Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-17 / 135. szám, szombat

Az SZLKP ideológiai munkájának szempontjából különösen nagy jelentőségű az SZLKP KB idei januári ülése. Határozatai az egész párt figyelmét felhívták, főként népünk proletár nemzetköziségre és a csehszlovák szocialista hazafiasságra való nevelésének fokozására, s döntő harcra mozgósították a burzsoá nacionalizmus megnyilvánulásai és a l'udákság csökevényei ellen. Helyesnek bizonyult, hogy az SZLKP KB plénuma olyan nagy figyelmet szentelt ezeknek a kérdéseknek. A Hlinka-gárda rohamosztagainak soraiba tartozó tömeggyilkosok ellen nemrégen lefolytatott bűnperek során kiderült megdöbbentő okmányok és tények nemcsak pontosan megrajzolták a l'udák klerofasizmus igazi arculatát és igazolták, hogy semmivel sem maradt el a német nácizmus mögött, hanem egyidejűleg azt is bebizonyították, hogy milyen óriási jelentősége van a l'udákság és a burzsoá nacionalizmus ártalmas ideológiája elleni megalkuvást nem ismerő küzdelemnek. A l'udákságnak és klerofasiszta ideológiájának és politikájának története a haza és a szlovák dolgozó nép elárulásának egyetlen fekete fonalaként húzódik végig. A l'udákság kezdettől fogva a szlovák nagybirtokosok, a gazdag főpapság és finánctőke legreakciósabb részének osztályérdekeit képviselte. A l'udákságnak ez az osztálylényege határozta meg céljait és eszközeit is. A l'udák fővezérek az összes fasisztákhoz hasonlóan holttesteken keresztül gázoltak céljaik elérése felé. A l'udákok köztársaságunk felszabadulása után is a mai napig ugyanezeket a nemzetünk számára borzalmas következményekkel járó célokat követték és követik. A l'udák emigránsok Nyugaton az amerikai hírszerzöszolgálat és a Vatikán szolgálatában ma is a legagresszívabb imperialista erőkkel, a legsötétebb reakcióval, a német revansisztákkal, a volt hitleristákkal fognak össze saját népünk ellen. Ezek az árulók mint a sakálok olyan alkalomra lesnek, mely lehetővé tenné számukra újabb bűntevékenység folytatását Szlovákiában. A köztársaság elleni harcban átvették a legreakciósabb érveket, melyekkel meg akarják hamisítani nemzeteink kapcsolatainak történetét, és szövetségüket az egységes Csehszlovák Köztársaságban. Hangsúlyoznunk kell azonban, högy a l'udák klerofasiszta ideológia, mely évtizedeken át mérgezte a szlovák nép eszmei világát, és az ún. Szlovák Állam idején, mint állami ideológiát erőszakosan igyekeztek beléoltani, nem érte el célját. Nem mérgezte meg nemzetünket. A kommunista párt nevelte munkásosztály megnyerte a maga oldalára a népi tömegeket, melyek elutasították az ún. Szlovák Állam koncepcióját, a köztársaság védelmére keltek és később elszántan bekapcsolódtak a nemzeti felkelésbe és a partizán-osztagokba. A munkásosztály és vele együtt a többi dolgozók követték betiltott, de harcolni meg nem szűnt pártunkat. A párt helyi és járási szervezetei akkor sem szűntek meg dolgozni, amikor bebörtönözték az SZLKP KB tagjait, és tevékenységükben a CSKP KB-nak Moszkvából rádión keresztül közölt utasításait tartották szem előtt. A párt felhívására a munkások sztrájkokat szerveztek és a parasztokkal együtt szabotáltak, megszervezték az első partizán-csoportokat. Sok szlovák katona, akit kiküldtek a Szovjetunió elleni frontra, átment és belépett a Csehszlovák hadtestbe, vagy pedig csatlakozott a szovjet partizánokhoz. A szlovák dolgozó népnek ez a küzdelme a dicső Szlovák Nemzeti Felkelésben érte el tetőfokát. Nemzeteink legjobb fiainak ezrei áldozták akkor életüket az új Csehszlovák Köztársaságért. A szlovák nép önfeláldozó harca nem volt hiábavaló. A dicső szovjet hadsereg felszabadította köztársaságunkat és így megoldhatóvá váltak a legégetőbb problémák, melyekért a dolgozó nép harcolt. Csehszlovákia Kommunista Pártja következetesen teljesíti a Szlovák Nemzeti Felkelés örökét. Az új népi demokratikus köztársaságban a nemzetiségi politika lenini elveinek alapján oldotta meg a nemzetiségi kérdést. A szocialista iparosításnak, Szlovákia óriási gazdasági, politikai és kulturális felvirágzásának kezdeményezője és szervezője. A szlovák dolgozó nép látja ezeket a sikereket és tudja, hogy a CSKP, az új Csehszlovák Köztársaság és a cseh munkások, mérnökök, mesterek és műszakiak, tudósok és kultúrmunkások nélkül nem volnának elérhetők. Ezért az SZLKP KB januári ülése nagy visszhangot váltott ki és egyetértésre talált a pártban és a pártonkívüliek körében, a CSKP KB 1957. júniusi határozata teljesítésének ellenőrzésében, és a CSKP XI. kongresszusának előkészítése során a párt aktivizálásában fontos eszközzé vált. 18