifejezőek, de amellett csiszoltak, a zene legnagyobb forgatagában sem válnak szertelenné. Ez követendő példa lehetne. Edward Elgar Kokain című hangverseny-nyitánva a műsor nagyon érdekes száma volt. Malcolm Sargent tempóvételei már az első pillanatokban hangulatot teremtettek, erős dinamikai hangsúlyokkal, szinte szélsőségesen fogalmazott ellentétekkel éles képekben villantotta fel előttünk a londoni utca lüktető életét. Ezután Dohnányi Ernő fisz-moll szvitje következett. Az első tétel hangulatilag és felépítésben is különböző hat variációjában nagyon szépen hatott a dallam ' formálásának elevensége. A Scherzo humorába finoman veqyültek a lírai hangok. A Románc, melynek kedves, szelíd melódiáié* az oboa kezdi, igazi szerenád muzsika. A tétel befelező részében a hegsdű a viola éls a cselló hármas kánont alakítanak. A szólisták (Vojtech Gabriel koncertmester Rudolf Hoffmarn. mélvheaedfi "íduard Polák gordon kal a romantikus muzsika hangulatához illő felfogásban szép, melegen áradó hangon játszottak. Malcolm koncepciójában az utolsó tétel szélesen kibontakozó gradációi is hatásosan érvényesültek. A műsor második felében Antonín Dvoŕák d-moll szimfóniája került előadásra.' Dvoŕák muzsikájában mindig süt a nap — mondják a cseh szimfonikus zeneirodalom nagy mesteréről. Ebben a műben azonban nem sokat találunk Dvoŕák optimizmusából. Angol vendégünk karmesteri pálcája alatt nagyvonalú megformálásban hallottuk ezt a komolv. sőt néha komor, szenvedélyes hangú szimfóniát Sir \telcolm megoldásai meggyőzően hatottak, nem maradt adósunk a partitúra színeivel és hangulatával. Szlovák Filharmóniánkat sikeres németországi vendégszereplése után a lehető legjobb formában láttuk viszont. A zenekar mind hangszeres teljesítmény, mind összjáték szempontjából kívá'őt nyújtott. Külön ki kel! emelnünk a vonósok meleghangú, átérzett játékát. Ezúttal a zenekari hangzás is minden igényünket kielégítette. A hallgatóság úgy .szólván egvöntetű lel <esedéssel ünnepe'te vendéndirioenst és vee eov'itt kitűnően mű ködő f''l

v ' mó,-iánkat Havas Márta Szetnjort Szemjonovics, a vállalat vezetője, ott ült faragott szalonkákkal és szölöfürtökkel díszített, óriási tölgyfa íróasztalánál. Előtte állt a gazdasági ügyek intézője, ak> sárga, lovaglófolttal virító bricsesznadrágot viselt. A gazdasági intézők — ki tudja, miért? — szeretik polgári testüket az effajta félig-meddig katonai ruhadarabokba burkolni, mintha tevékenységük •

xem a békés villanylámpák ellenőrzésiben, a szekrények és székek leltári réz-számtáblácskákkal való ellátásában jnerUlne ki, hanem szakadatlan lovasbravúrokban, örökös hajsz'jban. — Szóvá! Kosacsii elvtárs — mondta nekiheviilten Szemion Szemjonovics — vásároljon tengeri és legfinomabb édesvízi lazacot. Természetesen sonkát, kolbászt, sajtot, no meg valami drágc konzervet is. — Sprotnit' — Ejnye, Kosacsij elvtárs, Sprotnit.

