Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-17 / 135. szám, szombat

A szimfonikus zeneművészeti alkotás itthon és külföldön is kiváló sikereket aratott. Hiányzanak azonban olyan dalok, amelyek tartalmukkal megfelelnének népünk jellegének és megfelelő módon kiegészíthetnék népművészeti együtteseink és szórakoztató zenekaraink műsorát. Legyen költőink és kiváló zeneszerzőink becsületbeli ügye, hogy olyan dalokat szerezzenek, melyeket az egész nemzet kedvvel énekelne, és amelyek gátat vetnének az extrém, banális és dekadens zenei selejtek behatolásának. Fontos, hogy a művészeti szövetségek vezetőségében, kulturális és művészeti intézményekben dolgozó kommunisták helyesen értelmezzék és következetesen megvalósítsák a párt kultúrpolitikáját. Fontos, hogy elsősorban a kultúra szakaszain dolgozó párttagok legyenek a kommunista eszmeiesség, pártosság, elviesség és az új kommunista erkölcs hirdetői. A művészi erők fejlődése érdekében kívánatos, hogy az írók és művészek ismerjék a való életet, hogy művészien tudják ábrázolni a falvainkban és üzemeinkben végbemenő óriási változásokat. A művésznek tudnia kell érzésével és értelmével felfognia mindazt, ami a volt proletárt, az új munkásosztály tagjává, az üzem urává és politikai tényezővé teszi a nemzeti bizottságokban és az államban. Tudnia kell megörökíteni mindazt, ami a meghasonlott lelkű, ingadozó kistermelőből a szövetkezeti parasztok új osztályának öntudatos tagjává váló paraszt gondolkodásában lejátszódik. Értelmiségünk újjászületését is meg kell látniok és le kell írniok. A párt továbbra is támogatni fogja a néphez közelálló és az életet híven ábrázoló, távlatokat mutató művészetet — a szocialista-realista művészetet. Ez irányban sokkal felelősségteljesebb szerepet kell játszania a marxistaleninista művészeti kritikának. v * * * Az SZLKP legutóbbi kongresszusa óta eltelt időszakot egész pártunknak ideológiai fronton kifejtett fokozott aktivitása jellemezte. A pártunk és népünk életében bekövetkezett olyan fontos események, mint amilyen a CSKP KB 1957 júniusi ülése, a szovjet párt- és kormányküldöttség csehszlovákiai látogatása, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának ünnepségei, a kommunista és munkáspártok képviselőinek moszkvai tanácskozásai, a CSKP KB levele körül lefolyt országos vita és a Csehszlovák Köztársaság dolgozó népe februári győzelme 10. évfordulójának ünnepségei hozzájárultak a párt ideológiai munkájának kibontakozásához és elmélyüléséhez. A CSKP hazánk szocialista építése befejezésének feladatával kapcsolatban egyik alapvető feladatként és célként tűzi ki a nép erkölcsi-politikai egységének további fejlesztését és szilárdítását, a szocialista forradalom végrehajtását és befejezését a kultúra és az ideológia terén. Ha a párt ideológiai munkájának feladatairól beszélünk, egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk a revizionizmusnak, mint a legveszélyesebb ideológiának különféle megnyilvánulásai ellen folytatandó rendszeres harc szükségéről. A revizionisták továbbra is igyekeznek szépíteni a kapitalizmust, főként az amerikai és a nyugatnémetországi kapitalizmust és sötét színben feltüntetni a szocializmust. Nem szűnnek meg folytatni az osztályharcról, a proletárforradalomról, a proletariátus diktatúrájáról, a kommunista pártnak a proletárdiktatúra rendszerében betöltött vezető szerepéről, a proletár nemzetköziségről szóló marxi-lenini tanítás megcáfolására irányuló kísérleteiket, igyekszenek mesterségesen ellentéteket szítani a szocialista tábor egyes országai és a Szovjetunió között, valamint az egyes kommunista és munkáspártok között, miközben belekapaszkodnak a szociáldemokratizmusnak nálunk még teljes mértékben le nem küzdött csökevényeibe. Ebben az időszakban főként a jelenkori kapitalizmus reakciós és agresszív jellegét kell lelepleznünk, le kell rántanunk a leplet a burzsoá áldemokrácia hamis idealizálásáról, meg kell magyaráznunk a kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti időszak általános vonásait és törvényszerűségeit, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom közös céljait és feladatait. * * * Í7