Új Szó, 1958. május (11. évfolyam, 120-149.szám)

1958-05-17 / 135. szám, szombat

A SZLKP legutóbbi kongresszusa óta iskolaügyünk is további lépést tett előre. Mindenekelőtt sikeres volt a tanítók képzése. Ez év végén elérjük, hagy az egyes évfolyamokban teljes szakképzettségű tanítók fognak tanítani. A tanítók képzésére fordított erőfeszítés azonban nem mutatkozik meg kielégítően a tanulók oktatásában elért eredményekben. Az iskolákon meg kell javítani az oktatást, meg kell javítani a felügyeletet, állandósítani kell a tanitőkádereket és még közelebb kell vinni az iskolát az élethez, főként a politechnikai nevelés célzatosabb és következetesebb érvényesítésével. Egyáltalán nem elégedhetünk meg a marxizmus-leninizmus főiskolai oktatásának színvonalával. A marxizmus-leninizmus előadásain és szemináriumain még mindig nagyon érezni a dogmatizmust és betűrágást. Gyakran a gyakorlattól és az élettől elszakítva magyarázzák a marxizmus-leninizmust. Következetesebben kell törekedni arra, hogy a marxizmus-leninizmus a többi tanszékeket, a főiskolák egész oktatási folyamatát áthassa. így a szakképzés állandó javítása mellett mindent el kell követnünk, hogy a tanulók és diákok gondolkodásukkal és cselekedetükkel szilárdan a szocializmus pozícióin álljanak és öntudatos, tudományos marxi-lenini világnézetű, a természetről és társadalomról vallott hamis idealista vallási elképzelésektől mentes kommunista erkölcsű emberekké fejlődjenek. Az iskolai oktatás és főként nevelés általános eredményeiért nagy felelősség hárul a párt alapszervezeteire, járási bizottságaira és az iskolákban működő valamennyi kommunistára. Tőlük függ a párt vezető szerepének következetes érvényesítése ezen a szakaszon. Egyre nagyobb jelentősége van életünkben a tudománynak és a tudományos kutatásnak. A párt ezért nagy figyelmet szentel a tudományos kutatásnak és minden feltételt megteremt fejlesztésükre. A tudósok egész sora már megértette, hogy a tudomány csak akkor erős és csak akkor teljesíti társadalmi szerepét, ha szoros kapcsolatban áll az élettel. Ezek a tudósok már jelentős sikereket értek el. (Például a Cabelka elvtárs vezette hegesztési kutatóintézet, vagy a Blaskovic elvtárs vezette virológiái intézet.) Ám a tudományos és kutató munkában, valamint annak irányításában még komoly hibák vannak. Ez főként a gyakorlattól való elszakítottságában és bizonyos másodrendű problémák megoldását szorgalmazó irányzatokban nyilvánul meg. Az egyes tudományos intézetek, tudományos és kutatómunkahelyek munkájának koordinálásában is hibák Urduinak elő. A bonyolult feladatok megoldásában kevéssé alkalmazzák a kolfektív megoldás módszerét, nem kielégítően és nem mindig céltudatosan építik ki a tudományos dolgozók tartalékát a fiatal, tehetséges és politikailag fejlett emberekből, főként a nagy távlatokkal rendelkező természettudományok terén. Ezeket és a további fogyatékosságokat csak akkor küszöbölhetjük ki gyorsan, ha fokozódni fog a pártnak az említett intézmények irányítására, ellenőrzésére és káderpolitikájára gyakorolt befolyása. A párt az elmúlt időszakban rendkívül nagy figyelmet szentelt a művészetnek, különösen az irodalomnak. Az SZLKP egy év előtt tartott kongresszusán bíráltuk a főként irodalmi fronton megnyilvánult egyes egészségtelen jelenségeket. Pártunk kongresszusa akkor jóváhagyta az SZLKP Központi Bizottságának egyes elvtársak helytelen nézeteivel s a náluk észlelt jelenségekkel kapcsolatos álláspontját. íróink és művészeink túlnyomó többségben egyetértettek ezzel az állásponttal. Azok közül, akik az SZKP XX. kongresszusa után meginogtak vagy megtévedtek, sokan belátták tévedésüket és becsülettel visszatértek a párt pozícióihoz, melyeket ma védelmeznek és szorgalmaznak. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ezen a téren már rrrinden rendben van, s íróink és művészeink munkájában nincs hiányosság. Az írók között is akadnak még, akik ingadoznak és változtatják nézeteiket, akadnak olyanok is, akik nem értenek egyet a párt politikájával, noha nem mindig hangoztatják nyíltan nézeteiket. Hibák vannak abban is, hogy az irodalmi alkotás mai életünk művészi megformálásában elmarad. Ilyen hibák mutatkoznak a filmművészetben is. Itt haladásnak kell tekintenünk a „44-en" című jó filmet, melyért Pavol Bielik rendezőt Klement Gottwald-államdíjjal tüntették ki. 16