1 Miért nem mindjárt fasírozott sült tököt vagy lóbabot? A Gumikombinát legutóbbi bankettjén menyhalmáj-konzer volt, maga pedig sprotnit akar. Nem sprotni kell, hanem rák. írja: húsz doboz rák. A gazdasági intéző vitatkozni akart, már ki is nyitotta a száját, de nem szólt semmit, csak írt. — Rák — ismételte Szemjon Szemjonovics — és öt kiló nagyízemű kaviár. — Nem lesz sok? Legutóbb három kilót vettünk és untig elég volt. — Maga szerint igen, de... szerintem nem. Figyeltem ám. — Kilója negyven rubel — szól! búsan a gazdasági intéző. — Nos és mi következik ebből? — Ebből az következik, hogy csupán a kaviár kétszáz rubelünkbe kerül. — Már rég meg akartam mondani n agának, Kosacsij elvtárs, hogy önben nincs nagyvonalúság. Ha bankett, legyen bankett. Hideg és meleg étel, sót: kétféle meleg étel, palackozott italok, gyümölcs. — De miért kell ilyen naay méretekben? '' —' dörmöate '.íosacsij. — Persze nem vitatkozom teljesítettük a havi tervet. Még hozzá nagyon jól... Adjunk teát sört, szendvicset és vörös kaviárt. Olyan rossz ez? Ne felejtsük el, a múlt héten is volt egy bankettünk az irodavezető ötvenéves születésnapja alkalmából. — Sehogy sem értem magát, Kosacsij elvtárs. Bocsásson meg. de maga betegesen zsugori ember. Tálán kis szatócsok vagyunk, vagy holmi magánváValat ez? Szemjon Szemjonovics folytatta: — Es végre-valahára legelsösorban szerezzen be tisztességes étkezókészletet, mert már valóságos botrány, :iivel terítenek. Különböző nagyságú tányérok, ahány pohár, annyi féle. Legutóbb csészéből itták a bort. Tudja, mi ez? — Tudom. — No, ha tudja, akkor menjen el a bizományi áruházba és vásároljon meg mindent, amire szüksége van. Ezentúl nem lehet úgy csinálni, ahogy eddig. , — Nagyon drága a bizományi áruház, Szemjon Szemjonovics. Utóvégre megszabott költségvetésünk van. — A költségvetés

t jobban ismerem, mint maga. Nem vagyunk se tolvajok, se sikkaszt ók és azt a lazacot sem visszük haza a kabátunk alatt. De miért fukarkodjunk? Vállalatunknak nincs vesztesége. Es ha már baráti vacsorát adunk, akkor az a vacsora legyen vacsora. Dzsesszt kell szerződtetni, művészeket felkérni, nem pedig azt a kukutyini zenekart, vagy hogy is hívják ... — Pengető együttes — hörögte a gazdasági intéző. r — Ez az! Hát többé nem kellenek azok a balalajkások. Hívjon meg egy ió énekest, hogy daloljnekünk: „Aludj boldogságom, aludj... A házban kihánytak a fények." Kosacsij csaknem sírva felelt: — De hiszen egy olyan művész hé' bort nyúz le rólunk. — Becsületszavamra, még nem , '.áttam ilyen embert, mint maga! Hét \ bőrt? Hátha nem is hetet csak ötöt? ' A mi milliós költségvetésünkbe• , qiíá'talGn nem számít. — Taxit kell bérelni a művészek nrk — suttogta búsan a gazdasági intéző. Szemjon Szemjonovics mereven nézte az intézőt, majd nyomatékosan megszólalt: — Bocsásson meg Kosacsij elvtárs, de maga egyszerűen zsugori. A legközönségesebb fösvény. Bocsásson meg, de a magafajta, általános típ..sú fukar az irodalomban is szerepel Maga — Pljuskin! Harpaaon! Igen, igen és legyen szíves, ne is mondjon ellent. Magának kellemetlen szokása, hogy mindig ellentmond. Ön egy Pljuskin — és kész! A helyettesem is panaszkodott a maga értelmetlen kispolgárias fukarsága miatt. Méq mindig nem vásárolt rendes bútorokat a dolgozószobájábc. — Nagyon jó bútorok azok — mondta komoran Kosacsij. — Mindene van, ami a munkáiához szükséges: hat ivéd szék, egy íróasztc'. még egy kis asztal, vizesüveg, bronz hamutartó, kutyával és szép, új, v'iszosvászonnal behúzott dívány. — Viaszosvászon! — sóhajtott Szemjon Szemjonovics. — Már holnap — Hát jó — rzólt Szemjon Szetü* jonovics bágyadtan. — Add ide azt a jegyzéket. így ni... Ezt mind kihúzzuk. Marad . . . Tulajdonképpen semmi sem -narad. Tudod mit, Kátya vásárolj... Vásárolj, Kátya, egg palack vodkát meg százötven gramm heringet. És kész ... — Nem, Szemjon. ez lehetetlen. — De mennyire lehetséges, bárki megmondhatja, hogy a hering klaszszikus ínyencfalat. Még az irodalom is foglalkozik valahol ezzel, foagnm olvastam. — Szemion, ebből botrány lesz. — Jó, jó! Hát akkor vásárolj még egy doboz sprotnit is. De ne lenmgrúdit. Tiilait kérj. Mert bár olcsóbb, lényegesen táplálóbb. — Azt hihetné az ember, hogq ketdusok vagyunk! kiáltott fel az aszszony. — A legszigorúbb takarékosság ít minden kopejka ésszerű felhasználása alapján kell életünket építenünk! — válaszolta méltóságtelj eser Szomjon Szemjonovics. — Ezer rubel a havi fizetésed. Miért kell ennyire fogunkhoz vermi o garast? vásárol neki bórbútort! Hallja? Menjen a bizományiba. — Szemjon Szemjonovics, egy bőrbútor-garnitúra tizenötezerbe kerül. — Már megint a pénz. Egyszerűé i utálatos hallgatni. Koldusok va.yunk, talán? Nagyvonalúan kell élni Kosacsij elvtárs, szocialista nagyvonalúsággal. Kosacsij elvtárs! Megértette? A gazdasági intéző zsebre dugta a mérőszalagot, amit eddig csavargatott és lovaglófoltjait suhogtatva kiment a dolgozószobából. Szemjon Szemjonovics az esti teánál unott arccal hallgatta 'eleségét, aki egy cédulára jegyezgetett valamit és örvendezve mondta: — Nagyon tó és olcsó lesz. Négy palack bor, egy liter vodka, két doboz aiókv, háromszáz gramm lazac és sonka. Ezenkívül tavaszi salátát készítek friss uborkával és kifőzök >egy kiló virslit. — örvendek. — Szóltál valamit? — Azt mondtam: „örvendek". — Talán nem tetszik valami? — nyugtalankodott az asszony. — Hát egy s más nem tetszik — felelte szárazon Szemjon Szemjono vics. — Nem tetszik például, hogy az uborka egy rubel és tizenöt kopejka. — De hiszen az egész salátához csak két uborka kel' — No igen ... Uborka, lazac, ajóka. Tud.jd mibe ke-ili mindezr — Nem értelek, Szemjon. Névnapom lesz. vendégek iönnek hozzánk Két év óta senkit sem hívtunk mén de mi állandóan eliárunk mindenki hez Egyszerűen kellemesen? — Kellemetlen, mert nem ildo mos. — Kátya, én nem vagyok se tolvaj, se sikkasztó és nem vaguok köteles nehezen keresett pénzemen <i ismerősök 'falánk bandáját traktálni. ~ Pfuj! — A kitörésedet még arra se méltatom, hogy tudomásul vegyem. Nekem megvan a költségvetésem és nincs rá jogom, hogy túllépjem a kereteit. Értsd rmg: nincs rá jogom! — Hogy lehet valaki ilyen zsrgori? — szólt az asszony és elfordult. ' — Sértegess, csak sértegess — válaszolta Szemjon Szemjonovics —, de figyelmeztetlek, hogy a pénzügyi fegyelmet tántoríthataHanul megvalósítón-, bármit is beszélj. — Beszélek és fogok is beszélni! — kiabálta az asszony. — Koljn már egy hónapia rongyos cipőben iár! — Miért kevered bele Kolját?* — Mert Kolja a ... Jiúnk! — Jó. jó, ne kiabálj Veszünk annak a ''csibésznek cipőt, Idővel. Nos, mit akarsz még? Mondd meg már gyorsan. Talán zongorát is kell vásárolnunk. esetleg hárfát? — Hárfát nem, de egy hokkedlt "cell a konyhába. — Hokkedli! — üvöltötte Szemjon Szemjonovics. Miért csak hokkedli

T Veszünk a konyhába egy teljes bőrgarnitúrát. Hiszen össze-vissza potom tizenöt ezerbe kerül! Nem, Katyenka én majd rendet csinálok a házban. Es még sokáig magyarázta a feleségének: már itt az ide>e. hogy vérét vessenek az oktalan költekezésiek. Inknmáknak, a szocialista konpikák efajta zabolátlan clfecsérléséck é? elherdálásának! Éjszaka nyugodtan aludt! ÜJ SZÓ 7 * 1958. május 29.